Végig az S&P rally III.

...és főleg, ami utána van

Az elmúlt évek USA indexmozgásaiból kinyerhető Elliott-i értelmezés és tanulságok záró videója következik két téma köré csoportosítva. Az első ma publikált videó a július 22 - augusztus 9. esés, azaz, a Minor, vagy Középtávú egyes hullám olvasata némi pszichológiai kitekintéssel arról, hogy bear piacok idején miként alakulnak ki a lokális és majdan a végső aljak.

Mivel ez a sorozat vége, ezért azok kedvéért, akik lemaradtak róla, előbb íme a link az első két részhez:
S&P index Elliott videó I. rész (a VIX-es, messziről indítva, egész a júniusi minimumig)
S&P index Elliott videó II. rész (a Nasdaq és az XLF segítségével, a záró hullám július végéig)

Itt pedig a már a III. rész:



Végül, a mai másik videó, ami már csak az előrejelzés, mind az árfolyam, mind pedig a társadalmi folyamatok vonatkozásában:

Végig az S&P rally (video) I.

Az amerikai index elmúlt éveit - beleértve a jelen eseményeit árfolyamostól és pszichológiai hátterestől - foglalom össze egy hosszabb videóval. Ha így együtt rágjuk át magunkat a grafikonokról leolvasható rengeteg információn, akkor könnyebben lehet, hogy egy nyelvet beszélünk az aktuális helyzet értékelésekor.

Három részre vágtam a bejegyzést, az első rész a bear piacok idején jellegzetesen megnövekvő volatilitás okát fejtegeti és 2007-től egészen 2011 júniusáig jut el az elemzésben. Innen jön majd a folytatás, az ötödik hullám értékelésével és az azt követő esés részleteivel, noha a felvételen szereplő ábrákon már ez alkalommal is egyértelművé teszem, hogy szerintem 2011. augusztus 9-én véget ért egy Minor szintű 1-es hullám a régi-új lefelé tartó trendből.



Amiről nem esik szó, de a heti ábra alapján valószínűsíthetjük, hogy a trend igen magas szintjén 2000-ben indult a bear piac és még ákár évtizedekig is kitarthat. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik egy kis extra, ami a napokban megjelent ügyes Bloomberg összehasonlítás, amely az analógiát keresi a japán defláció és depresszió, valamint a nagy amerikai bear piac között. Az ábra az MSCI USA Index 11 évvel késleltetett grafikonját mutatja a dollárban denominált MSCI Japán indexre helyezve. Íme az kép, ami még akkor is beszédes, ha azért a történelem általabán nem ismétli ennyire pontosan önmagát:

Ha elszáll a remény

Bessz piacon a magas - esetünkben a 2009 márciusától induló elsődleges - szintű második hullám jellemző társadalmi kísérőjelensége, személyiségjegye a reménykedés. Mielőtt kifulladna, egészen extrém (be)vállalásokat hoz ki az emberekből. Az újonnan érkezőkből azért, mert azt gondolják vége volt az medve piacának, tehát simán, kockázat nélkül kereshetnek a következő években 50-100-200 százalékokat, az esés veszteseitől pedig azért, mert úgy érzik, egy kicsit nagyobb tőkeáttétellel végre visszahozhatják az előzőleg elbukott vagyont. Hol látszik a "bevállalás"? Nos, a piac messze-messze volt a 2007-es csúcstól, amikor idén áprilisban a zsinórban emelkedő napok száma rekordot döntött és több mint tíz éve nem látott optimista maximumot ért el az opciós piac put/call hányadosa. Tipikus bearish divergencia.

Arról, hogy a remény miként volt meghatározó karaktere a 13-14 hónapon át tartó felfelé korrekciónak, arról a „Che és a második hullám” című bejegyzésemben, januárban írtam.

Természetesen a tőzsdén a reménykedők vágyálma nem válhat valóra, épp ellenkezőleg, csúfos véget ér, amikor bekövetkezik a felismerés pillanata. Az a pont, amikor a trend több szintjén érünk a lefelé tartó harmadik hullámba és a többség belátja, a piacokon nincs helye az optimizmusnak, a válság még nem ért véget. Miért „csak” most látják be? Prechter azt mondja, a csorda valójában nem lát be semmit, hanem a korábbi reménykedéssel szemben a félelem lesz úrrá rajta, miközben elfogy a vásárlóereje, nem marad több mozgósítható tartaléka.

Jut eszembe, rendszeresen elautózom egy közlekedési tábla mellett, ami mindig megmosolyogtat, lévén hamarosan, talán már holnapra (keddre) vonatkozó aktuális tőzsdei üzenetet hordoz. Hope = remény, next exit = következő kijárat. Vagyis a remény innen kitér az uralkodó trend, azaz az esés útjából.

Fotó: MyElliott.blogspot.com

Prechter már-már gúnyolódó megjegyzését és az én viccemet félretéve, mi lehet még az ok, amiért ilyen nehezen esik le a tantusz? Hosszú listában bonthatnánk alá és elemezhetnénk a kérdést. Talán az egyik legnagyobb hiba, hogy a többség a fundamentumokat nézi, a kézzelfogható (ámde manipulálható :() támpontokat keresi, és nem látja be, hogy az előrejelzéshez szükséges információ, objektíven ott van a grafikonokon. Ráadásul jóval előbb, mint ahogy a gazdasági mutatószámok az újabb fordulatot sejteni engednék.
Ha már a fenti képpel kimentünk az utakra, akkor a klasszikus közlekedési hasonlatot idézem; a piac egészére vonatkozó következtetéseket fundamentumok alapján tenni olyan, mint autót a sztrádán csak a visszapillantó tükörből vezetni. Nem tesz jót az egészségnek.

