Che Guevara and Primary Wave Two

Eredeti változat magyarul: Che Guevara és a második hullám
Elliott és a többiek, 2010. január 25.

Three months ago I posted a discussion on hope and the way it shaped the rally from the 2009 lows. The Newsweek cover like this (below) recalls the compelling state of mind which made me write the original Hungarian article back in January. Even with the details that are dated one might find the post timely and get a sense of how the markets ended up here.
BTW, excessively optimistic magazine covers signal oncoming major turning points, don’t they? Prechter once alluded to them as the "cheerleaders for the bull market in the face of historically bearish conditions".

> If Elliott’s theory draws its conclusions by starting out from the global social and psychological processes, the stock index charts and the moods filling people’s lives go hand in hand. We can accurately apply this relationship to forecasts in many areas such social events, fashion and politics as well as finance and investments.

Our analysis of the American stock market suggests that it is rallying a second wave correction of the primary degree downtrend. Elliott sums up the wave personalities for us. You can obtain his characterization of every single stage of an impulse in books dealing with the theory, but referring only to the primary degree of an uptrend in a bull market. They do not explicitly characterize the waves in a large degree downtrend.

There is no need for great creativity to produce the wave personality of the second wave up, correcting in a large degree bearish impulse by switching the emotions and the orientations to the opposite (poles). There would be smaller significance of such a ‘flip over’ at a lower degree of the trend, but at this degree when a single wave can extend for even a year, the time span is adequate to identify social events and processes (with such indicators as magazine covers).

Here you are, take this chunk from Frost and Prechter’s book with some twists:
- Second waves often retrace so much of wave one that most of the painful losses are gained back by the time the rally ends. At this point investors are thoroughly convinced that the bull market has returned.
The fact that certain industry groups show just as good fundamental background and promising tendencies as they did around the preceding (absolute) peak underpins this belief. Recent macro data seem to improve, too. The underlying trend considered up but does not carry to new high.
Players in the market are characteristically full of hope and do not deal in the previously accumulated assets over the market. Second waves often end on very low volume and volatility, indicating a dissipation of buying power, right before yielding their place to the third wave. -

So far you can understand the excerpt, so far the theory goes. I have not shown it between quotation marks since it is exactly the inversion of what you can in truth read in the book.

By spring 2008 an artist, Shepard Fairley designed a campaign poster for Barack Obama. The one that some months later grew into a movement and won the presidency. From communication point of view, it hit the nail on the head. 'The American Dream' went down like ninepins and at that time the society was waiting for one word. HOPE!







Beside his sense of eloquence, Obama owes his presidential chair to this poster and everything else including the supporters come only after it. Experts would argue against the insight above by pointing out the making the most of the opportunities of the social media in order to mobilize the youth.
But if think about it, they could argue for this poster, since it was just what Obama needed to reach and accost this generation.
You spotted the parallel with Che Guevara, didn’t you? What social layer honors him as an icon? Clearly, it is the revolutionary youth, isn’t it?
Obama simply grew up in their eyes as a superman.

By the time he was inaugurated the economy had got under the pressure of necessity, and his range of decisions got restricted. Holding out hope in this stage roughly means sumping the pit that we sink into even deeper. You can try to bail out everything and everyone, stick to the old school model which is unserviceable. All this happens only for one reason, namely, the society and the politics are not aware of how correctly apply the stop loss. Instead, people keep saying, ’The worst cannot happen. Somehow we’ll be able to get away with it.’

Yet, what can they expect from this one man, even though he is the most influential man in the world? They drew their hope from him, and here is the movie illustration about it. (Click and play the first 2 minutes of the JibJab video!)

Fix the USA! Eh..

As usually happens in such situations, over-promising leads to disappointment, and the public wreaks its anger on policies, the political system and structure which have not fulfilled their hopes. This week (rem.: week 4, in January 2010) the upheaval came full force where the voters sent word to the Embodied Hope. The Massachusetts election ended up with the democrats and Obama failing to win a pivotal place in the Senate.

Presidents and governments in any nook of the world lose some of their popularity in the first year of their governing. Yet, this time it can be worth assessing from a somewhat different perspective. A process has set off. The epoch of hope characteristic of the second wave has begun to get closed by something else - feeling. This feeling can comprise being divided, uncertainty, weakness, impatience, sedition, defection, dejection, or in some cases apathy.


