SPX - QE3-as őszi nekiiramodás

...Károly
Mindenek előtt szeretném megosztani a blog közösségével, azokkal, akik olvasták és tisztelték, tartották a kapcsolatot vele, hogy Károly barátunk hozzászólásaival, grafikonjaival nem jelentkezik többé. Teljesen váratlanul csütörtökön este a zárás előtt rosszul lett és pénteken távozott közülünk.

A blog fórumaiban ezzel egy korszak ért véget. Ő volt az első állandó olvasó, aki hallatlanul szerette, tanulta és kutatta Elliott hullámelméletét. Kedvenc vezérlőelve volt a váltakozásról szóló. Ehhez fűződött a felfedezése is, ami egy apró részlet ugyan, de tudomásunk szerint előzőleg a világon senki nem figyelt fel rá. Észrevette, hogy dupla és tripla zigzag korrekciókban a két, illetve három alacsonyabb rendű B hullám az esetek többségében váltakozik, vagyis eltérő alakban jelentkezik. Így egy triplánál létrehozza a piac a teljes kollekciót, vagyis a flat, a háromszög és a zigzag B-t is. Kevesen tudják, de az elmúlt két év majd minden kereskedési napját együtt töltöttük Skype kapcsolaton keresztül. Grafikonokat küldözgettünk egymásnak, együtt örültünk, amikor "mammutot fogott" valamelyikünk, vagy bosszankodtunk, ha elszúrtunk egy belépőt, esetleg nem vettünk észre időben valami fontosat a hullámok között.

Családja kérte, hogy tudassam a szomorú hírt Elliott-os ismerőseivel, mert tudják, ez a társaság milyen fontos volt a számára. Egyébként arra készült, hogy ősztől önálló bejegyzésekkel járuljon hozzá a tartalomhoz. Még egyszer szerepeljen itt az avatar-ja, amit annak idején a kérésére motorja fényszórójából készítettem neki.

...

Visszatérve a piachoz, ma csupán röviden, olyan "félárbocosan", a heti idősík segítségével szeretném elkezdeni az S&P500 frissítésről szóló bejegyzést.
Továbbra is jó magabiztossággal lehet fogást találni a nagyobb képen és nincs olyan adatunk az árfolyamgörbéken, ami alapján 2009-es mélypontról kiindulva drámaian új gondolatsort lenne szükséges levezetni.
Ami eddig is zavaros volt, annak megértésébe kavart bele az elmúlt néhány nap. Hol tarthatunk a június 4-ről indult emelkedő szakaszon belül? A szeptember 3-i bejegyzés rövid távra vonatkozó megállapításait kell csak félretenni és újra összerakni a 15 hete tartó emelkedő szakaszról kezünkbe kerülő mozaikdarabokat.

A közelmúlt kontextusa (beágyazása a nagyobb képbe) akárcsak a szeptember 3-i ábrán, így fest:

Két közeli célérték van előttünk. Ha a június 4-e óta tartó emelkedő hullám Minor B akkor annak ideális célára 1.479, ha Középtávú (C), akkor 1.486. Mindkét jelölés ott van az ábrán. Vagyis az 1.479-1.486 idealizált célzóna közvetlen környezetébe ért a piac, méghozzá két igen hosszú teli fehér heti gyertyával. Egy ilyen fejlemény a még nagyobb, évtizedes bear piac kontextusában egy három hónapja tartó emelkedés idején bull klimaxnak tűnik. Más szóval nem kitörés, hanem egy olyan vételi izgalom, amely felemészti a bika erejének túlnyomó részét, ha nem a teljes energiáját. Nincs ugyanis jó helyen. Heti bontáson egy június 4-től induló folyamatos emelkedés tetején ül, egy olyan trendben, amely 15 gyertyája tart. Az ilyen gyorsulásokból, főleg ha megnövekszik a forgalom, jó kis short szignálok alakulhatnak ki és - ismétlem önmagam - kereskedhető méretű eső szakaszok. Ezek azok a helyzetek, amikor a forgalom "megöli a trendet". Azonban a legtöbb esetben nem azonnal jön rá egy mindent beborító fekete gyertyaalakzat, hanem 3-4 periódus, vagyis itt akár 3-4 hét oldalazás követheti több kisebb új csúccsal. Amikor lefordul, akkor pedig legalább egy komoly visszateszt is bekövetkezik a volatilis tetőzés után. Egy ilyen forgatókönyv talán kialakítana egy bearish divergenciát, amelyre itt a formáció mérete és momentuma miatt leginkább a hetes grafikonon lenne szükség. Esetleg a naposon is lehet értelme egy ilyen divergenciát figyelembe venni, de kisebb idősíkon csak egy puszta divergenciára ugrani most tuti kontratrend kereskedés lenne. És van egy rossz hírem: ha megvan a divergencia és/vagy a short jelzés, nagy valószínűséggel még az is csak egy jókora korrekció lesz délnek.

