Korrektív leltár - Alapok IV.

Minden trendelő piac eljut ahhoz a ponthoz, amikor elfogy a lendület, nehézkessé válik a továbbhaladás, bekövetkezik a korrekció. Technikai analízisből tudjuk, vagy egyáltalán a grafikonokra nézve látjuk, ez jelenthet oldalazást, vagy az uralkodó (magasabb fokú) trenddel való szembefordulást.

Tőzsdével való találkozásom első időszakában borzasztóan zavart, amikor egy mozgást az elemzők, vagy tréderek egy ideig korrekciónak tartottak, aztán meg kijelentették, hogy mégis ez a tuti új trend. Természetesen mindenki más ponton és más okból tette ezt, és ha el is árulták, mi volt számukra a jelzés, akkor is mindig kissé képlékeny maradt számomra a téma. Egészen Elliottig, aki a ciklikus szemléletmódjával és a három szakaszból álló - általa A-B-C betűkkel jelölt - hullámsorozat kialakulásához fűzött magyarázatával végre tisztába tette a dolgot. Tudniillik, amennyiben az eggyel magasabb fokú (hosszabb távú) trend él, akkor ellenáll és nem engedi a vele szemben haladó ellentétes irányú, de nála rövidebb mozgást teljes, 5 hullámból álló alakzattá fejlődni. Olyan alakzat tehát korrekcióban nem alakul ki, amelyre igaz a három törvény, amit a sorozat I. részében "hirdettünk ki".

Felgyulladt a fejemben a lámpás és megfogalmaztam az én jelzésemet, miszerint ott van trendforduló, amikor az addigi iránnyal ellentétesen egy új, teljes lökéshullám alakul ki, majd meglátásomat a piac egy, a régi trend irányába közlekedő hármas szerkezettel erősíti meg. Világos, nem? Az új irányban egyszer csak hopp, ki tud alakulni az ötös szerkezet, a régiben pedig már nem.
Gondolom, van aki már meg is fogalmazta a maga szabályát, miszerint ó, nekem elég az öt az új irányban, minek itt kivárni még a hármast is megerősítésnek!? Hamarosan meglátjuk, hogy a C hullám miatt nem működne, mert leggyakrabban maga is öt alhullámból álló impulse a szentem. Vagyis időről időre pont a legrosszabb helyen kapnánk felhívást a táncra: a korrekció végén, a poraiból újjáéledő régi trenddel szemben.
Sőt, még az én kezdeti, de megerősített jelzésem is kevés lehet, ezért ahogy ismereteim bővültek még gyártani kellett bele újabb szabályokat.

Úgyhogy bármennyire is szeretném a korrekciók témakörét a fenti receptemmel lezárni, nem tehetem, hanem bele kell vágnunk a Wave Principle (így nevezzük angolul Elliott elméletét) legbonyolultabb részébe. El tudjuk képzelni, sőt mindannyian megtapasztaltuk, hogy ha ellentétes irányú mozgások konfliktusa alakul ki egy piacon, akkor micsoda zűrzavar és káosz képes megjelenni a grafikonokon! Nos, ebben próbálunk rendet vágni R.N. Elliott korrektív alakzatainak beazonosításával.

A mai bejegyzés hátralévő részében tőlem szokatlan módon kevés szöveggel, sok ábrával mutatom be őket, mert szeretnék megmaradni a könnyen átlátható alapoknál, amúgy a felsorolás szintjén.

3-3-5
Ott fent, a bejegyzés elején látjuk azt a klasszikus tankönyvi esetet, amikor a piac az emelkedés végén A hullámban esik egyet, majd B-vel visszatér A kiindulási pontja környékére, végül ismét le, A végéhez (minimumához), vagy talán éppen valamivel alá.
Az ilyen oldalazást, amelyben – noha ez az ábrán nem látszik – A maga is három, B ugyancsak három, C pedig öt alhullámból áll, nevezi Elliott „regular flat”-nek, azaz szabályos lapos korrekciónak. A „flat” fordításaként még a „tompa” szót tartom jónak, mint a később tárgyalt éles alakzat ellentettjét. Akárcsak az impulse esetében, ismét fogom használni a magyar mellett az angol kifejezést is, mert jól jöhet, ha valaki angol nyelvű szakirodalmat olvas. Ott a „flat” elnevezés a 3-3-5-ös struktúrát jelöli a „regular” a korrekción belül közel egyenlő hosszúságú, egy szinten véget érő szakaszokra utal. Mondanom sem kell, az ilyen a szabályos alakzat a legritkább esetben fordul elő, de azért hétről-hétre belefutok valahol, ha elég sokat elemzek grafikonokat.

Térjünk át egy részletesen alábontott rajzon a leggyakoribb megjelenési formájára a megnyúlt lapos korrekcióra, amelyet az „expanded flat” kifejezésből magyarítottam! Ilyenkor a B pont számottevően túl van A kiindulási szintjén, vagyis bull piacon új maximum, bear piacon új minimum keletkezik, majd B-C szakasz olyan hosszú lesz, hogy jelentősen benyúlik A ponton túlra. A belső szerkezete alapján gyorsan kibukik, hogy korrektív alakzatról van szó, hiszen először csak mindössze három hullámra futja lefelé a medve erejéből, ám a C hullámban mégiscsak képes lesz átvenni az irányítást és végül kitombolja magát.

Jó nagy szívatás, nem? Előbb beugrik mindenki, hogy ó, folytatódik a trend, utána meg hogy megfordult a trend(!) és egyiknek sem lesz igaza. Szerintem ebből mindenki zsigereiben érzi, hogy tényleg ez a galád a leggyakoribb fajta a lapos korrekciónak nevezett szörnyűségek közül.

Készült egy irányszám, miszerint az B hullám akkor haladja meg számottevően A hullám kiindulási pontját, ha hossza 5%-kal nagyobb, mint az 5-A szakasz hossza. Ez nem szabály, csak aszámottevő szó mögötti minimum elvárás. Közben itt mutatom a megnyúlt lapos korrekció ábra inverzét, tehát azt az esetet, amikor a medve piacán az eső trendet korrigálja egy ilyen alakzat. Feltettem az alhullámok számozását is. Igen, az ott a végén eggyel alacsonyabb fokú trendben egy komplett impulse, vagy lehetne egy ék is. Lényeg a megtévesztés, a C hullám ötös szerkezete.

Ritkán fordul elő a jelenség, amikor az A és B még ugyanúgy alakul, mint az imént kitárgyalt expanded flat esetében, de végül az öt alhullámból álló C szakasz nem jut el A alá. Önmagában egy flat korrekció is már az erős eggyel magasabb fokú trendről árulkodik, ebben az esetben pedig, amit egyébként "running flat" névvel illetünk, olyan erők hatnak, amelyek miatt az árfolyam a korrekció alatt is rézsút tovább halad a nagyobb trend irányában. Így aztán csak egyre magasabb minimumok alakulnak ki. Elliott elnevezését én leginkább tovahaladó lapos korrekcióként ültetném át a magyar nyelvbe, de sokat nem fogjuk emlegetni, úgyhogy nem fontos. Ráadásul leginkább csak akkor jelenthetjük ki, hogy ilyet láttunk, ha már jócskán túl vagyunk rajta. Ha egy mód van rá, menet közben kerüljük, hogy tovahaladó lapos korrekciónak számozunk egy alakzatot, mert több, nála sokkal gyakoribb kezdeményt benézhetünk vele. Például, már rég visszatérhetett a magasabb fokú trend, vagy C nem ért még véget, vagy valamilyen háromszög készül. Maradjunk annyiban, létezik az alakzat, de ritka és könnyű vele téves következtetésekre jutni.

Bármelyik 3-3-5-ös szerkezetű lapos korrekció állhat akár a 2-es, akár a 4-es hullám helyén, de előfordulásuk gyakoribb a negyedik pozícióban. Sekély Fibonacci szintekig jutó gyors korrekciók is lehetnek ilyen szerkezetűek, míg egy "expanded flat" hosszú C hulláma akár mélyre, egészen 78,6% közelébe is eljuthat.

A következő alakzat már tényleg kevesebb szöveg kiséretében jön :)

5-3-5
A legegyszerűbb korrektív alakzat a "zigzag", azaz cikkcakk, amikor a piac élesen szembefordul a fennálló magasabb szintű trenddel. Ilyenkor rögtön öt hullámmal köszön be a korrekció, majd a gyenge B hullám számottevően elmarad A kiindulási pontjától.
Gyakoribb a 2. pozícióban, amikor a mélyebb 50-100% közötti retrace esedékes, de a 4. hullámban sem lehetetlen a feltűnése. Ide most lefelé tartó uralkodó trend alatt, felfelé mozgó zigzag ábrát készítettem, mert a sorozat második részében már szerepelt egy bullish változat (emlékeztetőül: ott a második ábrán "kinagyítottam" egy 2-es jelzésű hullámot).


3-3-3-3-3
Ez nem más, mint a piaci erők egyensúlyáról tanúskodó háromszögek képlete. Öt átfedésben lévő hullám, melyeket egyenként három alhullámból alkot. Elliott-i értelemben a háromszög határoló vonala az A és C, valamint a B és D pontok összekötéséből adódik, E pedig általában vagy nem éri el az A-C szakasz meghosszabbítását, vagy túllóg rajta. Az E hullám másképp is renitens, mert néha önmagában is egy mini háromszög, amivel a teljes alakzat már kilenc alhullámra bővül.

Csoportosítva az alábbi típusok léteznek:
- szűkülő, vagy összetartó oldalú háromszögek, amikor az egyik határoló vonal vízszintesen halad, a másik pedig feléje tart, vagy pedig az egyik oldal lefelé, másik felfelé tart - nem újdonság ez, TA tanulmányaink során nyilván találkoztunk a szimmetrikus, süllyedő, vagy emelkedő változatukkal;
- szélesedő háromszög, amikor az alsó és a felső határoló vonal egymástól távolodik.
De ezzel a csoportosításnak még nincs vége, hanem jön az új szempont. A szűkülő háromszögek vagy belül maradnak az előző, még trendelő hullám - tipikusan a 3. - szélső értékén, vagy létrehoznak még egy újabb csúcsot/mélypontot. Az előbbi esetben "regular", tehát szabályos, az utóbbi esetben "running", vagyis tovahaladó jelzőt akasztunk még rájuk. Nézzünk meg egy ábrát az emelkedő piacon új maximumot kialakító tovahaladó szimmetrikus háromszögről:

A többi típust és a bull / bear változatokat szerintem mindenki le tudja rajzolgatni magának, ami nem is rossz gyakorlófeladat.

Egy 5 hullámból álló impulse mozgásban csak a 4. helyén fordul elő háromszög, ezért szoktunk mi, Elliott elméletét alkalmazó tőzsdések megörülni neki, mert tudni lehet belőle, hogy a trend adott szintjén már csak az utolsó lökés van hátra.
Sekély Fibonacci retrace, viszont időben igencsak elhúzódó megjelenés jellemző rájuk. Sokszor egy véget érni nem akaró oldalazásnak tűnnek, ami bevárja a trendcsatorna alját/tetejét és onnan tör ki/le.

Kombinációk
Hogy az élet ne legyen egyszerű, gyakran egyetlen az eddig tárgyalt három korrekciós alakzat közül, nem tudja önmagában beteljesíteni a küldetését, ezért hozzá kapcsolódik még egy másik, sőt esetenként egy harmadik is. A kapcsolódáshoz kell egy összekötő alakzat, amit X jelzéssel látunk el. A "közvetítő" X kizárólag három hullámból állhat (legalább ennyi fix).

A jelenség az ötös lökéshullámoknál megismert megnyúlás korrektív megfelelője, csak itt a "megnyúlás" oldalirányú és több alakzat egymáshoz kapcsolódásával jön létre.

A legegyszerűbb eset, amikor egy zigzag nem éri el a tőle elvárható célszinteket és dupla, vagy tripla zigzag fejlődik ki. Ezzel a dupla példaábrával le is zárom most a kombinációk témakörét, mert a komplikáltságuk komolyan alkalmas az Elliott elméletére vágyó olvasók lelki békéjének megzavarására.


Jó ez nekünk?
Amikor azt mondtam, az "Alapok" sorozat öt bejegyzése közül egyben fogok a korrekciókról írni, akkor bárki gondolhatta, bizonyára egyszerű őket lerendezni. Most már mondanom sem kell, nem így van. Korrekcióban a hullámok mozgása sokkal kiszámíthatatlanabb, mint egy impulse hullámban, azaz felmerül a kérdés, tanítanak-e nekünk ezek az alakzatok valami használhatót.
Természetesen igen, ha jobban elmélyedünk benne, de ha csak annyi elmélettel vagyunk tisztában, ami itt van róluk, már akkor is. Ha ugyanis képesek vagyunk megkülönböztetni egy korrekciót a trendszerű impulse mozgástól, akkor tudjuk, mikor hagyjuk ki más trendkövető módszerünk jelzését, azaz ha trendkövetésben gondolkodunk, akkor mikor tartózkodjunk a kereskedéstől.

Tovább az V. részre >

Vihar után, vihar előtt…

A hurrikán szeme. A csend, a korrekció. Meddig is tart?
Amikor egy új, frissen kialakuló ciklus elején járunk, akkor szinttől, vagy timeframe-től függetlenül az a várakozásunk, hogy a kezdeti impulse után a piac 50, vagy 61,8%-ot korigál vissza a megelőző trendszakaszból.


Elliott legelső megkötése csupán ennyi: az első esés, vagy emelkedés után a piac a megtett út legfeljebb 100%-át veszi vissza, azaz elvileg megközelíthető az előző mélypont / csúcs is. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy egy 1-es után a leggyakrabban előforduló korrekció (azaz 2-es hullám csúcsa / mélypontja) az 50-61,8%-os zónába esik. Konkrétan az esetek 73%-ban történik így, 12%-ban ettől sekélyebb, 15% ennél mélyebb a retracement. Az első trendelő hullám után tehát leggyakrabban éles fordulatot, magas Fibonacci értékeket látunk. A 3. után, vagyis az 5. előtt pedig inkább oldalazást és sekély, legtöbbször 38,2%-os retracement-et.
Biztosak persze nem lehetünk benne, de az esetek túlnyomó részében ez történik.
Ajánlom tanulmányozásra az EURUSD devizapárt ahol az elsődleges trend, illetve a rövid távú trend szintjén több élő példát láthatunk a jelenségre (itt, az Elliott és a többiek blogban is két írás Pozitív NFP jöhet?, 5/5).

Minden további részvénypiaci esésre utaló várakozásom a fenti elv alkalmazásán alapul. Ha ugyanis a 2007 októbere óta tartó esés az első hullám volt, akkor az első trendszakasz vége után egy élesen felfelé haladó korrektív hullám kialakulására van a legnagyobb esély, ami végül az 50 és 61,8%-os Fibonacci szintek közé érkezik, majd újra délnek veszi az irányt.

Ez alkalommal nem szeretnék további, nagy ívű következtetéseket levonni. Mindenki tegye meg ezt maga a fenti grafikonok rövid áttanulmányozása után. Inkább játszunk egy kicsit! Levettem az ábrákról a skálát és az idősávot. Melyik kettő hasonlít legjobban egymásra?

…Igen, ők ketten ott az első sorban majdhogynem azonosak.
Olyannyira, hogy „ők ketten” ugyanazt azt indexet ábrázolják. Bizony, a történelem újra és újra ismétli önmagát. Egyelőre legalábbis úgy tűnik.

1. grafikon: Nasdaq 2000. március – szeptember. Jól nekiindul a csúcsról, így persze nyolc héttel később 40% esés után jó boltnak tűnik belevenni. Meg is történik, május 24-én kiugró forgalommal indul a korrekció. 14 hétig tart és épp csak egy napra dugja a fejét az ideális 61,8%-os retrace szint fölé. A grafikonon ábrázolt időszak után: akinek bevásárolnia épp a 2. hullám – korrekció – csúcsán, „sikerült”, az a következő 25 hónapban, a 2002-es igazi mélypontig a befektetése 81%-át bukja el.

2. grafikon: Dow Jones index 1929. szeptember – 1930. április előbb 49,5%-os esés 10 hét alatt, majd V-alakú fordulóval 53,4% retracement 21 hét alatt. Tudjuk, itt még 86% esés következik, és a végső mélypontig újabb 26 hónap telik el.

3. grafikon: Dow Jones 2007. október – 2010. január a chart időtávja. Ebben élünk. Láttunk a csúcsról egy 55%-os esést 73 hét alatt. Azóta emelkedés, ami múlt pénteken 44 hetes volt és még nincs vége, de egy különleges helyre ért. Január 4-én, hétfőn 10.627 pontnál elérte az (imént említett) 1930-as 53,4% retrace értéket és az azóta eltelt négy napban nem bírt fölé zárni.
Ezen a ponton átmentünk számmisztikusba, úgyhogy térjünk vissza a földhöz ragadt elemzéshez és ahhoz a szinthez, amit legelső beírásomban emlegettem, mint a Zig-zag alapján számított végső értéket. Érdekes módon az is ide, a közelbe mutat, mert 10.529-es célár adódik, ha a márciusi minimum-júniusi maximum szakasz hosszával egyenlő szakasszal számolunk a júliusi minimumból. A pontokban való számítás egyébként itt már necces, ugyanis 65%-os emelkedés van mögöttünk a mélypontról, aminél talán érdemes lenne a százalékban számolást elővenni. Csak a rend kedvéért nézzük meg, mit adna eredményül: (1 + (8.911-6.440) / 6440) x 8.058 = 11.149 pont.

