Fontos változásra hívom fel az érdekelt olvasók, kereskedők, vagy akár a termelésben érdekelt gazdák figyelmét. A Chicago-i határidős elektronikus szója, kukorica, búza piacok nyitva tartása május 20-i hatállyal lényegesen meghosszabbodott.
Helyi idő szerint 17:00 órától 14:00 óráig, közép-európai idő szerint 00:00 órától este 21:00-ig lehet gabonával kereskedni. A vonatkozó adatcellákat frissítettem a már ismert határidős specifikációkat tartalmazó Zaner táblázatban [link].
Mostantól tehát naponta 21 órán át elérhető a ZS, ZC, ZW kontraktusok árutőzsdei viszonylatban páratlan likvid piaca a CME Globex elektronikus tőzsdén. Az olajtermények és az etanol piacán hasonló változtatások léptek életbe.
Ahogy nézem, a likviditás magyar idő szerint a 14:30-as adatközlések körül jelentkezik először, majd igazán jól megpakolt ajánlati könyvet a régi ütemhez hasonlatosan fél öttől, este nyolcig látunk. A változás valószínűleg szépen lassan megy át a köztudatba, illetve a specialisták gyakorlatába.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zaner. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zaner. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. május 23., szerda
2012. március 21., szerda
Már kiegyensúlyozottnak tűnik
Még mindig az előző értelmezések hátán mászik északnak az alábbi jelölés alapján a végéhez közelítő impulzus. Annyit kellett módosítani, hogy az [i]-es pozícióba visszahoztam az indító diagonált, a másik, hogy a március 2-i csúcs tényleg [iii]-as volt, de nem a trend vezető szintjén, hanem csak az ábrázolt lökéshullámon belül. Ezért történt, hogy nagyobb korrekciót várva, ezen a legutóbb publikált ábrámon > https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOzzmpVWk2c0VARHqkklSqV17_w-pJnmhqEULI3g0dnch4LSwIPzsMF4Da8AdLnaX_Y-429sZj2y4VEoE4_5tKL2yflk9yqCcnVHJJwQyq5RhGdqMFJPNDIPWlHZySavTNEsoZBqlfFZU/s1600/MAR6_SPX_Hourly.JPG (a) egységnek jelölt hullám valójában a teljes, de eggyel alacsonyabb rendű négyes hullám korrekció volt. Más szavakkal nem a decemberi esés párja, hanem csak a január 10-13. időszak kettes hullámmal voltak tesók.
Ezzel a variációval sok egyensúlytalanságot, feszültséget sikerült feloldani. Szépek az arányok, ami öt hullám kell legyen, az ténylegesen ötös szerkezetű trendmozgató alakzat, középen egyértelmű a vihar szeme, a szűz terület, és mindenütt érvényre jut a váltakozás is.
Ha a március 6-i piros Minute [iv]-es minimumból felfelé jobban belenézünk a szerkezetbe, és azt feltételezzük, hogy még egy marginális csúcs hiányzik, akkor zárás után, íme a rövid távú kép:
Csak SPX 1373-75 elesése pecsételné meg a 3-4 hónapja északnak utazó hullám sorsát, de egy új csúcs esetén rögtön 1390-re emelkedne a kritikus támasz szintje.
 |
| Nagyításért Klikk az ábrára! |
Ezzel a variációval sok egyensúlytalanságot, feszültséget sikerült feloldani. Szépek az arányok, ami öt hullám kell legyen, az ténylegesen ötös szerkezetű trendmozgató alakzat, középen egyértelmű a vihar szeme, a szűz terület, és mindenütt érvényre jut a váltakozás is.
Ha a március 6-i piros Minute [iv]-es minimumból felfelé jobban belenézünk a szerkezetbe, és azt feltételezzük, hogy még egy marginális csúcs hiányzik, akkor zárás után, íme a rövid távú kép:
Csak SPX 1373-75 elesése pecsételné meg a 3-4 hónapja északnak utazó hullám sorsát, de egy új csúcs esetén rögtön 1390-re emelkedne a kritikus támasz szintje.
2011. június 28., kedd
Tudod-e mivel kereskedsz?
