Analógia 1937-ből

Akadémikus lenne a vita

Bob Prechter cége az alábbi grafikont publikálta a piacok önmagukat ismétlő fraktálszerkezetének szemléltetésére és a piaci ciklus jelenlegi helyzetének bemutatására. Az EWI oldalán olvasható cikk címe:
Is This 1937-1938 Market Chart a Big Clue About 2011-2012? [link]

Öt Dow hullám le 1937-1938-ból

Az analógia megértéséhez két adalék szükséges, ebből az egyik ott van a hivatkozott cikkben a kép alatti bekezdésben: "Ne felejtsük, az Elliott hullámok fraktálok. Ez azonban azt jelenti, hogy nem kell mindennek hajszálpontosan illeszkednie, ami a méretbeli azonosságot jelentene. Azok, akit analógiák után kutatva az elmozdulások mértékében keresik az egyezést, újból és újból elveszítik a fonalat, mert a piac az adott formához a trend eltérő szintjein igazodik. Amit keresünk az a forma, az alakzat hasonlósága."

Akkor tehát tudjuk, hogy nem a jelölésre figyelünk ez alkalommal, hanem a Formára. A kis részre a nagy egészen belül, esetleg eltérő méretben, de sorozatban ismétlődő karakterjegyekre.

A másik meglátás, amire szükségünk van Prechtertől, hogy a rally, amit a piac a 2007-es csúcsra produkált, igen hasonló ahhoz, mint amit az 1937 márciusáig tartó emelkedésben láthattunk a grafikonokon. Onnan jött egy Intermediate szintű (1)-es esés 1937. nyár elejéig, majd a (2)-es hullám fel, az akkori augusztusi csúcsig. 83%-os retracement északnak. Akár csak most a Dow Jones indexben, amely 2009 márciusa és idén nyár között éppen ilyen arányban korrigált. Véleménye szerint olyan, mintha az 1937-ről induló impulzus ismételné önmagát, csak a nagyságrend és az idő vonatkozásában nagyobb méretben, így a hullámsorozat egyes szakaszai közötti arányok azonosak, illetve azonosak lesznek. Ezek szerint az idei csúcs is kettes jelölést érdemelhet, de nem Intermediate, hanem Primary (elsődleges) [2]-es jelölést.

Magyarán egy ahhoz hasonló karakterű, de eltérő nagyságrendű forgatókönyv az Elliott Wave Theorist "jóslata", mint ami 1937. augusztustól 1938. márciusig kibontakozott.

Két kritikai(?) kérdés merül fel bennem: Egyrészt, noha teljesen arányos, ennek ellenére időben és méretét tekintve túlságosan nagy volt a 2009-2011-es emelkedés ahhoz, hogy a történelmi grafikon alapján "csak" Primary, azaz elsődleges [2]-es jelölést kapjon a pár hete mögöttünk hagyott csúcs. Már felhoztam ezt néhány alkalommal itt a blogban, hogy legalább Ciklus szintű emelkedés, azaz eggyel nagyobb rendű korrekció lehetett 2009-2011.

A másik kérdés, hogy miért hozza 1937-et példának, amikor az, egy az 1929-es válság mélypontja után kibontakozó felfelé trend egyik korrekciójának lefelé tartó impulzív [A] hulláma volt. Ez azt jelenti, hogy 1932-ben elérte a mélypontját az akkori válság, majd 1937-ben befejeződött a Ciklus szintű I-es hullám, vagyis a fenti ábrán a "top" felirat helyén valójában I-es szám van, lent az (5)-ös pedig egyben [A] jelölést érdemel. Mi most ezzel szemben egy lefelé tartó trendben vagyunk, ahol valószínűleg a 2000. óta tartó medveuralom még messze nem érte el a mélypontját.

Félreértés ne essék, Robert Prechter nem bull piacot vár, hanem 1.000 körüli vagy az alatti Dow indexet 2016. derekára.

Nagy szükségünk nincs a válaszra, sokkal fontosabb és a mindennapi kereskedésben egész más léptékű dilemmák állnak elénk hamarosan. Legfeljebb annyi a tanulság mára, hogy amennyiben az 1937-es chart analógiája folytatódik, akkor vagy a jövő héten, vagy valahol szeptember-október fordulóján igen súlyos tőzsdei összeroppanás, hogy azt ne mondjam, pánik következik be.

Viszont azért nem hagyom itt lógva a témát egy kérdésfelvetésig jutva, inkább megmutatom, hogy magam melyik analógiában szeretek inkább gondolkodni. Noha csak 50-55%-os retrace szintek elérése valósult meg 1930 ápriliában, vagy ugyanakkor szeptemberben, de ha párhuzamot vonunk akkor talán valahol inkább az alábbi grafikonokon jelölt pontokon állhattunk a most augusztusi esés bekövetkezése előtt. Persze itt is fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi egy magasabb rendű és időben sokkal nagyobb depresszió, tehát ne várjuk még a végét úgy bő egy év múlva.

További grafikon és részletek a havi Theorist-ból, amely perspektívát ad az egész helyzet értékeléséhez: A szabadesés-zóna grafikonja [link]

Elliott trendcsatornája II.

A második részben a 'Logaritmikus, vagy aritmetikus skálát használjunk a grafikonjainkon?' kérdést járom körbe. Mielőtt belekezdenék, emlékeztetőül itt a [link] az októberi első részhez.

A poént előre lelövöm; nem lesz a feltett kérdésre általános, minden körülmények között alkalmazható döntési mechanizmusunk, ami mindig előcsalja a grafikonról a trendcsatornát, helyesebben a negyedik ill. az ötödik hullám végét.

A klasszikus technikai elemzés úgy tartja, hogy a rövidebb, napon belüli, illetve napos grafikonokon, különösen a lassan mozgó piacokon aritmetikus skála szükséges a trendvonalak megrajzolásához és az elemzésekhez, míg a 12-18 hónapon túlra kitekintő heti, havi bontásban, valamint a nagyon gyorsan mozgó tőzsdei termékeknél a log. értelmezés a jó választás.

Elliottnál ezt inkább úgy mondanánk, hogy a trend alacsonyabb szintjein inkább aritmetikus, magasabb szinteken - elsősorban elsődleges és ciklus szinttől felfelé - inkább logaritmikus ábrázolásból indítsuk a vizsgálódásunkat. A megfogalmazásban ott van benne, hogy inkább, mert konkrétan az Elliott-i csatornáknak célszerű mindkettőn utánanézni.

Kedvenc példám erre a történelmi Dow Jones grafikon 1932-1937 közötti bullish ötöse, amelyben az I. részben részletesen definiált ideiglenes trendcsatorna alsó határát épp egy hajszálnyira lépi át az elsődleges szintű [4]-es hullám vége. Már ha az ábrázolásunkhoz logaritmikus skálát választunk.

Igen ám, de az 1937. márciusi Primary [5] csúcs keresésekor szemlátomást meg sem érdemes próbálkozni az ötödik hullámok végét meghatározó végleges trendcsatorna megrajzolásával, mert nemhogy annak a tetejét nem találná el a hullám vége, hanem még a piros vonal képzeletbeli meghosszabbítása is elhúzna felette!
Logaritmikus skálán.

Viszont mi történik, ha váltunk és a [2]-[4] trendvonalat aritmetikus (arányos) nézetben csúsztatjuk el a Primary [3]-as hullám végpontjába?

Éppen pontosan kijelöli az összesen 380%-os, megnyúlt ötös hullámot tartalmazó ciklus szintű emelkedés végét. Elméletileg a nagyobb időtávok és a hosszabb trendek vizsgálatához a fejlődési folyamat gyorsulása miatt [ld. az exponenciálisan nyíló spirál ideát] egyre inkább a logaritmikus skála tűnik ésszerű választásnak, de nem így van. A Primary szint [4]-es hullámának meghatározásához, a hosszú időtartam miatt, várakozásunknak megfelelően, teljesen jól működött a log. ábrázolás, ám az egész trend végére, vele a [5] és Ciklus I-es csúcsra már az arányos skála mutatott rá. Teszem hozzá, ebben a megtévesztés érdekében ;) szándékosan kiválasztott példában.

Mindezek ellenére, egy meglehetősen egyszerűen alkalmazható módszerről van szó, amit mégsem emeltem bele az Alapok sorozat témakörei közé. Azért nem, mert a játékban előbb helyesen kell tudni meghatározni a mindenkori 1, 2, 3, majd később a végleges csatornához a 4-es hullám végét. Azaz a sikeres alkalmazáshoz az alakzatok és más vezérlőelvek ismerete elengedhetetlen. Szóval az Elliott-i csatornák világa valahol átmenet az alap és a haladó szint között.

Célárak ZIGZAG korrekciókban

Elliott terminológiájában élesen a trenddel szemben haladó korrekciónak az 5-3-5-ös szerkezetű zigzag számít. Mielőtt a célárral foglalkoznék, kezdek egy sematikus ábrával, hogy tiszta elméleti formában tudjam megmutatni rajta, elvileg hol tart az S&P-ben általam értelmezett alakzat. A piros kezet tessék nézni, amely szerint valahol a második ötös hullámsorozat negyedik alhullámának derekán:

Vegyük észre, a korrektív alakzatom felfelé halad, tehát azt állítom, az eggyel magasabb szintű (itt éppen az elsődleges) trend továbbra is lefelé áll, függetlenül az április maximum meghaladásától. Ami változott, az a naposon kiemelkedő maximumokhoz, ill. minimumokhoz rendelt jelölés. Annyiban volt hibás a korábbi értelmezésem, hogy eggyel alacsonyabb trendszintet (degree) kellett volna alkalmaznom, hiszen amikor április 26-án befejezett Primary [2]-est jelöltem, valójában csak a [2]-es hullámon belüli egyik szakasz, az eggyel alacsonyabb, középtávú (A) hullám ért véget.

Az áprilisi csúcs meghaladása nem érvénytelenítette a hosszú távú bearish várakozásomat; a magasabb rendű trend délnek áll, de mielőtt ismét mutatná magát, a jelenlegi, emelkedő struktúrának kell elkészülnie. Ha egyszer elérjük a (C) pontot, akkor a 2009. márciusi aljat meghaladó esés lesz a következő trend.

Hol lesz a (C) pont?

A célárak vonatkozásában két irányból következtethetünk. Egyrészt a 2007-es őszi csúcsról indult esés korrekciós szintjeit kereshetjük, másrészt a korrekció előrehaladott állapotából adódóan következtethetünk a közel két éve tartó korrekció szakaszainak méretéből is.

