Az ék mechanikája I.

Az egész 2009. szeptember 23-án kezdődött azzal, amikor az S&P 500 index nap közben új hat hónapos csúcsra emelkedett ugyan, de végül jóval az előző napi minimum alá zárt. Hosszú idő óta először ez volt az első disztribúciós nap, amikor valami gyengeséget mutató gyertyaalakzatot láttunk az átlaghoz és a megelőző napokhoz képest is magas forgalom mellett.

Nem probléma. Egy ilyen nap nem a világ csak annyit jelent, ha még több jön belőle, akkor lassítsunk a vételekkel, húzzuk rövidebb pórázra pozícióinkat.
Végül nem is a disztribúciós napok sora, hanem valami egész más tette veszélyessé a helyzetet. Szeptember 23-a óta az amerikai index 8 alkalommal ment újabb hat hónapos csúcsra, de az akkori és a legutóbbi maximum érték között mindössze 3.4% a különbség! Azaz a momentum stratégiával a "kitörésekben" (akár nyolc alkalommal) vásárlók alig-alig vannak nyerőben és már elég régen ülnek a pozícióban ahhoz, hogy türelmetlenkedni kezdjenek. Ha türelmetlenné válnak, akkor a helyben topogástól előbb-utóbb csalódottak lesznek. Ha pedig csalódottak, akkor sérülékenyek. Ha sérülékenyek, akkor egy negatív hír, vagy egy makro adat közelsége, vagy egy spekulatív beleadás, vagy akár csak a csúcsok körül általában megnövekvő volatilitás bármikor láncreakciót indíthat el azok között, akik az elmúlt szűk három hónapban nem jutottak elég profithoz.

A technikai elemzésben ismert ökölszabály, hogy ha egy piac harmadszorra-negyedszerre közelít egy szinthez, akkor már nagyobb a szinten való áthaladás esélye, mint a fordulaté. Itt nyolc áthaladást - kitörést - láttunk, de egy sem vitte szignifikánsan magasabb szintre a piacot, ugyanakkor mindegyik alkalmas volt arra, hogy újabb reménykedőket ültessen be alig jövedelmező vételi pozíciókba. És itt az "alig jövedelmező" a kisebbik gond, mert a másik oldalon aránytalanul magas a kockázatuk, hiszen március óta nem volt egy a bika uralmát megerősítő magasabb alj.

Egyelőre még minden esést megvesznek, szóval még mindig van a jó fajta, partira későn érkező vevőkből. Még akkor is, ha múlt héten, Dubai kapcsán már nagyon rezgett a léc.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy egy ilyen hír lehet egy trendforduló oka. Nem. Szó sincs róla! A szikra ugyan lehet a puskaporos hordóban, de a valódi ok, a vevők erőtlensége, és/vagy a disztribúció (a részvények bennfentes terítésének) erőssége. A grafikonokon ez az a folyamat, jelenség, ami ék formájában rajzolódik.

Ismerjük az éket, gyakran találunk rá a garfikonokon, de talán kevesen tudjuk, hogy mitől olyan veszélyes alakzat. Nos, a fentiek adják a magyarázatot.
Amiért a tőzsdések mégis gyakran rálegyintenek, az az, hogy nem mindig tud hatalmas és hirtelen pusztítást végezni. Végképp kevesen vannak tisztában vele, hogy a végkifejlet az éket formáló alakzat Elliott-cikluson belüli elhelyezkedésén múlik.



De ne rohanjunk ennyire előre, előbb tisztázzuk, hogy az Elliott terminológia nem használja az "ék", angolul "wedge" kifejezést, hanem logikusan háromszögek kategóriájába sorolja az alakzatot. "Diagonal triangle" az elnevezés, amin belül még tovább pontosít az elmélet. Ha egy nagyobb trendet alkotó hullámstruktúra 5., végső hullámának helyén áll, vagy egy trendet követő korrektív A-B-C szakasz C hullámaként foglal helyet, akkor "ending diagonal" néven különbözteti meg. Az "end" szó utal a fennálló trend, illetve korrekció közelgő végére. Ha egy új trend elején, első pozícióban, vagy egy korrekció elején, az "A" helyén találkozunk vele, akkor "leading diagonal". A "leading" jelentése vezető, tehát belőle a háromszög irányával megegyező trend folytatására lehet következtetni. Megjegyzem, ez utóbbi elnevezés nem Ralph Nelson Elliottól származik, mert ő maga ezt a változatot még nem fedezte fel.