Steven Sweet írása
Ha felmerül a kérdés, mit kereskedjünk, melyik instrumentum kínálja a legjobb lehetőséget a trendek kiaknázására, akkor számtalan különböző lehetőség közül választhatunk. Az Egyesült Államokban a részvények, befektetési jegyek, határidős kontraktusok kereskedése szigorúan szabályozott keretek között valósul meg. Az USA határain kívül viszont a brókercégek nem minden esetben tudják ügyfeleiknek biztosítani a közvetlen elérést az amerikai piacokhoz. Ennélfogva a direkt kereskedési lehetőség, illetve az eredeti tőzsdei termékek helyett CFD-ket, vagy más, az eredeti termék mozgását lehetőség szerint minél jobban lekövető instrumentumokat állítanak elő, hogy azokkal egészítsék ki a kínálatukat.
Természetesen, aki ezekből válogat, az nem az eredeti tőzsdei terméket (részvényt / határidős kontraktust) veszi, illetve adja. Ezért nem szabad azt várni, hogy az emulált CFD termék grafikonja minden apró részletében ugyanúgy fog viselkedni, mint ahogy azt a mögöttes (valódi) tőzsdei instrumentum árfolyamgörbéje teszi.
A valódi határidős termékekkel [link] ellentétben a CFD lot-ok, vagy egységek adás-vétele túlnyomó részt soha sem jut el a tőzsdékre, hanem a szabályozott piacokon kívül bonyolítják a tranzakciókat, méghozzá úgy, hogy a kötés másik oldalán maga a CFD-t "üzemeltető", az ügyletet levezénylő bróker áll. Vagyis a CFD-vel kereskedő ügyfél vesztesége, profit gyanánt a bróker zsebébe vándorol, illetve kvázi ő fizeti ki az ügyfél nyereségét is.
Esetükben ez azért lehetséges, mert a CFD árjegyzője megteheti, hogy hol szorosabban, hol pedig kissé eltávolodva követi le a mögöttes piac mozgásait. Az idő nagy részében versenyképes, a mögöttes piac ajánlati szintjéhez szorosan igazodó árakat igyekeznek kínálni, hiszen valahol meg kell küzdeniük az ügyfelekért, de nincs mögöttük a tőzsde szabályrendszere, amely előírja nekik, hogy ennek mindig így kell történnie. Amikor eltérnek, olyankor az árjegyzésük vételi és eladási oldalát húzzák szét a mögöttes piac valós árszintje körül. Nincs ugyanis az a központi intézmény, a tőzsde, ahová a kisbefektetők, ha úgy tetszik végfelhasználók ajánlatai összefutnának és találkoznának, ezzel zárva szorosra a két oldal különbségét, a spread-et.
A CFD-k kétségtelen előnye, hogy értékben általában töredék kereskedési egységei a mögöttes piacok normál kontraktusméreteinek, így könnyebben elérhetőek a kevesebb tőkével rendelkező befektetők / tréderek számára. Mármint az óceán európai oldalán, ugyanis az Egyesült Államok illetékes szabályozó testületei nem engedélyezik amerikai rezidensek számára a CFD-k kereskedését. Nekik maradnak a hivatalos tőzsdéken jegyzett határidős termékek, amelyeknek előnye tehát, hogy a tőzsdén közvetlenül köthetnek a pozíció másik oldalán álló befektetőkkel egy olyan instrumentum piacán, amelynek árfolyama minden pillanatban hűen tükrözi a valós termék piaci erőviszonyait.
A határidős termékek és a CFD-k számos hasonlóságot hordoznak magukban, előszeretettel emlegetik egy lapon őket, de ennek ellenére fontos szem előtt tartanunk, hogy fundamentálisan eltérő termékek, alapvetően különböző karakterekkel, amitől bizonyos kereskedési célokra jobban, vagy kevésbé alkalmasak.
Ismerd meg, hogy mit és miként kereskednek. Mindig tedd fel a kérdésed.
---
Kapcsolódó link: Zaner határidős
Ha felmerül a kérdés, mit kereskedjünk, melyik instrumentum kínálja a legjobb lehetőséget a trendek kiaknázására, akkor számtalan különböző lehetőség közül választhatunk. Az Egyesült Államokban a részvények, befektetési jegyek, határidős kontraktusok kereskedése szigorúan szabályozott keretek között valósul meg. Az USA határain kívül viszont a brókercégek nem minden esetben tudják ügyfeleiknek biztosítani a közvetlen elérést az amerikai piacokhoz. Ennélfogva a direkt kereskedési lehetőség, illetve az eredeti tőzsdei termékek helyett CFD-ket, vagy más, az eredeti termék mozgását lehetőség szerint minél jobban lekövető instrumentumokat állítanak elő, hogy azokkal egészítsék ki a kínálatukat.