Bár mondok én valamit! A gazdasági mutatószámok nem javultak soha úgy, hogy abból bárkinek vérmes reményeket lett volna oka táplálni. Csak a magyarázók és az ügyes statisztikusok meg a média zsonglőrjei szájából hallatszott a kiabálás, „vegyétek, vigyétek, itt a soha vissza nem térő alkalom”. Ha valaki jobban figyel és a megfelelő kontextusba helyezte a számokat, annak azért a fundamentumok is megsúgják, valami nincs rendben.

Forrás: The Wall Street Journal Recovery Loses Momentum

Idézem a Wall Street Journal július 31-i címlapját, ahol az alábbi grafikon szerintem nagyszerű perspektívát mutat az utóbbi időszak GDP növekedéséről és a munkahelyek számának alakulásáról azzal, hogy összehasonlítja az emelkedés lendületét/szögét három korábbi bear piaci fordulópont hasonló adataival. A másik három felpattanás alkalmával sokkal hamarabb és meredekebb szögben voltak képesek a gazdasági mutatók elrugaszkodni a mélypontról, mint ahogy azt az aktuális recessziós időszakban teszik/tették (current = jelenlegi). A cikk az ábra címével el is jut addig, hogy "Mélyebb recesszió, lassabb talpraállás", de továbbra is recesszió és talpraállás szavakat használja, miközben Elliott Óriás Szuperciklusát figyelembe véve itt rendre depresszió és felfelé korrekció lenne a két helyes kifejezés. Vagy legalábbis felmerülhetnének, mint lehetséges magyarázat a hasztalan kormányzati erőfeszítéseket látva. Sebaj, majd fognak. Odaát. Túl a felismerés pontján (point of recognition).

Erősen aktuális lenne már egy SPX számozást leközölnöm, de éppen beújítottam a lakhelyemet, ami az elmúlt napokban teljesen lekötötte minden erőmet. Remélem, holnap este már nemcsak a backup gépemmel kereskedem és tudok végre rajzolni is. Ha 1056 alá találna esni a piac a holnapi nyitóban, akkor az a iii/(iii)/[i]/3/(1)/[3]-as jelzésű krach indulását jelenti. Azok, akik még újak Elliott dolgában a sok hármast vegyék észre a számsorban.

07/09 SPX: Még rendben

Hacsak nem fejlődik még tovább, végül egy ékre emlékeztető ending diagonal alakzattá a kedd óta tartó emelkedés alacsonyrendű záró hulláma, akkor 1.078,25-nél egyelőre tetőzött a Standard & Poor's 500-as index (SPX). Minden bizonnyal eséssel indul majd a hét, de nagy kérdés, hogy milyen eséssel.

Megválaszolni, most nem fogjuk tudni, de egy kicsit gondolkozzunk, elemezzünk Elliott-számozás nélkül:


Lefelé tartó trendben, short pozíciók indításakor életbevágóan fontos a jó időzítés, mert különösen a felismerés pillanatáig ijesztően meredekek a felrántások és bizony könnyen megcsíphetik a tapasztalatlan medve stop loss megbízását. Ez eddig stimmel, tényleg veszélyesnek tűnik az emelkedés. Azt vettem észre a világhálót és fórumoldalakat böngészve, hogy az utóbbi két hétben egész sokan kezdtek, legalább a véleményüket tekintve átállni a medve oldalára. Alaposan meg is látszott az egyik szentiment indexen: az április 26-i 92%-ról 17%-ra csökkent az emelkedésben reménykedő bikák aránya. Ez azért most még túladott állapotot és sok későn érkező shortost jelent, akiket a krach előtt egy átmeneti emelkedés hivatott kirázni.

Előzőleg 1.060-ig legalább elvártam a folyamatban lévő emelkedést, de most már lassan elég lesz belőle. Fent rajzoltam, ami fontos: a célzónában nem ilyen lassú kiegyensúlyozott emelkedést és két, a megjelölt tartományon belülre eső záró napot vártam, hanem főleg a sárga 50%-os Fibonacci retrace felett már a csúcsépítésre jellemző megnövekvő volatilitást, leginkább csak felszúrásokat.

Látszik azért a fáradás, de olyan, mintha nem a nagy lefordulásra, hanem egy kis korrekcióra készülne csupán a piac. Mire akarok kilyukadni?
Először is, még nincs későn arra, hogy hétfőn (akár még egy hajszálnyival feljebbről) az eladók újra belelendüljenek. Viszont, ha 1.060 ismételt elérése / letörése után megint északnak fordul a piac, és akár egy apró pontot is meghaladja az itt 1.078, vagy kevéssel fölé várható maximumot, akkor ezek szerint nem a Minute [ii]-es csúcsot láttuk/látjuk. Hanem akkor bizony ez csak a felfelé korrekció "a" szakasza, ami később akár a június 21-i 1.131-es csúcs meghaladását is okozhatja. Szóval a stopok legyenek bent, mert hosszú lenne kiülni egy ilyen emelkedést, annál is inkább, mert egy lehetséges szcenárió szerint az esés igazi felgyorsulásának időpontja akár még július utolsó napjaiig is kitolódhat.

Egyelőre azonban hétfőn még mindenképpen marad a csütörtöki bejegyzésemhez készített zigzag számozásom [link az ábrához]. Pénteken egy háromszöget láttunk az általam (c)-nek tartott hullám iv-es pozíciójában, majd (c) hullám ötödik, azaz utolsó alhulláma is elkészült a záró emelkedésben. Persze csak ha nem gondol megnyúlni, vagy ékké alakulni. Az utóbbi lehetőség említésével kezdtem a mai bejegyzést. Nézzük még meg, mire gondolok! Amolyan déja vu érzés fogott el, mintha ilyen grafikont pár hete már elemeztem volna. Gyorsan meg is találtam: a május 13-án elindult esést megelőző ending diagonal lenne az aktuális alakzat fraktálja?