Mi lehet ez az utóbbi két hét emelkedés? Kisebb idősíkon ilyenkor vagy alacsonyabb rendű harmadik hullám végét, vagy pedig megnyúlt (alacsony rendű) ötödik hullámot feltételezzünk és keressünk. Az utóbbi esetben Elliott iránymutatása szerint a megnyúlt ötödikben "a piac túl messzire, túl gyorsan haladt", ezért egy drámai fordulat után azonnal beborul az árfolyam, legalábbis rövid távon, a rövid idősíkokon.
Az előbbinél (megnyúlt harmadik, aminek a végén jelentkezik a momentumcsúcs) esetén elleszünk még itt egy trend nélküli, oldalazó, le-fel szurkálásban úgy két-három-négy hetet. A két szcenárió között ezen a ponton szándékosan nem szeretnék színt vallani, mert csupán az előttünk álló időszak karakterjegyeire igyekszem következtetni ebben a bekezdésben.

Amúgy bármelyik is történjen (ti. megnyúlt hármas, vagy ötös al-alhullám), ez megmagyarázza, hogy a belső szerkezetből, az alacsonyabb rendű alhullámok alapján számított múltkori 1440 körüli célár miért nem működött. Sokszor járunk így, hogy amikor szeretnénk befinomítani a becslésünket, akkor a piac ránk cáfol és kénytelenek leszünk visszatérni a nagyobb idősíkok által diktált mértékekhez. A kitörés, amely szeptember 6-án indult a most pénteki zárásig még nem ért véget. Egyszerűen a belső szerkezetre finomítással csínján kell bánni, mert ha a nagyobb struktúra kívánja ezeket a magasabb szinteket, akkor könnyen szem elől téveszthetjük a fától az erdőt.

Magam egyelőre csak a csatorna középvonala alatt adnék bele alacsonyabb idősík short szignálokba, annak szól a piros vastagítás. Ekkora heti, vagy napi momentummal előbb nem érdemes vitatkozni.

A végtelen kredit II.

(Fel)veszi, vagy nem veszi?

Az első rész [link] a szerdai 4+%-os SP500 emelkedés Elliott-i összefüggéseit és kontextusát taglalta, ma tegyünk egy kitérőt a megelőző hírre és annak társadalmi hangulat vetületére. Az ötletet egy EWI cikk adja, Központi bankok összefogása a válság megállítása érdekében?...[link] címmel.

A cikk november 30-án, szerdán az alábbi idézetből indul ki:
"A világ giga jegybanki ötösfogata, nevezetesen a Fed (USA), Kanada, Anglia, Svájc és a közös Európai Köponti Bank fennállásuk óta a legnagyobb bejelentésüket tették. Nyilvánvalóan végigdolgozva a keddről szerdára virradó éjszakát a Fed együttműködésbe tömörítette a nagy játékosokat, hogy előálljon egy olyan cselekvési terv, amely megerősíti a hitelezők és a hitelből finanszírozók közötti bizalmat. Ahogy The Wall Street Journal fogalmaz, ez a legnagyobb szabású nemzetközileg összehangolt pénzügyi akció 2001. szeptember 11 óta."

De figyeljünk oda! Ebben az a szép, hogy az idézet forrása nem szerdán készült, hanem 2007-ben, és nem a múlt szerdai mentőakcióról szól, hanem egy négy évvel ezelőtt, december 12-én, szerdán tett bejelentésről. A cikk szerzője, V. Pokhlebkin felfedezte a döbbenetes párhuzamot a 2007. decemberi Prechter-féle Theorist komment és a mögöttünk hagyott hét eseményei között. És még a szerdai nap is egyezik.

Tudjuk mennyire sikerült akkor megállítani a válságot. A rákövetkező 15 hónapban 50-60%-ot estek az indexek.

Szerkezetileg, a hullámok nyelvén is igen hasonló a helyzet ma. A piac épp egy lokális maximumát találta meg akkor, méghozzá a Minor szintű felfelé irányuló 2-es hullám korrekció végét. Most is egy második hullám végét várjuk hamarosan...

Előkerestem az eredeti 2007-es Theorist-ot és egy másik bekezdés ragadta meg a figyelmemet, ézért váltok és inkább azt idézem tovább a fenti cikk helyett. A pár mondat Robert Prechtertől, segít megérteni a hírek és a tőzsde kapcsolatát Elliott elmélete szerint, illetve bemutatja a kollektív hangulat - gazdaság - adósság - politika négyszög összefüggéseit:

Theorist 2007. december / "Meglepő lenne-e azzal szembenézni, hogy a szerdai hírek és a vad árfolyammozgás már csak ismétlése a történelemnek? Mert, hogy így van. Az 1929. szeptember-novemberi összeomlás idején a bankok szövetségbe tömörülve több alkalommal bejelentették erejük egyesítését a részvényárak alátámasztása érdekében. Belebuktak. Viszont a mai jegybankok / központi bankok sokszor nagyobbak, erősebbek, mint bármelyik intézmény a legnagyobbak közül 1929-ben. Végtelen kredit (hitel) áll rendelkezésükre, míg a valós pénzen (aranyon) alapuló rendszer nem köti gúzsba őket. Nem mások ezek, mint szuperbankok, amelyeknek hatalmukban áll hitelt létrehozni a semmiből; az ügyfélnek, a fogyasztónak csak az a dolga, hogy kérje ezt tőlük.

