Beszélgetések Elliottról - December

A 100. posthoz értünk itt a blog részben. Ebből az alkalomból olvasói kérdések alapján készült az aktuális "Beszélgetések" bejegyzés. S mivel a kérdések közül több a Fibonacci matematikát érinti, ezért az alcíme:

Fibonacci logika

K: Elliott ideális növekedési modellje szerint az 5 hullám trend irányba és 3 vele szemben formula valósítja meg egyszerre az előrehaladást és a fluktuációt. Ezt a 3+1 hullám is tudja és az 5+3-as szerkezetnél egyszerűbb, akkor mégis, miért nem elegendő?

Cimballi: Bull piac idején tehát fel-le-fel-le-fel formát ölt a trendelő árfolyammozgás,

míg hármas szerkezetűek a korrekciók, a kinézetük pedig le-fel-le. A ciklus mindkét fázisában van fluktuáció, tehát az elmozdulás, legyen szó trendről, vagy korrekcióról nem egyetlen homogén, egyenes szakasz, hanem egy-egy dinamikusan változó hullámmozgásból áll elő. Ha 5 + 3 helyett 3 + 1-et alkalmaznánk, akkor a korrektív oldalon nem lenne fluktuáció, mert az említett bull piaci példánál a korrektív szakasz ennyi lenne: "le".

K: Nemrég megjelent egy EWI cikk, "Rövid magyarázat, a hullámok ötös - hármas szerkezetéhez" címmel. Az erről szól?

Cimballi: Igen. Mókás volt, hogy november 26-án kaptam a kérdést, közben meg december 3-án épp publikáltak egy cikket, ami tartalmazza a választ. A negyedik, ötödik bekezdésben szépen elmondja az 5+3 logikáját, érdemes ezt a részletesebb magyarázatot felidézni belőle:
Hamar rájöhetünk, "hogy ez [5 + 3] a szükségszerű minimum és egyben a leghatékonyabb út a fluktuáció és a fejlődés lineáris megvalósulásához. Egy hullám önmagában nem tenné lehetővé a fluktuációt. A legkevesebb alhullám, ami már ingadozást mutat, az három." Egy fel, egy le, végül egy fel. "Három hullám mindkét irányba nem hozna fejlődést, nem haladnánk vele sehova. Ahhoz, hogy a visszaesések ellenére is legyen fejlődés, a fő trend irányába haladó mozgásnak legalább öt hullámból kell állnia. Pusztán csak azért, hogy több utat legyen képes megtenni, mint a három hullámban haladó ellentrend, miközben az maga is fluktuál."
Részlet az EWI ingyenes kezdő oktatási anyag 9. leckéjéből / Excerpted from EWI's Basic Tutorial.

Mi köze ennek a természetben megfigyelhető növekedési formákhoz?

Elliott maga a koncepciójának kidolgozásának első éveiben nem is vette észre, hogy más tudományok erre az 5 + 3-ra, mint a természetben gyakran előforduló növekedési formára mutatnak rá. Írtam már róla a Collins ötlete című cikkemben, hogy Charles Collins hívta fel rá a figyelmét.
Fibonacci felfedezése egy a természetben rendkívül sok helyen és változatos formában felbukkanó számsor, az 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 35, 55, 89..., ahol a sorozat újabb eleme mindig a megelőző kettő összege. Elliott rendszerében ugyanakkor a ciklus sematikus ábrázolásakor az impulzív, illetve a korrektív oldal alhullámait vizsgálva, az egyszintű ábrázolástól a többszintű, egyre komplexebb ábrázolás felé haladva legenerálhatjuk ugyanezt a sorozatot. Nála így mutatja meg magát a Fibonacci számsor:

Melyek a Fibonacci szintek, amelyeket korrekciók várható mélységének előrejelzéséhez, vagy azonos irányban haladó hullámok összehasonlításához alkalmazhatunk?

