AZ ELLIOTT WAVE INTERNATIONAL AJÁNLÁSÁVAL:

2010. február 23., kedd

Többször így, mint másképp - Alapok II.

Jöjjön indításnak egy sematikus ábra, amit reményeim szerint a bejegyzés végére mindenki értelmezni tud majd! "Vegytiszta” példa lesz, hiszen most az alapokról beszélünk, az pedig más lapra tartozik, hogy miként lehet mindezt élőben felismerni. Először üresen mutatom, minden jelzés nélkül, tanulságos lehet ugyanis kipróbálni egyénileg a számozást, még mielőtt a kép alatt következő megfejtéseket valaki elolvasná. Javaslom, akinek van kedve, tegye meg. (A vastaggal kiemelt szakasz senkit ne zavarjon, az csak az első olyan egységet jelöli, amihez majd magyarázatot fűzök).


Merre az arra?
Szándékosan mostanára, egy bejegyzés elejére hagytam valamit, amit szerettem volna, ha nem sikkad el máshol a sűrűjében, ellenben kellő hangsúlyt kap. Elliott elmélete nem azt mondja, hogy a piacok öt hullámban emelkednek, és három hullámban esnek. Ez így nem korrekt. Az uralkodó trend irányában folyik öt hullámban a mozgás és azzal szemben három hullámban. Azaz, ha órás grafikonon egy 5 hullámból álló felfelé tartó impulse rajzolódik, akkor azt az órás grafikonon jól látható, arányos, A-B-C betűkkel jelölt három hullámból álló korrekció követi, amelyen belül viszont 5, vagy 10 perces nagyításban/bontásban előbújik a lefelé tartó A és C hullámok 5-ös tagolása. Miért? Mert az egy szinttel magasabb, esetünkben órás időtávon lévő trend éppen korrigál, az A-B-C – egyébként az órás trendhez tartozó – hármas lefelé irányul, így a kisebb, pl. 10 perces grafikon időtávjából nézve egyel nagyobb, uralkodó trend, korrektív üzemmódban éppen lefelé tart. Huh... Szerintem ezt a legnehezebb megérteni: trend irányba 5, trenddel szemben 3 hullám, amikor pedig az ötösök és a hármasok iránya felcserélődik, akkor visszatért a még egy szinttel magasabb trend. A trend lelke a fraktálszerkezet, ezért beszéltem múltkor olyan sokat róla.
A fenti ábrán kiemelt rész "10 perces" bontásban való kinagyításával segítek ennek megértésében. Mindjárt látni fogjuk, az 1-es hullám után bekövetkező korrekciót, alias 2. hullámot és a korrekció után visszatérő trend első alhullámát vastagítottam ki.


Megjegyzés: ez az "órás", meg "10 perces" bontás csak illusztráció, ilyen összefüggés, vagy utalás nincs Elliott elméletében, csak azok számára mutatom, akik több timeframet egyidejűleg használnak az elemzéseikben. A technikai elemzésben bevett gyakorlat, hogy az alkalmazott időtávok közötti arány 3-6x legyen. Ezt megerősíthetem, hogy a hullámok számolása közben is így van.

Vezérlőelvek
Ha jól belegondolok, még bele sem kezdtem az vezérlőelvekbe, amiről pedig a mai bejegyzés szól. Ajaj.
Az impulse három szabálya – a 2. hullámban legfeljebb az 1. 100%-át veszi vissza a piac, a 3. nem lehet a legrövidebb, a 4. nem lehet átfedésben az elsővel – azért egyedülálló, mert más technikai módszerekkel ellentétben ezek nem a magasabb valószínűséggel bekövetkező kimenetelt jelzik, hanem olyan kitételek, amelyek minden esetben igazak. Máskülönben nem jól számoztunk. Vannak azonban a hagyományos technikai elemzésre (TA) jellemző, a valószínűbb, de nem 100% biztos kimenetelt előre jelző Elliott-i vezérlőelvek is, azaz olyan tendenciák, amelyekre jobb, ha rálelünk a grafikonon, viszont nem feltétlenül jelennek meg minden alkalommal.

Felváltva
A leggyakrabban alkalmazott ilyen vezérlőelv a korrekciók váltakozása. Előkerült már decemberben az 5/5 című bejegyzésben, de íme a definíciója: Ha egy lökéshullámon belül a második hullám éles és mély, akkor a negyedik hullámban sekély oldalazó korrekció várható és megfordítva. Míg oldalazásban gyakori a korrektív alakzaton belüli az előző emelkedő szakasz végénél magasabb csúcs, vagy az eső szakasz végénél alacsonyabb mélypont, addig egy meredek korrekcióban nincs ilyen. Ezt jó, ha megjegyezzük, mert sokszor csak ez segít beazonosítani a korrektív alakzatot. Van új max./min., vagy nincs?

Angolul néha tudatosan használják erre az amúgy „guideline”-ra a „rule of alternation” kifejezést, mintha egy az előző részben ismertetett szabályokkal megegyező keménységű törvényszerűség lenne. Pedig nem az, de olyan ritkán van alóla kivétel, hogy szinte már kiérdemli a „törvény” rangot.

És itt álljunk is meg megint egy kérdésre. Miként használjunk egy vezérlőelvet? Nos, egy biztos, nélkülük, - mármint kizárólag a három "alaptörvény" alkalmazásával - olyan későn lennének felismerhetőek az Elliott-i alakzatok, hogy addigra már rég túl lennénk minden értelmes belépési ponton.

Egyébként lesz belőlük egy zsákra való, így szerintem idővel kialakul mindenkinek, hogy mi az a néhány, ami a stílusának, módszereinek és technikai eszközeinek leginkább megfelel. Van tréder aki arra használja, hogy ha a 2. hullámban egy 61,8%-os korrekciót talál, akkor a következő trendszakasz után már 32,8 százaléknál agresszíven keresi az újabb belépési pontot a trend irányában. Másnak csak annyit tesz, hogy ha a 2. hullámban látott egy éles Zig-zag-et (mint itt eggyel feljebb az a bizonyos "kinagyított, 10 perces" ábra), akkor a negyedikben valamelyik másik alakzatra, például háromszögre számít. Az ízig-vérig Elliott rajongók természetesen nemcsak a korekciók váltakozására figyelnek, hanem igyekeznek mindent, minden ezután következő vezérlőelv szerint követni.

