Közjáték

Néhány napja kaptam egy bírálatot, amire határozottan vissza is válaszoltam. Azt rótták fel nekem (névtelenül), hogy január 17-én másnapra komplettnek vártam az északnak tartó alakzatot, sőt még azt is megengedtem magamnak, hogy azt mondjam "órák kérdése" a felfelé tartó trend vége.

Akkor nem triggerelődött a short. Ott és abban az órában ahová vártam, nyitás után megtorpant az árfolyam, szédelgett egy kicsit és gyakorlatilag egy könnyed oldalazás után semmit sem mutatva a nagy medve vad karakterjegyeiből, tovább ment felfelé a piac. A történet egésze, a figyelmeztetéseim a további emelkedés veszélyére ott van, aki akarja visszanézheti januárból, de nem ezzel kapcsolatban írok most, hanem arról, ami egyébként generálisan eszembe jutott az esetről. Nem is a bírálomról lesz szó, hanem generálisan a kereskedői szemléletről. Amúgy is mindegy kinek van igaza. Mert igaza csak a piacnak lehet.

Az "órák kérdése" bejegyzés után, a következő rajzok már folytatódó emelkedésről szóltak, eleinte 133x-es SPX célárak mellett, lépésről-lépésre időben és pontban egyre messzebre tolva a 2009 márciusa óta folyamatban lévő bear piaci rally végét.

Gondoltam, visszanézek más fórumoldalakat, hogy amikor megemeltem a célárakat, megváltoztattam az előrejelzést, miket idéztek erről és mi volt a visszhangja. Na, ebben van a tanulság! Összefoglalom, viszont direkt csak tartalmilag idézem ide: 'Azért, mert két nappal tovább tart az emelkedés, Cimballi már a végtelenbe vetíti a bull kilátásokat. Ennek itt akkor is vége lesz csak megmanipulálták'. Hozzáteszem olyan hozzászólóktól való a vélemény, akik előzőleg örültek az "órák kérdése a rally vége" bejegyzésemnek. (Ja, és több mint két éve nem tágítok az álláspontom mellől, miszerint a nagy emelkedés bear piaci rally, azaz felfelé tartó korrekció és a Szuperciklus szintű uralkodó bear trend továbbra is él. Amint vége, 100%-nál nagyobb mértékű retrace következik be.)

Hogy is van ez? Akkor nem is engem követnek, nem? Hanem?
Az a jó. Pont arra sarkallok mindenkit, hogy ne kövessen sem engem, sem mást. Úgy olvasson a blogban mindent, mint EGY véleményt.

A hatékony piaci hipotézis szerint a befektetők információkat gyűjtenek és azok felhasználásával jutnak el a piacokkal kapcsolatos következtetéseikhez. Vagy minimum ezt szeretnék hinni magukról. Elliott hullámokról szóló felfedezése nyomán indult Socionomics tudomány szerint korántsem ez a helyzet. A kereskedők, vagy befektetők "tipikusan arra használják az információkat, illetve mások véleményét, hogy racionalizálják saját hangulatvezérelt ötleteiket" (Építőelemek - a magyar nylvű Elliott könyv - 19. oldal).

"A vételi, vagy eladási szándék teljesen szubjektív módon, érzelmi szikrából fogant", így a piaci szereplők olyan véleményeket és információkat keresnek, amivel alátámaszthatják azt, amit egyébként már réges-régen eldöntöttek a megnyitandó pozíció irányával kapcsolatban. Ennél csak akkor vadabb a keresés, ha már pozícióba is léptek.

Így lesz a magamfajta fickó az elemzéseivel barát, vagy ellenség. Mint ahogy akkor januárban az előrejelzés megváltoztatása miatt megváltozott a megítélésem is.
Ilyenek vagyunk mi emberek. A hasonlóság, az azonos vélemény gyönyörködtet. Viszont a tőzsde nevű játéktéren jó ha vigyázunk az ilyen típusú elcsábulással.

A végtelen kredit II.

(Fel)veszi, vagy nem veszi?

Az első rész [link] a szerdai 4+%-os SP500 emelkedés Elliott-i összefüggéseit és kontextusát taglalta, ma tegyünk egy kitérőt a megelőző hírre és annak társadalmi hangulat vetületére. Az ötletet egy EWI cikk adja, Központi bankok összefogása a válság megállítása érdekében?...[link] címmel.

A cikk november 30-án, szerdán az alábbi idézetből indul ki:
"A világ giga jegybanki ötösfogata, nevezetesen a Fed (USA), Kanada, Anglia, Svájc és a közös Európai Köponti Bank fennállásuk óta a legnagyobb bejelentésüket tették. Nyilvánvalóan végigdolgozva a keddről szerdára virradó éjszakát a Fed együttműködésbe tömörítette a nagy játékosokat, hogy előálljon egy olyan cselekvési terv, amely megerősíti a hitelezők és a hitelből finanszírozók közötti bizalmat. Ahogy The Wall Street Journal fogalmaz, ez a legnagyobb szabású nemzetközileg összehangolt pénzügyi akció 2001. szeptember 11 óta."

De figyeljünk oda! Ebben az a szép, hogy az idézet forrása nem szerdán készült, hanem 2007-ben, és nem a múlt szerdai mentőakcióról szól, hanem egy négy évvel ezelőtt, december 12-én, szerdán tett bejelentésről. A cikk szerzője, V. Pokhlebkin felfedezte a döbbenetes párhuzamot a 2007. decemberi Prechter-féle Theorist komment és a mögöttünk hagyott hét eseményei között. És még a szerdai nap is egyezik.

Tudjuk mennyire sikerült akkor megállítani a válságot. A rákövetkező 15 hónapban 50-60%-ot estek az indexek.

Szerkezetileg, a hullámok nyelvén is igen hasonló a helyzet ma. A piac épp egy lokális maximumát találta meg akkor, méghozzá a Minor szintű felfelé irányuló 2-es hullám korrekció végét. Most is egy második hullám végét várjuk hamarosan...

Előkerestem az eredeti 2007-es Theorist-ot és egy másik bekezdés ragadta meg a figyelmemet, ézért váltok és inkább azt idézem tovább a fenti cikk helyett. A pár mondat Robert Prechtertől, segít megérteni a hírek és a tőzsde kapcsolatát Elliott elmélete szerint, illetve bemutatja a kollektív hangulat - gazdaság - adósság - politika négyszög összefüggéseit:

Theorist 2007. december / "Meglepő lenne-e azzal szembenézni, hogy a szerdai hírek és a vad árfolyammozgás már csak ismétlése a történelemnek? Mert, hogy így van. Az 1929. szeptember-novemberi összeomlás idején a bankok szövetségbe tömörülve több alkalommal bejelentették erejük egyesítését a részvényárak alátámasztása érdekében. Belebuktak. Viszont a mai jegybankok / központi bankok sokszor nagyobbak, erősebbek, mint bármelyik intézmény a legnagyobbak közül 1929-ben. Végtelen kredit (hitel) áll rendelkezésükre, míg a valós pénzen (aranyon) alapuló rendszer nem köti gúzsba őket. Nem mások ezek, mint szuperbankok, amelyeknek hatalmukban áll hitelt létrehozni a semmiből; az ügyfélnek, a fogyasztónak csak az a dolga, hogy kérje ezt tőlük.

Épp itt a probléma! Valakinek kérnie, igényelnie kell. A rendszerbe kerülő hitel mennyiségének növelése azon áll, vagy bukik, hogy van-e, aki hajlandó és képes felvenni. Az adósoknak eléggé bízniuk kell a saját jövőjükben ahhoz, hogy felvegyék ... a központi bankok által nyújtott hitelt. A jelenkor szűnni nem akaró dilemmájának gyökere így valójában nem mechanikus, mint ahogyan azt a 'monetáris mérnökök' hinni szeretnék, hanem pszichológiai. Bernanke azt gondolja, csak megnyom egy gombot és azzal elkerüli a deflációt. De nem lehet gombokat nyomogatni egy [globális] tömegen. Helyette inkább az nyomogat gombokat rajtad."

A "hedgelt" pozíció rejtett buktatója - olasz módra

Jason Farkas írása

-- Az eredeti cikk arról, hogy az International Swaps Dealer Association miként lehetetlenítette el az államadósságok finanszírozásában alapvető funkciót betöltő CDS piacot: The Hidden Risk on a "Hedged Position" [link] --

A nagy múltú Jefferies (szimbólum: JEF) bejelentette, hogy 2,2 milliárd dollár értékben csökkentette szuverén államadósság kitettségét az EUR övezetben. Csak a múlt héten, az azt megelőző hónapokról nem is beszélve, az európai adósságot finanszírozó intézmények egész sora deklarálta, ők bizony minden kockázatot kivédtek CDS (Credit Default Swap) "hedge" pozíciók létesítésével.

Mégis, ha az imént említett Jefferies csoport pozícióit ellentétes irányú ügylettel biztosították, akkor miért volt szükség a csökkentésükre? Most van hedge, vagy nincs hedge?

Íme a játék a színfalak mögött: A szuverén államadósság pozíciók birtokosai és egyben hedgelői ráébredhettek, hogy sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint voltak korábban. Miért?

Valószínűleg a múlt heti görög mentőcsomag "önkéntes" kötvényleírás része állhat a háttérben. Vagyis a megállapodás azon pontja, amely rendezi, hogy a kötvénytulajdonosok a követelésük mekkora részét látják majd viszont. Az ISDA az 50%-os leírást "önkéntesen" végrehajtható műveletként jelentette be, azaz technikailag ez nem minősül államcsődnek.

Tudniillik, ha Görögország nem fizeti vissza a kölcsönvett pénz 100%-át, az feketén fehéren csőd lenne. Viszont, mivel a görög kötvények tulajdonosai (nem kevés EU, ECB és IMF birkózás nyomán) elfogadták a rendezési tervet, miszerint minden dollár görög tartozás fejében 50 centet kapnak, anélkül, hogy a görögök hivatalosan bedobnák a törölközőt, ezért ez egy "önkéntes" lemondó nyilatkozat. Csak a csőd szót ki ne ejtse senki a száján!

Ha már viszont a görög vágás ilyen "önkéntes" alapon ment, akkor miért ne nyilváníthatnák a továbbiakban bármelyik másik EU tagállam adósságára vonatkozóan az enyhítési alkut "nem-csődnek"? Épp itt van az eb elhantolva. A CDS csak csőd bekövetkezése esetén védi a hedgelt pozíciót, ezért az ISDA döntés értelmetlenné tette a CDS intézményét, legalábbis 50% veszteség erejéig.

Mit foglalkozzunk ezzel? Íme, hogy miért érdemes:

Tegyük fel - csak feltételesen persze -, hogy számos európai bank tart szuverén kötvényeket a portfóliójában olasz és portugál adósságból. Az "önkéntes rendelkezést" megelőzően, [főleg, ha nőtt egy ország adósságához kötődő kockázat], akkor ahelyett, hogy megszabadultak volna a kötvényektől, védekezés gyanánt CDS kontraktusokat vásároltak, arra az esetre, ha a kötvényt kibocsátó ország becsődölne. Azonban ha az ISDA nem hajlandó az ilyen leírásokat csődnek nyilvánítani, akkor a CDS hedge pozíciók nem töltik be azt a funkciót, amiért létrehozták őket. Akkor pedig a csökkenő kötvényárak jelentősége abban áll, hogy az amúgy is feszült piacot egyenesen robbanékonnyá teszi.

Ez az ami ironikus; az ISDA, EU, ECB és az IMF nagy igyekezetében, hogy a görög leírás tovagyűrűző hatását kivédje, akaratlanul növelte annak esélyét, hogy a válság átlépje a határokat. Azzal, hogy a CDS védelmi funkciót nem hagyták működésbe lépni, beszűkítették az szuverén adósságot finanszírozók körét, a kötvényvásárlók ugyanis ezentúl kevésbé képesek fedezni a pozícióikat. Mi több, növelték a kötvénypiac potenciális eladóinak körét.

Zárásul érdekes lehet még a jelenség Elliott-i vonatkozása. A socionomics tudomány álláspontja szerint bear piacok idején a központi hatóságok, kormányok egyre többet avatkoznak be. Azonban az erőfeszítéseiket ritkán koronázza siker, mivel előre nem látható komplikációk lépnek fel, független attól, hogy milyen intézkedéseket foganatosítanak.

Ahogy Bob Prechter írta az Elliott Wave Theorist [link] 2011. júliusi számában:
"...ha bekövetkezik a deflációs összeomlás, akkor a CDS-ek nem működnek majd. A CDS-t kibocsátók is becsődölnek. Ebből nincs kiút."

Cimballi széljegyzete: Jason barátom épp egy hete írta ezt a cikket, ami akkor még alig volt több mint teória és feltételezés. Az EWI csütörtökön közölte le a gondolatmenetet, annak hatására, hogy a világ harmadik legnagyobb adósságpiaca, az olasz kötvénypiac a hét közepén kis híján végzetesen megborult. Mutatom lejjebb a 10 éves kötvény határidős grafikonját. A tanulság nem más, mint amit Jason is elmond. Egy túlfeszített piacon a beavatkozási kísérlet hozhat átmeneti enyhülést a tünetek tekintetében, de a következő pillanatban máshol, még kritikusabb helyen dugja elő a fejét a probléma, amit nem sikerült alapjaiban orvosolni. Az olasz költségvetés élet-halál harcot vív a maga adósságával, ezen jogi kategóriákkal történt kavarás nyomán pedig elveszítheti a finanszírozási forrását, mivel azok az intézmények, amelyek az ügyes hedge manővereknek köszönhetően szinte végtelen mennyiségben hajlandóak lennének vásárolni az adósságból, nem tehetik meg, mert nem tudják magukat bebiztosítani csőd esetére. Amíg a görögök problémája nem ügy, akár a hajuknál fogva is ki lehet őket rángatni, addig az olasz kötvénypiac nagyságrendje miatt nincs az a kormány, vagy európai hatóság, amely elegendő pénzt tudna biztosítani egy mentőakcióhoz.

Vészjósló pánik az olasz határidős kötvénypiacon november 9-én,
szerdán és az azóta bekövetkező enyhülés

Végig az S&P rally III.

...és főleg, ami utána van

Az elmúlt évek USA indexmozgásaiból kinyerhető Elliott-i értelmezés és tanulságok záró videója következik két téma köré csoportosítva. Az első ma publikált videó a július 22 - augusztus 9. esés, azaz, a Minor, vagy Középtávú egyes hullám olvasata némi pszichológiai kitekintéssel arról, hogy bear piacok idején miként alakulnak ki a lokális és majdan a végső aljak.

Mivel ez a sorozat vége, ezért azok kedvéért, akik lemaradtak róla, előbb íme a link az első két részhez:
S&P index Elliott videó I. rész (a VIX-es, messziről indítva, egész a júniusi minimumig)
S&P index Elliott videó II. rész (a Nasdaq és az XLF segítségével, a záró hullám július végéig)

Itt pedig a már a III. rész:



Végül, a mai másik videó, ami már csak az előrejelzés, mind az árfolyam, mind pedig a társadalmi folyamatok vonatkozásában:

Beszélgetések Elliottról - Július

Fordítsd meg a monitort!
Azért választottam ezt felszólítást beharangozónak, mert a piaci folyamatok lekövetésére tényleg egy merőben új szemlélet kell majd, vagy legalábbis ellentétes azzal, amihez a szemünk az elmúlt évtizedekben hozzászokott. A mai beszélgetés végére kiderül, miért mondom.


Találtam egy interjút, még 2000 februárjából, aminek a címe csupán ennyi „Kérdezz-felelek Robert Prechterrel”. Nem derült ki számomra, ki kérdez tőle (nem én), viszont arra gondoltam, kiszemezgetem belőle azokat a részleteket, amelyek éppen most is aktuálisak és pár apró, megértést segítő megjegyzéssel tűzdelve ez lesz a rovat kiadása a nyári szünetben. Íme:

Kérdező: Essen szó először Elliott hullámelméletéről. Több kutató előállt már azzal, hogy a piacok mozgása leírható alakzatokkal, de senki sem magyarázta, miért van így. Összefoglalná pár szóban, miért jönnek létre az alakzatok?

RP: Azt mondhatom el, hogy én miként látom. Az emberek többsége igyekszik tartozni valahová, szeretné, ha a közösség elfogadná. Közülük sokak hajlamosak rá, hogy másokat hagyjanak gondolkodni minden olyan területen, amit intellektuális értelemben komplikáltnak tartanak. Ez beidegződés végül oda vezet, hogy rákényszeríti a nem tudatos gondolkodást a tudatos feletti dominanciára, különösen a magas érzelmi töltetű társas szituációkban. Például amikor a piacon eladási pánik alakul ki, akkor a legtöbb befektető nem csak úgy magában, izoláltan pánikol be, hanem mások pánikreakciójára válaszul. Ugyanez vonatkozik a vételi döntéseikre is, de mivel az lassabb folyamat, ezért kevésbé látványos és egyértelmű. A nem tudatos viselkedés dominanciája nem jelent véletlenszerű csapongást, még ha az avatatlan szemnek, annak is tűnhet. Alakzatokat alkot és ezek az alakzatok jelennek meg az árfolyammozgásokban Elliott hullámainak formájában. Számtalan bizonyítékot mutattam be erre a The Wave Principle of Human Social Behavior könyvemben.

K: Mit tanácsol az embereknek, akik szeretnék elsajátítani Elliott módszereit?

RP: Az első dolog, hogy figyelmesen vegyék szemügyre az árfolyamgörbéket. Élőben jelöljék (számozzák) a mozgásokat és igyekezzenek megtalálni Elliott trendcsatornáit. Ahogy a piac egy nagyobb impulse fázisba ér mindig abban a szent pillanatban letisztul a kép, (le)egyszerűsödik a számozás.
A korrekciók sokfélék és lényegesen bonyolultabbak. Viszont még a korrekciók is tartalmaznak ötös szerkezetű lökéshullámokat, amit ebben a fázisban is használhatunk a könnyebb tájékozódás érdekében.

K: Miként jutunk el a távolabbi értelmezéshez, a teljes nagy képhez?

RP: Olyan messzire nézzük vissza az adatokat, amilyen messzire csak lehetséges. Minél több az információ, annál jobb. A távolabbi perspektíva sok esetben felbecsülhetetlenül hasznos lehet. A válság, amelyben most élünk kiváló példa erre. A fordulat, amit vártunk, a trend igen magas szintjén következett be, de nem lenne értelmezhető az elmúlt három évszázad adatsora nélkül.
(Cimballi: vagyis például 2002 ősze után már azt mondhatnánk, ennyi volt a bear piac, már csak felfelé visz az út, viszont Elliott fraktálelmélete alapján legalább az 1970-es évek minimum szintjeinek teljes korrekcióját várjuk.)

Kell-e egy elemzőnek más piaci indikátorokra is támaszkodnia annak érdekében, hogy a piacra vonatkozó következtetését megtegye?

Nincs olyan megközelítés, beleértve Elliott elméletét, ami a teljesen biztos forgatókönyvet adja. Mindazonáltal Elliott elemzésével nem kevesebbet kapunk, mint azon szcenáriók listáját, amelyek egyáltalán szóba jöhetnek. El kell tudnunk fogadni, hogy néha a kevésbé valószínű számozás bizonyul korrektnek, elvégre ezt jelenti a „kevésbé valószínű”, tehát nem kizárt titulus. A szentiment és a momentum alakulása együtt a hullámok személyiségjegyeit meghatározó más vezérlőelvekkel segíthet a lehetséges kimenetelek helyes súlyozásában. Az Elliott Wave Principle című könyv leírja, hogy a hullámstruktúra egyes időszakaiban miként viselkedik a pszichológia, az árfolyam változási sebessége és a breadth, ami hasznos a piac teljes hullámsorozaton belül elfoglalt helyzetének meghatározásában. A legfontosabb, kerüljük el a legnagyobb hibát, amit el lehet követni (beleértve időnként magamat is): nehogy az indikátorok állása alapján számozzuk a grafikonjainkat!
(Cimballi: a hullámok személyiségjegyeiről, amire itt Prechter utal, korábban egy egész bejegyzést szántam. Aki többet szeretne megtudni, annak itt a [link] hozzá. Akkor a breadth kifejezést mint az emelkedő ill. eső részvények arányát már megmagyaráztam.)

Elliott módszere egyszerre közvetít információt a trend minden szintjéről. Előfordulhat, hogy például a Subminuette szint kihatással van az Elsődleges szintű (Cimballi: négy renddel magasabb) számozásra?

Minden szint fontos az egy-két szinttel nagyobb alakzatok megértéséhez. A példa kedvéért: Az a várakozásom, hogy a piac új csúcsra fog emelkedni egy harmadik hullám keretében, de az alacsonyabb szintű bontás az új csúcs ellenére is bizonytalan ide-oda táncoló, ráadásul a breadth alacsony és az emelkedés sebessége is lassú. Ilyen esetben fogom magam és módosítom az új csúcs jelölését B-re, mint ami még mindig a második hullámhoz tartozik, ami ezek szerint egy flat korrekció lesz (ld. az ábrát). A Subminuette rendű esemény persze kihatással van az Elsődleges számozásra, de csak annyiban, hogy milyen alkotóelemekből áll össze az eggyel alacsonyabb szintű Középtávú hullám szerkezete. Ebben az értelemben, ha csak érintőlegesen is, végül minden döntési pont visszavezethető a trend legalacsonyabb szintjére.

Magán az árfolyamon kívül a hullámok számozása közben mi a legfontosabb figyelnivaló?

A forgalom. Növekvő forgalom egy ötödik hullámban például azt jelenti, hogy megnyúlt ötödikkel lesz dolgunk. Alacsony forgalom egy harmadik hullámban arra utal, hogy végül nem a harmadik lesz a helyes számozás. Mindkét esetben felbecsülhetetlen értékű információhoz juttat bennünket. Ne feledjük, ez a trend minden szintjén így van, ezért igazán gyakran látjuk a hasznát a volumen adatoknak.

Váltsunk témát és beszéljünk a részvénypiacról. Miként lehet együtt élni a zord hosszú távú előrejelzéssel, miszerint bekövetkezik / bekövetkezett a fordulat az Óriás Szuperciklus szintjén?

Nos, először is én nem rakom egymás mellé a zord és az előrejelzés szavakat. Amit várok, az nagyon is a valóság. Ami a felkészületlenek számára zord lesz és kegyetlen, de megerősödést hoz azok életében, akik előre jól pozícionálják magukat. Szóval ezen az alapon az 1982-es bullish jóslatom is kegyetlenség volt az akkori bessz-spekulánsok számára. Egy mindenkori előrejelzés lényege, hogy profithoz segítsen, vagy legalább biztonságos öbölbe tereljen.

Mindig arról beszélünk, mi a legvalószínűbb forgatókönyv. Mi a helyzet az „kevésbé valószínű” fogalmával? Arra gondolok, hogy a régóta beígért totális krach jövendölés még eddig nem valósult meg. Jelentheti ez azt, hogy valahol félreértelmezte a hosszú távú számozást?

Elliott rendszere rengeteg különféle értelmezésnek hagy helyet, de a piac állapota és az alakzatok, amelyeket ma látunk, elég egyértelműen csak egyféleképpen engednek következtetni és ezt a következtetést igazolja majd a piac. Nem a bekövetkezés a kérdés, hanem annak az időpontja.

Ha a társadalom és a vezetők óvatosan cselekszenek, kivédhetjük a bear piacot?

"Óvatossággal” nem lehet a közelgő társadalmi változásokat elhárítani. Az emberek óvatlanok voltak hosszú időn át és ennek meg lesz a következménye. Mégis, egyéni szinten bárki megteheti a szükséges lépéseket a saját és tőkéje jövőbeli biztonsága érdekében.

Mit gondol, a történelem jó indulattal, pozitívan tekint majd Robert Prechterre?

Az esést követően az emberek többsége nem fog sok figyelmet szentelni a tőzsdére. Így egy pár év múlva a ma aktív befektetőket nem érdekli majd ki, mit jósolt meg előre. Egész más dolgokra fognak fókuszálni.

Úgy tűnik, abban bízik, hogy a befektetők nagy része végig, egészen a medve piac aljáig pozícióban marad. Helytálló feltételezés, hogy ez azért lesz így, mert olyan rengetegen tartják a pénzüket befektetési alapokban?

Nem. Ez MINDIG így volt. Mármint megpróbálták "kiülni". De van azért ennek a befektetési alap őrületnek egy aspektusa, amiről érdemes pár szót szólni. Az 1987-es összeomlás után a befektetők nehezen bírtak szembesülni a tetemes veszteségek miatti önváddal. Ezért úgy mondtak le a felelősségről, hogy odaadták a pénzüket alapkezelőknek. Így áll elő a mai ironikus helyzet, melyben sokkal nagyobb veszteséget is képesek pszichológiailag elviselni, mivel azt mondhatják, nem az ő hibájuk volt. Saját naivitásuk helyett szidhatják az alapkezelők ostobaságát.
Így vagy úgy, végül minden tapasztalatlan kezdő alacsony szinten fog kiszállni; általában amúgy is a mélypont környékén adják fel. Olyat is sokat látni, aki kevéssel a mélypont után száll ki, mert úgy gondolja, elcsíphet egy rally-t, amibe érdemes volt beleadni.

Értem már, de milyen lesz megtapasztalni a bear piac mélységét? Milyen lesz benne élni?

Még az Óriás Szuperciklus medvéje sem lesz a világvége. Ezek a bear piacok csak társadalmi trendek. Egyéni szinten el lehet kerülni a nehézségeket. Az 1930 környéke fantasztikus időszak volt azok számára, akiknek stabil jövedelmük, vagy nagy megtakarításuk volt. Minden olcsó volt. Csak arra kell figyelni, nehogy egy olyan országban érjen a válság, ahol az diktatúrához, vagy háborúhoz vezet.

Kérdező: Mit tegyenek a kevésbé tapasztalt befektetők, vagy azok, akik nem akarják a shortolást megtanulni?

RP: Deflációban és gazdasági depresszióban a készpénz a király. Javaslom, fordítsák meg a részvények és a kötvények árfolyamgörbéit és nézegessék, ahogy a készpénzük értéke növekszik, mintha csak egy hosszú távú bull piacot figyelnének.

Vissza a "Beszélgetések" júniusi számára >

Beszélgetések Elliottról - Június

A téma, amit ez alkalommal kibeszélünk gyakorlatilag egy ideje már bennem érlelődő blogbejegyzés, amit egyáltalán nem bánok, hogy végül a "Beszélgetésekben" öltött formát. Érdekességként azért elárulom, ha nem így lenne, akkor "A tömeg erre tart" címet kapta volna. (Cimballi)


Kissherceg: Rendszeres Beszélgetések rovatunk a májusi száma után annyi kérdést kapott, hogy sokat nem kell gondolkoznom, mit kérdezzek. Főleg azt kell megbeszélnünk, mi a mozgatórugó Elliott elvei mögött? A társadalmi hangulat miként határozza meg a trendeket? Hogyan? Miért?

Cimballi: A csordaszellem adja a magyarázatot. Vagyis az, ahogyan tömegben vagy egy hálózat részeként működnek az emberek. Angolul herd behavior a kifejezés.

Kissherceg: Mi ez tulajdonképpen?

Cimballi: Tömegben együttes viselkedést mutatunk, nagyon gyorsan átvesszük a környezet impulzusait, véleményét, ahelyett, hogy egyénileg gondolkodnánk. Kötődni kezdünk a tömeghez, mert kényelmesebb, kevesebb energiát igényel a tömeggel tartani. Kevesebbet annál, mint kilógni belőle, vagy független álláspontra helyezkedni.

Kissherceg: Hogy néz ki ez a tömegben cselekvés a tőzsdén?

Cimballi: Sokkal jobb érzés olyan részvényt vásárolni, aminek az emelkedésében mindenki egyetért. Sokkal nehezebb azt mondani, ellentétesen látom. Iszonyat erőfeszítés, sőt egyenesen ijesztő egy olyan pozícióról dönteni, ami szembe helyezkedik az újságok címlapjáról ránk ordító okosságokkal, a brókercégek elemzőivel, a politikusok nyilatkozataival. „Most komolyan, menjek szembe a haverom, munkatársam véleményével, esetleg azzal, amit fórumoldalakon ír a többi ’csordatag’?”

Aha. Egyre jobban értem, miért kerülöd a híreket, miért kezded kizárni a politikát. Ám azt is látom, közben intenzíven fórumozol. Nem lenne jobb az internetet, illetve az egész social media-t is elkerülni?

Egyrészt jóval kevesebbet fórumozom, mint pár ével ezelőtt, másrészt megtanultam hová tenni a hozzászólásokat. Rengeteg mindent ki lehet szűrni belőlük a tömeg kollektív hangulatára vonatkozóan.

Azt mondod, Elliott elmélete 100+ évvel ezelőtti grafikonokon is működik. Ezek szerint akkor is, amikor még nem volt internet. Van valami hatása a világhálónak a csordaszellem alakulására?

Sokszor eltöprengek ezen és arra jutok magamban, hogy igen, méghozzá komoly hatása. Ma azokon a csatornákon, ahol a fontos adatok, hírek, információk pillanatok alatt eljutnak a világ legtávolabbi szegletébe, a hangulathullámok is gyorsabban és intenzívebben képesek terjedni. Lényegesen gyorsabban, mint ahogyan például az 1800-as években ez lóháton valósult meg a legegyszerűbben.
Következésképp egy pánik nem tud lokális jelenség maradni, pillanatok alatt globális kiterjedésűvé válik. Ez a gondolatsor abba az irányba mutat, hogy a mostani válság rendkívül mély, de a mértékéhez képest esetleg gyors lefutású lehet.

Ki/mi irányítja a tömegek viselkedését?

Épp ez az, hogy senki.
Februárban az egyik bejegyzésemben lefordítottam pár gondolatot Robert Prechtertől, de link helyett inkább felidézem neked:
A tőzsdei játékosok „a társaikat figyelik, éberen, hátha iránymutatást kapnak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépésük.” Ebben a viszonyrendszerben viszont nincs vezér. „Valójában a tömeg egészére tekintenek vezetőként, miközben az csak követőkből áll. Amikor nincs vezér, aki kijelölné az irányt, akkor a csorda hangulata az egyetlen tényező, ami a cselekvést irányítja, azaz a csorda sajátmagát vezeti."

Vagyis minél bizonytalanabb a tőzsde közönsége az iránnyal kapcsolatban, annál inkább egymást figyeli, és annál könnyebben hajtja bele magát valami szélsőségbe?

Valahogy úgy. És ezt nap mint nap tetten érhetjük, elsősorban persze a tőzsdei grafikonokon, de gyakran más, egészen hétköznapi területeken is. Van egy fantasztikus ábrám, amit nem én rajzoltam, hanem az Elliott és a többiek blog látogatói. Május 6-án este volt az amerikai piacokon a flash-crash, az a bizonyos napon belüli 10%-os esés. Elég rendkívüli piaci szituáció, érdemes megnézni mit tett a látogatószámmal.
Egy csökkenő háromszögből új csúcsra tört, mert mindenki próbált kapaszkodót találni. A tömegben az orientálódás egymás figyelésén keresztül történik, aminek ma már legegyszerűbb módja az internet böngészése, a hír-, fórum és blogoldalak fokozott látogatása. Nyilván nem az én oldalam látogatói statisztikája a legjobb indikátor a jelenség követésére, de elgondolkodtató, hogy még egy ilyen ismeretterjesztő oldalon is meglátszik a jelenség.

Mi mindent lehet elemezni technikailag! Amikor pár hete mutattad az ábrát, már akkor is lenyűgözött az üzenete. Van valami más példád is, ahol tetten érhető a „láthatatlan hálózat”?

A napokban volt egy írás az Elliott Wave International oldalán „Dobd el a jelzálogot! Élj szabadon!” címmel a szándékos csődről. Arról szól, amiről én már a Defláció c. bejegyzésemben is írtam, hogy egyre több amerikai család, akik egyébként ki tudnák fizetni a havi törlesztő részletet, inkább elhagyják az otthonukat. „Kisétálnak” a jelzálogból, mert az ingatlant terhelő jelzálog jóval magasabb a ház/lakás valós piaci értékénél. Egyszerűen otthagyják a banknak, kezdjen vele, amit akar. Lassan egy éve tart a folyamat, de csak most kezd begyorsulni. Miért? Mert ez a kisétálás a csorda normái szerint eddig nem volt „sportszerű”. Csakhogy az Economist-ból idézett statisztika szerint az, akinek az ismeretségi körében előfordult már legalább egy szándékos csőd, az 82%-kal valószínűbb, hogy elfogadhatónak tartja ezt a megoldást és maga is élne vele.

Vagyis az amerikai háztulajdonosok még a tőkeáttétes ingatlan long pozíciójukkal kapcsolatban is egymást figyelik?

Igen :) és ezért nem ért semmit a kormány beavatkozása. Arra gondolok, hogy a jelzáloghitel kamatának 2%-os csökkentésével akartak olyan házakban tartani családokat, amelyek értéke többszázezer dollárral van a jelzálog értéke alatt. Amíg a közösség nem tartja elfogadhatónak a bankokkal kötött szerződés felrúgását, addig maradnak 2% kedvezmény nélkül is (vagyis az akcióra költött pénz teljesen felesleges pocsékolás), ha viszont azt látják, a környezetükben vannak, akik bevállalják a szándékos csődöt, akkor a kormány a feje tetejére áll, akkor sem tudja megakadályozni a „elsétálást” és vele az újabb lavina elindulását.

Azért még mindig kérdezem, miért van csordaszellem? Hajlok rá, hogy így van, de nekem teljesen irracionálisnak tűnik a kialakulása.

Az is, de azért van ennek egy biológiai-pszichológiai magyarázata. Valószínűleg ösztönös reakcióról van szó, aminek kiindulási pontja az agyunk egy primitív területe. Anatómiailag a limbikus rendszer befolyásolja az érzelmeket, illetve ott találjuk azokat a funkciókat, amelyek a létfenntartáshoz szükségesek. Ilyen például a légzés, vagy a szívverés irányítása, de ide tartozhat a tömegekkel való cselekvés is. Minden itt van, aminek a célja a túlélés biztosítása; a menekülés, harcba bocsátkozás vezérlése is. Ezek az agyfunkciók érthető módon gyorsabbak, mint a racionális gondolkodás, illetve olyan intenzív érzelmeket – ha úgy tetszik impulzusokat – képesek generálni, amelyek időlegesen teljesen blokkolják, kiiktatják a racionális gondolkodást. Erre a beépített automatizmusra azért van szükség, mert néha kifejezetten hasznos a futás, vagyis az, amikor az illető nem áll meg gondolkodni a veszélyről, hanem azonnal cselekszik.

