Játék a valószínűséggel II. rész

A kereskedő szemlélete (folytatás)

Egy lottó telitalálat lehetséges, de nem valószínű. Ez az elvonatkoztatott és kissé görbetükör összefoglalása a témánknak, amelynek kitárgyalásába a cikk első részében belevágtunk. A lottózástól az embereket nem tartja távol az esélytelenség. Mi több, a kis invesztícióval (egy szelvény ára kockázattal) szemben a gigantikus nyereség (milliárdos hozam) óriási vonzerőt jelent, ezért nem tűnik fel, hogy vesztes kimenetelű játékban vesznek részt.

Aki lemaradt a bejegyzés első részéről, annak íme hozzá a -- link --.

A barátságos lottó és a kegyetlen tőzsde
A tőzsde sokkal reálisabb feltételeket kínál, hiszen minden jól kitöltött "szelvényre" 35-65%-os nyerési esélyt ad. Ettől még rendkívül barátságtalan, sőt kegyetlen játék. Nem rendelkezik ugyanis a lottó beépített kockázatplafonjával. Mi tőzsdések úgy mondanánk, hogy a szelvény ára, vagyis a pozícióban rejlő lehetőség ára a stop loss kockázat. Ez viszont annyit tesz, az árfolyamok világában nem kevés önkontrollt gyakorolva nekünk magunknak kell meghatároznunk a fogadás árát. Nincs időnk, vagy egyáltalán módunk reménykedni és álmodozni a nyereményünk elköltéséről, hanem épp ellenkezőleg, arra kell jól kalkulálnunk, hogy mennyit veszítsünk. Szándékosan használom kockáztat helyett a veszíteni igét. Mert a kockáztatás valahogy behívja az izgalom aspektust, pedig arra itt nincs szükség. A jó kereskedők higgadtan, szenvtelenül veszítenek, amit egyetlen magára valamit is adó (átlag)ember sem szeret. Önbecsülés, egó, én-kép meg hasonlók miatt. Ezért nem készül rá, nem a veszteségre tervez, innentől pedig figyelmen kívül hagyja a kereskedés alaptételét a valószínűségről: Nem számít mennyire tuti a tervezett vagy megnyitott pozíció, a piac elég gyakran homlokegyenest az ellenkezőjét teszi meg annak, amit várunk tőle. Sőt, ezen még 100 év kereskedői gyakorlat sem változtat!

Mindig készen állunk az elsődleges feltételezésünk ellenkezőjét, mint legalább lehetőséget elfogadni.

Ebből a szemszögből érdekes és sokszor mulatságos olvasmány a világ bármelyik fórumoldala, ahol a hozzászólók hajba kapnak a piac következő elmozdulását illetően.

Hozam:kockázat
Mintha "a veszteség mindenek előtt" paradigmaváltás nem lenne elegendő kihívás, akkor még hozzájön a másik oldal, a hozam dinamikája. Olyan hozamot kell választanunk, amiért az adott gyakoriságú találat, azaz nyereséges kimenetel mellett megéri az ugyancsak gyakori veszteséget bevállalni.

Definíció szerint a potenciális hozam a távolság a pozíció célban zárásáig. Ugyanígy, a kockázat a táv a stop megbízásig. (Szokás a kockázat pénzben kifejezett értékét az angol "risk" szó kezdőbetűje után R-nek is nevezni. A felnőttek az értéket, a hasznosságot egy nominális pénzösszegben, a fiú gyerekek Matchboxban, a leányok Barbie-ban, a tréderek pedig az R változóban határozzák meg).

A klasszikus technikai elemzés tankönyvek úgy kezdik a receptet, hogy végy egy a kockázathoz mérten legalább háromszoros hozammal kecsegtető szituációt. Sokszor nem állnak meg itt, hanem négy-ötszörös szorzót emlegetnek.
4R-5R. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha előre tudhatnánk, hogy ilyen mozgások mikor következnek be! Félreértés ne essék, egy daytrader - hacsak nem töltjük a teljes kereskedési időt egy szűkülő háromszögben - majd mindennap összehoz egy-egy szép, a vállalt kockázat 4-5-szörösével egyenértékű hazafutást, sőt havonta akad 10-es feletti is. Azonban minél magasabb ilyen R számot határozunk meg, minél magasabb a hozam-távolság a kockázathoz mérten, annál kisebb lesz a bekövetkezés valószínűsége. 5 egység távolság igen hosszú út, ritkán fordul elő, hogy az árfolyam 1 egységnyi ellenirányú mozgás nélkül teszi meg. Ilyen hosszú út alatt annyi minden történhet és általában történik is, ha máshol nem, hát a kereskedő lelkében, amitől ő hibás döntést hoz.

Az ellen protestálok, hogy 4, 5, vagy több R-es kereskedési helyzeteket általános, konzisztens módon "hozható" paraméternek tekintsünk és főleg úgy beszéljünk róla, hogy közben nem vesszük számításba a bekövetkezés valószínűségét. Ezek a paraméterek nem választhatók el egymástól.

