AZ ELLIOTT WAVE INTERNATIONAL AJÁNLÁSÁVAL:

2018. október 1., hétfő

Elliott Wave International ingyenes hét

Október 3-án délután 16:00 órától megnyitja kapuit az éves, szokásos EWI Forex ingyenes hét - (link) kereskedőknek. Általában órástól a havi idősíkokig napi 7-8 frissítésen keresztül követhető a 11 legfontosabb devizapár Elliott-i értelmezése jelölésekkel október 10-ig. Idén újdonság, hogy közvetítik a kriptovalutákat, egész pontosan a Bitcoin, Ethereum és a Litecoin piacát is.

A devizapárok: EURUSD, USDJPY, GBPUSD, USDCHF, AUDUSD, USDCAD, EURGBP, EURCHF, EURJPY, GBPJPY, AUDJPY

Az esemény követése - mint mindig - regisztrációt kíván, de semmilyen kártyaszám megadásával, vagy fizetési elköteleződéssel nem jár. Egyszerűen azt nyújtja, ami a nevében van, egy ingyenes hozzáférést hét napra egy olyan Pro Services fedőnév alatt személyre szabható csomaghoz, amelynek havi előfizetési díja máskor 540 USD lenne!

Angol nyelvű weboldalakkal kevésbé otthonosan mozgóknak készítettem az alábbi útmutatót a regisztrációhoz.

A folyamat itt az Ingyenes Forex Hét internetes hivatkozásán kezdődik: LINK
Ezt az oldalt hozza fel:

Először az EWI regsiztrációnkat hozzuk létre
Most nézzük meg az e-mail fiókunk. Az e-mail címünk és egy tetszőleges jelszó megadására beérkezett üzenet így fest:

E-mail üzenet közepén egy kattintással a megerősítés
A megerősítéssel újra az Elliott Wave International (EWI) oldalán találjuk magunkat, de most már be tudunk jelentkezni az imént beállított e-mail cím és jelszó segítségével:

A bejelentkezés a létrehozott felhasználói fiókkal
Végül helyben vagyunk. Íme az ingyenes EWI hét bejelentkezett állapotban; ez az "előszoba". Még egy kattintás a "Launch" azaz "Indítás" gombra és már látjuk is az Elliott-os számozásokat.

Kattintás arra a narancs gombra és előttünk Elliott világa.
Jó tanulást és nézelődést!

2018. augusztus 30., csütörtök

Fikció

A kereskedői szakma alaptétele, hogy nem láthatjuk a jövőt, nincsenek bennfentes információink. Mire egy adat eljut hozzánk, addigra majdnem minden piaci résztvevő értesült róla. Gyorsabban sem tudunk dolgozni, mint mások, hiszen technológiai előny az adatfeldolgozásban sincs nálunk - utóbbi egy sötét bugyorban a high-frequency (HFT) kereskedő cégeknél létezik.

A grafikonok alapján kereskedők gyakran esnek abba az illúzióba, hogy az előrejelzésben kell jónak lenniük, vagy a gyorsulniuk kell, pedig a ténylegesen megszerezhető előny az árfolyammozgás lekövetésében van. Az elv, miszerint a trendekhez csatlakozunk, nem pedig megjövendöljük őket, első hallásra kétféle reakció egyikét váltja ki sok tőzsdésben. Vagy egyik fülén be, a másikon ki, mondván már csak azért is kell lenni egy formulának, tökéletes alakzatnak, amivel a jövendőmondás márpedig igenis működni fog. Vagy ezen a Szent Grál hívő fázison már átlép, de csak kérdésekkel, ellentmondásokkal találja szemben magát, mert még elképzelni is nehéz, mit jelent tervezni és cselekedni előrejelzés nélkül.

Aki az utóbbi ágon már kicsit is kalandozott, azok kedvéért szeretném a meglátásaimat elmondani, mivel emlékszem, nekem is milyen nehéz volt "a piacnak ezt és ezt kellene tennie" szemlélettől elszakadni és inkább nyomkövető üzemmódra váltani. Évek kellettek hozzá.
Legelőször is nem a "konkrét akcióval" érdemes kezdeni, hanem gondolkodásban megteremteni a fejünkben azt a környezetet, ami egyáltalán a helyes cselekvést majd lehetővé teszi. Erre vállalkozunk ma - szemlélődünk, filozofálunk együtt. Simán lehet, hogy egy kereskedő módszerében ott van az előny, már rég alig kell valamit hozzátenni, vagy elvenni belőle a logika oldalán, azonban magát kereskedői szakmát nem tudja elhelyezni az univerzumban, felépíteni a munkafolyamatát, de főleg megteremteni a helyes gondolkodásmódot. Például nem esett le, hogy semmilyen módszerrel sem tarthatja kezében a jövőt.

Én vagyok az, aki itt a blogoldalon gyakran felrajzolok lehetséges útvonalterveket a grafikonra - akkor mégis mit kardoskodom az előrejelzés ellen? Sőt, Elliott hullámelmélete is az árfolyamok előrejelzéséről szól, nem?

Nem. Mert Elliott nem egyetlen lehetséges kimenetelt határoz meg. Amelyik módszer egyetlen lehetséges kimenetelt ad, az eleve nehéz helyzetbe hozza majd a művelőjét. Építőelemek könyvemben rögtön az első oldalon utalok erre: "a piacok objektív valóságához épp a többféle alternatívában gondolkodás [...] áll közel. [...] A tőzsdén az objektivitás a többfelé gondolkodás képessége."

Másrészt, amikor a blogban "elemzek" és nem kereskedem, akkor lehetséges kimeneteket felvázolok ugyan, de ezeket csak ötleteknek tekintem. Amikor másoknak, vagy magamnak a grafikonon számokkal, betűkkel jelöléseket helyezek el, akkor azt valójában azért teszem, hogy elmondjam az ötletet és egyben vizuálisan megjelenítsem - egy szóval, hogy kommunikálhatóvá tegyem.

A rajzok olyanok, mint az első design látványtervek ipari tervezésben. Minden papírra vetett skicc megépül, legyártásra kerül? Abszolút nem.

De térjünk most már a tárgyra. Az Elliott-i, vagy más típusú ötlet és egy tényleges belépő egymáshoz viszonyított távolságának megragadására van egy kitűnő szavam, ami kifejezi, hogy mennyi önmérséklettel viseltetem, a kiinduló ötleteimmel kapcsolatban. Ott kezdődik, hogy nem használom az ötlet szót, és semmiképp sem a "lehetőség" a pontos zsargon nálam. Szóba sem jöhet! Egy meglátás kapcsán ugyanis még korai lenne ilyen pozitívan bizakodni. Épp hogy negatívan, távolítóan lefokozom az ötleteimet és csak mint "fikciókra" hivatkozom rájuk. Kritikus vagyok, ezért a lefikciózás.

Hozzávetőleg 100-120 fikcióval van dolgom egyetlen kereskedési nap. Amikor valami használható, ismerős "cucc" azaz setup kezdemény konkrét karakterjegyekkel együtt kezdi felütni a fejét, akkor elindul a tervezés. Eleinte csak a "Mi van, ha itt ez a szerkezet folytatódna fel, mert 'bázis' alakul kitörés előtt?" "Ja és mi van, ha behal?" szinten járok. Ha elég sok vezérlőelv igazolja valami helyességét miközben már folyamatban van a hullám (és ugye belépésnek még mindig nem vagyok közelében sem), akkor egy következő lépésben kezdhetem beállítani a megbízásokat. A nyitás, profit záró és stop loss megbízás un. bracket hármas egységét már létrehozom, de még nem éles, a tőzsdére még nem küldöm be, mert további feltételek teljesülésére várok és talán még a megbízható stop helyszín sem állt elő. Nagyjából óránként 4-5, azaz napi 25-30 fikció jut el a setup, vagyis nevezzük úgy "gólhelyzet" státuszba, de ebből végül csak 9-12 kötés - kapura lövés -  lesz. Megtanultam könnyedén elengedni a többit.

Amúgy nem rossz ez a focis hasonlat. Képzeljünk el egy focistát, aki ahányszor hozzá kerül a labda, azonnal kapura küldi, mert ugye a pálya minden pontjáról látható az ellenfél hálója... sőt egy egész csapatot brrr...

Havi szinten 2000-2200 fikció és kb. 150-160 kötés. Azaz az ötlet szintű megfigyelések - amelyek leginkább közel állnak az előrejelzéshez, de egyáltalán nem gondolok így rájuk - kb. 8%-a éli meg a tényleges kötés fázisát. Távol álljon tőlem, hogy a 8%-ot, mint valami követendő "iparági benchmark" mutatót reklámozzam. Simán lehet jó mondjuk a 15-20% is. Egyébként is nehezen mérhető, hogy hány "mi van, ha..." típusú kérdés merül fel egy kereskedőben. Irányadó definíciónak valami olyasmit gondolnék, hogy ha a grafikon egy pontjára ráemeljük a célkeresztet, és fél percnél többet foglalkozunk egy meglátás körbejárásával, vagy bármit rárajzolunk az árfolyamra, akkor az már fikciónak tekinthető.

Tőlem akár a 20% és a 8% kötés a fikcióból arány is rendben lehet, valószínűleg módszer és egyéni stílus függvénye a pontos szám. Azonban sok kereskedő próbálkozhat, akinek 3-4 ötlete akad egy nap és ebből lesz 2-3 kötés, még rosszabb esetben 4. Az pedig arányaiban biztos nem jó. Mert fikciókra kötnek, nem pedig megtörténő, valósággá érő elmozdulásokra. Jegyezzük meg, a jó kereskedő az elengedés mestere.

Minden kereskedőnél hamar eljön az idő, amikor önállóan sikerül meglátni egy valamilyen felismerhető alakzatot. Azonban egy kezdeti felismerés mindig legyen az értékelési, tervezési folyamat kezdete sok-sok később eldöntendő kérdéssel! Biztos van, aki szerint most nagyon evidens témáról rágom a gittet. Azonban látom, hogy milyen sokan az alakzatok, vagy indikációk prediktív mivoltában bíznak... Valójában már a felismerés első pillanatában elköteleződnek. Az ötletre eldől, hogy kötni fognak pusztán egy kontextus elem (árfolyam-alakzat, Elliott-i számozás, mozgóátlag, Fibonacci rács stb.), rosszabb esetben a szomszéd véleménye alapján, csak még egy kis önigazolásra van szükségük. Egyetlen tájékozódási pont megtalálása még nem jelenti, hogy egy elmozdulás megvalósul.

Az előrejelzésért elemzők szemléletre visszavezethető hibák közül talán a legdurvább és piac által legjobban büntetett eset, amikor valaki a kontextusból meghatározott célszintet, vagy horizontális támasz/ellenállást a piac haladási irányával ellentétes irányú belépőre használ. Bizony látok ilyet kereskedőktől...

Pedig a célár csak egy arányosítás alapján létrejött becslés, ami egy elmozdulás nagyságrendjét és nem pontos értékét igyekszik megadni. Egy pontos értékre azért van szükségünk, hogy elkészíthessük a hozam:kockázat számítást, arra az esetre ha a piac "arányossá" fejlődik és így mérlegelhessük, hogy a trade nekünk matematikailag megéri-e. A piacok véletlenszerűen választanak szcenáriót, így véletlen a célár is, azaz ebben az értelemben teljes a káosz. Bármilyen célár számítás, még ha a piac tickre is teljesítené, a legnagyobb fikció.

Általánosságban mondom, hogy fordulatot soha ne vetítsünk előre. Már csak ezért sem fog menni, mert a trendforduló egy folyamat, nem pedig egy esemény, de erről majd máskor...

Visszatérve a (korai) felismerésnél elköteleződésre, ennek nyilván lehet oka, hogy egy kereskedő nem rendelkezik olyan módszerekkel, amelyekkel nagyobb mennyiségű helyzetet tudna feldolgozni. Nekem nyilván könnyebb elengedni napi 100 felismerésből a 90-et, mint másnak 3-4 helyzetből akárcsak egyet darabot is. Megértem, a mindenre elszánt "végre találtam egyet" örömét, azonban a kereskedés nem így működik, mivel nem az előrejelzésben, nem a jövőben bízunk. Őszi szüret idején is fordítunk valamennyi figyelmet arra, hogy a fáról felénk szép arcát mutató gyümölcs másik oldalát is szemügyre vegyük, hátha teljesen rothadt, mert másképp az egészséges közé pakolva mindent tönkretesz - sőt ugye rájöhetünk, hogy nem is érdemes mászni érte.

A kereskedő nem azt nézi, mi lesz a jövő - ha ezt teszi, azonnal megbukott. Hanem azt nézi ami van. Ami már folyamatban van, ami már tényként előállt, leolvasható. Azaz akkor vesz, ha valahol nemcsak bull elmozdulásra számít, hanem amikor már látja a mozgást. A kereskedő összeveti 1) a jelen mozgásról előállt tényeket és paramétereket 2) a múlt történéseivel és 3) az eggyel magasabb idősík jelenével. Ha érti az összefüggést közöttük, akkor az elemzés eredménye pozitív. Azaz megtalálta, hogy a jelen és a historikus múlt hogyan kapcsolódik, ezért dönteni tud a saját érdekei szerint. Nem pedig a jövőről alkotott hitét húzza rá a piacra, kiszelektálva a támogató információkat és hátrahagyva saját profit érdekeit. Nincs köze a jövőhöz és nem feltételez semmit, legfeljebb "ha..., akkor..." feltételek definiál.

Persze ezt könnyebb elmondani, mind megvalósítani - nem is a teljes hibátlan kivitelezés a házi feladat. Most csak egy szót ízlelgessünk egy kicsit. Javaslom tekintsük felfedezésünket a grafikonon előrejelzés helyett fikciónak és akkor nem kötelezzük el magunkat idő előtt, mert tudjuk, hogy még bizonyítékokra van szükség, amit a munkafolyamatunk további lépései hivatottak megtalálni és főleg elismerjük, hogy a jövőről semmit sem tudhatunk. Máris könnyebb lesz így kereskedni.

2018. február 7., szerda

Mikor van trendforduló?

Megfordult-e a részvénypiac? A kérdés így nem pontos. Én az 1 perces, 3 perces trendeket hajtom, ahol is 30-120 percenként következik be trendforduló. A heti, vagy a havi grafikont tekintve akár évek telhetnek el, mire látunk egyet.

Valami biztosan véget ért január 29-én. A kérdés az, hogy melyik a legnagyobb trendszint, ami fordult. Azonnal mutatom, hogy Elliott elvei szerint talán egy Minor szintű (arab számok szintjén bekövetkezett) trendfordulóról beszélünk, de előbb egy gondolat erejéig konkrét dátumokhoz kötődő minimumok segítségével keresek választ a kérdésre. A 2008-as minimum óta tartó emelkedés fordult esésbe? Nem hinném, nincs rá bizonyítékunk. 2011-re ugyanez a válaszom. További barkóba helyett inkább azt mondom ki nagy magabiztossággal, hogy a 2016. júliusában indult Középtávú (3)-as hullám ért véget és egy hozzá mérten arányos korrekció következik az előttünk álló hetekben.


A rajz szerint a zárójeles arab számokkal jelölt (itt piros) Intermediate szintű trend kezdett korrekcióba, azaz nem fordult, de nála egy szinttel lejjebb lévő 'Minor' már igen, az keményen bear. A Minor nagyjából a napos trendnek felel meg, vagyis a hetin még nem beszélhetünk fordulatról. Szaknyelven szólva, szerintem az ötödik hullám megnyúlás a harmadik ötödik hullámát érintette, azaz nem a teljes fő trend ötödik hullámát. Igen, ha tévedek, akkor bent van a végső csúcs és cudar világ jön.

Miért a hirtelen és mély esés? A zárójel piros (3)-as hullám ötödik hulláma megnyúlt és egy parabolát hozott létre. Azaz egy ostoba euforikus agyeldobást, ami nem "tiszteli" a racionális gondolkodás határait. Pl. az egész szerkezet arányos (3)-as pivot csúcsának jól megtette volna a Fibonacci 261.8-as szint 2780-nál, de a vevők csak száguldottak tovább. Közben az RSI naposon és hetesen is egészen abszurd 90-es értékeket vett fel. Ha ilyet látunk, akkor tudjuk, hogy az a későn érkező mohó versenyzőknek bizony fájni fog.

Január 22-én a nagy bull hangulatban jegyeztem meg valakinek, hogy azért aki ezen a napon befektet a Nasdaq-ba (értsd. a megfelelő alapba), annak közel 800 pont stop loss távolságot kell tartania. 800 Nasdaq pont pedig nem terem minden héten. Azóta az említett képzeletbeli stopot ki is szedte a piac: az ötödik hullámok végén az ilyen parabolák szinte mindig teljes retrace-t (visszavételt) kapnak. Az ilyen heveskedést mindig bünteti a piac. Mi a fenének 10%-nál több kockázatot felvállalni egy agyeldobós piacon?

Visszatérve a technikai oldalra. Az ötödik hullám megnyúlás jelenségét részletesen kifejtettem a "Ha túladott attól az még eső trend" című írásomban. Az az írás a ma felvetett kérdések háttértanulmánya. Különösen ajánlom onnan ezt az ábrát [link]. Itt a jobb szélső változatot tessék jól szemügyre venni, annak az inverz (emelkedő) változatát mutatja az élet éles egyenesben a fenti SPX ábrán.

Amikor egy piac RSI-je kiért a zöld fenntartható bull zóna fölé, amit az RSI panelen pirossal bekarikáztam, akkor a várható hozam már jóval alacsonyabb, mint a kockázat, amivel fizetnünk kell érte. Az ilyen túlságosan momentumos, azaz érzelmileg túlfűtött helyzetekből, vagy trendforduló következik, mert a tűz, mintegy beoltja saját magát, vagy
  • - váratlanul hirtelen,
  • - mély, az utolsó durva emelkedést 100%-ban visszahódító,
  • - leginkább zigzag formájú korrekció.
Azt hiszem ez megfelel a leírásnak. De ha nem lenne elég, akkor egy másik példának ajánlom a Bitcoin napos grafikonját lineáris nézetben...

2017. január 1., vasárnap

Azok a híres napok

A trend a fontosabb, vagy a hír?

Felesleges húznom az olvasókat, úgyis tudjuk, mit fogok mondani. Persze, hogy a trend határozza meg, hogy mire viszi végül a hír, ezért egyszerűbb az életünk, ha félretesszük, sőt elkerüljük a híreket. A hírekből nem alakulnak ki trendek; a legtöbb meghatározó hírt nem a nagy fordulópontok közelében találjuk, hanem jó esetben is csak mint a szokásosnál nagyobb gyertyakanócokat valahol belemosódva a trend áramlatába. A trendek mindaddig ellenállnak a híreknek, amíg el nem végezték a küldetésüket.

A hírek talán csak egy esetben tudnak közel kerülni a nagy csúcsokhoz, vagy aljakhoz. Akkor, ha az esemény, amely épp a trend irányába hat (például bull trendben jó hír), olyan célra ugrást okoz, ami végül kimeríti a trendet. A kimerülés (más néven klimax) azért következik be, mert a hírre áll be minden szóba jöhető résztvevő teljes erővel a trend irányába kereskedők oldalára, és ezzel a tendencia elveszíti az utánpótlását. Minden trend addig halad, amíg van aki csatlakozzon hozzá. Ha már nincs új érkező, akkor nincs tovább hajtóerő, üres a tank.

Többször látunk a hír logikája ellen nagyot mozduló piacot, mert a hír egy érzelem-vezérelt állapotot hoz létre a tőzsdén, ami nem fenntartható. Amikor egy hír napvilágra kerül, akkor a hír irányba technikai, vagy fundamentális alapon, de valójában inkább érzelmileg elfogult szereplőket azonnali cselekvésre mozdítja, míg a hír ellenében pozicionált gyenge kezek megfutamodását eredményezi szimultán, szinte percek leforgása alatt. A cselekvők motivációja érzelmi indíttatású, mert félelmet, vagy izgalmat generál bennük az esemény, miközben nincsenek matematikai előnyben.

Ez a másik tényező pedig a szinkronban, azaz egyszerre cselekvés, hiszen a hír bejelentése mindenkit egy időpontban érint, ezzel mintegy összesűrűsíti a reakciókat. Azaz akinek érzelmi motivációja van, az azonnal lép, miközben az árfolyam igazi trendjéhez igazodó csoport beleértve magamat is, nem tud mit kezdeni a helyzettel és épp ellenkező módon cselekszik, azaz épp, hogy nem cselekszik. Vagyis a cselekvő csoport nem reprezentálja a piac egészét, a nagyobb kép kontextusát, hanem tulajdonképpen egy rövid ideig tartó vákuumban érzelmileg túlfűtve rángatózik. Ezt a "nincs mit tenni hír alatt" dolgot nemsokára folytatjuk a képek alatt, összekötve a volatilitás jelenségével.

Nézzük az EURUSD devizapárban a Trump győzelmet november 9-én. Sokkoló meglepetés, ami hirtelen dollár-inflációs félelmeket okozott és vele egy 300 pipes megugrást az árban. Igen ám, de a devizapár a 2015. márciusi mélypont óta egy oldalazásban, még konkrétabban egy háromszögben konszolidálta a megelőző eső trendet. A hír egy csapásra kiszippantotta az előzőleg kiegyenlített, ezért oldalazó piacból az eladókat, de az emelkedés nem jutott át a kritikus 2016. májusi C ponton. Így lett belőle a harmadik fals felfelé kitörési kísérlet a háromszög záró E hulláma. A napos RSI előzőleg a D pontnál fenntartható bear trendet jelzett. Jött is az eső szakasz, a hír pedig bármennyire is sokkoló volt, logikusnak tűnő hatásának gyorsan nyoma veszett.


Akkor mindig a hírrel ellen kell menni? Nem. A leghatározottabban nem erről beszélek. Legyen az áron a szemünk! Csak, és kizárólag! Mint itt (a következő képen) december első hétfő reggelén. Vasárnap volt ugyanis az ominózus olasz népszavazás, amiből az következett, hogy jaj, tovább destabilizálódik az euró-zóna. Mellesleg Renzi miniszterelnök lemondott. Piac kinyit, 85 pipes rés, majd nem sokkal később a pénteki záróhoz képest 165 pippel lejjebb a piac. Az egész meddig tartott? 3 órán át?

De Cimballi, hiszen a trend irányába jött a hír! Ez így igaz, azonban a trend épp lassuló fázisba lépett, ahogy azt az RSI divergenciája jelezte. Lassulásban nem adunk bele egy résbe, nem adunk alacsony áron, mert nem éri meg. Magasról érdemes shortolni és amikor az árfolyam letörik, akkor nemsokára zárni az eladási pozíciót. Ezért nem számít a hír. Elliott flat korrekciója nem volt kész, hiányzott még a C, hogy meglegyen a teljes A-B-C szerkezet. Aki adta a hírt az egy B hullám mélypont körül piszkált bele:


Mi az, hogy a magamfajta "nem tud mit kezdeni a helyzettel"? Mert a profi játékos tudja, hogy nincs előnyben, konzisztens eredményre nem lesz képes, mert a zavarosban nem lehet bemérni a célt és a kockázatot. Ez a kettő pedig mindenképp kell a setup meghatározásához.

Egy kereskedőnek a volatilitás - vagy még inkább, az egyes szakaszelemek nagyságrendje - adja a léptéket, hogy milyen távolságra lehet jó eséllyel lőni és ami még fontosabb, milyen árat érdemes fizetni érte kockázat formájában. A hírre a volatilitás hirtelen kiugróan magas lesz, többszöröse a megelőző időszak normális szintjének. Ha a kereskedő megpróbálná - mondjuk - a kamatemelés előtti órák piaci rajzolatát alapul venni, akkor nagyságrendekkel mellélőné a kalkulációját. Például kisebb kockázatot mérne fel, mint ami a hír után ideálisnak tekinthető. A kereskedés matematikájában a túl kis kockázat (stop távolság) alkalmazása alacsony találati aránnyal párosul, vagyis sűrű kis veszteséggel.

Akkor becsülje meg a kereskedő, hogy mennyi lesz az új lépték a hír után? Nem tudja, mert nagyon nagy a hírek utáni kilengések statisztikai szórása és kevés a minta nagysága. Másrészt tényekre építjük a tervünket, nem feltételezésekre. Az lenne csak az igazi kártyavár, ha a véletlenszerű eloszlásban, de valószínűségek mentén teljesítő környezetben mi elkezdenénk feltételezgetni, megálmodni sarokszámokat. Végképp kiengednénk vele a kontrollt a kezünkből...

Vagy várja ki a hírt és a közvetlen utána következő gyertyák alapján vegye fel a kockázatot? Az sem fog működni, mert a hír után hamarosan csökkenni kezd a volatilitás, és igazából az kezd érvényesülni, visszatérni, ami a hír előtt a nagyobb idősík ciklus alapján indokolt. Vagyis ezzel meg túl magas kockázatot vállalna, miközben a céljait a piac a csendesedő kilengések miatt nem érné el. A találati arány valamit javulna, de pocsék hozam:kockázat aránnyal járna, illetve olyan trade helyzetekkel, amelyekkel csak az idő menne nyerés, vagy vesztés nélkül.

Azaz minek állnánk le egy olyan helyzetet kereskedni, ahol nem tudjuk belőni a kereskedő hozam-kockázat-találati arány háromszögét, és meghatározni az előnyt. Az adatok egy része egyszerűen átmenetileg nem fellelhető. Mit tettem az amerikai elnökválasztás előestéjén pontosan 21:28-kor itt valós időben a blogban? Félreálltam: ---"még kicsit fel, azután jön a mindkét oldalt szétziláló rángatózás, amíg nem rendeződik a az elnökség dolga...
Minden setup leáll."

A kereskedés, a grafikonról leolvasható tényadatok alapján a "Mi éri meg most?" kérdés megválaszolása. Ha nincs jó minőségű adat, akkor nincs válasz.

Azt igyekszem megvilágítani, hogy a hír hatása egy
  • extrém,
  • érzelmen alapuló,
  • nehezen, vagy egyáltalán nem paraméterezhető,
  • rövid távú
  • nem fenntartható
  • torzulás a trend hátán.

A hír átmeneti, heves kiszámíthatatlanságával ellentétben a jófajta trend mozgatórugója a piaci résztvevők együttes attitűdjének fokozatos, több fázisom keresztül történő megváltozása. A trend tehát nem történik csak úgy hirtelen, ezért van időnk megfigyelni, megérteni, felmérni és tervezni. Kapkodásra pedig semmi ok. A hírre elmozdulás egy magas emocionális töltettel rendelkező rövidke epizód, a trend egy fenntartható folyamat egy egész nagy történet, ami a piaci résztvevők árhoz való alapvető viszonyulásában bekövetkező változásokat jeleníti meg. Nézetemhez hasonlóan Elliott is valami nagyon hasonló mozgatórugót látott a grafikonon kirajzolódó alakzatok mögött.

Szóval csak szépen lassan, módszeresen idén.
A momentum legyen velünk 2017-ben is! Vagy Zsivány Egyes módra:
A momentum velem van és egy vagyok a momentummal.

2016. december 11., vasárnap

Ha rés, hát rés

Az S&P500 a várakozásomnál jóval kisebb korrekciót teljesített, meg sem közelítette a lefelé várt 2.156-os, ideálisnak tekinthető szintet. Mi több, a november 10-i lokális maximum és a december 1-i minimum között ott maradt egy rés (ld. a mai első grafikon). A rés egyértelmű választ ad a kérdésre, hogy honnan érdemes shortolni: egyelőre sehonnan. Még akkor sem, ha hétfőn nyitás után rögtön esne a piac. De tényleg ne kapkodjunk, hanem vegyük sorba az adatokat és a következtetéseket.

Miért beszélek résről? Ez a magam sajátos szóhasználata azokra az esetekre, amikor egy trendelő szerkezetben az ellenirányú mozgások (korrekciók) között semmiféle átfedés sincs. Azaz rés van közöttük. Úgy is mondhatnám, - és ez már jobban Elliott - hogy az átfedés hiánya a harmadik hullámok idején megfigyelhető jelenség. Elliott rendszerén kívül gondolkodva csak józan paraszti ész kell belátni, hogy ha a potenciális támasz szintjéig sem jut el egy piac mielőtt a vevők újra bejelentkeznének, akkor a bikáknak bizony sürgős a pozíciók növelése / megnyitása. Nem egyszerűen türelmetlenségről árulkodik, hanem a vevők magabiztosságáról is. Ugyanakkor az eladói oldal szemszögéből nézve, ez a sikertelenség bizonyítéka, hiszen a legminimálisabb célárakat sem érik el a medvék. Az eladók ezek után kétszer is meggondolják, mikor kontrázzák a meglévő trendet.


A következő információ, ami a bikákat igazolja az a kis 100%-0%-200% jelölés a grafikonon. Elvileg a november 25-30 dupla-csúcsos korrekció a lassulás jele. Ilyenkor az újabb kitörésre játszó bikák, közülük is a momentum kereskedők, akik klasszikusan a korrekció mélységének megfelelő utazásra vállalkoznak (felfelé a kék 200% szintre), nem érik el a céljukat és nehéz helyzetbe kerülnek. Itt azonban egy percig sem izzadtak, hanem simán nyerőt könyveltek el és úgy gondolják, lesz ebben még több is felfelé. Alig várják most, hogy visszaessen egy picit a piac és jönnek vásárolni újra. Amíg a piac képes átlépni azt a 200%-os jelzést, azaz a legagresszívebb vételi stratégiák számítása bejön, addig nincs tartós fordulat.

A napos RSI alakulása a következő adat, ami a bikák mellett szól és a medvék számára aggasztó. Nem elég, hogy az RSI kiszökött a fenntartható bull trend felső zöld zónájába, de még ráadásul új maximumra is gyorsult az indikátor, meghaladva a november 25-én mért sebességet. Ez így együtt azt mondja nekünk, hogy ha a héten kapunk is egy-két bear napot, akkor a leendő lokális maximumra csak valamilyen alacsonyabb trendszint hármas (itt karika kis római hármas) jelölését tehetjük ki. Ilyen helyzetben minden esés hivatalból korrekciónak tekintendő.


A hetiben még mindig ott van a sáv lehetősége. Ne felejtsük el ezért pénteken megnézni a heti gyertya zárójához tartozó RSI értéket, mert egy egészen kis bull zárás is kiteheti a heti idősíkot fenntartható bullba. Ha az RSI kiér 67-ig, akkor onnantól nem tekinthetjük semmiképp sem másnak a hegymenetet, mint a havin megmaradt bull trend visszatérésének. Most egyelőre a nagy B lehetőség még egy picit az asztalon marad.

Ma nem gyártok előrejelzést, mert egész mást szerettem volna mutatni. Miként lehet érzelmektől mentesen, egyszerű tényeket leolvasni a grafikonokról. Hol jár az RSI: milyen nominális, és milyen relatív értéknél? Van-e átfedés a hullámok között? Elérik-e a momentum stratégiák a céljukat? Ezek mind ellenőrzőlista elemek, amelyek nem mondják meg, mi fog történni, de azt már inkább, hogy mit érdemes, vagy mit nem érdemes tennünk.

- Szisztematikus ellenőrzőlistákra helyezem a kereskedési döntéseimet. Ez az énfajta tudatosságom, amelyen keresztül sok felesleges vesződségtől és találgatástól kímélem meg magam. Velük formáltam egy pragmatikus megközelítést Elliott felfedezése alapján és építettem fel a Kerülj előnybe! tréningprogramot is.

Jelen helyzetünkben, amikor minden szempontból a bikáknak áll a zászló, természetesen nem fix, hogy az innen meglehetősen távoli célokig még heteken át emelkedik a piac. A kérdésre adott válaszok erre nem nyújthatnak garanciát. Akár holnap simán lefordulhat a piac, de ez nem a gyakoribb kimenetel lenne. Ha mégis bekövetkezik, akkor az ilyen paraméterekkel rendelkező helyzetből tartós bear fordulat ritkán jön össze, ezért nem gyártunk rá tervet. Ha eső órák jönnek, azt jobb most korrekciónak tekinteni és longban gondolkodni. Ha bear elfogultságunk miatt a vételben gondolkodás nem menne, akkor minimum addig kell a kezünkre ülni, amíg nem jön egy napos alacsonyabb tető. A grafikonok olvasása már csak ilyen egyszerű...

Rendszeres olvasók

Alakzatok bar grafikonon

ALAKZATOK AZONOSÍTÁSA

Prechter könyv

Kötvénybaj

Europai válogatás

A Mánia vége

Alapleckék

Magunk döntsünk

Diverzifikáció?

FOREX video

10 piaci tévhit

Mítosz a Fed körül

8 könyvrészlet

Theorist '09. nov.

15 írás ill. video a hitelválságról

Mozgóátlagok

Címkék

200 SMA (3) AAPL (2) adósság (5) Amibroker (2) André Kostolany (1) arany (4) aritmetikus (1) Barack Obama (2) báziscsatorna (4) belső nap (1) Ben Bernanke (1) Birger (1) Bollinger (1) Brikka (1) BUX (6) carry-trade (1) CFD (1) Charles Collins (2) Charles Dow (1) Club EWI (18) Conquer the Crash (2) csorda (4) csordaszellem (5) csúzli (3) DAX (6) defláció (4) depresszió (8) deviza (13) diagonal triangle (6) Dick Diamond (2) divergencia (4) DIX (1) dollárerősödés (12) double key reversal (2) Dow Jones (36) dupla hármas (7) dupla kulcsforduló (3) E-mini future (46) ék (8) Elliott magyarul (7) Elliott Wave Principle (9) Elliott Wave Theorist (9) Elliott-ciklus (17) előfizetés (8) elsődleges trend (12) ending diagonal (10) erősödő dollár (4) EURHUF (1) EURJPY (1) eurozóna (3) EURUSD (30) evening star (1) expanded flat (9) extension (12) extrém ármozgás (1) ezüst (3) FED (8) fej-váll alakzat (8) Fibonacci (33) flash crash (8) flat (17) Forex (6) Fotex (1) földgáz (1) fraktál (11) FTSE (1) Futures Junctures (4) GBPJPY (1) Goldman Sachs (3) Görögország (3) Hang Seng (1) háromszög (20) hatékony piac (2) hope (2) hullám személyiségjegye (11) infláció (1) inside day (1) IOU dollárok (1) Japán (3) Jason Farkas (2) Jeffrey Kennedy (11) jelzálog (2) Kína (3) kollektív hangulat (8) kombináció (10) korrekció (20) könyvajánló (4) kőolaj (1) kötvény (1) külső nap (1) leading diagonal (1) lineáris gondolkodás (3) logaritmikus skála (1) MACD (5) Mandelbrot (1) megnyúlt hullám (2) mérés (6) Minyanville (1) momentum (8) Morgan Stanley (1) mozgóátlag (3) munkaállomás (1) Nasdaq (28) Newsweek (1) NFP (4) Nikkei (2) Nonfarm Payrolls (3) nyersolaj (2) NYSE (4) opció (1) óriás szuperciklus (14) OTP (3) outside day (4) pánik (6) pit noise (1) Ralph Nelson Elliott (8) regular flat (3) remény (4) Robert Prechter (28) RSI (11) Russel (3) short (3) Short Term Update (3) slingshot (4) social mood (5) Socionomics (6) SP500 (107) spirál (2) SPY (55) Steve Nison (1) Stochastic (1) Stocklandyard (2) stop loss (2) szándékos csőd (1) szentiment (1) szignálvonal (1) szójabab (2) tananyag (25) Thomas Bulkowski (1) throw-over (2) tovahaladó háromszög (4) trendcsatorna (22) trendvonal (2) tréningprogram (12) túladott (5) túlvett (5) TWS (1) USD (14) USDCHF (1) valószínűség a tőzsdén (3) Vancouver (3) Venezuela (1) vertical spread (1) vezérlőelv (8) Wyckoff (1) XLE (1) Zaner (4) zigzag (35)