Nem magát a Fibonacci számsort használjuk a piacok elemzéséhez, hanem azt az arányt, amit a közvetlenül, vagy távolabbról egymást követő elemek hányadosából képezhetünk, azaz a 0,618-at, 0,382-t stb. Viszont a nevezetes szintekhez pár kivétellel az imént idézett, összegekből képzett számsor logikája vezet el bennünket. Mindjárt világossá válik, mire gondolok, ha felsorolom a "hivatalos" szinteket:

• 1,00 azaz 100% (úgyis mint egy hullám teljes hossza);
• √0,618 = 0,786, azaz 78,6%;
• 0,618, ami 61,8%, vagyis maga az irracionális fí szám, (mellesleg az egymással szomszédos elemek hányadosa, pl. 34÷55 egy ehhez az értékhez közelítő szám);
• 1÷2 = 0,5 azaz 50%;
• 1-0,618 = 0,382, azaz 38,2%;

A 38,2%-nál érdemes picit időznünk. Ez utóbbi értékhez jutunk akkor is, ha a számsorban egymástól két pozícióra lévő elem hányadosát vesszük - természetesen nem az első elemek közül, hanem a számsor hatodik-nyolcadik elemétől felfelé. Így például
34÷89 = 0,382. Sőt, még másképp is lehet, mert a 0,618x0,618 szorzat ugyancsak 0,382. Csuda számok ezek!

A Fibonacci számsorban azon elemek hányadosa, amelyek között három a pozíciós távolság egy 23,6%-hoz közeli érték. Lásd 21÷89 = 23,6%, ahol a 21 és 89 között ott van a sorban a 34 és az 55. Az imént feljebb kiszámolt 38,2% alatt már kevesebbet használunk Fib. szinteket, de a 23,6%-ot, elsősorban a háromszögeknél előforduló sekély retrace miatt néha számításba kell vennünk. Ebben az esetben is van más "út", ami ugyanide vezet:

• 0,618-0,382 = 0,236, sőt 0,618x0,382 = 0,236, azaz 23,6%

Mit figyelünk 100% felett?

A 100% két nevezetes szint, 38,2% és 61,8% összege és ilyen összegekből is épül a sorozat tovább:

• 1+0,618 = 1,618, ami egyébként 0,618 reciproka, azaz 1÷0,618 = 1,618, vagyis 161,8%

Ezen a ponton viszont egy kicsit ismét okoskodnunk kell. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagy hasznát vesszük egy szintnek, ami a 161,8% és a 100% között van; gyakori az olyan helyzet, amikor egymással szemben haladó hullámok között az arány valahová a két szint közé mutat. Az igazi, a 'kiművelt' Fibonacci elemzők körében alkalmazott reláció a

• √1,618 = 1,272, azaz 127,2%.

Magam ezt a szintet kevésbé használom, hanem egy másik módszert alkalmazok, ami bizonyos szempontból talán kevésbé logikus. Ahogyan a 0-100%-ig terjedő tartományban a 38,2% és 61,8% jelenti a kiemelt támaszt, úgy ebből kiindulva, miért ne lehetne 100-200% között a szimmetria elvét figyelembe véve a 161,8% mellett a 138,2% a meghatározó ellenállás. Szóval, a négyzetgyök 1,618% hívőknek jár a pont, de én 138,2 százalékkal dolgozom.
Innen már egyszerű továbbhaladni felfelé:

• 1+1,618 = 2,618, azaz 261,8% és persze 1,618x1,618 ugyancsak = 2,618;
• 1,618+2,618 = 4,236, azaz 423,6% és miért ne lenne 2,618x1,618 = 4,236

A 685,4% dolgának kikövetkeztetése pedig már legyen a házi feladat. Szorgalmi pedig a 14,6%.

Valóban, mielőtt belefáradnánk a matematikába, lazítsunk egy teljesen más témával. Milyen számítógépes konfiguráción, milyen munkaállomáson dolgozol?

Két laptop gépem van (13'-as és '18-as) és egy plusz monitorom. Ha valami hasonlót szeretnél felépíteni, akkor hardver oldalon semmiképp sem kell nagyon mélyen a pénztárcádba nyúlni. Szerintem egy asztali és egy laptop gép bőven ideális és a konkrét konfiguráció megválasztásakor sem kell a legújabb high-tech erőgépek közül válogatni, lévén itt a grafikus megjelenítés a mai számítógépek számára borzasztóan egyszerű árfolyamgörbéket, vonalakat, számokat jelent.
Nekem az Amibrokerhez és a TWS-hez egy 2GB RAM-os, Windows XP-s, két-három éves, jól karban lévő, használt gép is megfelelne. Ennél az alábbi képen látható két masinám többet tud, de nincs is kihasználva a teljesítményük.
A képernyő felbontása lényeges kérdés, mert ha túl kicsi a felbontás, akkor nem tudunk egy monitoron két-három, vagy több különböző grafikont szépen megjeleníteni. Minimumnak 1.280x800 körüli értéket mondanék, de nem kell full HD, meg hasonló extrák, mert majdhogynem fekete-fehér monitorral is dolgozhatnánk.
A processzor kiválasztására akkor kell csak külön figyelmet fordítani, ha valaki automata kereskedési rendszert tervez és optimalizációs feladatokat szeretne a gépen futtatni. Ebben az esetben olyan processzort kell választani, ami rendkívül gyors és túlmelegedés nélkül bírja a milliárd matematikai műveletet. Bármelyik szaküzletben megmondják, hogy a kínálatukból melyik felel meg ezen kritériumoknak.

