Amikor egy új, frissen kialakuló ciklus elején járunk, akkor szinttől, vagy timeframe-től függetlenül az a várakozásunk, hogy a kezdeti impulse után a piac 50, vagy 61,8%-ot korigál vissza a megelőző trendszakaszból.
Elliott legelső megkötése csupán ennyi: az első esés, vagy emelkedés után a piac a megtett út legfeljebb 100%-át veszi vissza, azaz elvileg megközelíthető az előző mélypont / csúcs is. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy egy 1-es után a leggyakrabban előforduló korrekció (azaz 2-es hullám csúcsa / mélypontja) az 50-61,8%-os zónába esik. Konkrétan az esetek 73%-ban történik így, 12%-ban ettől sekélyebb, 15% ennél mélyebb a retracement. Az első trendelő hullám után tehát leggyakrabban éles fordulatot, magas Fibonacci értékeket látunk. A 3. után, vagyis az 5. előtt pedig inkább oldalazást és sekély, legtöbbször 38,2%-os retracement-et.
Biztosak persze nem lehetünk benne, de az esetek túlnyomó részében ez történik.
Ajánlom tanulmányozásra az EURUSD devizapárt ahol az elsődleges trend, illetve a rövid távú trend szintjén több élő példát láthatunk a jelenségre (itt, az Elliott és a többiek blogban is két írás Pozitív NFP jöhet?, 5/5).
Minden további részvénypiaci esésre utaló várakozásom a fenti elv alkalmazásán alapul. Ha ugyanis a 2007 októbere óta tartó esés az első hullám volt, akkor az első trendszakasz vége után egy élesen felfelé haladó korrektív hullám kialakulására van a legnagyobb esély, ami végül az 50 és 61,8%-os Fibonacci szintek közé érkezik, majd újra délnek veszi az irányt.
Ez alkalommal nem szeretnék további, nagy ívű következtetéseket levonni. Mindenki tegye meg ezt maga a fenti grafikonok rövid áttanulmányozása után. Inkább játszunk egy kicsit! Levettem az ábrákról a skálát és az idősávot. Melyik kettő hasonlít legjobban egymásra?
…Igen, ők ketten ott az első sorban majdhogynem azonosak.
Olyannyira, hogy „ők ketten” ugyanazt azt indexet ábrázolják. Bizony, a történelem újra és újra ismétli önmagát. Egyelőre legalábbis úgy tűnik.
1. grafikon: Nasdaq 2000. március – szeptember. Jól nekiindul a csúcsról, így persze nyolc héttel később 40% esés után jó boltnak tűnik belevenni. Meg is történik, május 24-én kiugró forgalommal indul a korrekció. 14 hétig tart és épp csak egy napra dugja a fejét az ideális 61,8%-os retrace szint fölé. A grafikonon ábrázolt időszak után: akinek bevásárolnia épp a 2. hullám – korrekció – csúcsán, „sikerült”, az a következő 25 hónapban, a 2002-es igazi mélypontig a befektetése 81%-át bukja el.
2. grafikon: Dow Jones index 1929. szeptember – 1930. április előbb 49,5%-os esés 10 hét alatt, majd V-alakú fordulóval 53,4% retracement 21 hét alatt. Tudjuk, itt még 86% esés következik, és a végső mélypontig újabb 26 hónap telik el.
3. grafikon: Dow Jones 2007. október – 2010. január a chart időtávja. Ebben élünk. Láttunk a csúcsról egy 55%-os esést 73 hét alatt. Azóta emelkedés, ami múlt pénteken 44 hetes volt és még nincs vége, de egy különleges helyre ért. Január 4-én, hétfőn 10.627 pontnál elérte az (imént említett) 1930-as 53,4% retrace értéket és az azóta eltelt négy napban nem bírt fölé zárni.
