Alapvető kereskedési tipp nemcsak OTP rajongóknak

Egy kereskedési pozíció tervezése az árfolyam pillanatnyi, cikluson belüli helyzetének meghatározásával kezdődik, amihez Elliott felfedezését használom. Azonban nem a hullámok elnevezésén van a hangsúly. Ha nagyon kisarkítom, akkor még azt is mondhatnám, hogy csak ahhoz van szükségem az 1-2-3-4-5-A-B-C jelölésekre, hogy egy bejegyzésben elmondhassam, amit látok. Amúgy egyszerűbben kereskedem, mint azt Elliott diktálná. Úgy gondolom, hogy felfedezésének az esszenciája nem 1-2-3-4-5..., hanem a bázisépítés-gyorsulás-lassulás folyamat ismétlődése, amit egyébként valóban szépen viszontláthatunk az impulzus képében. Azaz a kontextus vizsgálata során Elliott elveivel azt határozom meg, hogy a három lehetőség közül melyiket teszi éppen a piac. Bázist épít? Gyorsul? Lassul?

Már hallom a kérdést. És mi van a fordulat dolgával? Cimballi, ott az aljaknál és a tetőknél!

Egy kereskedő és befektető legfőbb izgalma a tető, vagy a végső alj eltalálása. Mert az mindent egy csapásra megoldana. A grafikonok egyre csábítanak a szép hosszúra nyúlt trendszakaszaikkal. Mindössze be kell szállni az alján és zárni a tetején és kész. Azért ez nem ilyen egyszerű...

Gyenge idegzetűek most hagyják abba az olvasást, mert szörnyű dolgokat fogok állítani.

A fordulat pontos meglövése matematikailag nem kifizetődő, és tulajdonképpen megoldhatatlan feladat. Ezért nincs így nálam direkt módon a bázisépítés-gyorsulás-lassulás személyes kereskedői menüben. Persze most a begyorsult trendekről van szó; egy sávozó piacon azért el lehet találni a csúcs, vagy alj fordulós gyertyaalakzatot a sávhatár közelében. Szűkítsük ezért a beszélgetésünket a fenntartható módon, le-, vagy felfelé trendelő piacokra. A fenntartható szót pedig egyelőre írjuk fel a kéményre, hogy majd néhány bekezdéssel lejjebb megmagyarázhassam.

Engem is érdekel, hogyan lehetne egy hosszú trendet rögtön az első gyertyáknál megfogni... Ezért úgy gondoltam, hogy 100+ év kereskedői tapasztalattal a hátam mögött most már biztosan vagyok olyan okos, hogy nekiállhassak aljat, vagy csúcsot vadászni :) Megkerestettem egy csomó fenntartható trendben haladó grafikont a számítógépemmel és nekiláttam visszajátszani őket. Vajon milyen találattal tudom kötésre megtalálni a legalacsonyabb aljat, vagy a legmagasabb tetőt a szimulációban? Tudni kell rólam, hogy a éles helyzetben emelkedő trendben magasabb tetőre, vagy eső trendben alacsonyabb alj helyzetre egészen ritkán hajtok - tulajdonképpen erről szól az egész mostani cikk, hogy miért van így.

Mi a tipp, hogyan sikerült a kísérlet? Hány százalékban voltam képes megtalálni egy fenntartható bear trend alját, vagy rámutatni a egy fenntartható bull trend végső csúcsára? Természetesen kivárhattam, amíg az adott fordulós jelzés egyébként láthatóvá válik, de a szabályok szerint az már "nem ért" ha ez már alacsonyabb tető vagy magasabb alj volt. A fordulós jelzés dolgát azért hangsúlyozom, mert nem "vaktában kötök, amikor úgy szorít az alsónadrág, vagy éppen most van időm rá" típusú kereskedési módszert űzök. Íme a lényeg: 18%-ban, ami borzasztóan alacsony találati arány a nyereséges kereskedéshez. 82%-ban, vagy nem ítéltem végső csúcsnak / aljnak a fordulatot, vagy túl korán mondtam ítéletet a trend végéről. Ezért engem a legmagasabb csúcs és a legalacsonyabb alj eltalálása továbbra sem érdekel, ha azt csak 5-ből egyszer lehet sikerrel kivitelezni. Egyszerű matematika, majd egyszer megmutatom, hogy még egy szving kereskedési rendszer sem tud 37-38%-os találati aránynál kevesebbel nyereségesen üzemelni.

