Honnan folytathatja a medve?

Az előző bejegyzésben szereplő grafikonhoz már tegnap ideje volt hozzányúlni, de mielőtt ezt megtenném itt blogban is, nézzünk rá változatlan jelölésekkel és használjuk egy pillanatra viszonyítási és kiindulási alapnak. Épp csak a szöveges kommentárjaimat igazítottam ki rajta.

A korábbi értelmezés, amiből "kiesett" a piac

Az árfolyam ugyan reagált a támaszokra, eleinte lelassult a mozgása, vészesen fogyott a momentum. Sokszor próbáltak ugyanis a korán erőszakoskodók venni, de végül mégis a gyorsulás következett. Ez már így túl sok az [a]-[b]-[c] jelöléshez, különös tekintettel arra, hogy amikor most, a csütörtöki kereskedés vége előtt írok, még nyoma sincs közeli fordulatnak.

Noha minden megállapításom ellenére lehet korrektív az esés, de ez a lefelé tartó szakasz már nincs egy trendszinten az eddig arab 2-es jelöléssel ellátott decemberi dupla zigzag (dZZ) szakasszal. Elvesztette a balanszot. Ez nem probléma, készültünk az eshetőségre, megfogalmaztuk az ezzel kapcsolatos kérdésünket, amit a piac a maga idejében és módján meg is válaszol nekünk. Mielőtt szétszedném ezt a fenti ábrát, nézzük meg, miért érdemes kivárni az adott szituáció kimenetelét. Persze a várakozás nem tétlen ücsörgés, hanem ilyen jó piacon aktív napon belüli kereskedést jelent, amíg nincs magabiztos fogás a nagyobb idősíkon.

Ha egy pillanatra azt feltételezzük, hogy személyesen az Óriás Szuperciklus szintű medve tért vissza, akkor az alábbi heti bontású grafikon segít megválaszolni a kérdést, hogy hol tartunk éppen. A rajzom, amellyel kiegészítettem a grafikont időben kicsit torzítva, összepréselve fért el, ezért igyekeztem néhány becslést feltüntetni az időtartam reális szemléltetése érdekében.

Pillanatnyi pozíciónk, ha bekövetkezett a trendforduló:
még rengeteg hely és idő van - a legjobb napon túli setup lehetőségek később jönnek.

Ez sem újdonság, hiszen a 2011. február 5-i bejegyzésben szerepelt ez az értelmezés egy a Dow-t ábrázoló grafikonnal: [link a képhez]. Ha medve, akkor valószínűleg a 15 hónappal ezelőtti ábrán felvázolt egyedet látjuk életre kelni.

Rövidebb távon tekintve a dolgainkat előbb tovább kommentálom, hogy miért billentem át szerda este a bear lehetőségek felülsúlyozására. Így szólt a megjegyzésem: "...többen beírtátok az diagonált és mélyen volt hozzá az RSI, ráadásul az árfolyam nem akart pattanni, plusz egy parabola kezdte határolni az eső szakaszt." Ezzel egy-kettő sorozat kialakulására utaltam, amely alakját tekintve hasonlít a diagonálra, de a momentumképlete és a kimenete egész más. A momentum alakulása pedig egy olyan karakterjegy, ami sok más tényezőt felülír nálam. Itt a Nasdaq határidő segítségével tudom szemléltetni, hogy mit láttam:

Nem minden diagonál, ami annak látszik - ez pedig egy idő után már nem is látszott annak
(akinél van, javaslom az Építőelemek könyv 33. oldalát fellapozni)

Az ilyen begyorsulás részvénypiacokon harmadik hullámok idején, a trend közepén, vagy korrekciók végén a C szakasz pánikban megnyúló ötödik hullámában alakul ki. Itt egyik eset sem kizárható mi több, mindkét jelölés előállítható.

A következő bejegyzésben megtalálható a két lehetséges forgatókönyv rajza.