Ezen a ponton átmentünk számmisztikusba, úgyhogy térjünk vissza a földhöz ragadt elemzéshez és ahhoz a szinthez, amit legelső beírásomban emlegettem, mint a Zig-zag alapján számított végső értéket. Érdekes módon az is ide, a közelbe mutat, mert 10.529-es célár adódik, ha a márciusi minimum-júniusi maximum szakasz hosszával egyenlő szakasszal számolunk a júliusi minimumból. A pontokban való számítás egyébként itt már necces, ugyanis 65%-os emelkedés van mögöttünk a mélypontról, aminél talán érdemes lenne a százalékban számolást elővenni. Csak a rend kedvéért nézzük meg, mit adna eredményül: (1 + (8.911-6.440) / 6440) x 8.058 = 11.149 pont.
4. grafikon: EURJPY 2008. július - 2010. Az EURJPY pár bekeverése a tőzsdei indexek közé némi magyarázatra szorul. A japán jen euróval szembeni kereslete erősen korrelál a S&P és a DAX indexekkel. A jelenség oda vezethető vissza, hogy amikor a befektetők biztosak a piacok emelkedésében, akkor előszeretettel vesznek fel olcsó jen hitelt, amiből finanszírozzák a német és amerikai részvényvásárlásaikat. A vásárlás előtt azonban először be kell szerezniük az említett országok devizáit, amihez eladják a hitelből szerzett jent. Ezért azután a jen gyengül, az euró erősödik az indexek meg emelkednek. Így lehet, hogy a devizások világa a magas korreláció miatt – 0,80 felett, gyakran 0,90 körül – a globális kockázatvállalási hajlandóság indikátorként tartja legalább a fél szeme előtt az EURJPY devizapárt. Ha emelkedik, azaz az EUR erősödik, akkor az esetek többségében a részvények is. Ha pedig esik, akkor az a kockázatkerülésre és részvénypiacokról való tőkekivonásra enged következtetni. Ezért van értelme mindig egy pillantást vetni a devizapárra, ami a 2009. júniusi maximumán a megelőző esés 46,8%-os szintjén járt és azóta csak oldalaz. 141-es értéknél érné el az 50%-os Fib. szintet.
5. grafikon: Kevesebb magyarázatot igényel az kőolaj-határidő beválogatása. A gazdasági növekedéshez nyersanyagokra és energiahordozókra van szükség, ezért az olaj iránti kereslet alakulását a globális gazdasági növekedés fokmérőjének tartják. Volt egy lefelé tartó trendszakaszunk eléggé egy szuszra 147 dollárról 33 közelébe. Retracement eddig 44,2%; valamivel 90 dollár felett érné el a Fib. 50%-ot.
Amúgy egyelőre semmi sem utal esésre. Majdnem képtelenség lenne találni olyan részvényt, amiben tisztán látszik a short lehetősége. Nincs mibe beleadni, mert amíg az esés nem mutatja magát, addig esztelenség a csúcsvadászat és nehéz kenyérkereset a kevés valóban gyengélkedő papír shortolása.
Még egy adalék a piac pillanatnyi erejéről: szűk egy éve, 2009 februárjában hetente végignéztem a cca. 200 iparág grafikonját. A long lehetőségét kerestem. Ahogy végiglapoztam 2, 3, vagy 4 iparágban volt benne, hogy esetleg alakulhat valami felfelé. Pár napja újra „vizualizáltam” a kétszázakat, csak ez alkalommal shortra kerestem. A listám 8 tételig jutott. A 200-nak mindössze a 4 százaléka.
Szóval, még mindig nem jött el a pillanat, amikor azonnal és sürgősen eladni kell. Egyszerűen csak időről-időre lépjünk hátra a rövid timeframektől és nézzünk rá távolabbról a "tájra". Ahogy mondani szokás, lássuk meg a fától az erdőt.
Végezetül egy bónusz chart a kihagyhatatlan 1987-es Dow grafikonról. Ott éppen csak 10%-ot távolodott el a piac az augusztusi csúcstól, méghozzá 1 hónap alatt. 2 héttel a mélyponttól október elején már kétszer is volt nap közben a 61,8%-os korrekciós szint felett. Azokban a napokban a rekordmagasságban lévő határidős prémiumok óriási optimizmusról árulkodtak.
Két héttel később a piac meg is találja az alját...
...még 39 százalékkal lejjebb. (Hogy az esést megelőző bizakodó hangulatot átadjam, ez a -39 az ábrán már ismét nincs rajta. Gondolná a kedves olvasó, hogy ott az következik?)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése