Felesleges húznom az olvasókat, úgyis tudjuk, mit fogok mondani. Persze, hogy a trend határozza meg, hogy mire viszi végül a hír, ezért egyszerűbb az életünk, ha félretesszük, sőt elkerüljük a híreket. A hírekből nem alakulnak ki trendek; a legtöbb meghatározó hírt nem a nagy fordulópontok közelében találjuk, hanem jó esetben is csak mint a szokásosnál nagyobb gyertyakanócokat valahol belemosódva a trend áramlatába. A trendek mindaddig ellenállnak a híreknek, amíg el nem végezték a küldetésüket.
A hírek talán csak egy esetben tudnak közel kerülni a nagy csúcsokhoz, vagy aljakhoz. Akkor, ha az esemény, amely épp a trend irányába hat (például bull trendben jó hír), olyan célra ugrást okoz, ami végül kimeríti a trendet. A kimerülés (más néven klimax) azért következik be, mert a hírre áll be minden szóba jöhető résztvevő teljes erővel a trend irányába kereskedők oldalára, és ezzel a tendencia elveszíti az utánpótlását. Minden trend addig halad, amíg van aki csatlakozzon hozzá. Ha már nincs új érkező, akkor nincs tovább hajtóerő, üres a tank.
Többször látunk a hír logikája ellen nagyot mozduló piacot, mert a hír egy érzelem-vezérelt állapotot hoz létre a tőzsdén, ami nem fenntartható. Amikor egy hír napvilágra kerül, akkor a hír irányba technikai, vagy fundamentális alapon, de valójában inkább érzelmileg elfogult szereplőket azonnali cselekvésre mozdítja, míg a hír ellenében pozicionált gyenge kezek megfutamodását eredményezi szimultán, szinte percek leforgása alatt. A cselekvők motivációja érzelmi indíttatású, mert félelmet, vagy izgalmat generál bennük az esemény, miközben nincsenek matematikai előnyben.
Ez a másik tényező pedig a szinkronban, azaz egyszerre cselekvés, hiszen a hír bejelentése mindenkit egy időpontban érint, ezzel mintegy összesűrűsíti a reakciókat. Azaz akinek érzelmi motivációja van, az azonnal lép, miközben az árfolyam igazi trendjéhez igazodó csoport beleértve magamat is, nem tud mit kezdeni a helyzettel és épp ellenkező módon cselekszik, azaz épp, hogy nem cselekszik. Vagyis a cselekvő csoport nem reprezentálja a piac egészét, a nagyobb kép kontextusát, hanem tulajdonképpen egy rövid ideig tartó vákuumban érzelmileg túlfűtve rángatózik. Ezt a "nincs mit tenni hír alatt" dolgot nemsokára folytatjuk a képek alatt, összekötve a volatilitás jelenségével.
Nézzük az EURUSD devizapárban a Trump győzelmet november 9-én. Sokkoló meglepetés, ami hirtelen dollár-inflációs félelmeket okozott és vele egy 300 pipes megugrást az árban. Igen ám, de a devizapár a 2015. márciusi mélypont óta egy oldalazásban, még konkrétabban egy háromszögben konszolidálta a megelőző eső trendet. A hír egy csapásra kiszippantotta az előzőleg kiegyenlített, ezért oldalazó piacból az eladókat, de az emelkedés nem jutott át a kritikus 2016. májusi C ponton. Így lett belőle a harmadik fals felfelé kitörési kísérlet a háromszög záró E hulláma. A napos RSI előzőleg a D pontnál fenntartható bear trendet jelzett. Jött is az eső szakasz, a hír pedig bármennyire is sokkoló volt, logikusnak tűnő hatásának gyorsan nyoma veszett.
Akkor mindig a hírrel ellen kell menni? Nem. A leghatározottabban nem erről beszélek. Legyen az áron a szemünk! Csak, és kizárólag! Mint itt (a következő képen) december első hétfő reggelén. Vasárnap volt ugyanis az ominózus olasz népszavazás, amiből az következett, hogy jaj, tovább destabilizálódik az euró-zóna. Mellesleg Renzi miniszterelnök lemondott. Piac kinyit, 85 pipes rés, majd nem sokkal később a pénteki záróhoz képest 165 pippel lejjebb a piac. Az egész meddig tartott? 3 órán át?