Épp itt a probléma! Valakinek kérnie, igényelnie kell. A rendszerbe kerülő hitel mennyiségének növelése azon áll, vagy bukik, hogy van-e, aki hajlandó és képes felvenni. Az adósoknak eléggé bízniuk kell a saját jövőjükben ahhoz, hogy felvegyék ... a központi bankok által nyújtott hitelt. A jelenkor szűnni nem akaró dilemmájának gyökere így valójában nem mechanikus, mint ahogyan azt a 'monetáris mérnökök' hinni szeretnék, hanem pszichológiai. Bernanke azt gondolja, csak megnyom egy gombot és azzal elkerüli a deflációt. De nem lehet gombokat nyomogatni egy [globális] tömegen. Helyette inkább az nyomogat gombokat rajtad."

Minor 3 délnek

Rájöttem és egész megszoktam, úgy a legegyszerűbb bejegyzést írni, ha felteszem a postok alatti hozzászólásaimat időrendben és legfeljebb csak illusztrálom :). Az értelmezés, gondolkodás különböző fázisait a hozzászólások sejtetik, de nem biztos, hogy mindenki maga előtt látja, hogy miről beszélek. Ezért kell a rajzos kiegészítés, amire menet közben nincs idő.

Pedig épp kitaláltam valami mást, így talán a mostani az utolsó S&P elemzésem ebben a formában.

Először lépjünk vissza kedd estére. A kapcsolódó komment egy részét a rajzon, a másik részét rögtön alatta ismétlem meg:


Még mindig kedd, 22:46 "A grafikonok kezdenek egy háromszögre hasonlítani, ami az utolsó felfelé mozgást előzi meg. Az utolsó szakasz egy ilyen ékelődésnél nagyon gyakran egy hirtelen és ijesztő fals kitörés."
Kérdés, itt "mivel lehet összetéveszteni a készülő háromszöget? Válaszom: lefelé tartó 1-2, 1-2-vel, ami egy megnyúlt harmadikat feltételezve nagy esésben folytatódik. Akkor van igazam, ha nincs új high a MAI maximum felett és elesik a mai low. Szerintem nem sokan osztják ezt az elképzelésemet."

A háromszöget nem igazolta egy kitörés, hanem tudjuk, épp ellenkezőleg, már a szerdai nyitásban kiválasztotta a piac a Minor 2 vége 9-én hétfőn, és Minor 3 azóta úton lefelé változatot.

Viszont közben időben még történt valami: Prechter hajnali 3:46-kor kiadta az előfizetőknek szóló riasztást, miszerint idézem, "A részvénypiac felfelé tartó korrekcióban volt több mint két hónapon át. Egyértelmű bizonyítékaink vannak, hogy a rallynak vége."
A bejelentésről szóló EWI cikk címe:
Special Interim Theorist -- Form, Price, Time and Technicals Signal Decisive Turn for U.S. Stocks, Dollar
By Gary Grimes
11 Aug 2010 13:30:00 ET

Mostanában mindig csak kis részleteket mutogattam a grafikonból, itt az ideje ránézni távolabbról, az áprilisi csúcstól:

FED zárt ajtók mögött

Az amerikai jegybank (FED) pénteken jelentette be, hogy hétfőn zárt ajtók mögött ülnek össze a diszkont rátát piszkálni. Ennek kapcsán nyilatkozó szakértő elemzők természetesen biztosak, hogy "belátható időn belül rendkívül valószínűtlen a kamatemelés lehetősége".
Akkor kapaszkodjanak meg, mert én meg azt mondom, épp azt készítik elő! Kell még neki pár hét, de elég ránézni a kamat ill. a kötvénypiac grafikonjaira, az elmúlt napok ki-/letöréseire és máris nem tűnik összeesküvés-elméletnek, amit mondok. Persze a döntés sok előkészítést igényel, ezért a diszkontráta körüli mellébeszéléssel igyekeznek az egyeztetéseket álcázni és némi időt nyerni.

Van nekem egy régi kedvenc grafikonom, amin az EWI azonos skálára hozta össze a kötvénypiaci hozamszintet és az irányadó kamatlábat. Ennél jobban semmi sem szemlélteti, hogy a FED, vagy bármely más intézmény mennyire képes irányítani a piacokat. Semennyire. Valahányszor a hozamszintek elmozdulnak, a jegybank rögvest az elmozdulás irányába húz egyet a rátán. Vagyis Bernanke és társai a követők.
Persze, amikor kijön a hír, akkor néha 5 percre, vagy egy órára, netán egy napra befolyásolják vele a piacot, ami azután, mintha mi sem történt volna újra a saját törvényei szerint kezd haladni. A trend, az trend.

A poén meg az, hogy a múlt héten az EWI közreadott egy anyagot, amiben újra szerepel az imént említett ábra, ezért meg tudom osztani az Elliott és a többiek olvasótáborával. A szóban forgó cikkben "A FED a piacokat követi" elnevezésű grafikont tessék figyelni, hátha hamarosan új aktualitása lehet.