Oda-visszahatás
Igaz, fordítva sem egészséges a valószínűséget hozam:kockázat nélkül emlegetni. Csak egy kisarkított számtanpélda erejéig tételezzük fel, hogy valaki Dow Jones határidővel kereskedik kizárólag 5-perces idősíkon. Egyszerű a rendszere, ha a Dow 68 feletti RSI indikátor értéknél 5 pontot visszaesik, akkor így a csúcstól 5 pontra limit megbízással vesz. Célára 3 pont, azaz az iménti csúcs alatt két ponttal van. Stop loss megbízása a belépés helye alatt 99 pontra. A nyitás és zárás költsége összesen 1 pont, ezért ha talál, akkor nettó 2 pontot nyer, ha nem, akkor 100 pontot veszít. Milyen gyakran záródik a pozíció nyereségesen? 97%-ban, mégsem termel profitot a rendszer. 100-ból 97 alkalommal nyer 2 pontot, azaz összesen 194-et, viszont a mindössze három bukónál összesen 300-at bukik. Dollárban kifejezve a 100 pozíció várható eredménye -530 dollár. Nagyon jó volt a találati arány, de hasznavehetetlenül rossz a hozam:kockázat. Ha valaki előállítja az ilyen elven működő automata kereskedési rendszert, közismert nevén robotot, akkor a marketinget a 97%-os találati arányra fogja építeni, és így a hozam:kockázatról mélyen hallgatva kommunikálja az egyébként beteg rendszert.

Nekem, akárcsak a legtöbb diszkrecionális, robotok nélkül dolgozó, napon belüli kereskedőnek a 35-65%-os találati arány a világom. Ebben a tartományban lehet "egészséges" hozam:kockázat várakozásokat megfogalmazni. Tisztában vagyok vele, hogy a 65%-os találati arányt produkáló lehetőségek hozam:kockázat aránya általában alacsony lesz. Mégis, ha az arány eléri, vagy inkább kicsit meghaladja az 1-et - vagyis a cél távolsága egyenlő, vagy nagyobb a stop loss megbízás távolságánál - akkor már bőven nyereséges a játék. Egy 35%-os valószínűségre pedig csak akkor érdemes fogadnom, ha van merszem és stratégiám, amivel több mint háromszor akkora távolságra tudom terelni a pozíciót, mint amennyi hely a stop loss megbízásomig a rendelkezésre áll. Itt 3,5R vagy több hozam kell az 1R kockázattal szemben.

Ha a 35-65%-os valószínűségi skálán egyensúlyozunk, akkor egy magas hozam:kockázat hányadosnak inkább a tartomány alsó felében lesz a találati aránya, míg a kockázattal megegyező, vagy annál alig nagyobb értékű hozamhoz tartozik majd magas találati érték.
Sokakban leesett talán a tantusz a fordított arányosságról. Minél nagyobb mértékben szeretnénk nyereségünkkel meghaladni a vállalt kockázatot, elvileg annál kisebb lesz a siker valószínűsége. Valójában azonban még ennél is árnyaltabb a helyzet.

A Bermuda-háromszög, ami elnyeli (vagy nem) a kereskedőt
Sokan kergetik az illúziót a kis kockázatú, magas hozamú, nagy valószínűséggel működő módszerről, vagy kereskedési helyzetről, pedig ilyen nincs. Ismerjük az iparos mondást, három paraméterből csak kettőt lehet választani: olcsót, jó minőségűt, gyorsan. A három soha nincs együtt. Na, erre analóg a piac világa. A tőzsdén a három kívánságunkból legfeljebb kettő teljesülhet. Kérhetünk valószínűt nagy hozammal, de nagy lesz a kockázata. Elénk kerülhet egy nagy hozamú, kis kockázatú setup, de kevés alkalommal jön majd be. Végül vadászhatunk kis kockázatú, magas találati aránnyal működő szituációkra, de ott a hozam oldalon kell áldoznunk. Utóbbi eset speciális műfaja 1 körüli hozam:kockázattal az un. skalpolás.

Ebben a hozam-kockázat-valószínűség háromszögben mozognak komfortosan a sikeres kereskedők és tűnnek el benne a .... többiek. Tudatosan választjuk-e ki és kötjük meg a piaci ciklus aktuális helyzetéhez illeszkedő kompromisszumot? Vagy úgy járunk, mint az egyszeri speki, aki meglátja az egyik paraméter kedvező állását és annak ellenére adja kötélnek a fejét, hogy a másik kettő ellene dolgozik? Hányan vannak, akik pl. kis kockázatú, de kis valószínűségű és hozamú kereskedési szituációkban véreznek el lassan! Mert tipikusan ilyenek az átgondolatlan kontratrend helyzetek. Vagy ott van a fenti Dow "eset", amikor alacsony hozamért túl magas kockázattal fizet valaki, mert ráharapott a 97%-os találati lehetőségre. A három lehetőség bármelyike a kereskedő matematikai halála.

Az Elliott-i kontextus feltárásával felmérjük, éppen melyik fázisban vagyunk, milyen tekintetben jók egy adott irányú pozíció paraméterei és miben érdemes kompromisszumot kötni. A momentum rámutat a pillanatra, amikor a helyzet megérett a konkrét cselekvésre. Végül a szignál kiválasztásával hozzáadhatunk pár százalékot a találati arányunkhoz, vagy éppen kicsit lophatjuk vele a távolságot egy kedvezőbb kockázati szint felé. Dióhéjban erről szól a kereskedési módszerem, amelyet a Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel! című program márciusi online kiadásában magyarázok végig. Saját monitorfelületemet teszem láthatóvá pontosan abban a nézetben, ahogyan kereskedésre magamnak beállítottam.

A hét végéig nyitva áll a jelentkezés azok előtt, akik belevágnak az egy hónap módszeres tanulásba, amellyel több év egyéni kísérletezést lehet átugrani. -- link -- a részletes tájékoztató oldalra.

A kötéltánc
Nézetem szerint az Elliott-ciklus eltérő pontjain eltérő kompromisszumra és stratégiára van szükség. Ha valaki a három jó párosítás közül az egyiket műveli jól, az vagy ritkán tud piacra lépni vagy szenved, amikor a cikluson belüli helyzetünk épp egy másikat favorizálna.

