A kereskedő szemlélete
"A valószínűség mint piaci realitás megértése alapján felépített várakozásaink adják a sikeres tőzsdei karrier alapját" - említem az Építőelemek című Elliott alapozó könyvem első oldalain valahol. Hogy el ne csússzon a figyelmünk a talán jelentéktelennek tűnő mondat felett, meg is ismételtem a füzet oldalsávos kiemelésében. Mert egy tőzsdés élete teljes egészében a valószínűség körül forog. Triviális a megállapítás? Mai cikkemben szeretném a valószínűség néhány olyan aspektusát körüljárni, ami első pillanatban talán nem is merül fel bennünk.
Lehetséges? Az ide kevés!
A köznyelvi szótár szerint a valószínű szó egyaránt jelentheti, hogy
igaznak látszó, lehetséges, várható. Amikor kereskedési időn kívül a grafikonokon elénk táruló "lehetőségeket" fürkésszük, vagyis összefüggések, szcenáriók után kutatunk és elemzőként tekintünk egy árfolyamgörbére, akkor ez a definíció még hozzávetőleg lefedi a ténykedésünk lényegét. Azonban az aktív kereskedőnek többre van szüksége. A megbízást elhelyező, kockázatot vállaló kereskedőnek a 'valószínű' matematika definíciója kell:
egy eredmény, vagy kimenetel bekövetkezése, vagy a cél eltalálása %-ban kifejezve. Érezni a különbséget? Szétválik a
"Mi lehetséges?" és a
"Mi a kellő gyakorisággal, vagy leggyakrabban előforduló esemény?" kérdéskör. Az első az elemző szemléletét tükrözi, a második a tréder nézőpontját. Lehetőség, ötlet, teória, anticipáció az egyik fázisban. Rangsor, találati arány, a bekövetkezés gyakorisága és - mindjárt látni fogjuk - tények gyűjtögetése a másik oldalon.
Egy intraday háromszögnek tűnő szituációban beindul az elemző:
 |
Az Elliott-os elemző megfigyelései egy épülő SPY háromszögről és annak kontextusáról.
Még szó sincs belépésről, még csak ötlet szintjén formálódik a lehetőség.
Várakozások, feltételek és talán 30% esély, hogy ez így be is következik. |
A [B]-[D] határolóvonal letörése, amely ráadásul a [D] hullám alját is kiveszi. Példánkban ez a közepesen agresszív pillanat, amikor a háromszög meglátás alapján az első short tervet érdemes formálni:
 |
A piac kezdi igazolni a meglátást, belép a kereskedői szempont, amely kivárta az első bizonyítékokat.
Azt a konkrét pontot időben és árban, ahonnan a délnek tartó trend folytatása már elég gyakori lesz. |
Egy konzervatív szemléletű kereskedő kivárja, amíg a háromszög befejeződése a [B] kritikus pont átlépésével biztos:
 |
21:40-re a konzervatív tréder is mindent együtt lát, más kérdés, hogy ilyen közel a záráshoz
rámegy-e a 137.98-as teljes célra, vagy csak 138.37 környékére skalpolja az igen valószínű folytatást. |
Így történik, hogy amit lehetségesnek találunk, ami teóriát felállítunk az ráközelít, majd megüti a valószínű "mércét". Fogadj arra, ami valószínű, ne arra, ami lehetséges! Ez a világ egyetlen olyan kaszinója, ahol ezt megtehetjük. Aki a puszta lehetőséget kereskedi, az nagyon könnyen esik hibába, mert előre igyekszik "eldönteni", mi fog történni. Kizárólag előrejelzésből dolgozik és könnyen megeshet vele, hogy azt látja majd a grafikonon, amit látni akar. Észre sem veszi, amint az események előrehaladtával eltávolodik a valószínűbb kimeneteltől. Tulajdonképpen elmulasztja előnyére használni a rendelkezésére álló a tényinformációkat. Ha nincs árfolyammozgás, ami növeli a valószínűséget, akkor az elképzelt szcenárió bármilyen szép és arányos is, csak lehetőség marad.
3-perces SPY példánknak ezzel nincs vége. A folytatására a sorozat végén még visszatérünk.
Reálisan 35-65% között
Mi a valószínűsége egy technikai módszerekkel definiált pozíciónk sikeres zárásának? A belépéssel egy trend folytatódására, vagy megszűnésére fogadunk, ezért a kérdést akár így is feltehetjük: Mi a valószínűsége egy trend folytatásának, vagy megszakadásának? Nyilván helyzete válogatja. Igen kevés számú teljesen azonos "helyzetet" tudnánk definiálni, amire tökéletesen pontos mérést végezhetnénk. Éppen ezért ne kezdjünk mindennek fiókot kialakítani. Nem lenne vele könnyebb a számtanpélda és egyébként is tömegjelenségek (értsd. nagy számban előforduló események) vizsgálatával foglalkozunk. Egyszerűsítsünk és tekintsünk a kérdésre "nagyjából" ezért.
Közel járunk a valósághoz, ha úgy becsüljük, hogy az idő 95 százalékában egy trend folytatása, vagy a megszakadása (=törés) 35 és 65% között valószínű. Legtöbbször ennyi az esélyünk arra is, hogy a piac a belépés pillanatában (az induló stop megbízásban) vállalt egységnyi kockázattal megegyező mértéket mozdul el a nekünk kedvező irányba (mielőtt a stop loss megbízás szintjét elérné). Például ha daytrader szemmel az USA kereskedési nap 130 db 3-perces gyertyájára tekintünk, akkor a kereskedési idő 124 gyertyája alatt egy bármilyen szempont alapján definiált legalább 1-es hozam:kockázatú pozíció sikere a 35-65% tartományban van.
Mit tud a maradék 6 gyertya? Általában olyan pillanatokról szól, amikor medvék és bikák között szinte teljes a konszenzus a rövid táv irányát illetően. Viszont itt sincsenek csodák. Legjobb, ha eszünkbe sem jutnak a 90%-os, vagy hasonló valószínűségek. Szinte biztos, hogy a 6 gyertyából egyik sem haladja meg jelentősen a 70%-ot, vagy marad el a 30%-tól. Miért? Mert minden piaci szereplő nyerni megy a tőzsdére, ezért igyekszik a maga legjobb érdeke szerint cselekedni. Ha lenne pl. 90%-os esély az olyan bizonyosságot jelentene, aminek nem állna oda a másik oldalára senki. Még nagyon tévedésből sem, tudatlanságból talán egyszer-egyszer. Ellenben egyre több algoritmust állítanának rá, ezért a 90%-os oldalon állók száma óriásira duzzadna, végül az "ajtó" már milliszekundumokra sem állna nyitva.
Ha már itt tartunk, ezért szélmalomharc a Szent Grál keresése.
Ebben a szemléletben már érthető, miért ritkák és tartanak rendkívül rövid ideig még a 70-75%-os szituációk is. Nem tervezünk ezért rájuk, elfogadjuk, hogy bármit találjunk is ki stratégiának, az reálisan 35-65% közötti találati gyakoriságot nyújthat a számunkra. Ne küzdjünk ez ellen! Cserébe kapunk valami mást. A napi mindössze 6 alkalommal pár másodpercre (netán a másodperc töredékére) elénk kerülő egyoldalú oddszok helyett, legalább kéttucatnyi, éppen eléggé valószínű elvi belépési lehetőségünk van egy 3-perces idősíkon. Sőt, legtöbbször még egy 10-perces bontás is ad naponta 5-8 kecsegtető helyzetet. Természetesen valós időben nem mindet vesszük észre. Ráadásul nem szeretnénk csak 1-es hozam:kockázat skalpokra hajtani, hanem jó lenne 1 egységnél többet látni a hozam oldalon. Tehát amit időben észlelünk, abból is tovább szelektálunk. A cikk második részében vissza is térünk rá hogyan.
35-65% között fogunk kereskedőként dolgozni. A piac legfontosabb jellegzetessége, hogy ezzel tartja bizonytalanságban a piaci résztvevőket, akik pedig 90-100%-os rátákat szeretnének és abszolút kategóriákban gondolkodnak. Nem lenne természetes, ha ilyen valószínűségekkel számolhatnánk. Vegyük észre azt is, hogy a valószínűség egy olyan tényező, amit ellentétben a kockázattal, nem mi határozunk meg, de módunkban áll olyan pillanatot választani, amikor az oddszok számunkra kedvezőek.
Ezúton ajánlom a technikai eszköztár alkalmazására fogékony olvasóimnak a Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel! című tőzsdei tanfolyam következő online kiadását. Nemcsak kontextusról, momentumról és szignálról szól a hét hosszú estére ütemezett tréning, hanem a kereskedői hivatásra vonatkozó reális elvárásokról is.
Legyen szó személyes kockázatvállalásról, találati gyakoriságról, hozam:kockázat arányokról, kereskedési gyakoriságról, csődkockázatról, a tréningprogram végére a hallgatók két lábbal állnak a földön. Ha tőzsdéről van szó, fontos hogy megőrizzük a higgadt önálló ítélőképességünket és ne essünk abba a hiába, hogy reményteljes képzelgés, vagy félelem által vezérelt impulzív cselekvéssel hidaljuk át a piac természetéből eredő bizonytalanságot. Vagy ha néha bele is csúszunk, legalább akkor se a kompetenciahiány miatt és egyébként könnyen kivédhető hibák formájában következzen ez be. |
Újra és újra
Aki valószínűségben gondolkodik, az nem egyetlen trade-ben gondolkodik. Vagyis tudja jól, hogy neki nem pont a következő pozícióval kell profitot termelnie, hanem pl. 20 kereskedési szituációból, mondjuk 11 alkalommal, vagy 8 alkalommal és így együtt a 20 szituáció egyenlegével. Hogy épp most lesz-e a 11, vagy 8 nyereséges alkalom egyike, azt nem tudhatja és nincs is ráhatása.
A bevezetőben említettem, nálam minden a valószínűség, mint mottó körül forog. Tételezzük fel, hogy egyik nap valamiért mindössze fél órám van kereskedni. Nos, akkor meg sem próbálkozom beülni a gép elé. Igaz, cca. fél óránként van egy belépésem, tehát beleférne, hogy találok valamit, de akkor azzal az egy pozícióval kellene a napomat nyerővé tenni. Ez pedig nem reális vállalás. Kerülöm, hogy egy pozíciónak túl sok jelentőséget kelljen tulajdonítanom. Egyetlen kiragadott pozíció kimenetele óriási szórást mutat és nagy %-os esélye van, hogy vesztő lesz, ha úgy önmagában hagyjuk. Ezért ha nincs legalább 2,5 órám legalább 2-3 kötésre, akkor hagyom az egészet, mert olyan személyes napirend (értsd. motiváció) mentén kereskednék, ami nem felel meg a valószínűség által vezérelt tőzsdei realitásának.
Tovább a II. részre:
-- link --