Collins ötlete - Alapok III.

Több helyen olvasom, hogy Leonardo Fibonacci da Pisa matematikai tanítása a természet működéséről eredeti forrása volt Elliott munkásságának. Pedig nem. A helyzet az, hogy a hullámelmélet kidolgozásakor Elliott nem volt tisztában Fibonacci elveivel, sőt egészen addig nem is hallotta még a nevet sem, amíg Charles J. Collins fel nem fedezte a döbbenetes hasonlóságot Fibonacci nyúlszaporulatos történetével (feltételeztem, hogy azt mindenki ismeri, bocs, ha nem).

Történt ugyanis, hogy Collins folyamatosan kapott olyan spekulánsoktól ajánlatokat kereskedési módszerekre, amelyek az indexeket voltak hivatottak felülteljesíteni. Természetesen ezek túlnyomó része kudarcot vallott az első kanyarban. Nem úgy Elliott módszere. 1934-ben lázas levelezés kezdődött közöttük, melyben Elliott bemutatta az akkorra kész felfedezését, vagyis kifejtette a fraktálszerkezet lényegét. Nevezetesen, hogy a bull piac legegyszerűbb leírása egy vonal felfelé, a bear piacé meg egy vonal lefelé. Az utóbbi eső piac három részre tagolódik, le-fel-le, az emelkedő piac pedig öt hullámra fel-le-fel-le-fel. Egy bull és egy bear együtt egy ciklus, azaz két szakasz. Ha már a közbeeső hullámokat is számoljuk, akkor 3+5, az összesen 8. Ha még egy szinttel lejjebb megyünk és az ötös és a hármas alhullámait is összeszámoljuk, akkor a maci oldalán 13, a bikáén meg 21 áll, ami így 34-et ad eredményül. Lehetne folytatni a végtelenségig. Ez az 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34… számsor pedig a Fibonacci által (a görögök és az egyiptomiak után újra) felfedezett sorozat. Collins így ír:

„Feltűnt, hogy amikor a hullámokat számolja, akkor az egyre alacsonyabb és alacsonyabb szintű trendek felé haladva végül a Fibonacci számsor áll elő.”

Azon túl, hogy Elliott elrohant a könyvtárba kivenni némi szakirodalmat, rájött, hogy megvan a nagy miértre a válasz. Mert eddig csak egy ismétlődést vett észre, meg a szabályokat, de azt nem tudta, hogy a természet diktálta rend az oka annak, ami megjelenik a tőzsdei grafikonokon. Ők ketten így jöttek rá, hogy ami az árfolyamgörbén Elliott rendszerének látszik, az valójában a tömegpszichológia struktúrája.

Innen már csak egy lépés volt Elliottnak kipróbálni Fibonacci Aranymetszésre vonatkozó elveit a hullámok arányainak meghatározásában. Nemsokára előállt az elmélet geometriája, ami az 0,618, és az inverz 1,618 szorzók alkalmazásán, valamint a Fibonacci számsoron alapul. Érdekesség: talán van akinek már fel is tűnt, a 0,618 az egyetlen szám, aminek a reciproka (értsd. 1/0,618) saját maga +1.
Minden Fib. arány, ami ma, vagy a későbbiekben szóba kerül, a vezérlőelv kategóriájába esik, azaz inkább működik, mint nem, de megjelenése nem 100% biztos esemény. Rengeteg ilyen aranymetszéses irányelv létezik, Elliott maga néhány példát/esetet állított csak elénk, elsősorban az impulse hullámokra vonatkozóan. A Fib. elemzés katalógusát Robert Prechter kiegészítette egy egész rakat megfigyeléssel és teszteredménnyel. A Fibonacci arányok vizsgálata majdnem egy olyan erős „tantárgy”, mint az elmélet egésze, ezért itt most csak az impulse hullámra vonatkozó részt mutatom be, a többi jobb helyen lesz máshol az alakzatok részletes bemutatásakor.


Az ábránk ugyanaz, mint az előző részben. Nézzük át együtt! Az 1 hullám után következő korrekció tipikus vége az 1 hullám 61,8 százalékánál van. Figyeljük meg, az árfolyam mozgását szándékosan egy kicsit túlhúztam a 61,8%-os értéken, mert ez nem egy kőbevésett szabály, csupán támpont ahhoz, hogy hová fókuszáljunk, hol keressünk fordulós jelzést. Nehogy valaki egy Fib. szinthez kössön stop megbízást, vagy vakon lépjen ott pozícióba!
Indexeknél elég gyakori a második hullámban a 78,6%-os érték, ezért nem örülök ezekben a napokban, hogy az amerikai piacok többsége nem tudta le a januári esés korrekcióját az 50-78,6% tartományon belül.

Menjünk tovább! Ha az 1 hullám hosszát 1,000-nak tekintjük, akkor a 3-ra vonatkozó célárunkat leggyakrabban ennek az elsőnek a 161,8 százalékánál keressük. Tehát a trend kiindulási értéke és az 1 hullám végének távolságát szorozzuk meg 1,618 Fib. számmal és az így kapott távolságot mérjük fel a 2 hullám végéből kiindulva. Azért így, mert az első hullám terjedelméből szeretnénk következtetni a harmadik terjedelmére. Ehhez az elemző/rajzoló szoftvereknél nem a „Fibonacci retracement” eszköz segítségével behúzott 161,8%-os vonal kell, hanem a „Fibonacci Projection”, vagy egyes platformoknál az "Extension" eszköz által kirajzolt ilyen érték. Az Projection/Extension eszköz használata három lépésből áll. 1) Kiindulok az első hullám kezdetéből, 2) felhúzom az első hullám végéig, majd 3) megmutatom neki a második végét. Meséltem én egyszer ennek a működéséről a „Célár a háromszögből” című bejegyzésemben, ha valaki vissza szeretne lapozni, akkor az ottani második ábra alatt, a „Hova, vagy honnan mérjük?” szövegrésznél van róla szó.
Ha a harmadik hullám megnyúlt, akkor főleg az elsődleges trend szintjén, vagy felette előfordul a 2,618-szoros, vagy a 4,236-szoros hossz is, míg rövidebb timeframen 200%-os viszonyra is figyeljünk. A fenti ábrán a 3-as hullám hosszát 261,8%-ra szerkesztettem.

Túl vagyunk a harmadikon, keressük a 4-es végét. Itt inkább sekélyebb 38,2%-os retrace-re számítunk, főleg akkor, ha előző korrekció mély volt (korrekciók váltakozása elv szerint). Sokan ilyenkor az első hullám kiindulási pontjából teszik fel a Fib. rácsot, pedig nem az 1 kezdete-3 szakasz 38,2%-át, hanem csak a 2-3 szakasz 3/8-át keressük. Ha ez egybeesik a 3-as hullámon belüli iv. számú alacsonyabb rendű hullámmal, az nagyon jó, mert két vezérlőelv ugyanoda mutat. Az ábránkon a trend igen erős volt, ezért csak 23,8% körüli visszatesztet láttunk. Az ilyen sekély retrace szint nem tipikus, leginkább a harmadik harmadikja körül fordul elő, ahol leggyorsabb a trend, ezért a játék kedvéért az egész hullámsorozat tetejéről lecseréltem a „műtrendemnél” eggyel magasabb rendű középtávú trend számozását piros (1)-ről (3)-ra.
Sokszor előfordul, hogy egy trenden belül kialakul egy tipikus és sajátságos korrekciós szint, amikor hullámok sorozatban egymás után például 50-53% körüli mélységekbe korrigálnak. A jelenség a hullámszerkezet fraktál jellegéből adódik és mivel egész hosszan fennmarad(hat), ezért olykor már sebészi pontosságú beszállási lehetőségeket ad.

Maradt még az 5. hullám, amelyre leginkább az első hullámmal való összevetéssel következtethetünk. Az 5-ös hossza leggyakrabban megegyezik az 1-es hosszával, vagy annak 61,8%-a.

A mostanára átrágott példánk, annak érdekében, hogy minél több vezérlőelvet megmutathassak rajta, tartalmazott megnyúlást, méghozzá a leggyakoribb helyen a harmadik hullámban. Elő kell ezért vennünk egy olyan esetet, amikor nincs extension az öt hullámon belül. Ilyenkor gyakran a 4-es hullám osztja 61,8:38,2 arányban a teljes lökéshullámot. Azaz az 5. hullám hossza 38,2%-a a teljes öt hullám hosszának. Íme jobbra ehhez is egy ábra.

December közepén, amikor az 5/5 című írásomban az EURUSD párossal foglalkoztam, beillesztettem egy ábrát a különböző extension-variációkhoz tartozó Fibonacci arányokról. Ha valaki az akkori bejegyzésem végén szereplő sémát hozzáteszi a ma tanultakhoz, akkor az összes gyakori, impulse hullámra vonatkozó Fib. relációt együtt látja.

Még egy részt töltünk majd a vezérlőelvekkel, sőt maradunk az ilyen kevésbé kézzelfogható, „lágyabb” fogódzóknál, de nem a következő, hanem később az ötödik részben. Addig is használjuk, keressük a Fibonacci viszonyításokat, mert az Aranymetszés szabályai kölcsönzik a hullámmozgás arányos kinézetét a grafikonjainkon. Viszont most már azt is tudjuk, nem szabad ész nélkül használni, mindig logikusan át kell gondolni, mit, mihez hasonlítunk. Annak ismerete, hogy mit keressünk, a sikeres alkalmazás kulcsa!

Tovább a IV. részre >