Személyiségjegyek - Alapok V.

Elliott hullámait a tömegek hangulata vezérli, így minden szakasz egy pszichológiai állapotot jelenít meg. Sok olyan esettel találkozunk, amikor egy nagyobb, összetett hullámmozgás értelmezésére különféle és egymástól lényegesen eltérő lehetőségünk is van. Ilyenkor a helyes változat kiválasztásában döntő érv lehet az időszakra jellemző globális hangulatkarakter felismerése. Ennek jegyében ma a hullámok, úgynevezett személyiségjegyeit vesszük végig. Meglátjuk, egy-egy fázisban milyen hírek, milyen fundamentális háttér, milyen érzések és még milyen egyéb jelzések uralják az étert.

Vizsgálódásunk során a mélypontból indulunk ki, egy új felfelé tartó trendben. Természetesen egy hosszú távú csúcsból is tehetnénk ezt, ahol is egy lefelé startoló lökéshullám az itt következő "történet" inverzét mondaná el.

Tehát a piac a mélypontját, a lefelé tartó alakzat végét olyankor éri el, amikor mindenhonnan rossz hírek érkeznek, legyen szó a politikáról, vagy a vállalati szféráról.
Noha évekig, vagy évtizedekig tartó emelkedés áll az árfolyamok előtt, az elemzők és a szakértők arról vitatkoznak, vajon képes lesz-e egyáltalán a piac túlélni a gazdasági recessziót, esetleg depressziót.
Természetesen a pesszimizmus csak a magasabb rendű trendek korrekcióiban csúcsosodik ki ennyire, míg egy középtávú (intermediate) trendben egy átmeneti recessziós időszak során nyilván kevésbé durvul el a hangulat.
Sok esetben a nagyobb trendek alja, kiindulási pontja egybeesik valamilyen komolyabb háborús konfliktussal, esetleg zendülésekkel, zavargásokkal.
Az alábbi ábrán színes nyilakkal jelöltem azokat a csomópontokat, ahol a személyiségjegyek felismerésével lényeges információhoz juthatunk. Eddig a piros nyílról volt szó.


Kék nyíl: Az első hullám a túlélés felismerése, a felismeréshez kapcsolódó megkönnyebbülés. Természetesen még vita folyik arról, hogy a nehezén túl sikerült-e már lépni, de az első hullám felfelé arról tanúskodik, hogy a többség szerint igen.
A korábbi – bear piaci rally típusú – emelkedésekkel ellentétben az új trend meglehetősen tiszta belső szerkezetet mutat, a technikai eszköztárral jól követhető. A forgalom és a breadth (emelkedő részvények aránya) is növekszik valamelyest.

Magenta nyíl: A második hullám az első erőteljes korrekciója. Ebben a hullámban visszaköszön még egyszer mindaz a félelem és pesszimizmus, ami a piac mélypontján volt tapasztalható. Sőt néha a szentiment indikátorok itt árulkodnak a legnagyobb pesszimizmusról. Ennek meg is van az objektív oka, ugyanis a fundamentumok több ponton még rosszabbak, mint az első hullám elindulásának pillanatában, de a piacok már ennek ellenére sem esnek új mélypontra. Viszont azért elég sokat esnek ahhoz, hogy az első hullámban megszerzett profit nagy részét visszavegyék, sőt meggyőzzék a befektetőket, hogy a Nagy Medve tért vissza hozzájuk.
Forgalom és volatilitás tekintetében a második hullám, különösen a szakasz vége felé csökkenő tendenciát mutat.
Aki olvasta, talán felismeri, hogy ezt a „definíciót” fordítottam át annak idején az "Che Guevara és a második hullám" c. cikkemben. Máig tartom, teljesen ráillik az inverz leírás a 2009 márciusában elindult emelkedésre.

Az első és a második hullám együtt jelenti azt a bázist, mint ugródeszkát, amiről a legdinamikusabb harmadik hullám elrugaszkodik.
Zöld nyíl: A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
A trend egyértelművé válik minden kétkedő számára. Ilyenkor igaz a mondás: nyereséges kereskedési módszer gyanánt az is bőven megteszi, ha egy majom dobál darts nyíllal a Financial Times-ra, hogy vásárolni való részvényt válasszon.

Egy pontot érdemes kiemelni (ahová egyébként a zöld nyíl konkrétan mutat), nevezetesen azt, amikor az utolsó kétkedő is belátja a trend megfordult és minden kétséget kizáróan felfelé tart. Ez a felismerés pillanata, amikor a megnyúlt harmadik hullámon belül a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán. Azokban a napokban, hetekben extrém magasra és az egész trenden belül a legmagasabbra ugrik a forgalom.
A technikai elemzésben jártas olvasóknak mondom, hogy itt a legmagasabb az ROC és az Advance/Decline, itt találjuk a mérési réseket és ilyenkor van a legtöbb kitörés egyedi részvényben.
A felismerés pillanatától látják optimistán az emberek a jövőt, nem shortolják már a piacot, csak vesznek. Viszont a trend felén már túl vagyunk és csak most kerültek nettó longba. Ráadásul innen felfelé kezdik növelni a kitettségüket, egyre nagyobb tőkeáttétekkel, míg a harmadik hullám csúcsánál teljesen ki nem feszítik magukat. Ja, hogy fáziskésésben vannak? Igen. Ez a tömeg sorsa.

Sárga nyíl: Eljön a negatív meglepetések, az első negatív fundamentális hírek, csalódások ideje, a negyedik hullám. Kirázza, de minimum megizzasztja azokat, akik túl későn kapcsolódtak be a harmadik hullámba.
Méretét, alakját tekintve a legjobban előre jelezhető hullám a negyedik, már ha valaki ismeri Elliott három törvényét és a korrekciók váltakozása vezérlőelvet.

Narancs nyíl: A negyedik csalódása után a befektetők az ötödik hullámot látván visszanyerik a piacokba és a befektetéseikbe fektetett bizalmukat és megújult lelkesedéssel vásárolnak ismét.
Az ötödik hullám még ha nem is feltétlenül rövidebb, mint a harmadik, de technikailag minden szempontból gyengébb. Elmarad momentum tekintetében, tehát az emelkedés sebességében. Elmarad a tekintetben, hogy kevesebb részvény csatlakozik az emelkedéshez, mint korábban a harmadik hullám során, ugyanis a piac után kullogó papírok a negyedik hullám esését követően már nem tudnak talpra állni. Azt a részvényszemetet, amit egy harmadik hullám ereje meg tudott emelni az ötödik már állva hagyja.
De más oka is van annak, hogy kevesebb részvény emelkedik egyszerre, ez pedig a szektorok és iparágak között állandósuló rotáció. A befektetők egyik felkapott papírból a másikba ugranak át.
Így alakul a piaci szélesség (breadth) divergencia, ami nemcsak az évtizedes trendekre jellemző, de a pár órán át tartó trendek szintjén is általános. Technikai elemzésben jártas kollégáknak mondom, ezért érdemes figyelni nagyon az Advance/Decline, illetve a NYSE TICK indikátorokat, mert remekül segítenek kiszúrni/megerősíteni az ötödik hullámokat.
Azt pedig már korábban tisztáztuk, hogy középtávú trendtől lefelé az alacsonyabb szinteken a forgalom is kevesebb, mint a harmadikban volt. Ld. a „Többször így, mint másképp" c. bejegyzést.

Fundamentumok tekintetében az ötödikben már komoly és kézzelfogható gondok jelentkeznek, de kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy az adatokat összehasonlítsák a harmadik erős és egészséges növekedést tükröző vonatkozó számaival.
Az ötödik hullám tetején az űberoptimista hangulattól megrészegült befektetők nyugodt lélekkel, önelégült mosollyal ücsörögnek a babérjaikon és az árak tekintetében a végtelenbe, időben az örökkévalóságba vetítik a piac növekedési kilátásait. Jó hírek dőlnek mindenhonnan a médiából.

Viszont eljön az A hullám, ami a szürke nyíllal jelölt ponton töri az emelkedő trendet. Hosszú idő óta először a technikai indikátorok a legnagyobb túladottságot mutatják, sőt talán az egész trenden belül a legmélyebbet. Közben az egyedi részvények szintjén számos vezető papírban alapvető szintek esnek el. Ennek ellenére a piac úgy tekint a trend megtörésére, mint vételi lehetőségre.

Aqua nyílhoz és a B hullámhoz fűződő magyarázatot idézem Frost & Prechter: Elliott Wave Principle című könyvének 81. oldaláról:
„A -B- hullám egy hamis emelkedés. Balekok játéka, medvecsapda, spekulánsok paradicsoma, a kaszinó szemlélet orgiája, vagy az intézményi oldal ostobaságának gőgős megnyilvánulása, vagy mindezek együttese."
A lényeg, hogy az emelkedés a piac egy szűk szegmensére korlátozódik, technikailag igen gyenge, tulajdonképpen a lassan gyengülő fundamentális háttér tagadása, az agresszív eufória terméke. Elliott elmélete és a szuperciklus logikája szerint ilyen B hullámnak tartjuk a Dow 2002-2007. közötti emelkedését.

