A tökéletlen dupla csúcs forma többet ér - I. RÉSZ

Egy tipp több részben, amivel megérthetjük a népszerű "csodát"

Amikor a népszerű dupla csúcs alakzatot képzeli maga elé, akkor a kereskedők többsége a majdnem tökéletesen egyenlő csúcsokat keresi. Ennek pedig én épp az ellenkezőjét szeretném javasolni, majd meglátjuk miért. A bizonyosság tévhitébe ringató tökéletesség helyett, inkább érezzünk rá az "elég jó alakzatok" ízére.

A trend felfelé halad és a csúcspontján ellenállásba ütközik. Visszahátrál, majd újra északnak fordul, de ismét kudarcot vall az előző csúcs magasságában. A második csúcs alakulása idejére pedig már könnyű egyszerű szemrevételezéssel beazonosítani az alakzatot. Innen a dupla tető népszerűsége, ami sokszor vetekszik a másik nagy klasszikus kedvenc, a fej-váll alakzat hírnevével.

Feltűnt már valakinek, hogy a dupla csúcsok nagyon ritkán egyenlőek? Sőt ami még fontosabb, amikor tényleg közel azonos szinten alakulnak ki, akkor valójában nagyobb a valószínűsége, hogy besülnek és a várakozásokkal ellentétes oldalon produkálnak kitörést? Az eleinte igazán nagykönyvbe illő módon induló, nyilvánvaló dupla csúcsok hajlamosak visszafordulni és veszteséget okozni a shortot vállaló kereskedőnek. Kellemetlen meglepetés...

Miért?

Amikor egy dupla csúcs tartalmazza a trend legmagasabb pontját ez általában azt jelenti, hogy valami komplex oldalazó korrekció van kialakulóban. Tipikusan Elliott flat, háromszög alakzatára, vagy valamilyen sávszerű dupla hárma kombinációjára érdemes következtetni. Az esetek közel 80%-ban ez a helyzet dupla csúcsoknál. Más szavakkal a második csúcs leginkább egy korrektív B csúcs, vagy egy összekötő X hullám vége, ahelyett, hogy ötödik lenne, ami után ténylegesen jelentős fordulat várható.

Azt pedig tapasztalatból tudjuk, hogy egy felfelé mutató tendenciát lefelé korrigáló alakzat alatt, a piac nem éri el a short célárakat, ellenben meglepő felfelé megugrások követik egymást, amikor az a legjobban fáj (a korai maciknak). Miért fókszál(na) akkor bárki is az eladási oldalra egy átmeneti megtorpanás során, amikor meglát egy dupla tetőt? Leginkább a nagyobb kép kontextusának meg nem értése lehet az egyik ok.

Másrésztől pedig a kezdő kereskedők nagy csoportja táplálkozik a gyakran felületes, népszerű technikai elemzés szakirodalomból, akik így azután a két egyforma értéket keresik csak, amit nem tudnak a tágabb képbe bekapcsolni, vagy olyan szituációkat megérteni, amikor a két csúcs nem egyenlő egymással. Az újonc spekik valami olyasmit szeretnének megtanulni, amit 1) könnyű beazonosítani és ami 2) majdnem mindig működik. E tekintetben az ikerpár csúcsok elég jó eséllyel indulnak, különösen, mert ha valaki beírja a keresőbe, hogy "double top", akkor másodpercek alatt százával talál leírásokat hozzá. Ha a dupla csúcs valóban fordulós alakzat lenne, akkor minden kereskedő gyorsan meggazdagodna. De a dupla csúcs tipikusan nem fordulós alakzat.

Így történik, hogy minél inkább egyenlő a két csúcs, annál több gyenge kéz várja, hogy a nagyobb trenddel szembe short pozícióba és végső soron csapdába ugorhasson. A gyenge kezek fokozott jelenléte pontosan inverz módon befolyásolja az alakzat esélyeit. Mi a gyengeségük? Ismétlem, az hogy trendfordulónak tartják a dupla csúcsot, ami pedig legtöbbször nem az.

Megjegyzés: Csütörtökön éjszaka publikáltam ezt az írásomat angol nyelven, ezért a most következő képek az akkori friss grafikonokat tartalmazzák.

A mostani két részesre tervezett bejegyzésben szeretnék mutatni egy mechanizmust, ami segít kiigazodni a dupla csúcs kérdésben és nem igényel különösebb Elliott-i tanulmányokat sem. Azonban mielőtt belekezdenék, itt van két tiszta dupla csúcsos grafikon, ami sem az idősíkot, sem pedig a piac nevét nem mutatja. Mely piacokat ábrázolja a grafikon?

Gondolom, az első józan logikán alapuló találgatás, hogy két részvény grafikonja ugyanabból az iparágból. De nem ez a helyzet. A bal oldali grafikon a napos S&P500 index a csütörtöki záróbán, amint épp bemozdítja short irányba a dupla tetőt. A másik jobbra is S&P 500, de órás bontásban ahogy hétfőn, november 30-án állt. A jobb oldal a kinagyított részletes kifejtése annak, amit a bal oldalon abban a kis halvány téglalapban kiemeltem.

Tekinthetjük úgy a két dupla csúcsos alakzatot, mint egymás fraktáljai, különösen ha még azt is figyelembe vesszük ahogy lent az RSI ugyanazt az utat járja be. Mindegy is minek nevezzük, még egy érdekességet felfedezhetünk. Van egy tényünk ugyanis. Az órás grafikon (jobbra) dupla csúcsa besült másnap (azaz kedden), amikor is a piac megugrott és kiszedte a legmagasabb pontot az órás tető csúcs bal oldalán. Az a keddi emelkedés kiszorította a korai shortosokat, akik minden bizonnyal az előző csúcs 2.096-os szintje közelébe helyezték el stop loss megbízásaikat. Dupla csúcs bukó nekik.

Ez a besült dupla csúcs alakzat azt jelenti, hogy a piac meglepetésre készül és kirázza az elmúlt napok eladóit és új csúcsra tör?

Jóllehet a fraktál logikája pontosan azt suggalja, hogy a piac hamarosan a keddi maximum 2.104-es szintje fölé emelkedik, tartózkodnék a kirázós mozgások megjövendölésétől. Más a fókuszom. És nem jövök úgy izgalomba, mint Jim Cramer, amikor egy az átlagosnál nagyobb gyertyát lát, annak irányától és a jelentőségétől függetlenül. Egy kereskedő nem próféciákat gyárt, inkább azonosít egy helyzetet, majd forgatókönyvet követ, amit az adott kontextus alapján előre optimalizált.

Meg akkor már még tovább kellene gondolnunk ezt a fraktálos történetet. Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon. Nézzünk rá a hetire, ahol ennek az egész dupla tetős szerkezetnek egy nagyságrenddel nagyobb megjelenését látjuk! Ez a mai utolsó grafikonunk az S&P500 heti, amelyen a napos dupla csúcsos ábra ott foglaltatik benne a jobb oldalon pirossal jelölt leütésben.

De mondom, nem is annyira a fraktál a lényeg. Egy kereskedőnek bármelyik dupla csúcs csak egy tájékozódási pont az árfolyamgörbén. A normál ügymenet része, semmi izgalmas. Dupla csúcs valószínűleg = oldalazó korrekció.

A második részben jövök azzal a lépésről-lépésre forgatókönyvvel, ahogyan én döntök a hasonló szituációkról. Addig is a momentum legyen veletek...

--- Tovább a II. részre >>>

SPX fallabda: Mehet ez még... jobbra

Augusztusban az S&P500 amerikai index délnek közlekedett komoly momentummal, azután az októberi felfelé menetelés is elég simán haladt. Akkor most mi is a trend? Amikor az árak felfelé és lefelé is hirtelen váltásokkal momentummal haladnak, az bizony komoly zavart okozhat a kereskedő fejekben. A zavarodottság azután egyre inkább bizonytalanságot, kapkodást és félelmet szül. Amikor pedig az érzelmi oldal megerősödik, akkor az árfolyam volatiltása megnövekszik és az amplitudó csak lassan csendesedik. Egyik pillanatról a másikra jelennek meg trendek, de tartósság, megerősítő folytatás, a célár elérése az nincs meg belőlük. Az ilyen környezet a sávok kialakulásának melegágya.

Ideje felidéznünk a júliusi "S&P500 vevők köszönik, ők egyelőre nem" című bejegyzés havi ábráját, ahol a várható nagy karika 4-es korrekció nagyságrendjét tárgyaltuk. Egy pillanatra úgy tűnhet, annyi minden történt azóta, ami miatt talán új előrejelzést szükséges írni. Pedig nem. Ha az azóta eltelt idő árfolyamadataival (itt most a hetin) megnézzük az akkori ábrát, akkor látjuk, hogy az a téglalap, amely a korrekció optimális nagyságrendjét hivatott szemléltetni, milyen lassan töltődik. A kezdeti esés mérete vertikálisan elegendő is lehet, de még rengeteg idő hiányzik a megfelelő méret eléréséhez.

Az egyetlen rajzelem, amit alakítottam, hogy itt már folytonos vonallal jelöltem a sekélyebb, több időt felhasználó változatot. Teszem ezt azért, mert a júliusi ATH maximumok ilyen gyors visszatesztje oldalazó korrektív forma megjelenésére utal. Immáron az a valószínűbb útvonal.

Ezek után már adódik a rövidebb távú Elliott-i értelmezés a napi grafikonon:

Ezért írtam a címben, hogy fallabdások előnyben. A következő hónapok árfolyammozgása akár teljes egészében is a téglalalapon belül elakulhat, legfeljebb egy-két rövid kiszúrással. Vagyis a tartomány belseje felé érdemes gondolkodni a támaszról és az ellenállásról, vagy kevéssel azokon túlról. Ilyenkor a kitörésre játszó stratégiákat felejtsük el, mert nagyon kis esélyük van a profitra.

OTP - nagy kép

Ad:) - BuxElliott tollából

Az OTP-vel kapcsolatban bearish érzéseim vannak, meglátásom szerint konzervatív verzióban is jöhet egy méretesebb esés.

A havi charton (az időtáv miatt logaritmikus chartot használok) látható, hogy egy impulse ment fel a 2009-es mélypontról, majd valamilyen korrekció indult, az ábrán szépen látszik egy hármas szerkezet a 2011-es mélypontig. A legnagyobb kérdés, hogy a 2011 szeptemberétől milyen alakzatot hoz a piac. Impulse + 3-as szerkezet utalhat egy kész korrekcióra, azaz 1-2, vagy A-B, ugyanakkor lehet egy félig elkészült korrekció, azaz 1-a of 2, vagy A-a of B. Egy nagyon fontos csatorna is szerepel a charton, melynek teteje fogta a 2015-ös emelkedést, a logaritmikus skálán 78%-as fibo környékén. Az emelkedés a fenntartható bull zónát nem érte el, az ellenállás megállította.

OTP havi chart:

Havi chartról szerintem a legfontosabb következtetés, hogy egy komoly lefordulás veszélyének lehetősége mutatkozik, erős ellenállásról lefordulni látszik a piac.

A hetes charton a 2015-ös emelkedésre fordítsunk figyelmet. A januári mélypontról erős, impulse emelkedés indult,  majd az április-májusi tető után lefordult. A legfontosabb információ ezen a charton, hogy az elmúlt hetekben történt mozgásnak nincs párja a mélypontot követő emelkedésben, azaz vagy egy nagyobb timeframe korrekciója zajlik, vagy fordulat.

OTP heti chart:

A hetes chart alapján (right look) azt gondolom, hogy korrekció esetében is hiányzik a korrekció másik lába, azaz egy C hullám lefelé, melynek célára min. 5.000 felett lehet egy picivel.

Konzervatív várakozás szerint - kereskedési szempontból is jó eséllyel megjátszható - short szituáció van kibontakozóban, mely megfelelő jel esetén, jó várható eredménnyel és megfelelő kockázati szinttel párosulhat, a havi chart alapján kontra vagy hibrid stratégiával.

Divergenciák nyomában videó

Pontosan mi történik egy trendben, amikor az árfolyam alatt elhelyezett momentum indikátorunk divergenciát jelez? Mikor hoz a divergencia fordulatot és mikor eredményez mindösszesen csak valamiféle ritmusváltást a trendben? Ahelyett hogy válogatás nélkül lőnénk, tegyük kontextusba a divergencia jelenségét különösen, ha az sorozatban ismétli magát. Lássunk a jelenség mögé és legyünk szelektívek, erről szól a mai oktató videó.



A VIDEÓ SZÖVEG KIVONATA:

Alig van úgy publikált technikai elemzés, amin ne látnánk egy momentum indikátoron jelölt divergenciát, vagy egész divergencia-sorokat. Elemzők általában a trendek végét vetítik előre vele, pedig amint azt ma látni fogjuk, a divergencia üzenete korántsem ilyen egyszerű. Látványos, könnyű ezért észrevenni a divergenciát a grafikonokon, azonban kereskedési szempontból az esetek túlnyomó részében nagy csalódások forrása. Ennek ellenére mondom, hogy kiváló tájékozódási pontot jelentenek, már ha tudjuk dekódolni azt, ahogy beszélnek hozzánk.

Mielőtt mélyebben belevágnánk gyorsan egy definíciószerű áttekintés azok kedvéért, akik még nem ismernék a momentum divergencia fogalmát. Tulajdonképpen az ár és a momentum egyet nem értéséről szól. Amint az árfolyam emelkedik, létrehoz egy új csúcsot, egy magasabb tetőt. Ha megjelenítünk egy momentum oszcillátort az árfolyam alatt – mint ahogy teszem én ezt az RSI indikátorral – , akkor azon éppen ellentétes trendet találok, mert az RSI értéke alacsonyabb tetőt formáz ott, ahol a magasabb árfolyamcsúcs van. Ezt hívja a szakirodalom egyszerű bearish divergenciának.

A jelenség bearish divergencia elnevezése minden gond forrása, mert trenddel szembeni kereskedésre biztat. A divergenciából ugyanis mindenki trendfordulóra szeretne következtetni, pedig az a legritkább esetben történik meg. Abban van igazság, hogy majdnem minden trendfordulót momentum divergencia előz meg. Azonban egy ténylegesen trendfordulós divergáló csúcspár előtt alkalmanként fél tucat vagy még több másik divergencia semmit sem fordít a trenden. Ettől lesz nagy szemfényvesztés, mert rendre ott van a jelentős csúcsoknál és aljaknál, miközben azt kevésbé vesszük észre, hogy hány társukat tűr el hátán a trend minden komolyabb megpróbáltatás nélkül. Megmondom, sokat. Lesznek, aki tapasztalatból azt mondják, nekik már túlságosan is sokat...

A divergenciák dolga tehát pontosításért kiált. Lehetséges-e megmondani, hogy hányadik a sorban hoz trendfordulót? Konkrét, minden helyzetre alkalmazható számmal nehéz előjönni, mert a válasz függ a trend nagyságrendjétől, szerkezetétől és az idősíktól, amin követjük. Viszont a jó hír, hogy Elliott elméletében ott rejtőzik a kulcs, amivel megérthetjük a divergenciák kontextusát. Ahhoz hogy szemléltetni tudjam a megfejtést, íme az Elliott-i fraktálszerkezet sematikus képe.

Csak a trend északi oldalán mutatom a lehetséges divergenciák helyszínét. Az első kis római hármas valószínűleg divergál a kis római ötössel, jelezve a szögletes zárójel eggyel magasabb rendű hármas végét. De ez a végződés többnyire csak egy mérsékelt oldalazást eredményez, semmi komolyabb esést. Ugyanez lehet a szituáció a következő hármas-ötös divergenciánál is, minthogy egy bármilyen szintű ötödik hullám általában kisebb momentumot mutat, mint az azonos rendű hármas társa. Vagyis ha így a hármas-ötös csúcs, illetve alj párokra gondolunk, akkor ténylegesen látjuk, hogy valaminek a végét jelöli ki a divergencia, de nem mindegy hogy minek a végét.

Ha a nagy arab négyes hullám szélesedő alakzatot formáz, ezért annak [b]csúcsa magasabbra kerül, mint a nagy 3-as végpont, akkor ott is lesz egy divergencia az RSI indikátoron. Ez alkalommal a jelölésre elhelyeztem egy nyíl végződést, mert ez a helyzet ismét csak nem trendforduló ugyan, de potenciálisan egy olyan hullám követi délnek, amely legalább kereskedhető rövid távú skalp.

Bonyolítsuk egy kicsit és tegyük fel, hogy a nagy arab ötös hullám egy záró diagonál (ending diagonal), akkor annak felfelé ékelődése alatt mind az egyes-hármas csúcspár mind pedig a hármas-ötös reláció divergenciát mutat és természetesen reménytelen lenne délnek lekereskedni az előbbit. Közben, ha az ék hármasa új csúcsot ért el, akkor annak momentuma legtöbbször elmarad a nagy arab hármasnál leolvasható RSI értéktől. Ez nem feltétlen törvényszerű, ezért inkább szaggatottal kötöttem össze a két csúcsot.

És akkor természetesen a nagy hármas-ötös csúcsok is divergálnak elég távolról, de annál jelentőségteljesebben, hiszen mindkét csúcspont a domináns trendszinthez tartozik, ezért divergenciájukat valóban trendforduló követi. Amit ugye minden divergencia-búvár üldöz.

Rengeteg tanulságot rejt Elliott gondolkodási rendszere, amire első pillanatban nem is gondolnánk. Mindig csak a problémát látjuk pl. a divergenciákból kiinduló hamar behaló fordítási kísérleteket, pedig mindennek megvan az oka és a helye a piacok viselkedésében. Hogy jobban hasznosuljon a mai lecke szűrjük le a tanulságokat az eddigiek alapján:

• Egyrészt fogadjuk el, teljesen rendben van, hogy a divergenciák kevesebb mint fele vezet kereskedhető belépési setuphoz és rendkívül kis részük trendfordulóhoz.

• Legtöbbször egy kisebb korrekció kezdetét jelzik, de ez ismét nem meglepő, ha belegondolunk hogy egy momentum indikátor mozgását hasonlítjuk össze az árral. Azaz egy sebességmérőt rendelünk az árhoz, vagyis ha a sebességmérőn kisebb kilengést tapasztalunk, akkor az csak annyit tesz, hogy az új tetőt, vagy bear trendben az új aljat a piac alacsonyabb sebességgel érte el. Attól, hogy egy jármű lassul, még nem biztos, hogy kanyarodik.

• Nálam a divergencia annyit jelent, hogy lassuló fázisba lépett a trend, azaz a piac túl van az Elliott-ciklus trendmozgató oldalának gyorsuló felén. Azaz ennek a leggyorsabb hullámnak a végpontján és vele az Elliott-i a felismerés pillanatán...

• ...vagy másképp fogalmazva a bear divergenciák tipikusan a még jó ideig fenntartható, de öregedő trendek jobb oldalát uralják.

• Ezért említettem, hogy tájékozódási pontok és nem elsősorban fordulós jelzések. Tájékozódási pontnak viszont nélkülözhetetlenek, mert sokkal nehezebb lenne nélkülük megválaszolni a hol járunk a trendben kérdést.

Befejezésül levetítem az S&P500 heti grafikonjának hiperűr sebességű elemzését divergenciák szempontjából. Tessék összevetni a sematikus kép alapján elmondottakkal.

Ugye kicsit barátságosabb a kép és talán rögtön türelmesebbek tudunk lenni az egyszerű oszcillátor divergenciákkal. Még akkor is, ha nyilván ebben a pár percben csak szőr mentén tárgyaltuk a témát. Szeptemberben jön az új Kerülj előnybe Elliott hullámaival és RSI-vel! 7 estés online program, aminek részletes tájékoztató oldala elérhető itt a linken. Ott bőven lesz még a momentum konfigurációk cikluson belüli helyzetéről szó.

Addig is a momentum legyen mindenkivel!

S&P500 vevők köszönik, ők egylőre nem

Ahogy a félkész hetünk a szerdai kereskedés után áll, lehet, hogy meglesz a harmadik heti bear trend gyertya közvetlen egymás után. Márpedig egy ismételt gyenge heti záróval a piac igazolná a hónapok óta felfelé vonagló záró diagonál alakzat végét. Nagy a szerkezet, hetin érdemes rá figyelni, ahol egyelőre nem is tűnik túl veszélyesnek az esés. Azonban azt ne felejtsük, hogy nem túl gyakori helyzetről van szó. Az elmúlt három évben összesen 3 olyan alkalom volt, amikor kettőnél több (fekete) bear testtel rendelkező heti gyertya követte egymást és az első olyan, ami itt a záró diagonál 2014 októberi elindulása óta látható. Arra akarok kilyukadni, hogy a bear erő és bull erő is egyre fogy egy diagonál vánszorgása során, akkor mire itt ez a nagy bear erősödés? Arra, hogy vége. Az esés már nem a diagonálhoz tartozik valószínűleg.

Egy június 22-én publikált havi elemzésben így fogalmaztam: "Hogy szemléltethessem a közelgő korrekció méretét, felmásoltam ide a grafikon tetejére a karika 2-es hullám által 2010-2011-ben lefedett területet. Egy ehhez igencsak hasonló méretű elmozdulásra számíthatunk... Tekintettel az ellentrend nagyságrendjére, a helyzet egy 'fogd a profitod és gyere vissza venni később' megoldást érdemel még erősen kockázatviselő befektetői szemlélettel is."

A június 22-én készített havi bontású grafikon: 240-360 pont esés lehet a nagyságrend

Mi zajlik még az elliott-i záró diagonálból való letörésen túl? A június 29-i nagy trend gyertyára a bikáknak nem volt válaszuk. Kétszer próbáltak északnak kitörni, de csak a 38,2%-os Fibonacci szintig és a 10-es mozgóátlagig jutottak, mintegy konszolidálva az esést. Mindkét próbálkozás erősnek látszódott, mégis mintha betonfalnak ütközött volna az SPX cash 2.085 szintje körül (ld. napos grafikon jobbra lent). A felfelé folytatás elmaradása a bika magabiztosság hiányára utal. Zárják a vételeket az ellenállásnál, ugyanis maguk is alacsonyabb árakat valószínűsítenek és ezért később jobb vételi lehetőségre számítanak.

Órás és napi helyzet a július 8-i zárás után

A bal oldalon pedig ott a rövid távú hullámos elemzés az órás grafikon alapján. Úgy tűnik, Elliott lapos korrekciója - római kettes karikában - írja le legjobban az elmúlt 6 nap gyorsan fel, majd élesen le ismétlődését. A napokban egy kisebb pánikolás több százalékos eséssel igencsak benne van így a pakliban.

Alapvető kereskedési tipp nemcsak OTP rajongóknak

Egy kereskedési pozíció tervezése az árfolyam pillanatnyi, cikluson belüli helyzetének meghatározásával kezdődik, amihez Elliott felfedezését használom. Azonban nem a hullámok elnevezésén van a hangsúly. Ha nagyon kisarkítom, akkor még azt is mondhatnám, hogy csak ahhoz van szükségem az 1-2-3-4-5-A-B-C jelölésekre, hogy egy bejegyzésben elmondhassam, amit látok. Amúgy egyszerűbben kereskedem, mint azt Elliott diktálná. Úgy gondolom, hogy felfedezésének az esszenciája nem 1-2-3-4-5..., hanem a bázisépítés-gyorsulás-lassulás folyamat ismétlődése, amit egyébként valóban szépen viszontláthatunk az impulzus képében. Azaz a kontextus vizsgálata során Elliott elveivel azt határozom meg, hogy a három lehetőség közül melyiket teszi éppen a piac. Bázist épít? Gyorsul? Lassul?

Már hallom a kérdést. És mi van a fordulat dolgával? Cimballi, ott az aljaknál és a tetőknél!

Egy kereskedő és befektető legfőbb izgalma a tető, vagy a végső alj eltalálása. Mert az mindent egy csapásra megoldana. A grafikonok egyre csábítanak a szép hosszúra nyúlt trendszakaszaikkal. Mindössze be kell szállni az alján és zárni a tetején és kész. Azért ez nem ilyen egyszerű...

Gyenge idegzetűek most hagyják abba az olvasást, mert szörnyű dolgokat fogok állítani.

A fordulat pontos meglövése matematikailag nem kifizetődő, és tulajdonképpen megoldhatatlan feladat. Ezért nincs így nálam direkt módon a bázisépítés-gyorsulás-lassulás személyes kereskedői menüben. Persze most a begyorsult trendekről van szó; egy sávozó piacon azért el lehet találni a csúcs, vagy alj fordulós gyertyaalakzatot a sávhatár közelében. Szűkítsük ezért a beszélgetésünket a fenntartható módon, le-, vagy felfelé trendelő piacokra. A fenntartható szót pedig egyelőre írjuk fel a kéményre, hogy majd néhány bekezdéssel lejjebb megmagyarázhassam.

Engem is érdekel, hogyan lehetne egy hosszú trendet rögtön az első gyertyáknál megfogni... Ezért úgy gondoltam, hogy 100+ év kereskedői tapasztalattal a hátam mögött most már biztosan vagyok olyan okos, hogy nekiállhassak aljat, vagy csúcsot vadászni :) Megkerestettem egy csomó fenntartható trendben haladó grafikont a számítógépemmel és nekiláttam visszajátszani őket. Vajon milyen találattal tudom kötésre megtalálni a legalacsonyabb aljat, vagy a legmagasabb tetőt a szimulációban? Tudni kell rólam, hogy a éles helyzetben emelkedő trendben magasabb tetőre, vagy eső trendben alacsonyabb alj helyzetre egészen ritkán hajtok - tulajdonképpen erről szól az egész mostani cikk, hogy miért van így.

Mi a tipp, hogyan sikerült a kísérlet? Hány százalékban voltam képes megtalálni egy fenntartható bear trend alját, vagy rámutatni a egy fenntartható bull trend végső csúcsára? Természetesen kivárhattam, amíg az adott fordulós jelzés egyébként láthatóvá válik, de a szabályok szerint az már "nem ért" ha ez már alacsonyabb tető vagy magasabb alj volt. A fordulós jelzés dolgát azért hangsúlyozom, mert nem "vaktában kötök, amikor úgy szorít az alsónadrág, vagy éppen most van időm rá" típusú kereskedési módszert űzök. Íme a lényeg: 18%-ban, ami borzasztóan alacsony találati arány a nyereséges kereskedéshez. 82%-ban, vagy nem ítéltem végső csúcsnak / aljnak a fordulatot, vagy túl korán mondtam ítéletet a trend végéről. Ezért engem a legmagasabb csúcs és a legalacsonyabb alj eltalálása továbbra sem érdekel, ha azt csak 5-ből egyszer lehet sikerrel kivitelezni. Egyszerű matematika, majd egyszer megmutatom, hogy még egy szving kereskedési rendszer sem tud 37-38%-os találati aránynál kevesebbel nyereségesen üzemelni.

Kitermelheti-e egy jelentős fordulat a vállalt stop loss kockázat ötszörösét? Mert az ugye adna valami reményt. Persze kitermel az még többet is. Azonban javaslom, sőt már inkább kérem, hogy ilyesmivel ne kínozza magát egy kezdő kereskedő. 5-ből egyszer megütni a "home run-t"? Erre csak csóválni tudom a fejem és lemondóan legyinteni.

Mert hogyan is nézne ki pozícióról-pozícióra, ha ezt élesben próbálná meg kivitelezni egy kevésbé tapasztalt próbálkozó? Először is, kevesebb éles bevetéssel a háta mögött pár százalékkal rosszabbul teljesítene nálam. Mondjuk kihozna 14%-ot, ami 7-ből 1 találatot jelent. Azért azt lelkileg végigküzdeni, hogy esetenként hat sikertelen kötés után bepróbálkozni minden félelem nélkül hetedszerre is, és a kiizzadt pozíciót tudatosan végigmenedzselni?! Tessék csak belegondolni! Háááát, nem tudom.

Reálisan talán így nézne ki a történet: Első két kötés, simán vállalt kockázat bukó, azaz addig -2R egyenleg. (R = a kiindulási stop loss kockázat nominális értéke.) Még annyira nincs probléma. Jön a harmadik, ami már majdnem jó, legalábbis valamit sikerül húzni a stop megbízáson, ezért csak 1/2R mínusz. Eddig ez -2,5R. Negyedik próbálkozás, ismét simán telibe bukta (eddig -3,5R), majd végre itt az ötödik kísérlet, ami megindul. Mi megy félre ilyenkor? Egy új trend elején szinte mindig erőteljesek és meredekek a visszatesztek, az egyik ilyennél elszakad a cérna és emberünk az eddigi sok sikertelenséget látva idő előtt lezárja a pozícióját 2,5R nyerőben.

Miért zárta? Minden az alacsony találati arány miatt van. Nem nagyon kell pozíciót menedzselnie, hiszen alig van olyan amikor erre lehetősége adódik. Amikor majdnem minden rögtön stop loss, akkor hogyan is alakulna ki a rutin, amivel eldönthetné, hogy milyen árfolyamszintekben bízhat? Másrészt benne él az előző négy kísérlet negatív élménye, ami aláássa az önbizalmát. Valójában nem ezt az ötödik kereskedési szituációt menedzseli, hanem az előző négy bukót igyekszik visszanyerni. Ez az alapja a gyenge jelenlétnek. Talán csak önbizalmát szeretné helyreállítani egy "nyerjek már egyszer, mekkora szamár vagyok, ha ez is mínuszba megy" gondolkodással. Ez a beszólás meg is pecsételi a sorsát, mert a vezérlést nem a piacról jövő döntő jelentőségű adat, és egyébként ez alkalommal pozitív visszacsatolás adja, hanem saját érzelmei, amelyek valójában félelmet, reménytelenségek sugallnak és negatív magánbeszédben nyilvánulnak meg. És ami még fontosabb, egy olyan forrás, az érző agy impulzusa motiválja végül a döntést, aminek nincs jelentősége a piac működésében. Nem rossz ember ettől. Szeretne valami biztos elismerést, sikerre vágyik, de ezeket a játszmákat a piac nem méltányolja, leginkább mert nem is tud róluk.

Visszament -1R-re, ott tart mint az első pozíció zárása után. Azonban a gondok csak most kezdődnek. A piac az ötödik pozícióban végül elszaladt 9R-t, a vállalt kockázat kilencszeresét, amiből ő csak 2,5 egységet vett ki. Ettől teljesen megborul és a hatodik kötésen 5R-t bukik, amit nem lehetne ha bármilyen szabályhoz tartaná magát. A hetediket vagy be sem köti, vagy az is mínusz. Egyenleg -7R, vagy több.

A történet természetesen karikírozza, ami valójában zajlik, ha valaki olyat játszik, ami nem éri meg. Azonban a mentális mechanizmusok közel azonos vonalak mentén hathatnak minden kereskedőnél.

Ez volt a hosszú előjáték. A károgáson túl elmondom, hogy mit lehet tenni csúcsvadászat vagy mélytengeri horgászat helyett. Pár bekezdésben nyilván nem tudom bemutatni a teljes módszerem komplex működését, ahhoz kell egy komplett "Kerülj előnybe" tréningprogram több napon át. Ezért ma rendkívüli egyszerűsítésekkel és több feltételezéssel élek. Például feltételezem, hogy aki most szeretne egy általánosan használható fogást elsajátítani, az még nem napon belüli kereskedő, hanem egyelőre napi és heti idősíkra állított grafikon alapján követi a piacokat. Nézzük akkor az OTP hetit és a napit. Komplett módszer helyett pedig egy olyan mesterfogást mutatok, ami a leggyakrabban előforduló veszteségforrás kiküszöbölésére irányul. Szerintem aki figyelmesen végigkövet, az a haszontalan kontratrend belépők legalább felétől megóvja magát.

Kezdjük onnan, hogy kutya természetesen a "fenntartható trend" definíciójában van elásva. Olyankor nem érdemes közvetlenül a csúcsra, vagy aljra menni, amikor ilyen trenddel van dolgunk. Ez akkor valósul meg, amikor a piac impulzív módon emelkedik, vagy esik, amit nem egyszerű időben érzékelni, főleg ha valaki nem teljesen beszéli Elliott nyelvét. Keressünk akkor erre a trendelő impulzusra egy számszerűsíthető, egyszerűen leolvasható paramétert. Welles Wilder RSI indikátorát használom a feladatra, amely 14-es periódusú beállításban minden grafikonrajzoló eszközön elérhető.

Beszéljünk most bull kitörési irányról (az eső trend az ellentettje lenne mindannak, ami itt következik). Egy olyan helyzetet látunk magunk előtt, amikor az árfolyam tendenciózusan emelkedik, vagy északnak kitör és magasabb tető-magasabb alj sorozatot produkál kevés átfedéssel a hullámok között. Ha a napos RSI záróban eléri a 67-es értéket, akkor az árfolyam a fenntartható bull zónába lépett, begyorsult, így nagy valószínűséggel valamilyen impulzív szerkezet halad északnak. Innentől trend követő vételekben érdemes gondolkodni, mert mostantól a bear fordulatok túlnyomó része nem hoz majd kereskedhető elmozdulást. A fenntartható bull zónába érkezés után közvetlen még kissé képlékeny a helyzet. Két gyertyán belül esetleg fordulhat a kocka, de csak éles és látványos irányváltás formájában, ezért napos idősíkon a következő két nap igényel némi extra odafigyelést. Azonban már azonnal is jobb a vevők uralmát feltételezni, hacsak nincs valami egészen nagy ellentmondás a heti és a napi grafikon között. Ha valaki eddig a pontig bear volt, akkor megéri zárni, visszavásárolni a pozícióját. És sokszor fogom még ismételni a megéri szót.

A medvék esélyei drámaian (mondjuk 25% közelébe) csökkentek, mert az RSI (az én gondolkodásomban) sok résztvevő egyetértését jelzi a közeljövőben elérhető magasabb árról. Ha kevesebben, vagy gyengék lennének a bikák, akkor nem tudnák ilyen gyorsan tolni a szekeret.

Hogyan olvassuk akkor például az OTP-ben kialakult trendet?

Az RSI képes megmutatni a folytatáshoz elég erős trendeket, ahogy tette ezt az OTP grafikonján is
- nagyításhoz klikk a képre

Az OTP árfolyama RSI szempontból február 9-én tört ki, amikor is az árfolyam 4110-en, az RSI indikátor pedig 69 körül zárt (zöld nyíl). Innentől kezdve felejtős volt bármilyen későbbi magasabb csúcs (tető) direkt shortolása. Ezen a ponton a momentum arról tanúskodott, hogy a bikák átvették az irányítást. Látom kereskedőkön, hogy mennyire nehezen adják fel az eredeti ötletüket, főleg ha azt már kibeszélték valamelyik fórumon, vagy más tőzsdés baráti körben. Ha végképp nem sikerül elfelejteni a shortot, akkor legalább a belépési feltételeken érdemes rendkívül sokat szigorítani az RSI által fenntarthatónak ítélt bull trend alatt. Legjobb ilyenkor vételi lehetőségek után kutatni, de ha nem visz rá a lélek valakit, akkor egy olyan erős szűrőfeltételt kell használni, mint amilyen az én - egyébként sokkal hosszabb - trendfordulós ellenőrzőlistámon az alacsonyabb tető kritérium. Az RSI indikátor alapján a fenntartható bull zónába gyorsuló trendeknél csak akkor reagálok short jelzésre, ha olyan alacsonyabb tetőn látok bear fordulatot, amely már 67-nél kisebb RSI értékről indul ki. Önmagában sem az alacsonyabb tetőre nem reagálok, sem a 67 alá eső RSI-re. Nekem együtt kell a két kitétel. Ez a minimum. Például február 25-én 4420-nál volt egy alacsonyabb tető (ld. szürke kis nyíl), de a kiindulás pillanatában ahhoz 71-es RSI érték tartozott, tehát erős volt a gyanú, hogy az újabb lefelé kör csak C hullám lehet egy korrekción belül. Egy kisebb idősíkon, óráson, valamit lehetett rajta fogni, de csakis kontratrend menedzseléssel érte meg.

És valóban, nemsokára még tovább is gyorsult a trend, amit a még magasabb RSI csúcs és a meredekebb határoló trendvonal jelez. Innen már tényleg 20% alatt van a short setup-ok esélye. A gyorsulásban nemsokára, egész pontosan március 20-án a heti RSI is átlépte a 67-es szintet, amikor is 5100-as árfolyam mellett 72-n zárt. Március 20-tól - többen talán már a fejükhöz is kaptak - tovább szigorítunk a feltételen: most már heti alacsonyabb tetőt jobb kivárni. Fraktál ez kérem szépen, ahogy Elliott megrajzolta! Olyan nagy az impulzus, hogy illene neki a hetin RSI(14) 67 alá alacsonyabb tetővel "beszorulni" mielőtt a medvék átveszik felette az irányítást.

A sorban következő pillanat, amit kitárgyalunk, az a fenti piros nyílnál a május 13-i kitörési kísérletet követő lefordulás. Itt ugyanis egyszerre teljesül a két minimum kitétel a napos idősíkon (ld. a felső ábrát). Keletkezett egy alacsonyabb tető és a lefordulás 64-es RSI értékről jött. Igen ám, de épp az imént mondtam, hogy itt egy napi fordulat már kevés, mert a hetes idősík is mozgásban van. Majd ha ugyanezt a hetin látom, akkor kezdek short trendre berendezkedni. Azonban az is igaz, hogy a naposon ettől ez még érvényes short setup méghozzá három hullám korrekció erejéig. Ugyanezt mondtuk két bekezdéssel feljebb a február 25-i helyzetről: eggyel kisebb idősíkon, azaz "óráson lehetett rajta valamit fogni". Na itt a meghatározó trend az RSI alapján március 20 óta a hetes, az eggyel kisebb idősík ezéért a napos, vagyis ott van "valami" fogás, de "csakis kontratrend menedzseléssel". Azaz a késő februári helyzet megfelelője a mostani esés eggyel nagyobb időhorizonton.

Hol tart akkor az OTP? Heti emelkedő trend lassulásban. Annak tűnik mindössze, mert a fordulatra nincs meg a tényinformáció. Egy ilyen lassuló trend pedig még sokáig húzhatja. Egészen pontosan addig, amíg egy alacsonyabb tető be nem szorul 67 alá a heti idősíkon. Nem kell a sikeres kereskedéshez előrejelzést gyártani, vagy túl sokat kitalálni, amikor adottak a feltételek, akkor le lehet olvasni az esélyeket mint tényeket a grafikonról.

Ma ezt a leegyszerűsített, de önmagában is működő szűrőt szerettem volna bemutatni, ami a tágabb Kontextus-Momentum-Szignál módszer egyik részeleme. Egy hasznos, bármilyen kereskedési instrumentumban objektíven alkalmazható fogás, amely nem használja ki az idősíkok optimalizálásában rejlő teljes potenciált és egy trendforduló vizsgálatakor általam alkalmazott nyolc szempontból csak kettőre fókuszál, ezért könnyen lekövethető. Semmiképp sem a Szent Grál, de az esetek nagy részében alacsony valószínűségű, így felesleges kereskedési belépőktől óvja meg azokat, akik egyébként a trenddel szemben szeretnének kereskedni. Objektíven rámutat, hogy mi az, ami az adott helyzetben egyszerűen nem éri meg. Ilyen szűrő nélkül egy kezdő csúnyán lerombolhatja magát, mielőtt még esélye lenne megtanulni kereskedni.

Amikor kereskedem, nem igyekszem kitalálni, mi fog történni, hanem arra keresem a fogást, hogy "Hol tartunk?" és ez alapján "Mi éri meg?" vagy "Mi nem éri meg?". Az RSI 67 egy objektív jelzés arra, hogy a trend gyorsuló fázisba lépett, amikor is statisztikailag többé nem kifizetődő egy új magasabb csúcson jelentkező fordulós gyertya shortolása. Ha valakinek ez a hosszú bejegyzés most nem lett volna elég, akkor az előző "Ha túladott, attól az még eső trend" cikkem is ugyanezen témát feszegeti.

A trendkövető életmód egyszerű, de eleinte nem könnyű ráérezni. Az első lépés az elsajátításában, hogy nem küzdünk fenntartható trendek ellen.

A momentum legyen veletek!

Ha túladott, attól az még eső trend

Amíg zajlik az Elliott Wave International nyílt hete [itt a link hozzá - már csak egy napig elérhető] addig mindenki kedvére böngészhet az Elliott-i számozások között, ezért inkább egy januárban ismeretátadási célzattal angol nyelven publikált cikkem szabad fordítását teszem közre. Nem ezért szeretem a témát, mert az idő igazolta a cikket, hanem mert kereskedői fejlődésemben egy meghatározó felismerés volt, amit a címben kijelentettem: Ha túladott lejtmenet alakul ki, attól az még eső trend. Más szavakkal nem a fordulat levadászása a sikeres kereskedő mozgatója, hanem sokkal inkább a trend felismerése és követése, amíg a fordulat megerősítéssel együtt be nem következett. Íme akkor a lecke:

Túladott és túlvett két olyan fogalom, amit legszívesebben betiltanék a technikai elemzés szóhasználatában! A kifejezés azt az érzést kelti, mintha egy piacnak most már aztán tényleg nem szabadna tovább emelkedni, vagy esni. Pedig ha valami messzebbre jutott, mint ami ésszerűnek tűnik, akkor az ugye nem logikus, hanem emocionális! Vagyis igazán nem várhatunk semmi racionálisat az erős érzelmek által vezérelt árfolyam trendektől. A hosszúra nyúlt hullámok olyanok mint a szökőár, vagy egy lavina. Most komolyan azon lenne érdemes gondolkodunk, hogy mikor fordulnak? Nem, nem. Tudjuk róluk, hogy lesz egy olyan pont amikor megállnak, de nem akarunk az útjukba kerülni, amikor még mozgásban vannak. Legalábbis ez lenne a természetes ösztön. Itt az ideje beszélnünk a túladott piacokon rossz ütemben elkövetett húzásokról.

Immár hónapok óta tele a gazdasági média a "túladott EURUSD" fejtegetésekkel. Ezért nem bírtam megállni, hogy megírjam ezt a cikket. Mégis mi lenne a helyes hozzáállás egy kereskedő fejében, amikor ennyire extrém gyorsulást látunk egy piacon? Talán ismerjük az angol szót "climatctic", ami nagyjából "kulminálásra", vagy akár "kimerülésre" fordítható, máskor pedig a "kapitulációt" látjuk feltűnni. Ezekről lesz most szó. A cikluson belül hol keveredhet egy eső trend ilyen túlfeszített helyzetbe, amikor bármi áron eladó lesz egy piaci instrumentum?

Bear piaci kapituláció akkor következik be, amikor a medvék és a bikák ugyanarra az álláspontra jutnak, méghozzá mindkét falka alacsonyabb árakat vár. Látszólag ez ellentmondás, de mindig vannak okos bikák még egy ilyen meredeken eső EURUSD esésben is. Ők ugye attól okosak, hogy látják, semmi okuk most belevenni, mert "mindjárt" lehet olcsóbban is kötni, de azért van valami nagyobb idősík okuk vételről gondolkodni. Nem cselekedni, csak gondolkodni. Persze ott vannak a kevésbé okosak is, akik valahogy beleragadtak a vételi pozíciójukba és kezdik zsebükön érezni, hogy mennyire nem jó dolog túladott piacon vásárolni. Az utóbbiak a helyzet romlását tapasztalva pánikolni kezdenek, mert közben aki még vétellel "segíthetne" rajtuk, az okos shortok tábora kényelmesen hátradőlve ül a karosszékében és legkevésbé sem igyekszik zárni eladási pozícióját. Így aztán a vételi oldal olyan gyér lesz, hogy aki eladni - longot zárni - akar, annak bizony keményen meg kell küzdenie a kevés vevő kegyeiért. Ezt kizárólag úgy teheti meg, ha egyre alacsonyabb árat fogad el. Az EURUSD piac is így vált egyoldalúvá. Az esés egyre több vevőt taszított a pánikba, míg végül az egész helyzet egy sor az átlagosnál jóval nagyobb trend gyertyában eszkalálódott. Maga a trendvonal ilyenkor gyakran felvesz egy szemre is jól megfigyelhető negatív parabola formát.

Valóban igaz, hogy az ilyen parabolák nem fenntartható trendek és néhány gyertya múlva elérik a mélypontot, vagy egy jelentős mélypontot. Na de nézzünk már a grafikonra és a kapitulációt [januárban] legszebben jellemző heti idősíkra. Amúgy lehetne a havit is nézni, de ne menjünk ilyen messzire. Szóval, gondoljunk már bele, hogy persze pár gyertyán belül véget ér, de ilyen sebességnél mit jelent akár csak 1-2 gyertyát tévedni az időzítésben. Heti 3000-4000 pipet tévedni elég drága mellényúlás. Akkor mégis, hogyan lehetne tenni valamit az időzítés érdekében? Legelső, amit tehetünk, hogy megértjük a helyzetet.

A fordulat - már ha egyszer bekövetkezik - vagy egy trendforduló lesz, vagy pedig a legnagyobb és várhatóan legnagyobb volatilitású korrekció a trend elindulása óta. Ha valaki a százalékos esélyeket kérdezi, akkor 15% van a trendfordulóra, 75% a legnagyobb korrekció változatra és marad 10% egyébre. Elliott cikluselmélete segítségével elkészíthetjük azt a listát, amely azokat a pontokat tartalmazza, ahol ilyen begyorsulás idején az árfolyam tartózkodhat:

1. A felismerés pillanata - nagyjából a harmadik hullám harmadikjának a közepe (ld. az sematikus alábbi ábrán a szürke 1-es jelölést)
2. A parabolikus kapituláció megjelenhet a harmadik hullám végpontján is, amikor a harmadik hullám esés végül kimerül (ld. szürke 2-es)
3. Totális pánik egy ötödik hullám megnyúlás alatt (ld. szürke 3-as)

Íme a három helyzet sematikus grafikus ábrázolása - "Parabolikus gyorsulásra hajlamos helyek Elliott impulzusán belül"

Ez a sematikus ábra megmutatja nekünk, hogy egy meredek esés esetén mi történik a pánik után, hány szakasz lehet még hátra.

Magam nemcsak szemrevételezéssel, hanem az RSI-vel kutatom az ilyen túlfeszített trendeket. Bull változatnál az RSI a zöld bullish fenntartható zóna fölé emelkedik, bear helyzetben a "fenntartható bear trend zóna" alá esik. Épp ez történik az EURUSD esetében. Kerülöm a "túladott" megfogalmazást, inkább úgy írom körül, hogy "erős bear trend ésszerűtlen azonnali shortnyitási kockázatokkal". Ezen az idősíkon a begyorsulásból adódó magas kockázat miatt már nincs különösebb lehetőség eladni, hanem inkább kisebb idősíkokon lehet aktívan kiaknázni a bear szignálokat, mert azok nagy része gyorsan, jelentős utat tesz meg. A kapituláló piac azonosításán túl, kereskedési szemmel haszontalan a heti idősík. Láthatjuk az RSI-t amint akár 15 alá is süllyed, ami pedig már nálam is "túladott" egy beszálláshoz a heti gyertya alapján. Ugyanakkor az is biztos, hogy elsőre (nekem) nem kínál vételi lehetőséget még akkor sem, ha az RSI esetleg visszaemelkedik 30 fölé, ahogy azt a népszerű technikai elemzés tanulmányok javasolják. Tessék megnézni december 14-én is volt 33!

Az ilyen kapitulációkat gyakran éles fordulat követi, akár előzetes lassulás nélkül is. Az éles fordulat lehetősége teszi csábítóvá az alj vadászatát de csak elméletben. Mindenki ráizgul a V-alakú trendforduló lehetőségére miközben az csak az esetek 10-15%-ban következik be. A ritka trófea begyűjtése helyett nem lenne érdemesebb csendben arra figyelni, mi történik 85-90%-ban? Ha csak egy gyertyát téved, aki korán lép, akkor a kereskedési ötlet máris rossz véget ér, mert a következő gyertyában bekövetkező fordulat idejére már igen jelentős veszteséget hordoz a pozíció, amit túl ritkán termel ki a kevés számú találat. Matematikailag nem éri meg, mert akár 6-7-szer többet kellene keresni a kevés számú nyerővel, mint amekkora egy heti gyertya.