Természetesen, aki ezekből válogat, az nem az eredeti tőzsdei terméket (részvényt / határidős kontraktust) veszi, illetve adja. Ezért nem szabad azt várni, hogy az emulált CFD termék grafikonja minden apró részletében ugyanúgy fog viselkedni, mint ahogy azt a mögöttes (valódi) tőzsdei instrumentum árfolyamgörbéje teszi.
A valódi határidős termékekkel [link] ellentétben a CFD lot-ok, vagy egységek adás-vétele túlnyomó részt soha sem jut el a tőzsdékre, hanem a szabályozott piacokon kívül bonyolítják a tranzakciókat, méghozzá úgy, hogy a kötés másik oldalán maga a CFD-t "üzemeltető", az ügyletet levezénylő bróker áll. Vagyis a CFD-vel kereskedő ügyfél vesztesége, profit gyanánt a bróker zsebébe vándorol, illetve kvázi ő fizeti ki az ügyfél nyereségét is.
Esetükben ez azért lehetséges, mert a CFD árjegyzője megteheti, hogy hol szorosabban, hol pedig kissé eltávolodva követi le a mögöttes piac mozgásait. Az idő nagy részében versenyképes, a mögöttes piac ajánlati szintjéhez szorosan igazodó árakat igyekeznek kínálni, hiszen valahol meg kell küzdeniük az ügyfelekért, de nincs mögöttük a tőzsde szabályrendszere, amely előírja nekik, hogy ennek mindig így kell történnie. Amikor eltérnek, olyankor az árjegyzésük vételi és eladási oldalát húzzák szét a mögöttes piac valós árszintje körül. Nincs ugyanis az a központi intézmény, a tőzsde, ahová a kisbefektetők, ha úgy tetszik végfelhasználók ajánlatai összefutnának és találkoznának, ezzel zárva szorosra a két oldal különbségét, a spread-et.
| Cimballi széljegyzete: Magam mindig csak "rendes" direkt tőzsdei határidős kontraktusokkal kereskedtem, ezért egy ideig nem is tűnt fel, mennyire elterjedtek a mini lot-os, tőzsdén kívüli CFD-s, certifikátos szolgáltatások. Igazán akkor tudatosult bennem, amikor a Zaner aloldal táblázatát olvasói kérdések sokasága követte, amelyek mind a CFD-k feltételrendszerével kezdték hasonlítgatni a határidős kontraktusokat. Így született ez a cikk, amelyben az alábbi magánvéleményemet szeretném elmondani a tekintetben, hogy mit viseljünk el a CFD-s brókerünk esetében és mi az, amit már ne toleráljunk. Először is, teljesen legitim, hogy az ár az egyik szolgáltató platformján elér egy bizonyos szintet, a másikén pedig nem. Ha pl. devizáknál 1-2 pip az eltérés a lokális tetők (felszúrások) vagy az aljak (leszúrások) között, azon nem szabad fennakadni, felesleges vele foglalkozni. Ha azonban ennél lényegesen több, mondjuk akár 10+ pip, akkor már megvan az esélye, hogy az ilyen eltérésekben a bróker (itt delaer) is ludas, ő is benne van a dologban. Ilyen eltérésekből van a vita a fórumon, "Az én stopomat kiütötte, a tiédet hogy nem?" címmel. Ha az ilyen fel- és leszúrós anomáliák gyakran ismétlődnek, akkor az arra utal, hogy a dealer mögött nincs elegendő likviditás ahhoz, hogy a megbízásokat "normálisan" végrehajtsa, ezért időről-időre megborul. Steve a levelében, amelyben ezt az írást küldte, elmondta nekem, hogy nem rossz fiúk ezek a CFD dealerek, csak másképp működnek, mint egy tőzsde, illetve nincs mögöttük az a likviditás, mint ami ott van pl. a GLOBEX határidős piacán, ezért jelentkeznek néha anomáliák, amelyeket a legjobb szándék mellett sem tudnak kivédeni. Ha másképp nem, hát úgy lesznek úrrá a helyzeten, hogy nem hajtják végre az érkező megbízásokat, ugyanis nem kötelesek erre. Steve mindig nagyon diplomatikus, udvarias és megértő, de én nem. Így aztán nem bírom nem észrevenni az egymással szemben feszülő érdekeket egy CFD-s szolgáltató és az ügyfele között. Ezért is hívom az ilyen tőzsdén kívüli termékeket egyszerűen csak parazitáknak az eredeti termék piacán. Mert bennem radikálisabban merül fel a kérdés, kezdve az összeférhetetlenség problémájától, a mesterséges árjegyzésen át, a szabályozatlan körülményekig - de ezért írtam én csak ezt a széljegyzetet, ami után térjünk vissza még Steve gondolatmenetéhez. |
A CFD-k kétségtelen előnye, hogy értékben általában töredék kereskedési egységei a mögöttes piacok normál kontraktusméreteinek, így könnyebben elérhetőek a kevesebb tőkével rendelkező befektetők / tréderek számára. Mármint az óceán európai oldalán, ugyanis az Egyesült Államok illetékes szabályozó testületei nem engedélyezik amerikai rezidensek számára a CFD-k kereskedését. Nekik maradnak a hivatalos tőzsdéken jegyzett határidős termékek, amelyeknek előnye tehát, hogy a tőzsdén közvetlenül köthetnek a pozíció másik oldalán álló befektetőkkel egy olyan instrumentum piacán, amelynek árfolyama minden pillanatban hűen tükrözi a valós termék piaci erőviszonyait.