A háromszögek között azért különleges, mert a klasszikus háromszögekkel, szűkülő alakzatokkal ellentétben nem korrekciós feladatuk van, hanem önálló trendszakaszként funkcionálnak, vagyis kialakulásuk alatt folytatódik a korábbi trend. A trendelő alakzatokból meg azért lógnak ki, mert az egyes hullámok (trendszakaszok) között folyamatos átfedés van, azaz pl. az éken/ending diagonalon belüli negyedik trenddel szemben haladó hullám beleér a trenddel megegyező irányba közlekedő elsőbe. Az átfedések igen, de a pontosan illeszkedő összetartó két trendvonal nem feltétlen ismérve az alakzatnak.
Az átfedések bemutatására itt az ideje elővennem az S&P 500 chartot. Szerintem a bekarikázott részek senkinek sem kerülték el korábban a figyelmét, lévén elég sok kellemetlenséget okozhattak a hosszabb távra szánt pozíciók kistoppolódása miatt.
Hát-hát, amolyan haladtunk is előre meg nem is. Elliott az alakzat létrejöttét - az imént már mondtam, ő még csak a trend végén megjelenő változattal foglalkozott - azzal magyarázta, hogy az azt megelőző hullámmozgások "túl gyorsan és túl messzire" szaladtak. Na, ilyen érzésem grafikonok rajzolgatása nélkül is van.

A mi aktuális ending diagonal alakzatunk a március óta tartó emelkedés végén áll. Ez az emelkedés a korábbi eső trend korrekciója, amely korrekció 5-3-5 szerkezetet mutat, azaz 5 hullám fel A-ba, majd 3 le B-be, majd újabb 5 fel C-ig. (Ezt nevezzük egyébként zigzag-nek, de most csak a zigzag C hullámával, mint ending diagonal alakzattal foglalkozunk).

Így jutunk el a nagyobb struktúrán belül a trend végét jelző átfedésekkel teli beszűküléshez, amelynek képlete 3-3-3-3-3, három fel, három le, három fel, három le, három fel, miközben a forgalom általában csökken, az Advance/Decline indikátor pedig az első hármas vége, azaz az 1-es hullám után már nem megy újabb csúcsra / mélypontra.

A mostani egy meglehetősen trükkös ending diagonal. Ugye, ezen túl már mindig használhatom ezt a kifejezést az ék helyett? Szóval trükkös, mert a legtöbb instrumentum árfolyamgrafikonjára igen nehéz berajzolni, de akár sikerül, akár nem, ne ragadjunk le a tankönyvi sablonoknál, hanem az ábra mögött rejlő folyamatot, annak elvi mondanivalóját fedezzük fel az élő grafikonon és lépjünk időben, ha kell.

Azért éppen ma mondom el mindezt, mert az alakzaton belül vészesen elfogyott a hely, így a pénteki USA makroadatok, vagy valami nagyon közeli, heteken esetleg napokon belül bekövetkező esemény által beindított lavinára számítok a tőzsdéken.
Persze azt is látni kell, a szezonalitás, a szokásos év végi bull, ebben a pillanatban ellene szól egy ilyen fordulatnak, de Elliott elméletében még talán annak is van hely, hogy egy úgynevezett "throw-over" jelenséggel kitartson a bika az év végéig. A throw-over hirtelen megnövekvő forgalmú néhány periódusú (mondjuk 2-3 napos) markáns átlépést, túllendülést jelent az emelkedő ending diagonal felső határoló trendvonalán, mielőtt az alakzat végül összeomlik. (Írok majd róla egyet, ha bekövetkezik.)
Gyakorlatilag 11-12 értelmes kereskedési nap van még hátra az évből, amit az intézményi alapkezelők a jutalékbónuszok, és a jövő éves marketingkampány miatt nyilván szeretnének kihúzni nagyobb esés nélkül. Talán egy pár napos throw-overrel sikerülhet nekik.

A 13 Elliott-hullám közül az ending diagonal az egyik legkönnyebben megkülönböztethető, ugyanakkor kereskedése legjobban tervezhető. Visszatérünk még erre, de nem lehet mindent egyszerre :)