Végül, a bónusz a meredek bear piaci korrekciókról. Az EWI oldalán bő egy hete megjelent cikk foglalkozik a '30-32-es időszakkal "Nagyapád medve piaca?" címmel.
Tovább a teljes terjedelmű változatra: Your Grandfather's Bear Market?

Your Grandfather's Bear Market?
By Robert Jay
Fri, 02 Jul 2010

Personal stories of "making it through the Great Depression" are part of the family history for millions of Americans. Perhaps you've heard a family member tell his or her story about that trying economic time.

Are we destined to live through an equally severe bear market? Or is there another bear market period which serves as a "model" for today's market?

Well, market technicians who've studied the stock market charts from 1929-1932 do see a similarity between then and now. The first big drops in 1929 and in 2007 were both followed by substantial rallies. But here's what came after the late 1929-early 1930 rally:


So, if the 2009-2010 rally has run out of steam, is the above chart a useful guide for what may be ahead in today's market?

Hold onto your hat: the 86% drop depicted in the chart might be optimistic.

See the rest of the article and discover what the analyses suggests. Read here >

Hol bujkál a Nagy Medve? - II. rész

Az első részben áttekintettük, hogy a bear / bessz piac kezdete egészen 2000-ig nyúlik vissza és elvileg lehetne egy komplett alakzatunk a 2009. márciusi minimummal. Azonban a mélypontról való emelkedés másról árulkodik nekünk. Már ha hallgatunk rá.

Baljós árnyak
Amikor 2009 júliusában újra belendült az emelkedés, akkor kezdtem elhinni, tartósan visszatér az emelkedő trend és március 9-én lezárult a gigantikus méretű expanded flat korrekció (2000-2009). Novemberre egyértelművé vált, hogy mégsem. Hogy szóvá tegyem a meglátásomat, elindítottam ezt a blogot. Feltűnt ugyanis, hogy a "potenciális" harmadik hullámban, ott ahol legjobban kellene hasítania a trendnek egy olyan csökkenő momentumú, csapkodó árfolyammozgás van, amelyben az egyes szakaszok sorra átfedésbe kerülnek (ld. ide kattintva az illusztrációt) egymással. Akkor egy zigzag végén alakuló ékelődést / ending diagonal alakzatot gyanítottam, ami nem állhat harmadik pozícióban egy ötös impulse sorozaton belül, ám annál inkább szerepelhet egy korrektív alakzat zárásaként.
A rend kedvéért a link a teljes akkori íráshoz: Az ék mechanikája I.

A lopakodó
Elliott elméletén kívül más technikai módszerek nem látják a problémát. A vicc az, hogy azért nem, mert annyira nagy. A technikai elemzés (TA) eszköztára olyan finom mozgásokra van kihegyezve, aminek a hatókörén ez az átfedés dolog kívül esik. Mostanában nincs az a TA módszer, ami ne dühöngő, legfeljebb hol jobban, hol kevésbé túlvett bull trendet jelezne. A nagy emelkedés és Elliott módszerének találkozása olyan, mint a lopakodó esete a délszláv válságban, amit szerbek elavult, kevésbé érzékeny technológiája felderített a radarképernyőn.
A döbbenet az, hogy a témába vágó, vezető havilap is teljesen tévúton jár, főleg azért, mert egyik vezércikkében Elliott hullámait hozta fel az emelkedés védelmében, pedig a hullámelmélet - szakértő elemző kezében - pont az ellenkezőjét mondja. Íme, az ábra a megjegyzéseimmel. Az eredeti rajz, amit összefirkáltam a Source: Stocks&Commodities magazin - Kondratieff Wave Comeback, p.20, April 2010 számából való:

Majd a bejegyzés végére töröljük is a memóriánkból a szerző, koos van der merwe grafikonját. Direkt, így kisbetűvel írva a nevét, mint annak idején Nemecsekét.

Ami biztos nincs a piros karikában
Egy karakteres harmadik hullámtól lesz egy hullámsorozat lökéshullám (impulse), vagyis az emelkedés bullish. De itt ugyan nem lesz, mert középen, a sűrűjében a belső szerkezete, a forgalom alakulása és számos vezérlőelv miatt nem lehet harmadik hullám. A hullámok személyiségjegyeiről szóló bejegyzésből idézek:
"A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
...a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán."
Ráillik ez a leírás erre a középső szakaszra? Nem! Rések helyett komoly átfedéseket látunk, egyáltalán nem könnyű a belső szerkezetet értelmezni. Egy harmadik hullám kiveri a szemünket a grafikonon, ha gondolkodnunk kell róla, hogy minek jelöljük, akkor az jó eséllyel nem az.

Megfejtés
Minek van ötösnek látszó szerkezete, mint egy lökéshullámnak? Három egymáshoz kapcsolódó korrektív zigzag-nek. Ezt az alakzatot nevezzük tripla zigzag-nek. Korábban már szerepelt egy sematikus ábra egy dupláról, igaz bull piacon, tehát az egészet fordítsuk meg és egy X-en keresztül toldjunk hozzá még egy A-B-C hármast. Ez az egyetlen olyan kombináció, ami totál bull piacnak látszik, de mindaddig nem bújik ki a szög a zsákból, amíg mindenki el nem hitte róla. Kivéve természetesen azokat, akik tüzetesen megvizsgálták a belső szerkezetét.
Mutatom, mennyire közel áll a "tankönyvi" példához:


Én hibázom, te hibázol, az EWI meg kapkod(ott)
Az ábra nemcsak az én brummogásomra ad magyarázatot, hanem arra is, hogy mi vezette téves következtetésre, a bessz piac túlságosan korai bemondására Robert Prechtert.
Bob eredetileg 2009. február végén, 8 nappal a mélypont előtt átállt a bika oldalára 9.000-11.600 közötti célárat és éles fordulatot előre jelezve. Hozzátette, később igyekeznek majd szűkíteni ezt a meglehetősen széles céltartományt. Akkor már a 9.000-ért is őrült optimistának tartották őket. A fotó forrása: Bloomberg TV, 2009. február 24-i ominózus "zárjuk a shortjainkat" adás.

Május végén - még mindig 2009-ben - kilencezerhez közeledett a Dow és éppen bármelyik pillanatban véget érhetett az első zigzag (A-B-C). Noha nem voltak még céltartományon belül, szerintem kapkodva, kiadták a short jelzést. Aki követte őket, annak stop loss lett a vége. Októberben megint volt egy olyan pillanat, amikor komplett dupla zigzag alakzatnak lehetett számolni az indexek emelkedését, tehát jött az újabb jelzés, és árnyékra vetődés. Majd természetesen a januári esés, ahol megint talán két nappal a csúcs előtt kiáltottak farkast, akkor már tripla formációban gondolkodva. Ez a baj a korrekciókkal, amikor elindul egy, nem tudni, szimpla, dupla, vagy tripla lesz belőle.

Hol tart a rally?
Most már tudjuk, tripla alakzatot hozott össze a globális reménykedés és április 26-án egy jelentős fordulóponthoz értünk. Biztos, hogy az utolsó zigzag sorozaton belül, de az A, vagy a C hullám ért véget? Ez a millió dolláros kérdés. Nem tudom megmondani, de mindkét számozást el tudnám készíteni. Nagyobb, hosszabb távra szóló pozíciók kiépítésével még ki kell várni, hogy az első magasabb rendű hullám hármas (korrektív), vagy ötös (impulse) szerkezetű lesz.

Mindezek tükrében, remélem, most már értelmet nyert, amit tegnap az OTP-ről rajzoltam. Egyszercsak megbizonyosodunk majd róla, hogy hová tehetjük ki a közép távú (Z) jelzést, akkor pedig "játszik" az Elliott-elemzők körében ismert mondás; ha egyszer vége, akkor vége.


Ui.: Talán van, akinek feltűnt, hogy a bejegyzést teleraktam linkekkel. Ezt olvasói visszajelzések miatt teszem, mert többek szerint nehezen kereshető a blog. Jogos, hiszen ha egy alakzat nem ugrik be a nevéről, akkor nehéz követni, amit mondok. Ezért hivatkoztam meg többnyire sematikus ábrákat ott, ahol Elliott rendszerében használatos szakkifejezéseket használok.

Személyiségjegyek - Alapok V.

Elliott hullámait a tömegek hangulata vezérli, így minden szakasz egy pszichológiai állapotot jelenít meg. Sok olyan esettel találkozunk, amikor egy nagyobb, összetett hullámmozgás értelmezésére különféle és egymástól lényegesen eltérő lehetőségünk is van. Ilyenkor a helyes változat kiválasztásában döntő érv lehet az időszakra jellemző globális hangulatkarakter felismerése. Ennek jegyében ma a hullámok, úgynevezett személyiségjegyeit vesszük végig. Meglátjuk, egy-egy fázisban milyen hírek, milyen fundamentális háttér, milyen érzések és még milyen egyéb jelzések uralják az étert.

Vizsgálódásunk során a mélypontból indulunk ki, egy új felfelé tartó trendben. Természetesen egy hosszú távú csúcsból is tehetnénk ezt, ahol is egy lefelé startoló lökéshullám az itt következő "történet" inverzét mondaná el.

Tehát a piac a mélypontját, a lefelé tartó alakzat végét olyankor éri el, amikor mindenhonnan rossz hírek érkeznek, legyen szó a politikáról, vagy a vállalati szféráról.
Noha évekig, vagy évtizedekig tartó emelkedés áll az árfolyamok előtt, az elemzők és a szakértők arról vitatkoznak, vajon képes lesz-e egyáltalán a piac túlélni a gazdasági recessziót, esetleg depressziót.
Természetesen a pesszimizmus csak a magasabb rendű trendek korrekcióiban csúcsosodik ki ennyire, míg egy középtávú (intermediate) trendben egy átmeneti recessziós időszak során nyilván kevésbé durvul el a hangulat.
Sok esetben a nagyobb trendek alja, kiindulási pontja egybeesik valamilyen komolyabb háborús konfliktussal, esetleg zendülésekkel, zavargásokkal.
Az alábbi ábrán színes nyilakkal jelöltem azokat a csomópontokat, ahol a személyiségjegyek felismerésével lényeges információhoz juthatunk. Eddig a piros nyílról volt szó.


Kék nyíl: Az első hullám a túlélés felismerése, a felismeréshez kapcsolódó megkönnyebbülés. Természetesen még vita folyik arról, hogy a nehezén túl sikerült-e már lépni, de az első hullám felfelé arról tanúskodik, hogy a többség szerint igen.
A korábbi – bear piaci rally típusú – emelkedésekkel ellentétben az új trend meglehetősen tiszta belső szerkezetet mutat, a technikai eszköztárral jól követhető. A forgalom és a breadth (emelkedő részvények aránya) is növekszik valamelyest.

Magenta nyíl: A második hullám az első erőteljes korrekciója. Ebben a hullámban visszaköszön még egyszer mindaz a félelem és pesszimizmus, ami a piac mélypontján volt tapasztalható. Sőt néha a szentiment indikátorok itt árulkodnak a legnagyobb pesszimizmusról. Ennek meg is van az objektív oka, ugyanis a fundamentumok több ponton még rosszabbak, mint az első hullám elindulásának pillanatában, de a piacok már ennek ellenére sem esnek új mélypontra. Viszont azért elég sokat esnek ahhoz, hogy az első hullámban megszerzett profit nagy részét visszavegyék, sőt meggyőzzék a befektetőket, hogy a Nagy Medve tért vissza hozzájuk.
Forgalom és volatilitás tekintetében a második hullám, különösen a szakasz vége felé csökkenő tendenciát mutat.
Aki olvasta, talán felismeri, hogy ezt a „definíciót” fordítottam át annak idején az "Che Guevara és a második hullám" c. cikkemben. Máig tartom, teljesen ráillik az inverz leírás a 2009 márciusában elindult emelkedésre.

Az első és a második hullám együtt jelenti azt a bázist, mint ugródeszkát, amiről a legdinamikusabb harmadik hullám elrugaszkodik.
Zöld nyíl: A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
A trend egyértelművé válik minden kétkedő számára. Ilyenkor igaz a mondás: nyereséges kereskedési módszer gyanánt az is bőven megteszi, ha egy majom dobál darts nyíllal a Financial Times-ra, hogy vásárolni való részvényt válasszon.

Egy pontot érdemes kiemelni (ahová egyébként a zöld nyíl konkrétan mutat), nevezetesen azt, amikor az utolsó kétkedő is belátja a trend megfordult és minden kétséget kizáróan felfelé tart. Ez a felismerés pillanata, amikor a megnyúlt harmadik hullámon belül a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán. Azokban a napokban, hetekben extrém magasra és az egész trenden belül a legmagasabbra ugrik a forgalom.
A technikai elemzésben jártas olvasóknak mondom, hogy itt a legmagasabb az ROC és az Advance/Decline, itt találjuk a mérési réseket és ilyenkor van a legtöbb kitörés egyedi részvényben.
A felismerés pillanatától látják optimistán az emberek a jövőt, nem shortolják már a piacot, csak vesznek. Viszont a trend felén már túl vagyunk és csak most kerültek nettó longba. Ráadásul innen felfelé kezdik növelni a kitettségüket, egyre nagyobb tőkeáttétekkel, míg a harmadik hullám csúcsánál teljesen ki nem feszítik magukat. Ja, hogy fáziskésésben vannak? Igen. Ez a tömeg sorsa.

Sárga nyíl: Eljön a negatív meglepetések, az első negatív fundamentális hírek, csalódások ideje, a negyedik hullám. Kirázza, de minimum megizzasztja azokat, akik túl későn kapcsolódtak be a harmadik hullámba.
Méretét, alakját tekintve a legjobban előre jelezhető hullám a negyedik, már ha valaki ismeri Elliott három törvényét és a korrekciók váltakozása vezérlőelvet.

Narancs nyíl: A negyedik csalódása után a befektetők az ötödik hullámot látván visszanyerik a piacokba és a befektetéseikbe fektetett bizalmukat és megújult lelkesedéssel vásárolnak ismét.
Az ötödik hullám még ha nem is feltétlenül rövidebb, mint a harmadik, de technikailag minden szempontból gyengébb. Elmarad momentum tekintetében, tehát az emelkedés sebességében. Elmarad a tekintetben, hogy kevesebb részvény csatlakozik az emelkedéshez, mint korábban a harmadik hullám során, ugyanis a piac után kullogó papírok a negyedik hullám esését követően már nem tudnak talpra állni. Azt a részvényszemetet, amit egy harmadik hullám ereje meg tudott emelni az ötödik már állva hagyja.
De más oka is van annak, hogy kevesebb részvény emelkedik egyszerre, ez pedig a szektorok és iparágak között állandósuló rotáció. A befektetők egyik felkapott papírból a másikba ugranak át.
Így alakul a piaci szélesség (breadth) divergencia, ami nemcsak az évtizedes trendekre jellemző, de a pár órán át tartó trendek szintjén is általános. Technikai elemzésben jártas kollégáknak mondom, ezért érdemes figyelni nagyon az Advance/Decline, illetve a NYSE TICK indikátorokat, mert remekül segítenek kiszúrni/megerősíteni az ötödik hullámokat.
Azt pedig már korábban tisztáztuk, hogy középtávú trendtől lefelé az alacsonyabb szinteken a forgalom is kevesebb, mint a harmadikban volt. Ld. a „Többször így, mint másképp" c. bejegyzést.

Fundamentumok tekintetében az ötödikben már komoly és kézzelfogható gondok jelentkeznek, de kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy az adatokat összehasonlítsák a harmadik erős és egészséges növekedést tükröző vonatkozó számaival.
Az ötödik hullám tetején az űberoptimista hangulattól megrészegült befektetők nyugodt lélekkel, önelégült mosollyal ücsörögnek a babérjaikon és az árak tekintetében a végtelenbe, időben az örökkévalóságba vetítik a piac növekedési kilátásait. Jó hírek dőlnek mindenhonnan a médiából.

Viszont eljön az A hullám, ami a szürke nyíllal jelölt ponton töri az emelkedő trendet. Hosszú idő óta először a technikai indikátorok a legnagyobb túladottságot mutatják, sőt talán az egész trenden belül a legmélyebbet. Közben az egyedi részvények szintjén számos vezető papírban alapvető szintek esnek el. Ennek ellenére a piac úgy tekint a trend megtörésére, mint vételi lehetőségre.

Aqua nyílhoz és a B hullámhoz fűződő magyarázatot idézem Frost & Prechter: Elliott Wave Principle című könyvének 81. oldaláról:
„A -B- hullám egy hamis emelkedés. Balekok játéka, medvecsapda, spekulánsok paradicsoma, a kaszinó szemlélet orgiája, vagy az intézményi oldal ostobaságának gőgős megnyilvánulása, vagy mindezek együttese."
A lényeg, hogy az emelkedés a piac egy szűk szegmensére korlátozódik, technikailag igen gyenge, tulajdonképpen a lassan gyengülő fundamentális háttér tagadása, az agresszív eufória terméke. Elliott elmélete és a szuperciklus logikája szerint ilyen B hullámnak tartjuk a Dow 2002-2007. közötti emelkedését.

