Beszélgetések Elliottról - Május

Ebben a hónapban két téma köré csoportosultak a kérdések. Egyrészt mi történt a múlt héten (május 6-án), technikailag hogyan értékelem a fejleményeket? Másrészt pedig a mi irányítja a grafikonokat, mi rajzolja az alakzatokat kérdéskör szerepel még jelentős hangsúllyal. Mi az ok-okozati összefüggés grafikonok, hírek és fundamentumok között?

Kissherceg: Felgyorsultak az események az áprilisi beszélgetésünk óta. Hogyan illenek a hét eseményei a képbe?

Cimballi: Egy EWI-s elemző, nem oly régen, vicces hangulatában ezzel a képpel jellemezte a február óta megszakítás nélkül haladó emelkedést. Főszerepben a piac vételi oldala, azaz a prérifarkas!




Egy ilyen pullback nélküli túlvett, túl optimista, évtizedes hangulati rekordokat döntögető rally még egy igazi hossz piac idején is instabil és veszélyes helyzetet teremt, hát még a medve piacán, épp egy korrektív alakzat potenciális végén. Ráadásul azon feltételezésünkre is rásegít, hogy a trend igen magas szintje ért véget. Egy elsődleges szintű szakasz.

Kissherceg: Tényleg vége a rallynak, vagy lesz még új maximum április 26-a felett?

Cimballi: Az elmozdulás hevességéből és abból, hogy eljutott a februári minimumig arra következtetek, hogy a 2007. óta tartó eső trend tért vissza és hiába tér átmenetileg magához a piac, a rövid felfelé korrekció nem tudja majd új csúcsra vinni az indexeket. Ez a hullám lefelé hosszabb, momentumosabb, mint amilyen egy B hullám lenne egy újabb csúcs előtt. Ha az amerikai piacok szignifikánsan alázárnak a csütörtöki leszúrásnak, akkor onnan nem lesz már semmiképp sem visszaút.

Magának a pénteki esegetésnek a szerkezete korrektív, így valamikor hétfőn, amikor ez a beszélgetésünk megjelenik, emelkedés jöhet, de nem tulajdonítanék neki különösebb jelentőséget.

Tekintsünk távolabbra, mint hétfő! Ehhez jó kiindulási pont lehet az, ahol előzőleg abbahagytuk. Nevezetesen, hogy ha Elliott definíciója szerint egy emelkedés korrektív szerkezetű, akkor csak idő kérdése, hogy mikor tér vissza a piac az emelkedés kiindulási pontja alá.

Így van, legalább a korrektív mozgás 100%-a plusz egy pont erejéig vissza kell térnie az előző (itt most eső) trendnek.

Az 6.439 lenne a Dow-ban, de Prechterék 400 pontos aljat jósolnak! Nekem ez a mostani problémák mellett is túlzásnak tűnik.

Az előrejelzés úgy hangzik, hogy 390 pont körül. Azaz vegyünk, amint a Dow 400 pont közelébe ér.

Elliott egyik vezérlőelve alapján a bear piacok általában valamelyik alacsonyabb rendű trendszint negyedik hullámának területéig tartanak, így elvileg a szuperciklus szint (IV) hullámának 1932-es mélypontja, 41 pont is lehetne cél. Vagy az előző ciklus szintű IV-es hullám 570 pontnál megállapodó alja 1974-ből, de előttem más célszintek vannak látótávolságon belül.

Közbevetem, hogy a nálad itt ingyenesen letölthető Elliott Wave Theoristban meg lehet nézni mekkora egy szuperciklus.
Nem értesz egyet az előrejelzéssel?

A brutális esés szcenárióval igen, de a célárakkal valahol nem, vagy még nem.

A mostani bessz megértéséhez és elemzéséhez mindenképpen 40+ évre kell visszatekinteni. Ekkora időtávon, viszont már nem működik a lineáris összehasonlítás, mert szignifikánsan eltér a mostani 1 Dow index pont, vagyis egy dollár értéke, mondjuk az 1932-es időszak egy dollárjához képest. Bob Prechter is tudja ezt jól, azért készít grafikont inflációtól tisztított dollárban számolva, vagy az index értékét valós pénzben, azaz uncia aranyban kifejezve.

Ezeket a grafikonokat is megtaláljuk az áprilisi Theoristban. Vannak már szintjeid?

