Ma a szentiment-indikátorokról szóló mondandómat rendezgettem az októberi tréningprogramba, ami annyira aktuális üzenetet hordoz a mostani piac szituációra vonatkozóan, hogy elhatároztam összeütök belőle egy postot is.
Többször szóba kerültek a januári és az áprilisi csúcsnál bizonyos statisztikai adatok, illetve indikátorok, amelyek egy évtizedre, vagy még annál is távolabbra visszatekintve sem értek el olyan optimista értékeket, mint az említett két fordulat előtt. Nos, itt vagyunk bő négy hónappal később egy flash crash túlsó oldalán, kb. 6%-ra az áprilisi tetőtől és némelyik indikátor nagyobb túlvettséget mutat, mint tavasszal.
Mégis, kontextusba helyezve, a hosszabb távú számozást értelmezve ez egyáltalán nem bullish jelzés, hanem inkább az akarásról és az erőlködésről szól.
Bull market idején el kell felejteni a túlvett szót, olyankor ugyanis ezzel a jelzővel felcímkézett trendszakaszok adják a legtöbb profitot, hiszen az emelkedés legerősebb stádiumában a piac képes tartósan a túlvett zónában tartózkodni. Most a bessz idején viszont egy új csúcson lévő indikátor egy (esetleges) lényegesen alacsonyabb tetőnél azt jelenti, hogy a bikáknak iszonyat mennyiségű energiát kell felhasználnia az emelkedéshez, vagyis még egy "lower-high" kiküzdéséhez is. Azaz, ha innen fordulat következne, akkor a kialakuló divergencia óriási probléma lenne a bikák számára. A szakirodalomban ezt magasabb indikátor csúcs divergenciának nevezik, lévén az ár nem megy új csúcsra, míg a mutató igen. Jelentése: a lefelé tartó trend folytatódik.
Az ilyen divergenciák vezetnek a "túl sokan a kijáratnál" tumultusokhoz, ha érted, Kedves Olvasó, mire szeretnék kilyukadni...
Anélkül, hogy hosszasan belemennék olyan indikátorok bemutatásába, melyeket talán kevesen ismernek, inkább a szentiment-felmérések példáján mutatom meg, konkrétan miként következtessünk ezekből az adatokból. Az április 26-i csúcs előtt az AAII szentiment bullish befektetői maximuma 48,48% volt, míg a héten 50,89-en tanyázik ugyanez az érték. Vagyis még több felfelé spekuláló csordatag kellett ahhoz, hogy a mostani 1.131-ig eljussunk, mint amennyi áprilisban az 1.220-hoz. A medvék aránya valami elképesztően alacsony, mindössze 24,26%, amelynél kisebb értéket legközelebb csak 2007-ben találunk.
Az év első negyedévéhez képest több a rossz hír, azaz a gazdaság fundamentálisan is kezdi lekövetni a tőzsde áprilisban indult esését. Például az elliottos körökben régóta sokat emlegetett gyorsuló deflációs spirál teljes tagadása helyett, újabban még a FED illetékesei is nyilatkozgatnak a veszélyről. Pedig eddig az infláció volt a leküzdeni vágyott legfőbb ellenség. Persze jellemző az árfolyamokra, hogy amióta nehézségekről, "elhúzódó" kilábalásról beszélnek az elnökök és az államfők, azóta már csak oldalazgat a piac és nincs folytatás az esésben. Még az is lehet, hogy bullish, hogy az arányaiban növekvő számú rossz hír ellenére ki tudott tartani a piac az 1.040-1.130 zónában?
Én tudom, hogy sokak fejében megfogant már ez a gondolat, de ne legyünk ennyire naivak! Egyszerűen csak megvolt az esés első szakasza, amelynek a végén olyanok is csatlakoztak a shortos táborba, akiket kizárólag a hírek követése, és/vagy mások figyelése és nem a módszereik vittek short pozícióba. Őket ez az emelkedés, amely a trend tagadásáról szól - akárcsak minden második hullám - hivatott kiszorítani a pozíciójukból.
A jelenlegi emelkedésnek nem lesz már hosszú folytatása, mert a folytatáshoz nincs több kitartó, permanens medve. Másképp fogalmazva, akkor várhatnánk a 2009 márciusa óta indult emelkedés folytatását, ha a piac nem az augusztusi 1.130-as érték körül téblábolna alacsony forgalommal és extra-bullish szentiment értékekkel, hanem az április 26-i 1.220-at ostromolná az akkorinál magasabb medve aránnyal, azaz a felületes szemlélő számára pesszimista konstellációval. Akkor ugyanis még lenne üzemanyag a tankban, főleg ha a forgalom egyenletes és legalább közepes mértékű lenne.
Egyébként ha valaki nem szeretné, nem kell ilyen véleménykikérdezős, homályos felmérésekre hagyatkoznia. Nézzen rá a forgalomra; a növekedése mindig az eső napokhoz kötödik, a visszaesése pedig az emelkedésekhez. Íme, egy egyszerű SPY napi grafikonon az OBV szépen mutatja, hogy július eleji minimum óta is disztribúció folyik:
Mi zajlik akkor hát a fejekben? Igen sokan beláttuk, a problémák nem oldódtak meg, a hitelválság még nem ér(hetet)t véget. Elég sokan ahhoz, hogy a 2009-es mélypontról elindult emelkedő fázis befejeződjön (ez ténykérdés, mert azóta napokban a leghosszabb és pontban a legmélyebb esést éljük), de nem elegen a kritikus szinteket letörő pesszimista pánikhoz.
Más szavakkal, a pesszimizmus, a negatív társadalmi hangulat visszatért, de még nem teljes erővel. Volt egy találó megfogalmazás úgy tíz napja a "Why We are a Long Way from a Major Stock Market Low" című EWI cikkben, amit be sem linkelek, mert az egészet nem éri meg elolvasni, inkább csak idézem az idevágó két mondatot:
"A globális hangulat sokat romlott a 2000-es, majd 2007-es rekord szintek óta, de még mindig magasan áll.
A legtöbben azt hiszik, hogy a társadalom tele van aggodalommal, pedig nem. Azért tűnhet csak így, mert az emberek az optimizmus 300 évre visszatekintve legmagasabb extrém értékét használják viszonyítási alapként."
Bejegyzések
