SPY update: A bullish is bearish

Két jubileum is van ezekben a napokban: három hónapot élt meg eddig az Elliott és a többiek és most éppen egy éves az emelkedés (szerintem bear piaci rally) a 2009-es mélypontról. Az alkalomnak szólnak a sűrűbb bejegyzések, most éppen a dolgok pénteki állásáról.

A SPY elemzését ott hagytuk abba, hogy az (v) végét keressük. Ki is raktam már a számot 111.60 környékén, de azért „egy kérdőjel társaságában”, mert nem találtam arányosnak a (iv) hullámot, tehát fennállt az esélye egy megnyúlásnak, vagy annak, hogy az egész, amit alábontani próbálok, egyetlen hullám. Nem is lett jó és azóta is így megy – nevezetesen vagy nem arányos a végén a potenciális negyedik és ötödik, vagy ha esés jön, akkor nem jut elég messzire, át azokon a támaszokon, amitől ki lehetne jelenteni, nem lesz már feljebb. Fogócska, bújócska. Lassan megtanulom magamról, hogy ha kérdőjelet teszek egy jelölés mellé, akkor az nem is lesz jó.

Miért ez a hosszú tetőzés, a 100%-hoz közelítő visszateszt? Tulajdonképpen mindig így van, a tetőzésekhez mindig jóval több idő kell, mint az aljak kialakításához. A jelenség technikai magyarázata igazán megérne egy külön bejegyzést valamikor máskor, most inkább csak a lehetséges fundamentális okokból dobok fel kettőt. Egyrészt – többnyire alaptalanul – olyan inflációs félelmek gerjedtek, amelyek miatt a befektetők mindenképp szabadulni akarnak a készpénzüktől és költik mindenre, többek között részvényekre. Másrészt nemcsak az árfolyamokat, de a mélypontról pattanó vállalati eredményeket is a jövőbe vetítik, azaz valószínűsítik a növekedés hasonló tempóban való folytatódását.

Mielőtt még mutatnám, az aktuális számolást, tekintsünk egy pillanatra úgy a helyzetre, hogy félretesszük a 2009. márciusától 2010. januárjáig tartó emelkedés belső struktúráját, részletes elemzését és az „egyszeri befektető” módján csak annyit mondunk róla, bullish. Sőt legyen az a várakozásunk, hogy még sokáig tart majd az emelkedés. Továbbra sem gondolom így, de most ez a perspektíva kell a következtetéshez, vagy matematika nyelvén az indirekt bizonyításhoz.

Idén januárban volt egy esés, ami a csúcsról (órás bontásban nézve) 5 hullámban jött el, azaz impulse jellege van, tehát az esés februári végére hivatalból egy 1-es számot kell kitenni és legfeljebb alternatív, de kicsit kevésbé valószínű lehetőségként úgy is figyelni rá, mint korrekcióra, tehát valamilyen „a” hullámra. Az 1-es szám lefelé (bear piac kezdete) mindaddig él, amíg az esés kiindulási pontját, a januári maximumot a piac meg nem haladja, mert Elliott törvénye szerint az első hullám után az esés/emelkedés legfeljebb az 1-es számmal jelölt mozgás 100%-át adja vissza, vagyis csak alacsonyabb, esetleg éppen egyenlő csúcs keletkezik. Egyszer csak a piac meghaladja a 100% retrace mértékét, azaz a Dow Jones 10.712 fölé megy, akkor le kell vennünk az 1-es számot a februári minimumról és elővenni a korábban második legvalószínűbbnek tartott „a” jelzést, amellyel egyébként még további információkhoz is jutunk, a piac közeli jövőjére vonatkozóan. Egyrészt Cimballinak nem volt igaza, hogy egy brutális esés időben közeli bekövetkezésére számított, másrészt arra, hogy keressük a valamilyen szintű „b” pontot, ahonnan Elliott elvei szerint a piac több mint 100%-át visszaveszi az „a”-„b” emelkedésnek. Tehát mégiscsak jelentős esés jön, vagy olyan sávozás, amiben lesz legalább marginális új low a februári minimum alatt és majd csak akkor folytatódik az emelkedés, ha a lefelé irányuló „c” hullám is elkészült. Vagyis középtávon a bullish is bearish, bármilyen perspektívából nézze is az ember.

Több olyan gazdasági adatot láttunk a héten, amire igen pozitívan reagált a piac, legerősebben talán pénteken. Arra számítottam, hogy egy jó NFP-re elkészül a hullámszerkezet vége, mert az utolsó bikák csatlakoznak a rövidtávon emelkedő trendhez és rögtön napon belüli markáns fordulatot látunk majd. Nem így történt, pedig az AAII egyéni befektetők friss szentiment mutatója azóta alátámasztja, amit mondok a medvék igen alacsony, mindössze 26%-os arányával. Vagyis a piacon szélsőségesen alacsony szinten van az esésben gondolkodók aránya, sokan nincsenek már, akik áttérhetnének a „sötét oldalról”, ezért a meglévő bikáknak kell kibulizni egymás között a további emelkedést.

A legfrissebb számozáson most tetszenek az arányok minden szinten, minden hullámban és reményeim szerint a következő kereskedési nap első órájában - a szokásos hétfő reggeli hobbitőzsdések bevásárlós fél órája után - gyorsan eldől, megállja-e a helyét a rajz így kérdőjelek nélkül.

Az ábra (30 perces bontásban) a pénteki záró állapotot tükrözi, amelyen az (i)-(iii) szakaszok együttes hosszával éppen egyenlő az ötödik hullám. Ami nincs a rajzon: ha a b. pontból húzok egy Fib. rácsot a pénteki csúcsba, akkor a (iv) hullám 38,2:61,8 arányban osztja az emelkedést, azaz extension és retracement arányokat figyelembe véve is egy logikus csomópontban vagyunk.

A piacnak az itt szereplő elemzést eséssel kell megerősítenie. Ami számomra ebben a pillanatban a legaggasztóbb, vagy a másik oldalról nézve leginkább bullish, az a Nasdaq komoly ráközelítése a januári csúcsra.


Frissítés, 2010. március 9. kedd, New York-i zárás után:

Félelmetes, ahogy alacsonyabb rendű korrekciók (retrace) nélkül emelkedtek a piacok két és fél napon át. Az alhullámok számozása így igen lassan halad, a távolság a januári csúcsig pedig egyre csökken. A nap végi esés, ugyan végre kellőképpen markáns volt, de nem haladt át sem az emelkedő trendvonalon, sem az első támaszon. Ne felejtsük, Elliott elméletében nem a fordulópontok pontos előrejelzése az előny, hanem, hogy ha vége egy trendnek, akkor tudjuk, minek van vége és mi van a sarkon túl. Ez az, ami a klasszikus TA-hoz képest előny.
Ebben a pillanatban még mindig nincs elég bizonyítékunk az esésre, további megerősítés kell.

Bónusznak itt egy video Robert Prechter egy múlt heti nyilatkozatáról:
Bloomberg


2010. március 10. szerda, piac után

Úgy látszik erre vártunk, mármint, ismét egy ékelődés kialakulására (pontosabban ending diagonalra, akik már régóta olvasnak). A Nasdaq és S&P grafikonján egyértelmű, a Dow-ról pedig ebben a pillanatban nem tudon eldönteni, hogy miben sántikál. Az ékelődőknél egy nyitó rés az alsó határoló trendvonal alá stílusos lenne, de ha nincs, akkor még egy új kilövési próbálkozás kell a bika kifáradásához. Ez utóbbi gyanítom, az S&P esetében marginális új csúcsot jelentene a januári maximum felett.