Dow-ból brokkoli - Alapok I.

Charles Dow elmélete már az 1800-as évek végén is tartalmazott a három hullámban való emelkedésre utalást. Szándékosan használom az „utalás” szót, mert túlságosan általános és elnagyolt elvi kitételeket fogalmazott meg, amelyekre nem lehetett kereskedési stratégiát építeni. Szerinte az első szakasz a túlzott pesszimista értékelésből való lassú felfelé elmozdulás, amikor még mindig a pesszimizmus és a hitetlenkedés az úr. A középső fázis a felismerésről szól, amikor a javuló fundamentumok hatására mindenkinek nyilvánvalóvá válik az új trend. Végül a harmadik szving eufóriájában a piac túlértékeli a fundamentumot és már-már kaszinóvá teszi a tőzsdét. Vagy ahogy Prechter forgalmaz, a tömeg már csak fantáziákat vásárol.

Elliott természetesen ismerte Dow elméletét és jóllehet felhasználta, mind pontosságban, mind részletességben, mind pedig az okok feltárásában túllépett rajta.
Először is felfedezte, hogy ez a jelenség független a tőzsdei terméktől, azaz lehet szó részvénypiacról, nyersanyagokról, devizáról, kötvényekről, vagy kamatokról, a kép mindig ugyanaz.


Megfigyelte az emelkedő szakaszok közé ékelődő két korrektív szakaszt, így összeállt az impulse-nak elnevezett ötös. Magyarul fordíthatnánk lökéshullámnak, de én szándékosan használom tovább az angol kifejezést is, mert akit a téma behatóan érdekel, előbb-utóbb úgyis kezébe vesz angol nyelvű irodalmat, akkor meg jól jön az eredeti kifejezés ismerete.

Feltárta a korrekciók hármas szerkezetét az impulse ötös tagolásával szemben.
Leírta a hármat előre kettőt hátra elven mozgó árfolyamok alkotóelemeit (a 13 alakzatot) és azt, hogy miként kapcsolódnak össze. Megfogalmazta az ezzel kapcsolatos szabályokat, amelyek az ármozgások minden szintjén, mondhatnánk úgy is, minden timeframen igazak és azonosak. Azaz rájött a hullámmozgások – mai tudományos nevén – fraktál szerkezetére.

A fraktálszerkezet számtalan helyen ismerhető fel a természetben. Illusztráció jobbra: ElbtheProf. Így alakulnak a felhők, és fejlődnek a növények, ezért látjuk, hogy egy fa egyetlen ága azonos szerkezetű és alakú, mint a fa egésze. Vagy nézzünk rá egy brokkolira, amelynek minden nagyobb "ága" olyan, mintha az egész kicsinyített mása lenne. Az ágnak egy „csokra” ugyancsak olyan, mintha egy ág, vagy a brokkoli fej egésze lenne miniatűr kiadásban. Akár házi feladat is lehet, hogy vegyünk kézbe brokkolit, vagy karfiol virágot és figyeljük meg rajta a szerkezet minden szintjén jellemző geometriai törvényszerűségeket, mint személyiségjegyeket.

Visszatérve az árfolyamok világába, ahol ezek az öt hullámból álló lökéshullámok és három hullámból álló korrekciók követik egymást újra és újra, megállíthatatlanul. A fraktál úgy alakul, hogy az öt hullámból álló alakzat három, trend irányban haladó alhulláma tovább tagolódik öt kisebb szintű hullámra. Ezzel szemben az ötösök minden szakasza és szintje után felismerhető a korrekciókban a hármas szerkezet. Ugyanígy, csak éppen kifelé terjesztve / tágítva a logikát, ha látunk valahol egy impulse (lökés)hullámot, akkor az egy hosszabb távú, magasabb rendű trendnek az egyik szakasza. Másképp is mondom; ha a mélypontról számozunk és kitesszük az 5-ös számot egy csúcsra, akkor az egész ötös, az eggyel magasabb szintű trend 1-es hulláma lesz egyszerre.
Hányszor van az az érzésünk, hogy ezt a letörést, vagy azt a trükkös visszatesztet, vagy amazt az alakzatot mintha láttam volna már ebben a trendben!


Bár így hihetetlenül egyszerű ezt a fel-le-fel-le-fel impulse logikát elmondani és felfogni, az életben a grafikonokon legtöbbször komolyan el kell bóklászni, mire sikerül felfedezni mi, hová is tartozik. Mert ami ott fent, a második bekezdés után van sematikus ábránk, az a valóságban így néz ki:


...És akkor még visszafogtam magam a bonyolításban.
Akit érdekel a Wikipédia címszó a fraktálokról az ide kattinthat. Említik a fraktálelmélet legnagyobbját Benoit Mandelbrot-ot, akinek tudományos érdemei elévülhetetlenek. Viszont vigyázzunk, a piacok fraktálszerkezetét nem ő fedezte fel. Pedig a ’90-es években még szerette volna azt hinni! „K-i-c-s-i-t” Elliott megelőzte. Azóta szóltak neki, úgyhogy rájött ő is, ezért már nem mondja.

Elliott még itt sem állt meg, hanem feltette a kérdést, amit előtte senki; miért van ez így. Arra jutott, hogy minden emberben olyan pszichológiai folyamatok zajlanak, amitől időről-időről keresztülmegy a mély pesszimizmustól az extrém optimizmusig és azután vissza. Egyszerűen ez a humán természet, bizonyos fokig mindannyian hangulatemberek vagyunk. Ez, vagyis a természet rendje ad struktúrát a tömegek pszichológiájának, ami azután a grafikonokon megjelenik. Az emberek egymás közötti kommunikációja, annak hangulata határozza meg az egyéni pénzügyi döntéseket. Ezek a kollektív hangulathullámok hoznak létre trendeket és eseményeket az élet minden területén.

