Most

A bizonytalanságtűrő kereskedő

A piacok mozgása sok véletlenszerű mozzanatot tartalmaz. Miként lehet a bizonytalanság ellenére is profitot termelni és magas szinten teljesíteni? Az emberi agy roppant nehezen tűri a bizonytalanságot, amikor a siker nem garantálható, de a kudarc ott van a pakliban.

Ne gondoljuk, hogy kizárólag mi, kereskedők vagyunk szorított helyzetben. Az egész élet a bizonytalanságról szól – mindenkié. Felsorolhatnám majdnem az összes foglalkozást és bemutathatnám, mennyi bizonytalanság van mindannyiunk professzionális életében. Minden kétséget kizáróan nem tudja, mit talál a szívsebész, amikor felnyitja a beteget. Az új termékbevezetésre készülő cégbevezető bármennyit piac-kutasson is, nem lehet biztos, mi lesz a vásárlók és mi a versenytársak reakciója...

A professzionális sport területén sem jobb a helyzet. Egy profi maratonfutó felkészülése során valójában sohasem futja a maratoni 42.2 km-es távot a tervezett versenytempóban. Kivétel a verseny, de egy olyan pályán, ahol valószínűleg nem gyakorolhatott. 42 km helyett hosszabb-rövidebb iramfutásokat, vagy még hosszabb lassú futásokat teljesít, aminek a végén, miután kifárasztotta magát, azután tekeri fel a sebességet versenytempóra, de az átlagsebessége messze elmarad a tervezett célértéktől. Intervallum edzésen 400, 600, 800, 1000 métereket vagy 1 mérföldeket fut jelentősen versenytempó felett és az ismétlések között 60-180 másodperceket, vagy 200 m könnyűt pihen. Azaz vagy hosszan fut, de lassan, vagy rövidet, de gyorsan, viszont edzésen soha nem teljesítheti a tényleges maraton tervét. Ez a fajta "mindent-bele" gyakorlás akkora terhelést jelentene, ami biztos sérüléshez vezetne és teljesen kiégetné magát, ráadásul fiziológiailag is hatástalan. Professzionális szinten 12-20 maraton lehet egy futóban; azt jól ki kell választani, nem lehet csak elpazarolni. Ehhez jön hozzá, hogy milyen formában, milyen versenytársak, milyen stratégiával érkeznek és milyen lesz az időjárás. Összességében ennél nagyobb bizonytalanságot elképzelni is nehéz: nyomás alatt világklasszis szinten teljesíteni valami olyasmiben, amit konkrétan sohasem gyakorolt a futó. Mégis sokan konzisztens módon megteszik... Mi van az ő fejükben?

Evidens lenne felhozni a Bécsben 2 óra alá jutó Eliud Kipchoge-t, aki sok más eredménye mellett a 12 maratonjából, 11-et megnyert. Hogy lehet ilyen konzisztensen nyerni? Ám könnyű lenne legyinteni: belőle egy született.

Bármennyire is bámulatos Eliud konzisztenciája, a két órás maraton kivételével nincs egyedül. Reuben Kerio Kiprop-ra lassan két éve figyeltem fel. 1994-es születésű, így a nagy eredményei még ezután jöhetnek. Rendre megfutja a 2:07 -2:09-es maratont, az időeredményei hasonló karakterű, fontos versenyeken 2%-ot sem szóródnak és az elmúlt években több alkalommal szórakoztatóan taktikus versenyzéssel első, vagy második lett, azaz a versenytársak sem zökkentik ki igazán. 2017-ben köszönt be az élvonalba Kassa maraton győzelmével, 2018-ban második Honoluluban, idén pedig Madrid bajnoka és második Eindhoven-ben. Van ilyen jó pár a kenyai felhozatalban, lehetne még egy tucat nevet felsorolni.

Reuben Kerio és Cimballi reggeli futáson (Kapiolani Park, 2019)

Megjegyzés: A képen nem ér röhögni. Egy kenyai futó mellett a 59 kg-om ellenére is dagi srácnak nézek ki. Optikailag egy elit modell sem járna jobban…

Egy maratonfutó magabiztosan áll a rajthoz, mert a strukturált edzésmunkát elvégezte, a folyamatban bízik, ami a felkészülés első napjától a versenystratégián át a célba érkezésig kíséri. Sőt még a célvonalon túl, a regenerálódásra is van protokoll. Azaz nem egyszerűen edzés módszere, hanem egy folyamata van. Reméli, hogy a folyamattal jó helyzetbe hozta magát. A felkészülés viszont a folyamattól még nem feltétlen menne át magas teljesítménybe, ha nincs hozzá az erős jelenlét.

