Többször így, mint másképp - Alapok II.

Jöjjön indításnak egy sematikus ábra, amit reményeim szerint a bejegyzés végére mindenki értelmezni tud majd! "Vegytiszta” példa lesz, hiszen most az alapokról beszélünk, az pedig más lapra tartozik, hogy miként lehet mindezt élőben felismerni. Először üresen mutatom, minden jelzés nélkül, tanulságos lehet ugyanis kipróbálni egyénileg a számozást, még mielőtt a kép alatt következő megfejtéseket valaki elolvasná. Javaslom, akinek van kedve, tegye meg. (A vastaggal kiemelt szakasz senkit ne zavarjon, az csak az első olyan egységet jelöli, amihez majd magyarázatot fűzök).


Merre az arra?
Szándékosan mostanára, egy bejegyzés elejére hagytam valamit, amit szerettem volna, ha nem sikkad el máshol a sűrűjében, ellenben kellő hangsúlyt kap. Elliott elmélete nem azt mondja, hogy a piacok öt hullámban emelkednek, és három hullámban esnek. Ez így nem korrekt. Az uralkodó trend irányában folyik öt hullámban a mozgás és azzal szemben három hullámban. Azaz, ha órás grafikonon egy 5 hullámból álló felfelé tartó impulse rajzolódik, akkor azt az órás grafikonon jól látható, arányos, A-B-C betűkkel jelölt három hullámból álló korrekció követi, amelyen belül viszont 5, vagy 10 perces nagyításban/bontásban előbújik a lefelé tartó A és C hullámok 5-ös tagolása. Miért? Mert az egy szinttel magasabb, esetünkben órás időtávon lévő trend éppen korrigál, az A-B-C – egyébként az órás trendhez tartozó – hármas lefelé irányul, így a kisebb, pl. 10 perces grafikon időtávjából nézve egyel nagyobb, uralkodó trend, korrektív üzemmódban éppen lefelé tart. Huh... Szerintem ezt a legnehezebb megérteni: trend irányba 5, trenddel szemben 3 hullám, amikor pedig az ötösök és a hármasok iránya felcserélődik, akkor visszatért a még egy szinttel magasabb trend. A trend lelke a fraktálszerkezet, ezért beszéltem múltkor olyan sokat róla.
A fenti ábrán kiemelt rész "10 perces" bontásban való kinagyításával segítek ennek megértésében. Mindjárt látni fogjuk, az 1-es hullám után bekövetkező korrekciót, alias 2. hullámot és a korrekció után visszatérő trend első alhullámát vastagítottam ki.


Megjegyzés: ez az "órás", meg "10 perces" bontás csak illusztráció, ilyen összefüggés, vagy utalás nincs Elliott elméletében, csak azok számára mutatom, akik több timeframet egyidejűleg használnak az elemzéseikben. A technikai elemzésben bevett gyakorlat, hogy az alkalmazott időtávok közötti arány 3-6x legyen. Ezt megerősíthetem, hogy a hullámok számolása közben is így van.

Vezérlőelvek
Ha jól belegondolok, még bele sem kezdtem az vezérlőelvekbe, amiről pedig a mai bejegyzés szól. Ajaj.
Az impulse három szabálya – a 2. hullámban legfeljebb az 1. 100%-át veszi vissza a piac, a 3. nem lehet a legrövidebb, a 4. nem lehet átfedésben az elsővel – azért egyedülálló, mert más technikai módszerekkel ellentétben ezek nem a magasabb valószínűséggel bekövetkező kimenetelt jelzik, hanem olyan kitételek, amelyek minden esetben igazak. Máskülönben nem jól számoztunk. Vannak azonban a hagyományos technikai elemzésre (TA) jellemző, a valószínűbb, de nem 100% biztos kimenetelt előre jelző Elliott-i vezérlőelvek is, azaz olyan tendenciák, amelyekre jobb, ha rálelünk a grafikonon, viszont nem feltétlenül jelennek meg minden alkalommal.

Felváltva
A leggyakrabban alkalmazott ilyen vezérlőelv a korrekciók váltakozása. Előkerült már decemberben az 5/5 című bejegyzésben, de íme a definíciója: Ha egy lökéshullámon belül a második hullám éles és mély, akkor a negyedik hullámban sekély oldalazó korrekció várható és megfordítva. Míg oldalazásban gyakori a korrektív alakzaton belüli az előző emelkedő szakasz végénél magasabb csúcs, vagy az eső szakasz végénél alacsonyabb mélypont, addig egy meredek korrekcióban nincs ilyen. Ezt jó, ha megjegyezzük, mert sokszor csak ez segít beazonosítani a korrektív alakzatot. Van új max./min., vagy nincs?

Angolul néha tudatosan használják erre az amúgy „guideline”-ra a „rule of alternation” kifejezést, mintha egy az előző részben ismertetett szabályokkal megegyező keménységű törvényszerűség lenne. Pedig nem az, de olyan ritkán van alóla kivétel, hogy szinte már kiérdemli a „törvény” rangot.

És itt álljunk is meg megint egy kérdésre. Miként használjunk egy vezérlőelvet? Nos, egy biztos, nélkülük, - mármint kizárólag a három "alaptörvény" alkalmazásával - olyan későn lennének felismerhetőek az Elliott-i alakzatok, hogy addigra már rég túl lennénk minden értelmes belépési ponton.

Egyébként lesz belőlük egy zsákra való, így szerintem idővel kialakul mindenkinek, hogy mi az a néhány, ami a stílusának, módszereinek és technikai eszközeinek leginkább megfelel. Van tréder aki arra használja, hogy ha a 2. hullámban egy 61,8%-os korrekciót talál, akkor a következő trendszakasz után már 32,8 százaléknál agresszíven keresi az újabb belépési pontot a trend irányában. Másnak csak annyit tesz, hogy ha a 2. hullámban látott egy éles Zig-zag-et (mint itt eggyel feljebb az a bizonyos "kinagyított, 10 perces" ábra), akkor a negyedikben valamelyik másik alakzatra, például háromszögre számít. Az ízig-vérig Elliott rajongók természetesen nemcsak a korekciók váltakozására figyelnek, hanem igyekeznek mindent, minden ezután következő vezérlőelv szerint követni.

Amint látjuk, ez az irányelv nem ad pontos előrejelzést az előttünk álló időszakra, viszont ne becsüljük le annak jelentőségét, amit mégis ad. Megsúgja ugyanis, mit ne várjunk. Az előző korrekcióban volt új maximum? Igen? Na, akkor most nem lesz. Azaz ha új maximumra tör a piac, akkor jó lesz a kitörés.

Megnyúlás elve (Extension)
Majdnem minden impulse első, harmadik, vagy ötödik hulláma közül az egyik önmagában is 5, az egész szerkezethez képest arányos hullámból áll. Ezt hívom én néha összetettségnek, de maradjunk inkább a megnyúlás elnevezésnél. Mindenképpen használni fogom viszont továbbra is az angol "extension" kifejezést. Ha az elv megvalósul, akkor a felfelé, vagy lefelé tartó lökéshullám az adott timeframen nem 5, hanem szemlátomást 9 hullámból áll. Leggyakrabban a 3. hullám nyúlik meg, legalábbis indexeknél, részvényeknél és devizáknál. Kivételt jelentenek a nyersanyagok bull piacai, ahol szinte mindig az 5. hullám a megnyúlt. Ráadásul logikus, hogy miért: amikor egy nyersanyag ára az emelkedés végső szakaszába ér, akkor nem a mohóság hajtja az árakat, hanem a félelem, hogy elfogy, nem lesz elegendő belőle. A tőzsdén pedig a félelem mindig a legnagyobb erő.


Meddig jut el egy medve?
Az esetek túlnyomó részében a korrektív alakzatok végső pontja az eggyel alacsonyabb szintű/fokozatú trend 4. hullámának tartományába esik. Igen gyakori éppen a 4. végpontja körül befejeződő korrekció, amiben benne van az is, hogy kevéssel rajta túl. Az elv alkalmazására láttunk élő példát, amikor a „Már a hír előtt készen állt a szerkezet” című írásomban fordulatot vártam a lefelé tartó 1. hullám iv. jelzésű alhullámánál (azon az ábrán piros, vízszintes egyenes). Ott, ugye a korrekció nem állt meg, így az eset figyelmeztet arra, amiről beszéltünk, hogy ez már nem szabály, hanem csak vezérlőelv. Ezt a konkrét irányelvet sikeresebben használhatjuk 3. hullám utáni korrekcióban, ahol a harmadikon belüli negyedikre az esetek nagy részében működni fog, ott lesz a támasz szint. Egy második utáni mély korrekció hajlamos inkább átlépni rajta.


Volumen
Trendelő, emelkedő piacon alapvetően ott a legnagyobb a volumen, ahol a legnagyobb sebességgel változik az ár (ld. az iménti ábrát). Ez pedig a harmadik hullámra jellemző, vagyis később az ötödikben az új csúcs ellenére a forgalom már elmarad a korábbi legmagasabb szintjétől.
Viszont vigyázzunk, ez csak az elsődleges trend szintjéig (Primary degree) van így, az annál hosszabb, több éven át tartó trendeknél (nagyobb fraktálszinten) előtérbe kerül a volumen évtizedek alatt lassan, folyamatosan emelkedő trendje.
Elliott nemcsak megerősítő irányelvként használta, de egy érdekes funkciót is rendelt a forgalom követéséhez. Felfedezte ugyanis, hogy amennyiben egy harmadiknak számozható hullám utáni újabb emelkedésben a volumen azonos szintű, vagy tovább növekszik, akkor a) vagy még mindig a harmadik hullámban vagyunk, amelyik éppen megnyúlik, vagy b) az ötödikben látunk extension-t. Az elsődleges trend szintjén, vagy onnan lejjebb a megnyúlt ötödik hullám tehát magasabb forgalmi adatokat mutat, mint az azt megelőző harmadik. Másképp is elmondom: ha hiányzik a forgalom és az árfolyam divergenciája, akkor az ötödik jó eséllyel extension lesz. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen irányelv milyen jól jön, ha segítségével tovább maradhatunk az előzőleg jól elcsípett trendben.

Korrektív üzemmódban a forgalom az alakzat vége irányában folyamatosan csökken és általában a korrektív fázis legvégén a legalacsonyabb.
Ha az irányelv bear piacra vonatkozó részét az utóbbi egy év index ETF-jeire (pl. SPY) alkalmazzuk, akkor feltűnik, hogy a 2009. márciusi minimumon igen magas a forgalom, tehát az elv szerint inkább nem lehet a korrekció vége, míg az idén januárig tartó maximumig a forgalom folyamatosan, egyenletesen csökken, tehát inkább az emelkedésnek van korrektív jellege.

Tovább a III. részre >