Amint látjuk, ez az irányelv nem ad pontos előrejelzést az előttünk álló időszakra, viszont ne becsüljük le annak jelentőségét, amit mégis ad. Megsúgja ugyanis, mit ne várjunk. Az előző korrekcióban volt új maximum? Igen? Na, akkor most nem lesz. Azaz ha új maximumra tör a piac, akkor jó lesz a kitörés.

Megnyúlás elve (Extension)
Majdnem minden impulse első, harmadik, vagy ötödik hulláma közül az egyik önmagában is 5, az egész szerkezethez képest arányos hullámból áll. Ezt hívom én néha összetettségnek, de maradjunk inkább a megnyúlás elnevezésnél. Mindenképpen használni fogom viszont továbbra is az angol "extension" kifejezést. Ha az elv megvalósul, akkor a felfelé, vagy lefelé tartó lökéshullám az adott timeframen nem 5, hanem szemlátomást 9 hullámból áll. Leggyakrabban a 3. hullám nyúlik meg, legalábbis indexeknél, részvényeknél és devizáknál. Kivételt jelentenek a nyersanyagok bull piacai, ahol szinte mindig az 5. hullám a megnyúlt. Ráadásul logikus, hogy miért: amikor egy nyersanyag ára az emelkedés végső szakaszába ér, akkor nem a mohóság hajtja az árakat, hanem a félelem, hogy elfogy, nem lesz elegendő belőle. A tőzsdén pedig a félelem mindig a legnagyobb erő.


Meddig jut el egy medve?
Az esetek túlnyomó részében a korrektív alakzatok végső pontja az eggyel alacsonyabb szintű/fokozatú trend 4. hullámának tartományába esik. Igen gyakori éppen a 4. végpontja körül befejeződő korrekció, amiben benne van az is, hogy kevéssel rajta túl. Az elv alkalmazására láttunk élő példát, amikor a „Már a hír előtt készen állt a szerkezet” című írásomban fordulatot vártam a lefelé tartó 1. hullám iv. jelzésű alhullámánál (azon az ábrán piros, vízszintes egyenes). Ott, ugye a korrekció nem állt meg, így az eset figyelmeztet arra, amiről beszéltünk, hogy ez már nem szabály, hanem csak vezérlőelv. Ezt a konkrét irányelvet sikeresebben használhatjuk 3. hullám utáni korrekcióban, ahol a harmadikon belüli negyedikre az esetek nagy részében működni fog, ott lesz a támasz szint. Egy második utáni mély korrekció hajlamos inkább átlépni rajta.


Volumen
Trendelő, emelkedő piacon alapvetően ott a legnagyobb a volumen, ahol a legnagyobb sebességgel változik az ár (ld. az iménti ábrát). Ez pedig a harmadik hullámra jellemző, vagyis később az ötödikben az új csúcs ellenére a forgalom már elmarad a korábbi legmagasabb szintjétől.
Viszont vigyázzunk, ez csak az elsődleges trend szintjéig (Primary degree) van így, az annál hosszabb, több éven át tartó trendeknél (nagyobb fraktálszinten) előtérbe kerül a volumen évtizedek alatt lassan, folyamatosan emelkedő trendje.
Elliott nemcsak megerősítő irányelvként használta, de egy érdekes funkciót is rendelt a forgalom követéséhez. Felfedezte ugyanis, hogy amennyiben egy harmadiknak számozható hullám utáni újabb emelkedésben a volumen azonos szintű, vagy tovább növekszik, akkor a) vagy még mindig a harmadik hullámban vagyunk, amelyik éppen megnyúlik, vagy b) az ötödikben látunk extension-t. Az elsődleges trend szintjén, vagy onnan lejjebb a megnyúlt ötödik hullám tehát magasabb forgalmi adatokat mutat, mint az azt megelőző harmadik. Másképp is elmondom: ha hiányzik a forgalom és az árfolyam divergenciája, akkor az ötödik jó eséllyel extension lesz. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen irányelv milyen jól jön, ha segítségével tovább maradhatunk az előzőleg jól elcsípett trendben.

Korrektív üzemmódban a forgalom az alakzat vége irányában folyamatosan csökken és általában a korrektív fázis legvégén a legalacsonyabb.
Ha az irányelv bear piacra vonatkozó részét az utóbbi egy év index ETF-jeire (pl. SPY) alkalmazzuk, akkor feltűnik, hogy a 2009. márciusi minimumon igen magas a forgalom, tehát az elv szerint inkább nem lehet a korrekció vége, míg az idén januárig tartó maximumig a forgalom folyamatosan, egyenletesen csökken, tehát inkább az emelkedésnek van korrektív jellege.

Tovább a III. részre >

2010. február 21., vasárnap

Frissítés: Már a hír előtt...

A csütörtöki bejegyzés és SPY grafikon alatt van egy párbeszédünk az Elliott és a többiek hűséges olvasójával, Károllyal. Nem tudom, mindenki értette-e, a beszélgetést, ezért úgy gondoltam felrakom a pénteki ármozgást is tartalmazó friss ábrát az új jelölésekkel, amire a megjegyzések vonatkoztak. Szerintem rendkívül tanulságos, ahogyan a rejtvény lassan (meg)oldódik.

Pénteken elmaradt a hullámszámozás megerősítése, mivel a bejegyzésben kikötött első fontos szinten (109,74-en) sem esett át az ETF, helyette új csúcsot láttunk az emelkedésben, tehát a csütörtöki rajzomon a (iii)- (iv)-(v) hullámok jelzését érvénytelenítette a piac.
A friss ábrán az (v) római öt zárójelben helyére ezért most bekerül a (iii), ami nagy biztonsággal rendben van, fel is raktam a bal szélre a (iii) jelzésű hullám szerkezeti bontását.


