A magyar gyökerekkel rendelkező Jason Farkastól, az EWI kamat-, és kötvénypiaci szakértőjétől jelent meg a héten egy videó "Debt Man's Curve", azaz az "Adós görbéje" címmel. A cím egy szójáték, ugyanis a 60-as években egy népszerű sláger címe mindössze két betű különbséggel ugyanez volt, csakhogy az akkori "Dead Man's Curve" jelentése tükörfordításban "Halott ember kanyarja". Ráadásul a két kifejezés angol kiejtése közel azonos, úgyhogy ha az adós ember változatot kimondjuk, akkor valószínűleg egy amerikai tüstént visszakérdez, hogy jól értette-e.
Az alábbiakban ajánlom figyelmetekbe a 10 perces anyagot, amelyet az EWI oldalán megjelent
Video: Bond Issuers Aiming Toward Debt Man's Curve
cikkből érhettek el. Tartalmilag foglalom össze Jason meglátásait, kiegészítve néhány más forrásból vett adattal.
A görbe azt szemlélteti, hogy az egyes kötvénykibocsátóknak milyen esélyeik vannak a kötelezettségük teljesítésére. Evidens, hogy minél több adóssága van egy kibocsátónak (országnak), annál nehezebb visszafizetnie azt. Ráadásul az esélyeit tovább rontja, ha magasabb kamatot kell fizetnie az adóssága után; a magasabb kamat exponenciálisan nehezíti az adósság visszafizetését. Ezt jelképezi a videón kommentált parabola.
Tegnap kérésemre Jason összefoglalta, hogyan tekintsünk általánosságban a "Debt Man's Curve"-re. A magyar hallgatóságnak szóló exkluzív magyarázatát idézem:
"Ez egy elvi megközelítés, ami az adósságra, mint egy síkos lejtőre tekint. Nyilvánvalóan a '80-as években, a nagy bond bull kezdetén is meg lehetett rajzolni egy ilyen görbét, csak éppen semmi haszna sem lett volna. Azonban most egész más a helyzet. Manapság, amikor az adósság jelentős részének csődjére számítunk a 'Debt Man's Curve' arról az ingatag, veszélyes helyzetről szól, amelyben számos hitelfelvevő találja majd magát."
Hogy kire, mekkora kamatot mérnek ki, az nem feltétlenül az eladósodottság mértékétől függ, hanem a piac értékítéletétől. Attól, hogy a kötvénytvásárlók milyen esélyt látnak arra, hogy a kibocsátó képes lesz visszafizetni az adósságát. Így a kamatszintet (akárcsak az összes többi piacot) valójában egy pszichológiai tényező vezérli - egy "veszélyérzet" függvénye és kevésbé egy objektív kalkuláció eredménye.
A görbe felső végén Venezuelának 14,71% kamatot kell megfizetnie, mert a piac megítélése szerint ott akár 80% is lehet egy államcsőd valószínűsége. Ugyanakkor a lista biztonságosnak tűnő alján Japántól 1,1%-ot kérnek, ha 10 éves futamidőre államkötvényt bocsát ki, mert a piac rendkívül biztos a japán adósság visszafizetésében. Pedig ők ott keleten a hosszú időn át kényelmes helyzetükben, az olcsó finanszírozás miatt a fejlett országok között messze-messze a legmagasabb GDP arányos adósságot halmozták fel. Japán ebben az összehasonlításban 190-200% között jár, míg mondjuk a sokszor biztos csődként emlegetett görögök 110-115%-nál tartanak, mégis 10,48% kamatot fizetnek. Csupán érdekességként teszem hozzá gyorsan: az USA a maga GDP-je 53 százalékával, labdába sem rúg, bár ezt az alacsony számot egyes szakértő elemzők egy ügyes "könyvelési" húzásnak tulajdonítják.
Ahonnan ide kanyarodtunk: Az alacsony kamatszint tehát egy pszichológiai tényező eredménye és nem jelent garanciát, arra hogy az adott ország már akár középtávon ne kerülhetne szembe egészen extrém fizetési / finanszírozási nehézségekkel. Japán esetében a parabola mentén történő felfelé elmozdulás rendkívül veszélyes. Pl. egy 2%-os szintre növekvő kamatszint a hatalmas mértékű eladósodás miatt az államkassza bevételi oldalának közel 25%-val egyező költségvetési többletkiadást jelentene.
Jason felhívja a figyelmet, hogy a görbe tetején négy dél-amerikai országot találunk, 10% feletti 10-éves kamatszinttel. Venezuelának, Brazíliának, Ecuadornak és Argentínának nyilvánvalóan nehezen sikerül a finanszírozáshoz szükséges forrásokhoz hozzájutnia, miközben a szuverén államadósságról érkező hírek és elemzések nagy része nem róluk, hanem Európáról, vagy Kelet-Európáról szól. Pedig érdemes lenne a fülünket Dél-Amerikára is hegyezni, mivel a parabola felső zónájában egy újabb kamatemelkedés már könnyen végzetes lehet.
Aki pedig Jason Farkas ábrája helyett, mellett a nem túl szofisztikált 1964-es dalra is kíváncsi, annak itt van egy feldolgozás:
2010. szeptember 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Valamit nem értek, segítsetek!
VálaszTörlésHa az említett országok államadóságát a GDP 100%-ra veszem (nem találtam korrekt számot a neten, de tudtommal Japán és Görögország kivételével nem igen van 100% felett), akkor 200 pont (2%) emelkedés a CDS-ben (kockázati felaárban)évi 2% GDP arányos adósságteher növekedést eredményez. Ha a GDP 25%-nak megfelelő törlesztés növekedés keletkezne az 2500 pont CDS növekedés jelentené (azaz a 10 éves hozamra közel 40%-os kamatot kellene fizetni. Van erre példa Mo-n is, de szerintem állam nem vesz fel ennyiért hitelt.
Ha a 10 éves papírokra számítanánk egy összegben (hitelezési és kamatszámítási szempontból ez hibás megközelítés és nem közgazdasági!), azaz 2*10, akkor az említett szám reális lenne, azonban nem egyszerre merülne fel a fizetési kötelezettség, hanem 10 év alatt vica versa nem okozna akkora traumát, bár kétségtelen komoly gazdaság visszatartó hatása lenne.
üdv.:
Feri
Kimaradt.
VálaszTörlésVenezueela esetében lenne 40%
Japán esetében 2% emelkedés (100%-os bázisszámítás miatt) 4% emelkedést jelentene évente
Hol tévedek?
Feri, köszönöm az észrevételt, jogos, egy szót elírtam, mert most látom, (adó)bevétel helyett GDP-t írtam. Javítom.
VálaszTörlésAz adat forrása egyébként a Kyle Bass interjú, nem Jason anyaga:
http://www.cnbc.com/id/15840232/?video=1568296901&play=1
Egyszer érdemes lenne lefordítanom ezt a nyolc percet, mert ritka tanulságos.
szvsz ez így nem ok , mert az állampapírokat javarészt fix hozam mellett adják el ( 2010re tervezett magyar kötvény aukcióknál az 1300 mrdből alig 60mrd a változó kamatú kötvény ) . a kamat szintjének emelkedése csak az új kibocsátások esetén jelent többletkiadást . ezt meg elég egyszerűen lehet orvosolni : költségvetési többlet kell és akkor nem kell új hiteleket felvenni ...... ( ide most jöhet egy smájli :)) )
VálaszTörlésa kamatszint emelkedése a "lakossági és vállalati" ( public debt ) hiteleknél jelentene szerintem azonnali költségnövekedést a hitelfelvevők szempontjából .
nagyon "szép és jó" ez az ewi-s elemzés csak amit mond az nem befektetési kategória . egy olyan dolgot vár ami lehet , hogy majd egyszer bekövetkezik . 10év vagy 20év múlva vagy soha. ez meg olyan időtáv amivel átlag befektető/spekuláns nem számol .
amúgy azt az 53%os debt to gdp arányt sem értem ( lehet , hogy a public debt-re gondol ? ) .ez hivatalosan is egy kicsivel több mint 90% .
tudnék még vitázni mind ezzel mind a múlt heti prechteres arany elemzéssel..csak most nincs rá időm . egy dolog : mind a kettő ( a kötvény és az arany is ) egy kereslet-kínálat alapon működő piac. az aranyban is csak azt "elemzik" , hogy különböző gazdasági helyzetekben ( recesszió vs konjunktúra / infláció vs defláció ) miképpen viselkedett az arany . azzal nem nagyon foglalkoznak , hogy miért és hogyan változott meg a kereslet/kínálati oldal ...
maui
Ühüm, nem kérdés, Maui, szinte lehetetlen megmondani, hogy a görbén milyen átrendeződés lesz és milyen időtávon. Ez egy szemléltetése a pillanatnyi helyzetnek és egy figyelmeztetés, hogy ha a kötvénypiaccal szemben változik a hangulat, akkor könnyen és többen olyan meredek és síkos lejtőn találhatják magukat, amiről nincs igazán visszaút.
VálaszTörlésJason annyit mond, időről-időre követni fogja a változásokat.
Lehet, talán nem kellett volna a két anyagot elegyítenem, úgy értem, EWI és Kyle Bass-t, mert a milyen gyorsan gyűrűzik be egy kamatváltozás és az USA adatok hitelessége kérdés abban szerepel. Viszont ettől függetlenül elgondolkodtató, hogy a gazdasági növekedéshez a hitelpiac pörgése kell, növekvő kamatokkal (statisztikailag), ami pl. Japán esetében halálos pirula lehet. Itt meg még az is bekövetkezhet, hogy úgy emelkednek a bizalmatlanság miatt a kamatok, hogy közben lassulás van, vagy nagyon csekély gazdasági növekedés, meg még kilátásba helyezett defláció. Róka fogta csuka...
Sziasztok!
VálaszTörlésValó igaz amit leírtatok, de a másodlagos piacon a spekulánsok kereskednek vele .o)
A kérdés az, hogy mennyi új kibocsátásra van szüksége az államnak a hiány fedezetére, illetve a lejáró papírok törlesztésére, ez nem mindegy. Mo-n az átlag futamidő 2,5 év. Valóban nem up-to-day a probléma, de könnyen azzá válhat! Ami komoly hosszútávú problémákat fog okozni a gazdasági növekedés potenciáljában, ergo, nem lesz gyors a mélypont (talán 2012-re várjuk?) után a felépülés.
Kicsit olyan az érzésem, mint a jelzálogpiaci válság kapcsán, a 20 éves jelzáloghitelekben lévő problémák, azonnal súlyos gondokat okoztak, ez a fajta "csorda" félelem hamar eljöhet. Elég csak arra gondolni, hogy a korábban likvid jelegű bef alapok rengeteg államkötvényt vásároltak, aminek a másodlagos piaci forgalomképessége jelentősen csökkeni fog (árban is), bár nyilván ez nem az nemzetállamoknak fog problémát okozni (hacsak nem gondolunk a nyugdíjalapokra.., de ez már messzire vezet)
Feri