Elliott ötös szerkezetű impulzusán belül számos nevezetes pontról esett már szó. Az alábbi ábrán feltüntettem hármat, amely eltérő hozam:kockázat és valószínűség potenciállal rendelkezik.

Példa az egyensúlyozásra és a szükséges kompromisszumra egy trend népszerű pontjain.
A piac nem Elliott-os fele is nagyjából így éli meg.

A) Egy trend elején az 1-es és a 2-es hullámról szinte semmit sem tudunk. Azok ketten a sor elején majdnem azt tesznek, amit akarnak. Kevés a vezérlőelv, amely segítene az előrejelzésükben, egyáltalán azt sem tudjuk, hogy 1-2 bázist látunk. Erősen találgatni kényszerülünk, magas a lehetséges szcenáriók száma. Alacsony lesz a találati arányunk (még a 35-40% is bravúr), de ha ügyesen kontrolláljuk a kockázatot, akkor annak nagyon sokszorosa a hozamlehetőség.
B) A vihar szeme az impulzus közepe: Sokan tartják alacsony kockázatúnak, pedig ez tévedés. A magas volatilitás miatt itt kell a legtávolabbi stop loss megbízással dolgozni, de a hozam oldal is erős. A trend folytatódására pedig nagyon komoly esélyünk van - háááát, még akár 65% fölé is mehet.
C) 4-es hullám végét tucatnyi vezérlőelv és rengeteg információ segít eltalálni, alig néhány forgatókönyv lehetséges. Kellemes stop távolságok adódnak, nagyon magas a találati arány, de a hozam oldal a gyengülőben lévő trend miatt limitált. Az új maximumok felett már hamar beindul a profitrealizálás.

Hétfő: Egy szintet feljebb

Kiigazítás a mérték alapján

A hétvégi elemzés 60 perces ábrája alapján hétfőn fel, 1365-1370 környékére várhattuk a piacot. Az SPX viszont épp egy nagyságrenddel többet emelkedett, 1385-ig. Ez annyit tesz, hogy nem Minuette, hanem egy renddel nagyobb, Minute szintű az emelkedés. Nem szükséges miatta nagyon átrendezni az ábrát, csupán a sima zárójel (iii)-as pénteki alj szögletes zárójel [iii]-as minimumnak bizonyult. Nem (iv)-es, hanem a [iii]-[iv] szakasz halad északnak. Nemcsak órás zárások voltak, hanem nagyobb idősík shortok is jobbnak látták a profit egy részét zsebre tenni.

Amint előző írásomban utaltam rá, elképzelhető, hogy végül a várakozásomnál eggyel kevesebb újabb minimum következik be. Ez azonban nem feltétlen javítja a bika esélyeit. Szerintem az új fejleménnyel felkerült a térképre egy eddig elhanyagolható lehetőség, miszerint most már valóban 1-2 sorozat épül délnek (fehér alternatíva). Jelenleg nem érdemes vele foglalkozni, a sor végén kullog az esélye. Ha az előttünk álló néhány napban az október 23 - november 2-i három hullámhoz hasonló alakzatot hozunk össze, akkor érdemes komolyabban venni.

SP500 a hétfői kereskedés után

Ezek szerint a legvalószínűbb, hogy már csak egy további alj van hátra a [v], azaz C, azaz (B) pontig, ahonnan a 2009-ről utolsó felfelé kör elindulhat. Egyebekben minden változatlan.

Hely még van

...Viszont ritmusváltás következik

Működik a nagyobb kép operatív elképzelésünk. Esést vártunk két hete [link a NOV2_SPX_wforecast.JPG ábrához], az is következett. A közelebbi részletek kibontása előtt vessünk egy pillantást az eredeti ábrára. Segítségével egy elnagyolt első elképzelésünk lehet a meredek eső szakasz még ezután következő potenciális hosszáról. Amint látszik, a szép arányokhoz van még hely egy-két lefelé körnek:

Az SP500 heti grafikonon a rendelkezésre álló tér a komolyabb vételi erő várható belépéséig.
2009-ről ugyan már megvan a 7 hullám, de jobb az alakzat egyensúlya, ha itt bekalkulálunk
egy komplexebb (B) hullámot a 6. helyre.

Első célnak a kék [X] hullám utáni korrektív csatorna alját, annak ideiglenes letörését tekintettem. Optimálisnak azt, ha elérjük a 2009-es nagy naiv trendvonalat (lila tv.). A fekete korrektív csatorna alja már egész közel, 1330 körül lesz a jövő hét végére. Továbbra is mondom, tekintsünk a határvonalra mint minimum elvárásra, és egyelőre ne készüljünk húsos, sok napon át kitartó vételekre, hiszen a szeptemberi maximumról délnek tartó szerkezet nincs még készen. Az alj megtalálásához nem elég a célszint elérése. Kell a kész szerkezet és a momentum fordulós állapota is. A mai cikk arról szól, hogy ezek még nem álltak össze. A piac ebben a fázisban még a medve vadászterülete.

A Nasdaq-ról tudjuk, hogy önálló életet él és az S&P - Dow Jones páros csak a momentumos szakaszokra kerül szinkronba vele. A legjobb iránymutatást, akárcsak az elmúlt évek fordulópontjainál most is az NDX napos grafikonján találtam magamnak. Ott szépen beazonosítható a diagonál indítás, majd az esés begyorsulása:

Nasdaq napos minden részletében szépnek tűnik így. Már jóval közelebb jár a
2009 óta tartó emelkedő korrekció lila vonalához, így lassan ráfékezhet a találkozás előtt.