Az (v) végét keressük, onnan jön majd az összeomlás. Kiírtam ismét a számot, de egy kérdőjel társaságában, mert így aránytalanul kicsi a záró hullám és a megelőző retrace. Igaz nem lehetetlen, hogy mégis úgy jó, ahogy van. Felette az alternatív számozás - ALT.: i - mutatja a másik lehetőséget, miszerint (v) tényleg rövid, a pénteki csúcs talán csak az első subminuette szintű emelkedő alszakasz úton (v) felé.

Honnan tudjuk, hogy melyik a jó? El kell döntenünk, hogy a nap végi esés az korrekció, vagy már az első lefelé tartó hullám része. Másképp is feltehető a kérdés: felfelé első, vagy lefelé első? Ehhez elővesszük Elliott első hullámra vonatkozó szabályát, miszerint a majdani második hullám nem mehet az első kiindulási pontján túl. Vagyis, ha hétfőn új csúcsot látunk (111,57 felett), akkor még mindig folytatódik az emelkedés, ha viszont a pénteki minimum 110,36-os szintje esik el előbb, akkor visszatért az eső trend és az (v), vele a c. és 2 jó helyen van. Ilyen nagyon kitüntetett értékké vált a pénteki high és a pénteki low. Köztük a senki földje, semmit nem lehet róla mondani, legfeljebb csak 5 perces bontásban a belső szerkezetet lehet figyelni.

Végezetül nézzünk rá, hogy ha nem 111,57-nél, akkor hol máshol lehet (v) helye. Ott vannak az ábrán a lehetőségek:
- január 22-i rés, ami bár nem változtat sokat az arányokon, ám az emelkedés belső szerkezete a pénteki minimumról megengedi;
- 111.75-nél a b.-c. korrektív szakasz hossza kétszerese lenne az 1-a. hullámnak;
- 112.40-nél az (i) hossza lenne azonos a keresett (v) hullámmal, amivel optimálisak lennének az arányok (ezt nem jelöltem, mert már túl sok lenne egyszerre);
- ha felfelé nem foglalkozunk a Fibonacci szintekkel, akkor azért a nagy januári esés Fib. 78,6 százaléka 112,88-nál mindenképpen szigorú tényező indexeknél.

Amíg újabb csúcsra nem megy a piac, addig (v) a helyén van. Pénteken éppen pont a 66%-os retrace szintig jutott az SPY, majd éppen csak centekkel maradt a Fib. 61,8% felett, ami nem szignifikáns áttörés. Közben zárásra mind a Dow Jones, mind pedig a S&P 500 bőven alatt maradt az ideális korrekciós szintnek. E tekintetben a Nasdaq sem kivétel, sőt enyhén kezd alulteljesíteni.

2010. február 19., péntek

Már a hír előtt készen állt a szerkezet

Megvan már Elliott elméletének alapjait bemutató sorozat második része is, de most talán mindenkit jobban érdekel, miért itt lett vége az emelkedésnek. Miért, hogyan következtettem arra az amerikai zárás előtt egy órával, hogy láttuk az aktuális emelkedés végső pillanatait?

Abból indulunk ki, hogy a 2009. március - 2010. január időszak a válság korrekciója volt és visszatér az eső trend, amint találunk egy 5 hullámból álló impulse esést. Az emelkedésből a január 15-i réssel fordult a kocka, onnan láttunk február 5-ig egy impulse ereszkedést. Ez volt a régi-új trend első szakasza.
Talán többen érintettek a SPY kapcsán, mint a határidős piacon, ezért mutatom most ezt az indexkövető részvény ETF-et.


Az első mélypontról gyorsan megvolt az a. pont, azaz az első korrektív hullám északnak, ami után jött a b. helyen igencsak gyakori háromszög. Előzőleg a Célár a háromszögből című bejegyzésben már kitárgyaltuk, miként lehet a belőle következő lökés végét meghatározni. Szóval, amikor megvolt a háromszögből - illetve a b. pontból - a felfelé szakasz, én már feltételeztem, hogy oda ki is tűzhetem a c. zászlót. De mást adott a piac és ami a háromszögből jött, az csak az első hulláma (i) lett a mára szépen kifejlődő, rendesen 5 hullámból álló emelkedésnek. Pedig ugye ott volt a nyitó rés le, ám végül igen mélyről, egész a 78,6%-os retrace alól újra északnak fordult az árfolyam (ez a Fib. rács nincs az ábrán).

Felfelé tehát, következő ideálisnak tűnő hely a fordulatra az előző, lefelé tartó impulse negyedik - iv. jelzésű - hullámának maximuma (piros vízszintes vonal). Ráadásul, ha valaki veszi magának a fáradságot, akkor lemérheti, az 1-a. szakasz hosszának 161,8%-a éppen hajszálra pontosan ott van.
Na, ez sem jött be, bár itt kicsit zűrös is lett volna, mert nem volt meg tisztán mind az öt hullám felfelé a b. pontból. Akarom mondani, az ötödik igencsak csonka volt. Ma ez teljesedett ki nekifutva a januári csúcsról indult teljes esés 61,8%-os ideális korrekciós szintjének. Így aztán a "jóképű" ötödik alhullám láttán a leginkább bullish pillanatban a kedélyeket borzolva bedobtam a short lehetőségét a fórumon.

Az első megerősítést arra, hogy ez alkalommal végre jó helyre tettem fel a c. pontot - vagyis a mai maximumnál, 111.14-nél feljebb már nem igen juthat a korrekció - az jelentené, ha pénteken az ábrán (iv)-es számmal jelölt szint, azaz 109.74 alatt folyna a kereskedés. Ennek S&P 500-as megfelelője az 1.094,71 pont. A (i)-es jelzés akár csak 1 centtel történő átlépése esetén pedig már nem lenne semmiképp sem visszaút. Ez az ábrán ugyancsak kiemelt 108.25-ös szint. Ha a 108 1/4-es szint is megvan, akkor valószínűleg hamar törik majd a lassan két hetes lokális minimum és megvalósul végre a legvadabb bearish álmom.

