Elliott trendcsatornája II.

A második részben a 'Logaritmikus, vagy aritmetikus skálát használjunk a grafikonjainkon?' kérdést járom körbe. Mielőtt belekezdenék, emlékeztetőül itt a [link] az októberi első részhez.

A poént előre lelövöm; nem lesz a feltett kérdésre általános, minden körülmények között alkalmazható döntési mechanizmusunk, ami mindig előcsalja a grafikonról a trendcsatornát, helyesebben a negyedik ill. az ötödik hullám végét.

A klasszikus technikai elemzés úgy tartja, hogy a rövidebb, napon belüli, illetve napos grafikonokon, különösen a lassan mozgó piacokon aritmetikus skála szükséges a trendvonalak megrajzolásához és az elemzésekhez, míg a 12-18 hónapon túlra kitekintő heti, havi bontásban, valamint a nagyon gyorsan mozgó tőzsdei termékeknél a log. értelmezés a jó választás.

Elliottnál ezt inkább úgy mondanánk, hogy a trend alacsonyabb szintjein inkább aritmetikus, magasabb szinteken - elsősorban elsődleges és ciklus szinttől felfelé - inkább logaritmikus ábrázolásból indítsuk a vizsgálódásunkat. A megfogalmazásban ott van benne, hogy inkább, mert konkrétan az Elliott-i csatornáknak célszerű mindkettőn utánanézni.

Kedvenc példám erre a történelmi Dow Jones grafikon 1932-1937 közötti bullish ötöse, amelyben az I. részben részletesen definiált ideiglenes trendcsatorna alsó határát épp egy hajszálnyira lépi át az elsődleges szintű [4]-es hullám vége. Már ha az ábrázolásunkhoz logaritmikus skálát választunk.

Igen ám, de az 1937. márciusi Primary [5] csúcs keresésekor szemlátomást meg sem érdemes próbálkozni az ötödik hullámok végét meghatározó végleges trendcsatorna megrajzolásával, mert nemhogy annak a tetejét nem találná el a hullám vége, hanem még a piros vonal képzeletbeli meghosszabbítása is elhúzna felette!
Logaritmikus skálán.

Viszont mi történik, ha váltunk és a [2]-[4] trendvonalat aritmetikus (arányos) nézetben csúsztatjuk el a Primary [3]-as hullám végpontjába?

Éppen pontosan kijelöli az összesen 380%-os, megnyúlt ötös hullámot tartalmazó ciklus szintű emelkedés végét. Elméletileg a nagyobb időtávok és a hosszabb trendek vizsgálatához a fejlődési folyamat gyorsulása miatt [ld. az exponenciálisan nyíló spirál ideát] egyre inkább a logaritmikus skála tűnik ésszerű választásnak, de nem így van. A Primary szint [4]-es hullámának meghatározásához, a hosszú időtartam miatt, várakozásunknak megfelelően, teljesen jól működött a log. ábrázolás, ám az egész trend végére, vele a [5] és Ciklus I-es csúcsra már az arányos skála mutatott rá. Teszem hozzá, ebben a megtévesztés érdekében ;) szándékosan kiválasztott példában.

Mindezek ellenére, egy meglehetősen egyszerűen alkalmazható módszerről van szó, amit mégsem emeltem bele az Alapok sorozat témakörei közé. Azért nem, mert a játékban előbb helyesen kell tudni meghatározni a mindenkori 1, 2, 3, majd később a végleges csatornához a 4-es hullám végét. Azaz a sikeres alkalmazáshoz az alakzatok és más vezérlőelvek ismerete elengedhetetlen. Szóval az Elliott-i csatornák világa valahol átmenet az alap és a haladó szint között.