Végezetül a cikk címe: "Még tényleg azt hiszed, a FED képes megállítani a deflációt? - a közelmúlt azt igazolja, a jegybank irányító szerepe csak illúzió"


You Still Believe The Fed Can Stop Deflation?
Recent history proves that the Fed's "control" is just an illusion.
March 31, 2010
by Editorial Staff

Think back to the fall of 2007. The deflationary "liquidity crunch" that over the next year-and-a-half cuts the DJIA in half, decimates commodities, real estate and world markets is only starting. Almost no one believes that the crash is coming - to a large degree, because everyone is convinced that the U.S. Federal Reserve Bank, with Ben Bernanke at the helm, will never allow deflation to happen: It can just print money!

The excerpt you are about to read is from EWI president Robert Prechter's October 19, 2007, Elliott Wave Theorist. If you find it insightful, read more of Bob's writings in the free Club EWI resource, "Robert Prechter's Most Important Writings on Deflation." (Details below.)

You cannot pick up a newspaper, turn on financial TV or read an economist’s report without hearing that the Fed’s latest discount-rate cut is bullish because it indicates the Fed’s decision to "pump liquidity" into the system. This opinion is so completely wrong that it is hard to believe its ubiquity.

First of all, the Fed does not "decide" where it wants interest rates. All it does is follow the market. The first figure today proves it. Wherever the T-bill rate goes, the Fed’s "target rate" for federal funds immediately follows. That’s all there is to it.


If you refuse to believe your eyes, then listen to the chairman; Alan Greenspan is very clear on this point. On September 17, a commentator on CNBC asked, "Did you keep the interest rates too low for too long in 2002-2003?" Greenspan immediately responded, "The market did." Rates were not "too low" or the period "too long," either, because the market, not the Fed, made the decision on the level and the time, and the market is never wrong; it is what it is. If investors in trillions of dollars worth of U.S. Treasury debt worldwide had demanded higher interest, they would have gotten it, period.

Second, falling interest rates are almost never bullish. All you have to do to understand this point is look at this figure.


Interest rates fell persistently through three of the greatest bear markets in history: 1929-1932 in the Dow, 1990-2003 in the Japanese Nikkei, and 2000-2002 in the NASDAQ. The only comparably deep bear market in the past 80 years in which interest rates rose took place in the 1970s when the Value Line index dropped 74%. Economists all draw upon this experience, but they ignore the others. Today’s environment of extensive investment leverage and an Everest of debt in the banking system is far more like 1929 in the U.S. and 1989 in Japan than it is like the 1970s. Why is a decline in interest rates bearish in such an environment? Because it means a decline in the demand for credit. When people want less of something, the price goes down.

The recent drop in rates indicates less borrowing, which means that the primary prop under investment prices - the expansion of credit - is weakening. That’s one reason why stock prices fell in 2000-2002 and why they are vulnerable now. This is the opposite of "pumping liquidity"; it’s a slackening in liquidity.

Read the rest of this important 63-page report, "Robert Prechter's Most Important Writings on Deflation" online now, FREE! All you need is to create a free Club EWI profile. You'll learn:

- When Does Deflation Occur?
- What Triggers the Change to Deflation
- What Makes Deflation Likely Today?
- How Big a Deflation?
- Why Bernanke Has Been Powerless Against Deflation
- The Big Bailout Bluff
- MORE

Read more about the Deflation Survival Guide here.

Elliott Wave International (EWI) is the world’s largest market forecasting firm. EWI’s 20-plus analysts provide around-the-clock forecasts of every major market in the world via the internet and proprietary web systems like Reuters and Bloomberg. EWI’s educational services include conferences, workshops, webinars, video tapes, special reports, books and one of the internet’s richest free content programs, Club EWI.

A legtöbb ember ott hibázza el...

Ahogyan a nóta sugallja, az álmodozással. Vagyis inkább a vetítéssel. Mi emberek természetünknél fogva hajlamosak vagyunk lineárisan, nem pedig ciklikusan gondolkodni. Pedig a fejlődés, és vele a trendek ciklikusan, vagy ahogy Elliott leírta, hármat előre kettőt hátra lépésekkel haladnak.
A technikai elemzés eszköztárából nem hiányzik azért a ciklusok logikája sem, hiszen ezt kínálják az oszcillátor típusú indikátorok. Viszont róluk ennyit, mert a felvezetésemmel inkább csak a két eltérő megközelítés létezésére, sőt együttélésére szeretném röviden ráirányítani a figyelmet.