Ha második hullám helyén élesen a trenddel szemben haladó zigzag-et vélünk felfedezni, akkor minimális elvárásunk az 50%-os korrekciós szint elérése. Viszont - különösen indexeknél - nem ez a tipikus, hanem az ennél mélyebb Fibonacci értékekig behatoló ellenirányú mozgás. Azaz

• a 61,8%-as, vagy
• a 78,6%-as szint a cél.

Ez a mi aktuális S&P alakzatunknál 1.229-es, illetve 1.382 pontos értéket jelent. Az 50%-ot most nem követem, lévén már jócskán meghaladtuk, csupán ezt a két szintet vezetem fel az alábbi heti bontású grafikonra.

(A képre kattintva új ablakban nagyítva nyílik)

Áprilisban Károly meg is jegyezte: neki egy részvényindex második hulláma legkorábban akkor kész második hullám, ha legalább pár ponttal átlépi 61,8%-os ideális korrekciós szintet és figyelmeztetett, hogy a fordulat (saját elvei mentén) könnyen átmeneti lehet. Igaza lett.
Természetesen léteznek ennél jóval rövidebb, akár 38%-on belüli zigzag alakzatok is, de azok vagy háromszögekhez tartoznak, vagy megnyúlásokon belül alakulnak ki, vagy flat korrekciók 'a' hullámai, vagy ami igen gyakori, önálló 'b' hullámok, amikor tehát nem kettes pozícióban állnak.

Vigyük tovább a két szintet és vessük össze azokkal az információkkal, amelyeket az (A) és a (B) hullámok hosszából nyerhetünk ki! Elliott vezérlőelvei szerint egy C hullám hossza megbecsülhető az A hullám hosszából. E tekintetben egy minimum elvárás és négyféle Fibonacci reláció létezik:

• (C) minimum marginálisan meghaladja (A)-t, vagy
• tipikusan (C) = 100% x (A), vagy
• gyakran (C) = 61,8% x (A), vagy
• ritkábban eléri a maximális arányt (C) = 161,8% x (A), vagy
• esetleg (C) vége 61,8% x (A) hossznyival (A) ponton túl.

Az utóbbira a könnyebb megértés érdekében kitérek egy sematikus ábra erejéig, annál is inkább, mert itt az SPX példánkra nem tudom majd alkalmazni:

Az Elliott és a többiek tréning munkafüzet 26. oldaláról

Lényege, hogy vesszük az (A) hosszának 62%-át és az így kapott szakaszt (magasságot) felmérjük az (A) végpontból. Ritkán alkalmazott célárszámítási módszer, ami esetünkben 1.562 pontot adna eredményül, így nem foglalkozom vele tovább, mert majdnem megegyezik a 2007-es csúccsal. Én Minor szinttől felfelé olyan kettesnek látszó hullámokat nem játszom meg, amelyek a 78,6%-os retrace szintet jelentősen meghaladták. Mit jelent a jelentősen? Mondjuk, átlépték a 85%-ot is. Ez egyike a maszek szabályaimnak, mint ahogy Károlynak a zigzag minimum 62%. Ha valaki emlékszik, vagy a NYSE 4X rovatban visszakeresi, amikor az áprilisi esés 78,6%-át úgy lépte át a piac, hogy nem tudtam komplettnek számozni az emelkedést, akkor kezdtem kételkedni a sokat ragozott Minor 2-es értelmezésben. Hát ezért.

A felsorolás alapján végzett arányosításokból ezek szerint a minimális célár az (A) hullámot éppen csak meghaladó szint, aminek itt teljesen megfelel a post első felében tárgyalt 61,8%-os, retrace, azaz 1.229+ (ld. a kék folytonos vonalat.
A következő az igen gyakori (C) = 61,8% *(A), ami 1.351-re mutat és majd piros lesz a következő ábrán. Október 17-i írásomban kezdtem emlegetni ezt a szintet épp ezen vezérlőelv mentén.
A 100% tipikus és a 161,8%-os maximális extension szintet ugyanazért nem tudjuk használni, mint azt, amit a "maszek" szabályom miatt kizártunk, azaz a bullish területekhez túl közelre, vagy már konkrétan rájuk mutatnak, tehát ebben a számozásban alacsony valószínűséggel számíthatunk rájuk, vagy értelmezhetetlenek. Azért azt megjegyzem, hogy a 100%-os extension 1.565-re céloz, ami kísértetiesen egybecseng a korábban elvetett 1.562-vel. Viszont ismétlem, nem foglalkozom velük.

Mielőtt még mindenki elveszítené a fonalat, közbeékelek egy ábrát:

Ezen a rajzon előhúztam a kalapból valamit, amiről még nem beszéltem; a (B) hullám hosszából is lehet következtetni a (C) végpontra. Ezt nevezzük 'reverse', azaz fordított Fibonacci technikának, amikor az eggyel alacsonyabb rendű korrektív hullámra, itt a korrekció korrekciójára, a (B)-re fordítva vesszük fel a Fibonacci rácsot és a szakasz kiindulás pontján túl célárazásra használjuk a 138,2, a 161,8 és a 200%-os szinteket. A módszert majd egy másik alkalommal kifejtem, most azért hoztam fel, mert az így kalkulált 161,8% fordított Fib. (zöld folytonos) szint 1.349-es értéke, majdnem teljes átfedésben van az (A) hullám hosszából kalkulált 1.351 céllal.

Akkor ezek szerint két olyan zóna van, ahol Minor 5, vele Intermediate (C) és a Primary (elsődleges) [2]-es hullám végét várhatjuk:

• 1.229-től, vagy annál valamivel feljebb. Ha valaki számol fej-váll célárat, akkor a klasszikus TA ismérvek szerint a 2009-es mélypont körüli alakzat célára valahol 1.244-nél van. Legyen akkor az első célzóna 1.229-1.244 (amit kicsit rövidnek érzek).
• A másik, a pusztán Fibonacci csomópontok segítségével behatárolt 1.349-1.351.

Közel egy éve szinte mindig az alapok szintjén tartottam az elemzéseket és a tananyagokat. Itt az ideje továbblépni és néha legalább kóstolgatni a haladó szintet. Remélem, sikerül / sikerült lépést tartani.

Folytatás

Lefelé még csak a [b], vagy már a pusztító Minor 3-as? Ez a kérdés foglalkoztatja az Elliott hullámokkal elemző közösséget.
Tegnap az S&P előrejelzésem után a hozzászólásokban azt mondtam, döntéssel és célárak meghatározásával várjunk még egy kicsit. Mire is tulajdonképpen?

Ha mondok egy-két vezérlőelvet, hogy miként nézhet ki egy [b] hullám ebben a pozícióban, illetve meghatározok egy idealizált pályát, amit az árfolyam bejárhat, ha folytatódik még a korrekció (és nem a Nagymedve jött el a részvénytulajdonosokért), akkor ki-ki maga is megfigyelheti a történéseket és beintegrálhatja az Elliott-i szempontokat az elemzési módszereibe.

Ehhez először hivatkozom a tegnapi "Reményfutam" című elemzésem végére később, ma délután beillesztett The Elliott Wave Principle: 20th Anniversary Edition: Key to Market Behaviorkönyvrészletre.

Az idézet alapján tehát 78,6% retrace a most még feltételes [c] célárhoz rendel! Az S&P cash 1.181-nél van. Lehetséges ez? Először is egy vezérlőelvről van szó, ami többször van így, mint másképp. Viszont nem mindig. Én itt egy "idealizált" képről beszélek. Mondjuk azt, hogy ennél kevesebb lehet, mert pl. Fib. 62% is tökéletes, ennél több, viszont legfeljebb percekre csak.
Nem elég a tegnapi 1.131 és az 50%-os retrace? De elegendő, teljesítette az általam minimálisnak megjelölt elvárásokat. Igenis lehet készen a komplett Minor 2-es hullám. Én arról ez esetről beszélek, ha az esés mégis [b], akkor a felfelé eljövendő Minute [c] milyen kockázatokat hordoz egy short pozíció számára.


Akkor tehát fejtsük vissza az alapvető zigzag vezérlőelv szerint. Honnan lenne [a]=[c] 1.181-nél (ti. az imént emlitett Fib. 78,6%-nál)? Milyen [b] végződéssel? Ha [b] 1.093-ig jutna el, akkor ezen logika mentén adódna egyenlő [a] és [c] hullámokból a 1.181-es célérték. Előre mondom, ez nem lesz centiméterre ennyi, de jópofa, hogy ugyanez az érték a SPY-re 109.92, ami épp egy hosszú távon is jelentős támasz/ellenállás mátrix szintem.

Azért még egy további kísérlet: mi van, ha csak 61,8%-os Fibonacci szintet szeretne retracelni a teljes 2-es hullám? Fel 1.152-ig. Akkor ugyanebbe az egyenletbe [b] célárnak 1.063-at kell behelyettesíteni az S&P cash indexre és 107.07-et SPY ETF-re.

Ellenőrizzünk le valamit! Mit mond az írás (mármint az idézett könyv) a zigzag alakzatról általában? 89. oldal: "Wave B typically retraces 38 to 79 percent of wave A", azaz 38 és 79% között vesz vissza [a] hosszából. Mindkét számított [b] értékünk belül van ezen a tartományon, tehát reális. Úgyhogy amíg a belső szerkezet nem árul el többet, addig csak annyit lehet elmondani, hogy egyrészt [b] még nem ért véget, másrészt [b]-nek leginkább akkor tekinthetjük az esést, ha végül 1.063 és 1.093 közé érkezik.

A véleményem? Mármint ez a ma startolt esés [b], vagy az elsődleges (primary) eső trend folytatása a szakadék felé? Ha a kettő között kell megosztanom a 100%-ot, akkor ebben a pillanatban 60-at odaadnék az utóbbinak. Még csak 60 százalékot. Fair enough?

Bónusz az alapokhoz 1/5

Amikor az alapokról szóló sorozat öt részét írtam, a túlságosan hosszúra nyúló bejegyzések miatt végül mindig kihagytam pár olyan részletet, amit azért szeretnék még elmondani, mert szervesen oda tartoznak, vagy mert tovább árnyalják a képet Elliott elméletéről. Kell tehát egy ráadás hatodik rész!
Csakhogy nem egyben teszem ezt közzé, hanem öt rövidebb kis ’post’ keretében megszórlak benneteket egy sorozattal. Ígérem, nem húzom el sokáig, hanem jövő vasárnapig bezárólag olvasható lesz minden rész! Figyelembe véve, hogy közben a piacok miatt sem fogunk unatkozni, tehát arról is lesz frissítenivalóm, ez annyit tesz, hogy most szinte minden nap találtok majd valami újdonságot itt az Elliott és a többiek oldalon. Ez amolyan felvezetés a jubileumi hétre, amikor is hamarosan féléves lesz az oldal.

