Beszélgetések Elliottról - Július

Fordítsd meg a monitort!
Azért választottam ezt felszólítást beharangozónak, mert a piaci folyamatok lekövetésére tényleg egy merőben új szemlélet kell majd, vagy legalábbis ellentétes azzal, amihez a szemünk az elmúlt évtizedekben hozzászokott. A mai beszélgetés végére kiderül, miért mondom.


Találtam egy interjút, még 2000 februárjából, aminek a címe csupán ennyi „Kérdezz-felelek Robert Prechterrel”. Nem derült ki számomra, ki kérdez tőle (nem én), viszont arra gondoltam, kiszemezgetem belőle azokat a részleteket, amelyek éppen most is aktuálisak és pár apró, megértést segítő megjegyzéssel tűzdelve ez lesz a rovat kiadása a nyári szünetben. Íme:

Kérdező: Essen szó először Elliott hullámelméletéről. Több kutató előállt már azzal, hogy a piacok mozgása leírható alakzatokkal, de senki sem magyarázta, miért van így. Összefoglalná pár szóban, miért jönnek létre az alakzatok?

RP: Azt mondhatom el, hogy én miként látom. Az emberek többsége igyekszik tartozni valahová, szeretné, ha a közösség elfogadná. Közülük sokak hajlamosak rá, hogy másokat hagyjanak gondolkodni minden olyan területen, amit intellektuális értelemben komplikáltnak tartanak. Ez beidegződés végül oda vezet, hogy rákényszeríti a nem tudatos gondolkodást a tudatos feletti dominanciára, különösen a magas érzelmi töltetű társas szituációkban. Például amikor a piacon eladási pánik alakul ki, akkor a legtöbb befektető nem csak úgy magában, izoláltan pánikol be, hanem mások pánikreakciójára válaszul. Ugyanez vonatkozik a vételi döntéseikre is, de mivel az lassabb folyamat, ezért kevésbé látványos és egyértelmű. A nem tudatos viselkedés dominanciája nem jelent véletlenszerű csapongást, még ha az avatatlan szemnek, annak is tűnhet. Alakzatokat alkot és ezek az alakzatok jelennek meg az árfolyammozgásokban Elliott hullámainak formájában. Számtalan bizonyítékot mutattam be erre a The Wave Principle of Human Social Behavior könyvemben.

K: Mit tanácsol az embereknek, akik szeretnék elsajátítani Elliott módszereit?

RP: Az első dolog, hogy figyelmesen vegyék szemügyre az árfolyamgörbéket. Élőben jelöljék (számozzák) a mozgásokat és igyekezzenek megtalálni Elliott trendcsatornáit. Ahogy a piac egy nagyobb impulse fázisba ér mindig abban a szent pillanatban letisztul a kép, (le)egyszerűsödik a számozás.
A korrekciók sokfélék és lényegesen bonyolultabbak. Viszont még a korrekciók is tartalmaznak ötös szerkezetű lökéshullámokat, amit ebben a fázisban is használhatunk a könnyebb tájékozódás érdekében.

K: Miként jutunk el a távolabbi értelmezéshez, a teljes nagy képhez?

RP: Olyan messzire nézzük vissza az adatokat, amilyen messzire csak lehetséges. Minél több az információ, annál jobb. A távolabbi perspektíva sok esetben felbecsülhetetlenül hasznos lehet. A válság, amelyben most élünk kiváló példa erre. A fordulat, amit vártunk, a trend igen magas szintjén következett be, de nem lenne értelmezhető az elmúlt három évszázad adatsora nélkül.
(Cimballi: vagyis például 2002 ősze után már azt mondhatnánk, ennyi volt a bear piac, már csak felfelé visz az út, viszont Elliott fraktálelmélete alapján legalább az 1970-es évek minimum szintjeinek teljes korrekcióját várjuk.)

