Visszatérés Átlagisztánba - kockázatviszonyulásról Mérő László után

Régi követője vagyok Mérő László munkásságának, mert mély és játékos elhivatottsággal tárja fel a matematika és az emberi érzelmek, valamint viselkedés kétségtelen kapcsolatát. Nekünk is épp ezt a tapintható összekötést kell megvalósítanunk, amikor kereskedünk; erről szól a tudományunk, amikor kereskedési elveket fogalmazunk meg. Kiszakítjuk magunkat a konvencionális gondolkodásból és mintegy külső szemlélőként figyeljük a piacot, az arénát, sőt az egész társadalmat. És ezzel rendben is leszünk, ha tanulunk valamit a közösségről, elkerülünk talán egy fél tucat alapvető hibát, amit pedig a nyáj simán elkövet.

A professzorral a koronavírus pandémia tanulságai apropóján készült egy beszélgetés a hétköznapi és a krízis helyzetekben működés néhány sajátosságáról. Címe:
A járvány olyan, mint egy bombariadó (Index interjú, 2021. június 6.)

„…bizonyíthatóan más matek írja le a hétköznapi és az extrém dolgokat. Abban a matekban, amely az extrém dolgokat írja le, még szórás se létezik” (Mérő, Index).

Írásomban nyilván a tőzsdei árfolyamok világa felé szeretném terelni a Mérő-interjú meglátásait, ezért íme egy kis magyarázó átvezetés. Matematikusok már korán, az 1800-as évek végén felfigyeltek rá, hogy az árfolyamok változása nem követi a haranggörbe elveit. Különösen az eloszlásgörbe szélein (a harang lábánál) létrejövő, ritkának egyáltalán nem nevezhető extrém értékek zavarnak be a képbe. A szélsőségesnek, valószínűtlennek, matematikai alapon ritkának ígérkező, kezelhetetlen elmozdulások egyáltalán nem ritkák. Ahogy Mandelbrot tanulmányában írja: „1916 és 2003 között a Dow Jones ipari index elmozdulásai semmiképp sem követik a haranggörbét [...] A normál eloszlás elmélet szerint a 7%-os, vagy nagyobb elmozdulásokra minden 300000 évben egyszer kerülne sor, ezzel szemben csak a múlt évszázadban 48 ilyen nap volt.”
Erre mondom én, hogy ha árfolyamokkal foglalkozunk, akkor tekintsük a tőzsdei „Extrémisztánt” a’la Mérő természetesnek. Mindig, minden lehetséges. Aki ebben a szakmában dolgozik, az elfelejtheti azokat a modelleket, amelyek szögletes határok közé szorítják a piac viselkedését, netán előrejelzéssel próbálnak szolgálni.

A „rendetlen” viselkedés miatt nehéz modellezni a piacok mozgását – márpedig a tőzsde profizmusra törő publikuma megszállottan igyekszik megtenni ezt. Így történhet, hogy modellek, vagy guruk jönnek és azután mennek, amikor csalódottan veszik tudomásul, hogy a piac újból és újból fittyet hány a formulákra. Az árfolyam nem minden nap, de azért elégszer áll elő valami "váratlan" húzással, ami előtt érthetetlenül áll a szakma. Meglepődünk, amikor egy “fekete-hattyú” eset áthág minden szabályt, mint ahogyan például 2020-ban a negatív olaj-ár tette meg azt. Erre nem volt modell, vagy legalábbis olyan, amit Átlagisztánban alkothattak volna.

A tőzsdei szereplők Mérő által „Átlagisztánnak” nevezett világában kis túlzással körzővel, vonalzóval megszerkeszthető trendeket keresnek, ezért a Gauss-görbe tulajdonságai köré tervezett kockázatkezelési modelleket építenek. Majd jön a döbbent jajveszékelés, amikor a piac átrohan a védelmükön.

A piac állapotához nem adaptáló, statikus, klasszikus matek stratégia eleinte kiválóan működik. Azután pedig, egyszer csak nem. A tőzsde tipikusan a minden csoda három napig tart világa. Először rózsás a hangulat, szól a zene, de amikor jön az a fránya ritka bull, vagy bear esemény, akkor mindent visz. Pedig menetrend szerint jön.

Történik valami, amitől az emberek viselkedése társadalmi szinten megváltozik. Ez érinthet egy adott ágazatot, tevékenységet, vagy globálisan mindent. Elliott felfedezésének egyik fő érdeme, hogy egy robosztus, folyton növekvő modellt állított elénk, amelyben az előrehaladás és a visszaesés mértéke is egyre nagyobb kilengést mutat. Azaz egyetlen dolog biztos a tőzsdén, hogy – most figyeljünk(!) – minden rekord megdől, legyen szó emelkedésről vagy esésről. Nincsenek határok. Ha valami váratlan veszély üti fel a fejét, az még fentebbről még nagyobb mélységbe taszít – de ez a normális, kacskaringós útja a végül örök fejlődésnek. A válság nemcsak rombolást hoz azért, hanem kollektíven „olyan tudásra teszünk szert, amely később még nagyon hasznos lehet” (Mérő, Index) – erre majd a bejegyzés végén vissza is térünk.

„Átlagisztánban a dolgok kiszámíthatók és a kockázatok kézben tarthatók. Mindig mindent megteszünk azért, hogy Átlagisztánban élhessünk.” (Mérő, Index)
25 éve figyelem az árfolyamok mellett, ahogy az emberek egy külön cirkuszt üzemeltetnek, amelynek feladata az események racionalizálása, vele pedig Átlagisztán képzetének fenntartása. A cirkusz neve hír-média, új megjelenési formája a közösségi média. Azért van rá szükség, mert azt nem tudjuk feldolgozni, ha valami nem fér a keretek közé. Ahelyett, hogy beismernénk, semmit sem tudhatunk, a piaci résztvevők többsége meglát egy elmozdulást és racionalizálja, azaz hozzákölt valami logikus indokot. Ezt a logikus magyarázkodást kínálja tálcán a média.

Pedig mit kellene? Árfolyamgrafikonról megtalálni azon tájékozódási pontokat, amelyek elárulják, épp hol járunk a ciklusban és az ahhoz igazodó stratégiát elővenni, a kockázatvállalást pedig a pillanatnyi volatilitáshoz (rövid távú ingadozáshoz) igazítani. Ebből is csak egy hullámra előre következtetni, nem pedig egy egész trendre, vagy vadul egy tőzsdei termék egész életciklusára.

A különbség érzékeltetése véget helyeztem el itt ezt az ábrát.
Május 12-én este a Bitcoin (BTCUSD) árfolyamán egy tipikusan olyan kép nézett vissza rám, amit begyorsulások előtt látni. Ebben az esetben a forma bear irányú változata állt elő. A napos és hetes idősíkok vonatkozásában ilyen addigra már egy éve nem volt a láthatáron, azaz mindig az újra fel, tovább és tovább volt a valószínűbb kimenetel – abban volt az előny. A váltást látva nem is bírtam ki, hogy a belső használatú Slack kommunikációs csatornánkban magyar idő szerint este 8:21-kor kirakjam egy kollégának a fenti üzenetet. (Megj.: ott Laszlo néven futok és csendes-óceáni időzónában dolgozom)

A többi már történelem. 4 órával később Tweet-elt egyet Elon Musk és az árfolyam összeomlott… …Mármint mindenki úgy gondolja, hogy a megszólalása miatt. Nem ismerem személyesen Elon Musk-ot, nem beszéltem össze vele, szóval nem mi rendeztük az 55.000-ről 30.000-re esést 😉 Vegyük észre a lefelé begyorsulás előtti alakzat már jóval Tweet előtt ott volt, lazán le lehetett olvasni Elliott elvei alapján. Rávilágított egy esélyre, nem kellett más információ, mint az árfolyamgrafikon birtokában lenni és szálakat sem kellett mozgatni Elon Musk közvetítésével. És ne is tekintsük az ő érdemének, egyszerűen a média kapcsolta össze az esést Musk nevével. Az Elliott hullámaiban utazók egy C hullám kis 1-2 helyzetét azonosíthatták akár már május 11-én, de legkésőbb 12-én. Ez lett belőle:

A függőleges jelölő 19-én a célárra érkezés szintjét mutatja. Az arányosító mérések határozott egybeesést mutattak 31700 körül.

Matematikai összefüggést persze lehetne keresni az Elon Musk kijelentések és a Bitcoin árfolyamának alakulása között, de nem áll rendelkezésre hozzá a megfelelő nagyságú minta. Így nézne ki a recept: végy 20000-25000 Musk-nyilatkozatot a Bitcoinra vonatkozóan negatív tartalommal bíró megszólalásokból, majd az időpontokban keresd meg a statisztikailag szignifikáns összefüggéseket az árfolyam elmozdulásában, hogy megválaszold a kérdést, mit éri meg tenni, feltéve, hogy előre tudod, hogy megszólal. Áh, nem bonyolult! Ha évente 3 ilyen Tweet-et ír, akkor akár már röpke 8000 év is elég lehet az adatgyűjtéshez. Sok sikert!

Most, amikor visszakanyarodom az index cikkéhez, akkor az már tiszta, hogy a tőzsde folyamatos mozgása az állandó bizonytalanság, valamint a nehezen kiszámítható kockázatok világa. Amikor a társadalom nagy része elhiszi a válsághelyzetet, – itt Mérő kifejezetten a járvány létezésének elfogadásására utal - akkor elkezd alkalmazkodni. Az alkalmazkodás kapcsán említi, hogy „ebben az [extrém] világban sok kis kockázatot kell elvállalni, és egy-két nagyon nagyot.”