Miért nem fogadom már el, hogy ez egy új eső trend? Eszem ágában sincs, legfeljebb a fél szemmel figyelt lehetőségek szintjén tartom számon. Mit ragaszkodom ennyire a délnek tartó C elképzelésemhez? Csak ismételni tudom magam: mert ez így biztonságos és főképp kevésbé agresszív. A 2012. elején indult emelkedés kurta rövid maradt a megelőző szakaszok időtartamához és hosszához képest, így az aránytalanság miatt nem elegendő csak felfelé 7-ig elszámolni. [értsd: a dupla zigzag korrekció szemre jól elkülönülő szakaszainak száma hét] Ráadásul a heti és a havi RSI kívánja még az utolsó néhány hónapos felfelé kört. A számolásnál ebben a helyzetben egyébként is több bizonyíték kell, hiszen ne felejtsük, aki 1-es hullámnak látja az esést, az egyben azt is állítja, hogy meg sem állunk a 2009-es aljakig. Nálam ezen megfontolások miatt van elöl az eső C és alternatív megfejtés gyanánt háttérben a bear 1-es. Ha majd szignifikánsan letörjük az SPX 1200-at, akkor átállok én is a Ciklus szintű medve táborába és 666 alá lövök célárat.

Az NDX elemzésben szereplő tiszta diagonál fogódzó sehol sincs az S&P grafikonján, sőt ha a Dow-ra tekintünk, akkor annak egészen kései, október 5-i újabb maximuma egyenesen kizárja, hogy az esés szeptemberben kezdődött volna. Persze ez a divergencia ne hasson meg bennünket, az impulzus begyorsuló szakaszában már vállvetve haladtak az indexek. A [ii]-es pont végére ugyanis teljes szinkronba rázódtak. Hol volt a Minute [ii]-es a fenti Nasdaq ábrán? November 6-án. Ezért mutatom egy november 6-i [ii]-est feltételezve először október 18-ról az S&P500 részleteit. Azt hiszem, ebben a szakaszban minden a helyén:

Még a fő szint harmadik hullámának nincs vége - a [iii]-ast aljat még nem látjuk -, 
de már túl van a piac a délnek tartó szerkezet középpontján, a vihar szemén.
SPY index ETF, 15 perces grafikon az Elliott-i részletekről.

Mit jelent ez az ábra, amely szerdára teszi az eső trend szimmetria középpontját? Vége a medve tiszta, egyértelmű uralmának, innen sokkal kiegyenlítettebb lehet a kereskedés. További új aljakkal hetekig maradhat a bessz piac, de innen már lesznek komoly felfelé körök is. Ha jó a meglátás, akkor az új aljak nem jutnak messzire, hanem látszólag a semmiből, napon belülről nézve óriási rally-k formájában veszik meg őket. Ezeket a korai longokat még zárni kell, sőt érdemes visszafordítani egy-egy jó shortra a következő újabb minimumig. Összességében számottevő mértékben esik még a piac, több új mélypont alakul, de a játék képe sokkal inkább sávkereskedésre hasonlít majd.

Vasárnap esti folytatás:
Az iménti SPY ábra mutatja az október 7. óta tartó egyenletes eladói túlsúlyt, amely egy elég állandó karaktert kölcsönzött az kereskedés képének. Csak rövid távú shortzárásokat láttunk benne; mindig rögtön az első mini-duplacsúcsra begyűrték a bikákat. Ebben a kontextusban volt egy érdekes pénteki fejlemény, amely megerősíti a "túl vagyunk az esés középpontján" megállapításom. Maradok a SPY ábránál, de 5-perces felnagyításban:

SPY, 5-min Elliott és klasszikus technika:
Péntek egy napos kulcsfordulós alakzatot hozott, köszönhetően a hét legmarkánsabb kontratrend
5 percének 17:40-17:45 között (egy kisebb diagonál után).

Az első tömeges profit taking a nagyobb idősíkokon gondolkodó szving kereskedők részéről. Ők tolták meg ennyire azt a péntek délutáni 5-perces gyertyát. A rally hatására a hetes(!) RSI 3 pontot emelkedett pénteki zárásig. Nagyságrendileg az órás idősík short oldala mondhatta azt, hogy ennyi profit köszöni, elég is lesz.

Ettől, még - mondtam már az imént, tessék rá vigyázni - nem váltottunk long piacra! Aki most vesz és nem éri be egy rövid profittal, azt még rendre kistoppolják az újabb aljaknál. Aki innen tartósan vételi pozíciót létesít az a többször ismételt reentry próbálkozás miatt túl sok pénzt éget el az éretlen szituációban. Csupán az esés ritmusa és szöge kezd változni a jövő héten.

Már csak a szeptember 21. - október 18. szakaszról nem beszéltünk, amelyben teljesen szétvált az indexek mozgása. Az elágazás felveti az északnak tartó öreg, giga diagonál lehetőséget, amelyet a blog fórum részében többen emlegetnek mostanában - legutóbb a napokban talán Csaba hozta szóba. A mai utolsó, összefoglaló ábra ezt az alternatívát is tartalmazza. Akkor kerülhet előre a diagonál verzió, ha a jelenlegi esés nem egészül ki ötös szerkezetté, hanem végül a kelleténél (a várakozásomnál) eggyel kevesebb újabb minimum következik be. Ez a körítés része, de nézzük inkább az ábrán. Fehér folytonos az elsődleges C-hullámos lehetőség, és kék szaggatott a diagonál szcenárió:

Végül az két legfőbb várakozás az SP500 Elliott-i értelmezéséből - 60-perces grafikon

A kék alternatíva formájában most szóba hozott nagy diagonál (4)-es hullám változat egy szeptemberben felrajzolt sematikus ábrán volt téma: [link a diagonál képhez]
Azóta sem tudtuk kizárni. Ráadásul ha valaki összeveti a vastag szaggatott vonalat és a jelenlegi hetes képet, akkor a piac valóban kísértetiesen leköveti ezt a régi előrejelzést, amelyet a maga idején is alternatív szcenárióként publikáltam.