Ez történik a pánik pillanatában? Mondjuk, amikor rátámad valakire egy vadállat az erdőben?

Igen és mindegy, hogy bika, vagy medve. :) A limbikus agy átveszi az irányítást, az emberek kizárólag érzelmi alapon hoznak döntést és cselekedetüknek semmi köze sem lesz a racionális mérlegeléshez. Van erről a Socionomics Institute-nak egy ingyenesen megtekinthető 57 perces dokumentumfilmje. Abban részletesen kifejtik mindazt, amiről itt beszélek > History’s Hidden Engine c. film linkje.

Ezzel válik egyértelművé, hogy a kormányok, politikusok, bankárok, miért nem tudják befolyásolni a társadalmi folyamatokat és a tőzsdei trendeket. Nekem ezzel a megközelítéssel, amióta hallottam tőled, egyszerűbb az életem; kevesebbet gyártok összeesküvés-elméleteket és jobban a helyes kereskedési szituáció kiválasztására tudok fókuszálni. Szóval, még ha nem így lenne, akkor is érdemes volt belegondolni.

Valóban, az emberek többsége hihetetlen energiát veszteget el a manipulátorok keresésével. Azt fogadjuk el, hogy az ember nem egy számítógép! Egyrészt tényleg képes racionálisan gondolkodni és a maga jól behatárolt érdekei szerint cselekedni, de másrészt egy irracionális ösztönlény.

Hogyan keletkeznek a trendek a társadalmi hangulatban?

A hangulat valószínűleg egy a természetben hatékony növekedési formát / alakzatot / ritmust követ: hármat előre, kettőt hátra. A hangulat rajzolja a grafikonokat és létrehozza a társadalom szempontjából hírértékű eseményeket. Az emberek, - élükön a hírszerkesztőkkel - pedig kiválasztják azt a hírt, ami leginkább alátámasztja a piaci mozgásokat, majd a hír, vagy esemény újbóli felbukkanásától várják az ismételt, hasonló elmozdulást az árfolyamokban.

Ezek szerint amit kiváltó okoknak, magyarázatnak tartunk, azok valójában az eredmények?

Szerinted pénteken a Cisco azért esett 3%-ot, vagy a Nikkei hétfőn reggel 3,8%-at, vagy az EUR azért ment új minimumra a dollárral szemben, mert Magyarországon egy önálló devizával rendelkező országban néhány vezető politikus ostobaságokat beszélt? Nem inkább arról van szó, hogy, a szerkesztők azért emelték előre, mert ez volt leginkább összhangban az aktuális árfolyammozgással és a csorda pillanatnyi hangulatával? Ők ennek a specialistái, tudják, melyik téma vonzza oda a legtöbb látogatót, melyik hír váltja ki a legtöbb érzelmet. Ezért fizetik őket, hogy megmondják, mire fogékony a tömeg.
Persze, ha most a napokban tényleg bekövetkezik a közepes krach, amit várunk, akkor globálisan az emberek Magyarországot okolják majd az eséssel, mindaddig, amíg nem lesz egy másik nagyobb esés.

Gondolom, akkor ezek az események / hírek visszahatnak a hangulatra és tovább gerjesztik?

Nagyon logikusan hangzik, de mégsem így van. Épp ez az, hogy a társadalmi hangulat trendje magától változik meg, ha elér egy szélsőségesen optimista, vagy pesszimista állapotot és két pivotpont között csak nagyon rövid időszakokra, legfeljebb órákra, és/vagy az emberek egy kisebb csoportjánál térítheti ki a pályájáról egy-egy váratlan politikai, vagy gazdasági esemény. Ha az események képesek lennének alapvetően visszahatni a kollektív hangulatra, akkor a társadalmi trendek, vagy egyáltalán a trendek sohasem érnének véget. A hangulat eseményeket generálna, az események pedig még egy lapáttal rátennének a hangulatra.

Gondolj csak bele a háborúkba! Mindig a bear-piac végén, vagy az elinduló új emelkedés elején találunk rájuk. A fegyveres konfliktusok a hangulat által létrehozott legszélsőségesebb események, mégis a közelükben fordul a társadalmi trend. Épp kollektív hangulat extrém állapota váltja ki, amikor már inkább a fordulat valószínűbb a pesszimista tartományból. Át is fordul a "social mood" a holtponton, de a negatív események még egy ideig pörögnek tovább.

Kissherceg: Összefoglalom: Nem a hírekkel és az eseményekkel függ össze a hangulat, hanem egymás figyelésével.

Cimballi: És ami a gyakorlatban még ennél is fontosabb, a kollektív hangulat megelőzi a híreket és az eseményeket, ezért nem használható egy hír, vagy gazdasági esemény a hangulat, az árfolyamok és a gazdaság teljesítményének előrejelzésére.

Tovább a "Beszélgetések" júliusi kiadására >