Zárás után fél órával jött a hír, derült égből villámcsapás módjára diszkontrátát emelt a FED. Innen várjuk a pénteki folytatást. Amúgy köszönet a jegybank döntéshozóinak, akik ezzel a húzásukkal talán technikailag is kellően tiszta helyzetet teremtettek. "Szebben" nem is lehetett volna.

Fent a cím persze inkább arra utal, a hírnek semmi köze a lehetséges eséshez, mert valójában már célszinteken, közel kész korrektív szerkezet végén tartott a piac. Viszont amennyiben lesz esés, akkor a bejelentéshez fogják kötni.

2010. február 12., péntek

Csordaszellem a piacokon

Alighogy kitettem az előző írásomat, itt a "hullámológia" alapjairól, amikor az EWI szokásos csütörtöki frissítései között felidézték Robert Prechter egy korábban papírra vetett gondolatát, melynek címét a mai bejegyzésemhez kölcsön vettem (Market Herding). Nem cifrázom, lefordítva idézem ezt a néhány sort ráerősítésnek a brokkolis írásomra. Annak úgy a közepe táján beszéltem az emberek egymás közötti kommunikációjáról, mint a pénzügyi döntések alapjáról.
Meg amúgy André Kostolany óta úgyis közel állnak hozzánk a tőzsdés-kutyás példák :).

"Láttál már kutyát, ahogy a gazdájára figyel? Újra és újra a gazdira néz, várja az utasítást. A gazdi a vezér, a kutya a falka tagja éberen figyel mindenre, amit a gazdi akar. A tőzsdén szereplő játékosok valami hasonlót tesznek. A társaikat figyelik, éberen, hátha iránymutatást kapnak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépésük. A különbség, hogy nincs vezér. Valójában a tömeg egészére tekintenek vezetőként, miközben az csak követőkből áll. Amikor nincs vezér, aki kijelölné az irányt, akkor a csorda hangulata az egyetlen tényező, ami a cselekvést irányítja, azaz a csorda saját magát vezeti"
(vagy vezeti félre).

Robert Prechter on Herding and Markets' "Irony and Paradox" >

2010. február 10., szerda

Dow-ból brokkoli - Alapok I.

Charles Dow elmélete már az 1800-as évek végén is tartalmazott a három hullámban való emelkedésre utalást. Szándékosan használom az „utalás” szót, mert túlságosan általános és elnagyolt elvi kitételeket fogalmazott meg, amelyekre nem lehetett kereskedési stratégiát építeni. Szerinte az első szakasz a túlzott pesszimista értékelésből való lassú felfelé elmozdulás, amikor még mindig a pesszimizmus és a hitetlenkedés az úr. A középső fázis a felismerésről szól, amikor a javuló fundamentumok hatására mindenkinek nyilvánvalóvá válik az új trend. Végül a harmadik szving eufóriájában a piac túlértékeli a fundamentumot és már-már kaszinóvá teszi a tőzsdét. Vagy ahogy Prechter forgalmaz, a tömeg már csak fantáziákat vásárol.

Elliott természetesen ismerte Dow elméletét és jóllehet felhasználta, mind pontosságban, mind részletességben, mind pedig az okok feltárásában túllépett rajta.
Először is felfedezte, hogy ez a jelenség független a tőzsdei terméktől, azaz lehet szó részvénypiacról, nyersanyagokról, devizáról, kötvényekről, vagy kamatokról, a kép mindig ugyanaz.


Megfigyelte az emelkedő szakaszok közé ékelődő két korrektív szakaszt, így összeállt az impulse-nak elnevezett ötös. Magyarul fordíthatnánk lökéshullámnak, de én szándékosan használom tovább az angol kifejezést is, mert akit a téma behatóan érdekel, előbb-utóbb úgyis kezébe vesz angol nyelvű irodalmat, akkor meg jól jön az eredeti kifejezés ismerete.

Feltárta a korrekciók hármas szerkezetét az impulse ötös tagolásával szemben.
Leírta a hármat előre kettőt hátra elven mozgó árfolyamok alkotóelemeit (a 13 alakzatot) és azt, hogy miként kapcsolódnak össze. Megfogalmazta az ezzel kapcsolatos szabályokat, amelyek az ármozgások minden szintjén, mondhatnánk úgy is, minden timeframen igazak és azonosak. Azaz rájött a hullámmozgások – mai tudományos nevén – fraktál szerkezetére.

A fraktálszerkezet számtalan helyen ismerhető fel a természetben. Illusztráció jobbra: ElbtheProf. Így alakulnak a felhők, és fejlődnek a növények, ezért látjuk, hogy egy fa egyetlen ága azonos szerkezetű és alakú, mint a fa egésze. Vagy nézzünk rá egy brokkolira, amelynek minden nagyobb "ága" olyan, mintha az egész kicsinyített mása lenne. Az ágnak egy „csokra” ugyancsak olyan, mintha egy ág, vagy a brokkoli fej egésze lenne miniatűr kiadásban. Akár házi feladat is lehet, hogy vegyünk kézbe brokkolit, vagy karfiol virágot és figyeljük meg rajta a szerkezet minden szintjén jellemző geometriai törvényszerűségeket, mint személyiségjegyeket.

Visszatérve az árfolyamok világába, ahol ezek az öt hullámból álló lökéshullámok és három hullámból álló korrekciók követik egymást újra és újra, megállíthatatlanul. A fraktál úgy alakul, hogy az öt hullámból álló alakzat három, trend irányban haladó alhulláma tovább tagolódik öt kisebb szintű hullámra. Ezzel szemben az ötösök minden szakasza és szintje után felismerhető a korrekciókban a hármas szerkezet. Ugyanígy, csak éppen kifelé terjesztve / tágítva a logikát, ha látunk valahol egy impulse (lökés)hullámot, akkor az egy hosszabb távú, magasabb rendű trendnek az egyik szakasza. Másképp is mondom; ha a mélypontról számozunk és kitesszük az 5-ös számot egy csúcsra, akkor az egész ötös, az eggyel magasabb szintű trend 1-es hulláma lesz egyszerre.
Hányszor van az az érzésünk, hogy ezt a letörést, vagy azt a trükkös visszatesztet, vagy amazt az alakzatot mintha láttam volna már ebben a trendben!


