A medveőrlő

Egy jó hosszú sorozatot láttunk olyan napos gyertyákból az S&P500 grafikonon, amelyek egyre-másra magasabb napi minimumokkal és maximumokkal rendelkeztek, de valahogy a napon belüli tiszta trendek elmaradtak. Napon belül vételi pozíció után kutakodva folyton az lehetett az érzésünk, hogy a piac épp most fog lefordulni mivel a kitörések nagy része azonnal megállt, amint új csúcsra ért az árfolyam. A felfelé momentumos folytatást nélkülöző környezetben a short kontrázás nem egyszerű, mert ugye mégis csak mindennek újabb csúcs a vége. A medvét, aki a short pozíció zárással hezitált, azt könnyen megtépázta az újra és újra visszatérő, magát egyre magasabbra vonszoló bull kör. A türelem és a magasabb rendű trend tisztelete ilyenkor, amikor egy 3-perces bontású grafikon 3-4 minőségi setupot bír produkálni naponta, aranyat ér. A nagyobb idősíkokról nem is beszélve, hiszen ott ugyanez az érték a 0 és 1 között mozog.

Megvolt az érzés úgy október 21. óta? Meg? Na, de hová tegyük ezt az egészet?

A válasz mindig "odaát" van, konkrétan egy nagyobb domináns idősíkon. A napos grafikon szereplői egyre inkább vonakodva vesznek, mert ilyen magasan - 2000-es indexérték felett - új longot nyitni túlságosan drága nekik. A "drága" szóhasználat arra utal, hogy bármilyen naposról leolvasható célár érdekében a jelenlegi árfolyamon túlságosan sok kockázatot kellene vállalni. Eladni? Azt meg minek? Ha ehhez hozzávesszük a heti nézet fehér bull testű gyertyáit az elmúlt négy hétben, akkor hamar belátjuk, ezt az S&P piacot a nehézfiúk nem állnak neki shortolni. Mondjuk, azért mellesleg egy dolog már nincs rendben teljesen. Az elmúlt hét túlságosan apró heti gyertyája némi árnyékot vet a boldog bull kilátásokra. Ennek ellenére még nincs ok az szving eladásra, legfeljebb arra érdemes készülni, hogy a piac egy fals letörés erejéig triggerelheti a múlt heti minimumot. Egyszerűen túl közel van ahhoz, hogy kihagyja a poént. Átmenetileg bevágódhat a heti minimum alá jó 20 pontot.

Az Építőelemek című magyar nyelvű Elliott jegyzetemben részletesen tárgyalom a hullámok karakterjegyeit, a "lágy vezérlőelveket", amelyeket Frost és Prechter munkássága alapján mindig is hangsúlyosnak tartottam. Most egy kicsit hasonló, amiről itt írok, de az Elliott-i rendszertől elvonatkoztatva. Kereskedési döntéseimben komoly szerep jut annak, hogy így unortodox módon végiggondolom, mi motiválja az egyes idősíkokat. Egyébként az említett kiadvány továbbra is megrendelhető itt - [link].

Egy csatornából kioldalazó törés a leginkább szembetűnő alakzat a napos bontású grafikonon. A piac egy feszes emelkedő csatornában haladt, amely nincs tele nagy momentumgyertyákkal, de ennek ellenére egy igen erőteljes és határozott mozgás. Az alakzat zártsága a magasabb árban egyetértést jeleníti meg: a bikák azonnal, még napon belül megvesznek minden kis pullback esést és ez ellen a medvék sem tiltakoznak különösebben. Nem érdemes a feszes csatorna ellen menni, mert olyan mintha egy harmadik hullámmal vitatkoznánk. Ilyenkor a csatorna vége fent a maximumon amúgy sem jelenti a magasabb rendű, uralkodó trend végét. A piac előbb-utóbb elhagyja a csatornát, ahogy tette ezt a hét közepén. Ilyenkor egyszer csak megnövekszik a volatilitás és a piac egy ostorcsapás szerű mozgással összezavarja és mintegy kirázza mindkét oldalt.

Az ilyen bull csatornák után az "ostoros" mozgás leginkább egy hirtelen, de gyorsan elhaló esésben jelentkezik, amely átcsap a korábbi csúcs fölé, igaz ott sem termelve zsíros profitot a bikáknak. A második fázis felfelé próbálkozása kísérlet visszatérni a korábbi csatorna nyomvonalába, ami általában a csatorna meghosszabbított trendvonalának érintéséig (sem) jut. Onnan már tényleges lefordulás jön, itt leginkább az októberi minimumokat vehetjük majd célba.

Elliott-i szemmel nézve a tanulság, hogy az ilyen tömör, vagy feszes csatornák tetejére ne tegyünk 5-ös, vagy C jelölést, mert az legtöbbször csak a 3-as hullám vége lehet, ami ugye azt jelenti, hogy még egy további le-fel szving elé nézünk mire az október 15-ről elindult emelkedés véget ér.

Nos, némi RSI elemzéssel finomítva ez volt a megfontolás az alábbi, rövid távra szóló S&P500 (SPX) értelmezésem mögött. Az "ostorcsapásnak" illene kitölteni a hónap még előttünk álló részét. Úgy gondolom a 2005 körüli indexérték elsőre kitarthat mint támasz:

A tartomány kijelölése

Mekkora legyen Elliott negyedik hulláma?

Az Elliott-ciklusban a négyes hullámok behatárolásához van a legtöbb információnk, a legtöbb segédeszközünk. Amennyiben helyes a megállapítás és az eséssel valóban a kék Minor 4-es hullámot látjuk, akkor annak legelőször is a funkciójával illik tisztába lennünk. A 4-es az azonos - kék Minor - trendszinthez tartozó, 2-3 szakaszban létrejövő elmozdulás korrekciója. A kék 2-3 emelkedéshez képest kell arányosnak bizonyulnia, annak nevezetes pontjai alapján érdemes következtetnünk rá. Egy hete a hozzászólásomban így utaltam erre: "[...] a kék 3-as pontból várom a december 31-én indult emelkedő szakasz arányos, 23,6-38,2%-os korrekcióját. Ez a dolga a kék 4-es esés-oldalazásnak." Íme egyetlen ábrába sűrítve a DEC31 - FEB19, 3-as hullám szakasz Elliott-i iránymutatása:

Elliott 4-es hullám vezérlőelvei gazdagon az órás SPX grafikonon. Ezekből a szintekből tessék válogatni.

Az ábra jobb oldalán a szürke "lehetséges elrendezés" találgatással leginkább azt szeretném szemléltetni, hogy mennyire a korrekció kezdeti fázisában járunk. A teljes kék 4-es a legegyszerűbb esetben is [a]-[b]-[c] hullámokból fog állni és akkor még nem esett szó a komplexebb lehetőségekről. Jelenleg valószínűleg csak az [a] hullám (a) építőeleme - le - és esetleg talán a (b) - fel - van készen. Az újabb lefelé kör egyre csökkenő momentummal még csak az [a]-t fogja lezárni, ami mindössze a teljes alakzat első harmada.

A jövő vasárnap induló márciusi Kerülj előnybe Elliott-tal és RSI-vel! program [link] "Balansz" napja részletesen bemutatja azt a folyamatot, amelyben a 4-5 hullámok sorozata lezárja, kiegyensúlyozza az impulzust. A ciklus ezen fázisának kereskedési jelentősége a sok támpont segítségével elérhető magas találati arányban rejlik. Ma itt a bejegyzésben inkább a karakterjegyek szempontjából szeretném részletezni a kiaknázható lehetőséget.

A negyedik hullámok kész állapotukban általában enyhe esés, inkább oldalazás képét mutatják. Elliott szerint elindulásukat bullish impulzuson belül a váratlan csalódottság pszichológiai állapota okozza. Szerintem a négyes első szakasza, az A hullám tipikusan éles és pánikszerű profitrealizálás, amely egyre lassul az idő előrehaladtával. A gyorsan, baljós meredekséggel induló korrekció összhangban van Elliott hangulatra vonatkozó iménti megállapításával. Szerdán így írtam a négyes megjelenéséről: "A kék 4-est oldalazóra várhatjuk, ami durva esést tud produkálni néhány napig, de azzal ki is jelöl egy sávot, amelyben onnantól oszcillál. Sőt, kisebb, gyorsan behaló kitörési kísérletekkel akár nem szignifikáns új csúcsra is kitévedhet."

Előrehaladott állapotában a negyedik így már kevésbé a megállíthatatlan mély esés érzetét kelti. Tipikusan inkább ritmusváltás, megtorpanás, amely alatt azért magas szintre emelkedik a volatilitás és gyakorivá válik az éles irányváltás. Amint a kedélyek lecsillapodnak, vagy a piac második alkalommal kísérli meg a ki-, ill. letörést az első A hullámmal azonos irányba, abban a pillanatban visszatér a négyes hullámot megelőző trend (itt épp északnak).

E konkrét szituációban várhatóan hamar, a jövő hét közepére kialakuló mélypont és a korábbi csúcs által kijelölt sávban le-fel mozgás folytatódik még heteken át. Amplitúdója egyre csökken, míg teljes csend és unalom nem áll be, azután végül egyszer még utoljára felfelé tör ki a piac. Vagy a másik négyes virtus szerint egy ideig fennmarad az ideges kapkodás, majd újabb letörés következik, de az villámgyorsan kudarcba fullad és a piac élesen északnak veszi az irányt. E két szcenárió egyike történik, ha valóban Minor 4-es korrekcióba léptünk.

A naiv külső szemlélő perspektívájából a negyedik hullám bemeneti oldala legtöbbször hirtelen és váratlan. A kimeneti oldal, az ötödikbe átfordulás ezzel szemben lassú és kései. Bennünket, Elliott hullámaiban gondolkodókat felkészülten ért a lefordulás SPX 1.531-ről. Most pedig ne ijedjünk meg túlságosan néhány nagy fekete napos gyertyától, hanem tegyünk egy lépést hátra a grafikontól, értékeljük reálisan, melyik a legnagyobb idősík vagy trendszint, amelyen számottevő rombolást végzett az eddigi esés. Vegyük figyelembe azt is, amit a négyes hullámok és az A szakaszok karakterjegyeiről eddig összeszedtünk.

Annak ellenére, hogy nálam nem nyer elsődleges rangot, hasznos, hozzáértő perspektíva Charlie egyik csütörtöki rajza: [link]. Ő is alternatívának szánja. Viszont ezt az alternatívát csak az láthatta, aki nagyobb idősík nézetre váltva felfogta: a bika napos és hetes viszonylatban köszöni, jól van. Az alt. felvetés Charlie-tól pedig még mindig jogos; csak 1495-től lefelé zárható ki végleg.

Megnyugtatok mindenkit, aki a véleményemre kíváncsi, a 3-as csúcs szerintem bent van. A következő napokban egy további, 1.480-87 közé érkező gyengébb eső szakaszt várok. Azonban az újabb lefelé körre vonatkozó várakozásom a jelenlegi napos RSI csúzli alapján (balra) majdnem vakmerő kijelentés. Szerencsére a momentum-konfiguráció ebben a méretben csak közepes megbízhatósággal bír. Reális esélyt hagy az S&P500 lecsorgásának 1.487 alá.

Végül itt (ld. lent) a rövid távú jelölgetés, amiből a sok elágazási lehetőségen túl a hét első felére még valamennyi esés következik, majd újra kétoldalúvá válik a kereskedés. A rövid short időszak után ismét a sáv stratégia nyújthatja majd a legjobb hatékonyságot. 1.475 alatti momentum után nem bíznék a felfelé folytatásban és kezdeném shortolni az emelkedő A-B-C szerkezeteket. Addig azonban minden bullish értelmezés előbbre való, mint a pár, ki nem zárható ultra bearish szcenárió. A Minor 4-es összevetve a totális trendfordulóval azért is valószínűbb, mert semmilyen négyes hullám kulcs támasz nem esett még el. Egyelőre ezért hiba a csütörtöki mélypontot (i)-es, vagy [i]-es jelöléssel ellátni és főleg a csütörtöki minimum alatt alig mélyebben elhelyezkedő céltámaszok környékén, újabb bizonyítékok nélkül a short oldalon trendkövetést erőltetni. Mert erre való Elliott! Kiválaszthatjuk, vagy kizárhatjuk vele az "algoritmust" ami alapján optimális, vagy épp nem célravezető kereskedni.

SPX cash index jelenleg operatív Elliott-i értelmezése. Így kell törni a szinteket több réteg trend szimultán fordulásakor. 30-perces, órás grafikonon RSI alapján szerdán este 8-kor lehetett először anticipálni a letörést.

Fordítva a lovon

Day trader realitás egy élő határidős kereskedési szituációban

Gyakran forog nálam a kamera, mert a kereskedői hatékonyság fejlesztéséhez hallatlan tanulsággal szolgál a szituációk visszanézése. Választottam egyet a közelmúlt ilyen éles kereskedési helyzetei közül, amely alatt minél többet igyekeztem kommentálni, minél többet elmondani abból, ami a gondolataimban felmerült. A választásom azért esett épp erre a június 7-i Nasdaq kötés-sorozatra, mert szándékom szerint reális képet tudok vele mutatni a kereskedői szakmáról. Reális, mert mutatja a kivárás jelentőségét, és mert 6 olyan döntést találtam benne, ami így utólag okoskodva elmaradt az optimumtól. Csiszolni mindig van mit, mindig lehet jobban (ki)olvasni a grafikont, de épp ettől szép ez a hivatás. Mindig van hová fejlődni. Először még csak utólag vesszük észre a hibákat, de azután valósidejű helyzetekben is képesek vagyunk meglátni és alkalmazni, amit magunkról tanultunk. Tanuljunk ezért türelmet, fegyelmet, nyitottságot, a változtatás képességét és összpontosítást. Tanuljunk meg hinni a módszerünkben és bízni a piac visszacsatoló szavában. Tanuljunk meg a felőrlő elbizonytalanodás helyett lényeglátással utat találni az ellenmondások között.

Ha azt mondom az "Építőelemekben", hogy "kezdeti véleményünk sokszor, akár az esetek több mint felében nem állja meg a helyét", akkor azzal egyrészt utalok a szcenáriók rangsorolásának nehézségeire, másrészt arra, hogy még ha helyesen is rangsoroltunk, a piacnak nem kötelező éppen most a valószínűbb utat választania. Ha pedig ennyire sokszor nem a mi választásunk szerinti forgatókönyv valósul meg, akkor íme, legyek ebben is reális, mutassak olyan helyzetet, ahol fordítva sikerült megülni a lovat! Ennyi poént előre lelőttem a most következő 2,5 óra éles kereskedést feldolgozó 3x12 perc videó előtt. Akkor júniusban előre számításba vettem a felfelé és a lefelé folytatás lehetőségét is, de végül nem jött be a döntésem az irányt illetően - amit én ott-és-akkor nyilván jó ideig nem érzékeltem. Azonban nézzük, mi történik, ha nem csak úgy ötleteket kereskedünk, hanem igyekszünk objektív vezérlőelvek mentén időzíteni és finomítani a belépésünket az ötletünk irányába!


Érdemes teljes képernyős megjelenítésre és a Youtube HD, vagy 480p felbontására váltani.

Amikor úgy kezdem a videóbejegyzést, hogy az órás a fenntartható bull RSI szintekről korrigál, majd úgy folytatom, hogy a 3-perces épp csak visszatért a stabilan bear tartományból, akkor ez talán ellentmondásnak tűnhet. Szokjunk hozzá, hogy a kereskedési lehetőségeket valójában egymásnak ellentmondó információk rendszerzésével és súlyozásával kapjuk.



A belépést végül egy túlfeszített rövid távú eladói konszenzus szituációhoz kötöttem, amivel a (legkisebb) szignál idősíkon erősen aljat vadásztam, mert az órás bull állása ezt lehetővé tette a számomra. Semmiképp sem ajánlom az aljvadászatot "házilag" megpróbálni a nagyobb idősík támogatás és a hasonló belépőkben szerzett tapasztalat nélkül. Bear trendben egy ilyen húzás katasztrofális lehet.



Azok számára, akik ismerik a módszeremet egy tudást integráló, alkalmazást bemutató megtapasztalás lehet a videó megtekintése. A tőzsdével nemrég óta ismerkedők nyugalmát talán megzavarhatja, hogy nem feltétlen kezdő szintre szánt magyarázatokat, következtetéseket tartalmaz. Nem szabad ezektől elriadni, egyelőre az is szép, ha sikerül egy életszerűbb képet, vagy egy-egy általános elvet befogadni az igencsak pörgősre sikerült anyagból.

A könnyebb áttekintés és a viszonyítás érdekében íme a videóban feldolgozott időszak ábrája az utólag láthatóan [B] hullámmal és annak befoglaló környezetével:

Egyébként a film aktualitását az elmúlt három nap fejleményei adják, mert a keddi, szerdai és csütörtöki kereskedés együtt igencsak analógiája a június 7-i napnak, ám épp a trend eggyel nagyobb szintjén. A keddi esés után az a kérdés foglalkoztatott, hogy az a nap a teljes korrekció, vagy annak csupán az A hulláma. Ma már tudjuk a választ.

Közben aki nem látta volna, csütörtökön publikált Brikka EURUSD és arany értekezést 8 ábrával. Érdemes érte lejjebb lapozni!

Építőelemek

Elliott hullámokról, alakzatokról az első magyar nyelvű könyv

Mától a Cimballi oldalon bárki megrendelheti és egy nap alatt kézhez kaphatja a Kerülj Előnybe Elliott hullámaival! tréning Építőelemek alapozó jegyzetét, amely sűrű 64 oldalon 27 ábra segítségével, magyar nyelven mutatja be azt a logikát, amellyel Elliott 80+ évvel ezelőtt nagyszerűen dekódolta a tőzsdei árfolyamgrafikonokat.

Az első rész (az első 27 oldal) tartalomjegyzéke, melyből a mai bejegyzésben leközölt részlet is való:
Filozófia és a tőzsdei valóság - Felfedezés az alapvető sémáról - Az impulzus öt hulláma - A ciklus két oldala - Fraktálszerkezet és logaritmikus spirál - Trendek, szintek, jelölések - Csordaszellem és a biológiai magyarázat - Társadalomtudományi hipotézis - Karakterjegyek

ELSŐ RÉSZ - SÉMA ÉS PSZICHOLÓGIA

Az Elliott-i hullámelmélet önmagában nem kereskedési módszer, hanem a természetben megfigyelhető növekedési modell, amely egyszerre alkalmazható a társadalmi folyamatok, a kultúra, a politika, és ami nekünk fontos, a tőzsdei árfolyamok értelmezésére és az értelmezésből levezethető várakozások megfogalmazására. Véges számú, ismétlődő alakzat és az összekapcsolódásuk definiálásával írja le a pénzügyi piacok viselkedését, végtelen fejlődését és fel-le ingadozását. Segítségével az aktuális árfolyamszint trenden belüli helyzetére, a következő elmozdulás irányára és nagyon gyakran a mértékére vonatkozóan is egészen specifikus szcenáriókat, vagyis forgatókönyveket állíthatunk fel. Fontos a többes szám, mert szinte sohasem egy, és csakis egy lehetséges kimenetel van, nemcsak egyféle előrejelzés készíthető. Elliott elmélete bizonyos szabályszerűségek mentén egyszerre többféle álláspont és szcenárió létjogosultságát is elismeri. Sok érdeklődőt elriaszt ez a tulajdonsága, pedig a tömegben cselekvés pszichológiai folyamatai által űzött árfolyamok világában nincs egyértelmű bizonyosság, mindig több kimenetel lehetséges.

Gyakran pálcát törnek a hullámok alapelve (Elliott Wave Principle - röv.: EWP) felett, mondván, hogy Elliott elméletét alkalmazó elemzők sokszor eltérő értelmezéssel állnak elő ugyanazon árfolyammozgás kapcsán. Ezért tévesen arra következtetnek, hogy szubjektív az alkalmazása. Máskor az EWP ellen érvelve hibának róják fel, ha több alternatíva marad az asztalon egy mozgás értelmezése kapcsán. Márpedig a piacok objektív valóságához épp a többféle alternatívában gondolkodás, sokszor a több irányra felkészülés áll közel. A legtöbb kereskedő gyenge pontja, hogy nem képesek a piac mindkét oldalát meglátni. Amint valamilyen módon véleményt alkottak az irányt illetően, azon nyomban egyben ragaszkodni, kötődni is kezdenek hozzá, így kizárólag a piac kiválasztott oldalát hajlandóak végiggondolni és kereskedni. A tőzsdén az objektivitás a többfelé gondolkodás képessége, amely a tőzsdei kereskedő legjobb érdekeit szolgálja. A kezdeti véleményünk sokszor, sőt akár az esetek több mint felében nem állja meg a helyét. Legjobb, ha ezt gyorsan felismerjük, és máris váltani tudunk az addig alternatív megoldás irányába. A legtöbben azért nem rendelkeznek a gyors váltás előnyével, mert noha az árfolyam mozgása nem erősítette meg az elképzelésüket, még mindig a kezdeti és egyben egyetlen lehetőségükre összpontosítanak.

Elliott rendszere a többféle lehetséges kimenetel ellenére is képes a szabályaival meghatározni az egyes szcenáriók érvényességi határát. Az elméletet alkalmazó kereskedő egzakt módon, és objektív szempontok mentén tudja kijelölni azt a pontot, ameddig a piac igazolja az általa valószínűbbként preferált forgatókönyvet. Másrészt az ún. vezérlőelvek útmutatásával mindig lehetséges a különféle, ki nem zárható szcenáriók rangsorolása a bekövetkezés valószínűsége szerint. A rendszer objektivitása nem elsősorban a szcenáriók rangsorolása tekintetében biztosított, hanem abban, hogy minden egyes kiválasztott szcenárió mellé egyértelműen meghatározható az árfolyamszint, amelynek átlépésével a piac érvényteleníti az elképzelést. Az ilyen kritikus szint típusú határokat az egyes alakzatokra vonatkozó szabály szintű definíciók adják.

Valószínűbb esemény és a véletlenszerűség A sikeres tőzsdei karrier egyik sarokpontját egy szemléletbeli kérdésben találjuk meg. A hétköznapokban megszoktuk, hogy a jól elvégzett munka után jár a jutalom, legegyszerűbben a havi fizetés formájában. A tőzsdén ezzel szemben a jól elvégzett elemzés és körültekintő tervezés jutalma a megfelelő valószínűséggel, de korántsem mindig bekövetkező várt esemény. Vagyis a hozadék nem közvetlenül maga a profit, hanem mindössze a jobb esély a konzisztens profitra. A kollektív emberi viselkedés által létrehozott hullámok ott vannak a grafikonon. Amikor felismerjük a nyomokat, akkor meg tudjuk állapítani, melyik kimenetelt választja nagyobb valószínűséggel a piac, melyik szcenárióban van az előny. Azonban az esetek elég nagy részében mégis valamelyik kevésbé valószínű, alternatív útra tér az árfolyam. A példa kedvéért képzeljünk el egy olyan forgatókönyvet, amit az esetek pl. 52 százalékában követ a piac. Amikor megjelenik az alakzat, amelyből következtetünk, akkor semmiféle fogódzónk nincs arra vonatkozóan, hogy az árfolyam éppen pont most választja a gyakoribb szcenáriót, vagy pedig az alternatív Elliott-i forgatókönyvekből látunk majd egyet kibontakozni. Mert véletlenszerűen következik be az egyik, vagy a másik. Az operatív jelölés elkészítése, majd az egyéb belépési kritériumaink körültekintő megkeresése után nincs értelme sokat foglalkozni a további szűréssel, ugyanis nem lehet a vesztes kereskedési szituációkat kikerülni, vagy megelőzni. Csak annyit tudunk, hogy a preferált szcenáriónk 100-ból 52 alkalommal bekövetkezik, és 48 alkalommal nem. Teljességgel esélytelen eltalálni a sorozatot, amely szerint a kiemelt, legvalószínűbb operatív változat és a 2-3, vagy több komoly alternatíva váltják egymást; csak azt tudhatjuk, százból melyik, hány alkalommal fordul elő. A valószínűség mint piaci valóság megértése alapján felépített várakozásaink adják a sikeres tőzsdei karrier alapját. Ha ezt nem sikerül elfogadni és a biztos kimenetel gondolatától, és az arra rámutató Szent Grál keresésétől elszakadni, akkor annak küzdés, félelem, állandó bizonytalankodás, sőt egyes esetekben blokkolás és fájdalom lehet az eredménye.

Elliott modellje épp a fent említett két sajátossága, tehát a többféle lehetséges kimenetel elfogadása és a valószínűségekben gondolkodás miatt állja meg a helyét bármilyen likvid piacon, ahol a szereplők száma eléri azt a kritikus sokaságot, amelyben a tömegben cselekvés jellegzetességei érvényre jutnak.

A piaci realitás Elliott-i ábrázolása azért jelentős, mert a főleg pusztán matematikai formulákkal kereskedési szignálokat generáló módszerekkel szemben, az EWP kontextust ad az értékeléshez. Képes meghatározni egy szignál értékű piaci jelenség előzményét és feltételekhez köthető kilátásait. A kontextus beazonosítása által alkalmas annak eldöntésére, hogy az adott összefüggésben mekkora a megbízhatósága, illetve egyáltalán mikor van értelme a jelzésnek, esetleg mikor jobb figyelmen kívül hagyni egy pusztán mechanikus be-, vagy kilépési szignált.

Minden jog fenntartva.

A könyv ára PDF formátumban: 3.000 forint
vagy PDF és EPUB együtt: 4.000 forint.
Tovább a megrendeléshez (link)
vagy cimballitrading@gmail.com

Szeretnék még belenézni egy Elliott-i alakzat leírásába - [link] egy további részlethez >>>

A kiadványt 4 MB méretű PDF formátumban forgalmazzuk, vagy PDF+EPUB csomagot is lehet rendelni Az elektronikus formátum miatt nincs postaköltség és a vételár megfizetése után 24 órán belül megküldöm a letöltési linket.
Részletes fizetési majd a letöltési instrukciók a visszaigazolásban érkeznek.

Nasdaq és SPX Elliott képek

Az indexek a pénteki zárásra, a korábban megjelölt szintek felet sem mutatták a bear lefordulás jeleit, viszont a piac nem vetette el végérvényesen a keddi értelmezést, amelyből a pár óra emelkedés után bekövetkező bearish kimenetelre következtettem [link a korábbi grafikonhoz]. A változatot a megnyúlt (v)-ös hullám lehetősége hagyja életben, amelyben tehát az római v-ös trendmozgató alhullámai közel akkora méretűre nőnek, mint amekkora hossz akár az v-tel azonos szinten lévő i-es és iii-as hullámok nagyságrendjének is megfelelne. Másképp fogalmazva, amikor meglátjuk az öt hullámot fel, akkor a trend mégsem fejeződik be, hanem az addig egyetlen arányos hullámnak látszó, "normális" esetben órákban mérhető Subminuette v-ös maga is egy jól tagolható, komplett ötössé növi ki magát, természetesen több nap alatt.

Noha úgy hiszem, itt nem feltétlenül ez a helyzet, azért szeretném szemléltetni a jelenséget az SPX grafikonján, mert az ilyen ötödik hullám megnyúlás, ami miatt soha, de soha nem vadászunk csúcsot, hanem kivárjuk a kritikus szint letörését. Vagy ha agresszívek szeretnénk lenni, akkor minimum egy, az egész trendhez mérten arányos első, alacsonyabb csúcs kialakulásáig nem lépünk a vonat elé. Egy ilyen megnyúlás, ha nem is Subminuette szinten, de mondjuk kettővel feljebb, Minute szinten képes lehet tönkretenni egy év teljesítményét, de ha nyakas tréderrel esik meg a dolog, akkor akár egy komplett tőzsdei karriert is végérvényesen kettétörhet.

Ha öt hullámot tudunk számolni, az még nem jelenti feltétlenül
a trend végét - nagyításhoz jobb klikk a képre

Ha most ezek után, az élő bizonyíték hatására sem fogadja meg valaki a bearish szignál ill. trigger kivárásárára vonatkozó tanácsomat, akkor megérdemli a lúzer érdemrendet. Ugyanis a Micro [5]-ös jelölésű hullám maga is mutathatja a magasabb rendű, befoglaló v-ös személyiségjegyeit, és egy hasonló megnyúlással elkocoghat akár 1333-1334-ig. Mindig mérjük fel, hol van az elképezelésünk bear és bull határa! Amíg nincs átfedés a kassza [1]-es hullám 1304.71-es szintjével, de inkább az 1302 körüli lokális csúcsokkal, addig én még az 5-perces grafikonon is kihagynám a short belépőket és legfeljebb 1 percesen engedném meg magamnak a kontratrend kereskedés luxusát. Legalábbis így készülök hétfőre.

Tessék 1-perces bontásban ránézni, a megnyúlás nélkül mikor lett volna komplett a teljes alakzat. Szerdán, január 18-án, magyar idő szerint pontosan 18:48-kor kellett volna egy impulzív hullámnak délnek indulnia, hogy kivegye a nyitás utáni minimumot. Az lett volna az intraday short jelzés, amley a napon túli pozícióra még mindig kevés lett volna. Helyette viszont kaptuk ezt az [2]-[3]-[4]-[5] felfelé megnyúlást. A lefordulás helyett még inkább felfelé kezdett növekedni a momentum. Visított a grafikon, hogy valami nincs rendben.

Van azonban egy alternatíva, amire szívvel-lélekkel csak a hétfői kereskedés után készülök áttérni, ha még mindig nem jön legalább a nap végén fordulat, de már most is jobbnak tartom a fenti értelmezésnél. Nem hagy nyugodni, hogy december 19-ről, majd 28-ról egész egszerűen csatornába lehet helyezni az emelkedést, semmi sem lóg ki, mintha egyetlen hullám lenne konstans volatilitás mellett. Olyan mintha még mindig csak a harmadik hullám utolsó harmadában tartanánk.

Itt nincs megnyúlás, csak egyszerűen a (iii) hullám halad előre töretlenül
egy nagyobb korrektív szerkezethez tartozó [c]-n belül

Ha most valaki ezen rajz hatására sem fogadja, meg, hogy bármilyen közelinek tűnik is a trend vége, ki kell várni a valamilyen szintű támasz elestét (ld. a rajzon a három "erősség" és idősik szempontjából eltérő típust), az a néhány bekezdéssel feljebb említett érdemrend csillagokkal ékesített fokozatát is kiérdemli. Érdemes követni a pirossal jelölt zónákat, mert azok nem akármilyen támaszok, hanem Elliott-i szempontból lényeges szcenáriókat igazoló, vagy elvető szintek.

A Nasdaq alábbi rövid távú értelmezéséhez kellett egy beszélgetés Károllyal, meg egy emlékkép erről [link] a háromszögről ott középen, egy még szeptember közepén készült ábráról.

Előre-hátra iterálva 2000-ig visszatekintve haladunk a megfejtéssel, de még nincs kész a kirakósjáték minden része. Ma a heti és a napi bontást szeretném itt megosztani az érdeklődőkkel:

Ez most így nagyon erősnek tűnhet, de az elképzelésben szereplő [B] flat-nek azért még nem tisztázott (számomra) a kontextusa, másrészt pedig egy másik bejegyzésben majd megmutatom, hogy a Nasdaq 2000 márciusa óta egészen más utakon jár, így itt az ideje a többi amerikai indextől eltérő jelöléseket alkalmazni rá.

Később még visszatérünk rá, hogy a Nasdaq (a), vagy [c] hullámot készül felfelé befejezni, addig itt van az a rajz, amelyet a rövid táv értelmezéseként készített Károly:

Képregény a mozaikokból

Az előző két bejegyzés alkalmával az elmúlt 25 hónap hullámhosszaiból célzónákat kalkuláltunk, illetve a forgalom alakulásából az emelkedés korrektív jellegére kerestünk bizonyítékot. Most a másik véglet van soron és csak a rövid távval, az idén április 18-ról indult emelkedéssel foglalkozom.

Aki emlékszik rá, húsvét előtt közvetlenül vártam egy éles korrekciót, mielőtt a piac kitört volna az akkor még idei maximumnak számító 1.344 fölé. A korrekció jött is menetrend szerint, de nem éles volt és mély, hanem sekély és oldalazó. Nem 50+ százalék ret. szintig esett a mélypontról a lokális maximumig mérve, hanem 23,6%-ra, de az eggyel feljebb lévő lokális minimumról kiindulva. A határidős S&P alábbi, folytonos (24h) nézetén látszik miről beszélek. Akik az Elliott-i karakterjegyeket ismerik, tisztában vannak a Fibonacci szintek üzenetével, a leírásból már ábra nélkül is mondják: negyedik alhullám a trend valamelyik szintjén.

A szöveges magyarázattal való könnyebb összevetés érdekében a képre kattintva új ablakban nyílik.

A rajzon ábrázolt 1:1 Fibonacci arány alá is támasztja ezt az elképzelést...
...meg nem is :)
Ismét olyat művel a piac, ami miatt szombaton így írtam: "Egyre valószínűbb, viszont még mindig nem biztos, hogy helyes az április 18-i 1.295-ös minimumot kék Minor 2-esnek jelölni". Mielőtt visszatérnénk a gumicsontunkhoz, ehhez az (5)-ös, vagy (4)-es hullámban vagyunk dilemmához, nézzük milyen keretek között állja meg a helyét a fenti ES értelmezés, melynek analógiájára az SPX miután elérte a hétfőn az 1.370-es "Osama" csúcsot az ötödik hullám negyedik (korrektív) alhullámába kezdett.

Ebben az esetben a cash index április 8-i lokális maximuma 1.339-nél a kritikus támasz, ez alá nem mehet a Minor 4-es, különben más értelmezés után kell nézni. Elliott szerint az ideális célszint megnyúlt ötödik utáni korrekcióban az ES grafikonon fent Subminuette i-ii-nek jelölt tartomány, ahonnan a megnyúlás kiindult. Ha ehhez igazítjuk a várakozásunkat, akkor nagyjából a mai nap 1.349-es SPX minimuma lesz az korrekció vége és innen csak oldalirányba kezd majd a 4-es továbbhaladni, akár további két héten keresztül. Ebbe a szcenárióba egy újabb momentum nélküli erőtlen lokális minimum még talán éppen beleférhet holnap.

Mi történik, ha tovább nő a momentum, és szignifikánsan lejjebb kerülünk? Ebben az esetben (még mindig a fenti bullish értelmezést alkalmazva) az április 27-i 1.344-1.349-es (iii)-(iv)-es jelölésű zónát vehette célba a piac, amit már meg is érintett. Viszont ez a zóna sokkal kevésbé optimális mint támasz, mert negyedik hullám ugyan, de nem "eggyel alacsonyabb rendű", mint ahogy azt az Elliott-i vezérlőelv kimondja, hanem két szint eltérés van közöttük "rangban". Ez ugyanis Minor 3-as szinten belüli Minuette (iv)-ről, nem pedig Minute [iv]-ről van szó. A definíció alapján meghatározható eggyel alacsonyabb rendű Minute [iv]-es területe már a kritikus szint (1.339) alatt van, ezért az egyáltalán nem jöhet szóba ezen értelmezés keretein belül.

Tekintsünk ki ezért az említett kritikus szint keretein túlra. Aki folyamatában figyeli az blog SPX elemzéseit, az már kezdheti kapizsgálni, miért nem engedem én el azt a nagy (4)-es flat korrekción belüli B hullám teóriát 1.250-1.370-ig. Nemcsak azért, mert kevés a hely az aktuális esésnek a manőverezésre.

Közbevetés gyanánt előbb egy "intermarket" meglátás: a fenti rajz kevés időt, mintegy 10-12 kereskedési napot hagy a piacoknak arra, hogy befejezzék a teljes 2009-es mélypontról kiinduló zigzag korrekciót. A nyersanyagokat és az árupiacokat elnézve nekik még több időre van szükségük; az pedig a legritkább esetben fordul elő, hogy a nyersanyagok és a devizák előtt egy ilyen fontos pivot fordulónál a részvénypiacé legyen a nyitótánc.

Másrészről az imént ábrázolt két szakasz egyenlősége és a köztük lévő sekély retracement korrektív (a)-(b)-(c) szerkezetért kiált, mindez ugyanis zigzag karakterjegy.
A konzisztencia jegyében ezt a rövid távon bearish kimenetet elénk vetítő elképzelést is az ES (SPX határidő) grafikonján viszem tovább:

Az ES-nél a 1.225-ös ideális Minor C célár nagyjából 1.230-at jelent a cash indexben kalkulálva.

Jubileumi eseményekhez értünk ezért az előttünk álló napokban több érdekességgel és újdonsággal készülök. Remélem hasznosnak bizonyul majd.

Hol bujkál a nagy medve?

Finálé

Századik hetébe lépett a 2009 tavasza óta tartó rally. Közben már hosszú hónapok óta foglalkoztat az emelkedés időtartama. Az emelkedésé, amelynek végére az elsődleges szintű (angolul Primary) [2]-es jelölést szeretnénk odabiggyeszteni.

Helyesen tesszük?

Hogy korrekciónak igyekszünk jelölni - a kettes szám arra utal -, azzal nincs, és egy percig sem volt gondom, hiszen elegendő rápillantani a 2007-es csúcsról kiindulva a heti bontású grafikonra:

Melyik a meredekebb, erőteljesebb mozgás?
Hol van a 2009-es mélypontról induló trend bázisa egy-két mély korrekcióval? Nincs sehol.
Mindenképp mérlegeljük a fenti két kérdésre adott válaszainkat. Ha véletlenül az ábra ismerős, az azért van, mert 2010. áprilisában "Ránézésre" címmel már publikáltam hasonló perspektívából a Dow grafikont.

De mi van a [2]-es számmal? Nem fontos megválaszolni a kérdést, mert a helyes válasznak vajmi kevés kihatása van, mondjuk a 2011-es évre. Inkább távolabbra, akár egy szűk évtizedre előretekintve van jelentősége az efféle okoskodásnak. Ennek ellenére, elővettem történelmi mintákat, hogy megnézzem, ami a múltban biztosan, vita nélkül Primary kettes volt, az meddig tartott általában? Íme, néhány jellemző példa:

• Dow Jones 1932 szeptemberétől 26 héten át;
• majd 1984 elejétől 24 hét.
• Más területen is lehet keresgélni, mert például a nyersanyag és árupiaci index 2009 elején korrigált Primary [2]-est, akkor 9 hét alatt. A leghosszabb, amit találtam az 2003-ban a cukorban volt, amikor majdnem egész évben egy ilyen rendű korrekcióban haladt délnek.

Biztos nincs ennél hosszabb? Van. De azok nem élesen a trenddel szemben haladó hullámok, hanem oldalazók. Néha a kettes hullám is csinál ilyet. Elliottól úgy tudjuk, amit az ár megtesz pontban (függőlegesen), azt nem fogja időben (vízszintesen). Itt, '09 óta pedig egyértelműen élesen a trenddel szemben haladunk, ezért nem szeretném a két időben hosszú, de sekély (89 és 187 hetes index korrekciót '46-tól ill. '76-tól) a felsorolásban szerepeltetni.

Szóval ez a felfelé száguldás a maga éles (sokat haladó) és egyszerre tartós volta miatt nem hiszem, hogy [2]-es hullám. Ezért a fent pirossal áthúzott [2]-es szám, ami kiüti az 2009. márciusi [1]-es jelölést is.

Célozgattam már rá, de mostantól véglegesen módosítom a két jelölést. A [2]-es helyére ezentúl Ciklus szintű 'b', vagy 'a', vagy Szuperciklus szintű (b), vagy (x) kerül. Ettől ezek a korábbiakhoz hasonlóan bearish értelmezések, de nem beszélek tovább róla, hanem rajzolom az összes variációt. Az alábontás most nem téma, az átfogó képet szeretném csak megmutatni.

(b)
Ha 2009 márciusában véget ért egy kilenc éven át tartó 3-3-5-ös szerkezetű expanded flat (megnyúlt lapos) korrekció, akkor annak ciklus szintű 'a', 'b' és 'c'

hulláma együtt kiadja az eggyel magasabb rendű Szuperciklus (a) hullámát. Szenteljünk egy kis időt ennek az ábrának, mert segíthet megérteni az egész Elliott-i koncepció egyik legnehezebben felfogható részét, a különböző szintű korrektív alakzatok egymásba ágyazódását.

Mivel (a) hullám hármas szerkezetű és flat volt, ezért az egyszerű alakzatok közül csak egy még nagyobb flat jöhet szóba. Ez azt jelentené, hogy innen minimum három évre, legalább kevéssel a 2009-es alj alá várhatjuk a Szuperciklus komplett korrekcióját.
Ami trükkös benne a (b) hullám, mert ebben az esetben két ismérve van; karakterét tekintve a megtévesztés mestere (pipa), végpontját tekintve pedig innen, nagyjából a 2007-es csúcsig bezárólag bárhol befejeződhet. Felfelé a minimum célt, hogy az (a) kiindulási pontja, azaz a 2000-es csúcs közelébe érjen, már teljesítette.

(x)
Ugyancsak az ábra alján sematikusan is ábrázolt 2000-2009 közötti flat korrekcióból indulunk ki, de azt mondjuk az Óriás Szuperciklus [IV] nem egy egyszerű alakzat lesz, hanem kombináció. Két, önmagában is teljes, de összekapcsolódó korrektív alakzattal

van tehát dolgunk, amelyből az első már befejeződött a '09-es 6.440-nél. A két alakzat közé kell egy összekötő hullám, ami (x) jelölést kap. Szerkezetét tekintve az összekötő leggyakrabban egyszerű 5-3-5 felépítésű zigzag. A két éve tartó rally karakterét tekintve is szépen belefér ebbe a képbe.

Igen ám, de akkor alig tudunk valamit a jövőre nézve! Mivel a sorban az első formáció flat, ezért az bármilyen követő alakzatot megenged maga mögött, újabb flat, zigzag, vagy háromszög is jöhet. Annyit mégis tudunk, hogy az x hullámok maximális négyzetgyök 70,7%-os (84,1%) retracement szintje miatt a következő lefelé körnek 13.050 előtt el kell indulnia, továbbá nem valószínű, hogy 4.000 pontnál kevesebbet haladjon az esés az első fázisában, végül akkor van készen, ha nagyságrendjében összemérhető lesz a 2000-2009-es időszakkal.

Ha ezt az ábrát összevetjük az előző, (b) értelmezéssel, akkor az segíthet megérteni az értelmezési különbséget egy nagyobb, de szimpla alakzat komplex alhulláma és egy több alakzatból álló kombináció között.

a
Ugyanaz, mint az előző, csak még tovább bonyolítva. Itt arról van szó ugyanis, hogy az (x) összekötő hullám második leggyakoribb alakját a háromszöget alkalmazom. (Az

imént, eggyel feljebb a 2011-es csúcs = (x) értelmezésnél ugye zigzag volt az előrejelzés.)
Ha szűkülni kezdünk egy háromszögben, akkor a közeli csúcs csupán annak 'a' csúcsa lesz, jön még 'b', 'c', 'd', 'e'. Ebben az esetben mire eljutunk [IV]-hez, addigra egy flat + (x) háromszög + valami együttesnek kellene összeállni úgy a következő 15-20 év alatt. Vidám dolog lenne...

b és zigzag
Az előző háromtól alapjaiban eltérő értelmezés, amely abból indul ki, hogy a trend ezen szintjén 1932-től induló bull fázis csak az abszolút csúcsban, 2007-ben ért

véget. Felesleges nekiállni, végigszámolni a hullámokat ennek igazolására, vagy cáfolatára, magabiztosan úgysem tudnánk róla nyilatkozni. Szerintem a személyiségjegyek, a gazdasági kísérőjelenségek alapján a 2007-ig tartó emelkedés inkább 'b' hullám és sokkal kevésbé ötödik. Erre utal, hogy a Nasdaq 2007-ben messze-messze elmaradt a 2000-es csúcsától; ekkora eltérés nem lehetne a három nagy USA index között egy bull piacon. Végül és nem utolsó sorban, nagyon nehéz a 2000-2007 közötti rallyt ötös szerkezetűnek számozni. Viszont mivel legalább átfedés nincs túl sok benne, ezért tegyük meg egy alkalommal, és hozzuk vele létre a leggyengébb lábakon álló alternatívát. Mivel az első szakasz Ciklus szintű 'a'-ig ötös szerkezetű volt, ezért nem lehet maga a teljes korrekció. Mivel csak a zigzag rendelkezik ötös szerkezetű indító hullámmal, ezért ő az egyetlen megoldás. Itt is használhatjuk a 13.050-et plafonnak 'b' csúcsra vonatkozóan, míg a végső mélypont 6.400 - 4.400 közé tehető.

Egy következő alkalommal csak az utóbbi két évre tekintünk vissza, megnézzük újra az emelkedés belső szerkezetét. A mai nap célja az volt, hogy a "Nagy medve" sorozat zárásaként kiterítsem az összes kártyát, ami a pakliban van. Lassan már egy éve ezért vágtam bele. A gondolatmenet kevés iránymutatást ad a kereskedéshez, hiszen a vizsgált szakasz olyan időtávokat és elmozdulásokat ölel fel, amelyek kezelhetetlen kockázatokat tartalmaznak, de a nagy lépték ellenére a jelen helyzet és a távolabbi kilátások megértéséhez hasznosak.

Ha elszáll a remény

Bessz piacon a magas - esetünkben a 2009 márciusától induló elsődleges - szintű második hullám jellemző társadalmi kísérőjelensége, személyiségjegye a reménykedés. Mielőtt kifulladna, egészen extrém (be)vállalásokat hoz ki az emberekből. Az újonnan érkezőkből azért, mert azt gondolják vége volt az medve piacának, tehát simán, kockázat nélkül kereshetnek a következő években 50-100-200 százalékokat, az esés veszteseitől pedig azért, mert úgy érzik, egy kicsit nagyobb tőkeáttétellel végre visszahozhatják az előzőleg elbukott vagyont. Hol látszik a "bevállalás"? Nos, a piac messze-messze volt a 2007-es csúcstól, amikor idén áprilisban a zsinórban emelkedő napok száma rekordot döntött és több mint tíz éve nem látott optimista maximumot ért el az opciós piac put/call hányadosa. Tipikus bearish divergencia.

Arról, hogy a remény miként volt meghatározó karaktere a 13-14 hónapon át tartó felfelé korrekciónak, arról a „Che és a második hullám” című bejegyzésemben, januárban írtam.

Természetesen a tőzsdén a reménykedők vágyálma nem válhat valóra, épp ellenkezőleg, csúfos véget ér, amikor bekövetkezik a felismerés pillanata. Az a pont, amikor a trend több szintjén érünk a lefelé tartó harmadik hullámba és a többség belátja, a piacokon nincs helye az optimizmusnak, a válság még nem ért véget. Miért „csak” most látják be? Prechter azt mondja, a csorda valójában nem lát be semmit, hanem a korábbi reménykedéssel szemben a félelem lesz úrrá rajta, miközben elfogy a vásárlóereje, nem marad több mozgósítható tartaléka.

Jut eszembe, rendszeresen elautózom egy közlekedési tábla mellett, ami mindig megmosolyogtat, lévén hamarosan, talán már holnapra (keddre) vonatkozó aktuális tőzsdei üzenetet hordoz. Hope = remény, next exit = következő kijárat. Vagyis a remény innen kitér az uralkodó trend, azaz az esés útjából.

Fotó: MyElliott.blogspot.com

Prechter már-már gúnyolódó megjegyzését és az én viccemet félretéve, mi lehet még az ok, amiért ilyen nehezen esik le a tantusz? Hosszú listában bonthatnánk alá és elemezhetnénk a kérdést. Talán az egyik legnagyobb hiba, hogy a többség a fundamentumokat nézi, a kézzelfogható (ámde manipulálható :() támpontokat keresi, és nem látja be, hogy az előrejelzéshez szükséges információ, objektíven ott van a grafikonokon. Ráadásul jóval előbb, mint ahogy a gazdasági mutatószámok az újabb fordulatot sejteni engednék.
Ha már a fenti képpel kimentünk az utakra, akkor a klasszikus közlekedési hasonlatot idézem; a piac egészére vonatkozó következtetéseket fundamentumok alapján tenni olyan, mint autót a sztrádán csak a visszapillantó tükörből vezetni. Nem tesz jót az egészségnek.

Bár mondok én valamit! A gazdasági mutatószámok nem javultak soha úgy, hogy abból bárkinek vérmes reményeket lett volna oka táplálni. Csak a magyarázók és az ügyes statisztikusok meg a média zsonglőrjei szájából hallatszott a kiabálás, „vegyétek, vigyétek, itt a soha vissza nem térő alkalom”. Ha valaki jobban figyel és a megfelelő kontextusba helyezte a számokat, annak azért a fundamentumok is megsúgják, valami nincs rendben.

Forrás: The Wall Street Journal Recovery Loses Momentum

Idézem a Wall Street Journal július 31-i címlapját, ahol az alábbi grafikon szerintem nagyszerű perspektívát mutat az utóbbi időszak GDP növekedéséről és a munkahelyek számának alakulásáról azzal, hogy összehasonlítja az emelkedés lendületét/szögét három korábbi bear piaci fordulópont hasonló adataival. A másik három felpattanás alkalmával sokkal hamarabb és meredekebb szögben voltak képesek a gazdasági mutatók elrugaszkodni a mélypontról, mint ahogy azt az aktuális recessziós időszakban teszik/tették (current = jelenlegi). A cikk az ábra címével el is jut addig, hogy "Mélyebb recesszió, lassabb talpraállás", de továbbra is recesszió és talpraállás szavakat használja, miközben Elliott Óriás Szuperciklusát figyelembe véve itt rendre depresszió és felfelé korrekció lenne a két helyes kifejezés. Vagy legalábbis felmerülhetnének, mint lehetséges magyarázat a hasztalan kormányzati erőfeszítéseket látva. Sebaj, majd fognak. Odaát. Túl a felismerés pontján (point of recognition).

Erősen aktuális lenne már egy SPX számozást leközölnöm, de éppen beújítottam a lakhelyemet, ami az elmúlt napokban teljesen lekötötte minden erőmet. Remélem, holnap este már nemcsak a backup gépemmel kereskedem és tudok végre rajzolni is. Ha 1056 alá találna esni a piac a holnapi nyitóban, akkor az a iii/(iii)/[i]/3/(1)/[3]-as jelzésű krach indulását jelenti. Azok, akik még újak Elliott dolgában a sok hármast vegyék észre a számsorban.

Beszélgetések Elliottról - Július

Fordítsd meg a monitort!
Azért választottam ezt felszólítást beharangozónak, mert a piaci folyamatok lekövetésére tényleg egy merőben új szemlélet kell majd, vagy legalábbis ellentétes azzal, amihez a szemünk az elmúlt évtizedekben hozzászokott. A mai beszélgetés végére kiderül, miért mondom.


Találtam egy interjút, még 2000 februárjából, aminek a címe csupán ennyi „Kérdezz-felelek Robert Prechterrel”. Nem derült ki számomra, ki kérdez tőle (nem én), viszont arra gondoltam, kiszemezgetem belőle azokat a részleteket, amelyek éppen most is aktuálisak és pár apró, megértést segítő megjegyzéssel tűzdelve ez lesz a rovat kiadása a nyári szünetben. Íme:

Kérdező: Essen szó először Elliott hullámelméletéről. Több kutató előállt már azzal, hogy a piacok mozgása leírható alakzatokkal, de senki sem magyarázta, miért van így. Összefoglalná pár szóban, miért jönnek létre az alakzatok?

RP: Azt mondhatom el, hogy én miként látom. Az emberek többsége igyekszik tartozni valahová, szeretné, ha a közösség elfogadná. Közülük sokak hajlamosak rá, hogy másokat hagyjanak gondolkodni minden olyan területen, amit intellektuális értelemben komplikáltnak tartanak. Ez beidegződés végül oda vezet, hogy rákényszeríti a nem tudatos gondolkodást a tudatos feletti dominanciára, különösen a magas érzelmi töltetű társas szituációkban. Például amikor a piacon eladási pánik alakul ki, akkor a legtöbb befektető nem csak úgy magában, izoláltan pánikol be, hanem mások pánikreakciójára válaszul. Ugyanez vonatkozik a vételi döntéseikre is, de mivel az lassabb folyamat, ezért kevésbé látványos és egyértelmű. A nem tudatos viselkedés dominanciája nem jelent véletlenszerű csapongást, még ha az avatatlan szemnek, annak is tűnhet. Alakzatokat alkot és ezek az alakzatok jelennek meg az árfolyammozgásokban Elliott hullámainak formájában. Számtalan bizonyítékot mutattam be erre a The Wave Principle of Human Social Behavior könyvemben.

K: Mit tanácsol az embereknek, akik szeretnék elsajátítani Elliott módszereit?

RP: Az első dolog, hogy figyelmesen vegyék szemügyre az árfolyamgörbéket. Élőben jelöljék (számozzák) a mozgásokat és igyekezzenek megtalálni Elliott trendcsatornáit. Ahogy a piac egy nagyobb impulse fázisba ér mindig abban a szent pillanatban letisztul a kép, (le)egyszerűsödik a számozás.
A korrekciók sokfélék és lényegesen bonyolultabbak. Viszont még a korrekciók is tartalmaznak ötös szerkezetű lökéshullámokat, amit ebben a fázisban is használhatunk a könnyebb tájékozódás érdekében.

K: Miként jutunk el a távolabbi értelmezéshez, a teljes nagy képhez?

RP: Olyan messzire nézzük vissza az adatokat, amilyen messzire csak lehetséges. Minél több az információ, annál jobb. A távolabbi perspektíva sok esetben felbecsülhetetlenül hasznos lehet. A válság, amelyben most élünk kiváló példa erre. A fordulat, amit vártunk, a trend igen magas szintjén következett be, de nem lenne értelmezhető az elmúlt három évszázad adatsora nélkül.
(Cimballi: vagyis például 2002 ősze után már azt mondhatnánk, ennyi volt a bear piac, már csak felfelé visz az út, viszont Elliott fraktálelmélete alapján legalább az 1970-es évek minimum szintjeinek teljes korrekcióját várjuk.)

Kell-e egy elemzőnek más piaci indikátorokra is támaszkodnia annak érdekében, hogy a piacra vonatkozó következtetését megtegye?

Nincs olyan megközelítés, beleértve Elliott elméletét, ami a teljesen biztos forgatókönyvet adja. Mindazonáltal Elliott elemzésével nem kevesebbet kapunk, mint azon szcenáriók listáját, amelyek egyáltalán szóba jöhetnek. El kell tudnunk fogadni, hogy néha a kevésbé valószínű számozás bizonyul korrektnek, elvégre ezt jelenti a „kevésbé valószínű”, tehát nem kizárt titulus. A szentiment és a momentum alakulása együtt a hullámok személyiségjegyeit meghatározó más vezérlőelvekkel segíthet a lehetséges kimenetelek helyes súlyozásában. Az Elliott Wave Principle című könyv leírja, hogy a hullámstruktúra egyes időszakaiban miként viselkedik a pszichológia, az árfolyam változási sebessége és a breadth, ami hasznos a piac teljes hullámsorozaton belül elfoglalt helyzetének meghatározásában. A legfontosabb, kerüljük el a legnagyobb hibát, amit el lehet követni (beleértve időnként magamat is): nehogy az indikátorok állása alapján számozzuk a grafikonjainkat!
(Cimballi: a hullámok személyiségjegyeiről, amire itt Prechter utal, korábban egy egész bejegyzést szántam. Aki többet szeretne megtudni, annak itt a [link] hozzá. Akkor a breadth kifejezést mint az emelkedő ill. eső részvények arányát már megmagyaráztam.)

Elliott módszere egyszerre közvetít információt a trend minden szintjéről. Előfordulhat, hogy például a Subminuette szint kihatással van az Elsődleges szintű (Cimballi: négy renddel magasabb) számozásra?

Minden szint fontos az egy-két szinttel nagyobb alakzatok megértéséhez. A példa kedvéért: Az a várakozásom, hogy a piac új csúcsra fog emelkedni egy harmadik hullám keretében, de az alacsonyabb szintű bontás az új csúcs ellenére is bizonytalan ide-oda táncoló, ráadásul a breadth alacsony és az emelkedés sebessége is lassú. Ilyen esetben fogom magam és módosítom az új csúcs jelölését B-re, mint ami még mindig a második hullámhoz tartozik, ami ezek szerint egy flat korrekció lesz (ld. az ábrát). A Subminuette rendű esemény persze kihatással van az Elsődleges számozásra, de csak annyiban, hogy milyen alkotóelemekből áll össze az eggyel alacsonyabb szintű Középtávú hullám szerkezete. Ebben az értelemben, ha csak érintőlegesen is, végül minden döntési pont visszavezethető a trend legalacsonyabb szintjére.

Magán az árfolyamon kívül a hullámok számozása közben mi a legfontosabb figyelnivaló?

A forgalom. Növekvő forgalom egy ötödik hullámban például azt jelenti, hogy megnyúlt ötödikkel lesz dolgunk. Alacsony forgalom egy harmadik hullámban arra utal, hogy végül nem a harmadik lesz a helyes számozás. Mindkét esetben felbecsülhetetlen értékű információhoz juttat bennünket. Ne feledjük, ez a trend minden szintjén így van, ezért igazán gyakran látjuk a hasznát a volumen adatoknak.

Váltsunk témát és beszéljünk a részvénypiacról. Miként lehet együtt élni a zord hosszú távú előrejelzéssel, miszerint bekövetkezik / bekövetkezett a fordulat az Óriás Szuperciklus szintjén?

Nos, először is én nem rakom egymás mellé a zord és az előrejelzés szavakat. Amit várok, az nagyon is a valóság. Ami a felkészületlenek számára zord lesz és kegyetlen, de megerősödést hoz azok életében, akik előre jól pozícionálják magukat. Szóval ezen az alapon az 1982-es bullish jóslatom is kegyetlenség volt az akkori bessz-spekulánsok számára. Egy mindenkori előrejelzés lényege, hogy profithoz segítsen, vagy legalább biztonságos öbölbe tereljen.

Mindig arról beszélünk, mi a legvalószínűbb forgatókönyv. Mi a helyzet az „kevésbé valószínű” fogalmával? Arra gondolok, hogy a régóta beígért totális krach jövendölés még eddig nem valósult meg. Jelentheti ez azt, hogy valahol félreértelmezte a hosszú távú számozást?

Elliott rendszere rengeteg különféle értelmezésnek hagy helyet, de a piac állapota és az alakzatok, amelyeket ma látunk, elég egyértelműen csak egyféleképpen engednek következtetni és ezt a következtetést igazolja majd a piac. Nem a bekövetkezés a kérdés, hanem annak az időpontja.

Ha a társadalom és a vezetők óvatosan cselekszenek, kivédhetjük a bear piacot?

"Óvatossággal” nem lehet a közelgő társadalmi változásokat elhárítani. Az emberek óvatlanok voltak hosszú időn át és ennek meg lesz a következménye. Mégis, egyéni szinten bárki megteheti a szükséges lépéseket a saját és tőkéje jövőbeli biztonsága érdekében.

Mit gondol, a történelem jó indulattal, pozitívan tekint majd Robert Prechterre?

Az esést követően az emberek többsége nem fog sok figyelmet szentelni a tőzsdére. Így egy pár év múlva a ma aktív befektetőket nem érdekli majd ki, mit jósolt meg előre. Egész más dolgokra fognak fókuszálni.

Úgy tűnik, abban bízik, hogy a befektetők nagy része végig, egészen a medve piac aljáig pozícióban marad. Helytálló feltételezés, hogy ez azért lesz így, mert olyan rengetegen tartják a pénzüket befektetési alapokban?

Nem. Ez MINDIG így volt. Mármint megpróbálták "kiülni". De van azért ennek a befektetési alap őrületnek egy aspektusa, amiről érdemes pár szót szólni. Az 1987-es összeomlás után a befektetők nehezen bírtak szembesülni a tetemes veszteségek miatti önváddal. Ezért úgy mondtak le a felelősségről, hogy odaadták a pénzüket alapkezelőknek. Így áll elő a mai ironikus helyzet, melyben sokkal nagyobb veszteséget is képesek pszichológiailag elviselni, mivel azt mondhatják, nem az ő hibájuk volt. Saját naivitásuk helyett szidhatják az alapkezelők ostobaságát.
Így vagy úgy, végül minden tapasztalatlan kezdő alacsony szinten fog kiszállni; általában amúgy is a mélypont környékén adják fel. Olyat is sokat látni, aki kevéssel a mélypont után száll ki, mert úgy gondolja, elcsíphet egy rally-t, amibe érdemes volt beleadni.

Értem már, de milyen lesz megtapasztalni a bear piac mélységét? Milyen lesz benne élni?

Még az Óriás Szuperciklus medvéje sem lesz a világvége. Ezek a bear piacok csak társadalmi trendek. Egyéni szinten el lehet kerülni a nehézségeket. Az 1930 környéke fantasztikus időszak volt azok számára, akiknek stabil jövedelmük, vagy nagy megtakarításuk volt. Minden olcsó volt. Csak arra kell figyelni, nehogy egy olyan országban érjen a válság, ahol az diktatúrához, vagy háborúhoz vezet.

Kérdező: Mit tegyenek a kevésbé tapasztalt befektetők, vagy azok, akik nem akarják a shortolást megtanulni?

RP: Deflációban és gazdasági depresszióban a készpénz a király. Javaslom, fordítsák meg a részvények és a kötvények árfolyamgörbéit és nézegessék, ahogy a készpénzük értéke növekszik, mintha csak egy hosszú távú bull piacot figyelnének.

Vissza a "Beszélgetések" júniusi számára >

Hol bujkál a Nagy Medve? - II. rész

Az első részben áttekintettük, hogy a bear / bessz piac kezdete egészen 2000-ig nyúlik vissza és elvileg lehetne egy komplett alakzatunk a 2009. márciusi minimummal. Azonban a mélypontról való emelkedés másról árulkodik nekünk. Már ha hallgatunk rá.

Baljós árnyak
Amikor 2009 júliusában újra belendült az emelkedés, akkor kezdtem elhinni, tartósan visszatér az emelkedő trend és március 9-én lezárult a gigantikus méretű expanded flat korrekció (2000-2009). Novemberre egyértelművé vált, hogy mégsem. Hogy szóvá tegyem a meglátásomat, elindítottam ezt a blogot. Feltűnt ugyanis, hogy a "potenciális" harmadik hullámban, ott ahol legjobban kellene hasítania a trendnek egy olyan csökkenő momentumú, csapkodó árfolyammozgás van, amelyben az egyes szakaszok sorra átfedésbe kerülnek (ld. ide kattintva az illusztrációt) egymással. Akkor egy zigzag végén alakuló ékelődést / ending diagonal alakzatot gyanítottam, ami nem állhat harmadik pozícióban egy ötös impulse sorozaton belül, ám annál inkább szerepelhet egy korrektív alakzat zárásaként.
A rend kedvéért a link a teljes akkori íráshoz: Az ék mechanikája I.

A lopakodó
Elliott elméletén kívül más technikai módszerek nem látják a problémát. A vicc az, hogy azért nem, mert annyira nagy. A technikai elemzés (TA) eszköztára olyan finom mozgásokra van kihegyezve, aminek a hatókörén ez az átfedés dolog kívül esik. Mostanában nincs az a TA módszer, ami ne dühöngő, legfeljebb hol jobban, hol kevésbé túlvett bull trendet jelezne. A nagy emelkedés és Elliott módszerének találkozása olyan, mint a lopakodó esete a délszláv válságban, amit szerbek elavult, kevésbé érzékeny technológiája felderített a radarképernyőn.
A döbbenet az, hogy a témába vágó, vezető havilap is teljesen tévúton jár, főleg azért, mert egyik vezércikkében Elliott hullámait hozta fel az emelkedés védelmében, pedig a hullámelmélet - szakértő elemző kezében - pont az ellenkezőjét mondja. Íme, az ábra a megjegyzéseimmel. Az eredeti rajz, amit összefirkáltam a Source: Stocks&Commodities magazin - Kondratieff Wave Comeback, p.20, April 2010 számából való:

Majd a bejegyzés végére töröljük is a memóriánkból a szerző, koos van der merwe grafikonját. Direkt, így kisbetűvel írva a nevét, mint annak idején Nemecsekét.

Ami biztos nincs a piros karikában
Egy karakteres harmadik hullámtól lesz egy hullámsorozat lökéshullám (impulse), vagyis az emelkedés bullish. De itt ugyan nem lesz, mert középen, a sűrűjében a belső szerkezete, a forgalom alakulása és számos vezérlőelv miatt nem lehet harmadik hullám. A hullámok személyiségjegyeiről szóló bejegyzésből idézek:
"A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
...a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán."
Ráillik ez a leírás erre a középső szakaszra? Nem! Rések helyett komoly átfedéseket látunk, egyáltalán nem könnyű a belső szerkezetet értelmezni. Egy harmadik hullám kiveri a szemünket a grafikonon, ha gondolkodnunk kell róla, hogy minek jelöljük, akkor az jó eséllyel nem az.

Megfejtés
Minek van ötösnek látszó szerkezete, mint egy lökéshullámnak? Három egymáshoz kapcsolódó korrektív zigzag-nek. Ezt az alakzatot nevezzük tripla zigzag-nek. Korábban már szerepelt egy sematikus ábra egy dupláról, igaz bull piacon, tehát az egészet fordítsuk meg és egy X-en keresztül toldjunk hozzá még egy A-B-C hármast. Ez az egyetlen olyan kombináció, ami totál bull piacnak látszik, de mindaddig nem bújik ki a szög a zsákból, amíg mindenki el nem hitte róla. Kivéve természetesen azokat, akik tüzetesen megvizsgálták a belső szerkezetét.
Mutatom, mennyire közel áll a "tankönyvi" példához:


Én hibázom, te hibázol, az EWI meg kapkod(ott)
Az ábra nemcsak az én brummogásomra ad magyarázatot, hanem arra is, hogy mi vezette téves következtetésre, a bessz piac túlságosan korai bemondására Robert Prechtert.
Bob eredetileg 2009. február végén, 8 nappal a mélypont előtt átállt a bika oldalára 9.000-11.600 közötti célárat és éles fordulatot előre jelezve. Hozzátette, később igyekeznek majd szűkíteni ezt a meglehetősen széles céltartományt. Akkor már a 9.000-ért is őrült optimistának tartották őket. A fotó forrása: Bloomberg TV, 2009. február 24-i ominózus "zárjuk a shortjainkat" adás.

Május végén - még mindig 2009-ben - kilencezerhez közeledett a Dow és éppen bármelyik pillanatban véget érhetett az első zigzag (A-B-C). Noha nem voltak még céltartományon belül, szerintem kapkodva, kiadták a short jelzést. Aki követte őket, annak stop loss lett a vége. Októberben megint volt egy olyan pillanat, amikor komplett dupla zigzag alakzatnak lehetett számolni az indexek emelkedését, tehát jött az újabb jelzés, és árnyékra vetődés. Majd természetesen a januári esés, ahol megint talán két nappal a csúcs előtt kiáltottak farkast, akkor már tripla formációban gondolkodva. Ez a baj a korrekciókkal, amikor elindul egy, nem tudni, szimpla, dupla, vagy tripla lesz belőle.

Hol tart a rally?
Most már tudjuk, tripla alakzatot hozott össze a globális reménykedés és április 26-án egy jelentős fordulóponthoz értünk. Biztos, hogy az utolsó zigzag sorozaton belül, de az A, vagy a C hullám ért véget? Ez a millió dolláros kérdés. Nem tudom megmondani, de mindkét számozást el tudnám készíteni. Nagyobb, hosszabb távra szóló pozíciók kiépítésével még ki kell várni, hogy az első magasabb rendű hullám hármas (korrektív), vagy ötös (impulse) szerkezetű lesz.

Mindezek tükrében, remélem, most már értelmet nyert, amit tegnap az OTP-ről rajzoltam. Egyszercsak megbizonyosodunk majd róla, hogy hová tehetjük ki a közép távú (Z) jelzést, akkor pedig "játszik" az Elliott-elemzők körében ismert mondás; ha egyszer vége, akkor vége.


Ui.: Talán van, akinek feltűnt, hogy a bejegyzést teleraktam linkekkel. Ezt olvasói visszajelzések miatt teszem, mert többek szerint nehezen kereshető a blog. Jogos, hiszen ha egy alakzat nem ugrik be a nevéről, akkor nehéz követni, amit mondok. Ezért hivatkoztam meg többnyire sematikus ábrákat ott, ahol Elliott rendszerében használatos szakkifejezéseket használok.

Személyiségjegyek - Alapok V.

Elliott hullámait a tömegek hangulata vezérli, így minden szakasz egy pszichológiai állapotot jelenít meg. Sok olyan esettel találkozunk, amikor egy nagyobb, összetett hullámmozgás értelmezésére különféle és egymástól lényegesen eltérő lehetőségünk is van. Ilyenkor a helyes változat kiválasztásában döntő érv lehet az időszakra jellemző globális hangulatkarakter felismerése. Ennek jegyében ma a hullámok, úgynevezett személyiségjegyeit vesszük végig. Meglátjuk, egy-egy fázisban milyen hírek, milyen fundamentális háttér, milyen érzések és még milyen egyéb jelzések uralják az étert.

Vizsgálódásunk során a mélypontból indulunk ki, egy új felfelé tartó trendben. Természetesen egy hosszú távú csúcsból is tehetnénk ezt, ahol is egy lefelé startoló lökéshullám az itt következő "történet" inverzét mondaná el.

Tehát a piac a mélypontját, a lefelé tartó alakzat végét olyankor éri el, amikor mindenhonnan rossz hírek érkeznek, legyen szó a politikáról, vagy a vállalati szféráról.
Noha évekig, vagy évtizedekig tartó emelkedés áll az árfolyamok előtt, az elemzők és a szakértők arról vitatkoznak, vajon képes lesz-e egyáltalán a piac túlélni a gazdasági recessziót, esetleg depressziót.
Természetesen a pesszimizmus csak a magasabb rendű trendek korrekcióiban csúcsosodik ki ennyire, míg egy középtávú (intermediate) trendben egy átmeneti recessziós időszak során nyilván kevésbé durvul el a hangulat.
Sok esetben a nagyobb trendek alja, kiindulási pontja egybeesik valamilyen komolyabb háborús konfliktussal, esetleg zendülésekkel, zavargásokkal.
Az alábbi ábrán színes nyilakkal jelöltem azokat a csomópontokat, ahol a személyiségjegyek felismerésével lényeges információhoz juthatunk. Eddig a piros nyílról volt szó.


Kék nyíl: Az első hullám a túlélés felismerése, a felismeréshez kapcsolódó megkönnyebbülés. Természetesen még vita folyik arról, hogy a nehezén túl sikerült-e már lépni, de az első hullám felfelé arról tanúskodik, hogy a többség szerint igen.
A korábbi – bear piaci rally típusú – emelkedésekkel ellentétben az új trend meglehetősen tiszta belső szerkezetet mutat, a technikai eszköztárral jól követhető. A forgalom és a breadth (emelkedő részvények aránya) is növekszik valamelyest.

Magenta nyíl: A második hullám az első erőteljes korrekciója. Ebben a hullámban visszaköszön még egyszer mindaz a félelem és pesszimizmus, ami a piac mélypontján volt tapasztalható. Sőt néha a szentiment indikátorok itt árulkodnak a legnagyobb pesszimizmusról. Ennek meg is van az objektív oka, ugyanis a fundamentumok több ponton még rosszabbak, mint az első hullám elindulásának pillanatában, de a piacok már ennek ellenére sem esnek új mélypontra. Viszont azért elég sokat esnek ahhoz, hogy az első hullámban megszerzett profit nagy részét visszavegyék, sőt meggyőzzék a befektetőket, hogy a Nagy Medve tért vissza hozzájuk.
Forgalom és volatilitás tekintetében a második hullám, különösen a szakasz vége felé csökkenő tendenciát mutat.
Aki olvasta, talán felismeri, hogy ezt a „definíciót” fordítottam át annak idején az "Che Guevara és a második hullám" c. cikkemben. Máig tartom, teljesen ráillik az inverz leírás a 2009 márciusában elindult emelkedésre.

Az első és a második hullám együtt jelenti azt a bázist, mint ugródeszkát, amiről a legdinamikusabb harmadik hullám elrugaszkodik.
Zöld nyíl: A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
A trend egyértelművé válik minden kétkedő számára. Ilyenkor igaz a mondás: nyereséges kereskedési módszer gyanánt az is bőven megteszi, ha egy majom dobál darts nyíllal a Financial Times-ra, hogy vásárolni való részvényt válasszon.

Egy pontot érdemes kiemelni (ahová egyébként a zöld nyíl konkrétan mutat), nevezetesen azt, amikor az utolsó kétkedő is belátja a trend megfordult és minden kétséget kizáróan felfelé tart. Ez a felismerés pillanata, amikor a megnyúlt harmadik hullámon belül a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán. Azokban a napokban, hetekben extrém magasra és az egész trenden belül a legmagasabbra ugrik a forgalom.
A technikai elemzésben jártas olvasóknak mondom, hogy itt a legmagasabb az ROC és az Advance/Decline, itt találjuk a mérési réseket és ilyenkor van a legtöbb kitörés egyedi részvényben.
A felismerés pillanatától látják optimistán az emberek a jövőt, nem shortolják már a piacot, csak vesznek. Viszont a trend felén már túl vagyunk és csak most kerültek nettó longba. Ráadásul innen felfelé kezdik növelni a kitettségüket, egyre nagyobb tőkeáttétekkel, míg a harmadik hullám csúcsánál teljesen ki nem feszítik magukat. Ja, hogy fáziskésésben vannak? Igen. Ez a tömeg sorsa.

Sárga nyíl: Eljön a negatív meglepetések, az első negatív fundamentális hírek, csalódások ideje, a negyedik hullám. Kirázza, de minimum megizzasztja azokat, akik túl későn kapcsolódtak be a harmadik hullámba.
Méretét, alakját tekintve a legjobban előre jelezhető hullám a negyedik, már ha valaki ismeri Elliott három törvényét és a korrekciók váltakozása vezérlőelvet.

Narancs nyíl: A negyedik csalódása után a befektetők az ötödik hullámot látván visszanyerik a piacokba és a befektetéseikbe fektetett bizalmukat és megújult lelkesedéssel vásárolnak ismét.
Az ötödik hullám még ha nem is feltétlenül rövidebb, mint a harmadik, de technikailag minden szempontból gyengébb. Elmarad momentum tekintetében, tehát az emelkedés sebességében. Elmarad a tekintetben, hogy kevesebb részvény csatlakozik az emelkedéshez, mint korábban a harmadik hullám során, ugyanis a piac után kullogó papírok a negyedik hullám esését követően már nem tudnak talpra állni. Azt a részvényszemetet, amit egy harmadik hullám ereje meg tudott emelni az ötödik már állva hagyja.
De más oka is van annak, hogy kevesebb részvény emelkedik egyszerre, ez pedig a szektorok és iparágak között állandósuló rotáció. A befektetők egyik felkapott papírból a másikba ugranak át.
Így alakul a piaci szélesség (breadth) divergencia, ami nemcsak az évtizedes trendekre jellemző, de a pár órán át tartó trendek szintjén is általános. Technikai elemzésben jártas kollégáknak mondom, ezért érdemes figyelni nagyon az Advance/Decline, illetve a NYSE TICK indikátorokat, mert remekül segítenek kiszúrni/megerősíteni az ötödik hullámokat.
Azt pedig már korábban tisztáztuk, hogy középtávú trendtől lefelé az alacsonyabb szinteken a forgalom is kevesebb, mint a harmadikban volt. Ld. a „Többször így, mint másképp" c. bejegyzést.

Fundamentumok tekintetében az ötödikben már komoly és kézzelfogható gondok jelentkeznek, de kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy az adatokat összehasonlítsák a harmadik erős és egészséges növekedést tükröző vonatkozó számaival.
Az ötödik hullám tetején az űberoptimista hangulattól megrészegült befektetők nyugodt lélekkel, önelégült mosollyal ücsörögnek a babérjaikon és az árak tekintetében a végtelenbe, időben az örökkévalóságba vetítik a piac növekedési kilátásait. Jó hírek dőlnek mindenhonnan a médiából.

Viszont eljön az A hullám, ami a szürke nyíllal jelölt ponton töri az emelkedő trendet. Hosszú idő óta először a technikai indikátorok a legnagyobb túladottságot mutatják, sőt talán az egész trenden belül a legmélyebbet. Közben az egyedi részvények szintjén számos vezető papírban alapvető szintek esnek el. Ennek ellenére a piac úgy tekint a trend megtörésére, mint vételi lehetőségre.

Aqua nyílhoz és a B hullámhoz fűződő magyarázatot idézem Frost & Prechter: Elliott Wave Principle című könyvének 81. oldaláról:
„A -B- hullám egy hamis emelkedés. Balekok játéka, medvecsapda, spekulánsok paradicsoma, a kaszinó szemlélet orgiája, vagy az intézményi oldal ostobaságának gőgős megnyilvánulása, vagy mindezek együttese."
A lényeg, hogy az emelkedés a piac egy szűk szegmensére korlátozódik, technikailag igen gyenge, tulajdonképpen a lassan gyengülő fundamentális háttér tagadása, az agresszív eufória terméke. Elliott elmélete és a szuperciklus logikája szerint ilyen B hullámnak tartjuk a Dow 2002-2007. közötti emelkedését.

Fekete nyíl: A pusztító, gyilkos C hullám amely számos karakterében hozza, amit egy harmadik hullám tud, csak nyilván ellenkező előjellel. Nincs hová menekülni, csak a piacoktól való távolmaradás, a készpénz tartása a nyerő. Az A és B hullámok illúziója szertefoszlik, a félelem lesz úrrá. A fundamentális háttér teljesen összeomlik.
Bízhatunk a C hullámok tartósságában és szélességében, szóval abban, hogy legfeljebb egy-két iparág kivételével mindent magával rántanak.

Ennyi a személyiségjegyek összefoglalása, amiről ismét mondom, vezérlőelv kategóriába tartozik, tehát nem minden esetben jut tökéletesen érvényre. Viszont vegyük észre, hogy Elliott irányelvei milyen szépen együtt élnek a klasszikus technikai analízisből megismert elemekkel/fogalmakkal.

Ami kimaradt: bónusz az "Alapok" sorozathoz>