Játék a valószínűséggel I. rész

A kereskedő szemlélete

"A valószínűség mint piaci realitás megértése alapján felépített várakozásaink adják a sikeres tőzsdei karrier alapját" - említem az Építőelemek című Elliott alapozó könyvem első oldalain valahol. Hogy el ne csússzon a figyelmünk a talán jelentéktelennek tűnő mondat felett, meg is ismételtem a füzet oldalsávos kiemelésében. Mert egy tőzsdés élete teljes egészében a valószínűség körül forog. Triviális a megállapítás? Mai cikkemben szeretném a valószínűség néhány olyan aspektusát körüljárni, ami első pillanatban talán nem is merül fel bennünk.

Lehetséges? Az ide kevés!
A köznyelvi szótár szerint a valószínű szó egyaránt jelentheti, hogy igaznak látszó, lehetséges, várható. Amikor kereskedési időn kívül a grafikonokon elénk táruló "lehetőségeket" fürkésszük, vagyis összefüggések, szcenáriók után kutatunk és elemzőként tekintünk egy árfolyamgörbére, akkor ez a definíció még hozzávetőleg lefedi a ténykedésünk lényegét. Azonban az aktív kereskedőnek többre van szüksége. A megbízást elhelyező, kockázatot vállaló kereskedőnek a 'valószínű' matematika definíciója kell: egy eredmény, vagy kimenetel bekövetkezése, vagy a cél eltalálása %-ban kifejezve. Érezni a különbséget? Szétválik a "Mi lehetséges?" és a "Mi a kellő gyakorisággal, vagy leggyakrabban előforduló esemény?" kérdéskör. Az első az elemző szemléletét tükrözi, a második a tréder nézőpontját. Lehetőség, ötlet, teória, anticipáció az egyik fázisban. Rangsor, találati arány, a bekövetkezés gyakorisága és - mindjárt látni fogjuk - tények gyűjtögetése a másik oldalon.

Egy intraday háromszögnek tűnő szituációban beindul az elemző:

Az Elliott-os elemző megfigyelései egy épülő SPY háromszögről és annak kontextusáról.
Még szó sincs belépésről, még csak ötlet szintjén formálódik a lehetőség.
Várakozások, feltételek és talán 30% esély, hogy ez így be is következik.

A [B]-[D] határolóvonal letörése, amely ráadásul a [D] hullám alját is kiveszi. Példánkban ez a közepesen agresszív pillanat, amikor a háromszög meglátás alapján az első short tervet érdemes formálni:

A piac kezdi igazolni a meglátást, belép a kereskedői szempont, amely kivárta az első bizonyítékokat.
Azt a konkrét pontot időben és árban, ahonnan a délnek tartó trend folytatása már elég gyakori lesz.

Egy konzervatív szemléletű kereskedő kivárja, amíg a háromszög befejeződése a [B] kritikus pont átlépésével biztos:

21:40-re a konzervatív tréder is mindent együtt lát, más kérdés, hogy ilyen közel a záráshoz
rámegy-e a 137.98-as teljes célra, vagy csak 138.37 környékére skalpolja az igen valószínű folytatást.

Így történik, hogy amit lehetségesnek találunk, ami teóriát felállítunk az ráközelít, majd megüti a valószínű "mércét". Fogadj arra, ami valószínű, ne arra, ami lehetséges! Ez a világ egyetlen olyan kaszinója, ahol ezt megtehetjük. Aki a puszta lehetőséget kereskedi, az nagyon könnyen esik hibába, mert előre igyekszik "eldönteni", mi fog történni. Kizárólag előrejelzésből dolgozik és könnyen megeshet vele, hogy azt látja majd a grafikonon, amit látni akar. Észre sem veszi, amint az események előrehaladtával eltávolodik a valószínűbb kimeneteltől. Tulajdonképpen elmulasztja előnyére használni a rendelkezésére álló a tényinformációkat. Ha nincs árfolyammozgás, ami növeli a valószínűséget, akkor az elképzelt szcenárió bármilyen szép és arányos is, csak lehetőség marad.

3-perces SPY példánknak ezzel nincs vége. A folytatására a sorozat végén még visszatérünk.

Reálisan 35-65% között
Mi a valószínűsége egy technikai módszerekkel definiált pozíciónk sikeres zárásának? A belépéssel egy trend folytatódására, vagy megszűnésére fogadunk, ezért a kérdést akár így is feltehetjük: Mi a valószínűsége egy trend folytatásának, vagy megszakadásának? Nyilván helyzete válogatja. Igen kevés számú teljesen azonos "helyzetet" tudnánk definiálni, amire tökéletesen pontos mérést végezhetnénk. Éppen ezért ne kezdjünk mindennek fiókot kialakítani. Nem lenne vele könnyebb a számtanpélda és egyébként is tömegjelenségek (értsd. nagy számban előforduló események) vizsgálatával foglalkozunk. Egyszerűsítsünk és tekintsünk a kérdésre "nagyjából" ezért.

