Célár a háromszögből

Három hete a GBPJPY devizapár egy tisztán kivehető szűkülésbe, háromszögbe lépett be, amiből január 21-én csütörtökön le is tört. A neten mindenki, aki érzékelte, rajzolta és számította a célárat, de a számítási módszerük könnyen kudarcra ítélhette a kereskedési tervüket. Az egész annak köszönhető, hogy a számítás logikája vagy rosszul került át Elliott elméletéből a technikai elemzés (TA) mérési módszereibe, vagy a TA független alakított ki egy széles körben elterjedt, ám hibás metódust. Illetve többet is.

A szabály mindkét rendszerben kb. úgy szól, hogy a háromszögből a kitörés, vagy letörés hossza megegyezik a háromszög magasságával. Fibonacci relációban gondolkodva, a háromszög magassága (mint korrektív szakasz ártartománya) a viszonyítás alapja, ami után a következő trendszakasz 1:1 arányban lesz ezzel a magassággal. Úgy is mondhatnám, a cél a Fib. extension 100%. Most e kettő közül elegendő, ha mindenki csak az egyik Fibonacci megközelítést érti meg és viszi magával tovább, szerintem majd a két példa úgyis érthetővé teszi. A háromszögön belüli számozáson se akadjunk fel, mert ha oda jutunk, akkor egy külön az alakzatra szánt bejegyzésben részletesen kibeszéljük.

Előre mondom, a mérési módszer tisztázása nem jelenti, hogy alkalmanként a háromszögekből le-, kitörések nem fognak behalni. Ettől még gyakori jelenség a csonka rally, ami akár már kevéssel a kitörés után is visszakanyarodik és gyorsan megtalálja a stopunkat, ellenben soha a célt. Viszont az alábbiakban ajánlott módszerrel jelentősen javulhatnak a statisztikáink. Sőt, csodák csodája, néha pipre/pontra/centre pontosan teljesülnek végre a céláraink.

Itt az első áttekintő ábrán az alsó és felső határoló vonal Elliott-i kategória, az a és c lok. maximumok, valamint b és d lokális minimumok összekötéséből adódik. Mindjárt jelentősége lesz a háromszögbe való belépés időpontjának, amit a felfelé mutató piros nyíllal jelöltem. Ez a pont a háromszög 'a' hullámának kiindulási pillanata, amikor az árfolyam belép az alakzatba. Az e csúcsnál lévő piros jelölésnél pedig a háromszög, mint korrektív alakzat véget ér. Ami onnan elindul lefelé, az már a következő impulse első hulláma.
Végül van még egy sárga jelölésünk, amikor a letörés pillanatában a klasszikus TA érzékeli a háromszög végét, aki pedig Elliott-ban számol, megerősítést kap és a stopot állítja.

A szűkülés bal oldalán, az alakzat magasságának meghatározásával keressük a célárat. Sokfélét olvastam már, például van, aki ilyenkor egyszerűen az a hullám magasságát használja, azaz belépési pontnál lévő minimumot kivonja az a pontból. Nincs bajom vele. Más "konyhában" megkeresik a háromszög kezdete körül a legnagyobb forgalmú napot, illetve periódust és ott mérik le a határvonalak közötti távolságot. Ezzel már nem értek egyet. Eléggé légből kapott megoldás, hogy egy indikátor magas értékéből próbálunk következtetni egy alakzat kiindulási pontjára. Arról már nem is beszélve, hogy devizáknál nem alkalmazható, hiszen nem áll rendelkezésünkre forgalmi adat.

Elliott rendszere első látásra, mérés tekintetében elég bonyolult. A definíció szerint a háromszög legszélesebb pontjával megegyező méretű mozgás jön létre az alakzatból. Tehát először a háromszögbe való belépés időpontját határozzuk meg, mert ott lesz a legszélesebb az alakzat, azaz legnagyobb a távolság az alsó és a felső határoló vonalak között. Ehhez az a-c és b-d trendvonalakat az időben vissza meg kell hosszabbítanunk a háromszög kiindulási pontja a felé. Egy pillantás az ábrára és már mondom is tovább.

