Elliott záró diagonálja

Elliott hullámokról, alakzatokról az első magyar nyelvű könyv

Amikor két éve a Tudásbázis cikkek között Elliott alakzatairól szóló sorozatomat írtam, akkor nem volt külön fejezete a záró diagonálnak. Ezt bőven pótoltam a Kerülj Előnybe Elliott hullámaival! tréning 64 oldal terjedelmű "Építőelemek" alapozó jegyzet kiadványomban. A mai bejegyzésben szinte szó szerint leközlöm a záró diagonál (ending diagonal) leírását.

A második rész, a kiadvány 28-64. oldala, melynek tartalomjegyzéke a következő:
Záró diagonál - Indító diagonál - Megnyúlás - Csonka impulzus - Zigzag és dupla zigzag - Flat - Háromszögek - A váltakozás vezérlőelve - Korrekciók mélysége vezérlőelv - Vezérlőelvek a DJIA történelmi grafikonján - Fibonacci matematika - Fibonacci retracement - Trendirányú Fibonacci kivetítés

A DIAGONÁL - ZÁRÓ VÁLTOZAT

A trendmozgató, tehát az eggyel magasabb rendű, uralkodó trenddel megegyező irányú, mindig ötös szerkezetű alakzatoknak két típusa van: az impulzus és a diagonál. Trendelő mozgásban a piac ezen két sematikus forma egyikének szabályszerűségeit követi.

Az impulzus szabályok tárgyalásakor már tisztáztuk, hogy a lökéshullám 1-es, 3-as és 5-ös alhulláma maga is minden esetben ötös szerkezetű trendmozgató alakzat, de közülük az 1-es és az 5-ös nem minden esetben impulzus (lökéshullám). Ebben a két pozícióban állhat ugyanis a konvergáló trendvonalak által határolt, ék formára emlékeztető diagonál elnevezésű alakzat is. Noha az impulzus párhuzamos csatornájával szemben a két konvergáló határoló trendvonal a diagonál legelső szembetűnő ismertetőjegye, ennek ellenére nem kötelező kelléke. Sőt, esetenként az alsó és felső határoló vonal teljesen párhuzamos. Két változata létezik, a „záró” és az „indító” megjelenési forma.

Az ending diagonal (rövidítve: ED), vagyis záró diagonál a trendmozgató alakzatok közül az a típus, amely elnevezéséhez híven trendet záró 5-ös és korrekciót befejező C hullámok pozíciójában tűnik fel, azaz kizárólag egy lökéshullám, vagy korrekció utolsó egysége lehet. Az alakzat megjelenése a meglévő árfolyammozgás kifulladására utal, ami egy, vagy két, a korrekciókra jellemző tulajdonság megjelenésében jelentkezik. Olyan, mintha a ciklus jobb (impulzív) és bal (korrektív) oldalának szabályszerűségei keverednének benne. Elliott szavai szerint akkor tűnik fel, amikor a megelőző hullám(ok) „túl messzire, túl gyorsan” haladt(ak). Az alábbi ábra sematikus példája azt a kontextust mutatja, amelyben a záró diagonál egy Elsődleges rendű lökéshullám végén a Középtávú (5)-ös jelölésű hullám pozícióját foglalja el.

8. ábra: Záró diagonál (5) hullám pozícióban.
(Nem az egész alakzat az ED, hanem csak az (4)-(5)-ös jelölésű szakasz)

A legfontosabb eltérést az impulzushoz képest az ED 1-es, 3-as és 5-ös alhullámaiban találjuk, ugyanis azok nem ötös, hanem hármas szerkezetűek, mindannyian a korrektív alakzatok között később tárgyalt zigzag formációk. Élő grafikonon a diagonál kialakulásának folyamatát követve ne fektessünk túl sok energiát az zigzag alhullámainak minden áron való beazonosítására. Azt vegyük csak észre, hogy a trendirányú szakaszok, noha viszik előre a piacot, sehogyan sem látszanak ötös tagolású egységnek. Nincs meg bennük az impulzusok tiszta képe.

A szakirodalom szerint a közbeeső 2-es és 4-es korrekciók ugyancsak zigzag szerkezetek, bár véleményem szerint a négyes alhullám pozíciójában ritkán feltűnhet éles ’a’ szakasszal induló háromszög is. A záró diagonál szerkezeti képlete így 3-3-3-3-3 lesz, szemben az impulzus közismert 5-3-5-3-5-ös tagolásával.

A másik korrektív alakzatoktól kölcsönzött ED sajátosság, hogy 1-4 alhullámai hajlamosak átfedésbe kerülni egymással. Ez ismét csak nem kötelező kellék, de ritka az olyan előfordulás, amikor a negyedik hullám nem az egyes területén végződik. Azaz a diagonálra nem érvényes az impulzusokat definiáló, átfedésektől mentes szerkezetet előíró kardinális szabály. Ettől még 3-as alhullám a diagonálban sem lehet a legrövidebb, és sem a 2-es, sem pedig a 4-es alhullám nem korrigálhat 100%-nál többet.

A záró diagonál trend irányában haladó alhullámai tehát már egyáltalán nem tudnak teljes öt hullámból álló alakzattá fejlődni, ráadásul szinte mindig 1-4 átfedés alakul ki - mindez Elliott olvasatában az eggyel magasabb trendszint közelgő végére utal. Az egész struktúra arról tanúskodik, hogy a piacnak már nincs elegendő ereje minden részletében szabályos lökéshullámot létrehozni. Az alakzat végén bekövetkező le-, illetve kitörésben a piac kétszer-háromszor akkora sebességgel halad, mint a megelőző időszakban, a záró diagonál kialakulása idején. Ha például 20 periódusra (pl. órára) volt szükség a diagonál öt hullámának kialakulásához, akkor a piac 7-10 periódus alatt eléri az ED kiindulási pontját. Elliott így fogalmaz: „A [záró] diagonál végén drámai fordulat következik be, amely nyomán az árfolyam igen meredek szögben teszi meg az utat az alakzat kiindulási pontjáig és még valamennyit.”

Ha a záró diagonált követő elmozdulás nem hozza ezt a „drámai” karaktert, akkor vagy nem fejeződött még be az alakzat, vagy pedig az alakzat kontextusa körül nincs minden rendben. Ha a trend valóban vezető szintjén találunk rá, akkor ritkán marad el a hirtelen elmozdulás. Bármilyen szintű 5-ös vagy C hullám lehet ED. Például egy impulzus harmadik hullámának ötödik alhulláma is. Az utóbbi eset az Építőelemek könyv 5. ábráján szemléltethető. A konkrét helyzetben a diagonálunk a (3)-as jelölésű hullám Minor 5-ös alhullám szakaszában jelentkezik, akkor az ugyan véget vet az Intermediate (3)-as emelkedésnek, de amint az uralkodó trendszint logikájából következik, a piac a (4)-es oldalazást hajtja végre, és legfeljebb a (4)-es A szakaszában tapasztalunk valamennyi „drámát”. Jóllehet az sem éri el a diagonál kiindulási pontját. A záró diagonál a legpontosabban időzíthető, ezért viszonylag könnyen kereskedhető alakzat, ennek ellenére mindig figyelmet szükséges fordítani a kontextus körültekintő definiálására.

9. ábra: Minor szintű bearish záró diagonál belső szerkezete és jelölése

Az emelkedő záró diagonál mindent összevetve bearish, a délnek haladó előfordulása pedig bullish. A bekezdés felett és után látható két ábra útmutatást ad a belső szerkezet megértéséhez és a jelölések helyes alkalmazásához. Amíg az ED öt fő hullámát számokkal, addig az eggyel alacsonyabb rendű zigzag alkotóelemeit betűjelölésekkel látjuk el még a trend irányába is. Az utolsó [v]-ös végpont ritkán igazodik az [i]-[iii]-as határoló vonal meghosszabbításához, hanem az esetek nagy részében túllendül rajta.

10. ábra: Bullish záró diagonál belső szerkezete és jelölése

A záró diagonálra vonatkozó kötelező érvényű szabályok gyűjteménye:

- Öt hullámból álló, befejező alakzat kizárólag 5, vagy C hullám pozíciójában;
- Minden hulláma három alhullámra tagolódik, így a képlete 3-3-3-3-3;
- A 3. hullám nem lehet az 1-es, 3-as, 5-ös hullámok közül a legrövidebb;
- A 2-es hullám nem mehet az 1-es kiindulási pontján túlra, valamint a 4-es mindig kevesebb mint 100%-ot korrigál a 3-as hullámból.

A szabályok, mint objektív érvényességi határok megsértése a diagonál esetén is az értelmezés hibáját bizonyítja, ezért az ily módon tévesnek bizonyuló szcenáriót elveti.

Kiadó: Nagyferenczi László, (c) 2012 Minden jog fenntartva
A könyv ára PDF formátumban 3.000 forint, vagy PDF és EPUB együtt 4.000 forint. Megrendelhető: az Cimballi weboldalon.
További info: cimballitrading@gmail.com

A könyvet bárki megvásárolhatja, nem szükséges hozzá tréningen részt vennie.
Tovább a megrendeléshez - Építőelemek könyv

A kiadványt 4 MB méretű PDF formátumban forgalmazzuk, de epub-ot is tudunk biztosítani Az elektronikus formátum miatt nincs postaköltség és a vételár megfizetése után 24 órán belül megküldöm a letöltési linket.
Részletes instrukciókért a fenti email címre kérek megrendelést.

Az ék mechanikája I.

Az egész 2009. szeptember 23-án kezdődött azzal, amikor az S&P 500 index nap közben új hat hónapos csúcsra emelkedett ugyan, de végül jóval az előző napi minimum alá zárt. Hosszú idő óta először ez volt az első disztribúciós nap, amikor valami gyengeséget mutató gyertyaalakzatot láttunk az átlaghoz és a megelőző napokhoz képest is magas forgalom mellett.

Nem probléma. Egy ilyen nap nem a világ csak annyit jelent, ha még több jön belőle, akkor lassítsunk a vételekkel, húzzuk rövidebb pórázra pozícióinkat.
Végül nem is a disztribúciós napok sora, hanem valami egész más tette veszélyessé a helyzetet. Szeptember 23-a óta az amerikai index 8 alkalommal ment újabb hat hónapos csúcsra, de az akkori és a legutóbbi maximum érték között mindössze 3.4% a különbség! Azaz a momentum stratégiával a "kitörésekben" (akár nyolc alkalommal) vásárlók alig-alig vannak nyerőben és már elég régen ülnek a pozícióban ahhoz, hogy türelmetlenkedni kezdjenek. Ha türelmetlenné válnak, akkor a helyben topogástól előbb-utóbb csalódottak lesznek. Ha pedig csalódottak, akkor sérülékenyek. Ha sérülékenyek, akkor egy negatív hír, vagy egy makro adat közelsége, vagy egy spekulatív beleadás, vagy akár csak a csúcsok körül általában megnövekvő volatilitás bármikor láncreakciót indíthat el azok között, akik az elmúlt szűk három hónapban nem jutottak elég profithoz.

A technikai elemzésben ismert ökölszabály, hogy ha egy piac harmadszorra-negyedszerre közelít egy szinthez, akkor már nagyobb a szinten való áthaladás esélye, mint a fordulaté. Itt nyolc áthaladást - kitörést - láttunk, de egy sem vitte szignifikánsan magasabb szintre a piacot, ugyanakkor mindegyik alkalmas volt arra, hogy újabb reménykedőket ültessen be alig jövedelmező vételi pozíciókba. És itt az "alig jövedelmező" a kisebbik gond, mert a másik oldalon aránytalanul magas a kockázatuk, hiszen március óta nem volt egy a bika uralmát megerősítő magasabb alj.

Egyelőre még minden esést megvesznek, szóval még mindig van a jó fajta, partira későn érkező vevőkből. Még akkor is, ha múlt héten, Dubai kapcsán már nagyon rezgett a léc.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy egy ilyen hír lehet egy trendforduló oka. Nem. Szó sincs róla! A szikra ugyan lehet a puskaporos hordóban, de a valódi ok, a vevők erőtlensége, és/vagy a disztribúció (a részvények bennfentes terítésének) erőssége. A grafikonokon ez az a folyamat, jelenség, ami ék formájában rajzolódik.

Ismerjük az éket, gyakran találunk rá a garfikonokon, de talán kevesen tudjuk, hogy mitől olyan veszélyes alakzat. Nos, a fentiek adják a magyarázatot.
Amiért a tőzsdések mégis gyakran rálegyintenek, az az, hogy nem mindig tud hatalmas és hirtelen pusztítást végezni. Végképp kevesen vannak tisztában vele, hogy a végkifejlet az éket formáló alakzat Elliott-cikluson belüli elhelyezkedésén múlik.



De ne rohanjunk ennyire előre, előbb tisztázzuk, hogy az Elliott terminológia nem használja az "ék", angolul "wedge" kifejezést, hanem logikusan háromszögek kategóriájába sorolja az alakzatot. "Diagonal triangle" az elnevezés, amin belül még tovább pontosít az elmélet. Ha egy nagyobb trendet alkotó hullámstruktúra 5., végső hullámának helyén áll, vagy egy trendet követő korrektív A-B-C szakasz C hullámaként foglal helyet, akkor "ending diagonal" néven különbözteti meg. Az "end" szó utal a fennálló trend, illetve korrekció közelgő végére. Ha egy új trend elején, első pozícióban, vagy egy korrekció elején, az "A" helyén találkozunk vele, akkor "leading diagonal". A "leading" jelentése vezető, tehát belőle a háromszög irányával megegyező trend folytatására lehet következtetni. Megjegyzem, ez utóbbi elnevezés nem Ralph Nelson Elliottól származik, mert ő maga ezt a változatot még nem fedezte fel.

A háromszögek között azért különleges, mert a klasszikus háromszögekkel, szűkülő alakzatokkal ellentétben nem korrekciós feladatuk van, hanem önálló trendszakaszként funkcionálnak, vagyis kialakulásuk alatt folytatódik a korábbi trend. A trendelő alakzatokból meg azért lógnak ki, mert az egyes hullámok (trendszakaszok) között folyamatos átfedés van, azaz pl. az éken/ending diagonalon belüli negyedik trenddel szemben haladó hullám beleér a trenddel megegyező irányba közlekedő elsőbe. Az átfedések igen, de a pontosan illeszkedő összetartó két trendvonal nem feltétlen ismérve az alakzatnak.
Az átfedések bemutatására itt az ideje elővennem az S&P 500 chartot. Szerintem a bekarikázott részek senkinek sem kerülték el korábban a figyelmét, lévén elég sok kellemetlenséget okozhattak a hosszabb távra szánt pozíciók kistoppolódása miatt.
Hát-hát, amolyan haladtunk is előre meg nem is. Elliott az alakzat létrejöttét - az imént már mondtam, ő még csak a trend végén megjelenő változattal foglalkozott - azzal magyarázta, hogy az azt megelőző hullámmozgások "túl gyorsan és túl messzire" szaladtak. Na, ilyen érzésem grafikonok rajzolgatása nélkül is van.

A mi aktuális ending diagonal alakzatunk a március óta tartó emelkedés végén áll. Ez az emelkedés a korábbi eső trend korrekciója, amely korrekció 5-3-5 szerkezetet mutat, azaz 5 hullám fel A-ba, majd 3 le B-be, majd újabb 5 fel C-ig. (Ezt nevezzük egyébként zigzag-nek, de most csak a zigzag C hullámával, mint ending diagonal alakzattal foglalkozunk).

Így jutunk el a nagyobb struktúrán belül a trend végét jelző átfedésekkel teli beszűküléshez, amelynek képlete 3-3-3-3-3, három fel, három le, három fel, három le, három fel, miközben a forgalom általában csökken, az Advance/Decline indikátor pedig az első hármas vége, azaz az 1-es hullám után már nem megy újabb csúcsra / mélypontra.

A mostani egy meglehetősen trükkös ending diagonal. Ugye, ezen túl már mindig használhatom ezt a kifejezést az ék helyett? Szóval trükkös, mert a legtöbb instrumentum árfolyamgrafikonjára igen nehéz berajzolni, de akár sikerül, akár nem, ne ragadjunk le a tankönyvi sablonoknál, hanem az ábra mögött rejlő folyamatot, annak elvi mondanivalóját fedezzük fel az élő grafikonon és lépjünk időben, ha kell.

Azért éppen ma mondom el mindezt, mert az alakzaton belül vészesen elfogyott a hely, így a pénteki USA makroadatok, vagy valami nagyon közeli, heteken esetleg napokon belül bekövetkező esemény által beindított lavinára számítok a tőzsdéken.
Persze azt is látni kell, a szezonalitás, a szokásos év végi bull, ebben a pillanatban ellene szól egy ilyen fordulatnak, de Elliott elméletében még talán annak is van hely, hogy egy úgynevezett "throw-over" jelenséggel kitartson a bika az év végéig. A throw-over hirtelen megnövekvő forgalmú néhány periódusú (mondjuk 2-3 napos) markáns átlépést, túllendülést jelent az emelkedő ending diagonal felső határoló trendvonalán, mielőtt az alakzat végül összeomlik. (Írok majd róla egyet, ha bekövetkezik.)
Gyakorlatilag 11-12 értelmes kereskedési nap van még hátra az évből, amit az intézményi alapkezelők a jutalékbónuszok, és a jövő éves marketingkampány miatt nyilván szeretnének kihúzni nagyobb esés nélkül. Talán egy pár napos throw-overrel sikerülhet nekik.

A 13 Elliott-hullám közül az ending diagonal az egyik legkönnyebben megkülönböztethető, ugyanakkor kereskedése legjobban tervezhető. Visszatérünk még erre, de nem lehet mindent egyszerre :)