Ha elszáll a remény

Bessz piacon a magas - esetünkben a 2009 márciusától induló elsődleges - szintű második hullám jellemző társadalmi kísérőjelensége, személyiségjegye a reménykedés. Mielőtt kifulladna, egészen extrém (be)vállalásokat hoz ki az emberekből. Az újonnan érkezőkből azért, mert azt gondolják vége volt az medve piacának, tehát simán, kockázat nélkül kereshetnek a következő években 50-100-200 százalékokat, az esés veszteseitől pedig azért, mert úgy érzik, egy kicsit nagyobb tőkeáttétellel végre visszahozhatják az előzőleg elbukott vagyont. Hol látszik a "bevállalás"? Nos, a piac messze-messze volt a 2007-es csúcstól, amikor idén áprilisban a zsinórban emelkedő napok száma rekordot döntött és több mint tíz éve nem látott optimista maximumot ért el az opciós piac put/call hányadosa. Tipikus bearish divergencia.

Arról, hogy a remény miként volt meghatározó karaktere a 13-14 hónapon át tartó felfelé korrekciónak, arról a „Che és a második hullám” című bejegyzésemben, januárban írtam.

Természetesen a tőzsdén a reménykedők vágyálma nem válhat valóra, épp ellenkezőleg, csúfos véget ér, amikor bekövetkezik a felismerés pillanata. Az a pont, amikor a trend több szintjén érünk a lefelé tartó harmadik hullámba és a többség belátja, a piacokon nincs helye az optimizmusnak, a válság még nem ért véget. Miért „csak” most látják be? Prechter azt mondja, a csorda valójában nem lát be semmit, hanem a korábbi reménykedéssel szemben a félelem lesz úrrá rajta, miközben elfogy a vásárlóereje, nem marad több mozgósítható tartaléka.

Jut eszembe, rendszeresen elautózom egy közlekedési tábla mellett, ami mindig megmosolyogtat, lévén hamarosan, talán már holnapra (keddre) vonatkozó aktuális tőzsdei üzenetet hordoz. Hope = remény, next exit = következő kijárat. Vagyis a remény innen kitér az uralkodó trend, azaz az esés útjából.

Fotó: MyElliott.blogspot.com

Prechter már-már gúnyolódó megjegyzését és az én viccemet félretéve, mi lehet még az ok, amiért ilyen nehezen esik le a tantusz? Hosszú listában bonthatnánk alá és elemezhetnénk a kérdést. Talán az egyik legnagyobb hiba, hogy a többség a fundamentumokat nézi, a kézzelfogható (ámde manipulálható :() támpontokat keresi, és nem látja be, hogy az előrejelzéshez szükséges információ, objektíven ott van a grafikonokon. Ráadásul jóval előbb, mint ahogy a gazdasági mutatószámok az újabb fordulatot sejteni engednék.
Ha már a fenti képpel kimentünk az utakra, akkor a klasszikus közlekedési hasonlatot idézem; a piac egészére vonatkozó következtetéseket fundamentumok alapján tenni olyan, mint autót a sztrádán csak a visszapillantó tükörből vezetni. Nem tesz jót az egészségnek.

Bár mondok én valamit! A gazdasági mutatószámok nem javultak soha úgy, hogy abból bárkinek vérmes reményeket lett volna oka táplálni. Csak a magyarázók és az ügyes statisztikusok meg a média zsonglőrjei szájából hallatszott a kiabálás, „vegyétek, vigyétek, itt a soha vissza nem térő alkalom”. Ha valaki jobban figyel és a megfelelő kontextusba helyezte a számokat, annak azért a fundamentumok is megsúgják, valami nincs rendben.

Forrás: The Wall Street Journal Recovery Loses Momentum

Idézem a Wall Street Journal július 31-i címlapját, ahol az alábbi grafikon szerintem nagyszerű perspektívát mutat az utóbbi időszak GDP növekedéséről és a munkahelyek számának alakulásáról azzal, hogy összehasonlítja az emelkedés lendületét/szögét három korábbi bear piaci fordulópont hasonló adataival. A másik három felpattanás alkalmával sokkal hamarabb és meredekebb szögben voltak képesek a gazdasági mutatók elrugaszkodni a mélypontról, mint ahogy azt az aktuális recessziós időszakban teszik/tették (current = jelenlegi). A cikk az ábra címével el is jut addig, hogy "Mélyebb recesszió, lassabb talpraállás", de továbbra is recesszió és talpraállás szavakat használja, miközben Elliott Óriás Szuperciklusát figyelembe véve itt rendre depresszió és felfelé korrekció lenne a két helyes kifejezés. Vagy legalábbis felmerülhetnének, mint lehetséges magyarázat a hasztalan kormányzati erőfeszítéseket látva. Sebaj, majd fognak. Odaát. Túl a felismerés pontján (point of recognition).

Erősen aktuális lenne már egy SPX számozást leközölnöm, de éppen beújítottam a lakhelyemet, ami az elmúlt napokban teljesen lekötötte minden erőmet. Remélem, holnap este már nemcsak a backup gépemmel kereskedem és tudok végre rajzolni is. Ha 1056 alá találna esni a piac a holnapi nyitóban, akkor az a iii/(iii)/[i]/3/(1)/[3]-as jelzésű krach indulását jelenti. Azok, akik még újak Elliott dolgában a sok hármast vegyék észre a számsorban.

Che Guevara and Primary Wave Two

Eredeti változat magyarul: Che Guevara és a második hullám
Elliott és a többiek, 2010. január 25.

Three months ago I posted a discussion on hope and the way it shaped the rally from the 2009 lows. The Newsweek cover like this (below) recalls the compelling state of mind which made me write the original Hungarian article back in January. Even with the details that are dated one might find the post timely and get a sense of how the markets ended up here.
BTW, excessively optimistic magazine covers signal oncoming major turning points, don’t they? Prechter once alluded to them as the "cheerleaders for the bull market in the face of historically bearish conditions".

> If Elliott’s theory draws its conclusions by starting out from the global social and psychological processes, the stock index charts and the moods filling people’s lives go hand in hand. We can accurately apply this relationship to forecasts in many areas such social events, fashion and politics as well as finance and investments.

Our analysis of the American stock market suggests that it is rallying a second wave correction of the primary degree downtrend. Elliott sums up the wave personalities for us. You can obtain his characterization of every single stage of an impulse in books dealing with the theory, but referring only to the primary degree of an uptrend in a bull market. They do not explicitly characterize the waves in a large degree downtrend.

There is no need for great creativity to produce the wave personality of the second wave up, correcting in a large degree bearish impulse by switching the emotions and the orientations to the opposite (poles). There would be smaller significance of such a ‘flip over’ at a lower degree of the trend, but at this degree when a single wave can extend for even a year, the time span is adequate to identify social events and processes (with such indicators as magazine covers).

Here you are, take this chunk from Frost and Prechter’s book with some twists:
- Second waves often retrace so much of wave one that most of the painful losses are gained back by the time the rally ends. At this point investors are thoroughly convinced that the bull market has returned.
The fact that certain industry groups show just as good fundamental background and promising tendencies as they did around the preceding (absolute) peak underpins this belief. Recent macro data seem to improve, too. The underlying trend considered up but does not carry to new high.
Players in the market are characteristically full of hope and do not deal in the previously accumulated assets over the market. Second waves often end on very low volume and volatility, indicating a dissipation of buying power, right before yielding their place to the third wave. -

So far you can understand the excerpt, so far the theory goes. I have not shown it between quotation marks since it is exactly the inversion of what you can in truth read in the book.

By spring 2008 an artist, Shepard Fairley designed a campaign poster for Barack Obama. The one that some months later grew into a movement and won the presidency. From communication point of view, it hit the nail on the head. 'The American Dream' went down like ninepins and at that time the society was waiting for one word. HOPE!







Beside his sense of eloquence, Obama owes his presidential chair to this poster and everything else including the supporters come only after it. Experts would argue against the insight above by pointing out the making the most of the opportunities of the social media in order to mobilize the youth.
But if think about it, they could argue for this poster, since it was just what Obama needed to reach and accost this generation.
You spotted the parallel with Che Guevara, didn’t you? What social layer honors him as an icon? Clearly, it is the revolutionary youth, isn’t it?
Obama simply grew up in their eyes as a superman.

By the time he was inaugurated the economy had got under the pressure of necessity, and his range of decisions got restricted. Holding out hope in this stage roughly means sumping the pit that we sink into even deeper. You can try to bail out everything and everyone, stick to the old school model which is unserviceable. All this happens only for one reason, namely, the society and the politics are not aware of how correctly apply the stop loss. Instead, people keep saying, ’The worst cannot happen. Somehow we’ll be able to get away with it.’

Yet, what can they expect from this one man, even though he is the most influential man in the world? They drew their hope from him, and here is the movie illustration about it. (Click and play the first 2 minutes of the JibJab video!)

Fix the USA! Eh..

As usually happens in such situations, over-promising leads to disappointment, and the public wreaks its anger on policies, the political system and structure which have not fulfilled their hopes. This week (rem.: week 4, in January 2010) the upheaval came full force where the voters sent word to the Embodied Hope. The Massachusetts election ended up with the democrats and Obama failing to win a pivotal place in the Senate.

Presidents and governments in any nook of the world lose some of their popularity in the first year of their governing. Yet, this time it can be worth assessing from a somewhat different perspective. A process has set off. The epoch of hope characteristic of the second wave has begun to get closed by something else - feeling. This feeling can comprise being divided, uncertainty, weakness, impatience, sedition, defection, dejection, or in some cases apathy.


The week had a surprise in store about the markets directly, which who had hopes on stock markets consider a threat. The president indicated he would like to allow capital laverage of only 10 times, whether it respects independent foreign exchange traders or the Goldman Sachs gigantic trading desk. It's as if the market got a margin call from Obama. The media praised the move in a banner, ’Obama is regarded as the one against business by most American investors’. Here you are!

Such incidents betray that something has been changing slowly and new emotions have been taking over the dominant position of hope in social mood, which thoroughly alters the global character of markets that was typical over the last ten months or so.