Az ember, aki nem tőzsdézett
Ma hat hónapja, hogy elindítottam az Elliott és a többiek blogot. Ebből az alkalomból, ami egyébként a jubileumi Fibonacci 55. bejegyzés is egyben, arra gondoltam legillendőbb, ha magáról R.N. Elliottról, a zseniális felfedezőről beszélek. Igen, arról, amit a címben elárultam, hogy valójában nem is tőzsdézett.
Helyesebben az utókornak nincs rá bizonyítéka, hogy valaha kereskedett volna részvényekkel.
Először is, mert feltaláló volt, aki a saját maga által felfedezett rendszer és módszer részleteit igyekezett csiszolgatni. Mániákusan törekedett kijavítani minden hibát annak érdekében, hogy a lehető legtökéletesebb előrejelzést készíthesse el. Minden törekvése az volt, hogy megtalálja az ismétlődő formákat, amelyekkel képes megmagyarázni, miként és miért jönnek létre a piaci trendek és a fordulópontok az árfolyamgörbéken.
Másodszor, mert érdektelen volt számára, hogy jelentős vagyonra tegyen szert, hiszen 65 éves korában már súlyos betegen kezdte kutatni a tőzsdei grafikonokat, így tudta, maga nem élhette volna fel a megkeresett összeget. Családja, akire hagyhatta volna a vagyont, pedig nem volt.
Harmadszor pedig a betegsége lehet az oka, mivel valószínűleg minden vagyonát felemésztette saját gyógykezelése. Így az 1930-as évek elejére, mikor a krach miatt a figyelme a tőzsde felé fordult, nem maradt tőkéje, amit befektethetett volna.
Azt mondják, borzasztóan tudott fókuszálni, sőt a felfedezése után kifejezetten érdektelenné vált számára minden más. Ami érthető is, amikor valaki az élete végéhez közeledve szeretné még az elméletét tökéletesíteni, hogy amit az utókorra hagy, az valóban teljes, lényeges és jól hasznosítható legyen. Főleg, ha ennyire jelentős felfedezésről van szó. Sikerült ugyanis megtalálnia azt a legegyszerűbb modellt, amivel mindenegyes tőzsdei mozgás legapróbb részlete is objektíven értelmezhető. A halála óta eltelt hat évtizedben alig pár apróságban kellett kiegészíteni az eredetileg is komplett alkotást.
Kívánom, hogy Elliott nyomdokain mindenki élvezettel elmélkedjen a világegyetemről, a természetről, az életről és a fejlődésről, és közben mellesleg ismerje fel, tapasztalja meg benne a pénzkeresés egyik legnagyszerűbb módját.
Film a természet és a Fibonacci-matematika találkozásáról
< Vissza a mini sorozat 1/5 részéhez
Bejegyzések
Szia Cimbi,
VálaszTörlésmindannyiunk nevében köszi a bónusz részeket, a fejtágítást, illetve a feltett kérdésekre a gyors válaszokat!
üdv.,
timmy
Gratulálok a jubileumhoz és mindent köszönök.
VálaszTörlésTőzsdei tevékenységem sarokköve e blog megjelenése.
A blog gondozójának jó egészséget, a blognak pedig hosszú tartalmas életet kívánok!
Hűséges olvasód
Károly
Szia Cimballi,
VálaszTörlésén is gratulálok a jubileumhoz! Remélem, hogy továbbra is sok hasznosat olvashatunk tőled!
Még nagyon sok jubileumot kívánok a blognak!
Üdv,
Ildikó
Gratulálok a blogodhoz!
VálaszTörlésTovábbi kitartást a munkádhoz!
Üdv,
KisL
Timmy, Károly, Ildikó, KisL, és mindenki másnak, köszönöm a figyelmet és a gratulációkat.
VálaszTörlésTudom, ennyi idő alatt még nem lehetett sem elmondani, sem megtanulni mindent, de bízom benne, hogy néhányan felismerték ennek az elméletnek a gyakorlati hasznát, illetve néhány embert talán sikerül megmenteni egy teljes személyes csődtől.
Hamarosan egy új szakasza is kezdődik ezzel a blog életének. Szeretnék néhány új "fejlesztéssel" is előjönni.
Szóval, akkor ha ez működik, Te már milliárdos vagy, igaz?
VálaszTörlésTovábbá, ha ez működik, miért hozod nyilvánosságra és nem tartod titokban?
Egy szisztéma addig működik, amíg nem nyilvános..
Nekem ez nem egy "szisztéma". Inkább egy gondolkodás, a piac nyelve. Szóval annyira szisztéma, mint egy nyelvben a nyelvtan. Van benne rend, struktúra. Szép. Ebben fejezi ki magát a piac. Nekem óriási élmény várni és meglátni az alakzatot, azután pozícióba lépni és figyelni, amint azt teszi a piac, amit megígért.
VálaszTörlésÉs ezt ismétlem újra és újra. Közben figyelem magam is, fejlődöm. Egyre jobban képes vagyok uralni az érzéseimet, távol tartani a félelmet. Mert magamat figyelem, meg az árfolyamot, nem a híreket.
Olyan mintha sportolnék; edzem magam, egyre jobb eredményekre vagyok képes.
Sportolsz esetleg? Te miért sportolsz?
Netán pókerezel? Miért tudnak ugyanazon játékosok rendre kifizető helyen végezni, netán valaki kétszer megnyerni a világbajnokságot? Megjegyzem, a tőzsdén kisebb a szerepe a szerencsének, mint a pókerben.
Miért tudta Prechter 1984-ben 4 hónap alatt az 5.000 dollárját 27.200-ra feltornászni.
Minek titokban tartani? Harminc éve elérhető a nagyközönségnek, mégis, a becslések szerint kb. 2-3000 ember értette meg az üzenetét. Az EWI úgy tartja számon, hogy a technikai módszerek ismerői közül kicsit kevesebb, mint 1% alkalmazza. Jól, vagy rosszul.
Az emberek többsége Elliott üzenetét nem akarja megérteni, mert egyrészt ellentétes azzal, amit a világról és főleg a tőzsdéről gondolnak. Ráadásul rengeteg tanulást igényel és maga az alkalmazás is nagy munka.
A tőzsdések 99%-a mindig is a szent Grált fogja keresni, azt a matematikai módszert, ami kiköpi egy számítógépből a következő lépést. Vagy azt az elemzőt, akit követhetnek -- ha valakit követnek, akkor az abban a pillanatban behívja a csordaszellemet, tehát máris bukásra van ítélve.
Viszont, hogy ne beszéljek félre, hanem a kérdésedre is válaszoljak. Egyszer megkaptam, hogy a társadalom számára milyen haszontalan, amit csinálok, kereskedem valamikkel, nem hozok létre semmit, sőt elszedem az emberek pénzét. Ez egybecsengett azzal, amit az amerikaiaktól tanultam: ha nincs valami önkéntes társadalmi szerepvállalásod, akkor senki vagy.
Ezért belevágtam a blogba, ez az én szerepvállalásom. Lesz 30-40 család, akinek felgyullad a lámpás és elkerülik a totális csődöt és lesz egy, vagy talán két tucat ember, akinek megváltozik az élete, mert az Elliott és a többiek hatására elindul egy úton, amin végül megtanul tőzsdén stabilan pénzt keresni.
Ezen túl még van egy ambícióm. Szeretek írni és tök jó lenne, ha egyszer lenne valaki, aki pénzt adna az elemzésemért. Az már valami.
Ha valamit nagyon akarsz, elérheted.(mármint, hogy írni akarsz és vki pénzt adjon az elemzésedért) Hisz nincs olyan, amit ne érhetnénk el.:-)
VálaszTörlésEgy általam nagyra tartott író könyvében olvastam, hogy az a legfontosabb, hogy más embereket szolgáljunk, segítsük őket tapasztalatainkkal, adjuk át nekik a tudásunkat és ezáltal mi is előbbre jutunk, a mi vágyaink is teljesülnek. (azaz küldetés)
Sokszor gondolkozom azon, hogy valaki miért mondja, hogy te (vagy bárki más) elveszi más pénzét a tőzsdén. Én ezzel nem értek egyet, mert mindenki önként jön a tőzsdére, nem kényszeríti senki. Csak sokan azt gondolják, hogy ez milyen könnyű, csak veszek egy részvényt, és x hónap múlva eladom x %-kal magasabban. Csak senki nem számol a félelemmel, a kapzsisággal és egyéb emberi tényezőkkel. Nem egyszer buktam én is a tőzsdén, de nekem soha nem jutott eszembe, hogy mást hibáztassak, hogy azt mondjam, hogy x,y elvette a pénzemet, hanem egyből elkezdtem elemezni a helyzetet, hogy vajon mi az, amit rosszul tettem és a következő alkalommal mit tudnék jobban csinálni. Többek közt ez vitt rá arra, hogy elkezdjem megtanulni a TA alapjait, és most az Elliott elméletet. Mert enélkül merő reménykedés a kereskedés.
Ildikó, rajta vagyok több irányból is.
VálaszTörlésAmit pedig az egyéni felelősségvállalásról mondasz, az nagyon igaz, megérne egy komplett bejegyzést. Egyszer azt is megírom, de egyelőre adtál egy ötletet, a jövő héten valamikor idézek egy mondatot egy könyvből. Meg fogod ismerni.
Kívánom, hogy sikeres legyél.
És, hogy továbbra is bátran nézz a tőzsdei karriered elé, itt egy mondás: csak az a veszteség a tőzsdén, aminek az okát és a kivédésének lehetőségeit nem elemezzük, azaz nem tanulunk belőle.
Társadalom számára haszontalan? Nincs értékteremtés? Ezt én is hallottam már, ráadásul egy Londonban élő tőzsdeelemző ismerősömtől. De megkérdezném, minek van haszna valójában, mi az értékteremtés valójában? Szerintem a többi munka, vállalkozás is 99%-ban haszontalan és nem termel értéket. A világ mára eljutott oda, hogy azért dolgozunk, hogy még többet dolgozhassunk haszontalan dolgokért -- tényleg szükségünk van nagyobb házakra, jobb autókra, csillogóbb kozmetikumokra, színesebb játékokra stb.? Ezek fejlesztése értékteremtés? Egy fenét. Ezek részvényeinek lekereskedése ugyanúgy nem értékteremtés, és ezért igazából nincs is különbség.
VálaszTörlésEgy versengés, határok, erőszak és pénz nélküli, élhető bolygó megteremtése... na igen, az már értékteremtés lenne. De hogy ne haljak éhen a családommal együtt, igenis elkezdek tőzsdézni, és a pénzzel foglalkozni, valahogy nem tudom ezt az utat elkerülni. Közben pedig megpróbálok ember maradni a szó nemes értelmében.