Játék a valószínűséggel II. rész

A kereskedő szemlélete (folytatás)

Egy lottó telitalálat lehetséges, de nem valószínű. Ez az elvonatkoztatott és kissé görbetükör összefoglalása a témánknak, amelynek kitárgyalásába a cikk első részében belevágtunk. A lottózástól az embereket nem tartja távol az esélytelenség. Mi több, a kis invesztícióval (egy szelvény ára kockázattal) szemben a gigantikus nyereség (milliárdos hozam) óriási vonzerőt jelent, ezért nem tűnik fel, hogy vesztes kimenetelű játékban vesznek részt.

Aki lemaradt a bejegyzés első részéről, annak íme hozzá a -- link --.

A barátságos lottó és a kegyetlen tőzsde
A tőzsde sokkal reálisabb feltételeket kínál, hiszen minden jól kitöltött "szelvényre" 35-65%-os nyerési esélyt ad. Ettől még rendkívül barátságtalan, sőt kegyetlen játék. Nem rendelkezik ugyanis a lottó beépített kockázatplafonjával. Mi tőzsdések úgy mondanánk, hogy a szelvény ára, vagyis a pozícióban rejlő lehetőség ára a stop loss kockázat. Ez viszont annyit tesz, az árfolyamok világában nem kevés önkontrollt gyakorolva nekünk magunknak kell meghatároznunk a fogadás árát. Nincs időnk, vagy egyáltalán módunk reménykedni és álmodozni a nyereményünk elköltéséről, hanem épp ellenkezőleg, arra kell jól kalkulálnunk, hogy mennyit veszítsünk. Szándékosan használom kockáztat helyett a veszíteni igét. Mert a kockáztatás valahogy behívja az izgalom aspektust, pedig arra itt nincs szükség. A jó kereskedők higgadtan, szenvtelenül veszítenek, amit egyetlen magára valamit is adó (átlag)ember sem szeret. Önbecsülés, egó, én-kép meg hasonlók miatt. Ezért nem készül rá, nem a veszteségre tervez, innentől pedig figyelmen kívül hagyja a kereskedés alaptételét a valószínűségről: Nem számít mennyire tuti a tervezett vagy megnyitott pozíció, a piac elég gyakran homlokegyenest az ellenkezőjét teszi meg annak, amit várunk tőle. Sőt, ezen még 100 év kereskedői gyakorlat sem változtat!

Mindig készen állunk az elsődleges feltételezésünk ellenkezőjét, mint legalább lehetőséget elfogadni.

Ebből a szemszögből érdekes és sokszor mulatságos olvasmány a világ bármelyik fórumoldala, ahol a hozzászólók hajba kapnak a piac következő elmozdulását illetően.

Hozam:kockázat
Mintha "a veszteség mindenek előtt" paradigmaváltás nem lenne elegendő kihívás, akkor még hozzájön a másik oldal, a hozam dinamikája. Olyan hozamot kell választanunk, amiért az adott gyakoriságú találat, azaz nyereséges kimenetel mellett megéri az ugyancsak gyakori veszteséget bevállalni.

Definíció szerint a potenciális hozam a távolság a pozíció célban zárásáig. Ugyanígy, a kockázat a táv a stop megbízásig. (Szokás a kockázat pénzben kifejezett értékét az angol "risk" szó kezdőbetűje után R-nek is nevezni. A felnőttek az értéket, a hasznosságot egy nominális pénzösszegben, a fiú gyerekek Matchboxban, a leányok Barbie-ban, a tréderek pedig az R változóban határozzák meg).

A klasszikus technikai elemzés tankönyvek úgy kezdik a receptet, hogy végy egy a kockázathoz mérten legalább háromszoros hozammal kecsegtető szituációt. Sokszor nem állnak meg itt, hanem négy-ötszörös szorzót emlegetnek.
4R-5R. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha előre tudhatnánk, hogy ilyen mozgások mikor következnek be! Félreértés ne essék, egy daytrader - hacsak nem töltjük a teljes kereskedési időt egy szűkülő háromszögben - majd mindennap összehoz egy-egy szép, a vállalt kockázat 4-5-szörösével egyenértékű hazafutást, sőt havonta akad 10-es feletti is. Azonban minél magasabb ilyen R számot határozunk meg, minél magasabb a hozam-távolság a kockázathoz mérten, annál kisebb lesz a bekövetkezés valószínűsége. 5 egység távolság igen hosszú út, ritkán fordul elő, hogy az árfolyam 1 egységnyi ellenirányú mozgás nélkül teszi meg. Ilyen hosszú út alatt annyi minden történhet és általában történik is, ha máshol nem, hát a kereskedő lelkében, amitől ő hibás döntést hoz.