Krízis helyzetben ráérzünk, hogy amit eddig csináltunk, az nem működhet tovább, ezért sarokba szorítva végül kilépünk a komfortzónánkból. Ez pedig kockázatvállalást jelent teljesen független attól, hogy az élet mely területéről legyen szó. Vagy kereskedőknél a kockázat-menedzselés teljes elhagyását 🤦‍♂️! Egy pszichológiai all-in, mert talán a ránk nehezedő nyomás miatt nem is igazán érzékeljük a kockázatot.

Azaz a Covid-krízisben lévő társadalom kockázatvágyóvá válhat. Ez magyarázza, hogy mit történt az elmúlt bő egy évben a tőzsdén, amit a Nasdaq heti grafikonján tudok szemléltetni. 2020. februárjában egy stabil tapasztalattal rendelkező, „Átlagisztánban” szocializálódott tőzsdei környezetre jött a sokk, hogy leállunk és hazavágjuk vele a reálgazdaságot. Pánik.

Nasdaq-pánik, majd új momentum a kockázatvágyókkal (heti bontás)

Amint a társadalom jelentős része túl van az első sokkon, kockázatkeresővé válik elkezd brókereknél, pénzügyi szolgáltatóknál számlákat nyitni. Mire az év derekára érünk az elektronikus rendszerek túlterhelődnek, állandósulnak a technikai nehézségek, nem lehet ügyfélszolgálatot elérni, akkora az aktivitás. Egy új generáció érkezett, akik kezdők: azért vannak itt, mert kezdeniük kell valamit. Csak long pozíciót tudnak indítani, shortolni a többségüknek nincs lehetősége, vagy nem is érti, az hogyan működik. Minél kockázatosabb egy eszköz, annál jobban hajtanak rá. Nem az EURUSD-ben szeretnének 80-100 pipet keresni, hanem kripto-valutákra mennek rá, ahol gyakori a napon belüli 4-5% elmozdulás. A krízis az a helyzet, ahol tényleg vagyonok cserélnek gazdát nap mint nap, s ettől ragyog a tekintetük. Felkapnak mindent, ami kockázatos. Részvényből például Tesla-t, aminek következő 100 év profit-potenciálja beárazódott már, szóval a hagyományos modellek alapján értékelhetetlen az ára. Vagy ki ne ismerné a GameStop sztorit. Minden mindegy, csak nagyon mozogjon.

Igazuk van? Igen, abban az értelemben, hogy a felfelé tartó hullámokat vagy trendeket nem egy elemzési, értékelési módszer, vagy előrejelzés, vagy hír, vagy valamilyen hedge fund manipulációja hozza létre, hanem a folyamatos beáramlás egy ideába. Az ideák (ötletek) reprodukálásáról, terjedéséről épp Mérő László is megfogalmazott hasonló elveket Az élő pénz (2004) című kötetében.
Ha ma több a vevő szándék, mint tegnap és az idea még mindig terjed, akkor tessék félretenni a közgazdaságtant, vagy egyáltalán a racionális érvelést, emelkedni fogunk. Ráadásul ez az új szándék tényleg tisztán mind vételi volt a kezdő belépők miatt.
Meddig is működik ez? Elliott rendszerében addig, amíg van utánpótlása az áramlásnak, vagyis amíg van, aki eladásból vételre állhat át. Mivel a Covid-rohanás egy új réteg piaci szereplő által okozott extrém agyeldobás, ezért itt addig tart, amíg a fejlett országok vissza nem térnek a normál kerékvágásba. Ahogy a nyitások, lazítások haladnak augusztusra „Átlagisztán” visszatérhet, akkor elapad az új kockázatvágyók tömege, sőt a társadalom újra kockázatfélőbbé válhat. Visszatérhet oda, amit legtöbbször csinál: őrizni a status quo-t.

Ha az eddigi hol kettő, hol három hullámnak tartott koronavírus-járvány véletlen csak az első hullám volt és - ami simán benne van - nincs vége a pandémiának, akkor az nagy meglepetés lenne, de már korántsem akkora mint 2020-21-ben az első menet. Mindez azért, mert már nem igazi sokkoló krízis helyzettel lenne dolgunk, hiszen egy csomó mindent megtanultunk az alkalmazkodásról, azaz kevesebb fennakadást, zavart okozna egy második hullám újabb megszorítása. A tudás, a tapasztalat már megvan a járványról, ezért a pánik (és árfolyam-gödör) sem lenne akkora, mint fent a Nasdaq ábrán. Igaz a felfelé kör sem tudna annyi embert megmozgatni, hiszen kevesebben vágynának kockázatra. Vagyis kovidostul is közel úgy nézne ki a helyzet, mint Átlagisztánban.

Másképp fogalmazva a mókának épp az vethet véget, amikor az élet visszaáll a normális kerékvágásba és vele elapad az újonnan kockázatra éhes versenyzők mezőnye. De ez az egész csak okoskodás, mi itt köszönjük jól elvagyunk a grafikonokkal krízis nélkül és legtöbbször kicsit jobban krízisben.

Happy Trading…