De Cimballi, hiszen a trend irányába jött a hír! Ez így igaz, azonban a trend épp lassuló fázisba lépett, ahogy azt az RSI divergenciája jelezte. Lassulásban nem adunk bele egy résbe, nem adunk alacsony áron, mert nem éri meg. Magasról érdemes shortolni és amikor az árfolyam letörik, akkor nemsokára zárni az eladási pozíciót. Ezért nem számít a hír. Elliott flat korrekciója nem volt kész, hiányzott még a C, hogy meglegyen a teljes A-B-C szerkezet. Aki adta a hírt az egy B hullám mélypont körül piszkált bele:
Mi az, hogy a magamfajta "nem tud mit kezdeni a helyzettel"? Mert a profi játékos tudja, hogy nincs előnyben, konzisztens eredményre nem lesz képes, mert a zavarosban nem lehet bemérni a célt és a kockázatot. Ez a kettő pedig mindenképp kell a setup meghatározásához.
Egy kereskedőnek a volatilitás - vagy még inkább, az egyes szakaszelemek nagyságrendje - adja a léptéket, hogy milyen távolságra lehet jó eséllyel lőni és ami még fontosabb, milyen árat érdemes fizetni érte kockázat formájában. A hírre a volatilitás hirtelen kiugróan magas lesz, többszöröse a megelőző időszak normális szintjének. Ha a kereskedő megpróbálná - mondjuk - a kamatemelés előtti órák piaci rajzolatát alapul venni, akkor nagyságrendekkel mellélőné a kalkulációját. Például kisebb kockázatot mérne fel, mint ami a hír után ideálisnak tekinthető. A kereskedés matematikájában a túl kis kockázat (stop távolság) alkalmazása alacsony találati aránnyal párosul, vagyis sűrű kis veszteséggel.
Akkor becsülje meg a kereskedő, hogy mennyi lesz az új lépték a hír után? Nem tudja, mert nagyon nagy a hírek utáni kilengések statisztikai szórása és kevés a minta nagysága. Másrészt tényekre építjük a tervünket, nem feltételezésekre. Az lenne csak az igazi kártyavár, ha a véletlenszerű eloszlásban, de valószínűségek mentén teljesítő környezetben mi elkezdenénk feltételezgetni, megálmodni sarokszámokat. Végképp kiengednénk vele a kontrollt a kezünkből...
Vagy várja ki a hírt és a közvetlen utána következő gyertyák alapján vegye fel a kockázatot? Az sem fog működni, mert a hír után hamarosan csökkenni kezd a volatilitás, és igazából az kezd érvényesülni, visszatérni, ami a hír előtt a nagyobb idősík ciklus alapján indokolt. Vagyis ezzel meg túl magas kockázatot vállalna, miközben a céljait a piac a csendesedő kilengések miatt nem érné el. A találati arány valamit javulna, de pocsék hozam:kockázat aránnyal járna, illetve olyan trade helyzetekkel, amelyekkel csak az idő menne nyerés, vagy vesztés nélkül.
Azaz minek állnánk le egy olyan helyzetet kereskedni, ahol nem tudjuk belőni a kereskedő hozam-kockázat-találati arány háromszögét, és meghatározni az előnyt. Az adatok egy része egyszerűen átmenetileg nem fellelhető. Mit tettem az amerikai elnökválasztás előestéjén pontosan 21:28-kor itt valós időben a blogban? Félreálltam: ---"még kicsit fel, azután jön a mindkét oldalt szétziláló rángatózás, amíg nem rendeződik a az elnökség dolga...
Minden setup leáll."
A kereskedés, a grafikonról leolvasható tényadatok alapján a "Mi éri meg most?" kérdés megválaszolása. Ha nincs jó minőségű adat, akkor nincs válasz.
Azt igyekszem megvilágítani, hogy a hír hatása egy
- extrém,
- érzelmen alapuló,
- nehezen, vagy egyáltalán nem paraméterezhető,
- rövid távú
- nem fenntartható
- torzulás a trend hátán.
A hír átmeneti, heves kiszámíthatatlanságával ellentétben a jófajta trend mozgatórugója a piaci résztvevők együttes attitűdjének fokozatos, több fázisom keresztül történő megváltozása. A trend tehát nem történik csak úgy hirtelen, ezért van időnk megfigyelni, megérteni, felmérni és tervezni. Kapkodásra pedig semmi ok. A hírre elmozdulás egy magas emocionális töltettel rendelkező rövidke epizód, a trend egy fenntartható folyamat egy egész nagy történet, ami a piaci résztvevők árhoz való alapvető viszonyulásában bekövetkező változásokat jeleníti meg. Nézetemhez hasonlóan Elliott is valami nagyon hasonló mozgatórugót látott a grafikonon kirajzolódó alakzatok mögött.
Szóval csak szépen lassan, módszeresen idén.
A momentum legyen velünk 2017-ben is! Vagy Zsivány Egyes módra:
A momentum velem van és egy vagyok a momentummal.
Bejegyzések