Fekete nyíl: A pusztító, gyilkos C hullám amely számos karakterében hozza, amit egy harmadik hullám tud, csak nyilván ellenkező előjellel. Nincs hová menekülni, csak a piacoktól való távolmaradás, a készpénz tartása a nyerő. Az A és B hullámok illúziója szertefoszlik, a félelem lesz úrrá. A fundamentális háttér teljesen összeomlik.
Bízhatunk a C hullámok tartósságában és szélességében, szóval abban, hogy legfeljebb egy-két iparág kivételével mindent magával rántanak.

Ennyi a személyiségjegyek összefoglalása, amiről ismét mondom, vezérlőelv kategóriába tartozik, tehát nem minden esetben jut tökéletesen érvényre. Viszont vegyük észre, hogy Elliott irányelvei milyen szépen együtt élnek a klasszikus technikai analízisből megismert elemekkel/fogalmakkal.

Ami kimaradt: bónusz az "Alapok" sorozathoz>

Che Guevara és a második hullám

Elliott elmélete a globális pszichológiai folyamatokból kiindulva következtet, vagyis a arról beszél nekünk, hogy a társadalom életét, az emberek kapcsolatait kitöltő globális hangulatok rajzolják a grafikonokat. Hangulat és grafikon kéz a kézben járnak, azaz egyikből következik a másik.

Ebben a szellemben a hullámelmélet az egyes szakaszok személyiségjegyeiről is összegző leírást ad. A jellemzés az impulse (lökéshullám) mind az öt szakaszára ott van a könyvekben, de csak felfelé trendelő piacra.
Én az amerikai részvénypiacokat elemezve mindig arról beszélek, hogy a lefelé tartó elsődleges trend második hullámában járunk. Nem kell hozzá nagy kreativitás, hogy az érzelmeket és az irányokat ellenkező előjelűre cserélve előállítsuk egy ilyen lefelé tartó Elliott-ciklus felfelé korrigáló 2. hullámának személyiségjegyeit. Egy ilyen "átfordításnak" a trend alacsonyabb szintjén nyilván kevesebb jelentősége lenne, de ezen a szinten, amikor egy-egy szakaszban akár egy év is eltelik, akkor már megfelelően hosszú az időtáv a társadalmi folyamatok beazonosításához. Íme:

A befektetőknek meggyőződése, hogy a bull piac marad, vagy visszatér, csak épp kicsit pihent a bika. Ezt alátámasztja az is, hogy a céges fundamentális háttér sok esetben épp olyan jó tendenciákat mutat, mint a piac abszolút csúcsa körül. A makro adatok is javulnak. Új abszolút csúcs azért nem születik az indexekben. A piaci szereplők jellemzően reménykednek és ezért nem szórják tovább a korábban felhalmozott eszközöket. Annál is inkább, mert a korrekció olyan magas retrace szintekre ér fel, amivel a piac a fájdalmas veszteségek túlnyomó részét egyszer még utoljára visszaadja a kitartó befektetőknek. A második hullám leggyakrabban igen alacsony forgalom és volatilitás mellett ér véget. Ez jelzi, a vételi erő elhalását.

Eddig a részlet, eddig az elmélet. Nem tettem idézőjelbe, mert ez az inverze annak, ami valójában a könyvekben szerepel.

2008. tavaszára egy Shepard Fairley nevű művész kampányplakátot tervezett Barack Obamának. Azt a plakátot, ami pár hónappal később óriási mozgalommá nőtte ki magát és nyert. Láttam, ott voltam, nem lehetett nem észrevenni. Egyszerű, megrázó, magával ragadó volt a matrica az autókon, vagy a plakát a házak kertjeiben a pázsit közepébe kitűzött táblán. Ott volt a boltok kirakatában, meg a pólókra/pulóverekre nyomtatva. Kommunikációs szempontból pont fején találta a szöget. Az amerikai társadalom éppen pont ezt az egy szót várta. Remény (HOPE). Csak ez az egy szó tudta mozgósítani az USA-t. A növekvő munkanélküliség, a gazdaság zsugorodása, a jólét kártyavárként összeomló szimbóluma az ingatlanpiac ... Mondjam még?

Obama az elnöki széket saját retorikai érzékén túl a plakát megalkotójának köszönheti és minden más, beleértve a támogatókat csak ezután jön. Szakértő ismerőseim a social média (MySpace, LinkedIn, Facebook, Twitter) lehetőségeinek kihasználását emelik ki és a fiatalok mozgósítása motívummal érvelnek állításom ellen. De ha jobban belegondolunk, akkor igazából mellett, hiszen épp ez a plakát kellett a megszólításukhoz. Ugye észrevettük a Che Guevara párhuzamot? Kik tisztelik ikonként őt? Na, ugye, hogy a forradalmi fiatalság.
Egyszerűen szuperman-né tette.

Szóval, kommunikációs szakemberként csodáltam a kampányfogást, de ugyanakkor közgazdászként csóváltam a fejem. Mire beiktatták már kényszerpályára állt minden, nem volt mozgástér. Konkrétan például a gazdaság élénkítése érdekében 0% környékére karcsúsított kamatokat írtunk és írunk azóta is. Intézményesítették a költségvetés mértéktelen túlköltekezését, ami már minden határon túl van. Folytatódott a bailout, sőt a kormányzat időközben garantálta, hogy bárkit megment. Pedig ez az eszköztár a történelemben eddig még egyszer sem működött.