Jelenlét, mint jelenben élés, a jelen helyzetre összpontosítás. A felkészülés bármelyik napján az éppen előtte álló terv az adott napra, a versenyen az adott kilométer, vagy csak az, hogy rakja a lábát előre egymás után a lényeg. Mindig csak egy lépés, vagy egy kilométer, amit jól szeretne csinálni. Saját tapasztalatból mondom, hogy egy nehéz edzésen, vagy versenyzés közben a mentális mélyponton kiválóan működik, ha fejben 500, vagy akár 250 méterekre bontjuk a távot – könnyen emészthető porciókra. A bizonytalanság kezelésére ez a legjobb: válaszolni a „Most mi a dolgom?” kérdésre. Mert ezt az edzésnapot vagy ezt a konkrét lépést szükséges Most jól végrehajtanom.

Mindeközben mit várhatok a Most-tól? Semmit.

A kereskedői szakma talán legnagyobb ellentmondása a következő: mindig az adott kereskedési gyakorlat végrehajtására fókuszálunk, itt a jelenben, de a piac véletlenszerű húzásai miatt nem egy trade eredményére vonatkozóan van igazi ráhatásunk és módszerünkben rejlő előny biztosan nem jelenik meg egy trade helyzetben. Vagy nyerő, vagy vesztő. Ahogy Hosszú Katinka (2017) sokszor mondogatja, "vagy nyerünk, vagy tanulunk".

Számítógépes modellező laborom adatai alapján nyilvánvaló, hogy a stratégiák többségének 200 körüli kereskedési helyzet lejátszása kell, hogy ugyanazt a profit / dollár kockázatvállalás eredményt hozza bármelyik trade-csomag. Azaz nemhogy egyetlen kereskedési szituáció, de még 25-50 konzisztensen végrehajtott ki- és belépés után sem várhatjuk el ugyanazt az dollár eredményt. A módszerben és pontos végrehajtásban rejlő előny többnyire csak 200< kereskedésből vett mintanagyság esetén lesz szinte teljesen azonos. Ott már nem marad hely a bizonytalanságnak, vagy a véletlennek, ott már semmi nem múlhatott a szerencsén.

200 ki- és belépést végrehajtani pedig már inkább egy maraton. Egyáltalán nem úgy állok oda kereskedésre készülve, hogy na akkor most toljunk kétszáz trade-et. Arra rá sem bírnám venni magam. Pedig a módszertani előny, üzleti terv szintjén megragadható előny ekkora volumenben mérhető, kimutatható. Mindig egy helyzetre hajtok, az egyetlen helyzetet kezelem, ami épp előttem áll. Semmi többet. Ha kimegy, akkor egyike volt a 200-nak, semmi ok, hogy rosszul érezzem magam. Ha jó lesz, akkor nincs miért örülni – ismét csak egy a sok közül, statisztikai elem.

...És ugye a másik hasonlóság a maratonfutással: Mivel nincs két tökéletesen egyforma kereskedési helyzet, ezért pont azt, ami elém kerül nem gyakorolhattam. 

Mi a dolgom ezzel az egy pozícióval, vagy helyzettel itt és most? Konzisztensen nyúlok-e bele? Mindig ez a kérdés. Mindig a jelenbe az aktuális helyzetbe fektetjük az energiánk, de a piac véletlenszerű megmozdulásai miatt valójában nem vagyunk felelősek egyetlen kötés eredményéért. Aki ezt a gondolkodást nem teszi magáévá, az időről-időre vesztő szériák örvényébe kerül. Azért mert az előző kötésben elkövetett hibájában él, vagy attól fél, hogy a piaci erők a jövőben összefognak ellene - pedig a jelen, aktuális kereskedési helyzettel lenne dolga.

Amihez célt rendelünk, ami eredményt jegyzünk az egy jóval nagyobb kötés-pakk, amelyben úgy lehet, 200-nál több helyzet együttes eredménye van. Erre érdemes értékelni a mutatószámokat, profitot számolni, mert ekkora tételek összehasonlíthatók, sőt ha jól csináljuk, akkor szinte teljesen egyformák. A konzisztencia és a minden körülmény között megismételhetőség többet ér, mint egy egyszeri kiugró profit. Távol tartja tőlünk a túl sok gondolkozást (vagy a dupla-gondolt) és inkább magabiztossá tesz.

Készpénzes pókerjátékosként is minimum hat óra időtartamra ültem le játszani, mert a szerencsés és a rossz lapjárás eloszlása ennyi idő alatt többnyire kisimítja a matekot és a döntéseimben rejlő előny érvényesül.

Hiába a mindennapjaink része, a bizonytalanságot annyira nem szeretjük, hogy a társadalom, vagy inkább a munkaerőpiac többnyire annál magasabbra értékel (javadalmazásban) egy szakmát minél nagyobb a bizonytalanság a döntések számosságát és kimenetelét tekintve. A kereskedői szakma talán csak annyiban más egy kicsit, hogy az egyike az olyan hivatásoknak, amelyek kifejezetten büntetik azt, aki bizonytalanságot rosszul tűri. A bizonytalankodónak a piac nem hogy nem fizet, hanem épp elvesz tőle pénzt.

Ezért aztán a jelenlét legyen veletek!