Vancouverben élő, általam nagyra tartott újságíró ismerősöm egy magyar női magazin megrendelésére készített az olimpiának otthont adó városról írást. Amint az gyakran előfordul, a szerkesztőség mind tartalmi, mind pedig a nyelvezeti szempontból olyan szinten csajosra butította az írását, amihez ő nő létére már nem szívesen adta a nevét. Rávettem, hogy készítse el az Elliott és a többiek olvasói számára azt a változatot, amit ő jónak talál.
Nem fogytam ki a témákból, ellenben szeretnék a blogommal egyfajta magazinhangulatot adni, mert a bonyolult és fajsúlyos elmélet, a kereskedési lehetőségek feltárásába beletett kemény munka és koncentráció feltétlenül igényel valami ellensúlyt, lazítást. Ez egy kereskedő életében lehet például a sport, vagy lustábbaknál legalább a sportesemények nyomon követése.
Másrészről egy ilyen szintű világesemény kihatással van az emberek kollektív énképére, kedvére, hiszen 86 versenyszámban lesznek győztesek, ami legalább 86 globális hangulathullámot jelent. Még az is lehet, hogy átmenetileg leül a forgalom és szünetel kicsit az esés :), mint ahogy az ókori görögöknél abbamaradtak a háborúk.
Szóval a blog történetében az első olyan írás következik, ami vendégszerző tollából való. Semmi köze Elliott elméletéhez, legfeljebb csak annyi, hogy épp 8 nap van a játékok megnyitójáig, ami egy Fibonacci szám.
Fogadjátok szeretettel.
ABSOLUT Vancouver
Egy város több meséje
Kanada viszonylag új ország, és egész történelmében a bevándorlókra épített, azok építették. Az indiánokon és inuitokon kívül, minden egyes lakójának vannak európai gyökerei. Nekem csak azok.
...Egy neves újságíró azt a címet adta cikkének, hogy a világ legdepressziósabb helye Vancouver. Bár kissé félrevezető, de jó választás. Arra utalt, hogy az ember fia és lánya, ha ide érkezik azonnal depressziós lesz a gondolattól, hogy akár saját lakóhelye is lehetne ilyen nagyszerű. Én ezt éreztem már 13 éve is, amikor még szinte kisváros volt, néhány parkokkal és kertes házakkal övezett toronyházzal. Ma a repülőtérről érkezve a horizonton feltűnik a belváros a havas hegycsúcsok előtt csillogó tornyaival, szinte olyan, mintha Manhattan újraszületett volna zöld környezetben. > Továbblépés a teljes cikkre innen
Innerlife Project: Vancouver City timelapse YouTube video
2010. február 4., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése