Amikor a népszerű dupla csúcs alakzatot képzeli maga elé, akkor a kereskedők többsége a majdnem tökéletesen egyenlő csúcsokat keresi. Ennek pedig én épp az ellenkezőjét szeretném javasolni, majd meglátjuk miért. A bizonyosság tévhitébe ringató tökéletesség helyett, inkább érezzünk rá az "elég jó alakzatok" ízére.
A trend felfelé halad és a csúcspontján ellenállásba ütközik. Visszahátrál, majd újra északnak fordul, de ismét kudarcot vall az előző csúcs magasságában. A második csúcs alakulása idejére pedig már könnyű egyszerű szemrevételezéssel beazonosítani az alakzatot. Innen a dupla tető népszerűsége, ami sokszor vetekszik a másik nagy klasszikus kedvenc, a fej-váll alakzat hírnevével.
Feltűnt már valakinek, hogy a dupla csúcsok nagyon ritkán egyenlőek? Sőt ami még fontosabb, amikor tényleg közel azonos szinten alakulnak ki, akkor valójában nagyobb a valószínűsége, hogy besülnek és a várakozásokkal ellentétes oldalon produkálnak kitörést? Az eleinte igazán nagykönyvbe illő módon induló, nyilvánvaló dupla csúcsok hajlamosak visszafordulni és veszteséget okozni a shortot vállaló kereskedőnek. Kellemetlen meglepetés...
Miért?
Amikor egy dupla csúcs tartalmazza a trend legmagasabb pontját ez általában azt jelenti, hogy valami komplex oldalazó korrekció van kialakulóban. Tipikusan Elliott flat, háromszög alakzatára, vagy valamilyen sávszerű dupla hárma kombinációjára érdemes következtetni. Az esetek közel 80%-ban ez a helyzet dupla csúcsoknál. Más szavakkal a második csúcs leginkább egy korrektív B csúcs, vagy egy összekötő X hullám vége, ahelyett, hogy ötödik lenne, ami után ténylegesen jelentős fordulat várható.
Azt pedig tapasztalatból tudjuk, hogy egy felfelé mutató tendenciát lefelé korrigáló alakzat alatt, a piac nem éri el a short célárakat, ellenben meglepő felfelé megugrások követik egymást, amikor az a legjobban fáj (a korai maciknak). Miért fókszál(na) akkor bárki is az eladási oldalra egy átmeneti megtorpanás során, amikor meglát egy dupla tetőt? Leginkább a nagyobb kép kontextusának meg nem értése lehet az egyik ok.
Másrésztől pedig a kezdő kereskedők nagy csoportja táplálkozik a gyakran felületes, népszerű technikai elemzés szakirodalomból, akik így azután a két egyforma értéket keresik csak, amit nem tudnak a tágabb képbe bekapcsolni, vagy olyan szituációkat megérteni, amikor a két csúcs nem egyenlő egymással. Az újonc spekik valami olyasmit szeretnének megtanulni, amit 1) könnyű beazonosítani és ami 2) majdnem mindig működik. E tekintetben az ikerpár csúcsok elég jó eséllyel indulnak, különösen, mert ha valaki beírja a keresőbe, hogy "double top", akkor másodpercek alatt százával talál leírásokat hozzá. Ha a dupla csúcs valóban fordulós alakzat lenne, akkor minden kereskedő gyorsan meggazdagodna. De a dupla csúcs tipikusan nem fordulós alakzat.
Így történik, hogy minél inkább egyenlő a két csúcs, annál több gyenge kéz várja, hogy a nagyobb trenddel szembe short pozícióba és végső soron csapdába ugorhasson. A gyenge kezek fokozott jelenléte pontosan inverz módon befolyásolja az alakzat esélyeit. Mi a gyengeségük? Ismétlem, az hogy trendfordulónak tartják a dupla csúcsot, ami pedig legtöbbször nem az.
Megjegyzés: Csütörtökön éjszaka publikáltam ezt az írásomat angol nyelven, ezért a most következő képek az akkori friss grafikonokat tartalmazzák.
A mostani két részesre tervezett bejegyzésben szeretnék mutatni egy mechanizmust, ami segít kiigazodni a dupla csúcs kérdésben és nem igényel különösebb Elliott-i tanulmányokat sem. Azonban mielőtt belekezdenék, itt van két tiszta dupla csúcsos grafikon, ami sem az idősíkot, sem pedig a piac nevét nem mutatja. Mely piacokat ábrázolja a grafikon?
Gondolom, az első józan logikán alapuló találgatás, hogy két részvény grafikonja ugyanabból az iparágból. De nem ez a helyzet. A bal oldali grafikon a napos S&P500 index a csütörtöki záróbán, amint épp bemozdítja short irányba a dupla tetőt. A másik jobbra is S&P 500, de órás bontásban ahogy hétfőn, november 30-án állt. A jobb oldal a kinagyított részletes kifejtése annak, amit a bal oldalon abban a kis halvány téglalapban kiemeltem.
Tekinthetjük úgy a két dupla csúcsos alakzatot, mint egymás fraktáljai, különösen ha még azt is figyelembe vesszük ahogy lent az RSI ugyanazt az utat járja be. Mindegy is minek nevezzük, még egy érdekességet felfedezhetünk. Van egy tényünk ugyanis. Az órás grafikon (jobbra) dupla csúcsa besült másnap (azaz kedden), amikor is a piac megugrott és kiszedte a legmagasabb pontot az órás tető csúcs bal oldalán. Az a keddi emelkedés kiszorította a korai shortosokat, akik minden bizonnyal az előző csúcs 2.096-os szintje közelébe helyezték el stop loss megbízásaikat. Dupla csúcs bukó nekik.
Ez a besült dupla csúcs alakzat azt jelenti, hogy a piac meglepetésre készül és kirázza az elmúlt napok eladóit és új csúcsra tör?
Jóllehet a fraktál logikája pontosan azt suggalja, hogy a piac hamarosan a keddi maximum 2.104-es szintje fölé emelkedik, tartózkodnék a kirázós mozgások megjövendölésétől. Más a fókuszom. És nem jövök úgy izgalomba, mint Jim Cramer, amikor egy az átlagosnál nagyobb gyertyát lát, annak irányától és a jelentőségétől függetlenül. Egy kereskedő nem próféciákat gyárt, inkább azonosít egy helyzetet, majd forgatókönyvet követ, amit az adott kontextus alapján előre optimalizált.
Meg akkor már még tovább kellene gondolnunk ezt a fraktálos történetet. Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon. Nézzünk rá a hetire, ahol ennek az egész dupla tetős szerkezetnek egy nagyságrenddel nagyobb megjelenését látjuk! Ez a mai utolsó grafikonunk az S&P500 heti, amelyen a napos dupla csúcsos ábra ott foglaltatik benne a jobb oldalon pirossal jelölt leütésben.
De mondom, nem is annyira a fraktál a lényeg. Egy kereskedőnek bármelyik dupla csúcs csak egy tájékozódási pont az árfolyamgörbén. A normál ügymenet része, semmi izgalmas. Dupla csúcs valószínűleg = oldalazó korrekció.
A második részben jövök azzal a lépésről-lépésre forgatókönyvvel, ahogyan én döntök a hasonló szituációkról. Addig is a momentum legyen veletek...
--- Tovább a II. részre >>>
Bejegyzések