Analógia 1937-ből

Akadémikus lenne a vita

Bob Prechter cége az alábbi grafikont publikálta a piacok önmagukat ismétlő fraktálszerkezetének szemléltetésére és a piaci ciklus jelenlegi helyzetének bemutatására. Az EWI oldalán olvasható cikk címe:
Is This 1937-1938 Market Chart a Big Clue About 2011-2012? [link]

Öt Dow hullám le 1937-1938-ból

Az analógia megértéséhez két adalék szükséges, ebből az egyik ott van a hivatkozott cikkben a kép alatti bekezdésben: "Ne felejtsük, az Elliott hullámok fraktálok. Ez azonban azt jelenti, hogy nem kell mindennek hajszálpontosan illeszkednie, ami a méretbeli azonosságot jelentene. Azok, akit analógiák után kutatva az elmozdulások mértékében keresik az egyezést, újból és újból elveszítik a fonalat, mert a piac az adott formához a trend eltérő szintjein igazodik. Amit keresünk az a forma, az alakzat hasonlósága."

Akkor tehát tudjuk, hogy nem a jelölésre figyelünk ez alkalommal, hanem a Formára. A kis részre a nagy egészen belül, esetleg eltérő méretben, de sorozatban ismétlődő karakterjegyekre.

A másik meglátás, amire szükségünk van Prechtertől, hogy a rally, amit a piac a 2007-es csúcsra produkált, igen hasonló ahhoz, mint amit az 1937 márciusáig tartó emelkedésben láthattunk a grafikonokon. Onnan jött egy Intermediate szintű (1)-es esés 1937. nyár elejéig, majd a (2)-es hullám fel, az akkori augusztusi csúcsig. 83%-os retracement északnak. Akár csak most a Dow Jones indexben, amely 2009 márciusa és idén nyár között éppen ilyen arányban korrigált. Véleménye szerint olyan, mintha az 1937-ről induló impulzus ismételné önmagát, csak a nagyságrend és az idő vonatkozásában nagyobb méretben, így a hullámsorozat egyes szakaszai közötti arányok azonosak, illetve azonosak lesznek. Ezek szerint az idei csúcs is kettes jelölést érdemelhet, de nem Intermediate, hanem Primary (elsődleges) [2]-es jelölést.

Magyarán egy ahhoz hasonló karakterű, de eltérő nagyságrendű forgatókönyv az Elliott Wave Theorist "jóslata", mint ami 1937. augusztustól 1938. márciusig kibontakozott.

Két kritikai(?) kérdés merül fel bennem: Egyrészt, noha teljesen arányos, ennek ellenére időben és méretét tekintve túlságosan nagy volt a 2009-2011-es emelkedés ahhoz, hogy a történelmi grafikon alapján "csak" Primary, azaz elsődleges [2]-es jelölést kapjon a pár hete mögöttünk hagyott csúcs. Már felhoztam ezt néhány alkalommal itt a blogban, hogy legalább Ciklus szintű emelkedés, azaz eggyel nagyobb rendű korrekció lehetett 2009-2011.

A másik kérdés, hogy miért hozza 1937-et példának, amikor az, egy az 1929-es válság mélypontja után kibontakozó felfelé trend egyik korrekciójának lefelé tartó impulzív [A] hulláma volt. Ez azt jelenti, hogy 1932-ben elérte a mélypontját az akkori válság, majd 1937-ben befejeződött a Ciklus szintű I-es hullám, vagyis a fenti ábrán a "top" felirat helyén valójában I-es szám van, lent az (5)-ös pedig egyben [A] jelölést érdemel. Mi most ezzel szemben egy lefelé tartó trendben vagyunk, ahol valószínűleg a 2000. óta tartó medveuralom még messze nem érte el a mélypontját.

Félreértés ne essék, Robert Prechter nem bull piacot vár, hanem 1.000 körüli vagy az alatti Dow indexet 2016. derekára.

Nagy szükségünk nincs a válaszra, sokkal fontosabb és a mindennapi kereskedésben egész más léptékű dilemmák állnak elénk hamarosan. Legfeljebb annyi a tanulság mára, hogy amennyiben az 1937-es chart analógiája folytatódik, akkor vagy a jövő héten, vagy valahol szeptember-október fordulóján igen súlyos tőzsdei összeroppanás, hogy azt ne mondjam, pánik következik be.

Viszont azért nem hagyom itt lógva a témát egy kérdésfelvetésig jutva, inkább megmutatom, hogy magam melyik analógiában szeretek inkább gondolkodni. Noha csak 50-55%-os retrace szintek elérése valósult meg 1930 ápriliában, vagy ugyanakkor szeptemberben, de ha párhuzamot vonunk akkor talán valahol inkább az alábbi grafikonokon jelölt pontokon állhattunk a most augusztusi esés bekövetkezése előtt. Persze itt is fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi egy magasabb rendű és időben sokkal nagyobb depresszió, tehát ne várjuk még a végét úgy bő egy év múlva.

További grafikon és részletek a havi Theorist-ból, amely perspektívát ad az egész helyzet értékeléséhez: A szabadesés-zóna grafikonja [link]

Végig az S&P rally (video) I.

Az amerikai index elmúlt éveit - beleértve a jelen eseményeit árfolyamostól és pszichológiai hátterestől - foglalom össze egy hosszabb videóval. Ha így együtt rágjuk át magunkat a grafikonokról leolvasható rengeteg információn, akkor könnyebben lehet, hogy egy nyelvet beszélünk az aktuális helyzet értékelésekor.

Három részre vágtam a bejegyzést, az első rész a bear piacok idején jellegzetesen megnövekvő volatilitás okát fejtegeti és 2007-től egészen 2011 júniusáig jut el az elemzésben. Innen jön majd a folytatás, az ötödik hullám értékelésével és az azt követő esés részleteivel, noha a felvételen szereplő ábrákon már ez alkalommal is egyértelművé teszem, hogy szerintem 2011. augusztus 9-én véget ért egy Minor szintű 1-es hullám a régi-új lefelé tartó trendből.



Amiről nem esik szó, de a heti ábra alapján valószínűsíthetjük, hogy a trend igen magas szintjén 2000-ben indult a bear piac és még ákár évtizedekig is kitarthat. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik egy kis extra, ami a napokban megjelent ügyes Bloomberg összehasonlítás, amely az analógiát keresi a japán defláció és depresszió, valamint a nagy amerikai bear piac között. Az ábra az MSCI USA Index 11 évvel késleltetett grafikonját mutatja a dollárban denominált MSCI Japán indexre helyezve. Íme az kép, ami még akkor is beszédes, ha azért a történelem általabán nem ismétli ennyire pontosan önmagát:

Birger Schäfermeier és május 6.

Előttünk az első évfordulója annak a napnak, amely "flash crash" néven vonult be a történelembe. Ebből az alkalomból az akkori bejegyzéseim közül a Zaj rádiója című írást és hangfelvételt szeretném felidézni, íme a [link] hozzá.

Viszont, hogy valami újat is mondjak, jöjjön Birger saját blog bejegyzése arról, miként látta az egy évvel ezelőtti eseményeket. Sokan szeretik, kevesebben értik az ő gondolkodásmódját és még kevesebben tudják róla, hogy hullámok elveiből indult ki, és a módszertana, szemléletmódja ma is visszatükrözi Elliott filozófiáját. Ez a most következő idézetből is világosan kitűnik:

"Számomra ez a nap ismét megerősítése volt azon állításomnak, miszerint a hírek csak a beindító eseményei, mintegy kioldó gombjai és semmiképp sem okai a jelentős árfolyammozgásoknak. A piaci résztvevők hangulata sokkal fontosabb tényező, mint az üzenet, ami a hírrel érkezik.

Az embereket akkor lehet legjobban rángatni, manipulálni, amikor egyébként is félnek. Nem valami konspirációról van szó. Inkább egy dinamikus folyamatról beszélek, amelyben a félelem a vezérlő erő.

Senki sem birtokolja az erőt, hogy befolyásolja a piacokat. Egyszerűen csak minél nagyobb a félelem, annál inkább elvakultan cselekszenek az emberek.
A mentőakciók sem megoldások, hanem csak a problémák egy jövőbeli időpontra való áttolását segítik.

Nyilatkozataimban számtalanszor kifejtettem, deflációs időszak elé nézünk, nem pedig inflációban lesz részünk."

Beszélgetések Elliottról - Június

A téma, amit ez alkalommal kibeszélünk gyakorlatilag egy ideje már bennem érlelődő blogbejegyzés, amit egyáltalán nem bánok, hogy végül a "Beszélgetésekben" öltött formát. Érdekességként azért elárulom, ha nem így lenne, akkor "A tömeg erre tart" címet kapta volna. (Cimballi)


Kissherceg: Rendszeres Beszélgetések rovatunk a májusi száma után annyi kérdést kapott, hogy sokat nem kell gondolkoznom, mit kérdezzek. Főleg azt kell megbeszélnünk, mi a mozgatórugó Elliott elvei mögött? A társadalmi hangulat miként határozza meg a trendeket? Hogyan? Miért?

Cimballi: A csordaszellem adja a magyarázatot. Vagyis az, ahogyan tömegben vagy egy hálózat részeként működnek az emberek. Angolul herd behavior a kifejezés.

Kissherceg: Mi ez tulajdonképpen?

Cimballi: Tömegben együttes viselkedést mutatunk, nagyon gyorsan átvesszük a környezet impulzusait, véleményét, ahelyett, hogy egyénileg gondolkodnánk. Kötődni kezdünk a tömeghez, mert kényelmesebb, kevesebb energiát igényel a tömeggel tartani. Kevesebbet annál, mint kilógni belőle, vagy független álláspontra helyezkedni.

Kissherceg: Hogy néz ki ez a tömegben cselekvés a tőzsdén?

Cimballi: Sokkal jobb érzés olyan részvényt vásárolni, aminek az emelkedésében mindenki egyetért. Sokkal nehezebb azt mondani, ellentétesen látom. Iszonyat erőfeszítés, sőt egyenesen ijesztő egy olyan pozícióról dönteni, ami szembe helyezkedik az újságok címlapjáról ránk ordító okosságokkal, a brókercégek elemzőivel, a politikusok nyilatkozataival. „Most komolyan, menjek szembe a haverom, munkatársam véleményével, esetleg azzal, amit fórumoldalakon ír a többi ’csordatag’?”

Aha. Egyre jobban értem, miért kerülöd a híreket, miért kezded kizárni a politikát. Ám azt is látom, közben intenzíven fórumozol. Nem lenne jobb az internetet, illetve az egész social media-t is elkerülni?

Egyrészt jóval kevesebbet fórumozom, mint pár ével ezelőtt, másrészt megtanultam hová tenni a hozzászólásokat. Rengeteg mindent ki lehet szűrni belőlük a tömeg kollektív hangulatára vonatkozóan.

Azt mondod, Elliott elmélete 100+ évvel ezelőtti grafikonokon is működik. Ezek szerint akkor is, amikor még nem volt internet. Van valami hatása a világhálónak a csordaszellem alakulására?

Sokszor eltöprengek ezen és arra jutok magamban, hogy igen, méghozzá komoly hatása. Ma azokon a csatornákon, ahol a fontos adatok, hírek, információk pillanatok alatt eljutnak a világ legtávolabbi szegletébe, a hangulathullámok is gyorsabban és intenzívebben képesek terjedni. Lényegesen gyorsabban, mint ahogyan például az 1800-as években ez lóháton valósult meg a legegyszerűbben.
Következésképp egy pánik nem tud lokális jelenség maradni, pillanatok alatt globális kiterjedésűvé válik. Ez a gondolatsor abba az irányba mutat, hogy a mostani válság rendkívül mély, de a mértékéhez képest esetleg gyors lefutású lehet.

Ki/mi irányítja a tömegek viselkedését?

Épp ez az, hogy senki.
Februárban az egyik bejegyzésemben lefordítottam pár gondolatot Robert Prechtertől, de link helyett inkább felidézem neked:
A tőzsdei játékosok „a társaikat figyelik, éberen, hátha iránymutatást kapnak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépésük.” Ebben a viszonyrendszerben viszont nincs vezér. „Valójában a tömeg egészére tekintenek vezetőként, miközben az csak követőkből áll. Amikor nincs vezér, aki kijelölné az irányt, akkor a csorda hangulata az egyetlen tényező, ami a cselekvést irányítja, azaz a csorda sajátmagát vezeti."

Vagyis minél bizonytalanabb a tőzsde közönsége az iránnyal kapcsolatban, annál inkább egymást figyeli, és annál könnyebben hajtja bele magát valami szélsőségbe?

Valahogy úgy. És ezt nap mint nap tetten érhetjük, elsősorban persze a tőzsdei grafikonokon, de gyakran más, egészen hétköznapi területeken is. Van egy fantasztikus ábrám, amit nem én rajzoltam, hanem az Elliott és a többiek blog látogatói. Május 6-án este volt az amerikai piacokon a flash-crash, az a bizonyos napon belüli 10%-os esés. Elég rendkívüli piaci szituáció, érdemes megnézni mit tett a látogatószámmal.
Egy csökkenő háromszögből új csúcsra tört, mert mindenki próbált kapaszkodót találni. A tömegben az orientálódás egymás figyelésén keresztül történik, aminek ma már legegyszerűbb módja az internet böngészése, a hír-, fórum és blogoldalak fokozott látogatása. Nyilván nem az én oldalam látogatói statisztikája a legjobb indikátor a jelenség követésére, de elgondolkodtató, hogy még egy ilyen ismeretterjesztő oldalon is meglátszik a jelenség.

Mi mindent lehet elemezni technikailag! Amikor pár hete mutattad az ábrát, már akkor is lenyűgözött az üzenete. Van valami más példád is, ahol tetten érhető a „láthatatlan hálózat”?

A napokban volt egy írás az Elliott Wave International oldalán „Dobd el a jelzálogot! Élj szabadon!” címmel a szándékos csődről. Arról szól, amiről én már a Defláció c. bejegyzésemben is írtam, hogy egyre több amerikai család, akik egyébként ki tudnák fizetni a havi törlesztő részletet, inkább elhagyják az otthonukat. „Kisétálnak” a jelzálogból, mert az ingatlant terhelő jelzálog jóval magasabb a ház/lakás valós piaci értékénél. Egyszerűen otthagyják a banknak, kezdjen vele, amit akar. Lassan egy éve tart a folyamat, de csak most kezd begyorsulni. Miért? Mert ez a kisétálás a csorda normái szerint eddig nem volt „sportszerű”. Csakhogy az Economist-ból idézett statisztika szerint az, akinek az ismeretségi körében előfordult már legalább egy szándékos csőd, az 82%-kal valószínűbb, hogy elfogadhatónak tartja ezt a megoldást és maga is élne vele.

Vagyis az amerikai háztulajdonosok még a tőkeáttétes ingatlan long pozíciójukkal kapcsolatban is egymást figyelik?

Igen :) és ezért nem ért semmit a kormány beavatkozása. Arra gondolok, hogy a jelzáloghitel kamatának 2%-os csökkentésével akartak olyan házakban tartani családokat, amelyek értéke többszázezer dollárral van a jelzálog értéke alatt. Amíg a közösség nem tartja elfogadhatónak a bankokkal kötött szerződés felrúgását, addig maradnak 2% kedvezmény nélkül is (vagyis az akcióra költött pénz teljesen felesleges pocsékolás), ha viszont azt látják, a környezetükben vannak, akik bevállalják a szándékos csődöt, akkor a kormány a feje tetejére áll, akkor sem tudja megakadályozni a „elsétálást” és vele az újabb lavina elindulását.

Azért még mindig kérdezem, miért van csordaszellem? Hajlok rá, hogy így van, de nekem teljesen irracionálisnak tűnik a kialakulása.

Az is, de azért van ennek egy biológiai-pszichológiai magyarázata. Valószínűleg ösztönös reakcióról van szó, aminek kiindulási pontja az agyunk egy primitív területe. Anatómiailag a limbikus rendszer befolyásolja az érzelmeket, illetve ott találjuk azokat a funkciókat, amelyek a létfenntartáshoz szükségesek. Ilyen például a légzés, vagy a szívverés irányítása, de ide tartozhat a tömegekkel való cselekvés is. Minden itt van, aminek a célja a túlélés biztosítása; a menekülés, harcba bocsátkozás vezérlése is. Ezek az agyfunkciók érthető módon gyorsabbak, mint a racionális gondolkodás, illetve olyan intenzív érzelmeket – ha úgy tetszik impulzusokat – képesek generálni, amelyek időlegesen teljesen blokkolják, kiiktatják a racionális gondolkodást. Erre a beépített automatizmusra azért van szükség, mert néha kifejezetten hasznos a futás, vagyis az, amikor az illető nem áll meg gondolkodni a veszélyről, hanem azonnal cselekszik.

Ez történik a pánik pillanatában? Mondjuk, amikor rátámad valakire egy vadállat az erdőben?

Igen és mindegy, hogy bika, vagy medve. :) A limbikus agy átveszi az irányítást, az emberek kizárólag érzelmi alapon hoznak döntést és cselekedetüknek semmi köze sem lesz a racionális mérlegeléshez. Van erről a Socionomics Institute-nak egy ingyenesen megtekinthető 57 perces dokumentumfilmje. Abban részletesen kifejtik mindazt, amiről itt beszélek > History’s Hidden Engine c. film linkje.

Ezzel válik egyértelművé, hogy a kormányok, politikusok, bankárok, miért nem tudják befolyásolni a társadalmi folyamatokat és a tőzsdei trendeket. Nekem ezzel a megközelítéssel, amióta hallottam tőled, egyszerűbb az életem; kevesebbet gyártok összeesküvés-elméleteket és jobban a helyes kereskedési szituáció kiválasztására tudok fókuszálni. Szóval, még ha nem így lenne, akkor is érdemes volt belegondolni.

Valóban, az emberek többsége hihetetlen energiát veszteget el a manipulátorok keresésével. Azt fogadjuk el, hogy az ember nem egy számítógép! Egyrészt tényleg képes racionálisan gondolkodni és a maga jól behatárolt érdekei szerint cselekedni, de másrészt egy irracionális ösztönlény.

Hogyan keletkeznek a trendek a társadalmi hangulatban?

A hangulat valószínűleg egy a természetben hatékony növekedési formát / alakzatot / ritmust követ: hármat előre, kettőt hátra. A hangulat rajzolja a grafikonokat és létrehozza a társadalom szempontjából hírértékű eseményeket. Az emberek, - élükön a hírszerkesztőkkel - pedig kiválasztják azt a hírt, ami leginkább alátámasztja a piaci mozgásokat, majd a hír, vagy esemény újbóli felbukkanásától várják az ismételt, hasonló elmozdulást az árfolyamokban.

Ezek szerint amit kiváltó okoknak, magyarázatnak tartunk, azok valójában az eredmények?

Szerinted pénteken a Cisco azért esett 3%-ot, vagy a Nikkei hétfőn reggel 3,8%-at, vagy az EUR azért ment új minimumra a dollárral szemben, mert Magyarországon egy önálló devizával rendelkező országban néhány vezető politikus ostobaságokat beszélt? Nem inkább arról van szó, hogy, a szerkesztők azért emelték előre, mert ez volt leginkább összhangban az aktuális árfolyammozgással és a csorda pillanatnyi hangulatával? Ők ennek a specialistái, tudják, melyik téma vonzza oda a legtöbb látogatót, melyik hír váltja ki a legtöbb érzelmet. Ezért fizetik őket, hogy megmondják, mire fogékony a tömeg.
Persze, ha most a napokban tényleg bekövetkezik a közepes krach, amit várunk, akkor globálisan az emberek Magyarországot okolják majd az eséssel, mindaddig, amíg nem lesz egy másik nagyobb esés.