Melyik képernyőt, mire használod?

A nagyobbik gép (1), amelyen semmi felesleges szoftver sincs, csak az Interactive cég TWS kereskedési platformja és az Amibroker elemzési felülete. Még internetezésre sem használom, nehogy valami vírus megtalálja, illetve nem telepítek rá más szoftvereket, mert véletlenül sem szeretném, ha azok kapacitást vonnának el, vagy netán egymással összeakadnának. Érdemes és biztonságosabb egy külön kereskedésre dedikált gépet tartani. Ezen futnak az intraday grafikonok, itt elemzek és innen indítom a megbízásokat. Viszont nem dolgozom rajta semmi mást. Hogy ez épp laptop csak annyi előnyt foglal magában, hogy van akkumulátora, ami szünetmentes tápként funkcionál áramkimaradás esetén.

A hozzá kapcsolt 'kiterjesztett' monitoron (2) a TWS grafikonjaira állítottam be két nézetet, az egyiken az indexek + TRIN és a TICK fut, a másikon a devizák. Amikor lent az index határidők valamelyikét kereskedem, akkor fent a devizákra állítom, amikor devizára hajtok lent, akkor az indexeket nézem fent. Így követem, hogy a különböző piacok hogyan reagálnak egymásra. Ezen felül, amíg nagyon belemélyedek egy instrumentum elemzésébe, addig azért a szemem sarkában szeretem látni, mit csinál a többi piac.

A kisebbik gépen (3) tartom a kapcsolatot a külvilággal, illetve azon elemzem a napos, hetes bontású, nap végi adatokat. A blogbejegyzéseimet is azon írom.
Ezen kívül (a képen balra) van egy kis spirálfüzetem (4), amiben jegyzetelek; ötleteket, megfigyeléseket, vagy számításokat körmölök, ahelyett, hogy már rég ezeket is gépesítettem volna. Hiába, a legjobb gondolatokhoz még sajtcédula, meg golyóstoll kell :)

Cimballi, neked milyen EWI előfizetésed van?

Az elemzéseimet magamnak elkészítem, ezért nem előrejelzést, hanem két más szempontból jelentős terméket vásárolok tőlük. Az egyik a személyesen Prechter által írt havi gyakoriságú Theorist, amit mint egy témába vágó szakmagazint olvasok, amelyben gyakran találni olyan elemzési szempontot, fundamentális következtetést - vagy, hogy témánál legyünk - Fibonacci összefüggést, ami elkerülte a figyelmemet, vagy magam nem is gondoltam volna rá.
A másik ilyen az árupiacról, tehát a terményekről (búzáról, kukoricáról, gyapotról, kávéról, cukorról) szóló napi Futures Junctures. Nincs rá előfizetésem folyamatosan egész évre, de amikor kedvem tartja, veszek belőle 2-3 hónapot és akkor minden nap követem a videó elemzéseket. Ezzel edzem, fejlesztem magam, mert a kiadvány szerkesztője, Jeffrey Kennedy lenyűgözően ötvözi Elliott hullámait és a többi technikai módszert. Rengeteget lehet tőle tanulni és érdemes is, mert a sajátos módszerességével, reménytelenül bonyolult hullámkombinációkat is képes átlátni és kibogozni. Gyakran tesz kis kitérőket, amiben elmondja az éppen irányt mutató fogás elméleti hátterét, ami nem sok hasonló szolgáltatásra jellemző. Számomra nála kezdődik a jól hasznosítható elemzés.

Collins ötlete - Alapok III.

Több helyen olvasom, hogy Leonardo Fibonacci da Pisa matematikai tanítása a természet működéséről eredeti forrása volt Elliott munkásságának. Pedig nem. A helyzet az, hogy a hullámelmélet kidolgozásakor Elliott nem volt tisztában Fibonacci elveivel, sőt egészen addig nem is hallotta még a nevet sem, amíg Charles J. Collins fel nem fedezte a döbbenetes hasonlóságot Fibonacci nyúlszaporulatos történetével (feltételeztem, hogy azt mindenki ismeri, bocs, ha nem).