A határidős termékek és a CFD-k számos hasonlóságot hordoznak magukban, előszeretettel emlegetik egy lapon őket, de ennek ellenére fontos szem előtt tartanunk, hogy fundamentálisan eltérő termékek, alapvetően különböző karakterekkel, amitől bizonyos kereskedési célokra jobban, vagy kevésbé alkalmasak.
Ismerd meg, hogy mit és miként kereskednek. Mindig tedd fel a kérdésed.
---
Kapcsolódó link: Zaner határidős
2011. május 15., vasárnap
BUX a matematika órán
Melyik piacon létezik a daytrade előny?
Sokan összetennék a két kezüket azért, hogy stabilan 55%-os sikerrátát mutassanak fel, azaz ennyi alkalommal találják el az irányt és érjék el sikeresen a célárat. Mindezt úgy, hogy az átlagos nyereségük pontban / pipben 150%-a az átlagos veszteségüknek. Ez egy professzionális tréder esetében nagyon is reális elvárás, mármint önmagával és a módszerével szemben.
Ha azonban rosszul választjuk meg a piacot, ahol tevékenykedünk és a brókercéget, akivel dolgozunk, akkor hiába minden, nem leszünk nyereségesek. A miért kérdésére az alábbi, egyszerű mérlegelés a válasz:
BUX határidős kontraktus tulajdonságai:
Réskockázat: nincs 24 órás nyitva tartás, ezért napon túlra 80-120+ pontos réseket kell bekalkulálni és elég számottevő az esélye annak, hogy évente egy alkalommal beleszalad a tréder 250-500 pontos nyitó anomáliába.
Napon belül a spread: az ajánlati könyvben a vételi és az eladási ár közötti különbség stabilan eléri a 30 pontot.
Díj: általában irányonként 190 forint/kontraktus az átlag ügyfélnek, ami 2 x 19 = 38 pont helyes irányba történő elmozdulással ellensúlyozódik.
Végezzük el a modellezést a bevezetésben említett 55%-os találati aránnyal és 3:2 tény hozam:kockázattal számolva!
Tételezzük fel némi túlzott jóindulattal, hogy a nyitás egy likvid időszakban limit megbízással történik, ezért ott 0 a spread "költség". Ennélfogva csak a záráskor, vagy általában a pozíció egyik lábán jelentkezik a 30 pont. Egy kontraktus nyitáshoz+záráshoz tartozó várható költség ezért 19+19+30=68 pont. Ennyi az induló hátrány. Milyen távolságra lévő célárakkal kell ahhoz dolgozni, hogy a daytrader vállalkozása nullszaldós legyen, ha 45 alkalommal x-et veszít és 55 alkalommal 1,5x-et nyer?
Szólhatna akár a szöveges feladat az általános iskola felső tagozatában :)
Az egyenlet megoldása x=180, azaz tréderünk csak olyan belépési lehetőségekre mehet rá, ahol a várható hozam legalább 270 BUX pont, és a kockázat nem több mint 180 pont. A BUX napi maximuma és minimuma közötti különbség hozzávetőleg az esetek 60%-ban éri el, vagy haladja meg ezt a mértéket, tehát a kereskedési napok 40 százalékában eleve halott ügy a vállalkozás. A maradék, havi 11-12 napon pedig felmerül a kérdés, mennyire reális, hogy valaki 55%-ban képes jóformán tikre lekereskedni a napi maximumot és a minimumot?
Ja, és akkor még mindig nem keresett egy fillért sem!
Azaz a BÉT határidős piacán a játékszabályokat úgy rögzítették, hogy abból még egy professzionális tréder is csak egészen kivételesen jó statisztikákkal tud nyereséget kitermelni. Ha a felvezetőben említett dicséretes teljesítményre vagy képes, valószínűleg akkor sem érheted el, még a null szaldót sem, mert a rendszer 1) nem hatékony (értsd. illikvid); 2) borzalmasan magas költségszinten üzemel. Ezért ha előnybe is tudsz kerülni a módszereddel és a fegyelmezettségeddel, a profitod mind a brókercéghez és a tőzsdéhez vándorol, illetve elvész a vételi és az eladási oldal közötti résben.
Emlékszem, amikor én voltam tanuló, akkoriban a fórumokon a "nagyok" mindig panaszkodtak, hogy a BÉT-en indított daytrade pozícióikkal összességében semmit sem keresnek.
A BUX esetében ezért kísérleteztem, hogy talán az alábbi "recepttel" mégis lehet valamit keresni. Lealkudod a díjadat 150 forintra, a nyerőid aránya eléri a 60%-ot, az átlagos nyerőd 2-szerese az átlagos vesztőnek. Ebben az esetben 75 pontos kockázattal már 150 pontos átlagos célár is 0 eredményt produkál. A probléma csak az, hogy ez még mindig nem termel profitot és közben 60%-os találattal napon belül elérni 150+ pontot, BUX-ban... hát?!
Szerintem ez a többségnek még mindig a sci-fi kategória.
Minek olyan játékot játszani, amiben nem nyerhetek? Ez a logika és az egyenlet, valamint a belőle eredő nagyszerű költői kérdés volt a döntésem mögött, amiért tréder karrierem első évei után áttértem az amerikai határidős piacokra.
Nézzük hát ugyanezt a számítást az elektronikus Dow határidőre (YM):
Réskockázat: majdnem 24 órás nyitva tartás, hétköznap csak abban az időben zár rövid időre (összesen 45 percre), amikor egyébként sehol a világon nincs kereskedés. A gyorsjelentések időszakában számolhatunk résekkel, ugyanis a jelentések közzétételekor az YM épp 15 percig zárva tart, de ennek nincs akkora jelentősége, hogy problémát jelenthetne a napon túli stratégiáknak.
Napon belüli spread: 1 pont különbséggel bármikor lehet kötni.
Díj: [itt] a ZANER aloldal ajánlata szerint 2,50 USD irányonként, ami 2x2,50 = 5 USD, ami egy pont elmozdulással kitermelhető. Egyetlen Dow pont, ennyit visz el a bróker és a tőzsde.
Ha a BUX-nak megengedtük, hogy az egyik lábát 0 spread mellett kössük, akkor ez a feltételezés sokkal jobban kijár a Dow határidőnek. A másik lábon piaci áras megbízást feltételezve kalkuláljunk be egy pontot, azaz 5 dollárt. (Ritkábban lesz rá szükség, mint a BUX-ban a 30 pontra, mert az YM piac folyamatosan likvid). Ezen logika mentén egy kontraktus nyitás+zárás várható költsége legyen 0,5 + 0,5 + 1 = 2 pont.
Jöjjön a modellezés ismét 55%-os találati aránnyal, és 150%-os hozam:kozkázat mellett.
Hát igen, 5 pont kockázat mellett 8 pontos célár a minimum az egyenletből; sőt ott már a játék enyhén nyereséges. Had ne ecseteljem, mennyivel könnyebb a Dow-ban 8 pontot összehozni, mint 270-et a BUX-ban. Arról nem is beszélve, hogy ha ráhúzzuk a feljavított teljesítményt, azaz kétszeres nyerővel és 60%-os találati aránnyal dolgozunk, akkor már 4 pontos céláraknál is nyerő az instrumentum. Jó tudni, még akkor is, ha sohasem megyünk rá ilyen rövid célárakra.
Számomra elképesztő a hendikep, amivel a BÉT határidős piaca ilyen sokáig életben tudott maradni, de meggyőződésem, hogy csak azért működik még mindig, mert az emberek nem ülnek le egy toll és egy darab papír, vagy Excel tábla társaságában számolgatni. Akkor már persze rögtön a legegyszerűbb költség:kontraktusméret hányadosnál kibújna a szög a zsákból.