Az ellen protestálok, hogy 4, 5, vagy több R-es kereskedési helyzeteket általános, konzisztens módon "hozható" paraméternek tekintsünk és főleg úgy beszéljünk róla, hogy közben nem vesszük számításba a bekövetkezés valószínűségét. Ezek a paraméterek nem választhatók el egymástól.

Oda-visszahatás
Igaz, fordítva sem egészséges a valószínűséget hozam:kockázat nélkül emlegetni. Csak egy kisarkított számtanpélda erejéig tételezzük fel, hogy valaki Dow Jones határidővel kereskedik kizárólag 5-perces idősíkon. Egyszerű a rendszere, ha a Dow 68 feletti RSI indikátor értéknél 5 pontot visszaesik, akkor így a csúcstól 5 pontra limit megbízással vesz. Célára 3 pont, azaz az iménti csúcs alatt két ponttal van. Stop loss megbízása a belépés helye alatt 99 pontra. A nyitás és zárás költsége összesen 1 pont, ezért ha talál, akkor nettó 2 pontot nyer, ha nem, akkor 100 pontot veszít. Milyen gyakran záródik a pozíció nyereségesen? 97%-ban, mégsem termel profitot a rendszer. 100-ból 97 alkalommal nyer 2 pontot, azaz összesen 194-et, viszont a mindössze három bukónál összesen 300-at bukik. Dollárban kifejezve a 100 pozíció várható eredménye -530 dollár. Nagyon jó volt a találati arány, de hasznavehetetlenül rossz a hozam:kockázat. Ha valaki előállítja az ilyen elven működő automata kereskedési rendszert, közismert nevén robotot, akkor a marketinget a 97%-os találati arányra fogja építeni, és így a hozam:kockázatról mélyen hallgatva kommunikálja az egyébként beteg rendszert.

Nekem, akárcsak a legtöbb diszkrecionális, robotok nélkül dolgozó, napon belüli kereskedőnek a 35-65%-os találati arány a világom. Ebben a tartományban lehet "egészséges" hozam:kockázat várakozásokat megfogalmazni. Tisztában vagyok vele, hogy a 65%-os találati arányt produkáló lehetőségek hozam:kockázat aránya általában alacsony lesz. Mégis, ha az arány eléri, vagy inkább kicsit meghaladja az 1-et - vagyis a cél távolsága egyenlő, vagy nagyobb a stop loss megbízás távolságánál - akkor már bőven nyereséges a játék. Egy 35%-os valószínűségre pedig csak akkor érdemes fogadnom, ha van merszem és stratégiám, amivel több mint háromszor akkora távolságra tudom terelni a pozíciót, mint amennyi hely a stop loss megbízásomig a rendelkezésre áll. Itt 3,5R vagy több hozam kell az 1R kockázattal szemben.

Ha a 35-65%-os valószínűségi skálán egyensúlyozunk, akkor egy magas hozam:kockázat hányadosnak inkább a tartomány alsó felében lesz a találati aránya, míg a kockázattal megegyező, vagy annál alig nagyobb értékű hozamhoz tartozik majd magas találati érték.
Sokakban leesett talán a tantusz a fordított arányosságról. Minél nagyobb mértékben szeretnénk nyereségünkkel meghaladni a vállalt kockázatot, elvileg annál kisebb lesz a siker valószínűsége. Valójában azonban még ennél is árnyaltabb a helyzet.

A Bermuda-háromszög, ami elnyeli (vagy nem) a kereskedőt
Sokan kergetik az illúziót a kis kockázatú, magas hozamú, nagy valószínűséggel működő módszerről, vagy kereskedési helyzetről, pedig ilyen nincs. Ismerjük az iparos mondást, három paraméterből csak kettőt lehet választani: olcsót, jó minőségűt, gyorsan. A három soha nincs együtt. Na, erre analóg a piac világa. A tőzsdén a három kívánságunkból legfeljebb kettő teljesülhet. Kérhetünk valószínűt nagy hozammal, de nagy lesz a kockázata. Elénk kerülhet egy nagy hozamú, kis kockázatú setup, de kevés alkalommal jön majd be. Végül vadászhatunk kis kockázatú, magas találati aránnyal működő szituációkra, de ott a hozam oldalon kell áldoznunk. Utóbbi eset speciális műfaja 1 körüli hozam:kockázattal az un. skalpolás.