BÓNUSZ PERSPEKTÍVA
Az elemzésekben, vagy az ábrákon sokszor hivatkozom a hullám száma mellett annak szintjére, vagy rendjére. A „rendek” szerinti besorolást a hullám relatív nagysága és pozíciója szerint állapítjuk meg. Ezzel fejezzük ki a viszonyát az előtte álló és a szerkezetet nagyobb egészként befogó hullámhoz képest.
Elliott eredetileg kilenc szintet (degree) határozott meg és nevezett el. Ezek a legnagyobbtól a legkisebb felé haladva a jól ismert kifejezések, mint Óriás szuperciklus, amely tovább bontható Szuperciklusra, majd Ciklusra, Elsődleges (Primary) szintre, Középtávúra (Intermediate), Rövidtávúra (Minor), Minute-re, Minuette-re, végül Subminuette-re. Alapszinten nem kell ezeket a kifejezéseket betanulni, elegendő, ha tudjuk, léteznek és ehhez igazítva használok a rajzaimon hol római, hol arab számokat, néha zárójelben, máskor anélkül. Így különböztetem meg a hullámok szintjeit és egyben jelölöm az összetartozó (rész)szakaszokat.

Képzeljük el a tőzsdei árfolyamok növekedését, mint egy spirális növekedést. Születik, növekedésnek indul egy trend. Órás / 30 perces grafikonon kirajzolódik az első ötös szerkezetű lökéshullám, majd korrigál. Ő volt a Subminuette szint. Majd újra indul, azután újra korrigál és amikor a harmadik "nekirugaszkodást" is befejezi, akkor a három Subminuette szintű és hosszúságú szakaszból előáll a Minuette szint első hulláma, aminek korrigálnia kell. Ez a korrekció mélyebb és/vagy hosszabb lesz, mint amihez az előző Subminuette rendű hullámok között hozzászokhattunk. Amikor vége a korrekciónak elindul újra a Subminuette szint és a Minuette szint, hogy kialakítsák az első Minute szintű hullámot. És így tovább…
Nem mondom el mind a kilenc szintre, a lényeg, hogy lássuk meg, miként nyílik ki spirálként a trend, miként lesz egyre erőteljesebb a növekedés és miként tartoznak az egyre magasabb szintű hullámokhoz egyre nagyobb korrekciók.

Forrás: The Elliott Wave Principle: 20th Anniversary Edition: Key to Market Behavior117. oldal

Ahogy a szerkezet épül, fejlődik minden egymást követő új és nagyobb szint a csúcsán érinti meg az exponenciálisan kiteljesedő spirált. Ezzel az ábrázolással jutunk el oda, hogy társadalmi szinten a termelő vállalkozások hosszú távú értékelése (a tőzsdei árfolyama) a természetben megfigyelhető növekedési formákat követ.

Tovább a 2/5 részre >

Beszélgetések Elliottról - Május

Ebben a hónapban két téma köré csoportosultak a kérdések. Egyrészt mi történt a múlt héten (május 6-án), technikailag hogyan értékelem a fejleményeket? Másrészt pedig a mi irányítja a grafikonokat, mi rajzolja az alakzatokat kérdéskör szerepel még jelentős hangsúllyal. Mi az ok-okozati összefüggés grafikonok, hírek és fundamentumok között?

Kissherceg: Felgyorsultak az események az áprilisi beszélgetésünk óta. Hogyan illenek a hét eseményei a képbe?

Cimballi: Egy EWI-s elemző, nem oly régen, vicces hangulatában ezzel a képpel jellemezte a február óta megszakítás nélkül haladó emelkedést. Főszerepben a piac vételi oldala, azaz a prérifarkas!




Egy ilyen pullback nélküli túlvett, túl optimista, évtizedes hangulati rekordokat döntögető rally még egy igazi hossz piac idején is instabil és veszélyes helyzetet teremt, hát még a medve piacán, épp egy korrektív alakzat potenciális végén. Ráadásul azon feltételezésünkre is rásegít, hogy a trend igen magas szintje ért véget. Egy elsődleges szintű szakasz.

Kissherceg: Tényleg vége a rallynak, vagy lesz még új maximum április 26-a felett?

Cimballi: Az elmozdulás hevességéből és abból, hogy eljutott a februári minimumig arra következtetek, hogy a 2007. óta tartó eső trend tért vissza és hiába tér átmenetileg magához a piac, a rövid felfelé korrekció nem tudja majd új csúcsra vinni az indexeket. Ez a hullám lefelé hosszabb, momentumosabb, mint amilyen egy B hullám lenne egy újabb csúcs előtt. Ha az amerikai piacok szignifikánsan alázárnak a csütörtöki leszúrásnak, akkor onnan nem lesz már semmiképp sem visszaút.

Magának a pénteki esegetésnek a szerkezete korrektív, így valamikor hétfőn, amikor ez a beszélgetésünk megjelenik, emelkedés jöhet, de nem tulajdonítanék neki különösebb jelentőséget.

Tekintsünk távolabbra, mint hétfő! Ehhez jó kiindulási pont lehet az, ahol előzőleg abbahagytuk. Nevezetesen, hogy ha Elliott definíciója szerint egy emelkedés korrektív szerkezetű, akkor csak idő kérdése, hogy mikor tér vissza a piac az emelkedés kiindulási pontja alá.

Így van, legalább a korrektív mozgás 100%-a plusz egy pont erejéig vissza kell térnie az előző (itt most eső) trendnek.

Az 6.439 lenne a Dow-ban, de Prechterék 400 pontos aljat jósolnak! Nekem ez a mostani problémák mellett is túlzásnak tűnik.

Az előrejelzés úgy hangzik, hogy 390 pont körül. Azaz vegyünk, amint a Dow 400 pont közelébe ér.

Elliott egyik vezérlőelve alapján a bear piacok általában valamelyik alacsonyabb rendű trendszint negyedik hullámának területéig tartanak, így elvileg a szuperciklus szint (IV) hullámának 1932-es mélypontja, 41 pont is lehetne cél. Vagy az előző ciklus szintű IV-es hullám 570 pontnál megállapodó alja 1974-ből, de előttem más célszintek vannak látótávolságon belül.

Közbevetem, hogy a nálad itt ingyenesen letölthető Elliott Wave Theoristban meg lehet nézni mekkora egy szuperciklus.
Nem értesz egyet az előrejelzéssel?

A brutális esés szcenárióval igen, de a célárakkal valahol nem, vagy még nem.

A mostani bessz megértéséhez és elemzéséhez mindenképpen 40+ évre kell visszatekinteni. Ekkora időtávon, viszont már nem működik a lineáris összehasonlítás, mert szignifikánsan eltér a mostani 1 Dow index pont, vagyis egy dollár értéke, mondjuk az 1932-es időszak egy dollárjához képest. Bob Prechter is tudja ezt jól, azért készít grafikont inflációtól tisztított dollárban számolva, vagy az index értékét valós pénzben, azaz uncia aranyban kifejezve.

Ezeket a grafikonokat is megtaláljuk az áprilisi Theoristban. Vannak már szintjeid?

Mielőtt belemennék, még egy gondolat az előrejelzés nehézségéről. Egyre gyorsuló deflációt élünk, tehát a készpénz értéke erősen emelkedik, ami az esés mértékét pontban számítva növelni fogja. Persze egy dollár a defláció ellenére sem fog annyit érni, pl. 2014-ben, mint mondjuk az 1929-es megfelelője, tehát a piacoknak nem kell a 41 pontos '32-es minimumra esniük. Ahhoz, hogy valaki 3-6 évre előre megmondja, hová fog eljutni a Dow, nos, ahhoz előre kellene tudnia a defláció mértékét, vagy az arany árát. Így túl sok az ismeretlen az egyenletünkben ahhoz, hogy egy ennyire konkrét eredményre jussunk. Én annak vagyok a híve, hogy Elliott elvei alapján el lehet dönteni, 1) hol járunk a hullámszerkezeten belül, 2) a trend melyik szintjén. Tehát előrejelzést tudunk készíteni a várható irányról és az elmozdulás nagyságrendi mértékéről. Ezt a nagyságrendi előrejelzést lehet a trendben kialakuló hullámok nagyságából és alakjából menet közben pontosítani.

Mégis, miben gondolkodjunk?

Az én (egyik) forgatókönyvem szerint 7000 Dow pont közelében vadul majd el újra az esés, amikor mindenki rádöbben arra, amit még csak mi, Elliott hullámait követők tartunk valószínűnek, hogy a 2009. márciusi minimum nem fogja a piacokat megtartani. Az árfolyam óriási réssel esik majd át rajta, esélyt sem hagyva a rengeteg hosszú távra benyitott long zárására. Az esés a 3400-3900-as szint előtt jó eséllyel le sem fog lassulni. Amikor végül megáll, egy kb. 2 évig tartó oldalazás kezdődhet, amelyben vészesen felszárad a forgalom, mert sem pénz, sem hitel nem lesz részvényvásárlásra. Onnan már egész pontosan meghatározható lesz, hogy később a végső löket hol érheti el a teljes trend mélypontját.

Még az esés előtt elindítottam egy három részből álló sorozatot, ami a múlt elemzését 2000-től indítva végül a harmadik részben bemutatja majd a lehetséges szcenáriókat és célárakat. Köztük olyat is, amit Prechter nem vesz számításba. Az első részhez a link: Hol bújkál a nagy medve?

Ilyen szempontból mindegy, hogy 400, vagy 4000. Rendkívül apokaliptikus kép a tiéd is. Mi az, ami ilyen iszonyat mélységekbe taszíthatja a piacokat? Egyáltalán van valami megfogható oka, vagy csak egy önbeteljesítő jóslat?