Egy BUX kontraktus mérete ma cca. 230.000 forint, amihez 280 forint nyitási és zárási költség tartozik. Egy YM mérete nagyságrendileg 62.500 USD, azaz 11.800.000 forint, a megmozgatása pedig 5 dollárba, tehát 950 forintba kerül. Így a BÉT-en 0,122% a kötési díj, a CBOT-on pedig 0,008%. Más szavakkal 1,22-ért forgathatunk meg 1000 forintot itthon és 0,08-ért az amerikai határidős piacon. Feltűnt? Úgy értem a kérdőjel:
Mi kerül - írd és mondd - tizenötször annyiba?
Mivel azt mondtam, eredeti szándékom szerint sohasem szállok be br. 4, vagy akár 8 YM pontért pozícióba, ezért nézzünk végül egy reális, életszerű számítást az elektronikus Dow határidőre.
Három-, vagy ötperces idősíkon követve az elektronikus Dow (YM) piacát általában már 16 pontos kockázattól tudunk pozíciót felvenni, amihez a saját benchmark arányaim szerint 26 pontos induló célár tartozik. Ha 55%-ban érjük el a célt, akkor egy átlagos kontraktuson 7 pontot, azaz 35 dollárt keresünk, tehát ha a rendszerünk és mi magunk ilyen statisztikákra vagyunk képesek, akkor mindez 35 dollár előnyt jelent kontraktusonként, amelyhez mellesleg a feljebb említett ZANER táblázat szerint 500 USD letéti követelmény tartozik. Mennyivel reálisabban hangzik!
Azok számára készült a ZANER csoport "Leviter" elnevezésű csomagja, akik ilyen reálisabb feltételek mellett szeretnének a határidős deviza-, index-, kamat-, vagy nyersanyagpiacokon tevékenykedni.
A kezdet kezdetén magam is sötét lónak tartottam az amerikai határidős piacot, de annak idején nem volt mit tenni, összegyűjtöttem a szabályokra vonatkozó adatokat, a kontraktusok specifikációit és leültem tervezni, számolni. Az Elliott és a többiek blog az információs aloldal közzétételével elvégezte az első lépést, ezentúl erről a linkről bármikor elérhető a leglikvidebb 30 amerikai kontraktus specifikációja:
ZANER - Határidős
A mai cikknek is jön még folytatása; a Zaner csoport általam nagyra becsült értékesítési vezetőjével, Steven Sweet barátommal havi egy-két bejegyzésben beszélünk majd a legfontosabb határidős sajátosságokról, amivel érdemes tisztában lenni, ha belép valaki ezekre a piacokra.
A következő bejegyzésig is lehet az aloldalon akár angol, akár magyar nyelven kérdezni - segítek a nyelvi korlátok áthidalásában. Azért vállaltam fel ezt az együttműködést, mert a Zaner filozófiájának, a platform kialakításának középpontjában a kockázatok intelligens kezelése, a hatékonyság és az ehhez vezető úton a képzés, a tréning fontossága áll. Rájuk jellemző, hogy akár egy-az-egyben segítenek áthidalni az indulás nehézségeit és mindig lehet rájuk számítani a kérdések megválaszolásában.
Sokan összetennék a két kezüket azért, hogy stabilan 55%-os sikerrátát mutassanak fel, azaz ennyi alkalommal találják el az irányt és érjék el sikeresen a célárat. Mindezt úgy, hogy az átlagos nyereségük pontban / pipben 150%-a az átlagos veszteségüknek. Ez egy professzionális tréder esetében nagyon is reális elvárás, mármint önmagával és a módszerével szemben.
Ha azonban rosszul választjuk meg a piacot, ahol tevékenykedünk és a brókercéget, akivel dolgozunk, akkor hiába minden, nem leszünk nyereségesek. A miért kérdésére az alábbi, egyszerű mérlegelés a válasz:
BUX határidős kontraktus tulajdonságai:
Réskockázat: nincs 24 órás nyitva tartás, ezért napon túlra 80-120+ pontos réseket kell bekalkulálni és elég számottevő az esélye annak, hogy évente egy alkalommal beleszalad a tréder 250-500 pontos nyitó anomáliába.
Napon belül a spread: az ajánlati könyvben a vételi és az eladási ár közötti különbség stabilan eléri a 30 pontot.
Díj: általában irányonként 190 forint/kontraktus az átlag ügyfélnek, ami 2 x 19 = 38 pont helyes irányba történő elmozdulással ellensúlyozódik.
Végezzük el a modellezést a bevezetésben említett 55%-os találati aránnyal és 3:2 tény hozam:kockázattal számolva!
