Egy jó hosszú sorozatot láttunk olyan napos gyertyákból az S&P500 grafikonon, amelyek egyre-másra magasabb napi minimumokkal és maximumokkal rendelkeztek, de valahogy a napon belüli tiszta trendek elmaradtak. Napon belül vételi pozíció után kutakodva folyton az lehetett az érzésünk, hogy a piac épp most fog lefordulni mivel a kitörések nagy része azonnal megállt, amint új csúcsra ért az árfolyam. A felfelé momentumos folytatást nélkülöző környezetben a short kontrázás nem egyszerű, mert ugye mégis csak mindennek újabb csúcs a vége. A medvét, aki a short pozíció zárással hezitált, azt könnyen megtépázta az újra és újra visszatérő, magát egyre magasabbra vonszoló bull kör. A türelem és a magasabb rendű trend tisztelete ilyenkor, amikor egy 3-perces bontású grafikon 3-4 minőségi setupot bír produkálni naponta, aranyat ér. A nagyobb idősíkokról nem is beszélve, hiszen ott ugyanez az érték a 0 és 1 között mozog.
Megvolt az érzés úgy október 21. óta? Meg? Na, de hová tegyük ezt az egészet?
A válasz mindig "odaát" van, konkrétan egy nagyobb domináns idősíkon. A napos grafikon szereplői egyre inkább vonakodva vesznek, mert ilyen magasan - 2000-es indexérték felett - új longot nyitni túlságosan drága nekik. A "drága" szóhasználat arra utal, hogy bármilyen naposról leolvasható célár érdekében a jelenlegi árfolyamon túlságosan sok kockázatot kellene vállalni. Eladni? Azt meg minek? Ha ehhez hozzávesszük a heti nézet fehér bull testű gyertyáit az elmúlt négy hétben, akkor hamar belátjuk, ezt az S&P piacot a nehézfiúk nem állnak neki shortolni. Mondjuk, azért mellesleg egy dolog már nincs rendben teljesen. Az elmúlt hét túlságosan apró heti gyertyája némi árnyékot vet a boldog bull kilátásokra. Ennek ellenére még nincs ok az szving eladásra, legfeljebb arra érdemes készülni, hogy a piac egy fals letörés erejéig triggerelheti a múlt heti minimumot. Egyszerűen túl közel van ahhoz, hogy kihagyja a poént. Átmenetileg bevágódhat a heti minimum alá jó 20 pontot.
Az Építőelemek című magyar nyelvű Elliott jegyzetemben részletesen tárgyalom a hullámok karakterjegyeit, a "lágy vezérlőelveket", amelyeket Frost és Prechter munkássága alapján mindig is hangsúlyosnak tartottam. Most egy kicsit hasonló, amiről itt írok, de az Elliott-i rendszertől elvonatkoztatva. Kereskedési döntéseimben komoly szerep jut annak, hogy így unortodox módon végiggondolom, mi motiválja az egyes idősíkokat. Egyébként az említett kiadvány továbbra is megrendelhető itt - [link].
Egy csatornából kioldalazó törés a leginkább szembetűnő alakzat a napos bontású grafikonon. A piac egy feszes emelkedő csatornában haladt, amely nincs tele nagy momentumgyertyákkal, de ennek ellenére egy igen erőteljes és határozott mozgás. Az alakzat zártsága a magasabb árban egyetértést jeleníti meg: a bikák azonnal, még napon belül megvesznek minden kis pullback esést és ez ellen a medvék sem tiltakoznak különösebben. Nem érdemes a feszes csatorna ellen menni, mert olyan mintha egy harmadik hullámmal vitatkoznánk. Ilyenkor a csatorna vége fent a maximumon amúgy sem jelenti a magasabb rendű, uralkodó trend végét. A piac előbb-utóbb elhagyja a csatornát, ahogy tette ezt a hét közepén. Ilyenkor egyszer csak megnövekszik a volatilitás és a piac egy ostorcsapás szerű mozgással összezavarja és mintegy kirázza mindkét oldalt.
Az ilyen bull csatornák után az "ostoros" mozgás leginkább egy hirtelen, de gyorsan elhaló esésben jelentkezik, amely átcsap a korábbi csúcs fölé, igaz ott sem termelve zsíros profitot a bikáknak. A második fázis felfelé próbálkozása kísérlet visszatérni a korábbi csatorna nyomvonalába, ami általában a csatorna meghosszabbított trendvonalának érintéséig (sem) jut. Onnan már tényleges lefordulás jön, itt leginkább az októberi minimumokat vehetjük majd célba.
Elliott-i szemmel nézve a tanulság, hogy az ilyen tömör, vagy feszes csatornák tetejére ne tegyünk 5-ös, vagy C jelölést, mert az legtöbbször csak a 3-as hullám vége lehet, ami ugye azt jelenti, hogy még egy további le-fel szving elé nézünk mire az október 15-ről elindult emelkedés véget ér.
Nos, némi RSI elemzéssel finomítva ez volt a megfontolás az alábbi, rövid távra szóló S&P500 (SPX) értelmezésem mögött. Az "ostorcsapásnak" illene kitölteni a hónap még előttünk álló részét. Úgy gondolom a 2005 körüli indexérték elsőre kitarthat mint támasz:
2014. november 16., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)