Bár így hihetetlenül egyszerű ezt a fel-le-fel-le-fel impulse logikát elmondani és felfogni, az életben a grafikonokon legtöbbször komolyan el kell bóklászni, mire sikerül felfedezni mi, hová is tartozik. Mert ami ott fent, a második bekezdés után van sematikus ábránk, az a valóságban így néz ki:


...És akkor még visszafogtam magam a bonyolításban.
Akit érdekel a Wikipédia címszó a fraktálokról az ide kattinthat. Említik a fraktálelmélet legnagyobbját Benoit Mandelbrot-ot, akinek tudományos érdemei elévülhetetlenek. Viszont vigyázzunk, a piacok fraktálszerkezetét nem ő fedezte fel. Pedig a ’90-es években még szerette volna azt hinni! „K-i-c-s-i-t” Elliott megelőzte. Azóta szóltak neki, úgyhogy rájött ő is, ezért már nem mondja.

Elliott még itt sem állt meg, hanem feltette a kérdést, amit előtte senki; miért van ez így. Arra jutott, hogy minden emberben olyan pszichológiai folyamatok zajlanak, amitől időről-időről keresztülmegy a mély pesszimizmustól az extrém optimizmusig és azután vissza. Egyszerűen ez a humán természet, bizonyos fokig mindannyian hangulatemberek vagyunk. Ez, vagyis a természet rendje ad struktúrát a tömegek pszichológiájának, ami azután a grafikonokon megjelenik. Az emberek egymás közötti kommunikációja, annak hangulata határozza meg az egyéni pénzügyi döntéseket. Ezek a kollektív hangulathullámok hoznak létre trendeket és eseményeket az élet minden területén.

Még mielőtt a blogolvasó rám csapná az ablakot az ezoterikus megközelítés miatt, elmondom, hogy nem az Édesvíz Kiadónak dolgozom, sőt kiráz a hideg a könyveiktől. Elmondom, hogy Ralph Nelson Elliott hivatását tekintve könyvelő volt, ő sem az a vad ezotéria rajongó. Ha még ez sem elég, akkor pedig meghívok egy gyors önvizsgálatra mindenkit.
Oly sok technikai elemzésről író szerző mondja, hogy el kell kerülnünk a tömeggel való cselekvést. Ennek jegyében szeretem én is kijelenteni magamról, hogy ó, én nem vagyok a része, másképp gondolkodom, mint a tömeg, elzárkózom a pesszimista, vagy épp eufórikus globális hangulattól! Ám finoman mégiscsak ott munkál bennem. Mindig eljön az a pillanat, amikor részeseivé válunk/válhatunk a Nagy Kollektív Hangulatnak - lehet éppen akkor, amikor fórumozunk, vagy akkor, amikor végül megnyitunk egy pozíciót. A beolvadás, a kapcsolódás nem feltétlenül tudatos, legtöbbször észre sem vesszük, amikor bekövetkezik.
A legjobb kereskedők közös tulajdonsága, hogy 1) önmaguk, 2) kiválóan és 3) részletesen terveznek 4) a pozícióba való belépés előtt. Itt fontos az ELŐTT, ugyanis pozícióba lépve már semmi sem mindegy. Ha nincs terv, a spekuláns felett átveszi az irányítást a globális hangulat, ha viszont pontos és jól kidolgozott, akkor képes uralni magát és nagyobb eséllyel képes végrehajtani a tervet. Mert bármerre kanyarodjon is az árfolyam, minden esetben tudja, mi a dolga.

Szeretném az elmélet legegzaktabb részével zárni az első részt. Mégpedig a három, mindössze három szabállyal, a feljebb ábrázolt impulse megkötéseiről. Fogok még ismertetni később ún. útmutató irányelveket (angolul: guidelines), de azok nem olyan kőbevésett korlátok, mint amilyen ez a három. Ez a három minden lökéshullámra igaz, minden terméknél, minden idősíkon. Soha nincs kivétel - ha egy elemző azt írja: "Ez nem Elliott", akkor keressünk másikat. Úgy értem, másik elemzőt, mert a legalapvetőbb három szabállyal sincs tisztában. Ha azt írja, "Ez nem impulse, hanem valami más korrektív alakzat", akkor érti, amit csinál. Amióta tőzsde a tőzsde, azóta nem volt még kivétel, minden mozgás Elliott alakzataiból áll(t) és mindig igaznak bizonyult az alábbi három szabály.

A szabályok:
A 2. hullám nem megy az 1. hullám kiindulási pontján túlra, azaz a második hullámban megtett út legfeljebb az első hullám hosszának 100%-a. Nincs olyan szabály, hogy W-alj alakzatban egy kicsit aláment, az is jó lesz. Nincs olyan szabály, hogy a 2. hullám legfeljebb 38,2%-ot, vagy 61,8%-ot vehet vissza.
A 4. hullám soha nem érinti az 1. és a 2. hullám területét. Sokszor kifelejtik a szabályból a 2. hullámot, aminek "szabálytalan flat" korrekció esetén van jelentősége. Amikor a flat-ről írok, majd bemutatom, mi ez, de el lehet képzelni, hogy a korrekcióban a 2. hullámban még keletkezik egy magasabb csúcs, annál, ami emelkedésben az 1. maximuma volt.
A 3. hullám soha sem a legrövidebb, sem %-ban, sem pedig pontértékben. Itt a "%-ban" részét szokták elfelejteni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy például egy emelkedő nyersanyagnál a 3. százalékban mérve egyenlő hosszú az elsővel, és náluk meg hosszabb az 5. Ilyenkor is megvalósul, hogy nem a 3. a legrövidebb, mivel pontban számolva nyilván hosszabb az elsőnél.
Viszont nincs olyan szabály, hogy egy 3., vagy 5. hány százaléka kell, hogy legyen a megelőző hullámnak.