Fekete nyíl: A pusztító, gyilkos C hullám amely számos karakterében hozza, amit egy harmadik hullám tud, csak nyilván ellenkező előjellel. Nincs hová menekülni, csak a piacoktól való távolmaradás, a készpénz tartása a nyerő. Az A és B hullámok illúziója szertefoszlik, a félelem lesz úrrá. A fundamentális háttér teljesen összeomlik.
Bízhatunk a C hullámok tartósságában és szélességében, szóval abban, hogy legfeljebb egy-két iparág kivételével mindent magával rántanak.

Ennyi a személyiségjegyek összefoglalása, amiről ismét mondom, vezérlőelv kategóriába tartozik, tehát nem minden esetben jut tökéletesen érvényre. Viszont vegyük észre, hogy Elliott irányelvei milyen szépen együtt élnek a klasszikus technikai analízisből megismert elemekkel/fogalmakkal.

Ami kimaradt: bónusz az "Alapok" sorozathoz>

A bikák tánca

Terjengősebben a cím így is lehetne, ...és midőn a bikák dobogása elnyomja a medve hangját. Történt ugyanis, hogy csütörtökön Robert Prechter interjút adott a CNBC-n, de nem sikerült neki: egy pillanatra nem volt elég határozott és az őrjöngő bikák attól kezdve egyszerűen nem engedték szóhoz jutni.

Íme a video az elején némi reklámmal: Deflation on the horizon? / CNBC

A dolog ott kezdett furcsa fordulatot venni, amikor célárat kérnek Bob-tól, a medvétől és ő csak annyit válaszol, hogy "sokkal lejjebb", majd a befektetési alapokban lévő rekord alacsony szintű készpénzállomány okán kezd érvelni.


"Ha csak azt mondod, sokkal lejjebb, az nem segítség!" - erre még kap lehetőséget reagálni, de 2 perc 30 másodperc után már csak a négy kérdező jut szóhoz, akik a saját hangjukon kívül semmit sem akarnak meghallani az egészből.

Előbb kifejtik, hogy a részvénypiac mennyire alulárazott, milyen "sok hely van még az emelkedésre", hiszen a P/E történelmileg igen alacsony szinten áll. Egy pillanattal később már felhozzák a forward P/E-t, vagyis a nyereség várható jövőbeli szintje alapján történő értékelést.

A medve belátja, a fundamentális tényezők mérlegelésébe és a 13 hónapja tartó emelkedésbe beleőrült bikák között egyetlen érve maradt. "O.K., 2009 márciusában minden bikának tele volt az alsóneműje a lefelé zuhanó profitkilátások (úgyis, mint forward earnings) miatt. Most bezzeg csodásan festenek. Melyik környezetben, milyen áron vásárolnál szívesebben? 2009 márciusában, vagy most 2010 áprilisában?"

Még az interjú után is fortyog a köpcös bika, miszerint "maradj cash-ben az infláció majd lerendezi a szénád".

Én itt csendben csak azt kérdezem, nem pont úgy néz ki az elmúlt pár hét, mint ez az interjú? A medvék ebben a környezetben nem tudnak érvényesülni. A bikák meg állandóan hallatják a hangjukat és tulajdonképpen azt sem engedik, hogy egy normális és egészséges pullback kialakuljon.
Esetleg még egy rövid felidézés kedvéért ajánlani tudom "A legtöbb ember ott hibázza el..." című bejegyzésemet.

A legtöbb ember ott hibázza el...

Ahogyan a nóta sugallja, az álmodozással. Vagyis inkább a vetítéssel. Mi emberek természetünknél fogva hajlamosak vagyunk lineárisan, nem pedig ciklikusan gondolkodni. Pedig a fejlődés, és vele a trendek ciklikusan, vagy ahogy Elliott leírta, hármat előre kettőt hátra lépésekkel haladnak.
A technikai elemzés eszköztárából nem hiányzik azért a ciklusok logikája sem, hiszen ezt kínálják az oszcillátor típusú indikátorok. Viszont róluk ennyit, mert a felvezetésemmel inkább csak a két eltérő megközelítés létezésére, sőt együttélésére szeretném röviden ráirányítani a figyelmet.

Minden trendkövető módszerben ott bujkál a kisördög: a trendvonalak, a mozgóátlagok az értelmezéshez keveset értők, vagy a távolabbi képpel nem foglalkozók kezében a megtévesztés eszközei és a legnagyobb tévedések okozói. Aki nem tudja, mit nézzen a trendvonal, vagy a mozgóátlag felett, illetve a trend kiindulási pontja előtti időszakban, annak – hacsak nem a legerősebb bullmarket idején próbálkozik – csupán idő kérdése, hogy mikor darálja be magát a folyton fel-le ugrándozó piacon. Egész egyszerűen azért, mert a lineáris gondolkodással, túlzott lelkesedésünkben az elmúlt időszak történéseit a végtelenbe vetítjük. Így született például a csúcs környékén, de már 2006-2007-ben is az ötvenezres BUX-ról szóló számtalan előrejelzés és a többi finomság.
Egy trendvonal csak addig működik, amíg az uralkodó ciklus helyét át nem veszi egy másik, hosszabb távú ciklus. Pont addig. Gyanítom, ma sokan indulnak ki abból, hogy a piac az elmúlt évben ötven akárhány százalékot emelkedett a mélypontról, akkor biztosan van benne még annyi, ami az idén legalább a banki kamatnál többet hoz.

Egy frissen készített felmérésben a professzionális résztvevők szerint semmi gond, éled a gazdaság és ennek megfelelően 2011 végére további 23%-ot fog még az S&P 500 emelkedni. Legalábbis ez a becslése az átlag hedge fund menedzsernek. Ilyen hangulatban nem is csoda, hogy a decemberi készpénz mennyisége az alapjaikban mindössze 3,6% volt a teljes állományra vetítve. Utoljára 2007 nyarán, a piac tetőzésekor volt ilyen szinten ez a mutató, ami gyakorlatilag egy intézményi "all-in" helyzetről árulkodik.

Sokan a jó vállalati eredményekkel, az alacsony kamatokra való hivatkozással, azaz fundamentális indokokkal is alátámasztják az érvelésüket. Kellenek a fundamentumok mikro és makro szinten egyaránt, mert kell valami kézzelfogható, ami mégiscsak elfogadhatóbb, logikusabb magyarázat, mint „a globális hangulaton alapuló ciklusok meghatározó szerepe” maszlag(om). Az a gond a fundamentumokkal, hogy a legvadabb konjunktúra kivételével mindig lehet belőlük egyidejűleg csodás, és letaglózó képet festeni.
Túlságosan nem is szabad bennük elmélyedni, de a poén kedvéért, íme a sötét oldal fundamentális érveinek aktuális felsorolása (az optimista változatért forduljon mindenki a befektetési tanácsadójához, vagy a politikusokhoz):
- Háztatásoknak, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, államoknak és világ egészének nincs elég jövedelme, vagy legalább növekedési potenciálja ahhoz, hogy a begyűjtött adósságot ki tudja szolgálni. Tbk. a befektetési alapok ezért nem tudnak elég friss tőkét felhajtani.
- 28 év óta először a maginfláció negatív az USA-ban. Állandó napirenden van, hogy a jegybankok, élükön az amerikai FED-del mennyire nyomják a gazdaságba a pénzt, ezerrel működik a bankóprés. Pedig ez egyszerűen nem igaz. Hitelt/tartozást generálnak nem pedig pénzt. Rettegnek a stagflációtól (gazdasági visszaesés és infláció egyszerre), ezért amíg nem biztosak a fenntartható növekedés beindulásában, addig nem növelik a pénz mennyiségét a gazdaságban. A szakértőbbek örömmel, kicsit talán a homlokukat törölve nyugtázzák, sikerül az inflációt elkerülni. Ellenben nem veszik észre, amint a gazdaság szépen lassan belesodródik egy deflációs spirálba.
- A FED ennek jegyében például a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó garanciákkal van elfoglalva, de a múlt heti friss lakásadatokra pillantva látszik, hogy nem bír a piaccal megbirkózni. Ismét morzsolódnak az ingatlanárak és 11,3 millió olyan jelzálog van már az USA-ban, ami meghaladja az ingatlan értékét. Továbbá új lakások értékesítése (hónap-hónap) -11,2%, decemberi lakásárak -1,6%, használt lakások értékesítése januárban -7,2%.
- "Először a történelemben" típusú mikro hír volt a múlt héten az angol Premier Ligában szereplő Portsmouth csődje (itt írt róla az Index). Rendben, ez egy kiragadott példa. Maradjunk annyiban, egy példa. Szerintem szépen lassan fel lehet készülni az újabb „ilyen sem volt még” csődökre és rácsodálkozásokra az élet/gazdaság minden területen.

Ráadásul egyre nagyobb mindenütt a társadalmi nyomás, ami a politikától kikényszeríti a költekezés és a mentőakciók feladását, ezért ahogy kell, rendre kihátrálnak majd az amerikai ingatlanpiac, meg Görögország, meg bármi mögül, ami ezután jön.

Ui.: Egy magyarázó ábrával megtoldottam az alapokról szóló bejegyzés II. részét.