Nem szeretem, ezt az önbeteljesítő jelzőt, mert a végén még mi, akik ilyen előrejelzést készítünk, leszünk a hibásak az esésért. De mégis, bizonyos szempontból "önbeteljesít", csak nem az elemzők miatt, hanem a társadalom kollektív hangulatának változása miatt. Az emberek soha nem voltak még olyan optimisták, mint az elmúlt évtizedekben. Szorosabbra fűzték az együttműködéseket – monetáris uniót hoztak létre, lebontották a határokat, igyekeztek felszámolni a kirekesztést. Egység, testvériség és tolerancia jellemezte a világot, meg hát a mindenkire végtelenített formában kiterjesztett hitel intézménye. Ragozhatnám még, de a lényeg, hogy az emberek globális hangulata változik / változott meg és a pesszimizmus uralma okozza konfliktusokkal teli visszaesést.

A bull piacokat az emberek optimizmusa generálja, ekkor a fejlődésre és a produktivitásra fókuszálnak, míg az esések idején a korlátokat látják és passzivitásba, jobb esetben csak konzervativizmusba menekülnek.

Ez a kedvenc tyúk-tojás problémám. Azért esnek a piacok, mert az emberek rossz híreket hallanak, vagy azért vannak rossz hírek, mert a piacok esnek?

Valóban tyúk-tojás dilemma volt Elliottig. Bizonyára páran előtte is megfejtették, meg utána is maguktól kitalálták, de ő írta le a megfejtést egy összefüggő rendszerként.

Tessék megnézni, hogy soha nem volt még úgy recesszió a világban, hogy a tőzsde már előzőleg ne fordult volna délnek! A tőzsde az a hely, ahol az emberek közös tudatalatti hangulata matematikailag először ábrázolható formában megjelenik.

Kapizsgálom, de az olvasók kedvéért kifejtenéd részletesebben?

Nem csak kapizsgálod; a héten olvastalak fórumozás közben, amint az ok-okozati üsszefüggést igyekeztél valakivel helyre tenni.
Első a globális hangulat megváltozása, ami legelőször a grafikonokon látható, majd feltűnnek a társadalmi kísérőjelenségek (sztrájk, utcai zavargások) és ezzel párhuzamosan, ahogy az emberek egyre inkább a pesszimizmus felé hajlanak, visszafogják a költéseiket és a gazdasági aktivitásukat, amitől összerogynak a fundamentumok. Amikor mélypontra jut a hangulat, akkor akár háborúznak is egyet, vagy leváltják a vezető politikusaikat.

Tehát először van a fej-váll, vagy valamilyen tetőző alakzat, utána felgyújtják a bankokat Athénban, miközben lassacskán a vállalati eredmények esni kezdenek?

Pontosan, de vigyázzunk, egy-egy vállalat esetleg iparág mindig kivétel lehet, ezért ez a lánc inkább úgy működik jól, ha azt mondjuk, hogy a végén makro, vagy indexkosár szinten biztosan hanyatlanak a fundamentumok.

Szóval a tőzsdei árak a legjobb előrejelzői a híreknek és a vállalati eredmények összességének.

Értem már, miért nincs TV-d és miért csak perceket töltesz naponta hírek tanulmányozásával.

Azért néha meccset nézek :)
De komolyra fordítva, aki a hírek és az események kapcsán kereskedik, az gyakorlatilag nem az ok, hanem az okozat után megy, ami jó lehet egy 15 perces, gyors nyitás-zárásra, de napon túlra, vagy hosszabb távú befektetési döntéshez nem igazán. Szerintem a hírek követésébe, az események körüli volatilitásba bele lehet zakkanni. Ezért kezdenek az emberek olyasmit feltételezni, hogy biztosan Soros manipulálja az eurót, meg olyan következtetésre jutni, hogy egy adott ponton majd a FED beavatkozik.

A keserű igazság az, hogy sem jegybank, sem kormányok, vagy elnökök, sem a Goldman Sachs (GS), sem pedig Soros György nem képes a trendeket érdemben befolyásolni. Legfeljebb csak percekre, esetleg órákra, de egy nagyobb pánikot, vagy egy eufóriát nem tudnak megakadályozni vagy előidézni. Ezeket ugyanis az emberek kollektív hangulatában találjuk bekódolva.

Nehéz ezt elfogadni, hogy nincs formális hatalom, ami terelni tudná a grafikonokat, de ha valaki ezt megérti, csak akkor van esélye meglátni Elliott alakzatait.

Ezt szépen mondtad. A hitetlenkedőknek javaslom, nézzék meg napi, vagy heti bontásban a tőzsdei grafikonokat és próbálják rajta megtalálni a fontos eseményeket, pl. jegybanki intervenciókat, kamatemeléseket, vagy bármi fontosnak tartott hírt az elmúlt évekből. Nem fogják meglátni, csak hullámok lesznek a grafikonon, amelyek elmossák ezeket a pillanatokat.

Akkor minden, a válság elkerülésére tett lépés kidobott pénz, hasztalan ellenállás?

Ha a globális társadalmi hangulat a beavatkozás pillanatában mást diktál, akkor igen. Nem volt a kormányok részéről reménytelen ötlet hitelt pumpálni a gazdaságba, még ha a lufi fújás képpel jellemeztem is. Ha ugyanis a gazdaság felszippantja az elé tálalt ingyen hitelt, mert lehetőséget lát benne, akkor elvileg felpöröghet újra. De ha az emberek nem bizakodóak a jövővel kapcsolatban, nem vállalkoznak, nem fejlesztenek, nem költenek, nem fektetnek be, akkor csak a hitel kis része jut be a gazdaságba. Ami bejut, az nem elég a visszaesés megakadályozására, így ráadásul visszafelé sül el, amikor a romló gazdasági környezetben az új adósok szinte mindegyike fizetésképtelenné válik. Szerintem ez vár az elmúlt év támogatásai nyomán az amerikai lakáspiacba beerőszakolt hitelekre, vagy ez vár a görög mentőcsomagra is.

Vegyük észre, itt már nem pénzügyi szektor van bajban, ők az elején dőltek, őket még ki lehetett menteni, át lehetett tőlük venni a „toxikus” hiteleket. Itt most a háztartások, az államok és önkormányzatok állnak csődhelyzet előtt. Később majd csatlakozik azért hozzájuk a pénzügy is.

Álljon itt zárásnak Robert Prechtertől egy idézet: "Misery and failure are created by trying to live in the old trend when a new one is in force" --> Szenvedés és kudarc amit a korábbi trendhez ragaszkodás hoz, ha már amúgy az új mozgatja a piacokat.

Lemaradtál a "Beszélgetések Elliottról" április havi számárol? Itt megtalálod: StocklandYard.hu

Hol bujkál a Nagy Medve? - II. rész

Az első részben áttekintettük, hogy a bear / bessz piac kezdete egészen 2000-ig nyúlik vissza és elvileg lehetne egy komplett alakzatunk a 2009. márciusi minimummal. Azonban a mélypontról való emelkedés másról árulkodik nekünk. Már ha hallgatunk rá.

Baljós árnyak
Amikor 2009 júliusában újra belendült az emelkedés, akkor kezdtem elhinni, tartósan visszatér az emelkedő trend és március 9-én lezárult a gigantikus méretű expanded flat korrekció (2000-2009). Novemberre egyértelművé vált, hogy mégsem. Hogy szóvá tegyem a meglátásomat, elindítottam ezt a blogot. Feltűnt ugyanis, hogy a "potenciális" harmadik hullámban, ott ahol legjobban kellene hasítania a trendnek egy olyan csökkenő momentumú, csapkodó árfolyammozgás van, amelyben az egyes szakaszok sorra átfedésbe kerülnek (ld. ide kattintva az illusztrációt) egymással. Akkor egy zigzag végén alakuló ékelődést / ending diagonal alakzatot gyanítottam, ami nem állhat harmadik pozícióban egy ötös impulse sorozaton belül, ám annál inkább szerepelhet egy korrektív alakzat zárásaként.
A rend kedvéért a link a teljes akkori íráshoz: Az ék mechanikája I.

A lopakodó
Elliott elméletén kívül más technikai módszerek nem látják a problémát. A vicc az, hogy azért nem, mert annyira nagy. A technikai elemzés (TA) eszköztára olyan finom mozgásokra van kihegyezve, aminek a hatókörén ez az átfedés dolog kívül esik. Mostanában nincs az a TA módszer, ami ne dühöngő, legfeljebb hol jobban, hol kevésbé túlvett bull trendet jelezne. A nagy emelkedés és Elliott módszerének találkozása olyan, mint a lopakodó esete a délszláv válságban, amit szerbek elavult, kevésbé érzékeny technológiája felderített a radarképernyőn.
A döbbenet az, hogy a témába vágó, vezető havilap is teljesen tévúton jár, főleg azért, mert egyik vezércikkében Elliott hullámait hozta fel az emelkedés védelmében, pedig a hullámelmélet - szakértő elemző kezében - pont az ellenkezőjét mondja. Íme, az ábra a megjegyzéseimmel. Az eredeti rajz, amit összefirkáltam a Source: Stocks&Commodities magazin - Kondratieff Wave Comeback, p.20, April 2010 számából való:

Majd a bejegyzés végére töröljük is a memóriánkból a szerző, koos van der merwe grafikonját. Direkt, így kisbetűvel írva a nevét, mint annak idején Nemecsekét.

Ami biztos nincs a piros karikában
Egy karakteres harmadik hullámtól lesz egy hullámsorozat lökéshullám (impulse), vagyis az emelkedés bullish. De itt ugyan nem lesz, mert középen, a sűrűjében a belső szerkezete, a forgalom alakulása és számos vezérlőelv miatt nem lehet harmadik hullám. A hullámok személyiségjegyeiről szóló bejegyzésből idézek:
"A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
...a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán."
Ráillik ez a leírás erre a középső szakaszra? Nem! Rések helyett komoly átfedéseket látunk, egyáltalán nem könnyű a belső szerkezetet értelmezni. Egy harmadik hullám kiveri a szemünket a grafikonon, ha gondolkodnunk kell róla, hogy minek jelöljük, akkor az jó eséllyel nem az.