Közel járunk a valósághoz, ha úgy becsüljük, hogy az idő 95 százalékában egy trend folytatása, vagy a megszakadása (=törés) 35 és 65% között valószínű. Legtöbbször ennyi az esélyünk arra is, hogy a piac a belépés pillanatában (az induló stop megbízásban) vállalt egységnyi kockázattal megegyező mértéket mozdul el a nekünk kedvező irányba (mielőtt a stop loss megbízás szintjét elérné). Például ha daytrader szemmel az USA kereskedési nap 130 db 3-perces gyertyájára tekintünk, akkor a kereskedési idő 124 gyertyája alatt egy bármilyen szempont alapján definiált legalább 1-es hozam:kockázatú pozíció sikere a 35-65% tartományban van.

Mit tud a maradék 6 gyertya? Általában olyan pillanatokról szól, amikor medvék és bikák között szinte teljes a konszenzus a rövid táv irányát illetően. Viszont itt sincsenek csodák. Legjobb, ha eszünkbe sem jutnak a 90%-os, vagy hasonló valószínűségek. Szinte biztos, hogy a 6 gyertyából egyik sem haladja meg jelentősen a 70%-ot, vagy marad el a 30%-tól. Miért? Mert minden piaci szereplő nyerni megy a tőzsdére, ezért igyekszik a maga legjobb érdeke szerint cselekedni. Ha lenne pl. 90%-os esély az olyan bizonyosságot jelentene, aminek nem állna oda a másik oldalára senki. Még nagyon tévedésből sem, tudatlanságból talán egyszer-egyszer. Ellenben egyre több algoritmust állítanának rá, ezért a 90%-os oldalon állók száma óriásira duzzadna, végül az "ajtó" már milliszekundumokra sem állna nyitva.

Ha már itt tartunk, ezért szélmalomharc a Szent Grál keresése.

Ebben a szemléletben már érthető, miért ritkák és tartanak rendkívül rövid ideig még a 70-75%-os szituációk is. Nem tervezünk ezért rájuk, elfogadjuk, hogy bármit találjunk is ki stratégiának, az reálisan 35-65% közötti találati gyakoriságot nyújthat a számunkra. Ne küzdjünk ez ellen! Cserébe kapunk valami mást. A napi mindössze 6 alkalommal pár másodpercre (netán a másodperc töredékére) elénk kerülő egyoldalú oddszok helyett, legalább kéttucatnyi, éppen eléggé valószínű elvi belépési lehetőségünk van egy 3-perces idősíkon. Sőt, legtöbbször még egy 10-perces bontás is ad naponta 5-8 kecsegtető helyzetet. Természetesen valós időben nem mindet vesszük észre. Ráadásul nem szeretnénk csak 1-es hozam:kockázat skalpokra hajtani, hanem jó lenne 1 egységnél többet látni a hozam oldalon. Tehát amit időben észlelünk, abból is tovább szelektálunk. A cikk második részében vissza is térünk rá hogyan.

35-65% között fogunk kereskedőként dolgozni. A piac legfontosabb jellegzetessége, hogy ezzel tartja bizonytalanságban a piaci résztvevőket, akik pedig 90-100%-os rátákat szeretnének és abszolút kategóriákban gondolkodnak. Nem lenne természetes, ha ilyen valószínűségekkel számolhatnánk. Vegyük észre azt is, hogy a valószínűség egy olyan tényező, amit ellentétben a kockázattal, nem mi határozunk meg, de módunkban áll olyan pillanatot választani, amikor az oddszok számunkra kedvezőek.

Ezúton ajánlom a technikai eszköztár alkalmazására fogékony olvasóimnak a Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel! című tőzsdei tanfolyam következő online kiadását. Nemcsak kontextusról, momentumról és szignálról szól a hét hosszú estére ütemezett tréning, hanem a kereskedői hivatásra vonatkozó reális elvárásokról is. Legyen szó személyes kockázatvállalásról, találati gyakoriságról, hozam:kockázat arányokról, kereskedési gyakoriságról, csődkockázatról, a tréningprogram végére a hallgatók két lábbal állnak a földön. Ha tőzsdéről van szó, fontos hogy megőrizzük a higgadt önálló ítélőképességünket és ne essünk abba a hiába, hogy reményteljes képzelgés, vagy félelem által vezérelt impulzív cselekvéssel hidaljuk át a piac természetéből eredő bizonytalanságot. Vagy ha néha bele is csúszunk, legalább akkor se a kompetenciahiány miatt és egyébként könnyen kivédhető hibák formájában következzen ez be.

Újra és újra
Aki valószínűségben gondolkodik, az nem egyetlen trade-ben gondolkodik. Vagyis tudja jól, hogy neki nem pont a következő pozícióval kell profitot termelnie, hanem pl. 20 kereskedési szituációból, mondjuk 11 alkalommal, vagy 8 alkalommal és így együtt a 20 szituáció egyenlegével. Hogy épp most lesz-e a 11, vagy 8 nyereséges alkalom egyike, azt nem tudhatja és nincs is ráhatása.

A bevezetőben említettem, nálam minden a valószínűség, mint mottó körül forog. Tételezzük fel, hogy egyik nap valamiért mindössze fél órám van kereskedni. Nos, akkor meg sem próbálkozom beülni a gép elé. Igaz, cca. fél óránként van egy belépésem, tehát beleférne, hogy találok valamit, de akkor azzal az egy pozícióval kellene a napomat nyerővé tenni. Ez pedig nem reális vállalás. Kerülöm, hogy egy pozíciónak túl sok jelentőséget kelljen tulajdonítanom. Egyetlen kiragadott pozíció kimenetele óriási szórást mutat és nagy %-os esélye van, hogy vesztő lesz, ha úgy önmagában hagyjuk. Ezért ha nincs legalább 2,5 órám legalább 2-3 kötésre, akkor hagyom az egészet, mert olyan személyes napirend (értsd. motiváció) mentén kereskednék, ami nem felel meg a valószínűség által vezérelt tőzsdei realitásának.