Ebben a hozam-kockázat-valószínűség háromszögben mozognak komfortosan a sikeres kereskedők és tűnnek el benne a .... többiek. Tudatosan választjuk-e ki és kötjük meg a piaci ciklus aktuális helyzetéhez illeszkedő kompromisszumot? Vagy úgy járunk, mint az egyszeri speki, aki meglátja az egyik paraméter kedvező állását és annak ellenére adja kötélnek a fejét, hogy a másik kettő ellene dolgozik? Hányan vannak, akik pl. kis kockázatú, de kis valószínűségű és hozamú kereskedési szituációkban véreznek el lassan! Mert tipikusan ilyenek az átgondolatlan kontratrend helyzetek. Vagy ott van a fenti Dow "eset", amikor alacsony hozamért túl magas kockázattal fizet valaki, mert ráharapott a 97%-os találati lehetőségre. A három lehetőség bármelyike a kereskedő matematikai halála.

Az Elliott-i kontextus feltárásával felmérjük, éppen melyik fázisban vagyunk, milyen tekintetben jók egy adott irányú pozíció paraméterei és miben érdemes kompromisszumot kötni. A momentum rámutat a pillanatra, amikor a helyzet megérett a konkrét cselekvésre. Végül a szignál kiválasztásával hozzáadhatunk pár százalékot a találati arányunkhoz, vagy éppen kicsit lophatjuk vele a távolságot egy kedvezőbb kockázati szint felé. Dióhéjban erről szól a kereskedési módszerem, amelyet a Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel! című program márciusi online kiadásában magyarázok végig. Saját monitorfelületemet teszem láthatóvá pontosan abban a nézetben, ahogyan kereskedésre magamnak beállítottam.

A hét végéig nyitva áll a jelentkezés azok előtt, akik belevágnak az egy hónap módszeres tanulásba, amellyel több év egyéni kísérletezést lehet átugrani. -- link -- a részletes tájékoztató oldalra.

A kötéltánc
Nézetem szerint az Elliott-ciklus eltérő pontjain eltérő kompromisszumra és stratégiára van szükség. Ha valaki a három jó párosítás közül az egyiket műveli jól, az vagy ritkán tud piacra lépni vagy szenved, amikor a cikluson belüli helyzetünk épp egy másikat favorizálna.

Elliott ötös szerkezetű impulzusán belül számos nevezetes pontról esett már szó. Az alábbi ábrán feltüntettem hármat, amely eltérő hozam:kockázat és valószínűség potenciállal rendelkezik.

Példa az egyensúlyozásra és a szükséges kompromisszumra egy trend népszerű pontjain.
A piac nem Elliott-os fele is nagyjából így éli meg.

A) Egy trend elején az 1-es és a 2-es hullámról szinte semmit sem tudunk. Azok ketten a sor elején majdnem azt tesznek, amit akarnak. Kevés a vezérlőelv, amely segítene az előrejelzésükben, egyáltalán azt sem tudjuk, hogy 1-2 bázist látunk. Erősen találgatni kényszerülünk, magas a lehetséges szcenáriók száma. Alacsony lesz a találati arányunk (még a 35-40% is bravúr), de ha ügyesen kontrolláljuk a kockázatot, akkor annak nagyon sokszorosa a hozamlehetőség.
B) A vihar szeme az impulzus közepe: Sokan tartják alacsony kockázatúnak, pedig ez tévedés. A magas volatilitás miatt itt kell a legtávolabbi stop loss megbízással dolgozni, de a hozam oldal is erős. A trend folytatódására pedig nagyon komoly esélyünk van - háááát, még akár 65% fölé is mehet.
C) 4-es hullám végét tucatnyi vezérlőelv és rengeteg információ segít eltalálni, alig néhány forgatókönyv lehetséges. Kellemes stop távolságok adódnak, nagyon magas a találati arány, de a hozam oldal a gyengülőben lévő trend miatt limitált. Az új maximumok felett már hamar beindul a profitrealizálás.