Telik az idő

Hangosan gondolkodom az amerikai indexekről.

Az április 26-i csúcs óta öt napig tartott az eddigi leghosszabb korrekció és 10,25% emelkedést hozott ama bizonyos flash crash minimumtól.
Telik az idő.
Ezért felmerült bennem, hogy a mostani felfelé korrekció
- vagy 1) véget ért három nap után (múlt csütörtökön), miközben szűk 6% emelkedésre futotta neki; vagyis ezek szerint már az eső fázisban lennénk, csak én nem veszem elég komolyan a keddi esést a kereskedés végén.
- Vagy 2) most lépett az 5 napos korba, de túl "fiatal", ezért kell még neki legalább másik 2 (nap). Bár akkor meg felfelé szedje a lábát, ha akar valamit teljesíteni a küldetéséből a múlt csütörtöki maximum felett!
- Vagy 3) még annál is több időre van szüksége, mert a múlt csütörtöki csúcs csupán egy még hosszabb korrekció (a), vagy [a] hulláma volt.
- Esetleg 4) valamilyen szinten egy időigényes negyedik hullámban lennénk?

Az utolsó változatot elvetném, viszont a másik kettő - 2)-es és 3)-as - egyre közelebb hozza a tegnapi alternatív (ALT.) számozás lehetőségét, ami árszintek tekintetében most már kevésbé, inkább csak az időtartam vonatkozásában változtat a prognózisomon; tudniillik e hét péntek - jövő hét szerda közé tolja el az összeomlást, addig pedig az S&P500 index felszenvedi magát az 1114-1123 zónába.

Akkor most melyik? A holnapi kereskedés indítása a vízválasztó: a piac szerdán reggel vagy rögtön lefelé réssel nyit és durván lefelé is folytatja, esetleg rés nélkül, de nagyon határozott esésbe kezd az első órában, máskülönben én váltok az alternatív számozásra, azaz az időben lényegesen hosszabb, onnantól inkább oldalazó korrekcióra számítok.

Összefoglalva: Holnap azonnal mutatnia kell magát a határozott esésnek, ha valóban a 3/(1)/[3]-es hullámban vagyunk, máskülönben legalább péntekig elhúzódik a korrekció.

Apropó péntek. Ott lesz az NFP és a többi munkanélküliségi adat, amelyek kapcsán a média már most tele a szakértők csupa pozitív várakozásával. Igen jól beleillik a képbe egy "sell-the-news" reakció, ami adatközlés után kiváltaná végre a "rendes" esést.

"Bank Reform Will Shrink Credit and Kill the Economy"

Tegnap bejegyzésemben itt volt a bejátszás Prechter előrejelzésével, ma következzék a folytatás, ami kevésbé előrejelzés, mint inkább a Miért? kifejtése. Akit érdekel, az közelebb kerülhet vele a makrogazdasági folyamatok megértéséhez:

"A társadalmi hangulat határozza meg az emberek viselkedését.
...Mi ezeket a globális hangulathullámokat igyekszünk követni, amelyek alapján képesek voltunk előrevetíteni az emberek viselkedésének megváltozását. Olyan tipikus jelenségekről szóltunk, mint hogy megpróbálják majd korlátozni a shortolást, korlátozni igyekeznek az importot, vagyis újra megjelenik a protekcionizmus."
...
"Amíg a hossz tartott a tőzsdéken, addig a politika és a közvélemény nem foglalkozott ilyesmivel (értsd. korlátokkal), beleértve a hitelezés megreformálását."
A reformlépéseket a társadalmi szintű hangulatváltozás kényszeríti ki.

Bob az infáció vs. defláció dolgában is pontosan állást foglal az interjúban:
"Nagyon kevés ember veszi észre, hogy amikor pénzteremtésről esik szó, az a mai gazdaságban valójában hitelteremtés. A kinyomtatott bankjeggyel ellentétben a hitel mennyisége képes zsugorodni. Így keletkezik a defláció, miközben a legtöbb ember azt gondolja, hogy van egy nyomdagép, ami folyton ontja magából a bankjegyeket, ezért nem lehet defláció."
...
"Reálisnak tartom, hogy a FED megszűnik létezni a mi életünkben és mivel én öregszem, ezért azt kell, hogy mondjam, ez nincs is olyan messze."