Tovább a II. részre: -- link --

Vissza az s&p tágabb képre

Tényekből egy következtetés evolúciója

Korábbi két USA indexekkel foglalkozó bejegyzésben bemutatott korrektív vezérlőelvekre nemet mondott a piac. A Nasdaq esetében már kizárt a 4-es hullámban esés szcenárió, a többieknél pedig igen ingatag lábakon áll. Két üzenete van az optimális korrekciós mértéknél mélyebb és kitartóbb esésnek. Egyrészt emeljük előre a középtávon bearish szcenáriókat. Másrészt, ha ez alkalommal valóban elmarad a várt ötödik hullámom északnak, akkor a június-szeptember emelkedő szakasz hármas szerkezetű maradt.

Szeptemberben új csúcsra tört minden index, viszont ha az oda felvezető emelkedés hármas szerkezetű, akkor egy komplex korrekció B hulláma alatt létrejött köztes maximumnak, egy sikertelen kitörésnek érdemes tekinteni a szeptember 9-14-re datálható ortodox Elliott-i csúcsokat.

Az információ birtokában elsődlegesen úgy számolhatunk az eséssel, mint ami nem a 2009 márciusa óta tartó teljes Ciklus szintű felfelé korrekció vége, hanem azon belül az egyik korrekció korrekciója szakasz. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben még egy új csúcsra számítok, de csak hónapok múlva. Az azt követő fordulat már sokkal nagyobb eséllyel olyan medve piacot hoz, amely a 2009-es mélypont alá viheti az indexeket.

A B pont dolgában vegyük elő először a szeptember 16-án [> itt link] publikált heti bontású grafikont, amelyre azóta ráfolyt további 7 hét árfolyammozgása:

A heti s&p500 index a 2009-es mélypontról az [Y] hullám párhuzamos
csatornájával - a jelölések még szeptember közepéről maradtak a képen

A grafikon kapcsán az akkori bejegyzés két kérdéssel foglalkozott. Egyrészt a bull klimax dolgával, vagyis azzal a két nagy fehér gyertyával ott a csúcs közelében. Tanulságos, miként lehet következtetni néhány gyertyányi árfolyammozgásból és annak kontextusából. Idézem ezért: "nem kitörés, hanem egy olyan vételi izgalom, amely felemészti a bika erejének túlnyomó részét, hacsak nem a teljes energiáját. Nincs ugyanis jó helyen. [...] folyamatos emelkedés tetején ül, egy olyan trendben, amely 15 gyertyája tart. Az ilyen gyorsulásokból, főleg ha megnövekszik a forgalom, jó kis short szignálok alakulhatnak ki és [...] kereskedhető méretű eső szakaszok. Ezek azok a helyzetek, amikor a forgalom "megöli a trendet". Azonban a legtöbb esetben nem azonnal jön rá egy mindent beborító fekete gyertyaalakzat, hanem 3-4 periódus, vagyis itt akár 3-4 hét oldalazás követheti több kisebb új csúccsal. Amikor lefordul, akkor pedig legalább egy komoly visszateszt is bekövetkezik a volatilis tetőzés után".

Másik témának akkoriban már előkerült a jelenlegi szinteken talán tisztázódó dilemmánk. Korrekció, vagy új trend? Az esés 4-es hullám lesz-e és az egész struktúra ki tud egészülni ötös bontású szerkezetté, vagy egy magasabb rendű lejtmenet következik, ami célba veszi a júniusi mélypontokat? Nemsokára elsődleges következtetésként preferáltam, hogy kiegészülünk felfelé. Úgy véltem, jön még egy további új csúcs, mert a "klimax csúcs" csak a 3-as vége. Ennek szólt fent a zárójel nagy (C) jelölés. Valamint annak, hogy egy mozgásban lévő trend esetében mindig nagyobb a valószínűsége, hogy a trend mozgásban is marad. Mellette a 'B' jelölés zárójel nélkül viszont azon alternatíva miatt került a grafikonra, amely szerint az emelkedés mégsem egészül ki egy további 4-5 szving keretében és így hármas szerkezetként be is fejezte a pályafutását. Pontosan itt tartunk most. A 4-es hullám le értelmezés vezérlőelvei nagyrészt bebuktak. A piac azt súgja, vegyük csak előre felül a B jelölést. Az aktuális esést pedig várjuk úgy, mint egy majdani ötös szerkezetű C-t egy nagyobb Középtávú flat korrekción belül. Cél a 2012-es júniusi mélypont nagyságrendje.

Pozitív meglepetések még érhetnek, hiszen kiderülhet róla, hogy a júniusi mélyponton túlra is eljuthat a mostani medvénk. Viszont tessék ránézni erre a heti grafikonra: nincs ez annyira megtörve, hogy rögtön a nyári alj alá gondolkodjunk, esetleg a 2009-es mélypontot tűzzük ki következő célállomásnak! Haladjunk egy lépést csak előre.

Van itt egy változatlan tényező: a heti idősík játékosai a mai állást stabil longnak látják. Az ő perspektívájukból a medve még semmi kárt sem tett. Igencsak meglepő lenne, ha heti bear támogatás nélkül indulna el egy több éves lejtmenet. Közben a napos harcosok már nem annyira bullish képet látnak, de short lelkesedésük még enyhe. Egy részük ott tart, hogy "nagy tockost kapott ez a bika, érdemes pár napot kivárni, megnézni mit reagál rá. Ah, ez a medve erőlködés nem elég meggyőző. Épp elégszer derült ki az ilyen esésekről, hogy klasszikus bull flag egy újabb kitörés előtt."