Megfejtés
Minek van ötösnek látszó szerkezete, mint egy lökéshullámnak? Három egymáshoz kapcsolódó korrektív zigzag-nek. Ezt az alakzatot nevezzük tripla zigzag-nek. Korábban már szerepelt egy sematikus ábra egy dupláról, igaz bull piacon, tehát az egészet fordítsuk meg és egy X-en keresztül toldjunk hozzá még egy A-B-C hármast. Ez az egyetlen olyan kombináció, ami totál bull piacnak látszik, de mindaddig nem bújik ki a szög a zsákból, amíg mindenki el nem hitte róla. Kivéve természetesen azokat, akik tüzetesen megvizsgálták a belső szerkezetét.
Mutatom, mennyire közel áll a "tankönyvi" példához:


Én hibázom, te hibázol, az EWI meg kapkod(ott)
Az ábra nemcsak az én brummogásomra ad magyarázatot, hanem arra is, hogy mi vezette téves következtetésre, a bessz piac túlságosan korai bemondására Robert Prechtert.
Bob eredetileg 2009. február végén, 8 nappal a mélypont előtt átállt a bika oldalára 9.000-11.600 közötti célárat és éles fordulatot előre jelezve. Hozzátette, később igyekeznek majd szűkíteni ezt a meglehetősen széles céltartományt. Akkor már a 9.000-ért is őrült optimistának tartották őket. A fotó forrása: Bloomberg TV, 2009. február 24-i ominózus "zárjuk a shortjainkat" adás.

Május végén - még mindig 2009-ben - kilencezerhez közeledett a Dow és éppen bármelyik pillanatban véget érhetett az első zigzag (A-B-C). Noha nem voltak még céltartományon belül, szerintem kapkodva, kiadták a short jelzést. Aki követte őket, annak stop loss lett a vége. Októberben megint volt egy olyan pillanat, amikor komplett dupla zigzag alakzatnak lehetett számolni az indexek emelkedését, tehát jött az újabb jelzés, és árnyékra vetődés. Majd természetesen a januári esés, ahol megint talán két nappal a csúcs előtt kiáltottak farkast, akkor már tripla formációban gondolkodva. Ez a baj a korrekciókkal, amikor elindul egy, nem tudni, szimpla, dupla, vagy tripla lesz belőle.

Hol tart a rally?
Most már tudjuk, tripla alakzatot hozott össze a globális reménykedés és április 26-án egy jelentős fordulóponthoz értünk. Biztos, hogy az utolsó zigzag sorozaton belül, de az A, vagy a C hullám ért véget? Ez a millió dolláros kérdés. Nem tudom megmondani, de mindkét számozást el tudnám készíteni. Nagyobb, hosszabb távra szóló pozíciók kiépítésével még ki kell várni, hogy az első magasabb rendű hullám hármas (korrektív), vagy ötös (impulse) szerkezetű lesz.

Mindezek tükrében, remélem, most már értelmet nyert, amit tegnap az OTP-ről rajzoltam. Egyszercsak megbizonyosodunk majd róla, hogy hová tehetjük ki a közép távú (Z) jelzést, akkor pedig "játszik" az Elliott-elemzők körében ismert mondás; ha egyszer vége, akkor vége.


Ui.: Talán van, akinek feltűnt, hogy a bejegyzést teleraktam linkekkel. Ezt olvasói visszajelzések miatt teszem, mert többek szerint nehezen kereshető a blog. Jogos, hiszen ha egy alakzat nem ugrik be a nevéről, akkor nehéz követni, amit mondok. Ezért hivatkoztam meg többnyire sematikus ábrákat ott, ahol Elliott rendszerében használatos szakkifejezéseket használok.

OTP 1.232-ről

Az OTP-t már 2007-ben, valahol 8.000+ környékén magára hagytam és semmilyen formában sem követtem. Mostanában olvasói levelek kapcsán pillantottam rá egyszer-egyszer és első pillantásra jobban nézett ki, mint mondjuk az amerikai indexek. Belenéztem hát jobban, impulzív ötös szerkezet után kutatva, de hol itt, hol ott botlik meg az árfolyam és sérti meg a három Elliott-i törvény valamelyikét.

Nem maradt más, korrektív számozást kanyarítottam neki, aminek a végén az a következtetés áll, hogy egy kisebb ötödik hullám egy 7.400 feletti új maximummal még hiányzik, de azt követően letérdel az árfolyama. És ennél optimistább képet nem tudok rajzolni, mert a grafikonon szereplő alternatív számozás (ALT.:) annyival rosszabb, hogy abban már véget is ért az emelkedés és épp visszatérőben van a medve elsődleges trendje.


Nehéz ábra, a kombináció (zigzag+zigzag+flat) miatt, de a Hol bújkál a medve? második része pontosan ehhez a kitartó medvepiaci rally megértéséhez ad segítséget holnap. A fő üzenet, hogy ha igaz, amit állítok - mármint, hogy a szerkezet korrektív - akkor lefelé a minimális célár egy új minimum, azaz 1.231, valamikor 2011-ben.

Hol bujkál a Nagy Medve? - I. rész

Az Elliott és a többiek oldalain mostanában jóformán csak az elméleti tudás elsajátításáról volt szó, így legfőbb ideje egy kicsit elemezni. Annál is inkább, mert sokszor megkapok egy kérdést: A 2009. március óta tartó emelkedés mi, ha nem egy új trend, vagyis egy lökéshullám (impulse) ötös szerkezettel felfelé?
Röviden a válaszom: Korrekció, vagy esetleg két korrektív alakzat között egy összekötő szakasz.
Hogy miért lehetünk biztosak ebben, hol bújik ki a szög a zsákból és mi lesz a kimenetele, erról szól most ez a két részből álló mini sorozat.

Ránézésre
Egy pillanatra vonatkoztassunk el mindenféle technikai módszertől, beleértve Elliott elveit is és csak úgy józan belátásunkra, netán tape-reader vénánkra hagyatkozva nézzünk rá erre az üres grafikonra, amire a tájékozódás kedvéért csupán egy Fibonacci retracement rácsot dobtam fel. Mindenki felismeri, ez egy napi bontású Dow Jones ipari index, de most játsszuk azt, hogy perces grafikont látunk és nagyjából a függőleges vonal választja el a tegnapi kereskedést a maitól! Így a mai kereskedés utolsó órájába lépve, mi lenne a várakozásunk, milyen belépőt keresnénk?

Melyik a trend? Persze nem látjuk, hol a mai nap vége, de az emelkedés dőlésszögét igen. A momentumosságot is össze tudjuk hasonlítani. Mit jelentene, mondjuk holnap egy nyitó rés lefelé?
Ha valakinek van kedve, kérdezze meg iskolás gyermekét, vagy a nagyit, vagy valakit, akinek semmi köze a tőzsdéhez és nem tudja, mi a DJIA. Ne az általam imént feltett kérdéseket próbálja, hanem csak úgy általában beszéltesse őket a grafikonról. Érdekes válaszokat fog kapni.

Távolabbról
Én pedig most galád módon nem térek vissza, csak a következő részben az emelkedés értelmezésére. Helyette még jobban visszalépek az időben és bemutatom azt az expanded flat (megnyúlt lapos) korrekciót, aminek megfejtése tavaly márciusig nem okozhatott gondot.
Ha valaki még csak most ismerkedne Elliott elméletével, akkor a Korrektív leltár című bejegyzésben megtalálja az alakzat leírását.

A jelenlegi medve piac és a flat története onnan indult, amikor 2000 januárjában nemcsak az elsődleges trend ötödik hulláma ért véget, de két magasabb szint is, valamint az óriás szuperciklus szintén korrigálni kezdett. Majdnem három évig tartott az esés első szakasza és teljesen hazavágta a Nasdaq spekulánsokat.

A 2002 végén induló emelkedés sokak tőzsdei pályafutásának nagy sikerélménye lehet, pedig bear piaci emelkedés volt ám, egy b hullám! A 2000-es csúcs és az "a" pont távolságának alig több mint 138,2%-át tette meg, ami egy tipikus reláció az expanded flat alakzaton belül.

"Ugyan már, több mint 2.000 ponttal ment az előző csúcs fölé - biztos csak elszámoltuk és az valamelyik szintnek az ötödik hulláma!" Pedig nem! Ugyanis a kék ívvel megjelölt időszak megerősíti a számozásunkat, azáltal, hogy a trend derekán egy két éven át tartó átfedésekkel teli lassú oldalazást találunk, ami nem felel meg egy harmadik hullám semmilyen ismérvének sem. Miután később sem növi ki magát lökéshullámmá, végül arra a következtetésre jutunk, a teljes b-nek jelölt szakasz nem ötös szerkezető, hanem csak egy hármas. Hármas szerkezet egy trendben felfelé, akkor is b hullám, ha új csúcsra megy.
Amúgy szerintem az a-b emelkedés alhullámait szemügyre véve, 2003-2007. között tisztán kivehető a zigzag, mint b hullám 5-3-5-ös szerkezete.

Az új csúcs azért jó, mert kettő kivételével az összes korrektív alakzat lehetőségét kizárja és azt mondja, jön a c hullám délnek a maga ötös szerkezetével. Ja, és momentumos lesz mert előzőleg az új csúcs miatt jól beültetett mindenkit longba (ezt nevezzük bika csapdának). Célárat is lehet hozzá rendelni, minimum elvárásunk az "a" hullám alá szúrás és azt is tudjuk, hogy egy expanded flat korrekcióban az a-c szakasz ritkán rövidebb, mint az 5-a szakasz 161,8%-a, ami 6.600 fölött van pár ponttal. Azóta tudjuk, a lefelé tartó pusztító lökéshullám, vagy annak egy része megvalósult.

Ciklus szintű c, vagy elsődleges 1?
A 2009. márciusi mélypontnál azért felmerül a nagy dilemma, oda c-t tegyünk, vagy az elsődleges trend szintje ért még véget és egy 1-es a karikában a megfelelő jelzés, mert igazából csak a c első hullámát jelenti a minimum. Az ábrán a c-t vékonyan áthúztam, mert még mindig lehet ugyan a megoldás, de tavaly november óta biztos, a napjainkban zajló emelkedésből akkor sem lesz tartós, évtizedes tőzsdei növekedés, ha az ott c. Viszont ez az, amit már beígértem, hogy csak a következő részben mondom el...

Tovább a folytatásra >

Többször így, mint másképp - Alapok II.

Jöjjön indításnak egy sematikus ábra, amit reményeim szerint a bejegyzés végére mindenki értelmezni tud majd! "Vegytiszta” példa lesz, hiszen most az alapokról beszélünk, az pedig más lapra tartozik, hogy miként lehet mindezt élőben felismerni. Először üresen mutatom, minden jelzés nélkül, tanulságos lehet ugyanis kipróbálni egyénileg a számozást, még mielőtt a kép alatt következő megfejtéseket valaki elolvasná. Javaslom, akinek van kedve, tegye meg. (A vastaggal kiemelt szakasz senkit ne zavarjon, az csak az első olyan egységet jelöli, amihez majd magyarázatot fűzök).