Gondolom, akkor ezek az események / hírek visszahatnak a hangulatra és tovább gerjesztik?

Nagyon logikusan hangzik, de mégsem így van. Épp ez az, hogy a társadalmi hangulat trendje magától változik meg, ha elér egy szélsőségesen optimista, vagy pesszimista állapotot és két pivotpont között csak nagyon rövid időszakokra, legfeljebb órákra, és/vagy az emberek egy kisebb csoportjánál térítheti ki a pályájáról egy-egy váratlan politikai, vagy gazdasági esemény. Ha az események képesek lennének alapvetően visszahatni a kollektív hangulatra, akkor a társadalmi trendek, vagy egyáltalán a trendek sohasem érnének véget. A hangulat eseményeket generálna, az események pedig még egy lapáttal rátennének a hangulatra.

Gondolj csak bele a háborúkba! Mindig a bear-piac végén, vagy az elinduló új emelkedés elején találunk rájuk. A fegyveres konfliktusok a hangulat által létrehozott legszélsőségesebb események, mégis a közelükben fordul a társadalmi trend. Épp kollektív hangulat extrém állapota váltja ki, amikor már inkább a fordulat valószínűbb a pesszimista tartományból. Át is fordul a "social mood" a holtponton, de a negatív események még egy ideig pörögnek tovább.

Kissherceg: Összefoglalom: Nem a hírekkel és az eseményekkel függ össze a hangulat, hanem egymás figyelésével.

Cimballi: És ami a gyakorlatban még ennél is fontosabb, a kollektív hangulat megelőzi a híreket és az eseményeket, ezért nem használható egy hír, vagy gazdasági esemény a hangulat, az árfolyamok és a gazdaság teljesítményének előrejelzésére.

Tovább a "Beszélgetések" júliusi kiadására >

A zaj rádiója

Vannak emberek, akiknek mániájuk a ZAJ, ami a tőzsdéről jön. Angolul pit noise. Ott ülnek/állnak amilyen közel csak engedik őket a parketthez és közvetítik az eseményeket. Ez főleg az index határidők vételi és eladási oldalának folyamatos bemondásából áll, de néha egy-egy mondat erejéig kitérnek arra, hogy éppen kik aktivizálják magukat, mit tesznek a nehéz fiúk. Ha azt mondják "paper coming into the market", akkor retail megbízások érkeznek pl. a Goldman Sachs (GS), vagy a Morgan Stanley (MS) brókereitől. "Local market" annyit tesz, csak itt a parketten egymás között adnak-vesznek. Összességében olyan a közvetítés, mintha meccset, vagy lóversenyt hallgatnánk a rádióban.

A most következő bejátszás igazi csemege, ugyanis éppen egy hete, a csütörtöki pánik pillanatában készült a felvétel. Néha megakad, amiért elnézést kérek; pár másodperc szünet után mindig folytatódik. Aki nem akar 10 percet rászánni a teljes anyag meghallgatásába, kezdje 3 percnél, ahol igazán belelendülnek.
Érdemes nemcsak a kommentátort, hanem a háttérben a zaj szintjét is figyelni. Miként növekszik, és miként halkul el? Ki-ki döntse el, mi történt egy hete! Meglepetés-e, hogy a vizsgálat eredménye szerint nem volt súlyos műszaki hiba, vagy tévesen bevitt megbízás?



Meggyőződésem, hogy igazi pánikot hallhatunk a felvételeken. Mindkét irányban. És ennek megértéséhez még csak nyelvtudás sem kell! A csordaszellem létezésében kételkedőknek különösen ajánlom, ezzel a korábbi bejegyzésemmel együtt: Csordaszellem a piacokon

Köszöntök mindenkit Elliott világában!

Ui.: Amúgy erre a zajos szolgáltatásra még elő is lehet fizetni: TradersAudio