Ha ezekre a képzelt értékelésekre alapozom a helyzetértékelésem, akkor azt kérdezem: Mi az a szint, ahol a heti idősík perspektívájából nézve venni érdemes, és ahol egy további esésben az ezután bekapcsolódó napos idősík shortok profitot realizálnának? Legközelebb hol jelentkeznek majd erős kezek a vételi oldalon?

Meddig folytatódhat egy további letörés, mekkora lehet a Minor A-B-C flat?

A flat alakzat arról szól, hogy valahol az A pont magasságában, de lehet a szint felett, vagy attól délre is. Ha felette, akkor az [X]-től jobbra épülő (A)-(B)-(C) szerkezet köré eléggé átmeneti jelleggel rajzolt (vékony fekete) korrektív trendcsatorna alját figyelhetjük. (Ott van a pakliban, hogy ezt a csatornát később még le kell váltanom egy kisebb meredekségűre). Van azonban egy olyan trendvonal, amire sokkal több tekintet szegeződik. A 2009-es mélypontról induló lila trendvonalra szeretnék rámutatni. Naivnak nevezem, mivel nincs Elliott-i jelentősége, nem is a hullámelmélet beavatottjai rajzolják. Ettől még szemre jó lenne C végpontnak. Sőt a legtöbb embert ennek az átmeneti, fals letörése ejtené csapdába - ismerjük Jeffrey (Kennedy) törvényét, hogy amelyik forgatókönyv a legtöbb embert tud hátrányosan érinteni, annak van legnagyobb esélye a tőzsdén.

4,5 hónap emelkedés követhetné még egyszer utoljára. Erre vonatkozó ábra is volt már a nyár végén: [itt a hivatkozás].

Levezetésnek néhány grafikon a közelebbi képről. Az első a csütörtöki nagy emelkedés és a pénteki teli bear nap magyarázata (azért a SPY index ETF-en, mert az én platformomnál többiek képébe belezavar kicsit a kimaradt hétfő-kedd):

SPY 10-perces elbeszélése az elmúlt 2 hét történéseiről. Még egy ilyen középtávú bear piac
idején is együtt kell élni a hirtelen felrántásokkal, amikor átmeneti bear túllelkesedés alakul ki.

Nézzünk valamit a Dow Jones indexből is, a határidőt mutatom cash-only bontásban:

Az egyik kombinációs lehetőség a Dow e-mini határidő (YM) grafikonján

Ha ilyen mélységig igyekszünk mindent értelmezni, akkor messze nem ez az egyetlen lehetőség. Mutathatok másikat, amelynél például megvan a négyes hullám flat korrekcióm, de nem Minor 4-es, hanem eggyel kisebb, mindössze Minute [iv]-es trendszint jelentkezett. Ugyanoda lyukad ki:

Ugyanaz az YM grafikon, de az értelmezés itt másképp tekint az október 18-i csúcsra.
A jelen helyzet megítélése nem változik vele.

Most nem feltétlen az órás idősíktól leszünk okosabbak. Ebben a nézetben inkább a momentumkép alapján szelektálnék. Az RSI perspektívájából bear a kép.

A nap képe New York-ból

Az üzlet újra indult. Azért nem teljesen!

A NYSE-TICK egy olyan index, amelyet piaci mélység indikátorként lehet alkalmazni napon belüli kereskedésben. Egyszerű a számítása: az előző kötéshez képest magasabb áron forgó részvény szimbólumok száma és az épp alacsonyabb árra csúszott részvények száma közötti különbségről beszélünk.

Az ábrán két kék színű szintvonallal jelöltem a szerdai kereskedés legmagasabb és legalacsonyabb TICK értékét. A maximum olvasat 795-re sikeredett, ami az iménti definíció szerint annyit tesz, hogy magyar idő szerint este fél nyolc körül volt egy pillanat, amikor 795 részvénnyel több emelkedett mint amennyi esett. Ebben önmagában semmi érdekes sincs.

Az utóbbi években mindig egyre szélesebb sávban mozog az index, manapság már bőven 1200-on és -1200-on túlra is kijár. A jelenség magyarázata az automatizált HFT rendszerek térnyerésében keresendő. Szakértők úgy tartják, már a 800-900-as szintek eléréséhez, azaz ilyen mennyiségű részvény teljes szinkronban emelkedéshez vagy eséséhez is számítógépek ügyködése kell, hát még a bőven 1000 feletti, illetve alatti értékek megpingetéséhez. Érdekesség gyanánt hozom szóba, hogy 2010. május 6-án, a flash crash alatt döbbenetes -1810 volt a minimum értéke.

Sandy kibabrált a robotokkal - a NYSE-TICK képéből ítélve az automata rendszerek egy része nem indult el

A szerdai TICK-csúcsok, és -aljak feltűnően enyhére sikerültek. Meghosszabbítottam tehát a két napi szélsőérték szintjét időben vissza az elmúlt hetekre, hogy láthatóvá tegyem, amire gondolok. A kép önmagáért beszél. A szokásosnál sokkal kisebb amplitúdóval lengett a NYSE-TICK. Még a viszonylag csendes múlt héten is -1245 és +1156 között ingadozott. Most akkor mire ez az unalmas középszerűség? Úgy tűnik szerdán az algoritmusokat futtató gépek jelentős része üzemen kívül volt. Valószínűleg biztonságos áramellátás hiányában pihentették őket. Vannak ugyan saját generátoraik, de számos Wall street-i cég ilyen berendezése látta kárát a vihar pusztításának.