4. grafikon: EURJPY 2008. július - 2010. Az EURJPY pár bekeverése a tőzsdei indexek közé némi magyarázatra szorul. A japán jen euróval szembeni kereslete erősen korrelál a S&P és a DAX indexekkel. A jelenség oda vezethető vissza, hogy amikor a befektetők biztosak a piacok emelkedésében, akkor előszeretettel vesznek fel olcsó jen hitelt, amiből finanszírozzák a német és amerikai részvényvásárlásaikat. A vásárlás előtt azonban először be kell szerezniük az említett országok devizáit, amihez eladják a hitelből szerzett jent. Ezért azután a jen gyengül, az euró erősödik az indexek meg emelkednek. Így lehet, hogy a devizások világa a magas korreláció miatt – 0,80 felett, gyakran 0,90 körül – a globális kockázatvállalási hajlandóság indikátorként tartja legalább a fél szeme előtt az EURJPY devizapárt. Ha emelkedik, azaz az EUR erősödik, akkor az esetek többségében a részvények is. Ha pedig esik, akkor az a kockázatkerülésre és részvénypiacokról való tőkekivonásra enged következtetni. Ezért van értelme mindig egy pillantást vetni a devizapárra, ami a 2009. júniusi maximumán a megelőző esés 46,8%-os szintjén járt és azóta csak oldalaz. 141-es értéknél érné el az 50%-os Fib. szintet.

5. grafikon: Kevesebb magyarázatot igényel az kőolaj-határidő beválogatása. A gazdasági növekedéshez nyersanyagokra és energiahordozókra van szükség, ezért az olaj iránti kereslet alakulását a globális gazdasági növekedés fokmérőjének tartják. Volt egy lefelé tartó trendszakaszunk eléggé egy szuszra 147 dollárról 33 közelébe. Retracement eddig 44,2%; valamivel 90 dollár felett érné el a Fib. 50%-ot.

Amúgy egyelőre semmi sem utal esésre. Majdnem képtelenség lenne találni olyan részvényt, amiben tisztán látszik a short lehetősége. Nincs mibe beleadni, mert amíg az esés nem mutatja magát, addig esztelenség a csúcsvadászat és nehéz kenyérkereset a kevés valóban gyengélkedő papír shortolása.
Még egy adalék a piac pillanatnyi erejéről: szűk egy éve, 2009 februárjában hetente végignéztem a cca. 200 iparág grafikonját. A long lehetőségét kerestem. Ahogy végiglapoztam 2, 3, vagy 4 iparágban volt benne, hogy esetleg alakulhat valami felfelé. Pár napja újra „vizualizáltam” a kétszázakat, csak ez alkalommal shortra kerestem. A listám 8 tételig jutott. A 200-nak mindössze a 4 százaléka.
Szóval, még mindig nem jött el a pillanat, amikor azonnal és sürgősen eladni kell. Egyszerűen csak időről-időre lépjünk hátra a rövid timeframektől és nézzünk rá távolabbról a "tájra". Ahogy mondani szokás, lássuk meg a fától az erdőt.

Végezetül egy bónusz chart a kihagyhatatlan 1987-es Dow grafikonról. Ott éppen csak 10%-ot távolodott el a piac az augusztusi csúcstól, méghozzá 1 hónap alatt. 2 héttel a mélyponttól október elején már kétszer is volt nap közben a 61,8%-os korrekciós szint felett. Azokban a napokban a rekordmagasságban lévő határidős prémiumok óriási optimizmusról árulkodtak.
Két héttel később a piac meg is találja az alját...
...még 39 százalékkal lejjebb. (Hogy az esést megelőző bizakodó hangulatot átadjam, ez a -39 az ábrán már ismét nincs rajta. Gondolná a kedves olvasó, hogy ott az következik?)