A forgalom titka

Van aki bedől, van aki leleplez

Mindig az SPY, azaz az S&P 500 index ETF forgalmi adatait elemzem, amikor a volumenről írok. Azért nem az egész tőzsdéét, vagy az indexben szereplő részvények összességét, mert ott az egyszeri, rendkívüli tranzakciók hatása torzítaná a forgalmi adatokat. A SPY iránt minden nap akkora az érdeklődés, amekkorát a vételi és az eladási szándék generál. Magát a részvénykosarat viszont meglökheti egy-egy speciális tranzakció, aminek semmi köze a piacok lélektanához, így kiugró forgalmat okozhat egy felvásárlás, vagy egy új kibocsátás, átkötés, más szóval valamilyen egyszeri technikai művelet.

Ha ezt így tisztáztuk, akkor figyeljük meg azt a tanulságos mintázatot, amit a SPY forgalma mutat nekünk a 2009. márciusi mélypont óta:

Az ábrára kattintva felnagyítható (új ablakban nyílik)

Az átlagos napi forgalmi adatokat tüntettem fel az árfolyam grafikonján. Az emelkedő "szving" szakaszokhoz tartozókat zölddel, az eső szakaszokét pirossal. 2009 március - június időszakban találjuk a forgalom szempontjából legerősebb emelkedést; a fordulat utáni kickoff [magyarul: kezdőrúgás] 304 milliós átlagos szintjét azóta sem tudta megközelíteni egyetlen emelkedő szakasz sem. Legközelebb hozzá a 2010 júliusában nekirugaszkodó szakasz járt, de 202-es értéke szignifikánsan, 33%-kal elmarad az említett forgalmi csúcstól.

Elliott-i szempontból tekintve erre a mintázatra, leginkább zigzag alakzatra következtethetünk. (Zigzag alakzatról beszélek tavaly október óta, igaz akkor még a januári végződésben bízva így ábrázoltam: [link] sematikusan).
A kiindulási ponttól, a 67,10-es minimumról a forgalom balról jobbra csökken. Az alakzat két impulzív szakasza közül (A és C) a C-ben általában rendre elmarad az alhullámok forgalma az 'A' azonos szakaszaitól, esetleg lehet nagyságrendileg hasonló. Az ábráról leolvasható 304(kickoff)-174-181 - nagy korrekció - 202(kickoff)-188-134 sorozat teljesen megfelel ennek a leírásnak, különös tekintettel arra, hogy az Elliott-i értelmezés szerint a 188 és a 134 alatti szakaszokat egyben kellene számba venni és kivárni a még hiányzó, volumen szempontjából ugyancsak csökkenő-stagnáló utolsó emelkedő hullámot. Ha összevonom a két szakaszt, akkor egyébként a 2010. szeptember-február időszak teljes átlaga 163 millió lenne, amit a 2009-es 174-hez hasonlítanánk. Mondom, Elliott-i értelmezésben másképp definiálnánk az alhullámokat, mint ahogy azt az ábrán tettem.

Ha a két éve tartó emelkedés az uralkodó trend lenne, azaz az impulzus lehetőségét keresnénk, akkor balról jobbra növekvő forgalmat szeretnénk látni, nem pedig fordítva. Persze ehhez nem kell Elliott, Richard Wyckoff óta tudjuk, hogy a forgalom=üzemanyag. Ha csökken, akkor a tankból kifogyóban az üzemanyag, azaz az irány fennmaradása az emelkedőn erősen megkérdőjeleződik.

Persze, tele a padlás az olyan esetekkel, amikor a bróker felhívja az egyszeri ügyfelét, hogy van egy rossz híre, meg egy jó. A rossz az, hogy az ügyfél minden pénzét elbukta, a jó az, hogy kis forgalommal. Nos, itt látjuk a viccet életre kelni.

Az egyes szakaszok átlagos forgalmának összehasonlítása igazolja az emelkedés korrektív jellegét, míg Elliott 5-3-5-ös felépítésű zigzag alakzata megmagyarázza nekünk, miért nem ért még véget, miért tart ilyen sokáig.

Tegyük viszont félre Elliott hullámait, mert ma nem elsősorban az ő vezérlőelveit alkalmazom, hanem klasszikus forgalmi elemzést. Józan ésszel belátható, ha azonos nagyságrendű vételi és eladási szándék van egy piacon, akkor az árfolyam változatlan. Ami az árfolyam emelkedését látva eszünkbe jut, az legelőször nyilvánvalóan a vevők számának növekedése, a vételi szándék erősödése.

Lehet, de korántsem "nyilvánvaló(an)".

Ha például egy eső trendszakasz végén a short pozíciókból való menekülés előbb erőteljes vételi oldalt, nagyszámú vevőt produkál, majd a vevők száma nem növekszik tovább, ellenben az eladók elbizonytalanodnak, netán feladják a meggyőződésüket, vagy csak egyre kevésbé aktívak, akkor az ár azonos (esetleg csökkenő!) számú vevő jelenléte esetén is növekedni fog. Azaz kárognak, hitetlenkednek, de egyre kevesebbet shortolnak, vagy ugranak ki a vételi pozícióból. Más szavakkal, noha az árfolyam haladási irányával ellentétes véleményüket hangoztatják, már nincs a véleményük mögött cselekvés, valós eladási tranzakció. Az árfolyam simán emelkedhet tovább azonos számú vevő mellett, csak az eladók száma, ereje, eltökéltsége legyen kevesebb. A jelenség a csökkenő forgalmú emelkedésen érhető egyértelműen tetten.



Korrekcióban az árfolyam a vevők számának növekedése nélkül is emelkedhet


Az illusztráció logikájával tovább játszadozva minden további eshetőséget előállíthatunk, ami az ár elmozdulását okozza, de azt értsük meg, hogy a csökkenő forgalmú emelkedések, bármeddig tartsanak ki, a klasszikus forgalomelemzés szerint (is) korrekciók. Ezzel szemben a hosszútávon fenntartható emelkedéseket a vevők számának növekedése hajtja. A növekvő forgalom hiánya az irány fennmaradását alapvetően megkérdőjelezi. Ráadásul a forgalom csökkenése itt a SPY-ben annyira szignifikáns, hogy abból a 2009-es mélypont óta a vevők számának csökkenésére is következtethetünk, csak mivel az eladók még gyorsabb ütemben fogynak, ezért az ár tartósan emelkedik. A fenti ábra ezért talán úgy lenne a leghelyesebb, ha a vevők halmazát is zsugorítottam volna.

Honnan veszem, honnan tudom, hogy csökken az eladók száma, meg azt, hogy feladják az eladók? Nem "tudom", hanem következtetek: ha egy emelkedésben nem növekszik a forgalom, akkor az azt jelenti, hogy az emelkedés ellenére azonos, vagy kevesebb vételi erő van jelen.

Bár, ha nagyon akarom, akkor egy kis rendhagyó "Elliott-elemzéssel" ezt is kézzelfoghatóvá tehetem. Találtam ugyanis valamit.

Ha egy alacsony Subminuette szintű korrekciót látunk, az nem sokat, legfeljebb a day trader-ek, (hétfői) nyitóban, zavarosban belelkesülő amatőrök egy jelentős részét vezeti félre. Viszont ha felmegyünk Ciklus, vagy Szuperciklus szintre, ott egy korrekció már a hosszú távú befektetőket és a professzionális szint legnagyobb részét, sőt kifejezetten az elliottosokat is csőbe húzza. Azaz egyenesen az a funkciója, a feladata, hogy szinte mindenki tévedésbe kerüljön. Aki Elliottal dolgozik, az is kérdőjelezze meg, hogy van-e értelme egyáltalán a módszernek, vagy próbáljon meg a vezérlőelvek félresúlyozásával, netán szabályok áthágásával valami hosszú távú bullish értelmezést kreálni. Hogyan lehetne az Elliott módszerében csalódó, kiábránduló érdeklődők nagyságrendjét szemléltetni? A Socionomics tudományában újabban bevett gyakorlat az internetről gyűjtögetni számadatokat, mondván a globális társadalmi hangulat kézzelfoghatóan visszamérhető a web használatból. Vettem akkor magamnak a bátorságot, és a Google statisztikáit, hogy megnézzem, hányan keresnek a világon információkat Elliott hullámairól. Íme, az ábra a csúcsán 2010-ben átlendült érdeklődésről:

Forrás: Google, az A-F jelzéseknek nincs köze a bejegyzés mondandójához

Mindenki megzavarodik az emelkedés 25 hónapos hosszától és 100%-os mértékétől, mert korrekciónak titulálni egy ilyen rally-t micsoda dolog! Éppen ez a lényeg; a trend olyan magas szintje korrigál, ami nemhogy csak egyszer fordul elő egy ember életében, de nagyon sokan élték le úgy az egész életüket (elemzők, tréderek, könyvszerzők), hogy nem tapasztaltak meg ilyen nagyságrendeket.

A záró gondolat erejéig még visszatérve az index ETF forgalmára és annak üzenetére, ha olyan emelkedést látunk, amelyet nem kísér, nem erősít meg növekvő forgalom, akkor az korrekció, amelyben a forgalom csökkenésével egyre magasabb egy éles fordulat kockázata. Ráadásul, ha eljön az ideje, akkor a fordulat az eleve fáradt vételi oldal és az erőviszonyok drasztikus megváltozása miatt igen hirtelen lehet.