A végtelen kredit II.

(Fel)veszi, vagy nem veszi?

Az első rész [link] a szerdai 4+%-os SP500 emelkedés Elliott-i összefüggéseit és kontextusát taglalta, ma tegyünk egy kitérőt a megelőző hírre és annak társadalmi hangulat vetületére. Az ötletet egy EWI cikk adja, Központi bankok összefogása a válság megállítása érdekében?...[link] címmel.

A cikk november 30-án, szerdán az alábbi idézetből indul ki:
"A világ giga jegybanki ötösfogata, nevezetesen a Fed (USA), Kanada, Anglia, Svájc és a közös Európai Köponti Bank fennállásuk óta a legnagyobb bejelentésüket tették. Nyilvánvalóan végigdolgozva a keddről szerdára virradó éjszakát a Fed együttműködésbe tömörítette a nagy játékosokat, hogy előálljon egy olyan cselekvési terv, amely megerősíti a hitelezők és a hitelből finanszírozók közötti bizalmat. Ahogy The Wall Street Journal fogalmaz, ez a legnagyobb szabású nemzetközileg összehangolt pénzügyi akció 2001. szeptember 11 óta."

De figyeljünk oda! Ebben az a szép, hogy az idézet forrása nem szerdán készült, hanem 2007-ben, és nem a múlt szerdai mentőakcióról szól, hanem egy négy évvel ezelőtt, december 12-én, szerdán tett bejelentésről. A cikk szerzője, V. Pokhlebkin felfedezte a döbbenetes párhuzamot a 2007. decemberi Prechter-féle Theorist komment és a mögöttünk hagyott hét eseményei között. És még a szerdai nap is egyezik.

Tudjuk mennyire sikerült akkor megállítani a válságot. A rákövetkező 15 hónapban 50-60%-ot estek az indexek.

Szerkezetileg, a hullámok nyelvén is igen hasonló a helyzet ma. A piac épp egy lokális maximumát találta meg akkor, méghozzá a Minor szintű felfelé irányuló 2-es hullám korrekció végét. Most is egy második hullám végét várjuk hamarosan...

Előkerestem az eredeti 2007-es Theorist-ot és egy másik bekezdés ragadta meg a figyelmemet, ézért váltok és inkább azt idézem tovább a fenti cikk helyett. A pár mondat Robert Prechtertől, segít megérteni a hírek és a tőzsde kapcsolatát Elliott elmélete szerint, illetve bemutatja a kollektív hangulat - gazdaság - adósság - politika négyszög összefüggéseit:

Theorist 2007. december / "Meglepő lenne-e azzal szembenézni, hogy a szerdai hírek és a vad árfolyammozgás már csak ismétlése a történelemnek? Mert, hogy így van. Az 1929. szeptember-novemberi összeomlás idején a bankok szövetségbe tömörülve több alkalommal bejelentették erejük egyesítését a részvényárak alátámasztása érdekében. Belebuktak. Viszont a mai jegybankok / központi bankok sokszor nagyobbak, erősebbek, mint bármelyik intézmény a legnagyobbak közül 1929-ben. Végtelen kredit (hitel) áll rendelkezésükre, míg a valós pénzen (aranyon) alapuló rendszer nem köti gúzsba őket. Nem mások ezek, mint szuperbankok, amelyeknek hatalmukban áll hitelt létrehozni a semmiből; az ügyfélnek, a fogyasztónak csak az a dolga, hogy kérje ezt tőlük.

Épp itt a probléma! Valakinek kérnie, igényelnie kell. A rendszerbe kerülő hitel mennyiségének növelése azon áll, vagy bukik, hogy van-e, aki hajlandó és képes felvenni. Az adósoknak eléggé bízniuk kell a saját jövőjükben ahhoz, hogy felvegyék ... a központi bankok által nyújtott hitelt. A jelenkor szűnni nem akaró dilemmájának gyökere így valójában nem mechanikus, mint ahogyan azt a 'monetáris mérnökök' hinni szeretnék, hanem pszichológiai. Bernanke azt gondolja, csak megnyom egy gombot és azzal elkerüli a deflációt. De nem lehet gombokat nyomogatni egy [globális] tömegen. Helyette inkább az nyomogat gombokat rajtad."

A "hedgelt" pozíció rejtett buktatója - olasz módra

Jason Farkas írása

-- Az eredeti cikk arról, hogy az International Swaps Dealer Association miként lehetetlenítette el az államadósságok finanszírozásában alapvető funkciót betöltő CDS piacot: The Hidden Risk on a "Hedged Position" [link] --

A nagy múltú Jefferies (szimbólum: JEF) bejelentette, hogy 2,2 milliárd dollár értékben csökkentette szuverén államadósság kitettségét az EUR övezetben. Csak a múlt héten, az azt megelőző hónapokról nem is beszélve, az európai adósságot finanszírozó intézmények egész sora deklarálta, ők bizony minden kockázatot kivédtek CDS (Credit Default Swap) "hedge" pozíciók létesítésével.

Mégis, ha az imént említett Jefferies csoport pozícióit ellentétes irányú ügylettel biztosították, akkor miért volt szükség a csökkentésükre? Most van hedge, vagy nincs hedge?

Íme a játék a színfalak mögött: A szuverén államadósság pozíciók birtokosai és egyben hedgelői ráébredhettek, hogy sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint voltak korábban. Miért?

Valószínűleg a múlt heti görög mentőcsomag "önkéntes" kötvényleírás része állhat a háttérben. Vagyis a megállapodás azon pontja, amely rendezi, hogy a kötvénytulajdonosok a követelésük mekkora részét látják majd viszont. Az ISDA az 50%-os leírást "önkéntesen" végrehajtható műveletként jelentette be, azaz technikailag ez nem minősül államcsődnek.

Tudniillik, ha Görögország nem fizeti vissza a kölcsönvett pénz 100%-át, az feketén fehéren csőd lenne. Viszont, mivel a görög kötvények tulajdonosai (nem kevés EU, ECB és IMF birkózás nyomán) elfogadták a rendezési tervet, miszerint minden dollár görög tartozás fejében 50 centet kapnak, anélkül, hogy a görögök hivatalosan bedobnák a törölközőt, ezért ez egy "önkéntes" lemondó nyilatkozat. Csak a csőd szót ki ne ejtse senki a száján!

Ha már viszont a görög vágás ilyen "önkéntes" alapon ment, akkor miért ne nyilváníthatnák a továbbiakban bármelyik másik EU tagállam adósságára vonatkozóan az enyhítési alkut "nem-csődnek"? Épp itt van az eb elhantolva. A CDS csak csőd bekövetkezése esetén védi a hedgelt pozíciót, ezért az ISDA döntés értelmetlenné tette a CDS intézményét, legalábbis 50% veszteség erejéig.

Mit foglalkozzunk ezzel? Íme, hogy miért érdemes:

Tegyük fel - csak feltételesen persze -, hogy számos európai bank tart szuverén kötvényeket a portfóliójában olasz és portugál adósságból. Az "önkéntes rendelkezést" megelőzően, [főleg, ha nőtt egy ország adósságához kötődő kockázat], akkor ahelyett, hogy megszabadultak volna a kötvényektől, védekezés gyanánt CDS kontraktusokat vásároltak, arra az esetre, ha a kötvényt kibocsátó ország becsődölne. Azonban ha az ISDA nem hajlandó az ilyen leírásokat csődnek nyilvánítani, akkor a CDS hedge pozíciók nem töltik be azt a funkciót, amiért létrehozták őket. Akkor pedig a csökkenő kötvényárak jelentősége abban áll, hogy az amúgy is feszült piacot egyenesen robbanékonnyá teszi.

Ez az ami ironikus; az ISDA, EU, ECB és az IMF nagy igyekezetében, hogy a görög leírás tovagyűrűző hatását kivédje, akaratlanul növelte annak esélyét, hogy a válság átlépje a határokat. Azzal, hogy a CDS védelmi funkciót nem hagyták működésbe lépni, beszűkítették az szuverén adósságot finanszírozók körét, a kötvényvásárlók ugyanis ezentúl kevésbé képesek fedezni a pozícióikat. Mi több, növelték a kötvénypiac potenciális eladóinak körét.

Zárásul érdekes lehet még a jelenség Elliott-i vonatkozása. A socionomics tudomány álláspontja szerint bear piacok idején a központi hatóságok, kormányok egyre többet avatkoznak be. Azonban az erőfeszítéseiket ritkán koronázza siker, mivel előre nem látható komplikációk lépnek fel, független attól, hogy milyen intézkedéseket foganatosítanak.

Ahogy Bob Prechter írta az Elliott Wave Theorist [link] 2011. júliusi számában:
"...ha bekövetkezik a deflációs összeomlás, akkor a CDS-ek nem működnek majd. A CDS-t kibocsátók is becsődölnek. Ebből nincs kiút."

Cimballi széljegyzete: Jason barátom épp egy hete írta ezt a cikket, ami akkor még alig volt több mint teória és feltételezés. Az EWI csütörtökön közölte le a gondolatmenetet, annak hatására, hogy a világ harmadik legnagyobb adósságpiaca, az olasz kötvénypiac a hét közepén kis híján végzetesen megborult. Mutatom lejjebb a 10 éves kötvény határidős grafikonját. A tanulság nem más, mint amit Jason is elmond. Egy túlfeszített piacon a beavatkozási kísérlet hozhat átmeneti enyhülést a tünetek tekintetében, de a következő pillanatban máshol, még kritikusabb helyen dugja elő a fejét a probléma, amit nem sikerült alapjaiban orvosolni. Az olasz költségvetés élet-halál harcot vív a maga adósságával, ezen jogi kategóriákkal történt kavarás nyomán pedig elveszítheti a finanszírozási forrását, mivel azok az intézmények, amelyek az ügyes hedge manővereknek köszönhetően szinte végtelen mennyiségben hajlandóak lennének vásárolni az adósságból, nem tehetik meg, mert nem tudják magukat bebiztosítani csőd esetére. Amíg a görögök problémája nem ügy, akár a hajuknál fogva is ki lehet őket rángatni, addig az olasz kötvénypiac nagyságrendje miatt nincs az a kormány, vagy európai hatóság, amely elegendő pénzt tudna biztosítani egy mentőakcióhoz.

Vészjósló pánik az olasz határidős kötvénypiacon november 9-én,
szerdán és az azóta bekövetkező enyhülés

Az adósság hálójában

A magyar gyökerekkel rendelkező Jason Farkastól, az EWI kamat-, és kötvénypiaci szakértőjétől jelent meg a héten egy videó "Debt Man's Curve", azaz az "Adós görbéje" címmel. A cím egy szójáték, ugyanis a 60-as években egy népszerű sláger címe mindössze két betű különbséggel ugyanez volt, csakhogy az akkori "Dead Man's Curve" jelentése tükörfordításban "Halott ember kanyarja". Ráadásul a két kifejezés angol kiejtése közel azonos, úgyhogy ha az adós ember változatot kimondjuk, akkor valószínűleg egy amerikai tüstént visszakérdez, hogy jól értette-e.

Az alábbiakban ajánlom figyelmetekbe a 10 perces anyagot, amelyet az EWI oldalán megjelent
Video: Bond Issuers Aiming Toward Debt Man's Curve
cikkből érhettek el. Tartalmilag foglalom össze Jason meglátásait, kiegészítve néhány más forrásból vett adattal.

A görbe azt szemlélteti, hogy az egyes kötvénykibocsátóknak milyen esélyeik vannak a kötelezettségük teljesítésére. Evidens, hogy minél több adóssága van egy kibocsátónak (országnak), annál nehezebb visszafizetnie azt. Ráadásul az esélyeit tovább rontja, ha magasabb kamatot kell fizetnie az adóssága után; a magasabb kamat exponenciálisan nehezíti az adósság visszafizetését. Ezt jelképezi a videón kommentált parabola.

Tegnap kérésemre Jason összefoglalta, hogyan tekintsünk általánosságban a "Debt Man's Curve"-re. A magyar hallgatóságnak szóló exkluzív magyarázatát idézem:
"Ez egy elvi megközelítés, ami az adósságra, mint egy síkos lejtőre tekint. Nyilvánvalóan a '80-as években, a nagy bond bull kezdetén is meg lehetett rajzolni egy ilyen görbét, csak éppen semmi haszna sem lett volna. Azonban most egész más a helyzet. Manapság, amikor az adósság jelentős részének csődjére számítunk a 'Debt Man's Curve' arról az ingatag, veszélyes helyzetről szól, amelyben számos hitelfelvevő találja majd magát."

Hogy kire, mekkora kamatot mérnek ki, az nem feltétlenül az eladósodottság mértékétől függ, hanem a piac értékítéletétől. Attól, hogy a kötvénytvásárlók milyen esélyt látnak arra, hogy a kibocsátó képes lesz visszafizetni az adósságát. Így a kamatszintet (akárcsak az összes többi piacot) valójában egy pszichológiai tényező vezérli - egy "veszélyérzet" függvénye és kevésbé egy objektív kalkuláció eredménye.

A görbe felső végén Venezuelának 14,71% kamatot kell megfizetnie, mert a piac megítélése szerint ott akár 80% is lehet egy államcsőd valószínűsége. Ugyanakkor a lista biztonságosnak tűnő alján Japántól 1,1%-ot kérnek, ha 10 éves futamidőre államkötvényt bocsát ki, mert a piac rendkívül biztos a japán adósság visszafizetésében. Pedig ők ott keleten a hosszú időn át kényelmes helyzetükben, az olcsó finanszírozás miatt a fejlett országok között messze-messze a legmagasabb GDP arányos adósságot halmozták fel. Japán ebben az összehasonlításban 190-200% között jár, míg mondjuk a sokszor biztos csődként emlegetett görögök 110-115%-nál tartanak, mégis 10,48% kamatot fizetnek. Csupán érdekességként teszem hozzá gyorsan: az USA a maga GDP-je 53 százalékával, labdába sem rúg, bár ezt az alacsony számot egyes szakértő elemzők egy ügyes "könyvelési" húzásnak tulajdonítják.

Ahonnan ide kanyarodtunk: Az alacsony kamatszint tehát egy pszichológiai tényező eredménye és nem jelent garanciát, arra hogy az adott ország már akár középtávon ne kerülhetne szembe egészen extrém fizetési / finanszírozási nehézségekkel. Japán esetében a parabola mentén történő felfelé elmozdulás rendkívül veszélyes. Pl. egy 2%-os szintre növekvő kamatszint a hatalmas mértékű eladósodás miatt az államkassza bevételi oldalának közel 25%-val egyező költségvetési többletkiadást jelentene.

Jason felhívja a figyelmet, hogy a görbe tetején négy dél-amerikai országot találunk, 10% feletti 10-éves kamatszinttel. Venezuelának, Brazíliának, Ecuadornak és Argentínának nyilvánvalóan nehezen sikerül a finanszírozáshoz szükséges forrásokhoz hozzájutnia, miközben a szuverén államadósságról érkező hírek és elemzések nagy része nem róluk, hanem Európáról, vagy Kelet-Európáról szól. Pedig érdemes lenne a fülünket Dél-Amerikára is hegyezni, mivel a parabola felső zónájában egy újabb kamatemelkedés már könnyen végzetes lehet.

Aki pedig Jason Farkas ábrája helyett, mellett a nem túl szofisztikált 1964-es dalra is kíváncsi, annak itt van egy feldolgozás:

Sóbiznisz

Lassan már vagy két hete, amikor egy pillantást vetettem a 1012 fórum topic-ra és megragadta a szememet egy hozzászólás, amit ezúton a mai bejegyzésem felvezetéséhez kölcsön is veszek Szarvasvadásztól:

"Az én felfogásom szerint nem is a naaagy jövendölés a legfontosabb az Elliott elméletben. Ezért nem érdekel annyira a 10-20 éves előrejelzés (amelyet ugyan jó tudni, de számomra megjátszhatatlan - lehet, meg se érem)...
Nekem elég a kisebb-nagyobb trade setup-ok felfedezése, amelyek jól megjátszhatók ...Minuette, Minute és Minor hullámszinten (=időtávon, párnapos/párhetes és hónapos időtávokon)."

Hát ez az! Vadásznak nemcsak igaza van, de a fenti gondolatát érdemes egy kicsit ízekre szednünk, mert fontos és aktuális tanulságot hordoz a "mire fókuszáljunk, ha Elliott hullámait követjük" kérdés.

*Mi van a nagy zuhanással? Úgy Óriás szuperciklus szinten?
Továbbra is úgy tartom, bekövetkezik. Viszont van-e jelentősége a kereskedési tervem szempontjából? Nem sok. Sőt, inkább visszakérdezek, ki az az elvadult aki egyáltalán ilyet "kereskedik"?
Prechter? Kizártnak tartom.
Kicsit gondolkodjunk erről együtt a jelenlegi, távolabbi kép (számozás) perspektívájából, de szelídítsük a szintet kettővel lejjebb. Ha minden igaz, akkor a ciklus szintű c hullám tart lefelé a 2007-es csúcsról (az ábra bővebb értelmezése a Hol bujkál a medve című áprilisi írásomban fellelhető):


Ha valaki 2007-ben éppen elcsípte határidős short pozícióval a csúcsot és azt mondja, ő végig megtartja a ciklus szintű c aljáig, az meglehetősen furcsa kijelentést tett. A piac 2009 márciusáig esett 7.836 pontot, ami 39.180 USD nyereséget jelentene egyetlen E-mini kontraktuson. Elnézést, de ki annyira őrült, hogy miután látja, hogy vége az első ötösnek lefelé (P1), azt mondja, végigülöm a pozícióban a második hullámot, nem baj, ha közben majdnem 25.000 dollárt visszaadok a nyereségemből, mert két év múlva a harmadik hullámban lefelé lesz új mélypont? Ez nem életszerű. Meg egyébként is, ha a Dow végül 1000-ig esik, akkor is a teljes nyerőjét kockára teszi azért, hogy a következő években még további 27.000 dollárt nyerjen a bolton, feltéve, hogy mindenben igaza van.

Elliott világában a 10-20, vagy éppen 50 év múlva befejeződő Szuperciklus szintű korrekcióról szívesen társalog az ember, már csak a téma tudományos szenzáció volta miatt is, de igen kevés hasznát veszi a tőzsdei kereskedési döntéseiben. Ezért sorolom én ezt a "show-business" kategóriába, ami a tömegek szórakoztatásához kell. Ez az a szenzáció, ami átlépi a média zajszintjét, és az üzenete talán már eljut az emberek fülébe.
Ismétlem, legitim ez a szint is, de haszontalan tőzsdei szempontból.

Amúgy a hétköznapi, tőzsdén kívüli döntéseknek, már inkább ez az időtávja. Egy ilyen szintű elemzés súgja meg, hogy ne most kezdjünk új vállalkozásba, ne most vegyünk ingatlant újabb hitelből, általában kerüljük az eladósodást, becsüljük a készpénzt, tegyük a nyugdíjpénztárunkat a létező legkonzervatívabb eszközalapba.

A tőzsdés léptéke
Ha napi bontású grafikont vizsgálunk, akkor elsősorban a Minor szint, ami kellemes, elfogadható találati aránnyal előre jelezhető napon túli pozíciókat ad annak, aki nagyjából olyan 6-10 hetes időtávban gondolkodik. A most várt Minor hármas 2007. végi "pandantja" december 11-től 2.341 Dow pontot utazott 27 kereskedési nap alatt. Ezen a szinten van idő megvárni a megerősített fordulatot a napi grafikonon, vagy ha valaki finomkodni szeretne, akkor mondjuk, egy 120 perces bontásban. Ha 200-300 Dow pontot kivárunk, akkor is marad bőven "juice" a hullám végéig, sőt a várható hozam még a réskockázatot is bőven megéri.

Amiről még esetleg van értelme napon túli pozíció végett nézelődni, elemezni és neked, kedves olvasó, a bejegyzéseimet értelmezni, az eggyel kisebb [i]-[ii]-[iii]-[iv]-[v]-[a]-[b]-[c] jelöléssel ellátott Minute szint.
Még ennél is alacsonyabb szinten, figyelembe véve a rüvidülő hullámokat, a réseket és a napon túli kereskedéshez szükséges stopok hosszát, már a csak a daytrade játékosoknak és szemléletnek terem babér.

Daytrade belépők a blogban?
Mire tehát egy kisebb Minuette, vagy Subminuette lehetőséget a nagy timeframeken beazonosít az ember, addigra már késő beszállni. Mire megrajzolnám, elmagyaráznám és a blogban elolvasná valaki, addigra vége lenne a kereskedési lehetőségnek. Ennek ellenére, amikor éppen aktuálisan nincs Minor szintű pozíciós kereskedési lehetőség, akkor napon belül ezekkel lehet jól eljátszadozni.

1,2 és a 3
Maradjunk a Minor szintnél. Egy Minor 1-es nagyon gyakran felejtős kereskedési szempontból. Nehezen előre jelezhető, csak igen elnagyolt várakozásaink lehetnek a hosszára, vagy az időtartamára vonatkozóan.
Most is ennek voltunk a szemtanúi 2010. április 26-tól. Még arról is tudományos értekezéseket lehetne folytatni, hogy egyáltalán hol volt a vége és évtizedes tapasztalattal rendelkező top elemzőket is őrületbe kerget a kuszasága.

Engem is számtalanszor megvezetett: a hosszával kevésbé gyűlt meg a bajom, de az időtartamát folyamatosan képtelen vagyok/voltam eltalálni.

Minor 2 felfelé? Arról meg annyit mond Elliott, hogy a hossza legfeljebb Minor 1 100%-a lehet. Köszönjük szépen, de ez megint nem ad ideális keretet a pozíciós kereskedelemhez.

Nevezd aminek akarod
Mostanára kézenfekvő, hogy Minor 3-ra miért várunk - megfelelő a hossza nagyobb bontású grafikonon felvett napon túli pozícióra, jól előre jelezhető és majd (remélem) látni fogjátok, hogy szép tiszta a belső szerkezete, amelyben nem kell túl sok alternatív számozást figyelembe venni.

A fórumokon "armegeddon" meg más hasonló "drámai" jelzőket akasztanak rá, de legyünk ennél sokkal mértékletesebbek és pontosabbak. Nevezzük csak simán Minor 3-as hullámnak, amit hideg fejjel azért várunk, mert kevesebb fejtörést okoz és tisztább képet ad majd úgy 2.500-3.000 Dow ponton át.
Vagy ha valaki terjengősebb elnevezést keres, akkor hívhatja a "felismerés hullámának a rövidtávú (Minor) trend szintjén", amit a kellő magabiztossággal tudunk lekereskedni, ha itt lesz végre.
Ezért lógunk a szeren.

Hiszem, hogy az évtizedes piaci folyamatok és a teljes Elliott-i látószög megismerése szükséges az árfolyam-változások megértéséhez, de a konkrét pozíciókra vonatkozó döntések kimunkálásakor már kevésbé érdekel, hol lesz a piac évek múlva. A módszer csodálatán túl jussunk el oda, az legyen a cél, hogy meg tudjuk mondani, mit várhatunk az éppen előttünk álló naptól, hová álljunk, hogy az ajánlati könyv jó oldalán találjuk magunkat.

* Szeretném hangsúlyozni, hogy a csillag jelzéstől a bejegyzés már a saját értelmezésemet és véleményemet tükrüzi, Szarvasvadász pedig lehet, hogy mást szeretett volna a tőle idézett pár sorával sugallni. Majd elmondja, ha így van.

Európa válsága!

Elliott hullámai az utóbbi hónapokban mindvégig szépen jelezték, milyen zűrök lehetnek itt, a közvetlen szomszédságunkban Európában. Mai összefoglalásomban az Elliott Wave International előfizetői tartalmából emelek ki részleteket, illetve a február 26 - április 28. között publikált 9 grafikon segítségével adok mélyebb betekintést a folyamatba.

Az ingyenesen letölthető, korábban csak pénzért megvásárolható kiadvány címe és linkje: European Debt: An Elliott Wave Perspective, azaz "Az európai adósság az Elliott-hullámok szemszögéből".

Mára a kormányoknak jóval kevesebb erőforrása maradt a mentőcsomagokra, ahhoz képest, mint ami a válság elején, 2007-ben rendelkezésre állt, viszont a trend, amivel küzdeniük kell, egyre erősebb. Ráadásul a társadalmi szintű tiltakozóakciók nehezítik, lassítják, sőt politikailag felvállalhatatlanná teszik az újabb mentőakciókat.

Általánossá vált az európai politikában az "aki időt nyer életet nyer" megközelítés, vagyis betömjük a léket a hajón, nyugtatjuk egy kicsit magunkat, azután reménykedünk, hátha nem tör be újra a víz. A kérdés, mikor keletkezik egy akkora lék, amivel már nem lesz mit kezdeni.

A görögök példáján láthattuk, milyen gyorsan válik semmivé egy év - alacsony szögben - emelkedés, amikor újabb csontvázak esnek ki a szekrényből, majd elszabadulnak az indulatok.
Egyáltalán, miként válhat finanszírozhatatlanná egy egész állam? Na, ebből a szempontból igazán tanulságos a 2-éves görög állampapírhozam grafikonját közelebbről szemügyre venni a kiadvány 4., 5. és 7. oldalán, különös tekintettel arra, hogy az ábrák nagy része tartalmazza az akkori, élő Elliott-számozást. Ez az, amikor egy háromszögből, 6,5% körüli szintről előbb csak lassan indul el felfelé a hozam - mintha egy háromszög utáni könnyed ötödik hullámra készülne -, majd eldurvul a helyzet és pillanatok alatt 8%-nál, majd végül 18% felett találja magát a hozamszint.
Persze itt nem is Görögország a legnagyobb probléma; Európa elég erős és nagy, hogy egy ilyen lokális "helyzetet" megoldjon. Az igazi időzített bomba más országok költségvetéseiben ketyeg; az EU tagállamok jó részében bármikor megismétlődhet a "görög dráma". Egy olyan világban, ahol az emberek türelmetlenek, a politikusok gyengék és félnek, ezért a megoldási terveik abban merülnek, ki, hogy a kifizethetetlen adósságot miként helyettesítsék egy másik adóssággal, ott csak a mikor a kérdés. A lavina nem.

Ui.: A kiadvány letöltéséhez, az ábrák tanulmányozásához ingyenes Club EWI regisztráció szükséges. Akiknek még nincs, azoknak mondom, hogy egy név, jelszó és e-mail megadásából áll. Az EWI a világ legnagyobb piaci előrejelző cége, kellőképp komoly ahhoz, hogy a rábízott adatokat megfelelően kezelje.
Magukat az emlegetett ábrákat szerzői jogvédelmi okokból nem szúrhatom bele a bejegyzésem szövegébe, de magatok is simán hozzá tudtok férni, ezért ez nem lehet akadály.

Have a Stake in Europe's Financial Future? You Must Read This EXPLOSIVE New Free Report including nine charts >

Elliott Wave International's "European Debt: An Elliott Wave Perspective" is a timely five-page report jam-packed with analysis originally published only for paying subscribers. Download it now to see how Elliott wave analysis anticipated the Greece debt problem, and learn what the crisis means for the future of the euro -- and European solidarity.