A háromszögbe történő belépés időpontjára állítottam a függőleges piros szaggatott egyenest, ami találkozik a háromszögünk alsó és felső határoló vonalainak meghosszabbításával. Ennek a szakasznak a hosszából, mint magasságból vezetjük le célárra vonatkozó számításunkat. 150,86 északon, 145,38 délen. A kettő különbsége, a háromszög magassága 548 pip.
A "mennyit" megvan. Következik a "hova". Hova, vagy honnan mérjük ezt az 548 pip magas szakaszt? Jóformán ahány ház, annyi szokás. Mérik a szimmetrikus háromszög csúcsából kiindulva, mérik a ki- vagy letörési pontból. Ezzel kapcsolatban a kisebb aggályom, hogy miként egyezünk meg a felső és alsó határoló trendvonal berajzolásában. Az igazán alapvető probléma, hogy ezzel a megközelítéssel így, vagy úgy egy fiktív értékről indítanánk a mérést, egy már folyamatban lévő árfolyammozgás közben. Azaz nem azt a két szakaszt hasonlítjuk össze (háromszög magassága vs. háromszög utáni lökés), amit definíció szerint kitűztünk.
A megoldást sugallja a két sárgával bekarikázott szám. Egy Elliott számozás. Épp csak az új impulse 1-es és 2-es hulláma szerepel rajta. A mérést az 1. trendszakasz kiindulási pontjából kell indítani, azaz itt az e pontból, mint lokális maximumból. Az e pont 149,47 volt, ha kivonjuk belőle az 5,48-as értéket, ami a háromszög magassága, akkor papíron előáll a 143.99-es célárunk.
Ezt a műveletet a gyakorlatban, a grafikonon dolgozva a háromszög magasságába állított Fibonacci ráccsal szoktam kezdeni, amit áthúzok az e pontba. Ezt jelenti a Fibonacci extension eszköz alkalmazása.

Azért szeretem a grafikonon látni a létrát, mert a fehér vonalak mentén a hosszú menet közben is tudok tájékozódni. Tudom követni, hol tartunk.

Remélem átment, de ha nem, akkor itt van még egy második példa.
Délután hosszú idő óta először rápillantottam a BUX-ra és ott is láttam egy idevágó helyzetet. 4 órás bontású grafikon következik (Forrás: Stooq.com):


Minden ott van, sőt, a legvalószínűbb Elliott-jelöléseket is feltettem. Azért, mert újra hangsúlyozni szerettem volna, hogy egy alakzat végpontja és a következő kezdete nem feltétlenül a legmélyebb/ legmagasabb ponton van és nem is egy trendvonal mögül megvalósuló kitöréskor. Hanem ott, ahol az utolsó alakzaton belüli hullám, vagy ha úgy tetszik, trendszakasz véget ért. Ez a háromszög valószínűleg egy 4. hullám volt az emelkedésen belül, ezért felhelyeztem a grafikonra a 4-es számot. A pirossal áthúzott a hibás, az e-nél lévő a helyes.

Aki a kitörési pontra mérte a háromszög bármilyen módszerrel meghatározott magasságát, az azóta is a célár teljesülését várja. Pedig már bőven megvolt, túl is ment rajta. Távol álljon tőlem a gúnyolódás, mert nem feltétlenül tudhatja, mi a baj. Ugyanis még az angol nyelvű irodalom túlnyomó részében is tévesen találjuk a mérési módszert. Vagy az én logikám szerint tévesen.
Persze mégis lehet ebben a másfajta logikában valami, mert több szerzőnél látom, hogy amikor a háromszög célárát tárgyalja, akkor szemlátomást küzd a megbízhatóság növelése érdekében és például az alakzat magasságának 80%-át ajánlja. Elárulom, nem segít.

Lesz mit méregetni a hétvégén, mert 15 perces grafikonon több amerikai indexben lehet értelmezni háromszöget. Jelzik, hogy a ma újra megindult lejtmenet meddig (nem olyan messzire) juthat, mielőtt még egyszer számottevően felfelé korrigálnak az indexek a nagy esés előtt.
Gyorsan hozzá is teszem, ehhez hasonló, a piac rövid távú irányára vonatkozó megjegyzésem kevés lesz itt a blogomban, mert nem a tippek osztogatása a cél. Az elemzési módszerekről szóló írásaimmal egy összetett ismeretanyag rendszerezésére törekszem. Ennek jegyében sokszor le is mondok egy frissen feltűnő alakzat gyors, netán élő bemutatásától. Így volt ez a fenti GBPJPY példánkkal is, amit már jóval korábban "begyűjtöttem".
Bővül a blog olvasóközönsége, ezért legfőbb ideje egyszer felhívnom mindenki figyelmét az oldal alján látható, kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetésre.