A sikeres tőzsdei kereskedő útja podcast

Ma mint rádió jelentkezem - ilyen sem volt még.

Egy ideje már mindig csak a long és short helyzetek kereséséről és a taktikai lépésekről volt üzenetváltás közöttünk Bandival (hasonlóan, mint ebben a bejegyzésben... november elején). Ott volt az első Kerülj előnybe! tréningek egyikén, később privát órákon is együtt dolgoztunk, de már jó ideje magát edzette a kitanult módszertan és kereskedési rendszer alapján. Úgy gondoltam, üljünk a mikrofon elé, és hozzunk össze a blog olvasóknak egy podcast beszélgetést arról, hogy mi kell a jó trade-hez, és főleg mit fontos megtanulni a kereskedői szakmában. Záróra utáni Skype találkozónk célja az volt, hogy címszó-lajstromba gyűjtsük a tapasztalatainkat, amiről majdan beszélni érdemes. A hangrögzítést bekapcsoltuk, hogy ne kelljen jegyzetelni, ám a kötetlen gondolatmenet annyira tanulságosra sikeredett, hogy végül mégis ezt az eredeti, csak a háttértárnak készített spontán változatot teszem közre 8 percbe tömörítve. (Elnézést a hangminőségért, a profi mikrofonos szett nem volt rajtam).

A kontextus-momentum-szignál módszerem három stációját mindig együtt emlegetem egy negyedik fogalommal, a szemléletmóddal. A legnehezebb átadni, a legnagyobb kihívás befogadni. A módszerem bármelyik elemére lehet találni helyettesítő eszközt, de ha valaki a szemléletmódot nem veszi át, akkor irtózatosan nehezen jut egyről a kettőre. A hangfelvétel szól ezért mindazoknak, akik a kereskedés mint szakma sajátos gondolkodásmódjára kíváncsiak és hamarosan a tudás útjára lépnek, vagy már akár egy ideje azon haladnak. Mire összpontosítsunk kereskedés közben, mit érdemes egyáltalán megtanulni? Meglepően hangzik, ha azt mondom, hogy nem előrejelzést készíteni? ...Hanem inkább alkalmazkodni ahhoz, ami van. Tudatosság, reális elvárások, könnyedség, küzdés, a kereskedő hétköznapjai mind szóba kerültek. Ja, és mindeközben nem hangzik el egyetlen fura, rejtélyes szakkifejezés sem :)

Szemléletmód-fröccsnek, motivációnak itt van akkor podcast, és nemsokára jön a teljes körű tanulnivaló is, hiszen kihirdettem a 2017-es Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel programomat itt ezen a hivatkozáson: [link].
A tréning hét éve ad választ arra, hogy módszerestől, szemléletmódostól hogyan lehet ide elérni:

SPX fallabda: Mehet ez még... jobbra

Augusztusban az S&P500 amerikai index délnek közlekedett komoly momentummal, azután az októberi felfelé menetelés is elég simán haladt. Akkor most mi is a trend? Amikor az árak felfelé és lefelé is hirtelen váltásokkal momentummal haladnak, az bizony komoly zavart okozhat a kereskedő fejekben. A zavarodottság azután egyre inkább bizonytalanságot, kapkodást és félelmet szül. Amikor pedig az érzelmi oldal megerősödik, akkor az árfolyam volatiltása megnövekszik és az amplitudó csak lassan csendesedik. Egyik pillanatról a másikra jelennek meg trendek, de tartósság, megerősítő folytatás, a célár elérése az nincs meg belőlük. Az ilyen környezet a sávok kialakulásának melegágya.

Ideje felidéznünk a júliusi "S&P500 vevők köszönik, ők egyelőre nem" című bejegyzés havi ábráját, ahol a várható nagy karika 4-es korrekció nagyságrendjét tárgyaltuk. Egy pillanatra úgy tűnhet, annyi minden történt azóta, ami miatt talán új előrejelzést szükséges írni. Pedig nem. Ha az azóta eltelt idő árfolyamadataival (itt most a hetin) megnézzük az akkori ábrát, akkor látjuk, hogy az a téglalap, amely a korrekció optimális nagyságrendjét hivatott szemléltetni, milyen lassan töltődik. A kezdeti esés mérete vertikálisan elegendő is lehet, de még rengeteg idő hiányzik a megfelelő méret eléréséhez.

Az egyetlen rajzelem, amit alakítottam, hogy itt már folytonos vonallal jelöltem a sekélyebb, több időt felhasználó változatot. Teszem ezt azért, mert a júliusi ATH maximumok ilyen gyors visszatesztje oldalazó korrektív forma megjelenésére utal. Immáron az a valószínűbb útvonal.

Ezek után már adódik a rövidebb távú Elliott-i értelmezés a napi grafikonon:

Ezért írtam a címben, hogy fallabdások előnyben. A következő hónapok árfolyammozgása akár teljes egészében is a téglalalapon belül elakulhat, legfeljebb egy-két rövid kiszúrással. Vagyis a tartomány belseje felé érdemes gondolkodni a támaszról és az ellenállásról, vagy kevéssel azokon túlról. Ilyenkor a kitörésre játszó stratégiákat felejtsük el, mert nagyon kis esélyük van a profitra.

Alapvető kereskedési tipp nemcsak OTP rajongóknak

Egy kereskedési pozíció tervezése az árfolyam pillanatnyi, cikluson belüli helyzetének meghatározásával kezdődik, amihez Elliott felfedezését használom. Azonban nem a hullámok elnevezésén van a hangsúly. Ha nagyon kisarkítom, akkor még azt is mondhatnám, hogy csak ahhoz van szükségem az 1-2-3-4-5-A-B-C jelölésekre, hogy egy bejegyzésben elmondhassam, amit látok. Amúgy egyszerűbben kereskedem, mint azt Elliott diktálná. Úgy gondolom, hogy felfedezésének az esszenciája nem 1-2-3-4-5..., hanem a bázisépítés-gyorsulás-lassulás folyamat ismétlődése, amit egyébként valóban szépen viszontláthatunk az impulzus képében. Azaz a kontextus vizsgálata során Elliott elveivel azt határozom meg, hogy a három lehetőség közül melyiket teszi éppen a piac. Bázist épít? Gyorsul? Lassul?

Már hallom a kérdést. És mi van a fordulat dolgával? Cimballi, ott az aljaknál és a tetőknél!

Egy kereskedő és befektető legfőbb izgalma a tető, vagy a végső alj eltalálása. Mert az mindent egy csapásra megoldana. A grafikonok egyre csábítanak a szép hosszúra nyúlt trendszakaszaikkal. Mindössze be kell szállni az alján és zárni a tetején és kész. Azért ez nem ilyen egyszerű...

Gyenge idegzetűek most hagyják abba az olvasást, mert szörnyű dolgokat fogok állítani.

A fordulat pontos meglövése matematikailag nem kifizetődő, és tulajdonképpen megoldhatatlan feladat. Ezért nincs így nálam direkt módon a bázisépítés-gyorsulás-lassulás személyes kereskedői menüben. Persze most a begyorsult trendekről van szó; egy sávozó piacon azért el lehet találni a csúcs, vagy alj fordulós gyertyaalakzatot a sávhatár közelében. Szűkítsük ezért a beszélgetésünket a fenntartható módon, le-, vagy felfelé trendelő piacokra. A fenntartható szót pedig egyelőre írjuk fel a kéményre, hogy majd néhány bekezdéssel lejjebb megmagyarázhassam.

Engem is érdekel, hogyan lehetne egy hosszú trendet rögtön az első gyertyáknál megfogni... Ezért úgy gondoltam, hogy 100+ év kereskedői tapasztalattal a hátam mögött most már biztosan vagyok olyan okos, hogy nekiállhassak aljat, vagy csúcsot vadászni :) Megkerestettem egy csomó fenntartható trendben haladó grafikont a számítógépemmel és nekiláttam visszajátszani őket. Vajon milyen találattal tudom kötésre megtalálni a legalacsonyabb aljat, vagy a legmagasabb tetőt a szimulációban? Tudni kell rólam, hogy a éles helyzetben emelkedő trendben magasabb tetőre, vagy eső trendben alacsonyabb alj helyzetre egészen ritkán hajtok - tulajdonképpen erről szól az egész mostani cikk, hogy miért van így.

Mi a tipp, hogyan sikerült a kísérlet? Hány százalékban voltam képes megtalálni egy fenntartható bear trend alját, vagy rámutatni a egy fenntartható bull trend végső csúcsára? Természetesen kivárhattam, amíg az adott fordulós jelzés egyébként láthatóvá válik, de a szabályok szerint az már "nem ért" ha ez már alacsonyabb tető vagy magasabb alj volt. A fordulós jelzés dolgát azért hangsúlyozom, mert nem "vaktában kötök, amikor úgy szorít az alsónadrág, vagy éppen most van időm rá" típusú kereskedési módszert űzök. Íme a lényeg: 18%-ban, ami borzasztóan alacsony találati arány a nyereséges kereskedéshez. 82%-ban, vagy nem ítéltem végső csúcsnak / aljnak a fordulatot, vagy túl korán mondtam ítéletet a trend végéről. Ezért engem a legmagasabb csúcs és a legalacsonyabb alj eltalálása továbbra sem érdekel, ha azt csak 5-ből egyszer lehet sikerrel kivitelezni. Egyszerű matematika, majd egyszer megmutatom, hogy még egy szving kereskedési rendszer sem tud 37-38%-os találati aránynál kevesebbel nyereségesen üzemelni.

Kitermelheti-e egy jelentős fordulat a vállalt stop loss kockázat ötszörösét? Mert az ugye adna valami reményt. Persze kitermel az még többet is. Azonban javaslom, sőt már inkább kérem, hogy ilyesmivel ne kínozza magát egy kezdő kereskedő. 5-ből egyszer megütni a "home run-t"? Erre csak csóválni tudom a fejem és lemondóan legyinteni.

Mert hogyan is nézne ki pozícióról-pozícióra, ha ezt élesben próbálná meg kivitelezni egy kevésbé tapasztalt próbálkozó? Először is, kevesebb éles bevetéssel a háta mögött pár százalékkal rosszabbul teljesítene nálam. Mondjuk kihozna 14%-ot, ami 7-ből 1 találatot jelent. Azért azt lelkileg végigküzdeni, hogy esetenként hat sikertelen kötés után bepróbálkozni minden félelem nélkül hetedszerre is, és a kiizzadt pozíciót tudatosan végigmenedzselni?! Tessék csak belegondolni! Háááát, nem tudom.

Reálisan talán így nézne ki a történet: Első két kötés, simán vállalt kockázat bukó, azaz addig -2R egyenleg. (R = a kiindulási stop loss kockázat nominális értéke.) Még annyira nincs probléma. Jön a harmadik, ami már majdnem jó, legalábbis valamit sikerül húzni a stop megbízáson, ezért csak 1/2R mínusz. Eddig ez -2,5R. Negyedik próbálkozás, ismét simán telibe bukta (eddig -3,5R), majd végre itt az ötödik kísérlet, ami megindul. Mi megy félre ilyenkor? Egy új trend elején szinte mindig erőteljesek és meredekek a visszatesztek, az egyik ilyennél elszakad a cérna és emberünk az eddigi sok sikertelenséget látva idő előtt lezárja a pozícióját 2,5R nyerőben.

Miért zárta? Minden az alacsony találati arány miatt van. Nem nagyon kell pozíciót menedzselnie, hiszen alig van olyan amikor erre lehetősége adódik. Amikor majdnem minden rögtön stop loss, akkor hogyan is alakulna ki a rutin, amivel eldönthetné, hogy milyen árfolyamszintekben bízhat? Másrészt benne él az előző négy kísérlet negatív élménye, ami aláássa az önbizalmát. Valójában nem ezt az ötödik kereskedési szituációt menedzseli, hanem az előző négy bukót igyekszik visszanyerni. Ez az alapja a gyenge jelenlétnek. Talán csak önbizalmát szeretné helyreállítani egy "nyerjek már egyszer, mekkora szamár vagyok, ha ez is mínuszba megy" gondolkodással. Ez a beszólás meg is pecsételi a sorsát, mert a vezérlést nem a piacról jövő döntő jelentőségű adat, és egyébként ez alkalommal pozitív visszacsatolás adja, hanem saját érzelmei, amelyek valójában félelmet, reménytelenségek sugallnak és negatív magánbeszédben nyilvánulnak meg. És ami még fontosabb, egy olyan forrás, az érző agy impulzusa motiválja végül a döntést, aminek nincs jelentősége a piac működésében. Nem rossz ember ettől. Szeretne valami biztos elismerést, sikerre vágyik, de ezeket a játszmákat a piac nem méltányolja, leginkább mert nem is tud róluk.

Visszament -1R-re, ott tart mint az első pozíció zárása után. Azonban a gondok csak most kezdődnek. A piac az ötödik pozícióban végül elszaladt 9R-t, a vállalt kockázat kilencszeresét, amiből ő csak 2,5 egységet vett ki. Ettől teljesen megborul és a hatodik kötésen 5R-t bukik, amit nem lehetne ha bármilyen szabályhoz tartaná magát. A hetediket vagy be sem köti, vagy az is mínusz. Egyenleg -7R, vagy több.

A történet természetesen karikírozza, ami valójában zajlik, ha valaki olyat játszik, ami nem éri meg. Azonban a mentális mechanizmusok közel azonos vonalak mentén hathatnak minden kereskedőnél.

Ez volt a hosszú előjáték. A károgáson túl elmondom, hogy mit lehet tenni csúcsvadászat vagy mélytengeri horgászat helyett. Pár bekezdésben nyilván nem tudom bemutatni a teljes módszerem komplex működését, ahhoz kell egy komplett "Kerülj előnybe" tréningprogram több napon át. Ezért ma rendkívüli egyszerűsítésekkel és több feltételezéssel élek. Például feltételezem, hogy aki most szeretne egy általánosan használható fogást elsajátítani, az még nem napon belüli kereskedő, hanem egyelőre napi és heti idősíkra állított grafikon alapján követi a piacokat. Nézzük akkor az OTP hetit és a napit. Komplett módszer helyett pedig egy olyan mesterfogást mutatok, ami a leggyakrabban előforduló veszteségforrás kiküszöbölésére irányul. Szerintem aki figyelmesen végigkövet, az a haszontalan kontratrend belépők legalább felétől megóvja magát.

Kezdjük onnan, hogy kutya természetesen a "fenntartható trend" definíciójában van elásva. Olyankor nem érdemes közvetlenül a csúcsra, vagy aljra menni, amikor ilyen trenddel van dolgunk. Ez akkor valósul meg, amikor a piac impulzív módon emelkedik, vagy esik, amit nem egyszerű időben érzékelni, főleg ha valaki nem teljesen beszéli Elliott nyelvét. Keressünk akkor erre a trendelő impulzusra egy számszerűsíthető, egyszerűen leolvasható paramétert. Welles Wilder RSI indikátorát használom a feladatra, amely 14-es periódusú beállításban minden grafikonrajzoló eszközön elérhető.

Beszéljünk most bull kitörési irányról (az eső trend az ellentettje lenne mindannak, ami itt következik). Egy olyan helyzetet látunk magunk előtt, amikor az árfolyam tendenciózusan emelkedik, vagy északnak kitör és magasabb tető-magasabb alj sorozatot produkál kevés átfedéssel a hullámok között. Ha a napos RSI záróban eléri a 67-es értéket, akkor az árfolyam a fenntartható bull zónába lépett, begyorsult, így nagy valószínűséggel valamilyen impulzív szerkezet halad északnak. Innentől trend követő vételekben érdemes gondolkodni, mert mostantól a bear fordulatok túlnyomó része nem hoz majd kereskedhető elmozdulást. A fenntartható bull zónába érkezés után közvetlen még kissé képlékeny a helyzet. Két gyertyán belül esetleg fordulhat a kocka, de csak éles és látványos irányváltás formájában, ezért napos idősíkon a következő két nap igényel némi extra odafigyelést. Azonban már azonnal is jobb a vevők uralmát feltételezni, hacsak nincs valami egészen nagy ellentmondás a heti és a napi grafikon között. Ha valaki eddig a pontig bear volt, akkor megéri zárni, visszavásárolni a pozícióját. És sokszor fogom még ismételni a megéri szót.

A medvék esélyei drámaian (mondjuk 25% közelébe) csökkentek, mert az RSI (az én gondolkodásomban) sok résztvevő egyetértését jelzi a közeljövőben elérhető magasabb árról. Ha kevesebben, vagy gyengék lennének a bikák, akkor nem tudnák ilyen gyorsan tolni a szekeret.

Hogyan olvassuk akkor például az OTP-ben kialakult trendet?

Az RSI képes megmutatni a folytatáshoz elég erős trendeket, ahogy tette ezt az OTP grafikonján is
- nagyításhoz klikk a képre

Az OTP árfolyama RSI szempontból február 9-én tört ki, amikor is az árfolyam 4110-en, az RSI indikátor pedig 69 körül zárt (zöld nyíl). Innentől kezdve felejtős volt bármilyen későbbi magasabb csúcs (tető) direkt shortolása. Ezen a ponton a momentum arról tanúskodott, hogy a bikák átvették az irányítást. Látom kereskedőkön, hogy mennyire nehezen adják fel az eredeti ötletüket, főleg ha azt már kibeszélték valamelyik fórumon, vagy más tőzsdés baráti körben. Ha végképp nem sikerül elfelejteni a shortot, akkor legalább a belépési feltételeken érdemes rendkívül sokat szigorítani az RSI által fenntarthatónak ítélt bull trend alatt. Legjobb ilyenkor vételi lehetőségek után kutatni, de ha nem visz rá a lélek valakit, akkor egy olyan erős szűrőfeltételt kell használni, mint amilyen az én - egyébként sokkal hosszabb - trendfordulós ellenőrzőlistámon az alacsonyabb tető kritérium. Az RSI indikátor alapján a fenntartható bull zónába gyorsuló trendeknél csak akkor reagálok short jelzésre, ha olyan alacsonyabb tetőn látok bear fordulatot, amely már 67-nél kisebb RSI értékről indul ki. Önmagában sem az alacsonyabb tetőre nem reagálok, sem a 67 alá eső RSI-re. Nekem együtt kell a két kitétel. Ez a minimum. Például február 25-én 4420-nál volt egy alacsonyabb tető (ld. szürke kis nyíl), de a kiindulás pillanatában ahhoz 71-es RSI érték tartozott, tehát erős volt a gyanú, hogy az újabb lefelé kör csak C hullám lehet egy korrekción belül. Egy kisebb idősíkon, óráson, valamit lehetett rajta fogni, de csakis kontratrend menedzseléssel érte meg.

És valóban, nemsokára még tovább is gyorsult a trend, amit a még magasabb RSI csúcs és a meredekebb határoló trendvonal jelez. Innen már tényleg 20% alatt van a short setup-ok esélye. A gyorsulásban nemsokára, egész pontosan március 20-án a heti RSI is átlépte a 67-es szintet, amikor is 5100-as árfolyam mellett 72-n zárt. Március 20-tól - többen talán már a fejükhöz is kaptak - tovább szigorítunk a feltételen: most már heti alacsonyabb tetőt jobb kivárni. Fraktál ez kérem szépen, ahogy Elliott megrajzolta! Olyan nagy az impulzus, hogy illene neki a hetin RSI(14) 67 alá alacsonyabb tetővel "beszorulni" mielőtt a medvék átveszik felette az irányítást.

A sorban következő pillanat, amit kitárgyalunk, az a fenti piros nyílnál a május 13-i kitörési kísérletet követő lefordulás. Itt ugyanis egyszerre teljesül a két minimum kitétel a napos idősíkon (ld. a felső ábrát). Keletkezett egy alacsonyabb tető és a lefordulás 64-es RSI értékről jött. Igen ám, de épp az imént mondtam, hogy itt egy napi fordulat már kevés, mert a hetes idősík is mozgásban van. Majd ha ugyanezt a hetin látom, akkor kezdek short trendre berendezkedni. Azonban az is igaz, hogy a naposon ettől ez még érvényes short setup méghozzá három hullám korrekció erejéig. Ugyanezt mondtuk két bekezdéssel feljebb a február 25-i helyzetről: eggyel kisebb idősíkon, azaz "óráson lehetett rajta valamit fogni". Na itt a meghatározó trend az RSI alapján március 20 óta a hetes, az eggyel kisebb idősík ezéért a napos, vagyis ott van "valami" fogás, de "csakis kontratrend menedzseléssel". Azaz a késő februári helyzet megfelelője a mostani esés eggyel nagyobb időhorizonton.

Hol tart akkor az OTP? Heti emelkedő trend lassulásban. Annak tűnik mindössze, mert a fordulatra nincs meg a tényinformáció. Egy ilyen lassuló trend pedig még sokáig húzhatja. Egészen pontosan addig, amíg egy alacsonyabb tető be nem szorul 67 alá a heti idősíkon. Nem kell a sikeres kereskedéshez előrejelzést gyártani, vagy túl sokat kitalálni, amikor adottak a feltételek, akkor le lehet olvasni az esélyeket mint tényeket a grafikonról.

Ma ezt a leegyszerűsített, de önmagában is működő szűrőt szerettem volna bemutatni, ami a tágabb Kontextus-Momentum-Szignál módszer egyik részeleme. Egy hasznos, bármilyen kereskedési instrumentumban objektíven alkalmazható fogás, amely nem használja ki az idősíkok optimalizálásában rejlő teljes potenciált és egy trendforduló vizsgálatakor általam alkalmazott nyolc szempontból csak kettőre fókuszál, ezért könnyen lekövethető. Semmiképp sem a Szent Grál, de az esetek nagy részében alacsony valószínűségű, így felesleges kereskedési belépőktől óvja meg azokat, akik egyébként a trenddel szemben szeretnének kereskedni. Objektíven rámutat, hogy mi az, ami az adott helyzetben egyszerűen nem éri meg. Ilyen szűrő nélkül egy kezdő csúnyán lerombolhatja magát, mielőtt még esélye lenne megtanulni kereskedni.

Amikor kereskedem, nem igyekszem kitalálni, mi fog történni, hanem arra keresem a fogást, hogy "Hol tartunk?" és ez alapján "Mi éri meg?" vagy "Mi nem éri meg?". Az RSI 67 egy objektív jelzés arra, hogy a trend gyorsuló fázisba lépett, amikor is statisztikailag többé nem kifizetődő egy új magasabb csúcson jelentkező fordulós gyertya shortolása. Ha valakinek ez a hosszú bejegyzés most nem lett volna elég, akkor az előző "Ha túladott, attól az még eső trend" cikkem is ugyanezen témát feszegeti.

A trendkövető életmód egyszerű, de eleinte nem könnyű ráérezni. Az első lépés az elsajátításában, hogy nem küzdünk fenntartható trendek ellen.

A momentum legyen veletek!

Honnan folytathatja a medve?

Az előző bejegyzésben szereplő grafikonhoz már tegnap ideje volt hozzányúlni, de mielőtt ezt megtenném itt blogban is, nézzünk rá változatlan jelölésekkel és használjuk egy pillanatra viszonyítási és kiindulási alapnak. Épp csak a szöveges kommentárjaimat igazítottam ki rajta.

A korábbi értelmezés, amiből "kiesett" a piac

Az árfolyam ugyan reagált a támaszokra, eleinte lelassult a mozgása, vészesen fogyott a momentum. Sokszor próbáltak ugyanis a korán erőszakoskodók venni, de végül mégis a gyorsulás következett. Ez már így túl sok az [a]-[b]-[c] jelöléshez, különös tekintettel arra, hogy amikor most, a csütörtöki kereskedés vége előtt írok, még nyoma sincs közeli fordulatnak.

Noha minden megállapításom ellenére lehet korrektív az esés, de ez a lefelé tartó szakasz már nincs egy trendszinten az eddig arab 2-es jelöléssel ellátott decemberi dupla zigzag (dZZ) szakasszal. Elvesztette a balanszot. Ez nem probléma, készültünk az eshetőségre, megfogalmaztuk az ezzel kapcsolatos kérdésünket, amit a piac a maga idejében és módján meg is válaszol nekünk. Mielőtt szétszedném ezt a fenti ábrát, nézzük meg, miért érdemes kivárni az adott szituáció kimenetelét. Persze a várakozás nem tétlen ücsörgés, hanem ilyen jó piacon aktív napon belüli kereskedést jelent, amíg nincs magabiztos fogás a nagyobb idősíkon.

Ha egy pillanatra azt feltételezzük, hogy személyesen az Óriás Szuperciklus szintű medve tért vissza, akkor az alábbi heti bontású grafikon segít megválaszolni a kérdést, hogy hol tartunk éppen. A rajzom, amellyel kiegészítettem a grafikont időben kicsit torzítva, összepréselve fért el, ezért igyekeztem néhány becslést feltüntetni az időtartam reális szemléltetése érdekében.

Pillanatnyi pozíciónk, ha bekövetkezett a trendforduló:
még rengeteg hely és idő van - a legjobb napon túli setup lehetőségek később jönnek.

Ez sem újdonság, hiszen a 2011. február 5-i bejegyzésben szerepelt ez az értelmezés egy a Dow-t ábrázoló grafikonnal: [link a képhez]. Ha medve, akkor valószínűleg a 15 hónappal ezelőtti ábrán felvázolt egyedet látjuk életre kelni.

Rövidebb távon tekintve a dolgainkat előbb tovább kommentálom, hogy miért billentem át szerda este a bear lehetőségek felülsúlyozására. Így szólt a megjegyzésem: "...többen beírtátok az diagonált és mélyen volt hozzá az RSI, ráadásul az árfolyam nem akart pattanni, plusz egy parabola kezdte határolni az eső szakaszt." Ezzel egy-kettő sorozat kialakulására utaltam, amely alakját tekintve hasonlít a diagonálra, de a momentumképlete és a kimenete egész más. A momentum alakulása pedig egy olyan karakterjegy, ami sok más tényezőt felülír nálam. Itt a Nasdaq határidő segítségével tudom szemléltetni, hogy mit láttam:

Nem minden diagonál, ami annak látszik - ez pedig egy idő után már nem is látszott annak
(akinél van, javaslom az Építőelemek könyv 33. oldalát fellapozni)

Az ilyen begyorsulás részvénypiacokon harmadik hullámok idején, a trend közepén, vagy korrekciók végén a C szakasz pánikban megnyúló ötödik hullámában alakul ki. Itt egyik eset sem kizárható mi több, mindkét jelölés előállítható.

A következő bejegyzésben megtalálható a két lehetséges forgatókönyv rajza.

Indikátor csúzli (slingshot)

A divergencia az egyik fogalom, amellyel technikai elemzésről szóló tanulmányaink kezdeti szakaszában először talákozunk. Sokféle típusa létezik, legnépszerűbb a könnyen felismerhető egyszerű indikátor divergencia. Bull piacon felfelé haladva az árfolyam új maximumot ér el, miközben az indikátorpanelre kihelyezett ROC, Stochastic, RSI, vagy MACD nem teszi ezt meg. Röviden mint "egyszerű divergenciára" hivatkozunk rá, de a bull piaci változat szakszerű megnevezése oszcillátor alacsonyabb tető divergencia. Elliott szerint ilyen divergenciákat látunk azonos trendszinthez tartozó 3. és 5. hullámok között. Tőle tudjuk, hogy ha nem is feltétlenül rövidebb, de techikailag minden szempontból gyengébb az 5-ös hullám. Alacsonyabb sebességgel halad, mint a 3-as, ezért alacsonyabb momentumérték kapcsolódik hozzá.

Egy korábbi írásomban kifejtettem, hogy a piacok megértéséhez milyen perspektívát adnak a momentum indikátorok, illetve mi a leggyakoribb félreértés velük kapcsolatban. Visszatekintés a "Kétféle trend" című írásra: [link]. Az egyszerű divergenciáról elsősorban a trend lassulása, vagy átmeneti szünetelése jusson eszünkbe, erről szóltam egy bő éve. Igen konkrét kontextusra vonatkozó fogódzó kell ahhoz, hogy divergenciából trendfordulóra következtessünk.

Elliottnak a szentimentre, illetve a momentumra vonatkozóan volt olyan további felfedezése, aminek nyomán eljutunk egy másfajta divergencia, a csúzli jelenségéhez. Azt figyelte meg, hogy a legjobb 3-as hullámok olyan mély 2-es hullám korrekciók után alakulnak ki, ahol a szentiment alacsonyabb mimimumot ért el, mint előzőleg az 1-es hullám kiindulásának pillanatában volt. Ez kereskedési szempontból sokkal érdekesebb tájékozódási pontot ad, mint az egyszerű divergencia. Ha a szentiment indikátor új mélyponton van, azt jelenti, hogy még a bear trend mélypontjánál tapasztalt mértéknél is erősebb a félelem. Eközben az árfolyam ugyan sokat korrigál vissza az egyes hullámból, de végül mégis magasabb aljat alakít ki. A szentiment felméréseket ebben a konstellációban helyettesíthetjük egy momentum indikátorral is, hiszen ahol - akár rövid távon is - tetőpontjára hág a riadalom, ott bizony a begyorsuló esés hatására könnyen negatív csúcsot dönt bármelyik momentum oszcillátor.

Nem minden nap jön szembe az ilyen hullámszerkezetből adódó csúzli, leginkább az 1-2-es hullámok sorozatában két kettes hullám között találunk rá, vagy néha flat korrekció A és C hullámai között, amennyiben a C vége nem haladja meg az A pontot. Az ilyen impulzus elején kialakuló csúzlikat (angolul: slingshot jelenséget) ábrázolja a mai első grafikon.

Bull trend alatt a momentum alacsonyabb alját nem erősíti meg az árfolyam mozgása, hiszen ott magasabb aljakat látunk. Ez azt jelenti, hogy erős volt a bearish szentiment, ami momentumos visszaesést váltott ki, megnőtt a shortok iránti lelkesedés, de a piac mégsem esett új mélypontra, magasabb aljat alakított ki. A túlzott lelkesedők csapdába kerülnek, az árfolyamot kilövi a csúzli.

Ennél a változatnál sokkal gyakrabban találkozunk a különböző rendű 4-es hullámok vége közötti csúzlikkal. Már jó ideje halad a trend, mígnem egyszer korrekció következik be. Alacsonyabb szintű 4-es hullám alakul ki, vele a momentum is visszaesik. Rövid pihenő után a trend ismét felfelé folytatódik, majd a shortosok egyre többen gondolják úgy, hogy elég volt már az emelkedésből. Beleadnak. Most már magasabb rendű 4-es alakul ki, de a longok szilárd kezekben vannak és úgy élik meg az esést mint újabb vételi lehetőséget. A shortokat ismét zárni kell, a piac ugyanis kisvártatva új maximumra ér. Az ábrán itt a konkrét példában a (4)-es és a iv-es, valamint később a iv-es és a [4]-es hullámhoz tartozó szinteket és RSI értékeket hasonlítottuk össze. Mindkét párosra igaz, hogy ár tekintetében magasabb aljakat képez, míg az indikátoron a 4-es hullámok sorozata rendre egyre alacsonyabb, vagy egyenlő minimumot formáz.

A szakzsargonban bullish csúzlinak nevezett jelenség teljes neve oszcillátor alacsonyabb alj divergencia. A belőle levont következtetés pedig egyszerűen csak folytatódó emelkedő trend.

Bull trendben az egyszerű divergenciát az indikátortetők és az árfolyamcsúcsok összehasonlításával detektáljuk, míg a csúzlit az indikátor aljak és az árfolyamvölgyek viszonya adja össze. Bear trendben ennek a fordítottja igaz.

A Kerülj Előnybe! haladó tréningprogramon egy egész napot szánunk az ilyen RSI indikátor segítségével fellelhető kereskedési szituációk definiálásának. Még 2 hely szabad a májusi programon. Tovább a részletes ismertetőt tartalmazó aloldalra: [Kerülj előnybe! Elliott hullámaival és RSI-vel]

Hasonlatos

S&P500 és ezüst medve négy grafikonon

Noha magam az azonnali bear változat és az erőteljes letörés pártját fogom és majd mellette érvelek ebben a mai bejegyzésben is, de ettől még el kell ismernem, sok igazsága van azon kollégáknak, akik 1-2 hetes időtávon még felfelé korrigáló forgatókönyvet preferálják. Emlékeztetőül erről az elképzelésről, vagy valami hasonlóról van szó: komplex értelmezés jelölése SEP/23 [link]
Örülök is neki, hogy mellette vitatkoznak velem, mert annyiszor mondom, hogy ha agresszív bull, vagy nagyon bear az értelmezésünk, akkor mindig vezessünk mellé egy eggyel lassabb változatot. Szóval tartsuk csak meg, ne tegyük el túl messzire ezt a szcenáriót.

Pro

Sokat látom az alábbi analógiát emlegetni az elmúlt napokban, ami 2008. márciusi helyzethez hasonlítja a mostani index-állást. Valahogy így:

Heti S&P500: 2008-ra is volt fej-váll, akkor is tagadták a problémát,
most sem fél senki komplett európai államok csődjétől

Megjegyzem, még a mögöttes fundamentális háttér és a kommunikációs körítés is azonos; 2008-ban már mindenki tisztában volt a másodlagos jelzálogpiac nehéz helyzetével, az USA-ban sorra dőltek az ilyen típusú szolgáltatók, ám valahogyan mégis létrejött a problémák tagadása, a piac mégis visszatáncolt a szakadék széléről. Pontosan onnan, ahová most, a mögöttünk hagyott héten került. Így jött létre a 2008. március 17. - május 19. rally, egy az addigi esés cca. 57%-os korrekciója (ld. a retracement jelölést az első ábrán).
Most is tényként kezeli a világ Görögország csődhelyzetét, a finanszírozáshoz egyre nehezebben jutó, kimentésre szoruló európai bankok talán még nagyobb problémáját, de senki nem is próbálja felbecsülni pl. egy országcsőd tovagyűrűző hatását, ami szerintem nemcsak a teljes eurózónát kényszeríti térdre, de a Földgolyó ellentétes oldalán még az ausztrál bankrendszert is megrázza majd.

Kontra

Lesz-e akkor rally északnak? A gondolatom az, hogy nem. Sőt talán csak egy kereskedési nap haladéka van a piacnak az összeomlásig, de erre természetesen nem a hírekből, hanem a grafikonokból következtetek. Kétféle grafikont mutatok be a szemléltetéshez, egy indikátorosat és egy analógiát. Nem a fenti index analógiát, hanem egy másikat, egészen a közelmúltból, idén szeptemberből.

Kezdjük az RSI (az ábrán balra) és MACD (jobbra) párossal! Az indikátorok letörést és néhány nap meredek esést jósolnak, de természetüknél fogva nem tudják megmondani, hogy a bekövetkező mozgás hármas hullám, vagy a nyárról induló első nagy impulzus végső, ötödik hulláma lesz-e. Kétségtelen, hogy lehet olyan számozást készíteni, amely szerint augusztus 9. óta a negyedik hullámban vagyunk. Viszont nem most kell eldöntenünk ezt a kérdést, érdemben ugyanis nincs több, vagy jobb információnk, mint korábban, amikor erről részletes fejtegetést publikáltam.

Következetes beszéd a szakadék széléről. Egy eső nappal több (jobbra)
már egyértelmű helyzetet teremtene. Létezik-e ehhez rövid távon bear számozás? 

Az ábra jobb oldali változatán az MACD grafikonon hozzáadtam egy nagyjából 2% esést hozó hétfő, vagy kedd hatását. Már a "képzelt" extra gyertya nélkül is szépen látszik a horog (hook), ami a szeptember 20-i indikátoros ábrán előrejelzett MACD keresztezés megerősítése lehet.

Akik voltak Kerülj előnybe indikátorokkal! tréningprogramon, azok értik a két indikátor bearish üzenetét, ami alapján komolyan meggondolandó, hogy ez alkalommal az agresszívebb Elliott-i jelölést keressük meg és emeljük ki operatív szcenáriónak. Hogyan állnak össze az Elliott hullámok az agresszívebb értelmezésben? Itt jön be az analógia:

Ha az SPX (balra) is impulzus + zigzag + indító diagonal formációban
halad, akkor jellemző lenne a folytatás, amit az ezüstnél láttunk (jobbra)

Egy olvasói kérdés hívta fel a figyelmemet pár hete az ezüst határidőre (SIZ1), ahol végül kialakult egy ötös szerkezetű első hullám, amelynek alhullámai átfedésben voltak. Indító ék (leading diagonal) tehát, amely után egy erőtlen, mindössze Fibonacci 38,2%-ot emelkedő flat alakzatra emlékeztető korrekció következett.

A trendnek eggyel alacsonyabb szintjén, de nagyon hasonlatos ehhez a S&P index legutolsó négy napja.

Ha az analógia mentén haladunk, akkor két nyitott kérdés van. A pénteki minimum után megkísérli-e a piac visszatesztelni az 1.155-1.160 zónát, vagyis a szeptember 19-i ezüst szituációnál tartunk (a kis piros karikánál), vagy már a szeptember 22-es állapotban, éppen csak egy lépésre a szakadék szélétől? Előre mondom, nem lesz minden kis apró szving 100%-ban azonos, ezért a részletek tekintetében legyünk rugalmasak.
Vagy egyáltalán, a kísértetiesen hasonló viselkedés és a teljesen azonos kontextus ellenére nem lehet-e az SPX lejtmenet 1196-ról egy hét hullámból álló korrektív dupla zigzag (barna/bordó sorszámok), ami éppen valahol a hétfői nyitás környékén készül véget érni? A válasz keresésekor érünk vissza a momentum szakértőihez (RSI, MACD), amelyek azt mondják, inkább nem.

Így már érthető a pénteki kereskedés végén megemlített "ultra bearish" hozzászólásom oka az előző bejegyzés alatt. [iii]/3/(3)-as hullámot várok két napon belül, de még csak az Elsődleges / Primary [1]-es hullámon belül. A rend kedvéért az ezüst grafikonja 09/22-ét követően:

Az ezüst a fenti szituációt követően az S&P-nél eggyel magasabb rendű 3/3 után
(az elmozdulás kb. 67.000 dollárt ért kontraktusonként, ha valaki megtalálta)

A kék szaggatott téglalap ugyanaz, mint ami eggyel feljebb halványan látható SPX-ezüst összehasonlító ábrán.

Az analógiát nem azért hoztam fel, mert valamiféle korreláció lenne a két instrumentum árfolyammozgásaiban, hanem a szemléltetés végett, annak érdekében, hogy kézzelfoghatóvá tegyem, milyen karakterjegyekre számítsunk, ha a fenti SPX értelmezés megállja a helyét.

Hogyan lehet(ne) komplexebb?

Ott hagytuk abba, hogy nemcsak árfolyamot, de az indikátor mozgását, számunkra jelzés értékű viselkedését is lehet előre jelezni és abból az árfolyam viselkedésére "ha-akkor" következtetéseket felállítani. A legutóbbi bejegyzés erre volt példa. Az MACD és a Standard and Poor's 500 index dolgában jöjjön még egy grafikon, azután tényleg a rövidebb távú értelmezés, ahogyan Elliott hullámai alapján következtethetünk.

Általában akkor lehet ilyen jól hasznosítani bármiféle jelzést, mint itt a múlt keddit [link], ha egyrészt van a jelzésnek értelme, Elliott-i kontextusa, másrészt az indikátor jelzésének irányát a nagyobb idősíkok támogatják. Ez utóbbi gondolat jegyében közlöm le most az index havi bontású grafikonját az alsó panelen az MACD indikátorral. Első tőzsdés éveimben nem akartam arról hallani, hogy havi, vagy heti grafikonokat mérlegeljek, pedig érdemes néha rájuk nézni, mert még akár a napon belüli kereskedésben is jól jöhet, ha nagy vonalakban tisztában vagyunk vele, mi zajlik az egészen nagy képen.

Ha nem lesz komoly emelkedés hó végéig, akkor hasonló, de még markánsabb
havi kereszteződést hoz szeptember, mint amit 2008. január

Vagyis legutóbb a napos bontás alapján levont következtetésünk a nagyon hasonló havi jelzés hátszelét élvezi. Ráadásul a tovább lefelé gondolkodásunkat erősíti pusztán az a tény is, hogy egy éles 11-12 napos esés után a piac 28-29 nap alatt gyakorlatilag sehová sem jutott, illetve a múlt hét -6%-ot produkáló két meredek napját követően a pénteki erőlködésből csak némi konszolidációra futotta. Viszont ne filozofáljunk, hanem tekintsünk a legegyszerűbb számozásra, ami az augusztus 9. utáni időszakot képes leírni:

S&P H - most operatív szinten van az agresszív változat: két-három nap erőtlen
emelkedés, majd az esés begyorsulása

Ez egy agresszív változat, amely akkor működik, ha valahonnan a csütörtöki mélypont környékéről 1.170 alá, de inkább az 50%-os Fibonacci korrekciós szintig érő Minor 2-es emelkedés következik, majd onnan elszabadulnak az indulatok és beindul a harmadik harmadikja esés...
...az S&P 500 indexnél 8-as számmal kezdődő célárakkal.

Egy ilyen agresszív számozás mellé a mellékhatások elkerülése végett érdemes egy lassabb változatot vezetni. Itt kerül képbe a nagyobb komplexitás lehetősége. Vegyük hozzá szemügyre az előző grafikonon a szaggatott négyzetben látható időszakot és felejtsük el, ami előtte van! Egy csipetnyi képzelőerővel olyan, mintha egy regular, azaz "szabályos" flat korrekció lenne 3-3-5 hullámmal. Most éppen az impulzív 'c' hulláma volt a két napig tartó meredek esés. Variáljuk át ennek megfelelően a betűjelzéseket, vagyis tegyük fel a kérdést, hogy mi van akkor, ha ez a szabályos flat egy nagyobb flat korrekció komplex B hulláma:

A komplexebb változat, amely visszavesz az agresszivitásból:
alapja az ábra közepén egy flat a flat-ben lehetőség felismerése

Ezt is az esés begyorsulása követi, ha egyszer komplett lesz a (2)-es hullám, de addig még van egy kis idő. Könnyű lesz megkülönböztetni az előző változattól, mivel impulzív emelkedést hozna az elkövetkezendő szűk két hétben és teljesen figyelmen kívül hagyná az agresszív verzió 2-es hullámra vonatkozó célszintjeit. Tehát az 1.165-1.170 közötti kulcs ellenállás területén árulja majd el a piac a szándékát, az lesz a vízválasztó.

Ebben a kevésbé agresszív szcenárióban újra elővehetjük a célmeghatározást egy két héttel ezelőtti bejegyzésből: "a 1.231-1.252 közötti, tehát magasabb célzónába emelkedő S&P index végül kiszedi az augusztus 31-i csúcs fölé elhelyezett stop loss megbízásokat és csak azután fordul délnek". Persze minden marad a korrektív trendcsatornában. Egyelőre maradjon ez csak az alternatív változat, amit tegyünk el, hogy ne lehessen meglepetésben részünk, amennyiben túlságosan elragadtatnánk magunkat az agresszív bearish változattal és mégsem jönne a várt esés. Egyszerűen ez a válasz a hogyan lehetne komplexebb kérdésre.

Tegyünk bele még egy csavart, de ismét csak az első változatba. A "Hol bujkál a nagy medve - Finálé" bejegyzésben idén februárban a több évre visszatekintő, illetve előremutató kép értelmezésével foglalkoztam. Akkor az egyik lehetséges szcenárió alapján a "majdani" 2011-es csúcshoz 'b' jelölést rendeltem --> [link] a grafikonhoz. Ezen éppen Ciklus szintűt, de volt egy másik ugyanott, amely a Szuperciklus szintű (b) lehetőséggel foglalkozott. A mondandónk szempontjából ez alkalommal a szint - Ciklus, vagy Szuperciklus - nem fontos, csak az akármilyen 'b' jelölésből levonható következtetés.

Azért fontos nekünk ez a 'b' hullám dolog, mert ha ott fent betű van, akkor erre lent alattunk is betű, méghozzá 'c' betű lesz a mélyben. Ötös szerkezetű, akárcsak egy III-as jelzésű hullám, de nem feltétlen impulzus. Ha valamilyen hármas számú hullám, akkor impulzusnak kell lennie, ha valamilyen 'c', akkor már nem érvényes rá ez a szabály. Vagyis öt hullámból áll majd ugyan a jelenlegi esés, de a meredeksége folyamatosan csökken és az alhullámai hármas szerkezetűek lesznek. A haladók már ki is találták, hogy a diagonál lehetőségéről van szó. Nagyon az elején vagyunk még a trendnek, hogy magabiztosan rábízzuk magunkat egy ilyen szcenárióra, de kétségtelen, hogy sok problémánkat megoldana a jelölés körül. Befejezésül erről szól Károly tágabb betekintést nyújtó rajza:

A határidős index heti grafikonja - ha ez itt Ciklus szintű 'c' hullám, akkor
lehet egy ending diagonal is

Kedvelem ezt az értelmezést, mert még senkinek sem jutott az eszébe és jól bevinné az erdőbe még az Elliott hullámaival elemzőket is.

Kétféle trend

Lesz, aki azt mondja, hát ez evidens. Lesz aki a fejéhez csap, hogy tényleg, a momentum dolgát így még végig sem gondoltam. Így, vagy úgy, ahhoz, hogy az indikátorok alkalmazásáról, illetve majd a jelzések és az Elliott-i alakzatok összevetéséről beszélni tudjunk, előbb tisztáznunk kell valamit.

A valami pedig az, hogy tulajdonképpen kétféle trendet figyelünk, az egyik az árfolyamtrend, a másik a momentum trendje. Az árfolyam haladási iránya ott van a grafikonon, egyszerűen értelmezhető módon, a momentum változási irányát pedig az indikátorokon - RSI, Stochastic, CCI, ROC, Williams %R, MACD görbéken - követhetjük. A formulák valamilyen formában mind az árváltozás sebességét mérik.

Mi történik, ha a momentum nem halad tovább egy emelkedő árfolyamtrenddel? Vagy másképp: Mit jelent az árra vonatkozóan, ha például egy Stochastic indikátor délnek veszi az irányt, miközben előzőleg együtt emelkedett a trenddel?
Sokba kerül, ha valaki olvasatában ez univerzálisan trendforduló közeledtével egyenlő. A helyzet sajnos nem bír ilyen egyszerű lenni. Persze vissza lehet nekem, a kérdezőnek válaszolni, hogy attól függ, éppen honnan fordul az oszcillátor. Rendben, pontosítom a kérdést, mert valóban attól is. Legyen akkor a túlvett zóna környékén! Ilyenkor ugyanis, ha egy stabil trendről van szó, akkor három különféle kimenetellel számolhatunk:

- az árfolyamtrend lassul, de egy alacsonyabb sebességgel továbbhalad;
- vagy a trend szünetelni kezd, amíg átmenetileg egy oldalazó, vagy éles korrekció veszi át a helyét;
- vagy trendfordulónak nézünk elébe.

Szerintem az utóbbi kevesebb, mint az esetek 1/3-ában valósul meg, ezért sokan megtapasztalták már a saját bőrükön, hogy a tankönyvekben szereplő klasszikus bearish indikátorjelzés meg sem kottyan az emelkedő árfolyamnak. Épp csupán a trend lassulása követi, akárcsak itt:

A példa kedvéért kiragadott ábrán barna egyenesekkel igyekeztem szemléltetni, hogy az indikátor irányváltásával itt épp csak az árfolyam emelkedésének szöge változik. Az indikátor lefordulása szeptember közepén önmagában nem eladási jelzés, hanem egy figyelmeztetés: érdemes a stoploss szintek meghatározásakor kicsit feszesebbnek lenni és nem ilyenkor kell újabb longokat indítani, amikor a momentum trendje szemben halad a pozícióval. A nagy találati aránnyal működő kereskedéshez nemcsak az árfolyam szempontjából kell a helyes oldalra állnunk, hanem a minőségi belépőhöz az erőt vagy gyengeséget mutató momentumtrend támogatására is szükségünk van.

A fenti példában jelöltem egy pontot, ahol azután mégis eszünkbe juthatott a short lehetősége. Az indikátor igen kitartóan csorog lefelé, addig-addig, amíg az 50-es középvonal közelében is produkál végül egy ún. bearish cross-t, azaz egy olyan jelzést, amikor a Stochastic átmetszi a szignálvonalat. Előzőleg is volt kettő, de azok közül egyiket sem lehetett jelentős short jelzésnek tekinteni, mert az árfolyam csak lassulással, némi oldalazással reagált rájuk, miközben az oszcillátor egyébként magas szintje bármelyik pillanatban megengedte volna az erős felfelé folytatást. Itt viszont az árfolyam végre az indikátorral tart és bemutat egy olyan esést, amely pontban nagyobb az előző két kis momentumjelzéshez kapcsolódó negatív elmozdulásnál. Ráadásul a "cross" olyan indikátorértéknél - 55 körül - következik be, ami biztosan a jelentős 50 alá viszi az indikátort. Azért jelentős, mert az oszcillátor onnan már az esés momentumát méri.

Amúgy minden félrehallás és hibás értelmezés kiindulási pontja egy szerencsétlen szóhasználat, amivel a szakirodalom túladott, vagy túlvett zónának nevezi az oszcillátorok alacsony, illetve magas értékét (pl. 30 alatt és 70 felett). A "túlvett" szó önmagában felhívás táncra, hogy adjunk bele, valójában azonban a mögöttes magas oszcillátor érték a matematikai formula megalkotóinak szándéka szerint "csak" erős, nagy sebességgel felfelé haladó trendet jelent. Közelebb járunk a helyes értelmezéshez, ha a fenti ábrán szereplő "erős bull trend zóna" illetve "erős bear trend zóna", vagy valami hasonló körülírás jut eszünkbe róla.
Legyen ez egyben cáfolata azon, minden könyvben fellelhető kitételnek is, miszerint erős trendben a momentum indikátorok többségének nem vesszük hasznát. Már miért nem?! Csak azért, mert "túlvettnek" címkézzük, és mégsem fordul az árfolyam?

A helyes értelmezés további finomságai más napra tartoznak, annál is inkább, mert ezen a ponton bejönnének a különböző indikátorok eltérő viselkedésbeli sajátosságai. Maradjunk ezért az eredeti felvetésnél, miszerint az indikátor túladott, vagy erős bull trendet jelző zónából való lefordulása nem feltétlenül eredményezi az árfolyam trendjének 180 fokos fordulatát, ugyanis a momentum oszcillátor alapvetően haladási sebességet mér. Ha az utcán egy autót lassulni látunk, akkor sem rögtön az a következtetésünk, hogy kanyarodni, vagy visszafordulni fog. Ehelyett elég valószínű, hogy valami van előtte, ami miatt átmenetileg lassítania kell, vagy megállni készül, leparkol, hogy az utasa beszaladhasson a sarki fűszereshez, viszont dolga végeztével ugyanúgy egyenesen, az eredeti irányban halad tovább.

Aki Elliott elméletét tanulmányozza, az elég hamar találkozik azzal a kitétellel, hogy az ötödik hullám kialakulása alatt a momentum elmarad a harmadik hullám erejétől, így az oszcillátorok már csak alacsonyabb maximumokat érnek el. Noha a fenti ábra nem ennek illusztrálására született, de sokszor előfordul, hogy egyes indikátorok ehhez hasonlóan lefelé trendelő momentumot rajzolnak végig az ötödik hullám alatt. Mindez persze csak egy rövid kitérő, utalás arra, hogy a hullámelmélet segítségével elvileg szelektálhatjuk az indikátorok jelzéseit. November 9-én a grafikonon bemutatott bearish cross jelzésnél, így fogalmaztam: "A heti grafikonon is határozottan érzékelhető (oldalazó) korrekcióra számít[ok]". Gondolatom szerint, a számozás alapján megállapítható volt, nem ötödik hullám ért véget, viszont ezzel együtt az indikátor olyan szinten jelzett, ahonnan már kisebb csoda kellett volna ahhoz, hogy ne induljon jelentősebb korrekció.

Akár megfordítva; addig is el lehet jutni, hogy az Elliott-i számozást rakjuk össze egy jól megválasztott indikátor megfigyelésével. A helyes következtetés felé szerintem az alap, a postban tárgyalt egy (vagy több?) paradigma átlépése.