Minden trendkövető módszerben ott bujkál a kisördög: a trendvonalak, a mozgóátlagok az értelmezéshez keveset értők, vagy a távolabbi képpel nem foglalkozók kezében a megtévesztés eszközei és a legnagyobb tévedések okozói. Aki nem tudja, mit nézzen a trendvonal, vagy a mozgóátlag felett, illetve a trend kiindulási pontja előtti időszakban, annak – hacsak nem a legerősebb bullmarket idején próbálkozik – csupán idő kérdése, hogy mikor darálja be magát a folyton fel-le ugrándozó piacon. Egész egyszerűen azért, mert a lineáris gondolkodással, túlzott lelkesedésünkben az elmúlt időszak történéseit a végtelenbe vetítjük. Így született például a csúcs környékén, de már 2006-2007-ben is az ötvenezres BUX-ról szóló számtalan előrejelzés és a többi finomság.
Egy trendvonal csak addig működik, amíg az uralkodó ciklus helyét át nem veszi egy másik, hosszabb távú ciklus. Pont addig. Gyanítom, ma sokan indulnak ki abból, hogy a piac az elmúlt évben ötven akárhány százalékot emelkedett a mélypontról, akkor biztosan van benne még annyi, ami az idén legalább a banki kamatnál többet hoz.

Egy frissen készített felmérésben a professzionális résztvevők szerint semmi gond, éled a gazdaság és ennek megfelelően 2011 végére további 23%-ot fog még az S&P 500 emelkedni. Legalábbis ez a becslése az átlag hedge fund menedzsernek. Ilyen hangulatban nem is csoda, hogy a decemberi készpénz mennyisége az alapjaikban mindössze 3,6% volt a teljes állományra vetítve. Utoljára 2007 nyarán, a piac tetőzésekor volt ilyen szinten ez a mutató, ami gyakorlatilag egy intézményi "all-in" helyzetről árulkodik.

Sokan a jó vállalati eredményekkel, az alacsony kamatokra való hivatkozással, azaz fundamentális indokokkal is alátámasztják az érvelésüket. Kellenek a fundamentumok mikro és makro szinten egyaránt, mert kell valami kézzelfogható, ami mégiscsak elfogadhatóbb, logikusabb magyarázat, mint „a globális hangulaton alapuló ciklusok meghatározó szerepe” maszlag(om). Az a gond a fundamentumokkal, hogy a legvadabb konjunktúra kivételével mindig lehet belőlük egyidejűleg csodás, és letaglózó képet festeni.
Túlságosan nem is szabad bennük elmélyedni, de a poén kedvéért, íme a sötét oldal fundamentális érveinek aktuális felsorolása (az optimista változatért forduljon mindenki a befektetési tanácsadójához, vagy a politikusokhoz):
- Háztatásoknak, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, államoknak és világ egészének nincs elég jövedelme, vagy legalább növekedési potenciálja ahhoz, hogy a begyűjtött adósságot ki tudja szolgálni. Tbk. a befektetési alapok ezért nem tudnak elég friss tőkét felhajtani.
- 28 év óta először a maginfláció negatív az USA-ban. Állandó napirenden van, hogy a jegybankok, élükön az amerikai FED-del mennyire nyomják a gazdaságba a pénzt, ezerrel működik a bankóprés. Pedig ez egyszerűen nem igaz. Hitelt/tartozást generálnak nem pedig pénzt. Rettegnek a stagflációtól (gazdasági visszaesés és infláció egyszerre), ezért amíg nem biztosak a fenntartható növekedés beindulásában, addig nem növelik a pénz mennyiségét a gazdaságban. A szakértőbbek örömmel, kicsit talán a homlokukat törölve nyugtázzák, sikerül az inflációt elkerülni. Ellenben nem veszik észre, amint a gazdaság szépen lassan belesodródik egy deflációs spirálba.
- A FED ennek jegyében például a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó garanciákkal van elfoglalva, de a múlt heti friss lakásadatokra pillantva látszik, hogy nem bír a piaccal megbirkózni. Ismét morzsolódnak az ingatlanárak és 11,3 millió olyan jelzálog van már az USA-ban, ami meghaladja az ingatlan értékét. Továbbá új lakások értékesítése (hónap-hónap) -11,2%, decemberi lakásárak -1,6%, használt lakások értékesítése januárban -7,2%.
- "Először a történelemben" típusú mikro hír volt a múlt héten az angol Premier Ligában szereplő Portsmouth csődje (itt írt róla az Index). Rendben, ez egy kiragadott példa. Maradjunk annyiban, egy példa. Szerintem szépen lassan fel lehet készülni az újabb „ilyen sem volt még” csődökre és rácsodálkozásokra az élet/gazdaság minden területen.

Ráadásul egyre nagyobb mindenütt a társadalmi nyomás, ami a politikától kikényszeríti a költekezés és a mentőakciók feladását, ezért ahogy kell, rendre kihátrálnak majd az amerikai ingatlanpiac, meg Görögország, meg bármi mögül, ami ezután jön.

Ui.: Egy magyarázó ábrával megtoldottam az alapokról szóló bejegyzés II. részét.

Már a hír előtt készen állt a szerkezet

Megvan már Elliott elméletének alapjait bemutató sorozat második része is, de most talán mindenkit jobban érdekel, miért itt lett vége az emelkedésnek. Miért, hogyan következtettem arra az amerikai zárás előtt egy órával, hogy láttuk az aktuális emelkedés végső pillanatait?