Kitermelheti-e egy jelentős fordulat a vállalt stop loss kockázat ötszörösét? Mert az ugye adna valami reményt. Persze kitermel az még többet is. Azonban javaslom, sőt már inkább kérem, hogy ilyesmivel ne kínozza magát egy kezdő kereskedő. 5-ből egyszer megütni a "home run-t"? Erre csak csóválni tudom a fejem és lemondóan legyinteni.

Mert hogyan is nézne ki pozícióról-pozícióra, ha ezt élesben próbálná meg kivitelezni egy kevésbé tapasztalt próbálkozó? Először is, kevesebb éles bevetéssel a háta mögött pár százalékkal rosszabbul teljesítene nálam. Mondjuk kihozna 14%-ot, ami 7-ből 1 találatot jelent. Azért azt lelkileg végigküzdeni, hogy esetenként hat sikertelen kötés után bepróbálkozni minden félelem nélkül hetedszerre is, és a kiizzadt pozíciót tudatosan végigmenedzselni?! Tessék csak belegondolni! Háááát, nem tudom.

Reálisan talán így nézne ki a történet: Első két kötés, simán vállalt kockázat bukó, azaz addig -2R egyenleg. (R = a kiindulási stop loss kockázat nominális értéke.) Még annyira nincs probléma. Jön a harmadik, ami már majdnem jó, legalábbis valamit sikerül húzni a stop megbízáson, ezért csak 1/2R mínusz. Eddig ez -2,5R. Negyedik próbálkozás, ismét simán telibe bukta (eddig -3,5R), majd végre itt az ötödik kísérlet, ami megindul. Mi megy félre ilyenkor? Egy új trend elején szinte mindig erőteljesek és meredekek a visszatesztek, az egyik ilyennél elszakad a cérna és emberünk az eddigi sok sikertelenséget látva idő előtt lezárja a pozícióját 2,5R nyerőben.

Miért zárta? Minden az alacsony találati arány miatt van. Nem nagyon kell pozíciót menedzselnie, hiszen alig van olyan amikor erre lehetősége adódik. Amikor majdnem minden rögtön stop loss, akkor hogyan is alakulna ki a rutin, amivel eldönthetné, hogy milyen árfolyamszintekben bízhat? Másrészt benne él az előző négy kísérlet negatív élménye, ami aláássa az önbizalmát. Valójában nem ezt az ötödik kereskedési szituációt menedzseli, hanem az előző négy bukót igyekszik visszanyerni. Ez az alapja a gyenge jelenlétnek. Talán csak önbizalmát szeretné helyreállítani egy "nyerjek már egyszer, mekkora szamár vagyok, ha ez is mínuszba megy" gondolkodással. Ez a beszólás meg is pecsételi a sorsát, mert a vezérlést nem a piacról jövő döntő jelentőségű adat, és egyébként ez alkalommal pozitív visszacsatolás adja, hanem saját érzelmei, amelyek valójában félelmet, reménytelenségek sugallnak és negatív magánbeszédben nyilvánulnak meg. És ami még fontosabb, egy olyan forrás, az érző agy impulzusa motiválja végül a döntést, aminek nincs jelentősége a piac működésében. Nem rossz ember ettől. Szeretne valami biztos elismerést, sikerre vágyik, de ezeket a játszmákat a piac nem méltányolja, leginkább mert nem is tud róluk.

Visszament -1R-re, ott tart mint az első pozíció zárása után. Azonban a gondok csak most kezdődnek. A piac az ötödik pozícióban végül elszaladt 9R-t, a vállalt kockázat kilencszeresét, amiből ő csak 2,5 egységet vett ki. Ettől teljesen megborul és a hatodik kötésen 5R-t bukik, amit nem lehetne ha bármilyen szabályhoz tartaná magát. A hetediket vagy be sem köti, vagy az is mínusz. Egyenleg -7R, vagy több.

A történet természetesen karikírozza, ami valójában zajlik, ha valaki olyat játszik, ami nem éri meg. Azonban a mentális mechanizmusok közel azonos vonalak mentén hathatnak minden kereskedőnél.

Ez volt a hosszú előjáték. A károgáson túl elmondom, hogy mit lehet tenni csúcsvadászat vagy mélytengeri horgászat helyett. Pár bekezdésben nyilván nem tudom bemutatni a teljes módszerem komplex működését, ahhoz kell egy komplett "Kerülj előnybe" tréningprogram több napon át. Ezért ma rendkívüli egyszerűsítésekkel és több feltételezéssel élek. Például feltételezem, hogy aki most szeretne egy általánosan használható fogást elsajátítani, az még nem napon belüli kereskedő, hanem egyelőre napi és heti idősíkra állított grafikon alapján követi a piacokat. Nézzük akkor az OTP hetit és a napit. Komplett módszer helyett pedig egy olyan mesterfogást mutatok, ami a leggyakrabban előforduló veszteségforrás kiküszöbölésére irányul. Szerintem aki figyelmesen végigkövet, az a haszontalan kontratrend belépők legalább felétől megóvja magát.

Kezdjük onnan, hogy kutya természetesen a "fenntartható trend" definíciójában van elásva. Olyankor nem érdemes közvetlenül a csúcsra, vagy aljra menni, amikor ilyen trenddel van dolgunk. Ez akkor valósul meg, amikor a piac impulzív módon emelkedik, vagy esik, amit nem egyszerű időben érzékelni, főleg ha valaki nem teljesen beszéli Elliott nyelvét. Keressünk akkor erre a trendelő impulzusra egy számszerűsíthető, egyszerűen leolvasható paramétert. Welles Wilder RSI indikátorát használom a feladatra, amely 14-es periódusú beállításban minden grafikonrajzoló eszközön elérhető.

Beszéljünk most bull kitörési irányról (az eső trend az ellentettje lenne mindannak, ami itt következik). Egy olyan helyzetet látunk magunk előtt, amikor az árfolyam tendenciózusan emelkedik, vagy északnak kitör és magasabb tető-magasabb alj sorozatot produkál kevés átfedéssel a hullámok között. Ha a napos RSI záróban eléri a 67-es értéket, akkor az árfolyam a fenntartható bull zónába lépett, begyorsult, így nagy valószínűséggel valamilyen impulzív szerkezet halad északnak. Innentől trend követő vételekben érdemes gondolkodni, mert mostantól a bear fordulatok túlnyomó része nem hoz majd kereskedhető elmozdulást. A fenntartható bull zónába érkezés után közvetlen még kissé képlékeny a helyzet. Két gyertyán belül esetleg fordulhat a kocka, de csak éles és látványos irányváltás formájában, ezért napos idősíkon a következő két nap igényel némi extra odafigyelést. Azonban már azonnal is jobb a vevők uralmát feltételezni, hacsak nincs valami egészen nagy ellentmondás a heti és a napi grafikon között. Ha valaki eddig a pontig bear volt, akkor megéri zárni, visszavásárolni a pozícióját. És sokszor fogom még ismételni a megéri szót.

A medvék esélyei drámaian (mondjuk 25% közelébe) csökkentek, mert az RSI (az én gondolkodásomban) sok résztvevő egyetértését jelzi a közeljövőben elérhető magasabb árról. Ha kevesebben, vagy gyengék lennének a bikák, akkor nem tudnák ilyen gyorsan tolni a szekeret.

Hogyan olvassuk akkor például az OTP-ben kialakult trendet?

Az RSI képes megmutatni a folytatáshoz elég erős trendeket, ahogy tette ezt az OTP grafikonján is
- nagyításhoz klikk a képre

Az OTP árfolyama RSI szempontból február 9-én tört ki, amikor is az árfolyam 4110-en, az RSI indikátor pedig 69 körül zárt (zöld nyíl). Innentől kezdve felejtős volt bármilyen későbbi magasabb csúcs (tető) direkt shortolása. Ezen a ponton a momentum arról tanúskodott, hogy a bikák átvették az irányítást. Látom kereskedőkön, hogy mennyire nehezen adják fel az eredeti ötletüket, főleg ha azt már kibeszélték valamelyik fórumon, vagy más tőzsdés baráti körben. Ha végképp nem sikerül elfelejteni a shortot, akkor legalább a belépési feltételeken érdemes rendkívül sokat szigorítani az RSI által fenntarthatónak ítélt bull trend alatt. Legjobb ilyenkor vételi lehetőségek után kutatni, de ha nem visz rá a lélek valakit, akkor egy olyan erős szűrőfeltételt kell használni, mint amilyen az én - egyébként sokkal hosszabb - trendfordulós ellenőrzőlistámon az alacsonyabb tető kritérium. Az RSI indikátor alapján a fenntartható bull zónába gyorsuló trendeknél csak akkor reagálok short jelzésre, ha olyan alacsonyabb tetőn látok bear fordulatot, amely már 67-nél kisebb RSI értékről indul ki. Önmagában sem az alacsonyabb tetőre nem reagálok, sem a 67 alá eső RSI-re. Nekem együtt kell a két kitétel. Ez a minimum. Például február 25-én 4420-nál volt egy alacsonyabb tető (ld. szürke kis nyíl), de a kiindulás pillanatában ahhoz 71-es RSI érték tartozott, tehát erős volt a gyanú, hogy az újabb lefelé kör csak C hullám lehet egy korrekción belül. Egy kisebb idősíkon, óráson, valamit lehetett rajta fogni, de csakis kontratrend menedzseléssel érte meg.

