Még közel a csúcshoz

Semmi izgalmas sincs a címválasztásban, mert szeretnék némi óvatosságot hangsúlyozni. Az esés nagyságrendje jó, szerkezete szintén, kiindulási pontja is, rendben volt a forgalom, a részvénypiaccal tartottak a nyersanyagok, a devizák. Vagyis elővehetjük a bear forgatókönyvet és azt is helyezzük ma előtérbe, de azért volt néhány érdekes túlzás. Konkrétan szerdán az S&P 500 részvényéből egy kivétellel mind mínuszban zárt, a Dow összes komponense ugyanígy, ami túladott időszakokban, elsősorban kiemerülés előtt álló mozgásoknál fordul elő. Ennek a mostani kontextusban, egy esés első(!) napján, mi az értelme? Ritkább eset, ezért szokatlan, de kitöréses / nekilódulós indító napok lehetnek ilyenek. Tegyük el ezt a gyertyát, komoly erő kellhet már ahhoz is, hogy a keddi záró és a mai közötti különbség felét visszavegye a piac. Vagyis cash SPX 1251-1255-nál korábban ez most nehezen tud bull lenni.

Viszont - és itt befejezem pro és kontra felvezetőt - ott van a tény a korábbi elemzésem alapján, hogy a SPX 1220-nál tart délnek a csatorna alj, amelynek szignifikáns elesése és sikeres visszatesztje után már kevésbé lesz szükség a bullish lehetőségek rajzolgatására. Egyelőre közeli a csúcs, az október 27-i maximum, szóval nem tartunk még ott a döntő letörésnél.

Emlékeztetőül, így nézett ki az 'objektívan kétirányú' határidős ES ábra a hétvégén: Game Over Chart [link]. És itt van (lejjebb) a mai nap után, ami lehetővé teszi nekünk egy újabb (de alacsonyabb rendű) potenciális báziscsatorna megrajzolását (narancs). Ez is egy erővonal, ami a korábbi kékkel ellentétes irányba, tehát lefelé hat. Amíg belül vagyunk, addig az esés elvileg lehet párhuzamos trendcsatornában, tehát ez alapján a vezérlőelv alapján elvileg lehet korrektív.

Ha már "ilyen volt - ilyen lett" képeknél tartunk, akkor itt van az a rajz, amely szerintem megvalósult: 5 perces Dow vasárnapról [link]. Hogy is van ez? A végső felfelé kör előtt a piac nem ment le, csak az (x) pontig, majd onnan jött a kis kettes, Minute [ii] hullám befejezése fel.

Ha zigzag korrekciónak jelölném, akkor az [i]-es helyére [a] kerülne, [ii]-es csúcshoz [b]-t tennék, és valahová lejjebb nem újabb (i)-es várnék, hanem nyilván a [c]-t. Miért nem ezt, a még egy további nagyobb felfelé körös változatot helyezem előre? Nyilván egy hosszú cikk lenne, mindent (újra) elmondani, ezért egy érvet emelek ki. Menjünk vissza a felső ábrára és nézzük meg milyen egyforma az október 27-i csúcs utáni két esés karaktere. Nincs váltakozás, ugyanúgy közlekedik mindkettő délnek, ami pedig kevésbé [a] + [c] sajátosság, hanem inkább két egyes hullám impulzus személyiségjegye.

Kétféle trend

Lesz, aki azt mondja, hát ez evidens. Lesz aki a fejéhez csap, hogy tényleg, a momentum dolgát így még végig sem gondoltam. Így, vagy úgy, ahhoz, hogy az indikátorok alkalmazásáról, illetve majd a jelzések és az Elliott-i alakzatok összevetéséről beszélni tudjunk, előbb tisztáznunk kell valamit.

A valami pedig az, hogy tulajdonképpen kétféle trendet figyelünk, az egyik az árfolyamtrend, a másik a momentum trendje. Az árfolyam haladási iránya ott van a grafikonon, egyszerűen értelmezhető módon, a momentum változási irányát pedig az indikátorokon - RSI, Stochastic, CCI, ROC, Williams %R, MACD görbéken - követhetjük. A formulák valamilyen formában mind az árváltozás sebességét mérik.

Mi történik, ha a momentum nem halad tovább egy emelkedő árfolyamtrenddel? Vagy másképp: Mit jelent az árra vonatkozóan, ha például egy Stochastic indikátor délnek veszi az irányt, miközben előzőleg együtt emelkedett a trenddel?
Sokba kerül, ha valaki olvasatában ez univerzálisan trendforduló közeledtével egyenlő. A helyzet sajnos nem bír ilyen egyszerű lenni. Persze vissza lehet nekem, a kérdezőnek válaszolni, hogy attól függ, éppen honnan fordul az oszcillátor. Rendben, pontosítom a kérdést, mert valóban attól is. Legyen akkor a túlvett zóna környékén! Ilyenkor ugyanis, ha egy stabil trendről van szó, akkor három különféle kimenetellel számolhatunk:

- az árfolyamtrend lassul, de egy alacsonyabb sebességgel továbbhalad;
- vagy a trend szünetelni kezd, amíg átmenetileg egy oldalazó, vagy éles korrekció veszi át a helyét;
- vagy trendfordulónak nézünk elébe.

Szerintem az utóbbi kevesebb, mint az esetek 1/3-ában valósul meg, ezért sokan megtapasztalták már a saját bőrükön, hogy a tankönyvekben szereplő klasszikus bearish indikátorjelzés meg sem kottyan az emelkedő árfolyamnak. Épp csupán a trend lassulása követi, akárcsak itt:

A példa kedvéért kiragadott ábrán barna egyenesekkel igyekeztem szemléltetni, hogy az indikátor irányváltásával itt épp csak az árfolyam emelkedésének szöge változik. Az indikátor lefordulása szeptember közepén önmagában nem eladási jelzés, hanem egy figyelmeztetés: érdemes a stoploss szintek meghatározásakor kicsit feszesebbnek lenni és nem ilyenkor kell újabb longokat indítani, amikor a momentum trendje szemben halad a pozícióval. A nagy találati aránnyal működő kereskedéshez nemcsak az árfolyam szempontjából kell a helyes oldalra állnunk, hanem a minőségi belépőhöz az erőt vagy gyengeséget mutató momentumtrend támogatására is szükségünk van.

A fenti példában jelöltem egy pontot, ahol azután mégis eszünkbe juthatott a short lehetősége. Az indikátor igen kitartóan csorog lefelé, addig-addig, amíg az 50-es középvonal közelében is produkál végül egy ún. bearish cross-t, azaz egy olyan jelzést, amikor a Stochastic átmetszi a szignálvonalat. Előzőleg is volt kettő, de azok közül egyiket sem lehetett jelentős short jelzésnek tekinteni, mert az árfolyam csak lassulással, némi oldalazással reagált rájuk, miközben az oszcillátor egyébként magas szintje bármelyik pillanatban megengedte volna az erős felfelé folytatást. Itt viszont az árfolyam végre az indikátorral tart és bemutat egy olyan esést, amely pontban nagyobb az előző két kis momentumjelzéshez kapcsolódó negatív elmozdulásnál. Ráadásul a "cross" olyan indikátorértéknél - 55 körül - következik be, ami biztosan a jelentős 50 alá viszi az indikátort. Azért jelentős, mert az oszcillátor onnan már az esés momentumát méri.

Amúgy minden félrehallás és hibás értelmezés kiindulási pontja egy szerencsétlen szóhasználat, amivel a szakirodalom túladott, vagy túlvett zónának nevezi az oszcillátorok alacsony, illetve magas értékét (pl. 30 alatt és 70 felett). A "túlvett" szó önmagában felhívás táncra, hogy adjunk bele, valójában azonban a mögöttes magas oszcillátor érték a matematikai formula megalkotóinak szándéka szerint "csak" erős, nagy sebességgel felfelé haladó trendet jelent. Közelebb járunk a helyes értelmezéshez, ha a fenti ábrán szereplő "erős bull trend zóna" illetve "erős bear trend zóna", vagy valami hasonló körülírás jut eszünkbe róla.
Legyen ez egyben cáfolata azon, minden könyvben fellelhető kitételnek is, miszerint erős trendben a momentum indikátorok többségének nem vesszük hasznát. Már miért nem?! Csak azért, mert "túlvettnek" címkézzük, és mégsem fordul az árfolyam?

A helyes értelmezés további finomságai más napra tartoznak, annál is inkább, mert ezen a ponton bejönnének a különböző indikátorok eltérő viselkedésbeli sajátosságai. Maradjunk ezért az eredeti felvetésnél, miszerint az indikátor túladott, vagy erős bull trendet jelző zónából való lefordulása nem feltétlenül eredményezi az árfolyam trendjének 180 fokos fordulatát, ugyanis a momentum oszcillátor alapvetően haladási sebességet mér. Ha az utcán egy autót lassulni látunk, akkor sem rögtön az a következtetésünk, hogy kanyarodni, vagy visszafordulni fog. Ehelyett elég valószínű, hogy valami van előtte, ami miatt átmenetileg lassítania kell, vagy megállni készül, leparkol, hogy az utasa beszaladhasson a sarki fűszereshez, viszont dolga végeztével ugyanúgy egyenesen, az eredeti irányban halad tovább.

Aki Elliott elméletét tanulmányozza, az elég hamar találkozik azzal a kitétellel, hogy az ötödik hullám kialakulása alatt a momentum elmarad a harmadik hullám erejétől, így az oszcillátorok már csak alacsonyabb maximumokat érnek el. Noha a fenti ábra nem ennek illusztrálására született, de sokszor előfordul, hogy egyes indikátorok ehhez hasonlóan lefelé trendelő momentumot rajzolnak végig az ötödik hullám alatt. Mindez persze csak egy rövid kitérő, utalás arra, hogy a hullámelmélet segítségével elvileg szelektálhatjuk az indikátorok jelzéseit. November 9-én a grafikonon bemutatott bearish cross jelzésnél, így fogalmaztam: "A heti grafikonon is határozottan érzékelhető (oldalazó) korrekcióra számít[ok]". Gondolatom szerint, a számozás alapján megállapítható volt, nem ötödik hullám ért véget, viszont ezzel együtt az indikátor olyan szinten jelzett, ahonnan már kisebb csoda kellett volna ahhoz, hogy ne induljon jelentősebb korrekció.

Akár megfordítva; addig is el lehet jutni, hogy az Elliott-i számozást rakjuk össze egy jól megválasztott indikátor megfigyelésével. A helyes következtetés felé szerintem az alap, a postban tárgyalt egy (vagy több?) paradigma átlépése.

Hetedik vagy kilencedik?

Az EURUSD árfolyamát az elmúlt év decembere óta követem itt, viszont kizárólag a lényeges, legalább pár hétre meghatározó pillanatokat törekszem megragadni. Áprilist azzal indítottam, hogy március 25-én az 1,3268-as intraday mélyponton "minden bizonnyal" véget ért a középtávú trend első szakasza, de mivel az 5. minor szakasz (akkor az volt az utolsó) igen rövidke lett, ezért alternatív számozásként még éljünk a gyanúval, hogy csak az első hullámot láttuk az ötödiken belül. Ma már tudjuk, az utóbbi alternatív számozás működött, hiszen egy a teljes trendhez mérten jelentős korrekció helyett nemsokára újabb letörés következett.

Az alternatívák számát ez jelentősen megnövelte, ezért a jelenlegi helyzet értelmezésével induljunk ki onnan, ami még elég biztos támpont: március 17-én, 1,3717-nél láttuk a minor 4. hullám végét.


A rajzommal azt állítom, hogy a november végén indult trend minor szintű megnyúlt ötödik hullámával van dolgunk. Ha ez így van, akkor abban az esetben számíthatunk az első nagyobb felfelé korrekcióra, ha majd 9, egymáshoz képest arányos lefelé hullámból áll az EURUSD teljes eső trendje. A dilemma aktuálisan az, hogy mostanára a hetedik, vagy a kilencedik hullám vége felé tartunk? Egy-két napon belül indulhat benne a korrektív felfelé kör, de az a 8. hullám lesz, vagy már a komplett megnyúlt impulse utáni A hullám?

Az ábrám mindkét számozást tartalmazza elsődleges változatként azt, amely szerint a jelenlegi esés (akár már a hét elején) csapdába ejti a mostanában, későn érkező shortosokat és beindul az idei év eddigi legnagyobb korrekciója. De majdhogynem preferálhatnám az alternatív (ALT.) számozást is - az igazság, hogy a pénteki zárás pillanatában nehéz választani, még több információ kell.
Bármelyik utat is járja be a piac, napokra, hetekre már nem vennék fel új short pozíciót, mert mostanára erősen túladottá vált a devizapár és a mellékelt ábra szerint tudunk olyan számozást készíteni, amely alapján már az utolsó hullámokat tapossa egy Intermediate rendű trendfázis végén.
Longolni viszont rendkívül korai; hozzávetőleg annyit tesz, mint hulló kések alá állni egy tisztán lefelé trendelő piacon. A hét elején még korai lesz hősködni!

Látok az interneten, meg kapok is olyan számozásokra való utalásokat, miszerint a március 25. és április 12. közötti regular flat korrekció lehetett a komplett középtávú - Intermediate (2) hullám. Az elképzelés nem mond ellent Elliott egyetlen szabályának sem, de túl rövid (12 nap) és sekély (ret. 22%) volt ahhoz, hogy fenntartások nélkül kijelenthessük róla, ennyivel beérjük. Ráadásul előzőleg, sem a november végén induló első Minor, sem a január közepétől lefelé haladó harmadik nem volt megnyúlt (extended), ami erősen megnöveli egy megnyúlt ötödik előfordulásának esélyét.
Van ellenérvem minden érvemre: az április 30-tól május 6-ig délnek tartó hullám alatt az eddigi legnagyobb momentumot tapasztaltuk a trend során, amiről magasabb rendű harmadik hullámra is következtethetnénk, ami alátámasztja, hogy az imént, pár sorral feljebb általam rövid és sekély jelzővel illetett 12 nap funkcióját tekintve mégis betöltötte az Intermediate (2)-es szerepét.

De nem foglalkozom a lehetőséggel. Mert akár igen, akár nem most egy rövidebb távú dilemmára kell figyelnünk. Az egy-két napon belül következő felfelé kör minek a korrekciója lesz? Valami kereskedhető komolyabb darab, vagy még csak egy kis lassulás Minute szinten (azaz kék iv.)?

Röviden, a számok nyelvén: a pénteki zárás környéke 1,24++ az egyik támasz szint. Ha attól eltávolodna, akkor legközelebb Fibonacci csomópontokat 1,2220 környékén találunk. Ha ezek közül valmelyik megállítja, akkor a következő korrekció 1,3500-nél kevesebbel valószínűleg nem fogja beérni, de a pontosításhoz látni kell, hogy honnan jön a (várhatóan éles) fordulat.

Személyiségjegyek - Alapok V.

Elliott hullámait a tömegek hangulata vezérli, így minden szakasz egy pszichológiai állapotot jelenít meg. Sok olyan esettel találkozunk, amikor egy nagyobb, összetett hullámmozgás értelmezésére különféle és egymástól lényegesen eltérő lehetőségünk is van. Ilyenkor a helyes változat kiválasztásában döntő érv lehet az időszakra jellemző globális hangulatkarakter felismerése. Ennek jegyében ma a hullámok, úgynevezett személyiségjegyeit vesszük végig. Meglátjuk, egy-egy fázisban milyen hírek, milyen fundamentális háttér, milyen érzések és még milyen egyéb jelzések uralják az étert.

Vizsgálódásunk során a mélypontból indulunk ki, egy új felfelé tartó trendben. Természetesen egy hosszú távú csúcsból is tehetnénk ezt, ahol is egy lefelé startoló lökéshullám az itt következő "történet" inverzét mondaná el.

Tehát a piac a mélypontját, a lefelé tartó alakzat végét olyankor éri el, amikor mindenhonnan rossz hírek érkeznek, legyen szó a politikáról, vagy a vállalati szféráról.
Noha évekig, vagy évtizedekig tartó emelkedés áll az árfolyamok előtt, az elemzők és a szakértők arról vitatkoznak, vajon képes lesz-e egyáltalán a piac túlélni a gazdasági recessziót, esetleg depressziót.
Természetesen a pesszimizmus csak a magasabb rendű trendek korrekcióiban csúcsosodik ki ennyire, míg egy középtávú (intermediate) trendben egy átmeneti recessziós időszak során nyilván kevésbé durvul el a hangulat.
Sok esetben a nagyobb trendek alja, kiindulási pontja egybeesik valamilyen komolyabb háborús konfliktussal, esetleg zendülésekkel, zavargásokkal.
Az alábbi ábrán színes nyilakkal jelöltem azokat a csomópontokat, ahol a személyiségjegyek felismerésével lényeges információhoz juthatunk. Eddig a piros nyílról volt szó.


Kék nyíl: Az első hullám a túlélés felismerése, a felismeréshez kapcsolódó megkönnyebbülés. Természetesen még vita folyik arról, hogy a nehezén túl sikerült-e már lépni, de az első hullám felfelé arról tanúskodik, hogy a többség szerint igen.
A korábbi – bear piaci rally típusú – emelkedésekkel ellentétben az új trend meglehetősen tiszta belső szerkezetet mutat, a technikai eszköztárral jól követhető. A forgalom és a breadth (emelkedő részvények aránya) is növekszik valamelyest.

Magenta nyíl: A második hullám az első erőteljes korrekciója. Ebben a hullámban visszaköszön még egyszer mindaz a félelem és pesszimizmus, ami a piac mélypontján volt tapasztalható. Sőt néha a szentiment indikátorok itt árulkodnak a legnagyobb pesszimizmusról. Ennek meg is van az objektív oka, ugyanis a fundamentumok több ponton még rosszabbak, mint az első hullám elindulásának pillanatában, de a piacok már ennek ellenére sem esnek új mélypontra. Viszont azért elég sokat esnek ahhoz, hogy az első hullámban megszerzett profit nagy részét visszavegyék, sőt meggyőzzék a befektetőket, hogy a Nagy Medve tért vissza hozzájuk.
Forgalom és volatilitás tekintetében a második hullám, különösen a szakasz vége felé csökkenő tendenciát mutat.
Aki olvasta, talán felismeri, hogy ezt a „definíciót” fordítottam át annak idején az "Che Guevara és a második hullám" c. cikkemben. Máig tartom, teljesen ráillik az inverz leírás a 2009 márciusában elindult emelkedésre.

Az első és a második hullám együtt jelenti azt a bázist, mint ugródeszkát, amiről a legdinamikusabb harmadik hullám elrugaszkodik.
Zöld nyíl: A harmadik hullám, ami a részvénypiacon az emelkedés időben leghosszabb, legerősebb és legszélesebb szakasza. Leghosszabb időben és ármozgásban. Legerősebb, mert itt a legnagyobb az árfolyam változásának sebessége. Legszélesebb abban az értelemben, hogy ebben emelkedik a legtöbb iparág és lényegesen több részvény tart felfelé, mint lefelé. És még egy további leg: szemre ez a legkönnyebben felismerhető hullám.
A trend egyértelművé válik minden kétkedő számára. Ilyenkor igaz a mondás: nyereséges kereskedési módszer gyanánt az is bőven megteszi, ha egy majom dobál darts nyíllal a Financial Times-ra, hogy vásárolni való részvényt válasszon.

Egy pontot érdemes kiemelni (ahová egyébként a zöld nyíl konkrétan mutat), nevezetesen azt, amikor az utolsó kétkedő is belátja a trend megfordult és minden kétséget kizáróan felfelé tart. Ez a felismerés pillanata, amikor a megnyúlt harmadik hullámon belül a harmadikban réssel, vagy rések sorozatával emelkedik a piac, nagyjából az egész trend derekán. Azokban a napokban, hetekben extrém magasra és az egész trenden belül a legmagasabbra ugrik a forgalom.
A technikai elemzésben jártas olvasóknak mondom, hogy itt a legmagasabb az ROC és az Advance/Decline, itt találjuk a mérési réseket és ilyenkor van a legtöbb kitörés egyedi részvényben.
A felismerés pillanatától látják optimistán az emberek a jövőt, nem shortolják már a piacot, csak vesznek. Viszont a trend felén már túl vagyunk és csak most kerültek nettó longba. Ráadásul innen felfelé kezdik növelni a kitettségüket, egyre nagyobb tőkeáttétekkel, míg a harmadik hullám csúcsánál teljesen ki nem feszítik magukat. Ja, hogy fáziskésésben vannak? Igen. Ez a tömeg sorsa.

Sárga nyíl: Eljön a negatív meglepetések, az első negatív fundamentális hírek, csalódások ideje, a negyedik hullám. Kirázza, de minimum megizzasztja azokat, akik túl későn kapcsolódtak be a harmadik hullámba.
Méretét, alakját tekintve a legjobban előre jelezhető hullám a negyedik, már ha valaki ismeri Elliott három törvényét és a korrekciók váltakozása vezérlőelvet.

Narancs nyíl: A negyedik csalódása után a befektetők az ötödik hullámot látván visszanyerik a piacokba és a befektetéseikbe fektetett bizalmukat és megújult lelkesedéssel vásárolnak ismét.
Az ötödik hullám még ha nem is feltétlenül rövidebb, mint a harmadik, de technikailag minden szempontból gyengébb. Elmarad momentum tekintetében, tehát az emelkedés sebességében. Elmarad a tekintetben, hogy kevesebb részvény csatlakozik az emelkedéshez, mint korábban a harmadik hullám során, ugyanis a piac után kullogó papírok a negyedik hullám esését követően már nem tudnak talpra állni. Azt a részvényszemetet, amit egy harmadik hullám ereje meg tudott emelni az ötödik már állva hagyja.
De más oka is van annak, hogy kevesebb részvény emelkedik egyszerre, ez pedig a szektorok és iparágak között állandósuló rotáció. A befektetők egyik felkapott papírból a másikba ugranak át.
Így alakul a piaci szélesség (breadth) divergencia, ami nemcsak az évtizedes trendekre jellemző, de a pár órán át tartó trendek szintjén is általános. Technikai elemzésben jártas kollégáknak mondom, ezért érdemes figyelni nagyon az Advance/Decline, illetve a NYSE TICK indikátorokat, mert remekül segítenek kiszúrni/megerősíteni az ötödik hullámokat.
Azt pedig már korábban tisztáztuk, hogy középtávú trendtől lefelé az alacsonyabb szinteken a forgalom is kevesebb, mint a harmadikban volt. Ld. a „Többször így, mint másképp" c. bejegyzést.

Fundamentumok tekintetében az ötödikben már komoly és kézzelfogható gondok jelentkeznek, de kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy az adatokat összehasonlítsák a harmadik erős és egészséges növekedést tükröző vonatkozó számaival.
Az ötödik hullám tetején az űberoptimista hangulattól megrészegült befektetők nyugodt lélekkel, önelégült mosollyal ücsörögnek a babérjaikon és az árak tekintetében a végtelenbe, időben az örökkévalóságba vetítik a piac növekedési kilátásait. Jó hírek dőlnek mindenhonnan a médiából.

Viszont eljön az A hullám, ami a szürke nyíllal jelölt ponton töri az emelkedő trendet. Hosszú idő óta először a technikai indikátorok a legnagyobb túladottságot mutatják, sőt talán az egész trenden belül a legmélyebbet. Közben az egyedi részvények szintjén számos vezető papírban alapvető szintek esnek el. Ennek ellenére a piac úgy tekint a trend megtörésére, mint vételi lehetőségre.

Aqua nyílhoz és a B hullámhoz fűződő magyarázatot idézem Frost & Prechter: Elliott Wave Principle című könyvének 81. oldaláról:
„A -B- hullám egy hamis emelkedés. Balekok játéka, medvecsapda, spekulánsok paradicsoma, a kaszinó szemlélet orgiája, vagy az intézményi oldal ostobaságának gőgős megnyilvánulása, vagy mindezek együttese."
A lényeg, hogy az emelkedés a piac egy szűk szegmensére korlátozódik, technikailag igen gyenge, tulajdonképpen a lassan gyengülő fundamentális háttér tagadása, az agresszív eufória terméke. Elliott elmélete és a szuperciklus logikája szerint ilyen B hullámnak tartjuk a Dow 2002-2007. közötti emelkedését.

Fekete nyíl: A pusztító, gyilkos C hullám amely számos karakterében hozza, amit egy harmadik hullám tud, csak nyilván ellenkező előjellel. Nincs hová menekülni, csak a piacoktól való távolmaradás, a készpénz tartása a nyerő. Az A és B hullámok illúziója szertefoszlik, a félelem lesz úrrá. A fundamentális háttér teljesen összeomlik.
Bízhatunk a C hullámok tartósságában és szélességében, szóval abban, hogy legfeljebb egy-két iparág kivételével mindent magával rántanak.

Ennyi a személyiségjegyek összefoglalása, amiről ismét mondom, vezérlőelv kategóriába tartozik, tehát nem minden esetben jut tökéletesen érvényre. Viszont vegyük észre, hogy Elliott irányelvei milyen szépen együtt élnek a klasszikus technikai analízisből megismert elemekkel/fogalmakkal.

Ami kimaradt: bónusz az "Alapok" sorozathoz>

Túl messzire, túl gyorsan: Full-kontrol abnormális helyzetekben

Tboly barátom a múltkor egy hiányosság miatt kétkedett Elliott módszereiben: "Foglalkozik-e az elmélet bárhol is az egyes hullámok meredekségével és azzal, hogy az adott hullámot hány és milyen jellegű gyertya alkotja? ...nem látom a volatilitás kezelését Elliott szabályrendszerében, ez pedig nagy hiányosság, ha nincs. Ennek a naposnál kisebb timeframe-en egyre nagyobb jelentősége van az egyes extrém gyertyáknak."
Kétségtelen, hogy legyen szó bármilyen időintervallumról, a trendek végét jellemző klimaxban vajmi kevés fogódzót találunk Elliott elméletében. Mert Tboly erre kérdezett rá. Másképp fogalmazva azt szeretné látni, miként hozhatjuk ki a legtöbbet egy hullámmozgásból.

Az agyeldobós dilemma
Ha "túl hosszú" és meredek egy trendszakasz, akkor ott mindig meg kell vizsgálni a lehetőséget, nem hibás-e a számozás, nem hagytunk-e ki egy megnyúlást (extension). Persze. Na, de mi van, ha nem? Mi van, ha a tervezett - általában Fibonacci - célszintünkkel a profit javát az asztalon hagyjuk, mert a végső őrületben, vagy ahogyan Tboly nevezi, az "agyeldobásban" az ármozgás jóval messzebbre jut. Igaz általában csak nagyon rövid időre. Ha korán zártunk, könnyen begőzölhetünk és "kárpótlásul" jól ledarálhatjuk magunkat a trend beomló oldalán, ha bennmaradtunk, akkor meg úgyis túl sok profitot adunk vissza.
Ismerős helyzet, nem?

Létezik olyan indikátor, ami közelebb enged a csúcsokhoz és mélypontokhoz? Több olyan elemet is ismerünk a technikai elemzés (TA) tárházából, ami ennek a kihívásnak is próbál megfelelni, így a trendvonalak dőlésszöge, az exponenciális trendek meghatározása, a résekhez kötődő elméletek, az ROC és az MACD, de igazán hirtelen begyorsuló emelkedéseknél, vagy eséseknél ezek is csak korlátozottan támogatják a gyors döntést.

A rugó logikája
Az ilyen helyzetekben lehet segítségül hívni a DIX (Disparity Index) indikátort. Legalábbis ezt ajánlja Dan Valcu, az S&C magazinban publikált decemberi cikkében. Mostani írásomhoz a cikkben szereplő indikátor adja a kiindulási alapot, de sok szempontból Valcutól eltérően értelmezem az index jelzéseit, így eltérő konklúzióra jutok. Azért érdemei elismerése mellett hivatkozom az említett forrásra is: "Making the Most of a Trend with the Disparity Index", Technical Analysis of Stocks and Commodities, 2009. december.







Az index a középtől való eltérés statisztikai adatain alapul és más módszerekkel együtt alkalmazva alkalmas a be- és kilépések finomhangolására. A tőzsdei árfolyam, akárcsak egy rugó, annál valószínűbb, hogy visszatér a természetes nyugalmi állapotába - valamilyen referenciaszintre - minél távolabbra került attól.
Hm, ilyet már hallottunk valami Bollinger nevű embertől...
Ráadásul a "kifeszített" állapotából annál gyorsabb a mozgás, minél inkább túlvett (overbought) / túladott (oversold) a termék és minél gyorsabb a mozgás, annál inkább valószínűbb, hogy túl is lendül a középponton (referenciaszinten).

Hányszor folyik a vita a piacok túlvettségéről / túladottságáról miközben közelebbről nézve nem lehet igazságot tenni a szembenálló vélemények között! Miért is? Mert más a vizsgált periódus (visszatekintés hossza), vagy a timeframe, vagy ha meg is sikerül állapodni bennük, akkor még mindig hiányzik az objektív mérés. És íme a DIX, ami mértéket ad az abnormálisnak tűnő helyzetekben is.

Akkor lepjük meg Tbolyt, meg mindenkit, akit érdekel a képlettel:

DIX = 100 x (Ár - Mozgóátlag (Ár, N)) / Ár

Magyarul azt mutatja meg, hogy az ár egy általunk megadott mozgóátlagtól, mint referenciaszinttől, milyen százalékos mértékben távolodott el. Minél magasabban jár a Disparity Index, annál kockázatosabb vételi pozíciót indítani a mozgóátlag által prezentált timeframen. Ha az ár gyors esésben van, akkor a fordítottja igaz, azaz minél alacsonyabban van a DIX, annál nagyobb egy korrekció esélye, vissza fel a mozgóátlaghoz.
Ár alatt alapvetően a záróárat értjük. Mozgó gyanánt Dan Valcu exponenciális mozgóátlagot használ, de természetesen bármilyen más átlag használata is belefér, főleg, ha az javítja az eredményt.

A Nagy Nasdaq Csúcsvadászat
Az indikátor értékeiből bármit kiolvasni első látásra bonyolultnak tűnhet, ezért értelmezzünk együtt pár grafikont. Az első "agyeldobás" (bubble), ami bárkinek eszébe jut az az emlékezetes Nasdaq .COM klimax 2000-2001-ből. Ezzel kezdi Valcu is és rögtön három különböző periódust helyez az alsó indikátorablakba. A három exponenciális mozgóátlag - a klasszikus 20, 50, 200 - használatával az aktuális ár három különböző konszenzushoz történő egyidejű viszonyítása valósul meg. Ebben a konkrét példában a cikkben szereplő grafikonnal közel megegyező Amibroker ábrát mutatok be.
Az indikátorablakba rajzolt egyenesek ábrázolják a historikusan magas indikátorszinteket. A zöld 17-es szint az ugyancsak zöld 200-as periódusú DIX csúcsait köti össze. A 17%, csak az éppen most vizsgált Nasdaq Composite indexre vonatkozik. Nála is kizárólag a 200-as mozgóátlaghoz viszonyított jellemző "túlvett" szint volt a 2000-ben kipukkadt lufi előtt. A korábbi csúcsok idején egyszerűen eddig ért fel az indikátor, itt alakult ki benne ellenállás. Ugyanígy a kék 50-es periódushoz tartozó historikus benchmark érték 10%, a 20-as periódusnál 4,5-5%.

Noha az igazi segítséget nem napi grafikonon várom az indextől, azért máris rátaláltunk az első tanulságokra. Egyrészt a legfontosabb csúcsokon mindhárom periódusú DIX egyszerre éri el a historikus adatok alapján beazonosítható ellenállásokat. Logikus, a különböző timeframekre dolgozó stratégiák egyszerre érzékelik a túlvett állapotot, ezért egyszerre, egy irányba cselekszenek, ha fordul az ár. Jó ötlet volt egyszerre hármat feltenni.
Annak már kevésbé örülünk, hogy ahogy az 2000-ben is történt, a DIX drámai mértékben képes a historikus szintek fölé szaladni, vagyis ugyanúgy elveszíthetjük vele a fonalat, mint a korábban említett eszközökkel. Akkor, 2000-ben például a 200-as periódusnál (zöld) a 17%-os ellenállás közel kétszerese, 31,78% is volt az érték. Viszont ebben is van valami jó: úgy látszik, az ilyen abnormális értékeket követik a legdrámaibb korrekciók, vagy trendfordulók. Inkább trendfordulók. Erre sem árt emlékezni.
Harmadik tanulság is van. Belépési vagy kilépési stratégiánk finomhangolásában valószínűleg akkor segít legtöbbet a Disparity Index, ha a historikus ellenállás érintésekor, vagy annak közvetlen közelében fordulat következik be, és nem pedig akkor, amikor átszáguld rajta.

Olaj a végtelenbe
Rohan az idő, már másfél éve, hogy kipukkant az olajlufi. Ha ráeresztjük a DIX(50)-et, akkor tankönyvbe illő módon érintgeti a csúcsot megelőző években a +13%-os szintet. Vagyis aki felkészült a fordulatra valahányszor az index közelébe került ennek az értéknek, az az összes komolyabb korrekció kezdetét eltalálta 2004 és 2008. májusa között. Mi történt az abszolút csúcson 147 dollár közelében júliusban? Az ötvenes periódusú DIX kevéssel 12% alól fordult le, tehát már nem ért fel az ellenállásig. Divergencia? Az.
Gyorsan előkaptam az OIH tickert, ami az amerikai olajszektor ETF és azon még szebben megtaláltam. Nem is mutatom magának az olajnak a grafikonját, mindenki meggyőződhet házilag az imént említett ellenállásról a 13% szintnél. Jöjjön inkább az OIH, ahol a 9%-os érték körül volt a tánc.
Áprilisban történelmi ellenállást tör át a DIX, amikor 9% fölé ugrik, de ettől a pillanattól - noha az olaj és az olajipari részvények ára tovább emelkedik - az indikátor folyamatosan lefelé morzsolódik, így (akárcsak a közismert indikátorok többsége akkoriban) divergenciát mutat. A jegyzőkönyv kedvéért: az áprilisi OIH maximum 205, DIX(50) 13,3, majd júliúsban OIH 225, a hozzá tartozó DIX(50) 6,9.

A sokadik grafikont nézem és mindenütt a nagy trendfordulók, a bear piac kezdete előtt felfelé fontos szintet tör át az indikátor, majd a fordulatot követő szakadásban a negatív oldalon minden elképzelhető minimumot letör. Kezd az az érzésem lenni, hogy a túlvett szintekre használható jobban, a túladott értékeknél meg szinte semmi sem abnormális. Az érzés nem véletlen, hiszen tudjuk a trendekről, hogy a felépülésük sokkal lassabb, sokkal fokozatosabb, mint az összeomlásuk. Ergo ha gyorsabb az esés, akkor az extrémebb értékeket rajzol a DIX-en, mert ugye, erről szól az indikátor.

EURUSD csatorna
Keressünk valami intraday példát, mert nekem a rövid timeframekkel kapcsolatosan vannak várakozásaim! Nézzük a devizákat, mert náluk ami a pár egyik oldalának fel, az a másik oldalnak lefelé tartó trend, hátha egyértelműbb sávokat kapunk.
Az EURUSD pár elmúlt pár hetére voltam kíváncsi, különösen azt szerettem volna látni, hogy mit lehetett kezdeni a DIX jelzéseivel a december 4-i trendforduló óta.
Valóban, az euró esetében kiegyensúlyozottabban oszcillál az indikátor mondjuk 60 perces timeframen, 13-as periódus mellett. De találtam mást is...Az már biztos, nem önmagáért fogjuk szeretni ezt az indikátort, vagyis nem szabad vele mechanikusan kereskedni, inkább abban ad útmutatást, hogy mikor kezdjünk belépési lehetőségekre figyelni és mikor a stopokat rövidre fogni. Ennek jegyében egész jó rendszert adnak az indikátorablakba elhelyezett vizszintes S/R szintek. Mondom hogyan.
Az általam trendfordulóként kezelt december 4-ig a felfelé araszoló trendben jól tettük, ha mindig a vastag zöld vonalnál, azaz a DIX(13) -0,4-es értékénél, tehát a 13-as exponenciális mozgóátlagtól 0,4%-ra délre kerestünk long belépési pontot, majd a trailing stoplosst a vékony zöld +0,35-ös értéknél húztuk rövidre és megvártuk a kiütést.
Ezzel szemben a trendvonal törése óta meg az a tuti, ha +0,16-os értéknél kutatunk fordulós jelzés után a short indítására és -0,5%-ig hagyjuk a pozíciót laza pórázon és ott szigorítunk a stop loss megbízáson.

Nem rossz, de gyorsan elővettem az extrém helyzetekre eddig használt indikátoromat. Amit ez a DIX tud, azt tudja a jól bevált %b eszközöm is, ami azt mutatja meg, hogy százalékosan hol áll a pillanatnyi ár a Bollinger szalagon belül (vagy kívül). Ha értéke 0%, akkor épp a szalag alján van, ha 100%, akkor meg a tetején. Ha 102%, akkor felül, a szalagon kívül.
Persze, mert a Bollinger szalag is hasonló elven működik, csak alacsonyabb zajszinten. Nem véletlenül utaltam már rögtön a cikk elején a hasonlóságra.

Zéró magyar nyelvű találat
Próbáltam az eredetének utánajárni. A DIX indikátor igencsak egyszerű ötletét szerintem Steve Nison hozta magával Japánból. A japánok fordulós gyertyaalakzatok megerősítésére használják, azaz csak akkor lépnek egy trendfordulót jelző gyertya feltűnésekor, ha közben a DIX túlvett, vagy túladott szinteken jár. Ugye-ugye, nem önmagában kereskednek vele! A szűkszavú, leginkább definíciónak tekinthető Google találatok mellett Nison egy egész fejezetet szán az indikátornak Beyond Candlesticks c. könyvében (1994). A gyér angol nyelvű irodalom okán túl azért vettem elő épp ezt az indikátort, mert rendelkezésre áll hozzá a Amibroker formula és a kereső, így ha az ünnepek alatt időnk engedi, mi magunk is testközelből kísérletezhetünk vele.
A szkenner ügyesen gyűjti ki a különböző periódushosszú DIX indikátor értékeket, így például egy iparágban a trend indulásakor sorbarendezéssel el tudjuk csípni a vezetőket, vagy ha fordulatra számítunk, akkor pillanatok alatt előttünk lehet a leginkább túladott, vagy túlvett papírok listája.

Zárásként az Amibroker "Formula editor"-ba beilleszthető kód:

_SECTION_BEGIN("DIX");
//ezen verzio forrasa: www.myelliott.blogspot.com
//original filter Copyright 2009 Dan Valcu
//ez a szkenner a 200, 50, 20 periodusu DIX-re listaz
//a kereso hasznalatakor a 'use filter' funkcional szukitsunk
// iparagra, vagy indexre, maskepp lassu
//a 'range'-re állitsunk be az 'n last days'-re 1-et
//explore funkciot inditsd

Buy = 1;
Filter = 1; /* all symbols and quotes accepted */

// DIX(200) kepletezese
nper1 = 200;
dix200=100*(C-EMA(C,nper1))/C;
Plot( dix200, "DIX(200)", colorGreen );

// DIX(50) kepletezese
nper2 = 50;
dix50=100*(C-EMA(C,nper2))/C;
Plot( dix50, "DIX(50)", colorDarkBlue );

// DIX(20) kepletezese
nper3 = 20;
dix20=100*(C-EMA(C,nper3))/C;
Plot( dix20, "DIX(20)", colorRed );

Col2 = dix200;
Col3 = dix50;
Col4 = dix20;

SetOption("NoDefaultColumns", True);
AddTextColumn(Name(), "Ticker", 5, colorDefault, colorDefault);
AddColumn(Close,"Close",1.2);
AddColumn(Col2,"DIX(200)",1.2);
AddColumn(Col3,"DIX(50)",1.2);
AddColumn(Col4,"DIX(20)",1.2);
AddTextColumn(Name(),"Ticker", 5, colorDefault, colorDefault);
_SECTION_END();