The week had a surprise in store about the markets directly, which who had hopes on stock markets consider a threat. The president indicated he would like to allow capital laverage of only 10 times, whether it respects independent foreign exchange traders or the Goldman Sachs gigantic trading desk. It's as if the market got a margin call from Obama. The media praised the move in a banner, ’Obama is regarded as the one against business by most American investors’. Here you are!

Such incidents betray that something has been changing slowly and new emotions have been taking over the dominant position of hope in social mood, which thoroughly alters the global character of markets that was typical over the last ten months or so.

Che Guevara és a második hullám

Elliott elmélete a globális pszichológiai folyamatokból kiindulva következtet, vagyis a arról beszél nekünk, hogy a társadalom életét, az emberek kapcsolatait kitöltő globális hangulatok rajzolják a grafikonokat. Hangulat és grafikon kéz a kézben járnak, azaz egyikből következik a másik.

Ebben a szellemben a hullámelmélet az egyes szakaszok személyiségjegyeiről is összegző leírást ad. A jellemzés az impulse (lökéshullám) mind az öt szakaszára ott van a könyvekben, de csak felfelé trendelő piacra.
Én az amerikai részvénypiacokat elemezve mindig arról beszélek, hogy a lefelé tartó elsődleges trend második hullámában járunk. Nem kell hozzá nagy kreativitás, hogy az érzelmeket és az irányokat ellenkező előjelűre cserélve előállítsuk egy ilyen lefelé tartó Elliott-ciklus felfelé korrigáló 2. hullámának személyiségjegyeit. Egy ilyen "átfordításnak" a trend alacsonyabb szintjén nyilván kevesebb jelentősége lenne, de ezen a szinten, amikor egy-egy szakaszban akár egy év is eltelik, akkor már megfelelően hosszú az időtáv a társadalmi folyamatok beazonosításához. Íme:

A befektetőknek meggyőződése, hogy a bull piac marad, vagy visszatér, csak épp kicsit pihent a bika. Ezt alátámasztja az is, hogy a céges fundamentális háttér sok esetben épp olyan jó tendenciákat mutat, mint a piac abszolút csúcsa körül. A makro adatok is javulnak. Új abszolút csúcs azért nem születik az indexekben. A piaci szereplők jellemzően reménykednek és ezért nem szórják tovább a korábban felhalmozott eszközöket. Annál is inkább, mert a korrekció olyan magas retrace szintekre ér fel, amivel a piac a fájdalmas veszteségek túlnyomó részét egyszer még utoljára visszaadja a kitartó befektetőknek. A második hullám leggyakrabban igen alacsony forgalom és volatilitás mellett ér véget. Ez jelzi, a vételi erő elhalását.

Eddig a részlet, eddig az elmélet. Nem tettem idézőjelbe, mert ez az inverze annak, ami valójában a könyvekben szerepel.

2008. tavaszára egy Shepard Fairley nevű művész kampányplakátot tervezett Barack Obamának. Azt a plakátot, ami pár hónappal később óriási mozgalommá nőtte ki magát és nyert. Láttam, ott voltam, nem lehetett nem észrevenni. Egyszerű, megrázó, magával ragadó volt a matrica az autókon, vagy a plakát a házak kertjeiben a pázsit közepébe kitűzött táblán. Ott volt a boltok kirakatában, meg a pólókra/pulóverekre nyomtatva. Kommunikációs szempontból pont fején találta a szöget. Az amerikai társadalom éppen pont ezt az egy szót várta. Remény (HOPE). Csak ez az egy szó tudta mozgósítani az USA-t. A növekvő munkanélküliség, a gazdaság zsugorodása, a jólét kártyavárként összeomló szimbóluma az ingatlanpiac ... Mondjam még?

Obama az elnöki széket saját retorikai érzékén túl a plakát megalkotójának köszönheti és minden más, beleértve a támogatókat csak ezután jön. Szakértő ismerőseim a social média (MySpace, LinkedIn, Facebook, Twitter) lehetőségeinek kihasználását emelik ki és a fiatalok mozgósítása motívummal érvelnek állításom ellen. De ha jobban belegondolunk, akkor igazából mellett, hiszen épp ez a plakát kellett a megszólításukhoz. Ugye észrevettük a Che Guevara párhuzamot? Kik tisztelik ikonként őt? Na, ugye, hogy a forradalmi fiatalság.
Egyszerűen szuperman-né tette.