Történt ugyanis, hogy Collins folyamatosan kapott olyan spekulánsoktól ajánlatokat kereskedési módszerekre, amelyek az indexeket voltak hivatottak felülteljesíteni. Természetesen ezek túlnyomó része kudarcot vallott az első kanyarban. Nem úgy Elliott módszere. 1934-ben lázas levelezés kezdődött közöttük, melyben Elliott bemutatta az akkorra kész felfedezését, vagyis kifejtette a fraktálszerkezet lényegét. Nevezetesen, hogy a bull piac legegyszerűbb leírása egy vonal felfelé, a bear piacé meg egy vonal lefelé. Az utóbbi eső piac három részre tagolódik, le-fel-le, az emelkedő piac pedig öt hullámra fel-le-fel-le-fel. Egy bull és egy bear együtt egy ciklus, azaz két szakasz. Ha már a közbeeső hullámokat is számoljuk, akkor 3+5, az összesen 8. Ha még egy szinttel lejjebb megyünk és az ötös és a hármas alhullámait is összeszámoljuk, akkor a maci oldalán 13, a bikáén meg 21 áll, ami így 34-et ad eredményül. Lehetne folytatni a végtelenségig. Ez az 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34… számsor pedig a Fibonacci által (a görögök és az egyiptomiak után újra) felfedezett sorozat. Collins így ír:

„Feltűnt, hogy amikor a hullámokat számolja, akkor az egyre alacsonyabb és alacsonyabb szintű trendek felé haladva végül a Fibonacci számsor áll elő.”

Azon túl, hogy Elliott elrohant a könyvtárba kivenni némi szakirodalmat, rájött, hogy megvan a nagy miértre a válasz. Mert eddig csak egy ismétlődést vett észre, meg a szabályokat, de azt nem tudta, hogy a természet diktálta rend az oka annak, ami megjelenik a tőzsdei grafikonokon. Ők ketten így jöttek rá, hogy ami az árfolyamgörbén Elliott rendszerének látszik, az valójában a tömegpszichológia struktúrája.

Innen már csak egy lépés volt Elliottnak kipróbálni Fibonacci Aranymetszésre vonatkozó elveit a hullámok arányainak meghatározásában. Nemsokára előállt az elmélet geometriája, ami az 0,618, és az inverz 1,618 szorzók alkalmazásán, valamint a Fibonacci számsoron alapul. Érdekesség: talán van akinek már fel is tűnt, a 0,618 az egyetlen szám, aminek a reciproka (értsd. 1/0,618) saját maga +1.
Minden Fib. arány, ami ma, vagy a későbbiekben szóba kerül, a vezérlőelv kategóriájába esik, azaz inkább működik, mint nem, de megjelenése nem 100% biztos esemény. Rengeteg ilyen aranymetszéses irányelv létezik, Elliott maga néhány példát/esetet állított csak elénk, elsősorban az impulse hullámokra vonatkozóan. A Fib. elemzés katalógusát Robert Prechter kiegészítette egy egész rakat megfigyeléssel és teszteredménnyel. A Fibonacci arányok vizsgálata majdnem egy olyan erős „tantárgy”, mint az elmélet egésze, ezért itt most csak az impulse hullámra vonatkozó részt mutatom be, a többi jobb helyen lesz máshol az alakzatok részletes bemutatásakor.


Az ábránk ugyanaz, mint az előző részben. Nézzük át együtt! Az 1 hullám után következő korrekció tipikus vége az 1 hullám 61,8 százalékánál van. Figyeljük meg, az árfolyam mozgását szándékosan egy kicsit túlhúztam a 61,8%-os értéken, mert ez nem egy kőbevésett szabály, csupán támpont ahhoz, hogy hová fókuszáljunk, hol keressünk fordulós jelzést. Nehogy valaki egy Fib. szinthez kössön stop megbízást, vagy vakon lépjen ott pozícióba!
Indexeknél elég gyakori a második hullámban a 78,6%-os érték, ezért nem örülök ezekben a napokban, hogy az amerikai piacok többsége nem tudta le a januári esés korrekcióját az 50-78,6% tartományon belül.