Reménykedni ebben a stádiumban hozzávetőleg annyi, mint tovább ásni a gödröt, amibe beleestünk. Ragaszkodni a struktúrákhoz, amely már működésképtelen. Rombolni tovább, ahelyett, hogy a megújulással, az új lehetőségekkel foglalkoznánk. Mindezt csak azért, mert a társadalom és a politika nem tudja, miként kell a stop loss-t alkalmazni. Helyette inkább azt hajtogatja: „A legrosszabb úgysem történhet meg.” "Majd csak kihúzzuk valahogy."

Nem tudom, mit vártak ettől az egy embertől, még ha a világ legbefolyásosabb embere is. Persze, megrajzolták, itt a mozgóképes illusztráció hozzá.
(klikk a képre - nekünk csak az első 2 perc 05 másodperc érdekes a filmből)


Ahogy lenni szokott, egy ideje alakul már a népharag, ami előbb-utóbb óhatatlanul feléled a reményeket be nem váltó politikával szemben. A héten azután ki is borult a bili, ugyanis a választók „üzentek” a remény megszemélyesítőjének. A massachusetts-i választáson a demokraták és vele Obama elbuktak egy létfontosságú szenátusi helyet. Én tudom, hogy az elnökök és kormányok a kormányzás első évében a világon mindenütt veszítenek a népszerűségükből, de mégis, ez alkalommal egy kicsit más oldalról is szeretném a jelenséget értékelni. Elindult egy folyamat. A második hullámra jellemző remény korszakát hamarosan lezárja valami más. Ez a más a megosztottság, a bizonytalanság, a gyengeség, a türelmetlenség, a lázadás, az elfordulás, a feladás vagy bizonyos helyzetekben az apátia lehet.

Az Obama elnökség első éve. "Obama napirendje megosztja a nemzetet". Hope = remény, NOPE = Dehogy.

A tőzsdével kapcsolatban is tartogatott a hét meglepetést, amit csapásként éltek meg az ottani fronton reménykedők. Az elnök a tőkeáttétel nagyságát 10-szeres mértékre szeretné visszaszorítani, legyen szó az egyszerű devizakereskedőről, mint jómagam, vagy a Goldman Sachs (GS) gigantikus trading deskről. Maui találóan így summázta: "Gyakorlatilag kapott a piac Obamától egy margin call-t", azaz fedezethiány miatti felszólítást.
Pedig közben a világ már éppen hozzászokott, hogy a legnagyobb kereskedő, a GS, negyedévről negyedévre szállítja a csodás eredményeket, ami mögött óriási tőkeáttétel és számítógép-vezérelt HFT programok állnak, amelyek apró centekből csinálják a milliárdokat. A GS automatizált rendszeréhez rengeteg legenda fűződik, például hogy egymaga képes likviditást biztosítani a részvénypiacoknak. Mi lesz ha leáll(ítják)? - ijedezett és tiltakozott a szakma a CFDC felé. A média is rögtön megénekelte a reakciót: „Obamát üzletellenesnek tartja az amerikai befektetők többsége”. Nesze. Ez épp a Világgazdaság Online-ból való, de hozhatnám a külföldi média szalagcímeit is.

Összefoglalva: a múlt hét a reményre és egy tőzsdei mítoszra egyszerre mért csapást, ami hamarosan alapvetően megváltoztatja a piacokon az elmúlt 10 hónapra jellemző karaktert. Szerintem.


Ui: Apropó megosztottság. Mit hoz ki majd a megosztottság az Euro-zónából? Nem lesz vicces.
Ui2: Kíváncsi leszek, melyik politikai erő fogja idén Magyarországon megpróbálni másolni az Obama-kampányt. Ki igyekszik majd a remény motívumra építeni? Melyik párt fog az iWiW-en kampányolni?

A szuperóriás medve listája

Robert Prechter, Elliott elméletének frontembere novemberben jelentette meg Conquer the Crash (You Can Survive and Prosper in Deflationary Depression), azaz cirka "Hódítsd meg az összeomlást" című könyvének második kiadását. Talán a marketingkampány része volt Prechter folyamatos médiaszereplése, meg az is, hogy tudatosan a kelleténél korábban kezdett károgni, még mielőtt a felső célszinteket a piacok elérték volna? Mindenképpen kellett időt hagyni, az üzenet közvetítésére. Jusson el elég fülbe, mert régóta vár(t) erre a pillanatra, arra, hogy jó előre bemondja, és azután igaza legyen. Ez a jövendölés lehet több generációnyi tudós munkásságának beteljesedése.


Nem tudom, mennyire fogy a könyv, mert a ráakasztott bestseller jelző önmagában nem sokat mond Amerikában, lévén annyiféle szempont szerint osztják ezt a címet, amit én már régen nem értek. Viszont az biztos, a jóslat megvalósulásával gondjai lehetnek a hallgatóságnak, mert ha valaki nagy igyekezetében túl korán kiált farkast, akkor amikor valóban menekülni kellene, már senki sem emlékszik az intő szóra. Legfeljebb, aki olvasta a könyvet. Szerintem tudja ezt Prechter is, de valami ebben az 1930-as pandantjához rendkívül hasonló tavalyi korrekcióban kissé megtréfálta. Pont ugyanaz, mint engem - egyszer elmondom, mi, de ma más a téma.