Abból indulunk ki, hogy a 2009. március - 2010. január időszak a válság korrekciója volt és visszatér az eső trend, amint találunk egy 5 hullámból álló impulse esést. Az emelkedésből a január 15-i réssel fordult a kocka, onnan láttunk február 5-ig egy impulse ereszkedést. Ez volt a régi-új trend első szakasza.
Talán többen érintettek a SPY kapcsán, mint a határidős piacon, ezért mutatom most ezt az indexkövető részvény ETF-et.


Az első mélypontról gyorsan megvolt az a. pont, azaz az első korrektív hullám északnak, ami után jött a b. helyen igencsak gyakori háromszög. Előzőleg a Célár a háromszögből című bejegyzésben már kitárgyaltuk, miként lehet a belőle következő lökés végét meghatározni. Szóval, amikor megvolt a háromszögből - illetve a b. pontból - a felfelé szakasz, én már feltételeztem, hogy oda ki is tűzhetem a c. zászlót. De mást adott a piac és ami a háromszögből jött, az csak az első hulláma (i) lett a mára szépen kifejlődő, rendesen 5 hullámból álló emelkedésnek. Pedig ugye ott volt a nyitó rés le, ám végül igen mélyről, egész a 78,6%-os retrace alól újra északnak fordult az árfolyam (ez a Fib. rács nincs az ábrán).

Felfelé tehát, következő ideálisnak tűnő hely a fordulatra az előző, lefelé tartó impulse negyedik - iv. jelzésű - hullámának maximuma (piros vízszintes vonal). Ráadásul, ha valaki veszi magának a fáradságot, akkor lemérheti, az 1-a. szakasz hosszának 161,8%-a éppen hajszálra pontosan ott van.
Na, ez sem jött be, bár itt kicsit zűrös is lett volna, mert nem volt meg tisztán mind az öt hullám felfelé a b. pontból. Akarom mondani, az ötödik igencsak csonka volt. Ma ez teljesedett ki nekifutva a januári csúcsról indult teljes esés 61,8%-os ideális korrekciós szintjének. Így aztán a "jóképű" ötödik alhullám láttán a leginkább bullish pillanatban a kedélyeket borzolva bedobtam a short lehetőségét a fórumon.

Az első megerősítést arra, hogy ez alkalommal végre jó helyre tettem fel a c. pontot - vagyis a mai maximumnál, 111.14-nél feljebb már nem igen juthat a korrekció - az jelentené, ha pénteken az ábrán (iv)-es számmal jelölt szint, azaz 109.74 alatt folyna a kereskedés. Ennek S&P 500-as megfelelője az 1.094,71 pont. A (i)-es jelzés akár csak 1 centtel történő átlépése esetén pedig már nem lenne semmiképp sem visszaút. Ez az ábrán ugyancsak kiemelt 108.25-ös szint. Ha a 108 1/4-es szint is megvan, akkor valószínűleg hamar törik majd a lassan két hetes lokális minimum és megvalósul végre a legvadabb bearish álmom.

Zárás után fél órával jött a hír, derült égből villámcsapás módjára diszkontrátát emelt a FED. Innen várjuk a pénteki folytatást. Amúgy köszönet a jegybank döntéshozóinak, akik ezzel a húzásukkal talán technikailag is kellően tiszta helyzetet teremtettek. "Szebben" nem is lehetett volna.

Fent a cím persze inkább arra utal, a hírnek semmi köze a lehetséges eséshez, mert valójában már célszinteken, közel kész korrektív szerkezet végén tartott a piac. Viszont amennyiben lesz esés, akkor a bejelentéshez fogják kötni.

Defláció

Mint a gazdasági visszaesés kísérőjelenségét, egyre többet halljuk emlegetni. Ami legelőször beugrik róla, az a „Hurrá, többet kapok a pénzemért!” reakció. Pedig nem feltétlenül (csak) erről szól a történet. Kétségtelen, az ingatlanárak és a kamatszintek visszaesésével elvileg máris csökkent a családi költségvetés kiadási oldala, hiszen olcsóbb az ingatlan, esegetnek a bérleti díjak. Ha valaki „átlagember” rendszeresen naplózza a költéseit, akkor rájön, hogy ez a havi kiadásokban a legnagyobb tétel. Sokszor észre sem veszik az emberek, annyira az élelmiszerárakban gondolkodnak, ahová meg nem feltétlenül gyűrűzik be.
"Persze, megvehetném olcsóbban a lakást, amit szeretnénk, na de ki kap kölcsönt a lecsökkent családi bevételek mellett?" Én mostani írásomban fordítok egyet ezen a kérdésen és azt is felteszem, ki vesz fel manapság hitelt ingatlanvásárlásra.
Gondolatmenetünkkel szépen közelítünk a kiváltó okhoz és vele a definícióhoz.