Kell-e egy elemzőnek más piaci indikátorokra is támaszkodnia annak érdekében, hogy a piacra vonatkozó következtetését megtegye?

Nincs olyan megközelítés, beleértve Elliott elméletét, ami a teljesen biztos forgatókönyvet adja. Mindazonáltal Elliott elemzésével nem kevesebbet kapunk, mint azon szcenáriók listáját, amelyek egyáltalán szóba jöhetnek. El kell tudnunk fogadni, hogy néha a kevésbé valószínű számozás bizonyul korrektnek, elvégre ezt jelenti a „kevésbé valószínű”, tehát nem kizárt titulus. A szentiment és a momentum alakulása együtt a hullámok személyiségjegyeit meghatározó más vezérlőelvekkel segíthet a lehetséges kimenetelek helyes súlyozásában. Az Elliott Wave Principle című könyv leírja, hogy a hullámstruktúra egyes időszakaiban miként viselkedik a pszichológia, az árfolyam változási sebessége és a breadth, ami hasznos a piac teljes hullámsorozaton belül elfoglalt helyzetének meghatározásában. A legfontosabb, kerüljük el a legnagyobb hibát, amit el lehet követni (beleértve időnként magamat is): nehogy az indikátorok állása alapján számozzuk a grafikonjainkat!
(Cimballi: a hullámok személyiségjegyeiről, amire itt Prechter utal, korábban egy egész bejegyzést szántam. Aki többet szeretne megtudni, annak itt a [link] hozzá. Akkor a breadth kifejezést mint az emelkedő ill. eső részvények arányát már megmagyaráztam.)

Elliott módszere egyszerre közvetít információt a trend minden szintjéről. Előfordulhat, hogy például a Subminuette szint kihatással van az Elsődleges szintű (Cimballi: négy renddel magasabb) számozásra?

Minden szint fontos az egy-két szinttel nagyobb alakzatok megértéséhez. A példa kedvéért: Az a várakozásom, hogy a piac új csúcsra fog emelkedni egy harmadik hullám keretében, de az alacsonyabb szintű bontás az új csúcs ellenére is bizonytalan ide-oda táncoló, ráadásul a breadth alacsony és az emelkedés sebessége is lassú. Ilyen esetben fogom magam és módosítom az új csúcs jelölését B-re, mint ami még mindig a második hullámhoz tartozik, ami ezek szerint egy flat korrekció lesz (ld. az ábrát). A Subminuette rendű esemény persze kihatással van az Elsődleges számozásra, de csak annyiban, hogy milyen alkotóelemekből áll össze az eggyel alacsonyabb szintű Középtávú hullám szerkezete. Ebben az értelemben, ha csak érintőlegesen is, végül minden döntési pont visszavezethető a trend legalacsonyabb szintjére.

Magán az árfolyamon kívül a hullámok számozása közben mi a legfontosabb figyelnivaló?

A forgalom. Növekvő forgalom egy ötödik hullámban például azt jelenti, hogy megnyúlt ötödikkel lesz dolgunk. Alacsony forgalom egy harmadik hullámban arra utal, hogy végül nem a harmadik lesz a helyes számozás. Mindkét esetben felbecsülhetetlen értékű információhoz juttat bennünket. Ne feledjük, ez a trend minden szintjén így van, ezért igazán gyakran látjuk a hasznát a volumen adatoknak.

Váltsunk témát és beszéljünk a részvénypiacról. Miként lehet együtt élni a zord hosszú távú előrejelzéssel, miszerint bekövetkezik / bekövetkezett a fordulat az Óriás Szuperciklus szintjén?

Nos, először is én nem rakom egymás mellé a zord és az előrejelzés szavakat. Amit várok, az nagyon is a valóság. Ami a felkészületlenek számára zord lesz és kegyetlen, de megerősödést hoz azok életében, akik előre jól pozícionálják magukat. Szóval ezen az alapon az 1982-es bullish jóslatom is kegyetlenség volt az akkori bessz-spekulánsok számára. Egy mindenkori előrejelzés lényege, hogy profithoz segítsen, vagy legalább biztonságos öbölbe tereljen.

Mindig arról beszélünk, mi a legvalószínűbb forgatókönyv. Mi a helyzet az „kevésbé valószínű” fogalmával? Arra gondolok, hogy a régóta beígért totális krach jövendölés még eddig nem valósult meg. Jelentheti ez azt, hogy valahol félreértelmezte a hosszú távú számozást?

Elliott rendszere rengeteg különféle értelmezésnek hagy helyet, de a piac állapota és az alakzatok, amelyeket ma látunk, elég egyértelműen csak egyféleképpen engednek következtetni és ezt a következtetést igazolja majd a piac. Nem a bekövetkezés a kérdés, hanem annak az időpontja.

Ha a társadalom és a vezetők óvatosan cselekszenek, kivédhetjük a bear piacot?

"Óvatossággal” nem lehet a közelgő társadalmi változásokat elhárítani. Az emberek óvatlanok voltak hosszú időn át és ennek meg lesz a következménye. Mégis, egyéni szinten bárki megteheti a szükséges lépéseket a saját és tőkéje jövőbeli biztonsága érdekében.

Mit gondol, a történelem jó indulattal, pozitívan tekint majd Robert Prechterre?

Az esést követően az emberek többsége nem fog sok figyelmet szentelni a tőzsdére. Így egy pár év múlva a ma aktív befektetőket nem érdekli majd ki, mit jósolt meg előre. Egész más dolgokra fognak fókuszálni.

Úgy tűnik, abban bízik, hogy a befektetők nagy része végig, egészen a medve piac aljáig pozícióban marad. Helytálló feltételezés, hogy ez azért lesz így, mert olyan rengetegen tartják a pénzüket befektetési alapokban?

Nem. Ez MINDIG így volt. Mármint megpróbálták "kiülni". De van azért ennek a befektetési alap őrületnek egy aspektusa, amiről érdemes pár szót szólni. Az 1987-es összeomlás után a befektetők nehezen bírtak szembesülni a tetemes veszteségek miatti önváddal. Ezért úgy mondtak le a felelősségről, hogy odaadták a pénzüket alapkezelőknek. Így áll elő a mai ironikus helyzet, melyben sokkal nagyobb veszteséget is képesek pszichológiailag elviselni, mivel azt mondhatják, nem az ő hibájuk volt. Saját naivitásuk helyett szidhatják az alapkezelők ostobaságát.
Így vagy úgy, végül minden tapasztalatlan kezdő alacsony szinten fog kiszállni; általában amúgy is a mélypont környékén adják fel. Olyat is sokat látni, aki kevéssel a mélypont után száll ki, mert úgy gondolja, elcsíphet egy rally-t, amibe érdemes volt beleadni.

Értem már, de milyen lesz megtapasztalni a bear piac mélységét? Milyen lesz benne élni?

Még az Óriás Szuperciklus medvéje sem lesz a világvége. Ezek a bear piacok csak társadalmi trendek. Egyéni szinten el lehet kerülni a nehézségeket. Az 1930 környéke fantasztikus időszak volt azok számára, akiknek stabil jövedelmük, vagy nagy megtakarításuk volt. Minden olcsó volt. Csak arra kell figyelni, nehogy egy olyan országban érjen a válság, ahol az diktatúrához, vagy háborúhoz vezet.

Kérdező: Mit tegyenek a kevésbé tapasztalt befektetők, vagy azok, akik nem akarják a shortolást megtanulni?

RP: Deflációban és gazdasági depresszióban a készpénz a király. Javaslom, fordítsák meg a részvények és a kötvények árfolyamgörbéit és nézegessék, ahogy a készpénzük értéke növekszik, mintha csak egy hosszú távú bull piacot figyelnének.

Vissza a "Beszélgetések" júniusi számára >