Most mindenkiben lázasan munkál, hogy de hát csak van kivétel. Valóban van egy ritka apróság, igaz nem szívesen mondom el, mert mindenki azt fogja keresni, meg meglátni ott is, ahol nincsen, csak hogy egy pozíciót ne kelljen zárnia. Ezért előbb inkább megosztom az én hozzáállásomat ehhez a kivételhez: ha meglátom, legtöbbször elszaladok, keresek másik instrumentumot, mert nagyon ingoványossá teszi a hullámsorozat számolását. Szóval, jöjjön a kivétel, ami csak "apróbetűs tananyag". A nagy tőkeáttétel miatt néha (talán csak kényszerzárások nyomán) a határidős piaci termékek grafikonján beleüthet egy 4. hullám az elsőbe, de akkor sem zár annak területére. Ha ilyen elő is fordul ritkán, a mögöttes termék görbéjén akkor sincs egy pillanatra sem átfedés, azaz az egész problémát ki lehet védeni azzal, ha valaki például az azonnali index grafikonját elemzi és a határidős, vagy más tőkeáttétes termékben kereskedik.

Tovább a II. részre >

2010. február 4., csütörtök

Absolut Vancouver

Vancouverben élő, általam nagyra tartott újságíró ismerősöm egy magyar női magazin megrendelésére készített az olimpiának otthont adó városról írást. Amint az gyakran előfordul, a szerkesztőség mind tartalmi, mind pedig a nyelvezeti szempontból olyan szinten csajosra butította az írását, amihez ő nő létére már nem szívesen adta a nevét. Rávettem, hogy készítse el az Elliott és a többiek olvasói számára azt a változatot, amit ő jónak talál.
Nem fogytam ki a témákból, ellenben szeretnék a blogommal egyfajta magazinhangulatot adni, mert a bonyolult és fajsúlyos elmélet, a kereskedési lehetőségek feltárásába beletett kemény munka és koncentráció feltétlenül igényel valami ellensúlyt, lazítást. Ez egy kereskedő életében lehet például a sport, vagy lustábbaknál legalább a sportesemények nyomon követése.
Másrészről egy ilyen szintű világesemény kihatással van az emberek kollektív énképére, kedvére, hiszen 86 versenyszámban lesznek győztesek, ami legalább 86 globális hangulathullámot jelent. Még az is lehet, hogy átmenetileg leül a forgalom és szünetel kicsit az esés :), mint ahogy az ókori görögöknél abbamaradtak a háborúk.
Szóval a blog történetében az első olyan írás következik, ami vendégszerző tollából való. Semmi köze Elliott elméletéhez, legfeljebb csak annyi, hogy épp 8 nap van a játékok megnyitójáig, ami egy Fibonacci szám.
Fogadjátok szeretettel.

ABSOLUT Vancouver
Egy város több meséje

Kanada viszonylag új ország, és egész történelmében a bevándorlókra épített, azok építették. Az indiánokon és inuitokon kívül, minden egyes lakójának vannak európai gyökerei. Nekem csak azok.
...Egy neves újságíró azt a címet adta cikkének, hogy a világ legdepressziósabb helye Vancouver. Bár kissé félrevezető, de jó választás. Arra utalt, hogy az ember fia és lánya, ha ide érkezik azonnal depressziós lesz a gondolattól, hogy akár saját lakóhelye is lehetne ilyen nagyszerű. Én ezt éreztem már 13 éve is, amikor még szinte kisváros volt, néhány parkokkal és kertes házakkal övezett toronyházzal. Ma a repülőtérről érkezve a horizonton feltűnik a belváros a havas hegycsúcsok előtt csillogó tornyaival, szinte olyan, mintha Manhattan újraszületett volna zöld környezetben. > Továbblépés a teljes cikkre innen

Innerlife Project: Vancouver City timelapse YouTube video

2010. február 3., szerda

Defláció

Mint a gazdasági visszaesés kísérőjelenségét, egyre többet halljuk emlegetni. Ami legelőször beugrik róla, az a „Hurrá, többet kapok a pénzemért!” reakció. Pedig nem feltétlenül (csak) erről szól a történet. Kétségtelen, az ingatlanárak és a kamatszintek visszaesésével elvileg máris csökkent a családi költségvetés kiadási oldala, hiszen olcsóbb az ingatlan, esegetnek a bérleti díjak. Ha valaki „átlagember” rendszeresen naplózza a költéseit, akkor rájön, hogy ez a havi kiadásokban a legnagyobb tétel. Sokszor észre sem veszik az emberek, annyira az élelmiszerárakban gondolkodnak, ahová meg nem feltétlenül gyűrűzik be.
"Persze, megvehetném olcsóbban a lakást, amit szeretnénk, na de ki kap kölcsönt a lecsökkent családi bevételek mellett?" Én mostani írásomban fordítok egyet ezen a kérdésen és azt is felteszem, ki vesz fel manapság hitelt ingatlanvásárlásra.
Gondolatmenetünkkel szépen közelítünk a kiváltó okhoz és vele a definícióhoz.

Közgazdaságilag nem önmagában az árak esését nevezzük deflációnak, hanem „a pénz és hitelkínálat visszaesését a rendelkezésre álló javakhoz képest(Webster). Az árak esése ennek a következménye.
Ha tehát bekövetkezését megelőző és követő folyamatokat kutatatjuk, vagy mérőszámot keresünk, akkor viszonyítsuk egymáshoz a teljes adósságállományt és a bruttó hazai terméket, azaz a GDP-t. A hitelre gondoljunk úgy, mint a pénz egy formájára. Mit várunk egy válságban? A gazdaság gyorsabban esik vissza, mint ahogy a hitelállomány csökken, ezért a mutató (hányados) teljesen elszáll.
Az Egyesült Államokban a hitelállomány válságmentes időben 100-150%-a a GDP-nek, a 29/33-as válság idején 270%-ig szaladt fel. Ma valahol 350 százaléknál tart. Ez úgy áll elő, hogy 2009-ben a GDP 14 400 milliárd dollárról 14 250 milliárdra csökkent, miközben a teljes hitelmennyiség a gazdaságban minimum 50 000 milliárd lehet.