Szóval, kommunikációs szakemberként csodáltam a kampányfogást, de ugyanakkor közgazdászként csóváltam a fejem. Mire beiktatták már kényszerpályára állt minden, nem volt mozgástér. Konkrétan például a gazdaság élénkítése érdekében 0% környékére karcsúsított kamatokat írtunk és írunk azóta is. Intézményesítették a költségvetés mértéktelen túlköltekezését, ami már minden határon túl van. Folytatódott a bailout, sőt a kormányzat időközben garantálta, hogy bárkit megment. Pedig ez az eszköztár a történelemben eddig még egyszer sem működött.

Reménykedni ebben a stádiumban hozzávetőleg annyi, mint tovább ásni a gödröt, amibe beleestünk. Ragaszkodni a struktúrákhoz, amely már működésképtelen. Rombolni tovább, ahelyett, hogy a megújulással, az új lehetőségekkel foglalkoznánk. Mindezt csak azért, mert a társadalom és a politika nem tudja, miként kell a stop loss-t alkalmazni. Helyette inkább azt hajtogatja: „A legrosszabb úgysem történhet meg.” "Majd csak kihúzzuk valahogy."

Nem tudom, mit vártak ettől az egy embertől, még ha a világ legbefolyásosabb embere is. Persze, megrajzolták, itt a mozgóképes illusztráció hozzá.
(klikk a képre - nekünk csak az első 2 perc 05 másodperc érdekes a filmből)


Ahogy lenni szokott, egy ideje alakul már a népharag, ami előbb-utóbb óhatatlanul feléled a reményeket be nem váltó politikával szemben. A héten azután ki is borult a bili, ugyanis a választók „üzentek” a remény megszemélyesítőjének. A massachusetts-i választáson a demokraták és vele Obama elbuktak egy létfontosságú szenátusi helyet. Én tudom, hogy az elnökök és kormányok a kormányzás első évében a világon mindenütt veszítenek a népszerűségükből, de mégis, ez alkalommal egy kicsit más oldalról is szeretném a jelenséget értékelni. Elindult egy folyamat. A második hullámra jellemző remény korszakát hamarosan lezárja valami más. Ez a más a megosztottság, a bizonytalanság, a gyengeség, a türelmetlenség, a lázadás, az elfordulás, a feladás vagy bizonyos helyzetekben az apátia lehet.

Az Obama elnökség első éve. "Obama napirendje megosztja a nemzetet". Hope = remény, NOPE = Dehogy.

A tőzsdével kapcsolatban is tartogatott a hét meglepetést, amit csapásként éltek meg az ottani fronton reménykedők. Az elnök a tőkeáttétel nagyságát 10-szeres mértékre szeretné visszaszorítani, legyen szó az egyszerű devizakereskedőről, mint jómagam, vagy a Goldman Sachs (GS) gigantikus trading deskről. Maui találóan így summázta: "Gyakorlatilag kapott a piac Obamától egy margin call-t", azaz fedezethiány miatti felszólítást.
Pedig közben a világ már éppen hozzászokott, hogy a legnagyobb kereskedő, a GS, negyedévről negyedévre szállítja a csodás eredményeket, ami mögött óriási tőkeáttétel és számítógép-vezérelt HFT programok állnak, amelyek apró centekből csinálják a milliárdokat. A GS automatizált rendszeréhez rengeteg legenda fűződik, például hogy egymaga képes likviditást biztosítani a részvénypiacoknak. Mi lesz ha leáll(ítják)? - ijedezett és tiltakozott a szakma a CFDC felé. A média is rögtön megénekelte a reakciót: „Obamát üzletellenesnek tartja az amerikai befektetők többsége”. Nesze. Ez épp a Világgazdaság Online-ból való, de hozhatnám a külföldi média szalagcímeit is.

Összefoglalva: a múlt hét a reményre és egy tőzsdei mítoszra egyszerre mért csapást, ami hamarosan alapvetően megváltoztatja a piacokon az elmúlt 10 hónapra jellemző karaktert. Szerintem.


Ui: Apropó megosztottság. Mit hoz ki majd a megosztottság az Euro-zónából? Nem lesz vicces.
Ui2: Kíváncsi leszek, melyik politikai erő fogja idén Magyarországon megpróbálni másolni az Obama-kampányt. Ki igyekszik majd a remény motívumra építeni? Melyik párt fog az iWiW-en kampányolni?