Közgazdaságilag nem önmagában az árak esését nevezzük deflációnak, hanem „a pénz és hitelkínálat visszaesését a rendelkezésre álló javakhoz képest” (Webster). Az árak esése ennek a következménye.
Ha tehát bekövetkezését megelőző és követő folyamatokat kutatatjuk, vagy mérőszámot keresünk, akkor viszonyítsuk egymáshoz a teljes adósságállományt és a bruttó hazai terméket, azaz a GDP-t. A hitelre gondoljunk úgy, mint a pénz egy formájára. Mit várunk egy válságban? A gazdaság gyorsabban esik vissza, mint ahogy a hitelállomány csökken, ezért a mutató (hányados) teljesen elszáll.
Az Egyesült Államokban a hitelállomány válságmentes időben 100-150%-a a GDP-nek, a 29/33-as válság idején 270%-ig szaladt fel. Ma valahol 350 százaléknál tart. Ez úgy áll elő, hogy 2009-ben a GDP 14 400 milliárd dollárról 14 250 milliárdra csökkent, miközben a teljes hitelmennyiség a gazdaságban minimum 50 000 milliárd lehet.

Ennek a "gyönyörű" statisztikának a megalapozása nem új keletű, hanem egy az 1950-es évek végén elindult hosszú, több évtizedes folyamat, amelyben az amerikai gazdaság reál GDP növekedése folyamatosan lassult.
Nem voltak egyre jobb éveik? Dehogynem, de ahogy épült fel a hitelállomány, úgy kötötte le az erőforrások egyre nagyobb részét az adósságszolgálat. Vagyis, amit kamatokra és a hitelből működés költségeire fordítottak, az egyre többet vont el a gazdaság produktív erejéből.

Forrás: Steven Hochberg, Elliott Wave International (2008)

Technikai elemzésben, indikátorok használatában jártasoknak mondom, azóta van a tőzsdei emelkedés és a reál GDP növekedése között negatív divergencia. Valahányszor a tőzsde új csúcsra megy, a reál GDP növekedése a százalékos skálán egyre alacsonyabb csúcsokat rajzol. Ilyen szempontból nézzük az ábrát!

Egy idő után olyan sok lesz a hitel, hogy a kötelezettségek súlya alatt összeroppan a gazdaság nagy része. Ezzel el is jutunk a kérdéshez, hogy mi okoz deflációt? A hitelek bedőlése, csődök egyéni és vállalati szinten, a bankszektor hanyatlása. Egyszerűen elkerülhetetlenné válik a tőkeáttétel csökkenése vagy csökkentése. Na, most melyik, csökkenése, vagy csökkentése? Nézetem szerint előbb magától indul el a folyamat, majd később a gazdasági szereplők tudatos döntéseikkel is törekednek pozícióik zárására.

Álláspontom kifejtéséhez térjünk vissza az ingatlanpiachoz. Vegyünk a példa kedvéért egy amerikai családot, aki vásárolt 20-25.000 dollár önerővel egy 350.000 dolláros házat (ez nem szokványos, mert simán elindítják tízezerrel is). Könnyen belátható, ez olyan, mintha a család 14-17x tőkeáttétellel spekulált volna az ingatlanpiac emelkedésére.
Persze nem kell Amerikába menni, elég a házunk táján körülnézni. Mekkora divat volt a hitelből "önmegvalósítás"! Kedvenc példám a nyaralásra felvett kölcsön lehetősége. Közgazdaságilag az mekkora ökörség, már bocsánat! Persze a gazdaságnak jó, mert jövedelem keletkezik belöle az idegenforgalomban, de egy fillérje sem produktív a hitelt felvevő szempontjából, csak tovább növeli a család tőkeáttételét.
(Megjegyzés: Komolyan mondom, az én konzervatív, két-háromszoros tőkeáttétellel végrehajtott tőzsdei ügyleteim gyerekjátékok az átlag háztartás pénzügyi manővereihez képest.)
De vissza az amerikai családunkhoz. Amint a piac esett 7%-ot a család a teljes tőkéjét elbukta, mert a megvásárolt ingatlan piaci értéke az induláskor befizetett összeggel, az önerővel csökkent. Ha azon nyomban eladnák, akkor minden bevétel a bankhoz folyna be, ők meg kipótolhatnák az összeget az ingatlanközvetítő jutalékával. Amint az esés átlépte a 7 százalékot, már a finanszírozó bank pénzét bukják. Addig nincs baj, amíg fizetik a törlesztést, de az ingatlanpiaci növekedéshez hozzászokott vásárlók előszeretettel feszítik ki magukat teljesen és vállalnak erőn felüli törlesztéseket. Amint a család egyik keresője elveszíti az állását, nincs miből törleszteni. Nem baj, jön a kormányzat és ezerrel küzd a bajba jutottakért. Kitalálják a kamatcsökkentést, kamattámogatást, meg mindent. Segít az, ha 6% helyett levisszük 4%-ra a kamatjukat? Néhány esetben igen, de az esetek valamivel több mint 50%-ban (valós statisztika) néhány hónappal később az adós ugyanúgy elmaradásban van a havi törlesztéssel. Nem azon a párszáz dolláron múlik.