Még mielőtt a blogolvasó rám csapná az ablakot az ezoterikus megközelítés miatt, elmondom, hogy nem az Édesvíz Kiadónak dolgozom, sőt kiráz a hideg a könyveiktől. Elmondom, hogy Ralph Nelson Elliott hivatását tekintve könyvelő volt, ő sem az a vad ezotéria rajongó. Ha még ez sem elég, akkor pedig meghívok egy gyors önvizsgálatra mindenkit.
Oly sok technikai elemzésről író szerző mondja, hogy el kell kerülnünk a tömeggel való cselekvést. Ennek jegyében szeretem én is kijelenteni magamról, hogy ó, én nem vagyok a része, másképp gondolkodom, mint a tömeg, elzárkózom a pesszimista, vagy épp eufórikus globális hangulattól! Ám finoman mégiscsak ott munkál bennem. Mindig eljön az a pillanat, amikor részeseivé válunk/válhatunk a Nagy Kollektív Hangulatnak - lehet éppen akkor, amikor fórumozunk, vagy akkor, amikor végül megnyitunk egy pozíciót. A beolvadás, a kapcsolódás nem feltétlenül tudatos, legtöbbször észre sem vesszük, amikor bekövetkezik.
A legjobb kereskedők közös tulajdonsága, hogy 1) önmaguk, 2) kiválóan és 3) részletesen terveznek 4) a pozícióba való belépés előtt. Itt fontos az ELŐTT, ugyanis pozícióba lépve már semmi sem mindegy. Ha nincs terv, a spekuláns felett átveszi az irányítást a globális hangulat, ha viszont pontos és jól kidolgozott, akkor képes uralni magát és nagyobb eséllyel képes végrehajtani a tervet. Mert bármerre kanyarodjon is az árfolyam, minden esetben tudja, mi a dolga.

Szeretném az elmélet legegzaktabb részével zárni az első részt. Mégpedig a három, mindössze három szabállyal, a feljebb ábrázolt impulse megkötéseiről. Fogok még ismertetni később ún. útmutató irányelveket (angolul: guidelines), de azok nem olyan kőbevésett korlátok, mint amilyen ez a három. Ez a három minden lökéshullámra igaz, minden terméknél, minden idősíkon. Soha nincs kivétel - ha egy elemző azt írja: "Ez nem Elliott", akkor keressünk másikat. Úgy értem, másik elemzőt, mert a legalapvetőbb három szabállyal sincs tisztában. Ha azt írja, "Ez nem impulse, hanem valami más korrektív alakzat", akkor érti, amit csinál. Amióta tőzsde a tőzsde, azóta nem volt még kivétel, minden mozgás Elliott alakzataiból áll(t) és mindig igaznak bizonyult az alábbi három szabály.

A szabályok:
A 2. hullám nem megy az 1. hullám kiindulási pontján túlra, azaz a második hullámban megtett út legfeljebb az első hullám hosszának 100%-a. Nincs olyan szabály, hogy W-alj alakzatban egy kicsit aláment, az is jó lesz. Nincs olyan szabály, hogy a 2. hullám legfeljebb 38,2%-ot, vagy 61,8%-ot vehet vissza.
A 4. hullám soha nem érinti az 1. és a 2. hullám területét. Sokszor kifelejtik a szabályból a 2. hullámot, aminek "szabálytalan flat" korrekció esetén van jelentősége. Amikor a flat-ről írok, majd bemutatom, mi ez, de el lehet képzelni, hogy a korrekcióban a 2. hullámban még keletkezik egy magasabb csúcs, annál, ami emelkedésben az 1. maximuma volt.
A 3. hullám soha sem a legrövidebb, sem %-ban, sem pedig pontértékben. Itt a "%-ban" részét szokták elfelejteni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy például egy emelkedő nyersanyagnál a 3. százalékban mérve egyenlő hosszú az elsővel, és náluk meg hosszabb az 5. Ilyenkor is megvalósul, hogy nem a 3. a legrövidebb, mivel pontban számolva nyilván hosszabb az elsőnél.
Viszont nincs olyan szabály, hogy egy 3., vagy 5. hány százaléka kell, hogy legyen a megelőző hullámnak.

Most mindenkiben lázasan munkál, hogy de hát csak van kivétel. Valóban van egy ritka apróság, igaz nem szívesen mondom el, mert mindenki azt fogja keresni, meg meglátni ott is, ahol nincsen, csak hogy egy pozíciót ne kelljen zárnia. Ezért előbb inkább megosztom az én hozzáállásomat ehhez a kivételhez: ha meglátom, legtöbbször elszaladok, keresek másik instrumentumot, mert nagyon ingoványossá teszi a hullámsorozat számolását. Szóval, jöjjön a kivétel, ami csak "apróbetűs tananyag". A nagy tőkeáttétel miatt néha (talán csak kényszerzárások nyomán) a határidős piaci termékek grafikonján beleüthet egy 4. hullám az elsőbe, de akkor sem zár annak területére. Ha ilyen elő is fordul ritkán, a mögöttes termék görbéjén akkor sincs egy pillanatra sem átfedés, azaz az egész problémát ki lehet védeni azzal, ha valaki például az azonnali index grafikonját elemzi és a határidős, vagy más tőkeáttétes termékben kereskedik.

Tovább a II. részre >