Merre az arra?
Szándékosan mostanára, egy bejegyzés elejére hagytam valamit, amit szerettem volna, ha nem sikkad el máshol a sűrűjében, ellenben kellő hangsúlyt kap. Elliott elmélete nem azt mondja, hogy a piacok öt hullámban emelkednek, és három hullámban esnek. Ez így nem korrekt. Az uralkodó trend irányában folyik öt hullámban a mozgás és azzal szemben három hullámban. Azaz, ha órás grafikonon egy 5 hullámból álló felfelé tartó impulse rajzolódik, akkor azt az órás grafikonon jól látható, arányos, A-B-C betűkkel jelölt három hullámból álló korrekció követi, amelyen belül viszont 5, vagy 10 perces nagyításban/bontásban előbújik a lefelé tartó A és C hullámok 5-ös tagolása. Miért? Mert az egy szinttel magasabb, esetünkben órás időtávon lévő trend éppen korrigál, az A-B-C – egyébként az órás trendhez tartozó – hármas lefelé irányul, így a kisebb, pl. 10 perces grafikon időtávjából nézve egyel nagyobb, uralkodó trend, korrektív üzemmódban éppen lefelé tart. Huh... Szerintem ezt a legnehezebb megérteni: trend irányba 5, trenddel szemben 3 hullám, amikor pedig az ötösök és a hármasok iránya felcserélődik, akkor visszatért a még egy szinttel magasabb trend. A trend lelke a fraktálszerkezet, ezért beszéltem múltkor olyan sokat róla.
A fenti ábrán kiemelt rész "10 perces" bontásban való kinagyításával segítek ennek megértésében. Mindjárt látni fogjuk, az 1-es hullám után bekövetkező korrekciót, alias 2. hullámot és a korrekció után visszatérő trend első alhullámát vastagítottam ki.


Megjegyzés: ez az "órás", meg "10 perces" bontás csak illusztráció, ilyen összefüggés, vagy utalás nincs Elliott elméletében, csak azok számára mutatom, akik több timeframet egyidejűleg használnak az elemzéseikben. A technikai elemzésben bevett gyakorlat, hogy az alkalmazott időtávok közötti arány 3-6x legyen. Ezt megerősíthetem, hogy a hullámok számolása közben is így van.

Vezérlőelvek
Ha jól belegondolok, még bele sem kezdtem az vezérlőelvekbe, amiről pedig a mai bejegyzés szól. Ajaj.
Az impulse három szabálya – a 2. hullámban legfeljebb az 1. 100%-át veszi vissza a piac, a 3. nem lehet a legrövidebb, a 4. nem lehet átfedésben az elsővel – azért egyedülálló, mert más technikai módszerekkel ellentétben ezek nem a magasabb valószínűséggel bekövetkező kimenetelt jelzik, hanem olyan kitételek, amelyek minden esetben igazak. Máskülönben nem jól számoztunk. Vannak azonban a hagyományos technikai elemzésre (TA) jellemző, a valószínűbb, de nem 100% biztos kimenetelt előre jelző Elliott-i vezérlőelvek is, azaz olyan tendenciák, amelyekre jobb, ha rálelünk a grafikonon, viszont nem feltétlenül jelennek meg minden alkalommal.

Felváltva
A leggyakrabban alkalmazott ilyen vezérlőelv a korrekciók váltakozása. Előkerült már decemberben az 5/5 című bejegyzésben, de íme a definíciója: Ha egy lökéshullámon belül a második hullám éles és mély, akkor a negyedik hullámban sekély oldalazó korrekció várható és megfordítva. Míg oldalazásban gyakori a korrektív alakzaton belüli az előző emelkedő szakasz végénél magasabb csúcs, vagy az eső szakasz végénél alacsonyabb mélypont, addig egy meredek korrekcióban nincs ilyen. Ezt jó, ha megjegyezzük, mert sokszor csak ez segít beazonosítani a korrektív alakzatot. Van új max./min., vagy nincs?

Angolul néha tudatosan használják erre az amúgy „guideline”-ra a „rule of alternation” kifejezést, mintha egy az előző részben ismertetett szabályokkal megegyező keménységű törvényszerűség lenne. Pedig nem az, de olyan ritkán van alóla kivétel, hogy szinte már kiérdemli a „törvény” rangot.

És itt álljunk is meg megint egy kérdésre. Miként használjunk egy vezérlőelvet? Nos, egy biztos, nélkülük, - mármint kizárólag a három "alaptörvény" alkalmazásával - olyan későn lennének felismerhetőek az Elliott-i alakzatok, hogy addigra már rég túl lennénk minden értelmes belépési ponton.

Egyébként lesz belőlük egy zsákra való, így szerintem idővel kialakul mindenkinek, hogy mi az a néhány, ami a stílusának, módszereinek és technikai eszközeinek leginkább megfelel. Van tréder aki arra használja, hogy ha a 2. hullámban egy 61,8%-os korrekciót talál, akkor a következő trendszakasz után már 32,8 százaléknál agresszíven keresi az újabb belépési pontot a trend irányában. Másnak csak annyit tesz, hogy ha a 2. hullámban látott egy éles Zig-zag-et (mint itt eggyel feljebb az a bizonyos "kinagyított, 10 perces" ábra), akkor a negyedikben valamelyik másik alakzatra, például háromszögre számít. Az ízig-vérig Elliott rajongók természetesen nemcsak a korekciók váltakozására figyelnek, hanem igyekeznek mindent, minden ezután következő vezérlőelv szerint követni.

Amint látjuk, ez az irányelv nem ad pontos előrejelzést az előttünk álló időszakra, viszont ne becsüljük le annak jelentőségét, amit mégis ad. Megsúgja ugyanis, mit ne várjunk. Az előző korrekcióban volt új maximum? Igen? Na, akkor most nem lesz. Azaz ha új maximumra tör a piac, akkor jó lesz a kitörés.

Megnyúlás elve (Extension)
Majdnem minden impulse első, harmadik, vagy ötödik hulláma közül az egyik önmagában is 5, az egész szerkezethez képest arányos hullámból áll. Ezt hívom én néha összetettségnek, de maradjunk inkább a megnyúlás elnevezésnél. Mindenképpen használni fogom viszont továbbra is az angol "extension" kifejezést. Ha az elv megvalósul, akkor a felfelé, vagy lefelé tartó lökéshullám az adott timeframen nem 5, hanem szemlátomást 9 hullámból áll. Leggyakrabban a 3. hullám nyúlik meg, legalábbis indexeknél, részvényeknél és devizáknál. Kivételt jelentenek a nyersanyagok bull piacai, ahol szinte mindig az 5. hullám a megnyúlt. Ráadásul logikus, hogy miért: amikor egy nyersanyag ára az emelkedés végső szakaszába ér, akkor nem a mohóság hajtja az árakat, hanem a félelem, hogy elfogy, nem lesz elegendő belőle. A tőzsdén pedig a félelem mindig a legnagyobb erő.


Meddig jut el egy medve?
Az esetek túlnyomó részében a korrektív alakzatok végső pontja az eggyel alacsonyabb szintű/fokozatú trend 4. hullámának tartományába esik. Igen gyakori éppen a 4. végpontja körül befejeződő korrekció, amiben benne van az is, hogy kevéssel rajta túl. Az elv alkalmazására láttunk élő példát, amikor a „Már a hír előtt készen állt a szerkezet” című írásomban fordulatot vártam a lefelé tartó 1. hullám iv. jelzésű alhullámánál (azon az ábrán piros, vízszintes egyenes). Ott, ugye a korrekció nem állt meg, így az eset figyelmeztet arra, amiről beszéltünk, hogy ez már nem szabály, hanem csak vezérlőelv. Ezt a konkrét irányelvet sikeresebben használhatjuk 3. hullám utáni korrekcióban, ahol a harmadikon belüli negyedikre az esetek nagy részében működni fog, ott lesz a támasz szint. Egy második utáni mély korrekció hajlamos inkább átlépni rajta.


Volumen
Trendelő, emelkedő piacon alapvetően ott a legnagyobb a volumen, ahol a legnagyobb sebességgel változik az ár (ld. az iménti ábrát). Ez pedig a harmadik hullámra jellemző, vagyis később az ötödikben az új csúcs ellenére a forgalom már elmarad a korábbi legmagasabb szintjétől.
Viszont vigyázzunk, ez csak az elsődleges trend szintjéig (Primary degree) van így, az annál hosszabb, több éven át tartó trendeknél (nagyobb fraktálszinten) előtérbe kerül a volumen évtizedek alatt lassan, folyamatosan emelkedő trendje.
Elliott nemcsak megerősítő irányelvként használta, de egy érdekes funkciót is rendelt a forgalom követéséhez. Felfedezte ugyanis, hogy amennyiben egy harmadiknak számozható hullám utáni újabb emelkedésben a volumen azonos szintű, vagy tovább növekszik, akkor a) vagy még mindig a harmadik hullámban vagyunk, amelyik éppen megnyúlik, vagy b) az ötödikben látunk extension-t. Az elsődleges trend szintjén, vagy onnan lejjebb a megnyúlt ötödik hullám tehát magasabb forgalmi adatokat mutat, mint az azt megelőző harmadik. Másképp is elmondom: ha hiányzik a forgalom és az árfolyam divergenciája, akkor az ötödik jó eséllyel extension lesz. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen irányelv milyen jól jön, ha segítségével tovább maradhatunk az előzőleg jól elcsípett trendben.

Korrektív üzemmódban a forgalom az alakzat vége irányában folyamatosan csökken és általában a korrektív fázis legvégén a legalacsonyabb.
Ha az irányelv bear piacra vonatkozó részét az utóbbi egy év index ETF-jeire (pl. SPY) alkalmazzuk, akkor feltűnik, hogy a 2009. márciusi minimumon igen magas a forgalom, tehát az elv szerint inkább nem lehet a korrekció vége, míg az idén januárig tartó maximumig a forgalom folyamatosan, egyenletesen csökken, tehát inkább az emelkedésnek van korrektív jellege.

Tovább a III. részre >

Dow-ból brokkoli - Alapok I.