Egy 200+ éves matuzsálem
2002-ben, a könyv első kiadásakor végül nem jött létre olyan mértékű összeomlás, ami az 1789 óta tartó „óriás szuperciklus” (Grand Supercycle) logikájából következne. Itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra és helyezzünk fel legalább egy közelebbi támpontot erre az óriási világgazdasági fejlődési ciklusra: a IV. hullám volt az 1929-32-es korrekció. Azóta tart az V., végső emelkedő szakasz. A dotcom lufi kipukkanásakor 2000-ben úgy tűnt, véget is ér, ezért várta Prechter 2002-ben lefelé a folytatást. Mert ugye az jön, ha egy ötödik hullám vége utáni időszakban a piac úgy trendel lefelé, hogy a hullámokból három mutat le, köztük pedig kettő fel.
Azóta is többször emlegetik, mint legnagyobb tévedését, pedig egy több mint 200 évig tartó ciklus hosszának meghatározásakor 5-8 évet tévedni nem egy nagy pontatlanság. A tévedés egyébként nem volt tévedés, csak kezdetben rosszul tippelt a korrektív alakzat alakjára. Viszont azóta újra összeállt a kirakósjáték.
Innentől már mindenki képben van és tudja hová tenni az átdolgozott és kiegészített mostani kiadást. Mármint miről szól és miért épp most.

Nem a sötét középkor tér vissza
A könyv üzenete szembe helyezkedik a válság előtt/alatt általános „legrosszabb nem történhet meg” hangokkal és az elmúlt év emelkedése után most népszerű „a nehezén túl vagyunk” slágerrel. Amikor az óriás szuperciklus logikája azt diktálja, a java még hátravan és egy évtizedes visszaesés jön létre az emberiség gazdasági, politikai, technikai fejlődésében, akkor korántsem arra kell gondolni, hogy kidobhatjuk az i-Podjainakat és vegyük elő a régi kétkazettás magnókat, vagy poroljuk le a Commodore 64 számítógépünket. Ja, és akkor még nem beszéltünk azon véleményekről, miszerint vegyünk tanyát, meg lovat és kezdjük puszta kézzel és faekével a földet túrni.
Véletlenül sem erről van szó.
Elszaladt az emberiséggel a ló. Költekezővé, követelőzővé, kapzsivá vált olyan szinten, amivel a technológia és a hatékonyság már nem tudott lépést tartani. Viszont még mindig nem látja be, hanem erőszakosan, a 'status quo' fenntartása mellett igyekszik gyors megoldást találni. Erről szól a bailout, a mértéktelen hitelteremtés, a manipulált statisztikák, a torz energia lobbi, a valóságtól abszolút elrugaszkodott 2010-es előrejelzések, legyen szó munkanélküliségről, deficitről, GDP-ről, vagy újautó-értékesítésről.
Szóval előbb-utóbb szembe kell nézni a valósággal, önmérsékletet tanúsítani, kiszórni a csontvázakat, korrigálni a hibákat, változtatni a szemléleten és hagyni kifejlődni azt a technológiát, ami majd megugorja a most még leküzdeni vágyott, vagy figyelmen kívül hagyott korlátokat. Az ehhez vezető út kísérőjelensége, sőt előzménye lehet az évtizedes depresszív visszaesés az emberek hangulatában. Ez lehet pesszimizmus, apátia, félelem, agresszió. Olyan érzelmek, amik nem tesznek jót a tőzsde világának.

A túlélőlista
Ha komolyan hisszük, amit az elmélet mond az óriás szuperciklusokról, akkor már csak a 218 évig tartó emelkedés miatt is távolabbra kell tekintenünk, mint pár hónap, vagy akár 2010. Ennek jegyében érdemes felkészülnünk egy teljes átrendeződésre, egy egészen különleges, új helyzetre. A mikéntre, a teendőkre konkrét lista készült a könyvben. Íme rövidítve, arra az esetre ha tavaly március óta tartó emelkedés egy korrektív zig-zagnak bizonyul. Akkor ugyanis visszatér az eső trend új minimumokkal.
- Ne a részvények közül válogassunk,
- ha már kötvény, akkor csak a tradicionális, minőségi kibocsátókban bízzunk,
- messze kerüljük az ingatlanbefektetést,
- ne vegyünk nyersanyagokat!
Persze nem elég így passzív módon készülni, pár dologban aktívan lépnünk kell:
- Beszéljük le a részvénypiacon, vagy ingatlanba masszívan befektető családtagjainkat az eszközök további megtartásáról. Már ha nem akarjuk, hogy amit megtakarítottak, az elértéktelenedjen a kezükben.
- Döntéseink során ne csak a hazai helyzetet mérlegeljük, hanem globálisan gondolkodjunk.
- A világ különböző részein, de a legbiztosabb lábakon álló bankoknál vezessünk 2-3 számlát.
- Vásároljunk olyan rövidlejáratú pénzpiaci termékeket, amelyeket stabil kormányok garantálnak.
- Legyen (fizikálisan) a birtokunkban arany, ezüst, és platina.
- Tartsunk valamennyi készpénzt. Konkrétan amerikai dollárt. Mindenki inflációra készül, pedig óriási pénzhiány és deflációs időszak jön.
A bejegyzésem megírásával a fentiekért még nem töltöttem volna az időt, de van a listában egy olyan üzenet, amivel mélységesen egyetértek, mert olyasmit közvetít, ami abszolút pozitív, optimista és előremutató. Ezt ajánlom fogadkozásnak az új év elején:
- Foglalkozzunk már most a válság utáni időszakra való felkészüléssel. Például üljünk vissza az iskolapadba, amíg az esés tart. Tanuljunk valamit, aminek hasznát vesszük, ha majd újra talpra áll a világ. Vállaljunk akár kezdő állást alacsonyabb fizetésért, hogy közben olyat tanulhassunk meg az adott iparágról, amivel sikeresen indíthatjuk be saját vállalkozásunkat a mélypont közelében. Így használhatjuk majd ki legjobban az új konjunktúra emelő hatását. Folyamatosan figyeljük a vegetáló vállalkozásokat, hogy az első emelkedő hullámban a lehető legnagyobb diszkonttal szerezhessük meg őket.