Menjünk tovább! Ha az 1 hullám hosszát 1,000-nak tekintjük, akkor a 3-ra vonatkozó célárunkat leggyakrabban ennek az elsőnek a 161,8 százalékánál keressük. Tehát a trend kiindulási értéke és az 1 hullám végének távolságát szorozzuk meg 1,618 Fib. számmal és az így kapott távolságot mérjük fel a 2 hullám végéből kiindulva. Azért így, mert az első hullám terjedelméből szeretnénk következtetni a harmadik terjedelmére. Ehhez az elemző/rajzoló szoftvereknél nem a „Fibonacci retracement” eszköz segítségével behúzott 161,8%-os vonal kell, hanem a „Fibonacci Projection”, vagy egyes platformoknál az "Extension" eszköz által kirajzolt ilyen érték. Az Projection/Extension eszköz használata három lépésből áll. 1) Kiindulok az első hullám kezdetéből, 2) felhúzom az első hullám végéig, majd 3) megmutatom neki a második végét. Meséltem én egyszer ennek a működéséről a „Célár a háromszögből” című bejegyzésemben, ha valaki vissza szeretne lapozni, akkor az ottani második ábra alatt, a „Hova, vagy honnan mérjük?” szövegrésznél van róla szó.
Ha a harmadik hullám megnyúlt, akkor főleg az elsődleges trend szintjén, vagy felette előfordul a 2,618-szoros, vagy a 4,236-szoros hossz is, míg rövidebb timeframen 200%-os viszonyra is figyeljünk. A fenti ábrán a 3-as hullám hosszát 261,8%-ra szerkesztettem.

Túl vagyunk a harmadikon, keressük a 4-es végét. Itt inkább sekélyebb 38,2%-os retrace-re számítunk, főleg akkor, ha előző korrekció mély volt (korrekciók váltakozása elv szerint). Sokan ilyenkor az első hullám kiindulási pontjából teszik fel a Fib. rácsot, pedig nem az 1 kezdete-3 szakasz 38,2%-át, hanem csak a 2-3 szakasz 3/8-át keressük. Ha ez egybeesik a 3-as hullámon belüli iv. számú alacsonyabb rendű hullámmal, az nagyon jó, mert két vezérlőelv ugyanoda mutat. Az ábránkon a trend igen erős volt, ezért csak 23,8% körüli visszatesztet láttunk. Az ilyen sekély retrace szint nem tipikus, leginkább a harmadik harmadikja körül fordul elő, ahol leggyorsabb a trend, ezért a játék kedvéért az egész hullámsorozat tetejéről lecseréltem a „műtrendemnél” eggyel magasabb rendű középtávú trend számozását piros (1)-ről (3)-ra.
Sokszor előfordul, hogy egy trenden belül kialakul egy tipikus és sajátságos korrekciós szint, amikor hullámok sorozatban egymás után például 50-53% körüli mélységekbe korrigálnak. A jelenség a hullámszerkezet fraktál jellegéből adódik és mivel egész hosszan fennmarad(hat), ezért olykor már sebészi pontosságú beszállási lehetőségeket ad.

Maradt még az 5. hullám, amelyre leginkább az első hullámmal való összevetéssel következtethetünk. Az 5-ös hossza leggyakrabban megegyezik az 1-es hosszával, vagy annak 61,8%-a.

A mostanára átrágott példánk, annak érdekében, hogy minél több vezérlőelvet megmutathassak rajta, tartalmazott megnyúlást, méghozzá a leggyakoribb helyen a harmadik hullámban. Elő kell ezért vennünk egy olyan esetet, amikor nincs extension az öt hullámon belül. Ilyenkor gyakran a 4-es hullám osztja 61,8:38,2 arányban a teljes lökéshullámot. Azaz az 5. hullám hossza 38,2%-a a teljes öt hullám hosszának. Íme jobbra ehhez is egy ábra.

December közepén, amikor az 5/5 című írásomban az EURUSD párossal foglalkoztam, beillesztettem egy ábrát a különböző extension-variációkhoz tartozó Fibonacci arányokról. Ha valaki az akkori bejegyzésem végén szereplő sémát hozzáteszi a ma tanultakhoz, akkor az összes gyakori, impulse hullámra vonatkozó Fib. relációt együtt látja.

Még egy részt töltünk majd a vezérlőelvekkel, sőt maradunk az ilyen kevésbé kézzelfogható, „lágyabb” fogódzóknál, de nem a következő, hanem később az ötödik részben. Addig is használjuk, keressük a Fibonacci viszonyításokat, mert az Aranymetszés szabályai kölcsönzik a hullámmozgás arányos kinézetét a grafikonjainkon. Viszont most már azt is tudjuk, nem szabad ész nélkül használni, mindig logikusan át kell gondolni, mit, mihez hasonlítunk. Annak ismerete, hogy mit keressünk, a sikeres alkalmazás kulcsa!

Tovább a IV. részre >