Charles Dow elmélete már az 1800-as évek végén is tartalmazott a három hullámban való emelkedésre utalást. Szándékosan használom az „utalás” szót, mert túlságosan általános és elnagyolt elvi kitételeket fogalmazott meg, amelyekre nem lehetett kereskedési stratégiát építeni. Szerinte az első szakasz a túlzott pesszimista értékelésből való lassú felfelé elmozdulás, amikor még mindig a pesszimizmus és a hitetlenkedés az úr. A középső fázis a felismerésről szól, amikor a javuló fundamentumok hatására mindenkinek nyilvánvalóvá válik az új trend. Végül a harmadik szving eufóriájában a piac túlértékeli a fundamentumot és már-már kaszinóvá teszi a tőzsdét. Vagy ahogy Prechter forgalmaz, a tömeg már csak fantáziákat vásárol.

Elliott természetesen ismerte Dow elméletét és jóllehet felhasználta, mind pontosságban, mind részletességben, mind pedig az okok feltárásában túllépett rajta.
Először is felfedezte, hogy ez a jelenség független a tőzsdei terméktől, azaz lehet szó részvénypiacról, nyersanyagokról, devizáról, kötvényekről, vagy kamatokról, a kép mindig ugyanaz.


Megfigyelte az emelkedő szakaszok közé ékelődő két korrektív szakaszt, így összeállt az impulse-nak elnevezett ötös. Magyarul fordíthatnánk lökéshullámnak, de én szándékosan használom tovább az angol kifejezést is, mert akit a téma behatóan érdekel, előbb-utóbb úgyis kezébe vesz angol nyelvű irodalmat, akkor meg jól jön az eredeti kifejezés ismerete.

Feltárta a korrekciók hármas szerkezetét az impulse ötös tagolásával szemben.
Leírta a hármat előre kettőt hátra elven mozgó árfolyamok alkotóelemeit (a 13 alakzatot) és azt, hogy miként kapcsolódnak össze. Megfogalmazta az ezzel kapcsolatos szabályokat, amelyek az ármozgások minden szintjén, mondhatnánk úgy is, minden timeframen igazak és azonosak. Azaz rájött a hullámmozgások – mai tudományos nevén – fraktál szerkezetére.

A fraktálszerkezet számtalan helyen ismerhető fel a természetben. Illusztráció jobbra: ElbtheProf. Így alakulnak a felhők, és fejlődnek a növények, ezért látjuk, hogy egy fa egyetlen ága azonos szerkezetű és alakú, mint a fa egésze. Vagy nézzünk rá egy brokkolira, amelynek minden nagyobb "ága" olyan, mintha az egész kicsinyített mása lenne. Az ágnak egy „csokra” ugyancsak olyan, mintha egy ág, vagy a brokkoli fej egésze lenne miniatűr kiadásban. Akár házi feladat is lehet, hogy vegyünk kézbe brokkolit, vagy karfiol virágot és figyeljük meg rajta a szerkezet minden szintjén jellemző geometriai törvényszerűségeket, mint személyiségjegyeket.

Visszatérve az árfolyamok világába, ahol ezek az öt hullámból álló lökéshullámok és három hullámból álló korrekciók követik egymást újra és újra, megállíthatatlanul. A fraktál úgy alakul, hogy az öt hullámból álló alakzat három, trend irányban haladó alhulláma tovább tagolódik öt kisebb szintű hullámra. Ezzel szemben az ötösök minden szakasza és szintje után felismerhető a korrekciókban a hármas szerkezet. Ugyanígy, csak éppen kifelé terjesztve / tágítva a logikát, ha látunk valahol egy impulse (lökés)hullámot, akkor az egy hosszabb távú, magasabb rendű trendnek az egyik szakasza. Másképp is mondom; ha a mélypontról számozunk és kitesszük az 5-ös számot egy csúcsra, akkor az egész ötös, az eggyel magasabb szintű trend 1-es hulláma lesz egyszerre.
Hányszor van az az érzésünk, hogy ezt a letörést, vagy azt a trükkös visszatesztet, vagy amazt az alakzatot mintha láttam volna már ebben a trendben!


Bár így hihetetlenül egyszerű ezt a fel-le-fel-le-fel impulse logikát elmondani és felfogni, az életben a grafikonokon legtöbbször komolyan el kell bóklászni, mire sikerül felfedezni mi, hová is tartozik. Mert ami ott fent, a második bekezdés után van sematikus ábránk, az a valóságban így néz ki:


...És akkor még visszafogtam magam a bonyolításban.
Akit érdekel a Wikipédia címszó a fraktálokról az ide kattinthat. Említik a fraktálelmélet legnagyobbját Benoit Mandelbrot-ot, akinek tudományos érdemei elévülhetetlenek. Viszont vigyázzunk, a piacok fraktálszerkezetét nem ő fedezte fel. Pedig a ’90-es években még szerette volna azt hinni! „K-i-c-s-i-t” Elliott megelőzte. Azóta szóltak neki, úgyhogy rájött ő is, ezért már nem mondja.

Elliott még itt sem állt meg, hanem feltette a kérdést, amit előtte senki; miért van ez így. Arra jutott, hogy minden emberben olyan pszichológiai folyamatok zajlanak, amitől időről-időről keresztülmegy a mély pesszimizmustól az extrém optimizmusig és azután vissza. Egyszerűen ez a humán természet, bizonyos fokig mindannyian hangulatemberek vagyunk. Ez, vagyis a természet rendje ad struktúrát a tömegek pszichológiájának, ami azután a grafikonokon megjelenik. Az emberek egymás közötti kommunikációja, annak hangulata határozza meg az egyéni pénzügyi döntéseket. Ezek a kollektív hangulathullámok hoznak létre trendeket és eseményeket az élet minden területén.

Még mielőtt a blogolvasó rám csapná az ablakot az ezoterikus megközelítés miatt, elmondom, hogy nem az Édesvíz Kiadónak dolgozom, sőt kiráz a hideg a könyveiktől. Elmondom, hogy Ralph Nelson Elliott hivatását tekintve könyvelő volt, ő sem az a vad ezotéria rajongó. Ha még ez sem elég, akkor pedig meghívok egy gyors önvizsgálatra mindenkit.
Oly sok technikai elemzésről író szerző mondja, hogy el kell kerülnünk a tömeggel való cselekvést. Ennek jegyében szeretem én is kijelenteni magamról, hogy ó, én nem vagyok a része, másképp gondolkodom, mint a tömeg, elzárkózom a pesszimista, vagy épp eufórikus globális hangulattól! Ám finoman mégiscsak ott munkál bennem. Mindig eljön az a pillanat, amikor részeseivé válunk/válhatunk a Nagy Kollektív Hangulatnak - lehet éppen akkor, amikor fórumozunk, vagy akkor, amikor végül megnyitunk egy pozíciót. A beolvadás, a kapcsolódás nem feltétlenül tudatos, legtöbbször észre sem vesszük, amikor bekövetkezik.
A legjobb kereskedők közös tulajdonsága, hogy 1) önmaguk, 2) kiválóan és 3) részletesen terveznek 4) a pozícióba való belépés előtt. Itt fontos az ELŐTT, ugyanis pozícióba lépve már semmi sem mindegy. Ha nincs terv, a spekuláns felett átveszi az irányítást a globális hangulat, ha viszont pontos és jól kidolgozott, akkor képes uralni magát és nagyobb eséllyel képes végrehajtani a tervet. Mert bármerre kanyarodjon is az árfolyam, minden esetben tudja, mi a dolga.

Szeretném az elmélet legegzaktabb részével zárni az első részt. Mégpedig a három, mindössze három szabállyal, a feljebb ábrázolt impulse megkötéseiről. Fogok még ismertetni később ún. útmutató irányelveket (angolul: guidelines), de azok nem olyan kőbevésett korlátok, mint amilyen ez a három. Ez a három minden lökéshullámra igaz, minden terméknél, minden idősíkon. Soha nincs kivétel - ha egy elemző azt írja: "Ez nem Elliott", akkor keressünk másikat. Úgy értem, másik elemzőt, mert a legalapvetőbb három szabállyal sincs tisztában. Ha azt írja, "Ez nem impulse, hanem valami más korrektív alakzat", akkor érti, amit csinál. Amióta tőzsde a tőzsde, azóta nem volt még kivétel, minden mozgás Elliott alakzataiból áll(t) és mindig igaznak bizonyult az alábbi három szabály.

A szabályok:
A 2. hullám nem megy az 1. hullám kiindulási pontján túlra, azaz a második hullámban megtett út legfeljebb az első hullám hosszának 100%-a. Nincs olyan szabály, hogy W-alj alakzatban egy kicsit aláment, az is jó lesz. Nincs olyan szabály, hogy a 2. hullám legfeljebb 38,2%-ot, vagy 61,8%-ot vehet vissza.
A 4. hullám soha nem érinti az 1. és a 2. hullám területét. Sokszor kifelejtik a szabályból a 2. hullámot, aminek "szabálytalan flat" korrekció esetén van jelentősége. Amikor a flat-ről írok, majd bemutatom, mi ez, de el lehet képzelni, hogy a korrekcióban a 2. hullámban még keletkezik egy magasabb csúcs, annál, ami emelkedésben az 1. maximuma volt.
A 3. hullám soha sem a legrövidebb, sem %-ban, sem pedig pontértékben. Itt a "%-ban" részét szokták elfelejteni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy például egy emelkedő nyersanyagnál a 3. százalékban mérve egyenlő hosszú az elsővel, és náluk meg hosszabb az 5. Ilyenkor is megvalósul, hogy nem a 3. a legrövidebb, mivel pontban számolva nyilván hosszabb az elsőnél.
Viszont nincs olyan szabály, hogy egy 3., vagy 5. hány százaléka kell, hogy legyen a megelőző hullámnak.

Most mindenkiben lázasan munkál, hogy de hát csak van kivétel. Valóban van egy ritka apróság, igaz nem szívesen mondom el, mert mindenki azt fogja keresni, meg meglátni ott is, ahol nincsen, csak hogy egy pozíciót ne kelljen zárnia. Ezért előbb inkább megosztom az én hozzáállásomat ehhez a kivételhez: ha meglátom, legtöbbször elszaladok, keresek másik instrumentumot, mert nagyon ingoványossá teszi a hullámsorozat számolását. Szóval, jöjjön a kivétel, ami csak "apróbetűs tananyag". A nagy tőkeáttétel miatt néha (talán csak kényszerzárások nyomán) a határidős piaci termékek grafikonján beleüthet egy 4. hullám az elsőbe, de akkor sem zár annak területére. Ha ilyen elő is fordul ritkán, a mögöttes termék görbéjén akkor sincs egy pillanatra sem átfedés, azaz az egész problémát ki lehet védeni azzal, ha valaki például az azonnali index grafikonját elemzi és a határidős, vagy más tőkeáttétes termékben kereskedik.