És valóban, nemsokára még tovább is gyorsult a trend, amit a még magasabb RSI csúcs és a meredekebb határoló trendvonal jelez. Innen már tényleg 20% alatt van a short setup-ok esélye. A gyorsulásban nemsokára, egész pontosan március 20-án a heti RSI is átlépte a 67-es szintet, amikor is 5100-as árfolyam mellett 72-n zárt. Március 20-tól - többen talán már a fejükhöz is kaptak - tovább szigorítunk a feltételen: most már heti alacsonyabb tetőt jobb kivárni. Fraktál ez kérem szépen, ahogy Elliott megrajzolta! Olyan nagy az impulzus, hogy illene neki a hetin RSI(14) 67 alá alacsonyabb tetővel "beszorulni" mielőtt a medvék átveszik felette az irányítást.

A sorban következő pillanat, amit kitárgyalunk, az a fenti piros nyílnál a május 13-i kitörési kísérletet követő lefordulás. Itt ugyanis egyszerre teljesül a két minimum kitétel a napos idősíkon (ld. a felső ábrát). Keletkezett egy alacsonyabb tető és a lefordulás 64-es RSI értékről jött. Igen ám, de épp az imént mondtam, hogy itt egy napi fordulat már kevés, mert a hetes idősík is mozgásban van. Majd ha ugyanezt a hetin látom, akkor kezdek short trendre berendezkedni. Azonban az is igaz, hogy a naposon ettől ez még érvényes short setup méghozzá három hullám korrekció erejéig. Ugyanezt mondtuk két bekezdéssel feljebb a február 25-i helyzetről: eggyel kisebb idősíkon, azaz "óráson lehetett rajta valamit fogni". Na itt a meghatározó trend az RSI alapján március 20 óta a hetes, az eggyel kisebb idősík ezéért a napos, vagyis ott van "valami" fogás, de "csakis kontratrend menedzseléssel". Azaz a késő februári helyzet megfelelője a mostani esés eggyel nagyobb időhorizonton.

Hol tart akkor az OTP? Heti emelkedő trend lassulásban. Annak tűnik mindössze, mert a fordulatra nincs meg a tényinformáció. Egy ilyen lassuló trend pedig még sokáig húzhatja. Egészen pontosan addig, amíg egy alacsonyabb tető be nem szorul 67 alá a heti idősíkon. Nem kell a sikeres kereskedéshez előrejelzést gyártani, vagy túl sokat kitalálni, amikor adottak a feltételek, akkor le lehet olvasni az esélyeket mint tényeket a grafikonról.

Ma ezt a leegyszerűsített, de önmagában is működő szűrőt szerettem volna bemutatni, ami a tágabb Kontextus-Momentum-Szignál módszer egyik részeleme. Egy hasznos, bármilyen kereskedési instrumentumban objektíven alkalmazható fogás, amely nem használja ki az idősíkok optimalizálásában rejlő teljes potenciált és egy trendforduló vizsgálatakor általam alkalmazott nyolc szempontból csak kettőre fókuszál, ezért könnyen lekövethető. Semmiképp sem a Szent Grál, de az esetek nagy részében alacsony valószínűségű, így felesleges kereskedési belépőktől óvja meg azokat, akik egyébként a trenddel szemben szeretnének kereskedni. Objektíven rámutat, hogy mi az, ami az adott helyzetben egyszerűen nem éri meg. Ilyen szűrő nélkül egy kezdő csúnyán lerombolhatja magát, mielőtt még esélye lenne megtanulni kereskedni.

Amikor kereskedem, nem igyekszem kitalálni, mi fog történni, hanem arra keresem a fogást, hogy "Hol tartunk?" és ez alapján "Mi éri meg?" vagy "Mi nem éri meg?". Az RSI 67 egy objektív jelzés arra, hogy a trend gyorsuló fázisba lépett, amikor is statisztikailag többé nem kifizetődő egy új magasabb csúcson jelentkező fordulós gyertya shortolása. Ha valakinek ez a hosszú bejegyzés most nem lett volna elég, akkor az előző "Ha túladott, attól az még eső trend" cikkem is ugyanezen témát feszegeti.

A trendkövető életmód egyszerű, de eleinte nem könnyű ráérezni. Az első lépés az elsajátításában, hogy nem küzdünk fenntartható trendek ellen.

A momentum legyen veletek!