Ennek a "gyönyörű" statisztikának a megalapozása nem új keletű, hanem egy az 1950-es évek végén elindult hosszú, több évtizedes folyamat, amelyben az amerikai gazdaság reál GDP növekedése folyamatosan lassult.
Nem voltak egyre jobb éveik? Dehogynem, de ahogy épült fel a hitelállomány, úgy kötötte le az erőforrások egyre nagyobb részét az adósságszolgálat. Vagyis, amit kamatokra és a hitelből működés költségeire fordítottak, az egyre többet vont el a gazdaság produktív erejéből.

Forrás: Steven Hochberg, Elliott Wave International (2008)

Technikai elemzésben, indikátorok használatában jártasoknak mondom, azóta van a tőzsdei emelkedés és a reál GDP növekedése között negatív divergencia. Valahányszor a tőzsde új csúcsra megy, a reál GDP növekedése a százalékos skálán egyre alacsonyabb csúcsokat rajzol. Ilyen szempontból nézzük az ábrát!

Egy idő után olyan sok lesz a hitel, hogy a kötelezettségek súlya alatt összeroppan a gazdaság nagy része. Ezzel el is jutunk a kérdéshez, hogy mi okoz deflációt? A hitelek bedőlése, csődök egyéni és vállalati szinten, a bankszektor hanyatlása. Egyszerűen elkerülhetetlenné válik a tőkeáttétel csökkenése vagy csökkentése. Na, most melyik, csökkenése, vagy csökkentése? Nézetem szerint előbb magától indul el a folyamat, majd később a gazdasági szereplők tudatos döntéseikkel is törekednek pozícióik zárására.

Álláspontom kifejtéséhez térjünk vissza az ingatlanpiachoz. Vegyünk a példa kedvéért egy amerikai családot, aki vásárolt 20-25.000 dollár önerővel egy 350.000 dolláros házat (ez nem szokványos, mert simán elindítják tízezerrel is). Könnyen belátható, ez olyan, mintha a család 14-17x tőkeáttétellel spekulált volna az ingatlanpiac emelkedésére.
Persze nem kell Amerikába menni, elég a házunk táján körülnézni. Mekkora divat volt a hitelből "önmegvalósítás"! Kedvenc példám a nyaralásra felvett kölcsön lehetősége. Közgazdaságilag az mekkora ökörség, már bocsánat! Persze a gazdaságnak jó, mert jövedelem keletkezik belöle az idegenforgalomban, de egy fillérje sem produktív a hitelt felvevő szempontjából, csak tovább növeli a család tőkeáttételét.
(Megjegyzés: Komolyan mondom, az én konzervatív, két-háromszoros tőkeáttétellel végrehajtott tőzsdei ügyleteim gyerekjátékok az átlag háztartás pénzügyi manővereihez képest.)
De vissza az amerikai családunkhoz. Amint a piac esett 7%-ot a család a teljes tőkéjét elbukta, mert a megvásárolt ingatlan piaci értéke az induláskor befizetett összeggel, az önerővel csökkent. Ha azon nyomban eladnák, akkor minden bevétel a bankhoz folyna be, ők meg kipótolhatnák az összeget az ingatlanközvetítő jutalékával. Amint az esés átlépte a 7 százalékot, már a finanszírozó bank pénzét bukják. Addig nincs baj, amíg fizetik a törlesztést, de az ingatlanpiaci növekedéshez hozzászokott vásárlók előszeretettel feszítik ki magukat teljesen és vállalnak erőn felüli törlesztéseket. Amint a család egyik keresője elveszíti az állását, nincs miből törleszteni. Nem baj, jön a kormányzat és ezerrel küzd a bajba jutottakért. Kitalálják a kamatcsökkentést, kamattámogatást, meg mindent. Segít az, ha 6% helyett levisszük 4%-ra a kamatjukat? Néhány esetben igen, de az esetek valamivel több mint 50%-ban (valós statisztika) néhány hónappal később az adós ugyanúgy elmaradásban van a havi törlesztéssel. Nem azon a párszáz dolláron múlik.

Intermezzo: Közben egy másik család, amelyiknek minden tagja megőrizte az állását és a jövedelmét, rendszeresen, könnyedén törlesztik a havi részleteket, ráébred, hogy az ingatlanjukat terhelő jelzálog jelentősen meghaladja annak piaci értékét. Sőt, egyszer csak belátják, ez az állapot nem ideiglenes, hanem még egy évtizedig is eltarthat, ezért új fejezetet nyitva a válságban, lemondanak róla. Nemes egyszerűséggel kipakolnak és otthagyják a banknak.

Az, hogy 2008-ban 3300 milliárd dollár érték tűnt el, égett el az amerikai ingatlanpiacból az árak esése nyomán, csak a jéghegy csúcsa. A defláció kezdeti szakasza, amikor a buborék elkezd leereszteni. A java még ezután jön. A gazdaság szereplői ugyanis lélektanilag egy fordulóponthoz jutnak. Bizonytalanná válnak a hitel intézményével kapcsolatban.
Márpedig kettőn áll a vásár. A hitelügylet létrejöttéhez kell valaki, aki adja, meg az is aki felveszi. A hitelnyújtók bizalmatlanok egymással és a vállalkozásokkal szemben, tehát nem adnak.
A fogyasztás lassan csökken, így sok gyártó jelenlegi kapacitásait sem tudja kihasználni, akkor mire fejlesszen, mire vegyen fel hitelt. A háztartások úgy megégették magukat a jelzáloghiteleikkel, hogy egy ideig nem lesz kedvük második, meg harmadik lakást venni, örülnek, ha megtartják azt az egyet, amiben éppen laknak. Sőt, talán még eggyel kevesebb szobával is beérnék mostanában.

És ez évekig így lesz, ez egy olyan erő, amivel a kormányok, vagy az amerikai jegybank semmit sem tud kezdeni. Nézzük meg, milyen gigantikus mennyiségű hitelt (pénzt) töltött a rendszerbe a FED! A hitelezési piac továbbra is visszaesőben van, így nem lesz gazdasági növekedés, mert a „pénz”, amit a jegybank betolt, nem megy/ment keresztül a csövön. A globális hangulat, a félelem nem engedi. Ez az állítás a válaszom azokra a spekulációkra, miszerint a FED, vagy a mögötte álló érdekcsoport mozgatja Amerikát, vagy az egész világot. A FED lépéseivel nem irányítja a folyamatokat, hanem reagál rájuk, reagál a piaci folyamatokra. Arra az erőre, amihez képest ő maga szemlátomást labdába sem rúg.

Zárásul áttérek Prechter álláspontjának bemutatására. Szerinte a tengernyi IOU-nak csak töredéke a valós monetáris bázis. Vagyis az ún. "I Owe Unto", azaz "majd megadom" dollárok mennyisége, amit a FED az infláció elkerülése érdekében közvetve, vagy közvetlenül létrehozott, több százszor meghaladja a valós pénzmennyiséget. Képzeljük ezt el úgy, mint magyar viszonyok között jól ismert körbetartozást. A tőkeáttét csökkentéséhez, a hitelek visszafizetéséhez a kevés valós pénzt, készpénzt kell megszereznie az adósnak. Ezért a készpénz iránt borzasztóan megnő a kereslet és a szűkössége miatt felmegy az ára.

A pénzhiány az eltorzult arányok miatt igen súlyos is lehet. Akár a kereslet és kínálat ahhoz hasonló megborulása is előfordulhat, mint amilyen a közelmúltban a Volkswagen és a AIG részvényeinél láttunk, abban a pillanatban, amikor a piac felismerte, hogy nincs szabad forgalomban elegendő részvény a shortok visszavételéhez.
A hitel felfogható úgy, mint készpénz short.
A többihez csak képzelőerő kell.

Rendszeres olvasók

Alakzatok bar grafikonon

ALAKZATOK AZONOSÍTÁSA

Prechter könyv

Kötvénybaj

Europai válogatás

A Mánia vége

Alapleckék

Magunk döntsünk

Diverzifikáció?

FOREX video

10 piaci tévhit

Mítosz a Fed körül

8 könyvrészlet

Theorist '09. nov.

15 írás ill. video a hitelválságról

Mozgóátlagok

Címkék

200 SMA (3) AAPL (2) adósság (5) Amibroker (2) André Kostolany (1) arany (4) aritmetikus (1) Barack Obama (2) báziscsatorna (4) belső nap (1) Ben Bernanke (1) Birger (1) Bollinger (1) Brikka (1) BUX (6) carry-trade (1) CFD (1) Charles Collins (2) Charles Dow (1) Club EWI (18) Conquer the Crash (2) csorda (4) csordaszellem (5) csúzli (3) DAX (6) defláció (4) depresszió (8) deviza (13) diagonal triangle (6) Dick Diamond (2) divergencia (4) DIX (1) dollárerősödés (12) double key reversal (2) Dow Jones (36) dupla hármas (7) dupla kulcsforduló (3) E-mini future (46) ék (8) Elliott magyarul (7) Elliott Wave Principle (9) Elliott Wave Theorist (9) Elliott-ciklus (17) előfizetés (8) elsődleges trend (12) ending diagonal (10) erősödő dollár (4) EURHUF (1) EURJPY (1) eurozóna (3) EURUSD (30) evening star (1) expanded flat (9) extension (12) extrém ármozgás (1) ezüst (3) FED (8) fej-váll alakzat (8) Fibonacci (33) flash crash (8) flat (17) Forex (6) Fotex (1) földgáz (1) fraktál (11) FTSE (1) Futures Junctures (4) GBPJPY (1) Goldman Sachs (3) Görögország (3) Hang Seng (1) háromszög (20) hatékony piac (2) hope (2) hullám személyiségjegye (11) infláció (1) inside day (1) IOU dollárok (1) Japán (3) Jason Farkas (2) Jeffrey Kennedy (11) jelzálog (2) Kína (3) kollektív hangulat (8) kombináció (10) korrekció (20) könyvajánló (4) kőolaj (1) kötvény (1) külső nap (1) leading diagonal (1) lineáris gondolkodás (3) logaritmikus skála (1) MACD (5) Mandelbrot (1) megnyúlt hullám (2) mérés (6) Minyanville (1) momentum (8) Morgan Stanley (1) mozgóátlag (3) munkaállomás (1) Nasdaq (28) Newsweek (1) NFP (4) Nikkei (2) Nonfarm Payrolls (3) nyersolaj (2) NYSE (4) opció (1) óriás szuperciklus (14) OTP (3) outside day (4) pánik (6) pit noise (1) Ralph Nelson Elliott (8) regular flat (3) remény (4) Robert Prechter (28) RSI (11) Russel (3) short (3) Short Term Update (3) slingshot (4) social mood (5) Socionomics (6) SP500 (107) spirál (2) SPY (55) Steve Nison (1) Stochastic (1) Stocklandyard (2) stop loss (2) szándékos csőd (1) szentiment (1) szignálvonal (1) szójabab (2) tananyag (25) Thomas Bulkowski (1) throw-over (2) tovahaladó háromszög (4) trendcsatorna (22) trendvonal (2) tréningprogram (12) túladott (5) túlvett (5) TWS (1) USD (14) USDCHF (1) valószínűség a tőzsdén (3) Vancouver (3) Venezuela (1) vertical spread (1) vezérlőelv (8) Wyckoff (1) XLE (1) Zaner (4) zigzag (35)