Intermezzo: Közben egy másik család, amelyiknek minden tagja megőrizte az állását és a jövedelmét, rendszeresen, könnyedén törlesztik a havi részleteket, ráébred, hogy az ingatlanjukat terhelő jelzálog jelentősen meghaladja annak piaci értékét. Sőt, egyszer csak belátják, ez az állapot nem ideiglenes, hanem még egy évtizedig is eltarthat, ezért új fejezetet nyitva a válságban, lemondanak róla. Nemes egyszerűséggel kipakolnak és otthagyják a banknak.

Az, hogy 2008-ban 3300 milliárd dollár érték tűnt el, égett el az amerikai ingatlanpiacból az árak esése nyomán, csak a jéghegy csúcsa. A defláció kezdeti szakasza, amikor a buborék elkezd leereszteni. A java még ezután jön. A gazdaság szereplői ugyanis lélektanilag egy fordulóponthoz jutnak. Bizonytalanná válnak a hitel intézményével kapcsolatban.
Márpedig kettőn áll a vásár. A hitelügylet létrejöttéhez kell valaki, aki adja, meg az is aki felveszi. A hitelnyújtók bizalmatlanok egymással és a vállalkozásokkal szemben, tehát nem adnak.
A fogyasztás lassan csökken, így sok gyártó jelenlegi kapacitásait sem tudja kihasználni, akkor mire fejlesszen, mire vegyen fel hitelt. A háztartások úgy megégették magukat a jelzáloghiteleikkel, hogy egy ideig nem lesz kedvük második, meg harmadik lakást venni, örülnek, ha megtartják azt az egyet, amiben éppen laknak. Sőt, talán még eggyel kevesebb szobával is beérnék mostanában.

És ez évekig így lesz, ez egy olyan erő, amivel a kormányok, vagy az amerikai jegybank semmit sem tud kezdeni. Nézzük meg, milyen gigantikus mennyiségű hitelt (pénzt) töltött a rendszerbe a FED! A hitelezési piac továbbra is visszaesőben van, így nem lesz gazdasági növekedés, mert a „pénz”, amit a jegybank betolt, nem megy/ment keresztül a csövön. A globális hangulat, a félelem nem engedi. Ez az állítás a válaszom azokra a spekulációkra, miszerint a FED, vagy a mögötte álló érdekcsoport mozgatja Amerikát, vagy az egész világot. A FED lépéseivel nem irányítja a folyamatokat, hanem reagál rájuk, reagál a piaci folyamatokra. Arra az erőre, amihez képest ő maga szemlátomást labdába sem rúg.

Zárásul áttérek Prechter álláspontjának bemutatására. Szerinte a tengernyi IOU-nak csak töredéke a valós monetáris bázis. Vagyis az ún. "I Owe Unto", azaz "majd megadom" dollárok mennyisége, amit a FED az infláció elkerülése érdekében közvetve, vagy közvetlenül létrehozott, több százszor meghaladja a valós pénzmennyiséget. Képzeljük ezt el úgy, mint magyar viszonyok között jól ismert körbetartozást. A tőkeáttét csökkentéséhez, a hitelek visszafizetéséhez a kevés valós pénzt, készpénzt kell megszereznie az adósnak. Ezért a készpénz iránt borzasztóan megnő a kereslet és a szűkössége miatt felmegy az ára.

A pénzhiány az eltorzult arányok miatt igen súlyos is lehet. Akár a kereslet és kínálat ahhoz hasonló megborulása is előfordulhat, mint amilyen a közelmúltban a Volkswagen és a AIG részvényeinél láttunk, abban a pillanatban, amikor a piac felismerte, hogy nincs szabad forgalomban elegendő részvény a shortok visszavételéhez.
A hitel felfogható úgy, mint készpénz short.
A többihez csak képzelőerő kell.

A FED esete a technikai elemzéssel

Egyre többen vagyunk, akik a technikai elemzést (TA) használjuk, de nem olyan rég, mondjuk a '70-es években, amikor még csak egy szűk réteg volt a beavatottak köre, könnyen "sarlatánnak" bélyegezték, aki előhúzott egy grafikont. Az alábbi kis idézet - amit hétvégi lazításnak szánok - arról tanúskodik, hogy igencsak lassan kúszott be a módszertan a fejekbe, de még olyan fejekbe is, akik a világ pénzügyeit irányítják.

Íme egy jegyzőkönyvrészlet fordítása, amelyben a FED rácsodálkozik a TA használhatóságára. C.L. Osler and P.H.K. Chang, Staff Report No. 4, Federal Reserve Bank of New York, August 1995.
Alcím: "A fej-váll alakzat nemcsak képzelgés"
"Úgy tapasztaltuk, a technikai elemzés annak ellenére statisztikailag szignifikáns profitot eredményez, hogy nem összeegyeztethető a közgazdászok hatékony piacról alkotott véleményével".
Előzmény: 1995. nyarán a FED sikeres intervenciót hajtott végre az USD védelmében. Akkoriban a pénzügyi sajtó a siker egy részét az újonnan alkalmazott TA elveknek tulajdonította. A pletyka a fenti belső jelentést olvasva igaznak bizonyult.
Gondolom, azóta már tovább jutottak, de azért "Good Morning!".