Horizontális kombinációk

Trendelő piacon állandó jelenség a korábban már sokat emlegetett megnyúlás (extension). Ahogy az egyik impulzusokra vonatkozó vezérlőelv kimondja, az 1, 3, 5-ös hullámok közül valamelyik szinte mindig megnyúlt. Hogy jön ez ide? Magam a megnyúlás korrektív analógiájának tartom a kombinációk létrejöttét, vagyis azt, amikor a három egyszerű korrektív alakzat - zigzag, flat, háromszög - közül kettő, vagy három azonos szintű egymás után összekapcsolódik.

-- [link] a három egyszerű alakzat, mint építőelem rövid átismétléséhez --

Az analógia mellett, azért hiba lenne megfeledkeznem az alapvető különbségek hangsúlyozásáról. Elsősorban arról, hogy a kombináció vízszintes irányultságú, tehát időben "nyúlik". Másrészt pedig a szerkezetbeli eltérésről, hiszen amíg egy megnyúlásban tulajdonképpen egyetlen egységről (alakzatról), egy impulzusról van szó, amelynek alhullámai nagyra nőttek, addig a kombinációknál kettő, vagy három komplett hármas szerkezetű egység követi egymást, elsősorban azért, hogy - ismétlem - húzzák az időt. Erre a szerkezetbeli jellegzetességre utal az eredeti Elliott-i elnevezésük, "dupla hármas", illetve "tripla hármas".
(Megjegyzés: a hármas, az EWP terminológiában három hullámból álló a-b-c felépítésű korrektív alakzatot jelent, a tripla pedig, hogy ezekből három összeál egymás után, miközben csupán egy ugyancsak korrektív X választja el őket - ld. később).

Fent a címben horizontális kombinációkat ígérek, azaz kizárom a dupla zigzag és a tripla zigzag alakzatokat. Vagyis ez alkalommal azokra a korrekciókra szorítkozom, ahol nem csak kizárólag egymást követő 5-3-5-ös zigzag formációkból áll a kombináció.

Ha pedig az éles zigzag nem ismétlődik, akkor általában pontban/százalékban már a tripla, vagy dupla hármas első eleme is megfelelő nagyságrendű trenddel szembeni mozgást produkált, ezért a korrekció ismételt folytatása elsősorban az időtartam elnyújtását szolgálja, miután a reálisan elvárható célárak már többé-kevésbé teljesültek.

Amennyiben így kettő, vagy három darab egymáshoz kapcsolódó korrektív alakzatot látunk felsorakozni, akkor az első a W, a második az Y, míg a harmadik a Z jelölést kapja, miközben az alhullámaik betűjelzése eggyel alacsonyabb rendű 'a', 'b' és 'c' marad. A kapcsolódás azonban nem közvetlen. Az első alakzat után, amikor tulajdonképpen a korrekció akár véget is érhetne, előbb elindulni látszik az új trend, ám nem képes ötös szerkezetű impulzussá fejlődni, hanem három hullám után megáll, és a piac belekezd egy újabb teljes flat, zigzag, vagy háromszög alakzatba. Amikor ez bekövetkezik, az első korrekció jelölése W-re vált, a rá következő hármas szerkezetű sikertelen kitörési kisérlet, amely a két alakzatot összeköti, X betűt kap és amint beszéltük, az új épülő elem az Y lesz.

Itt az ideje rajzolni, méghozzá egy klasszikus flatxflat kombinációt, amit a világ nem elliottos fele egyszerűen sávozásnak érzékel:

A piac a korrekcióba való belépés előtt felfelé halad (szaggatott vonal), majd kialakítja az első 3-3-5-ös szerkezetű flat alakzatot [a]-[b]-[c]. Ebben a pillanatban vége is lehetne a korrekciónak, lehetne ott egy (2)-es, vagy (4)-es, de a visszatérni látszó trend a korábbi csúcsnál kudarcot vall, csupán egy hármas szerkezetű zigzag-re futja az erejéből (kék vonal), ami az X jelzésű összekötő forma lesz a későbbi két flat között. A harmadik hozzávetőleg egyenlő csúcsból kiindulva újra 3-3-5 következik, amely már egyáltalán nem, vagy csak marginálisan hoz létre új mélypontot a megelőző [a] illetve [c] minimumok alatt. Ebből is látszik, hogy a duplázódás funkciója a korrekció időbeni kiterjesztése, nem pedig az alakzat mélységének növelése.

Ennél a sematikus példánál az Y-t követően visszatér a felfelé tartó uralkodó trend, azaz a kombinációnk itt egy "dupla hármas" marad. Természetesen, ha nem folytatódna a trend, hanem ismételten egy X hullám jönne csupán felfelé, majd egy újabb flat, vagy háromszög, netán zigzag lefelé, akkor a harmadik és egyben záró alakzat lenne a "Z".

Magáról az X összekötő hullámról annyit tudunk, hogy mindig hármas szerkezetű alakzat, horizontális kombinációk esetében az esetek túlnyomó többségében zigzag, de időnként előfordul flat, vagy háromszög is, ami két utóbbi szinte felismerhetetlenné torzítja a formációt. Az X-ek zigzag túlsúlya miatt sematikusan mindig az itt látható két ábrához hasonlóan rajzoljuk az összekötő hármast, de a való élet néha ennél bonyolultabb lehet.

Az Elliott Wave Principle című könyv ingyenes online kiadásában [link] az 53. oldalon megtalálható még a flatxtriangle és a flatxzigzag duplák sematikus ábrái.

Az egyik ábra az EWP könyv 53. oldaláról

Mielőtt továbblépnénk, tartozom egy magyarázattal, ugyanis ez a szóköz nélkül összeírt "korrekció1xkorrekció2" formátum a saját újításom, sem Elliott, sem pedig az EWI nem használja így. Az ötlet a botanikából jött ott ugyanis a növények keresztezésével létrehozott hibridek megnevezésébe, vagy neve elé tesznek egy x-et. Miért ne használhatnám így, hiszen a keresztezésből létrejövő új alakzat a "szülő" elemek személyiségjegyeit hordozza, a szülők vezérlőelvei vonatkoznak rájuk, de összességében mégis valami mások! Ráadásul maga Elliott X-nek nevezte el a középső összekötő hullámot, tehát ha a kifejezés közepébe 'ikszelek', akkor az elég logikusan kifejezi a mondandómat.

Talán van aki már belegondolt, hogy ha elindul egy korrekció, akkor milyen borzasztóan sokféle kombináció alakulhat ki a háromféle alapvető alakzat (zigzag, flat, háromszög) véletlenszerű kapcsolódásából, ha piac egészen a tripláig elhúzza a dolgot. Tény, hogy nem könnyíti meg az életünket a kombinációk jelenléte, de a helyzet mégsem reménytelen, mivel a kapcsolódás valójában nem teljesen véletlenszerű. Először is, általában a W, Y és Z hullámok közül csak az egyik lesz zigzag, máskülönben elveszítené az alakzat az oldalazó jellegét. Másodszor a háromszögekről azt tanultuk, hogy a végső lökéshullámot megelőző alakzatok; ezt a jó szokásukat a kombinációkon belül is megtartják nekünk, ezért mindig, mint a duplát, vagy triplát lezáró elemként számíthatunk rájuk. Más szavakkal dupla esetén csak Y, tripla hármasnál pedig csak Z lehet a háromszög.

Ebből a két információval mindössze(?) kilencre csökkenthetjük a lehetséges variációk számát. Név szerint:

- zigzag x flat
- zigzag x háromszög
- flat x flat
- flat x háromszög
- flat x zigzag
mint dupla hármasok, valamint

- zigzag x flat x flat
- zigzag x flat x háromszög
- flat x flat x flat
- flat x flat x háromszög
úgyis, mint tripla hármasok.

Figyelmes szemlélő talán észreveszi, hogy pár kombinációt még ezen kívül is össze lehetne állítani, de szándékosan kihagytam azokat, amelyek előfordulása statisztikailag igen ritka, így olyan kevés alkalommal találkozhatunk velük, hogy arra nem érdemes tanulni, készülni. Elliott elmélete iránt érdeklődőknek azt szoktam javasolni, hogy amikor a kombinációkról tanulnak, rajzolják fel maguknak ezt a kilenc variációt, hogy a szemüket szoktassák hozzá a korrekciók változatos megjelenéséhez. Akkor látják meg például, hogy egy
zigzagxflatxháromszög a maga
5-3-5-3-3-3-5-3-3-3-3-3-3 szerkezetével
könnyen úgy néz(het) ki, mint egy árbocszalag, amiből az árfolyam épp a klasszikus TA szerinti várakozás ellentétes oldalán tör ki; ha lefelé mutat, akkor felfelé, ha felfelé mutat, akkor pedig lefelé.

Bármi legyen is a kombináció két, illetve három alkotóeleme, közös, nagyon fontos tulajdonságuk, hogy a teljes alakzaton belül a forgalom balról jobbra folyamatosan csökken.