Csordaszellem a piacokon

Alighogy kitettem az előző írásomat, itt a "hullámológia" alapjairól, amikor az EWI szokásos csütörtöki frissítései között felidézték Robert Prechter egy korábban papírra vetett gondolatát, melynek címét a mai bejegyzésemhez kölcsön vettem (Market Herding). Nem cifrázom, lefordítva idézem ezt a néhány sort ráerősítésnek a brokkolis írásomra. Annak úgy a közepe táján beszéltem az emberek egymás közötti kommunikációjáról, mint a pénzügyi döntések alapjáról.
Meg amúgy André Kostolany óta úgyis közel állnak hozzánk a tőzsdés-kutyás példák :).

"Láttál már kutyát, ahogy a gazdájára figyel? Újra és újra a gazdira néz, várja az utasítást. A gazdi a vezér, a kutya a falka tagja éberen figyel mindenre, amit a gazdi akar. A tőzsdén szereplő játékosok valami hasonlót tesznek. A társaikat figyelik, éberen, hátha iránymutatást kapnak arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépésük. A különbség, hogy nincs vezér. Valójában a tömeg egészére tekintenek vezetőként, miközben az csak követőkből áll. Amikor nincs vezér, aki kijelölné az irányt, akkor a csorda hangulata az egyetlen tényező, ami a cselekvést irányítja, azaz a csorda saját magát vezeti"
(vagy vezeti félre).

Robert Prechter on Herding and Markets' "Irony and Paradox" >