Mielőtt belemennék, még egy gondolat az előrejelzés nehézségéről. Egyre gyorsuló deflációt élünk, tehát a készpénz értéke erősen emelkedik, ami az esés mértékét pontban számítva növelni fogja. Persze egy dollár a defláció ellenére sem fog annyit érni, pl. 2014-ben, mint mondjuk az 1929-es megfelelője, tehát a piacoknak nem kell a 41 pontos '32-es minimumra esniük. Ahhoz, hogy valaki 3-6 évre előre megmondja, hová fog eljutni a Dow, nos, ahhoz előre kellene tudnia a defláció mértékét, vagy az arany árát. Így túl sok az ismeretlen az egyenletünkben ahhoz, hogy egy ennyire konkrét eredményre jussunk. Én annak vagyok a híve, hogy Elliott elvei alapján el lehet dönteni, 1) hol járunk a hullámszerkezeten belül, 2) a trend melyik szintjén. Tehát előrejelzést tudunk készíteni a várható irányról és az elmozdulás nagyságrendi mértékéről. Ezt a nagyságrendi előrejelzést lehet a trendben kialakuló hullámok nagyságából és alakjából menet közben pontosítani.

Mégis, miben gondolkodjunk?

Az én (egyik) forgatókönyvem szerint 7000 Dow pont közelében vadul majd el újra az esés, amikor mindenki rádöbben arra, amit még csak mi, Elliott hullámait követők tartunk valószínűnek, hogy a 2009. márciusi minimum nem fogja a piacokat megtartani. Az árfolyam óriási réssel esik majd át rajta, esélyt sem hagyva a rengeteg hosszú távra benyitott long zárására. Az esés a 3400-3900-as szint előtt jó eséllyel le sem fog lassulni. Amikor végül megáll, egy kb. 2 évig tartó oldalazás kezdődhet, amelyben vészesen felszárad a forgalom, mert sem pénz, sem hitel nem lesz részvényvásárlásra. Onnan már egész pontosan meghatározható lesz, hogy később a végső löket hol érheti el a teljes trend mélypontját.

Még az esés előtt elindítottam egy három részből álló sorozatot, ami a múlt elemzését 2000-től indítva végül a harmadik részben bemutatja majd a lehetséges szcenáriókat és célárakat. Köztük olyat is, amit Prechter nem vesz számításba. Az első részhez a link: Hol bújkál a nagy medve?

Ilyen szempontból mindegy, hogy 400, vagy 4000. Rendkívül apokaliptikus kép a tiéd is. Mi az, ami ilyen iszonyat mélységekbe taszíthatja a piacokat? Egyáltalán van valami megfogható oka, vagy csak egy önbeteljesítő jóslat?

Nem szeretem, ezt az önbeteljesítő jelzőt, mert a végén még mi, akik ilyen előrejelzést készítünk, leszünk a hibásak az esésért. De mégis, bizonyos szempontból "önbeteljesít", csak nem az elemzők miatt, hanem a társadalom kollektív hangulatának változása miatt. Az emberek soha nem voltak még olyan optimisták, mint az elmúlt évtizedekben. Szorosabbra fűzték az együttműködéseket – monetáris uniót hoztak létre, lebontották a határokat, igyekeztek felszámolni a kirekesztést. Egység, testvériség és tolerancia jellemezte a világot, meg hát a mindenkire végtelenített formában kiterjesztett hitel intézménye. Ragozhatnám még, de a lényeg, hogy az emberek globális hangulata változik / változott meg és a pesszimizmus uralma okozza konfliktusokkal teli visszaesést.

A bull piacokat az emberek optimizmusa generálja, ekkor a fejlődésre és a produktivitásra fókuszálnak, míg az esések idején a korlátokat látják és passzivitásba, jobb esetben csak konzervativizmusba menekülnek.

Ez a kedvenc tyúk-tojás problémám. Azért esnek a piacok, mert az emberek rossz híreket hallanak, vagy azért vannak rossz hírek, mert a piacok esnek?

Valóban tyúk-tojás dilemma volt Elliottig. Bizonyára páran előtte is megfejtették, meg utána is maguktól kitalálták, de ő írta le a megfejtést egy összefüggő rendszerként.

Tessék megnézni, hogy soha nem volt még úgy recesszió a világban, hogy a tőzsde már előzőleg ne fordult volna délnek! A tőzsde az a hely, ahol az emberek közös tudatalatti hangulata matematikailag először ábrázolható formában megjelenik.

Kapizsgálom, de az olvasók kedvéért kifejtenéd részletesebben?