Tételezzük fel némi túlzott jóindulattal, hogy a nyitás egy likvid időszakban limit megbízással történik, ezért ott 0 a spread "költség". Ennélfogva csak a záráskor, vagy általában a pozíció egyik lábán jelentkezik a 30 pont. Egy kontraktus nyitáshoz+záráshoz tartozó várható költség ezért 19+19+30=68 pont. Ennyi az induló hátrány. Milyen távolságra lévő célárakkal kell ahhoz dolgozni, hogy a daytrader vállalkozása nullszaldós legyen, ha 45 alkalommal x-et veszít és 55 alkalommal 1,5x-et nyer?
Szólhatna akár a szöveges feladat az általános iskola felső tagozatában :)
Az egyenlet megoldása x=180, azaz tréderünk csak olyan belépési lehetőségekre mehet rá, ahol a várható hozam legalább 270 BUX pont, és a kockázat nem több mint 180 pont. A BUX napi maximuma és minimuma közötti különbség hozzávetőleg az esetek 60%-ban éri el, vagy haladja meg ezt a mértéket, tehát a kereskedési napok 40 százalékában eleve halott ügy a vállalkozás. A maradék, havi 11-12 napon pedig felmerül a kérdés, mennyire reális, hogy valaki 55%-ban képes jóformán tikre lekereskedni a napi maximumot és a minimumot?
Ja, és akkor még mindig nem keresett egy fillért sem!
Azaz a BÉT határidős piacán a játékszabályokat úgy rögzítették, hogy abból még egy professzionális tréder is csak egészen kivételesen jó statisztikákkal tud nyereséget kitermelni. Ha a felvezetőben említett dicséretes teljesítményre vagy képes, valószínűleg akkor sem érheted el, még a null szaldót sem, mert a rendszer 1) nem hatékony (értsd. illikvid); 2) borzalmasan magas költségszinten üzemel. Ezért ha előnybe is tudsz kerülni a módszereddel és a fegyelmezettségeddel, a profitod mind a brókercéghez és a tőzsdéhez vándorol, illetve elvész a vételi és az eladási oldal közötti résben.
Emlékszem, amikor én voltam tanuló, akkoriban a fórumokon a "nagyok" mindig panaszkodtak, hogy a BÉT-en indított daytrade pozícióikkal összességében semmit sem keresnek.
A BUX esetében ezért kísérleteztem, hogy talán az alábbi "recepttel" mégis lehet valamit keresni. Lealkudod a díjadat 150 forintra, a nyerőid aránya eléri a 60%-ot, az átlagos nyerőd 2-szerese az átlagos vesztőnek. Ebben az esetben 75 pontos kockázattal már 150 pontos átlagos célár is 0 eredményt produkál. A probléma csak az, hogy ez még mindig nem termel profitot és közben 60%-os találattal napon belül elérni 150+ pontot, BUX-ban... hát?!
Szerintem ez a többségnek még mindig a sci-fi kategória.
Minek olyan játékot játszani, amiben nem nyerhetek? Ez a logika és az egyenlet, valamint a belőle eredő nagyszerű költői kérdés volt a döntésem mögött, amiért tréder karrierem első évei után áttértem az amerikai határidős piacokra.
Nézzük hát ugyanezt a számítást az elektronikus Dow határidőre (YM):
Réskockázat: majdnem 24 órás nyitva tartás, hétköznap csak abban az időben zár rövid időre (összesen 45 percre), amikor egyébként sehol a világon nincs kereskedés. A gyorsjelentések időszakában számolhatunk résekkel, ugyanis a jelentések közzétételekor az YM épp 15 percig zárva tart, de ennek nincs akkora jelentősége, hogy problémát jelenthetne a napon túli stratégiáknak.
Napon belüli spread: 1 pont különbséggel bármikor lehet kötni.
Díj: [itt] a ZANER aloldal ajánlata szerint 2,50 USD irányonként, ami 2x2,50 = 5 USD, ami egy pont elmozdulással kitermelhető. Egyetlen Dow pont, ennyit visz el a bróker és a tőzsde.
Ha a BUX-nak megengedtük, hogy az egyik lábát 0 spread mellett kössük, akkor ez a feltételezés sokkal jobban kijár a Dow határidőnek. A másik lábon piaci áras megbízást feltételezve kalkuláljunk be egy pontot, azaz 5 dollárt. (Ritkábban lesz rá szükség, mint a BUX-ban a 30 pontra, mert az YM piac folyamatosan likvid). Ezen logika mentén egy kontraktus nyitás+zárás várható költsége legyen 0,5 + 0,5 + 1 = 2 pont.
Jöjjön a modellezés ismét 55%-os találati aránnyal, és 150%-os hozam:kozkázat mellett.
Hát igen, 5 pont kockázat mellett 8 pontos célár a minimum az egyenletből; sőt ott már a játék enyhén nyereséges. Had ne ecseteljem, mennyivel könnyebb a Dow-ban 8 pontot összehozni, mint 270-et a BUX-ban. Arról nem is beszélve, hogy ha ráhúzzuk a feljavított teljesítményt, azaz kétszeres nyerővel és 60%-os találati aránnyal dolgozunk, akkor már 4 pontos céláraknál is nyerő az instrumentum. Jó tudni, még akkor is, ha sohasem megyünk rá ilyen rövid célárakra.
Számomra elképesztő a hendikep, amivel a BÉT határidős piaca ilyen sokáig életben tudott maradni, de meggyőződésem, hogy csak azért működik még mindig, mert az emberek nem ülnek le egy toll és egy darab papír, vagy Excel tábla társaságában számolgatni. Akkor már persze rögtön a legegyszerűbb költség:kontraktusméret hányadosnál kibújna a szög a zsákból.
Egy BUX kontraktus mérete ma cca. 230.000 forint, amihez 280 forint nyitási és zárási költség tartozik. Egy YM mérete nagyságrendileg 62.500 USD, azaz 11.800.000 forint, a megmozgatása pedig 5 dollárba, tehát 950 forintba kerül. Így a BÉT-en 0,122% a kötési díj, a CBOT-on pedig 0,008%. Más szavakkal 1,22-ért forgathatunk meg 1000 forintot itthon és 0,08-ért az amerikai határidős piacon. Feltűnt? Úgy értem a kérdőjel:
Mi kerül - írd és mondd - tizenötször annyiba?
Mivel azt mondtam, eredeti szándékom szerint sohasem szállok be br. 4, vagy akár 8 YM pontért pozícióba, ezért nézzünk végül egy reális, életszerű számítást az elektronikus Dow határidőre.
Három-, vagy ötperces idősíkon követve az elektronikus Dow (YM) piacát általában már 16 pontos kockázattól tudunk pozíciót felvenni, amihez a saját benchmark arányaim szerint 26 pontos induló célár tartozik. Ha 55%-ban érjük el a célt, akkor egy átlagos kontraktuson 7 pontot, azaz 35 dollárt keresünk, tehát ha a rendszerünk és mi magunk ilyen statisztikákra vagyunk képesek, akkor mindez 35 dollár előnyt jelent kontraktusonként, amelyhez mellesleg a feljebb említett ZANER táblázat szerint 500 USD letéti követelmény tartozik. Mennyivel reálisabban hangzik!
Azok számára készült a ZANER csoport "Leviter" elnevezésű csomagja, akik ilyen reálisabb feltételek mellett szeretnének a határidős deviza-, index-, kamat-, vagy nyersanyagpiacokon tevékenykedni.
A kezdet kezdetén magam is sötét lónak tartottam az amerikai határidős piacot, de annak idején nem volt mit tenni, összegyűjtöttem a szabályokra vonatkozó adatokat, a kontraktusok specifikációit és leültem tervezni, számolni. Az Elliott és a többiek blog az információs aloldal közzétételével elvégezte az első lépést, ezentúl erről a linkről bármikor elérhető a leglikvidebb 30 amerikai kontraktus specifikációja:
ZANER - Határidős
A mai cikknek is jön még folytatása; a Zaner csoport általam nagyra becsült értékesítési vezetőjével, Steven Sweet barátommal havi egy-két bejegyzésben beszélünk majd a legfontosabb határidős sajátosságokról, amivel érdemes tisztában lenni, ha belép valaki ezekre a piacokra.
A következő bejegyzésig is lehet az aloldalon akár angol, akár magyar nyelven kérdezni - segítek a nyelvi korlátok áthidalásában. Azért vállaltam fel ezt az együttműködést, mert a Zaner filozófiájának, a platform kialakításának középpontjában a kockázatok intelligens kezelése, a hatékonyság és az ehhez vezető úton a képzés, a tréning fontossága áll. Rájuk jellemző, hogy akár egy-az-egyben segítenek áthidalni az indulás nehézségeit és mindig lehet rájuk számítani a kérdések megválaszolásában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
