A legtöbb ember ott hibázza el...

Ahogyan a nóta sugallja, az álmodozással. Vagyis inkább a vetítéssel. Mi emberek természetünknél fogva hajlamosak vagyunk lineárisan, nem pedig ciklikusan gondolkodni. Pedig a fejlődés, és vele a trendek ciklikusan, vagy ahogy Elliott leírta, hármat előre kettőt hátra lépésekkel haladnak.
A technikai elemzés eszköztárából nem hiányzik azért a ciklusok logikája sem, hiszen ezt kínálják az oszcillátor típusú indikátorok. Viszont róluk ennyit, mert a felvezetésemmel inkább csak a két eltérő megközelítés létezésére, sőt együttélésére szeretném röviden ráirányítani a figyelmet.

Minden trendkövető módszerben ott bujkál a kisördög: a trendvonalak, a mozgóátlagok az értelmezéshez keveset értők, vagy a távolabbi képpel nem foglalkozók kezében a megtévesztés eszközei és a legnagyobb tévedések okozói. Aki nem tudja, mit nézzen a trendvonal, vagy a mozgóátlag felett, illetve a trend kiindulási pontja előtti időszakban, annak – hacsak nem a legerősebb bullmarket idején próbálkozik – csupán idő kérdése, hogy mikor darálja be magát a folyton fel-le ugrándozó piacon. Egész egyszerűen azért, mert a lineáris gondolkodással, túlzott lelkesedésünkben az elmúlt időszak történéseit a végtelenbe vetítjük. Így született például a csúcs környékén, de már 2006-2007-ben is az ötvenezres BUX-ról szóló számtalan előrejelzés és a többi finomság.
Egy trendvonal csak addig működik, amíg az uralkodó ciklus helyét át nem veszi egy másik, hosszabb távú ciklus. Pont addig. Gyanítom, ma sokan indulnak ki abból, hogy a piac az elmúlt évben ötven akárhány százalékot emelkedett a mélypontról, akkor biztosan van benne még annyi, ami az idén legalább a banki kamatnál többet hoz.

Egy frissen készített felmérésben a professzionális résztvevők szerint semmi gond, éled a gazdaság és ennek megfelelően 2011 végére további 23%-ot fog még az S&P 500 emelkedni. Legalábbis ez a becslése az átlag hedge fund menedzsernek. Ilyen hangulatban nem is csoda, hogy a decemberi készpénz mennyisége az alapjaikban mindössze 3,6% volt a teljes állományra vetítve. Utoljára 2007 nyarán, a piac tetőzésekor volt ilyen szinten ez a mutató, ami gyakorlatilag egy intézményi "all-in" helyzetről árulkodik.

Sokan a jó vállalati eredményekkel, az alacsony kamatokra való hivatkozással, azaz fundamentális indokokkal is alátámasztják az érvelésüket. Kellenek a fundamentumok mikro és makro szinten egyaránt, mert kell valami kézzelfogható, ami mégiscsak elfogadhatóbb, logikusabb magyarázat, mint „a globális hangulaton alapuló ciklusok meghatározó szerepe” maszlag(om). Az a gond a fundamentumokkal, hogy a legvadabb konjunktúra kivételével mindig lehet belőlük egyidejűleg csodás, és letaglózó képet festeni.
Túlságosan nem is szabad bennük elmélyedni, de a poén kedvéért, íme a sötét oldal fundamentális érveinek aktuális felsorolása (az optimista változatért forduljon mindenki a befektetési tanácsadójához, vagy a politikusokhoz):
- Háztatásoknak, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, államoknak és világ egészének nincs elég jövedelme, vagy legalább növekedési potenciálja ahhoz, hogy a begyűjtött adósságot ki tudja szolgálni. Tbk. a befektetési alapok ezért nem tudnak elég friss tőkét felhajtani.
- 28 év óta először a maginfláció negatív az USA-ban. Állandó napirenden van, hogy a jegybankok, élükön az amerikai FED-del mennyire nyomják a gazdaságba a pénzt, ezerrel működik a bankóprés. Pedig ez egyszerűen nem igaz. Hitelt/tartozást generálnak nem pedig pénzt. Rettegnek a stagflációtól (gazdasági visszaesés és infláció egyszerre), ezért amíg nem biztosak a fenntartható növekedés beindulásában, addig nem növelik a pénz mennyiségét a gazdaságban. A szakértőbbek örömmel, kicsit talán a homlokukat törölve nyugtázzák, sikerül az inflációt elkerülni. Ellenben nem veszik észre, amint a gazdaság szépen lassan belesodródik egy deflációs spirálba.
- A FED ennek jegyében például a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó garanciákkal van elfoglalva, de a múlt heti friss lakásadatokra pillantva látszik, hogy nem bír a piaccal megbirkózni. Ismét morzsolódnak az ingatlanárak és 11,3 millió olyan jelzálog van már az USA-ban, ami meghaladja az ingatlan értékét. Továbbá új lakások értékesítése (hónap-hónap) -11,2%, decemberi lakásárak -1,6%, használt lakások értékesítése januárban -7,2%.
- "Először a történelemben" típusú mikro hír volt a múlt héten az angol Premier Ligában szereplő Portsmouth csődje (itt írt róla az Index). Rendben, ez egy kiragadott példa. Maradjunk annyiban, egy példa. Szerintem szépen lassan fel lehet készülni az újabb „ilyen sem volt még” csődökre és rácsodálkozásokra az élet/gazdaság minden területen.

Ráadásul egyre nagyobb mindenütt a társadalmi nyomás, ami a politikától kikényszeríti a költekezés és a mentőakciók feladását, ezért ahogy kell, rendre kihátrálnak majd az amerikai ingatlanpiac, meg Görögország, meg bármi mögül, ami ezután jön.

Ui.: Egy magyarázó ábrával megtoldottam az alapokról szóló bejegyzés II. részét.