A valami pedig az, hogy tulajdonképpen kétféle trendet figyelünk, az egyik az árfolyamtrend, a másik a momentum trendje. Az árfolyam haladási iránya ott van a grafikonon, egyszerűen értelmezhető módon, a momentum változási irányát pedig az indikátorokon - RSI, Stochastic, CCI, ROC, Williams %R, MACD görbéken - követhetjük. A formulák valamilyen formában mind az árváltozás sebességét mérik.
Mi történik, ha a momentum nem halad tovább egy emelkedő árfolyamtrenddel? Vagy másképp: Mit jelent az árra vonatkozóan, ha például egy Stochastic indikátor délnek veszi az irányt, miközben előzőleg együtt emelkedett a trenddel?
Sokba kerül, ha valaki olvasatában ez univerzálisan trendforduló közeledtével egyenlő. A helyzet sajnos nem bír ilyen egyszerű lenni. Persze vissza lehet nekem, a kérdezőnek válaszolni, hogy attól függ, éppen honnan fordul az oszcillátor. Rendben, pontosítom a kérdést, mert valóban attól is. Legyen akkor a túlvett zóna környékén! Ilyenkor ugyanis, ha egy stabil trendről van szó, akkor három különféle kimenetellel számolhatunk:
- az árfolyamtrend lassul, de egy alacsonyabb sebességgel továbbhalad;
- vagy a trend szünetelni kezd, amíg átmenetileg egy oldalazó, vagy éles korrekció veszi át a helyét;
- vagy trendfordulónak nézünk elébe.
Szerintem az utóbbi kevesebb, mint az esetek 1/3-ában valósul meg, ezért sokan megtapasztalták már a saját bőrükön, hogy a tankönyvekben szereplő klasszikus bearish indikátorjelzés meg sem kottyan az emelkedő árfolyamnak. Épp csupán a trend lassulása követi, akárcsak itt:
A példa kedvéért kiragadott ábrán barna egyenesekkel igyekeztem szemléltetni, hogy az indikátor irányváltásával itt épp csak az árfolyam emelkedésének szöge változik. Az indikátor lefordulása szeptember közepén önmagában nem eladási jelzés, hanem egy figyelmeztetés: érdemes a stoploss szintek meghatározásakor kicsit feszesebbnek lenni és nem ilyenkor kell újabb longokat indítani, amikor a momentum trendje szemben halad a pozícióval. A nagy találati aránnyal működő kereskedéshez nemcsak az árfolyam szempontjából kell a helyes oldalra állnunk, hanem a minőségi belépőhöz az erőt vagy gyengeséget mutató momentumtrend támogatására is szükségünk van.
A fenti példában jelöltem egy pontot, ahol azután mégis eszünkbe juthatott a short lehetősége. Az indikátor igen kitartóan csorog lefelé, addig-addig, amíg az 50-es középvonal közelében is produkál végül egy ún. bearish cross-t, azaz egy olyan jelzést, amikor a Stochastic átmetszi a szignálvonalat. Előzőleg is volt kettő, de azok közül egyiket sem lehetett jelentős short jelzésnek tekinteni, mert az árfolyam csak lassulással, némi oldalazással reagált rájuk, miközben az oszcillátor egyébként magas szintje bármelyik pillanatban megengedte volna az erős felfelé folytatást. Itt viszont az árfolyam végre az indikátorral tart és bemutat egy olyan esést, amely pontban nagyobb az előző két kis momentumjelzéshez kapcsolódó negatív elmozdulásnál. Ráadásul a "cross" olyan indikátorértéknél - 55 körül - következik be, ami biztosan a jelentős 50 alá viszi az indikátort. Azért jelentős, mert az oszcillátor onnan már az esés momentumát méri.
Amúgy minden félrehallás és hibás értelmezés kiindulási pontja egy szerencsétlen szóhasználat, amivel a szakirodalom túladott, vagy túlvett zónának nevezi az oszcillátorok alacsony, illetve magas értékét (pl. 30 alatt és 70 felett). A "túlvett" szó önmagában felhívás táncra, hogy adjunk bele, valójában azonban a mögöttes magas oszcillátor érték a matematikai formula megalkotóinak szándéka szerint "csak" erős, nagy sebességgel felfelé haladó trendet jelent. Közelebb járunk a helyes értelmezéshez, ha a fenti ábrán szereplő "erős bull trend zóna" illetve "erős bear trend zóna", vagy valami hasonló körülírás jut eszünkbe róla.
Legyen ez egyben cáfolata azon, minden könyvben fellelhető kitételnek is, miszerint erős trendben a momentum indikátorok többségének nem vesszük hasznát. Már miért nem?! Csak azért, mert "túlvettnek" címkézzük, és mégsem fordul az árfolyam?
A helyes értelmezés további finomságai más napra tartoznak, annál is inkább, mert ezen a ponton bejönnének a különböző indikátorok eltérő viselkedésbeli sajátosságai. Maradjunk ezért az eredeti felvetésnél, miszerint az indikátor túladott, vagy erős bull trendet jelző zónából való lefordulása nem feltétlenül eredményezi az árfolyam trendjének 180 fokos fordulatát, ugyanis a momentum oszcillátor alapvetően haladási sebességet mér. Ha az utcán egy autót lassulni látunk, akkor sem rögtön az a következtetésünk, hogy kanyarodni, vagy visszafordulni fog. Ehelyett elég valószínű, hogy valami van előtte, ami miatt átmenetileg lassítania kell, vagy megállni készül, leparkol, hogy az utasa beszaladhasson a sarki fűszereshez, viszont dolga végeztével ugyanúgy egyenesen, az eredeti irányban halad tovább.
Aki Elliott elméletét tanulmányozza, az elég hamar találkozik azzal a kitétellel, hogy az ötödik hullám kialakulása alatt a momentum elmarad a harmadik hullám erejétől, így az oszcillátorok már csak alacsonyabb maximumokat érnek el. Noha a fenti ábra nem ennek illusztrálására született, de sokszor előfordul, hogy egyes indikátorok ehhez hasonlóan lefelé trendelő momentumot rajzolnak végig az ötödik hullám alatt. Mindez persze csak egy rövid kitérő, utalás arra, hogy a hullámelmélet segítségével elvileg szelektálhatjuk az indikátorok jelzéseit. November 9-én a grafikonon bemutatott bearish cross jelzésnél, így fogalmaztam: "A heti grafikonon is határozottan érzékelhető (oldalazó) korrekcióra számít[ok]". Gondolatom szerint, a számozás alapján megállapítható volt, nem ötödik hullám ért véget, viszont ezzel együtt az indikátor olyan szinten jelzett, ahonnan már kisebb csoda kellett volna ahhoz, hogy ne induljon jelentősebb korrekció.
Akár megfordítva; addig is el lehet jutni, hogy az Elliott-i számozást rakjuk össze egy jól megválasztott indikátor megfigyelésével. A helyes következtetés felé szerintem az alap, a postban tárgyalt egy (vagy több?) paradigma átlépése.
Bejegyzések