Nem csak kapizsgálod; a héten olvastalak fórumozás közben, amint az ok-okozati üsszefüggést igyekeztél valakivel helyre tenni.
Első a globális hangulat megváltozása, ami legelőször a grafikonokon látható, majd feltűnnek a társadalmi kísérőjelenségek (sztrájk, utcai zavargások) és ezzel párhuzamosan, ahogy az emberek egyre inkább a pesszimizmus felé hajlanak, visszafogják a költéseiket és a gazdasági aktivitásukat, amitől összerogynak a fundamentumok. Amikor mélypontra jut a hangulat, akkor akár háborúznak is egyet, vagy leváltják a vezető politikusaikat.

Tehát először van a fej-váll, vagy valamilyen tetőző alakzat, utána felgyújtják a bankokat Athénban, miközben lassacskán a vállalati eredmények esni kezdenek?

Pontosan, de vigyázzunk, egy-egy vállalat esetleg iparág mindig kivétel lehet, ezért ez a lánc inkább úgy működik jól, ha azt mondjuk, hogy a végén makro, vagy indexkosár szinten biztosan hanyatlanak a fundamentumok.

Szóval a tőzsdei árak a legjobb előrejelzői a híreknek és a vállalati eredmények összességének.

Értem már, miért nincs TV-d és miért csak perceket töltesz naponta hírek tanulmányozásával.

Azért néha meccset nézek :)
De komolyra fordítva, aki a hírek és az események kapcsán kereskedik, az gyakorlatilag nem az ok, hanem az okozat után megy, ami jó lehet egy 15 perces, gyors nyitás-zárásra, de napon túlra, vagy hosszabb távú befektetési döntéshez nem igazán. Szerintem a hírek követésébe, az események körüli volatilitásba bele lehet zakkanni. Ezért kezdenek az emberek olyasmit feltételezni, hogy biztosan Soros manipulálja az eurót, meg olyan következtetésre jutni, hogy egy adott ponton majd a FED beavatkozik.

A keserű igazság az, hogy sem jegybank, sem kormányok, vagy elnökök, sem a Goldman Sachs (GS), sem pedig Soros György nem képes a trendeket érdemben befolyásolni. Legfeljebb csak percekre, esetleg órákra, de egy nagyobb pánikot, vagy egy eufóriát nem tudnak megakadályozni vagy előidézni. Ezeket ugyanis az emberek kollektív hangulatában találjuk bekódolva.

Nehéz ezt elfogadni, hogy nincs formális hatalom, ami terelni tudná a grafikonokat, de ha valaki ezt megérti, csak akkor van esélye meglátni Elliott alakzatait.

Ezt szépen mondtad. A hitetlenkedőknek javaslom, nézzék meg napi, vagy heti bontásban a tőzsdei grafikonokat és próbálják rajta megtalálni a fontos eseményeket, pl. jegybanki intervenciókat, kamatemeléseket, vagy bármi fontosnak tartott hírt az elmúlt évekből. Nem fogják meglátni, csak hullámok lesznek a grafikonon, amelyek elmossák ezeket a pillanatokat.

Akkor minden, a válság elkerülésére tett lépés kidobott pénz, hasztalan ellenállás?

Ha a globális társadalmi hangulat a beavatkozás pillanatában mást diktál, akkor igen. Nem volt a kormányok részéről reménytelen ötlet hitelt pumpálni a gazdaságba, még ha a lufi fújás képpel jellemeztem is. Ha ugyanis a gazdaság felszippantja az elé tálalt ingyen hitelt, mert lehetőséget lát benne, akkor elvileg felpöröghet újra. De ha az emberek nem bizakodóak a jövővel kapcsolatban, nem vállalkoznak, nem fejlesztenek, nem költenek, nem fektetnek be, akkor csak a hitel kis része jut be a gazdaságba. Ami bejut, az nem elég a visszaesés megakadályozására, így ráadásul visszafelé sül el, amikor a romló gazdasági környezetben az új adósok szinte mindegyike fizetésképtelenné válik. Szerintem ez vár az elmúlt év támogatásai nyomán az amerikai lakáspiacba beerőszakolt hitelekre, vagy ez vár a görög mentőcsomagra is.

Vegyük észre, itt már nem pénzügyi szektor van bajban, ők az elején dőltek, őket még ki lehetett menteni, át lehetett tőlük venni a „toxikus” hiteleket. Itt most a háztartások, az államok és önkormányzatok állnak csődhelyzet előtt. Később majd csatlakozik azért hozzájuk a pénzügy is.

Álljon itt zárásnak Robert Prechtertől egy idézet: "Misery and failure are created by trying to live in the old trend when a new one is in force" --> Szenvedés és kudarc amit a korábbi trendhez ragaszkodás hoz, ha már amúgy az új mozgatja a piacokat.

Lemaradtál a "Beszélgetések Elliottról" április havi számárol? Itt megtalálod: StocklandYard.hu