Tovább a II. részre >

Az ék mechanikája II.

Itt az ideje megnéznünk, milyen a tőzsde egy ék, vagy Elliott-i nevén nevezve egy ending diagonal után. Akik olvasták Az ék mechanikája első részét, azoknak ez a kifejezés már tiszta. Aki lemaradt volna, az a linkre kattintva most pótolhatja.

+ Hely, hely, hely
Akkor december első napjaiban abban maradtunk, az ending diagonal után gyakran meredek és igen jövedelmező árfolyamváltozás következik az ékelődéssel ellentétes irányban. Ha nagy biztonsággal szeretnénk kiválasztani az ilyen mozgásokat megelőző alakzatokat, akkor négy jellemző tulajdonságára kell szűrnünk. Ebből az első az alakzat struktúrájának felismerése, vagyis a 3-3-3-3-3-as hullámszerkezet, ami alapvető különbség a számunkra most kevésbé értékes leading diagonal 5-3-5-3-5-ös szerkezetével szemben. A következő bekezdés alá egymás mellé helyeztem mindkét sematikus ábrát, hogy egyszer vizuálisan is megjelenjenek együtt.
A következő három :) kritérium, az ingatlanok világában az érték meghatározásának legfontosabb tényezője: a hely, a hely és a hely. Az alakzat nevében is ott van, "végződés", tehát valamilyen korrektív szakasz C hullámának helyén, vagy valamilyen trend végén az 5. hullám pozíciójában keressük. Ott lesz belőle jókora fordulat, de csak az esetek 85%-ában. (Később elmondom, mi van úgy tizenöt százalékban.)
Mindig tegyük fel a kérdést. Jó helyen látjuk az alakzatot? Megtaláljuk-e az alakzat belsejében a 3-3-3-3-3 felépítést? Ne felejtsük ezt a hely és szerkezet dolgot: a piros a "miénk"!


Célár
Az alakzat logikája alapján a fordulat után hosszabb trend következhet, vagyis megpróbálkozhatunk annak teljes kiülésével. Ez napos trendet figyelembe véve pozíciónk több hetes megtartását is jelentheti főleg, ha részvényindex vagy ETF árfolyamgörbéjén találunk rá. Viszont a célárazásra vonatkozó Elliott-i szabály szó szerint így szól: "Az árfolyam legtöbbször drámai fordulat után meredek szögben teszi meg az utat az alakzat kiindulási pontjáig és még valamennyit".
A kiindulási pont az ending diagonal alakzaton belüli 1. hullám kezdőpontja. A fenti, példaként szolgáló sematikus ábrán az a (B) pont.
A "még valamennyi" elég megfoghatatlan, de nem is a diagonal innenső oldaláról kell értelmezni. Majd csak a ki-, letörés után lesz lehetőségünk a pontosítására, az alakzat vége után következő hullámszerkezet alapján. Tervezéskor és belépéskor a célárunk - így a lehetséges haszon meghatározásának alapja, - egyszerűen az alakzat kiindulási pontja. Kevéssel előtte mindenképpen érdemes a profit harmadát, vagy felét zsebre tenni a felszabaduló tőkének pedig más helyet keresni.
A "még valamennyi" pedig legyen figyelmeztetés, ha zárunk is, véletlen se fordítsunk a célárunknál, mert még előttünk áll "valamennyi", sőt jó esetben az új trend legjava.

Mielőtt megmutatom a fórumon a minap éjszaka élőben "közvetített" példámat, röviden egy érdekesség. Talán sokan láttak már ilyet, de hátha valaki még felkiált, "Aha, tényleg!".
Hihetetlen megbízhatósággal működnek az alakzatban mini alakzat belépők. Én még talán nem is találkoztam olyannal, ami ne hozta volna a tőle elvárt teljesítményt. Olyan alakzatokra gondoljunk, amikor egy háromszögön belül a vége felé az egyik trendvonalhoz tapadva megjelenik egy kisebb háromszög, vagy egy négyszögön belül egy kisebb négyszög. Ugyanígy, ha nem is Elliott rendszeréből való, de működik a a kitörés előtti füles csésze (cup with handle) füles csészén belül. Legtöbbször a befoglalt minik csak eggyel kisebb intervallumra váltva jelennek meg. A szóban forgó ilyen élő példa a Dow Jones ECBOT E-mini (itt a mini a kontraktus nagyságára utal) határidő - YM MAR10 szimbólum - ék az ékben alakzata.


Már hónapok óta a piac korrektív állapotára utaló átfedésben volt jóformán minden hullám, amikor Elliott szempontból fontos támponthoz jutottunk újra. December 18-án indult a 30 perces, órás grafikonon beazonosítható nagy ending diagonal (később még azt is kielemzzük). Január közepére már olyan szinten kialakult az alakzat, hogy érdemes volt óráról órára követni, hátha meglátunk valamit, amiből az alakzat és vele a 10 hónapja tartó emelkedés végére tudunk következtetni. Január 14-én csütörtökre 15 perces timeframen (mint az ábra fent) egyértelműen be lehetett azonosítani az ending diagonal alakzaton belüli kisebb diagonalt, ami jó eséllyel a nagyobb 5. hulláma lehet és megerősíti a január 12-i minimumra kitűzött iv. (minuette szintű) számozást. De még mindig emelkedett a piac a zárásáig, sőt kijött az Intel (INTC) vártnál jobb gyorsjelentése, amire ugrott egy rést az YM. Már éppen lemondtam arról, hogy a piac valaha is megfordul, amikor egy bő óra múlva hirtelen a 22:00 órás normál kereskedési záró alatt találta magát a tőzsdei árfolyam. Nálam három percesen lefelé is van rés, ami lehet adathiba, de ha nem az, akkor egy apró szigetet alkotott, ami fordulós jelzésnek megteszi. Másnap dél körül végül letöri az ék alsó határoló vonalát és megmutatja magát a beígért "drámai fordulat" első lökete, hiszen a célárat, a diagonal kiindulási pontját innen már kevesebb, mint hét óra alatt eléri. Vegyük észre, hogy ezen 7 óra alatt egy felfelé több, mint egy napon át tartó utat tesz meg szinte nyílegyenesen. Egy ending diagonal ki/letörése után a piac két-háromszor akkora sebességgel halad, mint az azt megelőző korrektív szakaszban. Akárcsak egy lendületes 3. hullámban egy 2. után. Vajon kitehetjük-e a C betűt a csúcsra az elsődleges 2-es számmal együtt és elkezdthetünk-e lefelé számolni?

A nagy ending diagonal bemutatására visszaváltok magára az indexre. A határidő azért kellett, mert lényeges események voltak zárás után és nyitás előtt, ami a sima index grafikonon nem látszott volna. Ez a nagyobbik diagonal is meredeken zuttyant le a 10.264-es index értéknél lévő kiindulási pontjáig, azaz az első célárig.
Meg ahogy előírtuk neki, még valamennyit :).


Ha most valaki a nagy könyv szerint shortolta az esést és zárta a felét a diagonal célára körül, az milyen hosszabb távú célárakban gondolkodhat? A diagonal ki-, vagy letört, elérte a kiindulási pontját, akkor nagy valószínűséggel visszatért a diagonal irányával ellentétes, a letörés / kitörés irányával megegyező elsődleges, vagy mindenképpen magasabb fokú trend. Ha ez így van, akkor az ilyen távolabbi célzónák meghatározásához a Fibonacci szinteket hívhatjuk segítségül amint vége az első lefelé tartó impulse szakasznak. Ilyenkor az első szakasz 161,8, 261,8%-át keressük, de érdemes ránézni, mit ad a 423,6%-os szint.
Az első eső Elliott ötösfogat viszont még nem ért véget, ezért a viszonyítás alapja az új trenddel megegyező irányba haladó előző trend hossza. A Dow Jones esetében a hossz 14.280-6.440 = 7.840 pont. Ha ez a 7.840 pontos első hullám összetett volt, akkor már csak 61,8%-ot, azaz 4.845 pontot (-45%-ot) fog haladni. (Meg kell mondjam, a legritkább esetben). Vonjuk ki a bear rally 10.767 pontos csúcsából és 5.922-es értéket kapunk. A következő lehetséges kalkuláció a 100%-os Fib. szinthez kötödik. Ebben az esetben 10.767-7.840 = 2.927 a célár (-73%). Az igazi Fibonacci célszinteket, a 161,8 és a 261,8 százalékot itt már nem tudjuk használni. Azért nem működnek, mert negatív Dow értéket adnának. Más helyzetben természetesen elsősorban ezen célértéket vegyük számításba.
A szakma nagyjai, Bob Prechterék az óriás szuperciklus 4. hullámának területére várják a Dow-t, azaz 400 pont alá. Nem innen 400 pont, hanem a nulla fölött 400 pont.

Pozíció felvétele
Az indexekben az alakzatból való kilépés utáni első időszak elég zűrösre sikeredett, így legkevesebbet a konzervatív belépőt választó kereskedők idegeskedtek. Ők, a biztonságra törekvők az ending diagonal alakzat 4. hulláma mint vízszintes szint alá/fölé zárás esetén lépnek csak. Viszont ezért a biztonságért lemondtak a kiaknázható profit egy részéről.
Előbb kapunk jelzést, ha fel tudjuk ismerni a diagonal 2. és 4. hullámának végét, akkor ugyanis használhatjuk belépésre az összekötésükből létrejövő határoló trendvonal alá/fölé zárást. A rajzon szándékosan ez Elliott-i értelemben vett trendvonalat rajzoltam be, ugyanis logikailag nem az előző trend vége és a az új trend első lokális szélsőértéke jellemzi a trendet, hanem a az új trend első két szving minimuma, illetve maximuma.
Létezik a belépésnek még egy harmadik, (leg)agresszívebb formája is, de erről majd később, egy következő részben.

Stop loss
Amiért fontos a stop legkésőbb az ending diagonal csúcsán túl pár ponttal, az a már korábban emlegetett ritka eset, amikor a diagonal fordítva sül el. Az esetek mintegy 15%-ban a legnagyobb odafigyelésünk ellenére is a le-, vagy kitörést követően az árfolyam csak eloldalazgat, vagy ami veszélyesebb, visszafordul és az ending diagonaltól megszokott vehemenciával teljesíti a célárat csak épp az ellenkező irányban.

Már majdnem mindent végigbeszéltünk, de azért egyszer érdemes visszatérünk a témára "még valamennyit".